Nemzetközi dezorientáció

Péntekre még egy nyolc órás nemzetközi orientációt hirdettek az újonnan érkezett diákoknak. Süteménnyel, üdítővel és végtelenül sok információval vártak minket, ahogy letelepedtünka  bálteremben (az is van) elhelyezett kerek asztalok köré, tisztességes nemzetközi diákok módjára: egy asztal kínai lány, egy asztal kínai fiú, egy asztal indiai fiú, egy asztal arab fiú, egy asztal koreai vegyes, és a maradék. Én megint a maláj-mexikói kettős mellett kötöttem ki, és vidám kis csapatunk egy újabb taggal is gazdagodott: egy török lánnyal, aki széles mosollyal borult a nyakamba, és halál boldog volt, hogy még egy európaival találkozik. Hamar túltettük magunkat az Egri csillagok szindrómán, és megegyeztünk abban, hogy ötszáz éve mindenki utált mindenkit, ezen ma már nem akadunk fenn. Ezek után, mivel a lány nemzetközi tanító néni, hosszas időt töltöttünk azon hogy török mesékről beszélgettünk, meg régészetről, meg mindenféle fontos és érdekes dologról.
Maga az orientáció a hasonló események esetlen bájával zajlott. Bár az egész önkéntes-gárda nemzetközi diákokból állt, a főnök természetesen egy szőke amerikai nő volt, aki lelkesen ám kicsit cukormázasan próbálta beleverni a jetlages társaságba az egyetemi szellemiséget reggel kilenc körül. Megtudtuk például, hogy péntekenként mindenki köteles a campuson az egyetem színeiben (narancssárga és barna) pompázni, valamint azt is megtanultuk, hogy BG az egyetlen olyan egyetem aminek vagy egy fiú és egy lány kabalája is (fiú sólyom, lány sólyom, mely utóbbit a masnijáról lehet felismerni). Az egyik indiai srác fején egy Indiana University baseball-sapka volt, amit a hölgy azonall kiszúrt és harsány méltatlankodással rángatta ki a srácot a színpadra, ahol ünnepélyes keretek között elvették tőle a sapkát és megajándékozták egy narancssárgával. A mellettem ülő srác nagyot szusszant, "de jó hogy nem az Ohio pólómban jöttem..."
Az orientáció fénypontja az volt, amikor nagy síppal-dobbal bejelentették, hogy két végzős nemzetközi önkéntes idén diák-nagykövetként kezdheti meg pályafutását egyetemünk képviseletében, és világszerte terjeszthetik az intézmény jó hírét, sőt, meglátogathatják az elnököt is. Miután a hölgy mindezt elszavalta, elegáns félfordulattal odapenderült az egyik diák-nagykövet elé, és imigyen szólott: "Ne haragudj, mi is a neved?... De jó, és honnan jöttél?..." Ez volt az a pillanat, amikor az egész csapaton rosszul palástolt kuncogás futott végig...
Az orientáció ez után rátért a hasznos információkra is, amik között voltak tényleg hasznosak (például hogy mikor lesz a campuson az első focimeccs), és olyanok is, amik kevésbé (például amikor elmagyarázták, mi is az a vízum, ami nélkül egyikünk se jutott volna át a határon). Megtudtuk milyen BGben az időjárás, merre járnak a buszok, mik a campus alapvető rendszabályai, hová fordulhatunk segítségért, és hasonló fontos dolgokat. Ezek után ingyen ebéd következett, nagyon finom, és az ebéd végeztével ki is surrantama teremből, mert tantervet kellett írnom a jövő hétre. Nem maradtam le sok mindenről: délután már csak az amerikai kultúrát ismertették az újonnan jöttekkel, abból már volt részem bőven...