Kata nagyszemű babái

Ma elkisértem Katát az általános iskolába hogy elbúcsúzhasson a gyerekektől (és útközben ne rabolja el a heremóka). Végre megnézhettem élőben a nagyszemű babákat, akikről annyit mesélt (aki nem érti miről beszélek az még most látogasson el Kata blogjára, link balra fenn. Mondom balra. Mondom fenn.)
Tündériek voltak. Amikor odaértünk, még üres volt a terem; segitettünk a tanárnőnek tányérokat és poharakat osztani szét az asztalokra és ebédet melegiteni (ünnepi ebéd volt, utolsó tanitási nap) a mikróban. Azután befutott az osztály is; picik voltak, csillogó szeműek, hangosak és örökmozgók. Látszott, hogy nagyon szeretik Katát, mert fürtökben lógtak róla egész idő alatt. Töltögettük nekik az innivalót, osztottuk a salátát; mindenki egyszerre beszélt, percenként váltott helyet, és részemről vidáman elmerültem a bábeli zűrzavarban - a pockok vegyesen használták az angolt és a spanyolt, és egy idő után rájöttem, hogy én is... (elsősorban arra voltak kiváncsiak, hogy Kata tesója vagyok-e:). Azután előkerült Kata fényképezőgépe, és... hát igen, elszabadult a pokol. Úgy tűnt, mindenki egyszerre akar minden fotón rajta lenni, de komoly gondot okozott nekik egy helyben maradni a villantás erejéig... addig még csak-csak uraltuk a helyzetet, amig Katánál meg válam volt a gép, de amikor az első kisfiú megkaparintotta, végképp elvesztettük a fonalat... (meg a gépet). Közben elkezdtek gyerekek tapadni rám is teljesen random módon; poharakat töltöttem újra, nyakláncokat csodáltam meg, rajzokat szedtem össze a padlóról, fotókat csináltam, fotókon szerepeltem, fotókat dicsértem meg, neveket kérdeztem meg és felejtettem el, szóval teljes volt a vidám zűrzavar. Megvártuk, mig mindenki sorra kerül a fotógép mindkét oldalán, és a gyerekek megkapják az ebéd utáni cukrot és sütit, amivel aztán szépen letelepedtek; ekkor jött el az ajándékozás ideje (a múltkori bevásárlás során válogatott matchboxok és hajcsatok kerültek kiosztásra). Újra kitört a káosz.
Kata majd biztos részletesebben ir az egészről; lényeg, hogy megint kitörtek rajtam az anyai ösztönök, elemi erővel; a gyerekek pedig tündériek voltak és vidámak és hangosak és ragaszkodók. Fényképek később.