Feltámad az egyetem

Péntek reggellel véget ért az egész heti csend, nyugalom és szabad parkolóhelyek korszaka: megkezdődött a beköltözés az elsős és a visszatérő diákok számára. Az ablakomból kitekintve remek kilátásom nyílt a szemben lévő parkolóra amit utánfutók és furgonok tengere árasztott el, melyek végtelen mennyiségben ontották magukból a dobozokat, bútorokat, aggódó szülőket és tágra nyílt szemű csemetéket. Mindenki élénk narancssárgában feszített - a szülők nyilván már előre beszerezték az egyenruhát a költözéshez - és a lányok körül segítőkész felsőbbéves fiúk sürögtek, akik karizmaikat fitogtatva szállították a dobozokat kocsitól kollégiumig.
A szomszéd házban lakó fratboyok se várattak magukra sokáig: a helyi tradíciót felelevenítve kitettek egy hatalmas "TE DUDÁLSZ MI ISZUNK" táblát reggel kilenc tájban, és hűségesen tartották magukat a megállapodás rájuk eső részéhez (sőt, a legtöbbje akkor is ivott, amikor senki nem dudált). Két házzal lejjebb a lányok háza előtt is akadt tábla: "ITT ADJÁTOK LE AZ ELSŐS FIÚKAT." A házak előtti kis zöld területet rendőri kordonnal húzták körbe, hogy az ivászatot ne szólja meg a rendőrség (magánerületnek minősül a gyep, ha van körülötte kerítés). A campus másik végében egy "Elsős dezorientáció" csoport vágtatott fel-alá lófejes maszkokban, igyekezve minél nagyobb káoszt kelteni. A városban teljesen beállt a forgalmi dugó, és most már a kajáért is sorba kell állni. Erős késztetést éreztem hogy kitegyek egy "rómaiak menjetek haza" táblát az ablakomba...
Néhány elsős fiú megállított az utcán és megpróbált flörtölni velem. Miközben leráztam őket arra gondoltam, milyen mókás lesz, ha felbukkannak hétfőn az órámon és rájönnek hogy én vagyok a tanár...
A buli egész nap tartott, és természetesen éjszaka is; szombat délelőtt csendes lábadozásba merült a város, de délutánra megint visszatért beléjük az élet. Részünkről mi, idősebb diákok, Morcos Dave kocsmájába menekültünk a zaj elől (oda 21 éven aluliak nem mehetnek be) és sörrel, karaokival és beszélgetéssel múlattuk az éjszakát. Amikor hajnali egy felé hazainult kis csapatunk, az elsősök zombi apokalipszishez hasonló tömegekben lepték el a fő utcát, járdán és úton egyaránt; a legnagyobb csapat a sarkon lévő toborzóiroda előtt dalolta a verbunkost, és bár ideát szabadtéren tilos alkoholt fogyasztani, ők nyilván már felkészülten érkeztek a kollégiumból... a három perces hazaút tizenöt percre sikeredett, mert az ifjú zombik koordinációs zavaraikat meghazudtoló fürgeséggel ugráltak ki a kocsik elé, alá és mögé.
A rendőrség egész éjjel teljes létszámban dolgozott; szedték össze az embereket nyilvános vizelésért. Bowling Green elmerült a bűn mocsarában.
Ma reggel igen nagy a csend.