(Zene: Once Upon a December - Anastasia OST; Waiting for the World to Fall - Narnia)
Egész nap szakadt a hó, hol gyönyörű nagy pelyhekben, hol meg apró kásában; már reggel puha párnákban takart mindent, és nem álltam meg trappolás és rugdosás nélkül, amikor kisétáltam délben, hogy együtt ebédeljek a Reactinges csapattal (görög kaja volt, az Athén játék emlékére). Estére már komoly feladattá vált eljutni az ebédlőig, néhol térdig ért a hó, és embermagasságú buckák szegélyezik az utakat. Minden lejtős szakaszon sielnek és snowboardnoznak a kedves diákok (hógolyóhoz és hóemberhez nem eléggé tapadós még a hó).
Furcsa hatással van rám ez az egész; a campus olyan mint egy téli Roxfortba oltott képeslapba oltott mézecskalács világ; az ég szürke és furcsán fényes, a katedrális gyönyörű, én meg azon kapom magam, hogy ugrálok és énekelek és rávigyorgok mindenkire és kinyújtom a nyelvem hogy hópihéket fogjak és hóangyalkákat gyártok minden szabad felületen, miközben az eget bámulom (és mivel alaposan átáztam, mire az egész campust sikerült megszórnom angyalokkal, hát vettem egy forrú fürdőt is).
Most meg narancs, tea, candy cane. Zene. Mesék.
Imádom a telet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése