Éjféli kockulás

Több mint egy éve várunk erre a napra: ma éjfélkor (olyan szerencsés országok után mint pl. Ausztrália) végre ideát az USA-ban is megvolt az Avengers premierje!!! Jó nerdök módjára természetesen ott kellett tobzódnunk a moziban éjfél után egy perccel, és meg is adtuk a módját.

A mai nappal lezárult a vizsgaidőszak: mindenki elszabadult az utolsó dolgozatok és vizsgák fogságából, és a campus úgy kiürült, mintha zombi apokalipszis söpört volna végig rajta, épp csak a guruló ördögszekerek hiányoznak.  Délután már csak a nerd asztal körül volt élet az ebédlő épületében, ott viszont szokás szerint zajosan: ettünk, ittunk, beszélgettünk, és vártuk, hogy mindenki befusson. Addig is játékkal ütöttük el az időt: Griffin az Avatarra épített vadonatúj asztali szerepjátékát béta-teszteltük, vagyis egy hiperaktív léghajlító (Andrew) és egy dögös sandbender (én) részvételével tűzhajlító katonákat vadásztunk egy erdőben, ragyogó sikerrel (valamint néhány törött csonttal és pár leégetett facsoporttal). Jelentem, a játék remekül működik.

Este nyolc fele aztán összeverődött az egész társaság: négy autót töltöttünk meg, és egész kis karaván alakult ki belőlünk, ahogy útnak indultunk JC-ből Bristol közeli városa fele: ott ugyanis olcsóbb a mozi és nagyobbak a moziképernyők. Korán érkeztünk, volt még időnk vacsorázni is; a csapat nagy része egy hamburgerezőbe vette be magát, de a mi kocsitársaságunk (Griffin, Andrew, Crista meg én) egy másik étteremben kötött ki, mivel nevezett hamburgerező földimogyoró-olajban süt mindent, és Andrew arra allergiás. Mi meg szolidaritottunk.

A vacsora végeztével a moziban találkoztunk megint; még jó két óránk volt a vetítésig, de jó volt ugrásra készen állni az ajtóban, hogy jó helyeket kapjunk. Szerencsére a mozi épületében volt egy játékterem is, úgyhogy egy jó órán keresztül vidáman néztem ahogy a csapat dinoszauruszokra lövöldözik, Jedi-lovagokkal harcol, szavannákon vadászik állatokra, és hasonló vicces dolgok. Mire megnyíltak a mozi kapui, már szállingózni kezdett a nép, és lehetett figyelni, hányan érkeztek jelmezben. Meglepően kicsiny volt a felhozatal; láttunk két kislányt, az egyiket Captain America pajzzsal és jelmezzel, a másikat meg íjjal és tegezzel a vállán; rajtuk kívül volt vagy egy tucat srác Captain America pólókban, egy csaj teljes nemzeti színű kiskosztümben, és mindenféle emberek mindenféle vonatkozó témájú pólókban. A mi kis csapatunk is kitett magáért: volt sok Avengers póló, két Avengers pizsamanadrág (nem viccelek... végül is éjszakai vetítés volt...), és jó pár kitűző is. Részemről egy Északi Krízis Folyamatábra pólóval járultam hozzá a gyűjteményhez ("Loki csinálta? Nem? Frászt! Loki csinálta. Loki javítsa meg!"), valamint Loki témájú arany-zöld sminkkel amire egész büszke voltam.

Jó egy órával vetítés előtt már benn ültünk a teremben, és elfoglaltuk a legjobb ülőhelyeket; nem voltunk egyedül, tele volt a ház. Ennyi nerd egy rakáson sohasem unatkozik: hamar elindult a beszélgetés a nézőtéren széltében-hosszában, izgatott találgatások a filmről, mélyen szántó eszmefuttatások a képregényekről, rögtönzött Pokémon-csaták, az új Star Wars filmek zajos szidása, és a hirtelenjében előkapott 3DS kütyük közti virtuális eszmecsere. Mire elkezdődtek az előzetesek, már a legnagyobb egyetértésben üldögélt mindenki a nézőtéren, mint egy nagy nerd család.

A filmről nem írok sokat mert nem akarok semmi poént lelőni előre. Elég, ha annyit mondok, hogy éjféli premierre menni Amerikában... nos, annak megvan a maga hangulata. A harsány nevetés, sikongatás és csujjogás minden poénnál még hagyján, de taps is volt, minden különösen kiemelkedő és epikus pillanat jutalmaként, és hangos "hell YEEEEAAAH" visítások, amitől aztán hamar a tetőfokára hágott a hangulat a nézőtéren. A legmókásabb pont az volt, amikor a filmben felmerül Budapest neve (majd meglátjátok) amikor is egyedül én ugrottam egyet visítva, mindenki más meg rajtam kezdett el nevetni...

Hajnali háromkor tántorogtunk ki a moziból még mindig ugrándozva és kislányosan visongva, és csöppet sem fáradtan. A mozi előtt további fél órát töltöttünk azzal, hogy megtárgyaltuk a részleteket, és hangosan áradoztunk egymás közt, amihez aztán hamarosan csatlakozott egy rakat idegen is, míg végül rádöbbentünk, hogy lassan négy óra lesz, ideje lenne hazatérni. A kocsiban további hosszas társalgás következett, melynek során újra meg újra elszavaltuk a kedvenc részeinket a filmből, és azt tervezgettük, mikor nézzük meg újra.
Lehetőleg még ezen a héten.