Mesemondás és marketing, avagy az orális archeológus esete a szégyentelen önreklámozással

Ebben a félévben a szokásos heti órákon kívül lehetőségünk nyílt arra, hogy egy egész hétvégés tanfolyamon vegyünk részt, Marketing Mesemondóknak témában. A tanfolyamot a mesemondó világ egyik híressége, Kim Weitkamp tartja, aki nem csak arról nevezetes, hogy remekül mesél, hanem arról is, hogy ügynökséget működtet kifejezetten mesemondók menedzselése céljából. Tőle aztán van mit tanulni!

A tanfolyam péntek-szombat-vasárnap zajlik, reggel kilenctől délután négyig, és a különleges alkalomból a tanterem is megtelt emberekkel: visszajött több diák, aki már lediplomázott a mesemondó szakon, de tovább kívánja képezni magát; és ideutazott Kim kedvéért néhány virtuális osztálytársunk is, akikkel eddig csak az interneten keresztül találkoztunk. Egészen fura volt látni, hogy így megtelt a terem.

A tanfolyam első napjának végén járva így foglalnám össze röviden az élményt:
VÉGTELENÜL HASZNOS.

Az egész gyakorlat alaptétele (és nem lehet eléggé hangsúlyozni) az, hogy NEM SZÉGYEN PÉNZT KAPNI AZÉRT, AMIT SZERETSZ CSINÁLNI.

(Vagy, ahogyan a Joker mondaná: Ha jól csinálsz valamit, sohase csináld ingyen!)

Kim pedig nem csak bájos és jó humorú, hanem borzasztóan gyakorlott is marketing terén: amerikaihoz méltóan pontosan tudja, hogyan kell eladnia a műsorait bárkinek, bárhol, bármikor. A tanteremben töltött első fél óra után én is készen voltam rá, hogy most azonnal felkérjem egy fellépésre.
Ami pedig a legszebb az egészben: az egész képzés pörgős és gyakorlatias. Egy szemernyi marketing elmélet nem hangzott el, de még csak egy nyamvadt bibliográfiát sem nyomott a kezünkbe; egyszerűen odaplántálta magát a tábla elé, ránk szegezte a tekintetét, és mondani kezdte a tudnivalókat, alig győztem jegyzetelni. A tudnivalók pedig mind olyan dolgok voltak, 1. amikre minden mesemondónak szüksége van, és 2. amiket most rögtön elkezdhetünk alkalmazni, ha kedvünk szottyan rá. Így szerezz megrendeléseket, így ajánld a műsoraidat telefonon, és amikor ők ezt és ezt válaszolják, akkor te ezt és ezt mondod, erre és erre nagyon figyelsz, ezt és ezt soha ne csináld, ellenben mindig emlékezz rá, hogy ezt és ezt utána feltétlenül tedd meg.

Miután az alapvető, nélkülözhetetlen dolgokon (honlap, szórólapok, névjegykártyák, telefonos ajánlók, személyes megbeszélések stb.) végigértünk, Kim leült, és szép türelmesen sorra vett mindenkit az osztályban. A gyakorlat lényege az volt, hogy mindannyiunknak listát kellett készíteni mindenről, amihez értünk (nem csak a mesemondással kapcsolatban!) és aztán ez alapján listát készíteni arról is, hogyan lehet mindezek összekapcsolni a mesemondással, és KIKNEK lehet ajánlati, milyen helyszíneken, milyen rendezvények alkalmából. Minden lista legalább háromszor olyan hosszúra sikerült, mint gondoltuk volna. Ezek után sorra mindenkinek ki kellett választania a felsoroltak közül egyet, amit Kim a segítségünkkel tovább boncolgatott, és hasznos ötletekkel és tanácsokkal látott el mindannyiunkat. Amikor rám került a sor, a hecc kedvéért úgy azonosítottam magam, mint Mesemondó és Régész; ettől aztán teljesen felvillanyozódott, felsorolt egy csomó helyszínt (sokat közülük már meghódítottam magamtól, de volt néhány remek új ötlete is), és végül egy kreatív rohamában elkeresztelt "orális archeológusnak", amin majdnem megfulladtam a röhögéstől, bár úgy tűnik, ő komolyan gondolta, és angolul nem is annyira ciki, mint magyarra átültetve (bár még mindig meggyőződésem, hogy úgy hangzik, mintha emberek szájában ásnék).

Mire végigértünk az egész osztályon, már csak néhány rövid, ám annál érdekfeszítőbb kérdésre jutott idő. Házi feladatot viszont többet is kaptunk, a tanfolyam rövidségére való tekintet nélkül:
1. Közösségileg el kellett zarándokolnunk a helyi Home Depot-ba, és festék-minta-kártyácskákat zsákmányolni, amikből holnapra mindenki köteles egy színskálát összeállítani a honlapja/szórólapja/névjegykártyái számára. Én azonnal a bőség zavarába estem, és egy maréknyi színes kártyácskával távoztam a helyszínről azzal, hogy majd otthon kitotózom a dolgot. Jelen pillanatban az asztalomat olyan vicces nevű árnyalatok borítják, mint "Marshmallow White", "Moonlight Grey", "Crisp Autumn Leaves", "Buttered Sweet Corn", és "Spring Bluebell". Épp egy szarka-színskála összeállításán kísérletezem, ami szerintem a hattyúfehér-ónixfekete-selymes zafírkék vonalon mozog valahol (de lehet, hogy karib-kék, még nem döntöttem el).

2. Mindenki köteles egy listát készíteni olyan fellépésekről, ahol jól szerepelt, de mégsem hívták meg újra. Ezek után legalább egyet közülük fel kell hívni telefonon, és megkérdezni őket, mi volt az oka, hogy nem hívtak meg újra. Nem lesz kellemes élmény, ígérte Kim, de rengeteget lehet tanulni belőle.

3. Mindenki köteles legalább húsz olyan helyet és rendezvényt gyűjteni, akikhez szívesen menne mesélni, és megtervezni, hogyan fogja hozzájuk beajánlani magát.

Azt kell mondanom, hogy rettenetesen élvezem ezt a tanfolyamot! Egyrészt büszke vagyok magamra, hogy a hallottak nagy részét az elmúlt öt évben teljesen magamtól sikerült kitotóznom (vagy a saját káromon tanultam meg), másrészt pedig RENGETEGET tanulok, és mind gyakorlati, azonnal felhasználható információ. Azt is jó hallani, hogy a mesemondásból igenis meg lehet élni, ha sok munkával jár is, de ha az ember megfelelő mennyiségű munkaórát fektet a tervezésbe és a körítésbe, mindig lesz alkalma rá, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret: közönség előtt mesélni.

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, gazdik és kutyák: a profizmus nem szégyen. Az igényesség szintén nem az. A marketing teljes hiányától nem lesz valaki automatikusan autentikus, ahogyan a csillivilli honlap sem tesz senkit tehetséges mesemondóvá. De ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy élete hivatása a mesélés, és meg szeretne élni belőle, csak azért, hogy semmi más ne vonja el a figyelmét és az energiáját: akkor bizony meg kell dolgozni a sikerért, akárcsak bármilyen más szakmában.
És ha van, aki ezt hajlandó az újabb generációnak megtanítani, nyíltan,őszintén és féltékenykedés nélkül - én hajlandó vagyok megfizetni neki a tanfolyamot.