Miután átestünk a reggeli kettős traumán (1. hétkor fel kellett kelni, 2. Granny fél órát kereste a kocsikulcsait), és az amerikai munkanap kezdő szertartásán (drive-in kávé a Dunkin Donuts-tól), elkocsikáztunk Granny munkahelyére, Békaváros könyvtárába. Békavárosnak van rendes neve is, Willimantic, de mivel még az utca is békákkal van kirakva, maradok ennél az elnevezésnél... azt hiszem irtam már a jelenség okáról az egyik korábbi bejegyzésben (mi? Nem? Na tessék szépen visszaolvasni, a kutya meg a mája). A helyiek csináltak egy jótékonysági projectet, olyat mint a pesti tehénparádé, csak békákkal, úgyhogy most minden sarkon áll egy tiritarka békaszobor, az egyikkel le is fotózkodtam (képek majd a koleszból, a helyi gép halálán van).
A gyerekkönyvtár szines és csendes és barátságos; csak részben könyvtárszerű, viszont az első öt perc után megállapitottam, hogy minden könyvtárnak minimum ilyennek kéne lennie... újabb kulturális adatmorzsák az otthoniaknak:
1. Amerikában minden nyilvános könyvtár ingyenes, totálisan és teljesen (köhöm köhöm, Szabó Ervin drága, köhöm köhöm) – Granny majdnem a szék alá esett amikor megmondtam hogy nálunk fizetni kell az olvasókártyáért
2. Az egész állam összes nyilvános könyvtárára egy olvasójegy érvényes
3. Kiolvasott könyveket bármelyik könyvtárban le lehet adni, visszajuttatják az adott városba
4. A gyerekkönyvtár (külön emelet) rendelkezik mindennel, ami szem-szájnak ingere: számitógépek internettel a gyerekek részére, játszósarok párnákkal a legkisebbeknek, külön mesemondó terem (!!!) (sic!) szines szőnyeggel; fotelek, párnák, kanapé, sok asztal, egy rakat játék, egy nagy állvány bábokkal...
5. És persze a könyvek. Nagyon sok könyv. Granny állitja hogy olvasta az összeset (neki könyvtárosként kötelessége elolvasni, mi kerül a gyerekkönyvtárba), de nekem egy fél életbe kerülne... azért sikerült elég jó időt futnom, másfél polc hat óra alatt... találtam egy-két valódi gyöngyszemet (legújabb kedvec: A faun és a favágó lánya, szivecske ide Mr. Tumnusnak)
6. Minden nyáron az összes gyerekkönyvtárban (és a legtöbb felnőtt könyvtárban is) summer reading program-ok zajlanak – van egy megadott téma, és a köré szervezik az összes nyári programot (tavaly középkor volt, előtte nyomozók és nyomozás, azelőtt csillagászat és világűr, előtte meg Egyiptom; azt hiszem az idén bogarak és bogarasságok lesznek teritéken). A cél az, hogy minél több gyereket vonzzanak a könyvtárba, akik otthon érzik magukat, és inkább itt lógnak a szabadidejükben, mint az utcán. Szóval vannak versenyek, játékok, mesemondás, zene, kézműveskedés, minden ami szem-szájnak ingere; egész városon keresztül zajló nyomozósdi, falra festett óriási sárkányok, sütés-főzés (igen, a könyvtárban), meg még vagy egy tucat dolog, amiket Granny meg a többi könyvtáros találnak ki és vezetnek le, és én személy szerint úgy gondolom, hogy a kölykök errefelé állati szerencsések... (ja, és minden ingyen van).
7. A nyár végeztével a programok tovább zajlanak
8. A gyerekkönyvtárban van videó és zene is, és külön spanol szekció a kis latinóknak (meg nekem, hehe), sőt, még egy manga-sarkot is sikerült találnom (bár hogy az mit keres a gyerekkönyvtárban, arról sejtelmem sincs, de annyi baj legyen).
Észre sem vettem, és elrepült a nap (átugrottunk Grannyvel a helyi kávézóba ebédelni); csak akkor csöppentem vissza a valóságba amikor rám oltották a villanyt egy jó kis könyv közepén, mert zárt a könyvtár. Hazafelé jövet köröztünk egy kicsit a helyi egyetem campusán – a legutolsó békás kis porfészek egyetemének akkora könyvtára van, mint az OSZK (tudom, tudom. „It’s not about the size, mate...” Mit tegyek, nerd vagyok. Offical Nerd. Dork. Freak. Lehet válogatni.)
Ja, es paella volt itthon vacsorara. Kagylok meg rakok meg minden. Es megettem! Hova fajul a vilag...:D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hi, very interesting post, greetings from Greece!
VálaszTörlés