New Orleans Arc 2 - Tamás bátya és társai

13 órás maratoni kaland. Rövid, ájulás előtti hírösszefoglalónkat hallják:

1. Kora reggeli kelés, utazás a hídon át a reggeli ködből előtűnő New Orleans-ba. Kalandozás előkelőbb negyedekben, érkezés elit gimnáziumba, eltévedés elit gimnáziumban, érkezés tanterembe mesemondás céljából. Mesemondás (13 édes afro kisgimnazista, 2 tanárnő, Angela meg én. Székely leány mindent visz, garabonciások némi Katrina-háttérrel együtt is tarolnak, Angela is mesél egyet. Gyerekeket roppantul szórakoztatja a magyar nyelv, főleg, ha énekelve van.)
Kiegészítés: Isidor Newman School, New Orleans; ez kivételesen az én saját fellépésem volt, és nem Angeláé. Meg is dolgoztam érte rendesen; amikor bementem, a gyerekek arcán a szokásos "jajj, hagyjatok békén az ilyen hülyeségekkel" kifejezés ült; úgy döntöttem, hanyagolom a vidámabb hangulatú népmeséket, és villantok nekik egy kis vagány tatáros-ostromlós történetet, action romance desire (ez az Isten-hegyi székely leány, ha nem tudnátok...). Be is húzta őket azonnal, utána már ők kérték a ráadást. A garabonciásos történet meg külön illett a hangulathoz, nem csak mert érdekes és vagány és minden gyerek odavan mostanában a varázslóiskolákért és sárkánylovasokért, hanem azért is, mert New Orleans-ban nem kell magyarázni nekik, mit tud egy forgószél...

2. Kalandozás kevésbé előkelő negyedekben, Katrina-utóhatások szemügyre vételezése (a város lakosságának fele lelépett a hurrikán után. Romba dőlt házak, üres utcák, miegymás. Angelától emgtudom, hogy Katrina alatt a város vezetősége felrobbanttatta a töltéseket, hogy ne a történelmi francia negyedet vigye el a viz, hanem a külvárost...). Angela hosszasan veszekszik a házán dolgozó munkásokkal, mely veszekedést én tolmácsolom, lévén a munkások a spanyol ajkú kisebbség tagjai. Veszekedés végeztével felvesszük Angela anyukáját, és némi ebéd magunkohz vétele után megkezdjük a napi kirándulást.

3. Utazás délre a Mississippi mentén. Végre látok valódi, hamisitatlan mocsarat. Sokat. Lengedező moha lengedezik rogyásig. Louisiana feeling. Cajunok nem mutatkoznak. Vagy csak gázlómadárnak álcázták magukat. Esetleg beköltöztek a városba.

4. Érkezés a Laura Kreol Ültetvényre (nem, nem Laurákat ültetnek, a tulaj volt Laura). Louisiana leghiresebb történelmi ültetvénye. Fél óra bóklászás az ajándékboltban a következő túrára várva. Ismerkedés a kreol Louisiana történelmével film és könyv segitségével. Ismerkedés a vécét őrző sárga macskával a banánfák alatt.

5. Túra az ültetvényen - minden ízében lenyűgöző. Lényegében egy kreol család tulajdona az 1700-as évektől, és az teszi különlegessé, hogy a család utolsó tagja (Laura), aki még igazgatta az ültetvényt, 102 éves koráig élt, és a harmincas években még akadt ideje megirni élete történetét, külön adalékkal az ősökre nézve, szóval a hely tökéletesen dokumentálva van (plusz 500 oldal francia dokumentáció). Többek között megtudom, hogy a "kreol" nem faji vagy etnikai meghatározás, hanem egy keverék kultúra neve (afrikai, indián és francia), és azonnal bele is szeretek. A kultúra krédója: "My business is my family, and my family is my business". Emlitett bizniszt pedig öt generáción keresztül vaskezű nők irányitják, akiknek aztán nincs visszabeszéd (ketteske negyvenhét év igazgatói pályafutása folyamán a fiát a francia hadsergbe küldte, hogy tanuljon egy kis határozottságot, mert nem bánt elég keményen a rabszolgákkal; hármaska sikeresen kinyirta tinédzser lányát a pattanásokra alkalmazott agressziv gyógymódokkal; négyeske kemény summákat szedett be a saját lányától, hogy a házban lakhasson... Laura 14 éves korában lelépett otthonról, nem hibáztatom érte.) A kreolok ott tesznek be az amcsiknak, ahol csak lehet (sokan még a mai nap sem tartják magukat amerikainak, bár az államot 1803-ban az Egyesült Államok hivatalosan megvásárolta - Laura ma is élő francia rokonai még mindig lenézik a hölgy emlékét, amiért amcsihoz ment feleségül... Az amcsi ültetvények fehérre vannak festve, a kreolok tarkára; a kreolok fizetik a rabszolgáikat, katolikusok, és olyan idegesitó szokásaik vannak, mint pl. hálószobában üzletelni, vagy ördögnek öltözni a farsangi bálon - ami az angolul beszélő vallásos protestánsokat némileg kihozta a sodrukból... Lauráról fotó is van az emlitett jelmezben, a hálószobában való üzletkötés pedig a barátságosság jele volt, de angol nyomásra végül nyitottak külön dolgozószobát - ami a hálóból nyílt...). Séta az ültetvényen (első testközeli találkozásom a cukornáddal és a banánfákkal); látogatás a rabszolgák kunyhóiban (tudtátok, hogy egy rabszolga 25ezer dollárba került?! Számoljátok át.)

6. Visszatérés az ajándékboltba vásárlás céljából. Zsákmány: Laura naplója, Compair Lapin (ami tulképp Rémusz bácsi meséinek eredeti, francia verziója, még a cenzúrázás előttről. Brer Rabbit nagyobb, hosszabb és vágatlan. Azt, hogy mit csinál Nyúl úr a francia király lányával, mindenkinek a fantáziájára bízom...). Csini mardi gras karkötő, hogy a belső szarkámnak is adjunk. Gyapotvirág angyalka anya gyűjteményébe.

7. Kocsikázás a környéken, többi ültetvény futó megtekintése. Lengő moha lankadatlan csodálata. Eszmecsere a cukornád aratási módozatairól, kreolokról, svábokról, és egyéb asszonyi rémuralmakról.

8. Visszatérés a városba, kiadós vacsora magunkhoz vétele. Hazatérés, ájulás.

Nah, jöjjenek a fényképek.