Jegyzetek az útról

Íme a randomságok amiket internet hiányában a laptopon jegyzeteltem a repülőn és a terminálokban.


Valahol Írország és Izland között

Az út eddig zökkenőmentesen zajlik. Becsekkolok, lepecsételnek, átvilágítanak, repülök, megérkezem, kicsekkolok, becsekkolok, kikéreznek, lepecsételnek, becsekkolnak, leellenőriznek, átvilágítanak, megmotoznak, becsekkolok, és már ülök is az atlantai gépen, két tündéri lenszőke cseh totyis társaságában, akik szerintem pont beleillenének a fejünk felett lévő csomagtartóba. Javasolni is akartam a szülőknek, de sajnos nem hallják a hátsó sorból, és különben is csak csehül értenek. Sebaj, repülő játékszerek és könyvek elkapásában már van gyakorlatom, a zúzódások meg majd elmúlnak a bicepszemről.
(Nahát, a kislány, aki az imént szundított egyet a vállamon, most felébredt és nézi mit írok. Remélem nem tud magyarul.)
Még hét óra van hátra. A fedélzeti tévén az Arthurt vetítették, erre való tekintettel azt hiszem a következő filmet kihagyom. Gondoltam rá, hogy nézek valamit laptopról, de azt hiszem, minden nálam lévő filmtől megállnának a kicsik a fejlődésben, azt meg ugye nem akarja senki.

Kezdem felfogni, hogy megyek Amerikába! Prága óta csak angol szót hallok. Az emberek nagy része nyaralásból tér vissza, és mert az amerikai olyan, lelkesen szóba elegyedik minden honfitársával egzotikus kelet-európai kalandjairól. Úgy tűnik, a fiatalok körében a Prága-Krakkó-Bécs-Budapest-Ljubljana ötszög a legnépszerűbb. Az idősebb korosztály nem kóricál Prágától messzire.

A gépet egy bizonyos Captain Stark vezeti. Én biztonságban érzem magam.

Négy órával és két filmmel később:
(az Adjustment bureau még egész élvezetes is volt)

Most repültünk el a Prince Edward sziget felett. Tinédzser korom romantikus ködében ezt tartottam a földi édenkertnek, hála annak az ipari mennyiségű lányregénynek, amiket L.M. Montgomery kitermelt (Anne, Emily, Váratlan utazás, és természetesen A Mesélő Lány, mely utóbbinak nem kis része van abban, hogy mesemondó lettem) Az élmény szépséghibája, hogy ha ki tudnék nézni az ablakon se láttam volna semmit, valahányszor valaki felhúz egy redőnyt mindenkinek kiég a szeme.

Felszállás óta folyamatosan turbulencia van. Pocsék az időjárás ezen a féltekén…

A totyisok kaptak annyit mint a kaffer. Hányáscsillapítót, gondolom. Most nyugton vannak. Anyukától kaptam cseh csokit engesztelésül. Ha gyerekekről van szó, teljes mértékben megvesztegethető vagyok.

Még három óra.