Piac, virág, ruha és egyéb elfoglaltságok

(Nocker van a gépben. Ez hétköznapi nyelvre leforditva annyit tesz, hogy a Kunyhóban elvesztettem az Internetet - de már dolgozom a visszaszerzésén. Addig is legyetek türelemmel, majd találok módot az irásra...) (most pl. az ISC irodában üldögélek és úgy teszek mint aki dolgozik; Heidi elment anélkül hogy adott volna feladatot, szóval a zárási procedúra megkezdéséig még van egy kis időm...)

A hétvége elrepült mint a pinty. Szombat reggel piacolással kezdtem; a könyvtár mögött ilyenkor tartják a heti "Farmers' Market"-et, és ezt persze nem lehetett kihagyni. Pici, ám nagyon hangulatos kis piac volt; egy fa alatt egy hegedűs és egy gitáros szolgáltatta a talpalávaló hegyi népzenét (utóbbi nem más, mint Dr. Sobol személyesen, a mesemondás egyik védőszentje). Jó sokáig válogattam a milliónyi különböző szinű lekvárosüvegcse között az egyik pultnál; egy másiknál csokit kóstoltam; megszaglásztam a frissen sütött kenyereket, majd egy kör séta után visszatértem az első bódéhoz, ahol szines, kézzel varrott kalapokat lehetett venni. Persze nem állhattam meg vásárlás nélkül (égszinkék középkori stilusú kalapocska, gyöngyökkel kivarrva, fogjátok rajtam látni eleget ;). Az eladónéni kedvesen elbeszélgetett velem, és amikor felfedezte, hogy "olyan messziről" érkeztem Jonesborough-ba (nem tudom, Hartfordot vagy Magyarországot értette-e ezalatt...) megölelgetett, és adott egy "Isten hozott-sütit" egy (még meleg) fahéjas csiga formájában. Nem hiába emlegetik az amcsik a "déli vendégszeretetet"...
Vasárnap kirándulni voltunk; van egy miocén-kori lelőhely a környéken, Amerika-szerte hires, jó sok őstapirt meg ősorsszarvút meg lajhárt meg kardfogú macskát túrtak ki a paleontológusok az elmúlt nyolc évben, és jó amcsi módra rögtön húztak rá egy elsőrangú múzemot is. Nagyon jópofa kiállitás volt; Heidi meg én vigan eljátszadoztunk az érintőképernyőkkel, turkáltunk a gyerekek számára kialakitott homokozókban (kicsi korom óta szerettem volna komoly pofival ecsetelgetni egy sorozat miocén kori csigolyát... régi álmom vált valóra XD még akkor is, ha csak műanyagból voltak, és a stáb minden este visszatemeti őket...), megnéztünk minden videót, meghallgattunk minden hanganyagot, galacsinhajtó bogarakat versenyeztettünk (időszaki kiállitás az állati ürülékek tudományban való fontos szerepéről, hehe), fel-alá kószáltunk a laborban, és a frászt hoztuk az idegenvezetőre a kérdéseinkkel.
Tegnap zárva volt ugyan a központ, viszont akadt dolgunk bőven: virágokat kellett vásárolni a központ körüli ládákba, és ezért célba vettünk egy nagy kertészetet. Útközben Heidi mintegy mellékesen megjegyezte, hogy a Központban öltözködési szabályzat van ám érvényben, mely szerint nem lehet farmert hordani (sem egyebet, amin zsebek vannak), és a hasát se villanthatja ki az ember (hát igen, Délen vagyunk :P egyébként meg negyven fok van odakinn). Szóval letett szépen egy ruhabolt előtt, és fél óra múlva visszajött felszedni; a kettő között beszereztem egy csini szoknyát és egy nadrágot, mely utóbbit némi gondolkodás után mégsem vettem meg, mert együttesen kideritettük, hogy a piros szinű halászgatya belefér az öltözködési szabályzatba (csak a farmer nem), abból pedig már van egy a birtokomban.
Körülbelül ennyi történt a hétvégén.

(Én, mindenféle ősállatok társaságában - felhivom a figyelmet a sapira ;)

(Paleontológus, nem régész. Plusz gyerekek. És jó sok kosz :)

(Piacolás)