Néhány szóban a meseválasztásról

Bimbózó mesemondói hírnevem miatt meglepően gyakran keresnek meg teljesen ismeretlen emberek, jórészt ugyanazzal a kérdéssel, melynek különböző formái így foglalhatók össze:

"X éves [általános iskolás] hímnemű/nőnemű csemetém, XYka, mesemondó versenyre készül; tudnál neki mesét ajánlani?"

Ilyenkor először szokásom megkérdezni, vannak-e a versenynek kritériumai: milyen hosszú lehet a mese, milyen témájú, stb. Rászoktam arra is, hogy rákérdezzek, MAGYAR mese kell-e, mert a legtöbben annyira készpénznek veszik, hogy elfelejtik megemlíteni. Én már azt is jó jelnek veszem, ha a verseny követelményei között nincs határozottan kimondva, hogy CSAK magyar mese jöhet - ugyanis igen, tudok mesét ajánlani, de, hasonlóan a saját repertoáromhoz, nagyon sok remek darab nem magyar eredetű.

Miután ezt a részt tisztáztuk, végre eljutok jelen bejegyzés lényegéig: vannak mesék, amelyek minden egyes mesemondó versenyen vissza-visszatérnek, és minden alkalommal nagy késztetést érzek, hogy megsimogassam a gyerekek buksiját, és bocsánatot kérjek tőlük az emberiség nevében.

KEDVES SZÜLŐK ÉS TANÁROK! Az alábbi lista az én szubjektív, mesemondói véleményemet tartalmazza arról, melyik az az öt magyar népmese, melyeket NEM lenne szabad általános iskolás gyerekek szájába adni.

1. A lusta asszony
Elhiszem én, hogy ősatyáink idejében a kulturált népi szórakoztatás netovábbja volt, amikor közösen hahotáztak rajta, hogy a férj a felesége hátára köti a macskát, és úgy veri el, mire aztán az asszony egyből megjavul, szorgos és engedelmes feleség lesz, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal... de mielőtt egy hatéves lány szájába adjátok a sztorit, gondolkodjatok el rajta egy pillanatra. Öt, négy, három, kettő, egy. Köszönöm a figyelmet.

2. A pletykás asszonyok
Szintén nem adnám kislány szájába, de fiúéba se. Egyszerűen csak nem vicces, cserébe női szemszögből borzalmasan megalázó. Ha felnőtt mesemondó meséli, az az ő saját döntése; gyerek mesemondó versenyen nem szeretem hallani.

3. A három pösze
Amelyik gyerek mesemondó versenyre megy, túlnyomó többségben nem beszédhibás, vagy legalábbis nem annyira, hogy a zsűri elkezdje lepontozni érte. De ez nem kifogás arra, hogy beleneveljük a kölykökbe, hogy aki viszont az, azt körbe kell röhögni, és sohasem megy férjhez. Előadásmódban biztosan rettentően vicces a történet, de én nem reklámoznám a gyerekek között.

4. A feledékeny legény
Igazából ennek kéne a lista élén szerepelnie. Gyakorlatilag minden versenyen előfordul legalább egyszer. Eddigi tapasztalataim alapján úgy tűnik, a felnőttek végtelenül sokat tudnak kacagni ezen a történeten, főleg, ha gyerekek szájából hallják, és sok zsűritag szerint is bájos és humoros.
Hát, egyik sem.

5. Szusza
Nem szeretném ismételni magam; felőlem lehet a feleségverés nemzeti sport, attól még a gyereket lepontozom érte, de csak azért, mert a felkészítőt nem tudom. A történet nem tanulságos, nem vicces, cserébe borzasztóan bántó. Magyarország nem jár az élen az értelmi fogyatékos és sérült emberek integrálásában, és ha ehhez hasonló meséket hallok minden versenyen (nem is egy van belőlük), akkor nem is fogunk, és én erre nem lennék büszke.

CSERÉBE, csak hogy ne tűnjön úgy, hogy a feketelista volt a bejegyzés egyetlen értelme, íme néhány tanács felkészítő szülőknek és tanároknak arra, hol találhatnak ritkán használt, érdekes és szórakoztató meséket.

1. Először is: keressetek olyasmit, ami új, érdekes, és a GYEREK élvezi! Így senki nem szenved, és a zsűrit is jobban fogja érdekelni, mint az, amit már ezerszer hallottak.

2. Győződjetek meg róla, mik a verseny PONTOS szabályai. Ha nincs "csak népmese" kikötve, vegyétek elő a kedvenc mesekönyveket, és nézzétek meg, hogyan lehet belőlük előadást varázsolni! Ha nincs "csak magyar" kikötve, irány a könyvtár, és a világ összes meséje!

3. Ahelyett, hogy egyenes úton masíroznátok a székely népmesékig, nézzetek körül a saját házatok táján. Nagyon sok népmesegyűjtemény jelent meg Magyarország különböző régióiból, és ezek gyakran olyan érdekes, izgalmas helyi történeteket is tartalmaznak, amik a székely mesék között nem fordulnak elő! Én például nagyon szeretek szigetközi meséket olvasni. A Hetedhét Magyarország sorozatot tudom ajánlani mindenkinek.

4. Ez már csak az én személyes vesszőparipám, de keressetek trickstereket - kópékat, bajkeverőket, érdekes mesebeli figurákat. Vegyétek elő Rémusz bácsi meséit, A királlyá választott kutyát, Naszreddin Hodzsa tréfáit, a Népek Meséi sorozatot, vagy bármi mást, ami ritkábban akad a kezetek ügyébe, mint Benedek Elek és Kóka Rozália. A mesekeresés munkával jár; sok olyan történetet találtok majd, amik nem tetszenek, vagy nem érdekelnek, vagy nem gyereknek valók.

De ha csak egyet találtok, amit élvezet mesélni, és előhozza a gyerekekből a született, lelkes mesemondót - már megérte keresgélni!