2011. augusztus 26., péntek

Könyvtár

Ma meghódítottam a könyvtárat.

Mivel reggel volt, és a tanítás még nem kezdődött el, gyakorlatilag senki nem tartózkodott az épületben; kicsit furán is éreztem magam, hogy csak úgy besétáltam táskástul, és nem állítottak meg az ajtóban. Bátortalanul kószáltam el a pultok mellett a lépcsőig; a lépcsőház mögül kávé és fánk illata szállt, mivel a könyvtárnak kávézója is van, bizony. Vaktában másztam fel az első emeletre, próbálva kipuhatolni, mi merre meddig. Az első emeleten egy hatalmas kettős ajtó fogadott, ami nyikorogva nyílt; mögötte könyvekkel tömött polcok végeláthatatlan sorai és oszlopai. Találomra indultam el valamerre; egyszerűen csak tetszett az egész, szép, rendezett, és hatalmas. A többit mér felesleges is emlegetni, a Trinity után szinte csalódás volt, hogy nem akadtam semmi újdonságra; az a laza három szekrénysornyi folklór és népmese, a külön sornyi storytelling, a külön tündér- vérfarkas- és sárkány szakirodalom szekciók, a külön leltári számon nyilvántartott kalóztörténetek, az államokra és országokra lebontott mesegyűjtemények, a Tennessee-történeti gyűjtemény...
Alig laza két órát töltöttem azzal, hogy elindultam a bal felső sarokból, mint a nagyon éhes kis kukac a mesekönyvben, és végigzongoráztam, miből is élünk ideát. Továbbra is békén voltam hagyva, így hát letelepedtem a szőnyegre olvasgatni; csak a kísértet-könyvtárosunk motoszkált néha a polcok között, de tőle itt senki se fél, a néni nem rosszindulatú, csak visszateszi a polcokra a könyveket.
Böngésztem egy kicsit a katalógusban is, csak hogy szokjam a kezelését, meg bogarásztam a folyóirat-olvasóban; végül is találomra vettem ki négy könyvet, miután figyelmeztettek rá, hogy csak 15 lehet nálam egyszerre. Kikölcsönöztem egy déli népmese-gyűjteményt amiben államokra vannak osztva a történetek; egy Tennessee történetek tárát; egy modern mesemondókról szóló kötetet (Suddenly they heard footsteps) és egy könyvet, ami teljes egészében Brother Blue életéről és munkásságáról szól.
Azt hiszem, el vagyok látva egy időre szakirodalommal.

2 megjegyzés:

  1. élénksárga, nem inkább zöldes az az árnyalat, amilyen lettem az irigységtől... love.p

    VálaszTörlés
  2. :)))))))) hány kísértete van tulajdonképpen az egyetemnek?

    VálaszTörlés