Álmok és mesék

Ma reggel volt az első storytelling órám.

Még a reggeli hűvösben vágtam át a campuson (nyilvánvaló, hogy a kollégiumtól legtávolabb eső épület a mesemondó szak otthona); megcsodáltam azt a rengeteg diákot akik mind a reggeli órákra siettek; megcsodáltam a BucShot nevű kicsi kocsikat, amik campuson belüli buszjáratként közlekednek, piros-zöld-arany színűek, és úgy néznek ki, mint egy múlt század eleji villamos. Majd megpróbálok fotózni egyet, ha lesz időm előkapni a gépet.
Amikor megérkeztem a tanterembe, ketten már benn üldögéltek: egy nagyon elegáns, mosolygós fekete lány, Margó, és egy fiatal srác akinek már a zsizsikségéből is látszott, hogy színházas (és mesemondó), és nagyon remek steampunk nyakláncot viselt, amit azonnal meg kellett csodálni. Hamarosan szállingózni kezdtek a többiek is: egy langaléta, szemüveges fickó, egy nagyszájú, vörös göndör, életvidám csaj, egy Ruby Sarah nevű csendesebb nő és Patrick, aki kicsit megkésve érkezett, és mint utóbb kiderült, a szakdolgozati témája mesemondás számítógépes játékokban. Heh. Végül aztán befutott Dr. Sobol is, és szétszedette velünk a padokat, hogy körbe tudjunk ülni (úgy tűnik, errefelé minden órán így szokás, de akkor az a kérdés, vajon ki rendezi be a termeket?...) Jó mesemondók módjára már nagyban benne voltunk a cseverészésben mire végre elkezdődött az óra.
A kedd-csütörtöki kurzus címe "Kortárs témák a mesemondásban", de valójában magunk között csak úgy nevezzük, "A mesemondás pszichológiai háttere" (hosszú történet...) Lényegében meseelemzésről lesz szó (Freud, Jung, Bettelheim, Marie-Louis von Franz, Pinkola-Estés, és az egész bagázs), a magunk módján persze. Minden mesét, amit elemezni fogunk, elő is kell adnunk, és mivel sokszorosan fogunk kapcsolódni az álmok és az álmodás témájához, házi feladatunk is akad: az egész félév során naplót kell vezetnünk az álmainkról, és népmesei motívumokat vadászni bennük. (Ez persze azt is jelenti, hogy nem kell minden szaftos részletet az osztály elé tárni, csak azt, ami a téma szempontjából érdekes lehet.) Megegyeztünk benne, hogy mindenki kezdett már el álomnaplót, és mindenki bele is bukott, de mindenki tervezi, hogy egyszer majd újrakezdi; nos, itt az alkalom.
Lábjegyzet: Mielőtt valaki megszólalna, igen, tisztában vagyok vele, hogy meseelemzésért nem kellett volna Amerikáig jönnöm (Bettelheim speciel megvan otthon is, bár a hideg futkos tőle a hátamon...) Pusztán azért viszont, hogy egy csapat másik mesemondóval együtt csinálhassam ugyanezt, gyakorlattal együtt, nemzetközi szinten, már nagyon is megérte a repülőjegy...
Házi feladat a következő órára: Marie-Louise von Franz (továbbiakban csak Marie Nagyi, amint azt mind megállapítottuk, miután megnéztük a hölgyet a YouTube-on), The Interpretation of Fairy Tales, első fejezet. Szörnyű ez a sok kötelező olvasmány... :)))