Végre ágyban

Atlantában egy picike gépre szálltam át; onnan a Tri-cities reptérig már alig egy óra az út. Naplementében szálltunk fel, gyönyörű rózsaszín-arany-fehér bárányfelhők közé. A horizonton nagyobb, fenyegetőbb halványszürke felhők tornyosultak, és a belsejükben villámlott is; ahogy fokozatosan egyre sötétebb lett, egyre lenyűgözőbb volt a látvány.
Alattunk lassan egyenletes feketébe olvadt a táj. Idelenn Délen nem ragyogó városok és kivilágított utak hálózatát látja az ember a magasból, sőt; a látvány igazából meglepően hasonlít az éjszakai égre. Fénypontok kisebb-nagyobb csoportjai váltakoznak sok egyedülálló kicsi fénnyel, ameddig a szem ellát; sok helyen fák lombjai alól pislognak, ami messziről varázslatos látvány. Hiába meresztgettem a szemeimet, a hegyeket nem láttam; leszállás közben derült kis, hogy azért, mert végig alattunk voltak, csak a szürkület elnyelte a perspektívát. Annál szebb volt, ahogyan leszállás közben elváltak egymástól a hegyvonulatok, és mire földet értünk, már ott hullámoztak körülöttük, egyik a másik mögött, felhőkbe és sötétbe burkolózva.
(Hozzá kell tenni, hogy a költői látvány ellenére itt már alig voltam magamnál; egyrészt még az előző szakaszt sem hevertem ki, másrészt pedig az én órám szerint itt már hajlani négyet írtunk, és minden alkalommal, amikor lehunytam a szeme, azonnal elkezdtem álmodni)

Katie várt a reptéren; egy fiatal, vidám, göndör hajú lány, akit az egyetem jelölt ki a „nemzetközi barátság” program keretein belül arra, hogy felvegyen a reptéren, elszállásoljon éjszakára, és segítsen a kezdésnél mindenben, amire csak szükségem lehet. Kocsival jött értem (errefelé máshogy nem lehet közlekedni), és hazafelé menet jót beszélgettünk. Jonesborough-ban lakik, az erdő közepén; öt macska és két kutya sietett azonnal a fogadásunkra. Ezen a ponton már csak ágyba dőlni volt erőm.
Az időeltolódás felkeltett hajnali négy körül; fél óra szöszmötölés után sikerült visszaaludnom. Végül aztán fél kilenckor tértem megint magamhoz, és egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy birtokunkba vegyük a campust.