Poronty

(Ha a Sciont kiadják magyarul, így kéne lefordítani a címét. Uff.)

Újabb játék van terítéken kis csapatunk asztalán - ezúttal órai kereteken kívül. A Scion rendszer a White Wolf szüleménye, akárcsak a tündérek, vámpírok és vérfarkasok, de külön világban játszódik: egy olyan világban, ahol minden mitológia minden istensége létezik. Sőt, nem csak létezik, hanem szabadidejében halandókkal hentereg, mely foglalatosságából félisteni gyermekek árasztják el a világot - ők a játékosok karakterei. Az ötlet egyszerű ám nagyszerű: a karaktered egy félisten a modern világban, aki csak tinédzser vagy felnőtt korában tudja meg, hogy a soha nem látott apuci vagy anyuci valójában odafent lakik. Mindezek tetejébe pedig jön a napi híradó is: a természet megfékezhetetlen erőit jelképező titánok elszabadultak a földön, és minden isteni gyerekre szükség van, hogy a felhőkarcolók között lófráló mitikus szörnyeket megfékezzék. Kalandra fel!

Már a karakteralkotás is hatalmas kaland volt. Először is el kell döntened, melyik isten porontya szeretnél lenni. Mitológia-rajongó kis csapatunk hosszasan tépelődött ezen a kérdésen, míg végül mindenki meg volt elégedve a saját választásával. Ezek után egyesével le kellett ülnünk a kalandmesterrel (és a hab a tortán, hogy nem én mesélek! Griffin vette át ezt a nemes feladatot, mivel Poronty terén ő a szakértő), megalkotni a karaktert összes apucitól/anyucitól örökölt mágikus képességével együtt, majd lejátszani négyszemközt egy bemutatkozó kalandot.

Szerény személyem lelkesen vetette bele magát a karakteralkotásba. Az eredmény: Chun-tao (Barack), Kínából Amerikába származott cirkuszi artista, származására nézve Szun Vu-kung, a Majomkirály lánya. Tizenhat éves létére nem kell félteni a nagyvilágtól: rendelkezik apuci varázslatos harci husángjával, tud repülni, ugrani, mászni és nagyot ütni, valamint mestere az alakváltásnak és az illúzióknak. Emellett pedig annyit eszik, mint az isteni apuka, és iszik is rá jó sokat; mindig ott van, ahol a dolgok történnek, vagy inkább mindig ott történnek dolgok, ahol van: jellemére nézve Trickster. Mentünk, de megjöttünk, egy majomban őrlünk!
Barack persze nem kalandozik egyedül, és nem kell a gonosz mitikus szörnyekkel egy szál magában szembenéznie: kerültek mellé segítő társak is. Ott van rögtön elsőként Storm Houston, Zeusz bal kézről való fia, hivatására nézve sztár amerikai focista a Chargers csapatában (akiknek, ugye teljesen véletlenül, a villám a jele). Isteni hatalmánál csak az egója a nagyobb; focilabdát és villámot egyaránt jól tud hajítani, és rendelkezik a görög mitológia hírhedt sárkányfog-veteményével, amiből az ő esetében egy focicsapat bukkan fel, ha erősítésre van szükség... (a játékos egyébként nem más, mint a korábbi sztorikból már jól ismert Trevor, a bárd).
Hogy legyen a hiperaktivitás és az izom (vagy, ahogy Barack mondja, az izom és az arc) mellé ész is, csatlakozott hozzánk Amadeus, az ork barbár játékosa is, Joe, aki ezúttal Intelligenciába ölte a pontjait, és bizonyította, hogy félelmetesen okos karaktert épp olyan jól játszik, mint félelmetesen butát! Solomon Athéné fia, hivatására nézve brit egyetemi professzor, felszerelve egy darab mechanikus bagollyal (Archie), lehengerlő brit akcentussal, és a csapat IQ-jának döntő hányadával. Fegyvere a toll, ami erősebb, mint a kard, főleg, mert ha kell, karddá tud alakulni. Csak a biztonság kedvéért.
Csapatunk negyedik, és jelen pillanatban utolsó tagja a japán panteonból származott közénk, Szuszano-o fia, foglalkozására nézve hajléktalan életművész, aki rendelkezik egy kifogyhatatlan kulaccsal és a japán istenek elpusztíthatatlan májával: minél részegebb, annál jobban harcol. Emellett uralja a vizet (ha inni nem is szereti), a kulacs kupakja pedig alkalom adtán szamurájkarddá alakul. Kalandunk kezdetén egy Lamborghiniben repesztett, amit nemrég akasztott le egy jobb sorsra érdemes succubusról.

Nos, így állt össze a kis csapat. Első feladatunk egy gonosz szekta felkutatása, akik begyűjtik az istenek földi gyermekeit, és agymosott katonákat nevelnek belőlük. Négy különc hősünk még erősen összeszokóban van: Zeusz fia és Barack gyilkolják egymást, Zeusz fia és a japán srác egymáshoz mérik az egójukat, Barack és a japán srác együtt iszik, Athéné fia meg egyszerűen bele van fáradva, hogy ő az óvóbácsi. A mai játék alkalmával végül izgalomra is sor került: Barack el lett adva kínai iskoláslánynak, hogy bekerüljön a "gonosz Roxfort"-ként jelölt intézménybe, majd megpróbáljon onnan kitörni; Hayate (a japán srác) rájött, hogy tud tárgyakkal beszélni, és hosszas beszélgetést folytatott egy iskolabusszal, menyek következtében Buszokkal Suttogó lett az új neve; Barack fogta magát és bajba került, minek eredményeképp hat géppuska csöve meredt az arcába éppen abban a pillanatban, amikor a csapat férfi tagjai megérkeztek, buszostul rontva a házba, és egy emberként alkottak merészet: Storm feltépte az épület kapuját, Hayate könyékig a tűzoltó-rendszerben hajlította a vizet a gonoszok ellen, professzor úr pedig úgy döntött, mégiscsak erősebb fegyver a kard, ha géppuska van a másik oldalon.

Ez életem első Scion játéka, de rettenetesen élvezem. Főleg azért, mert a szabályok másodlagos szerepet töltenek be az abszolút vagánysághoz képest...