Szombat reggel a Gyermekek Kastélyában kezdtünk; az, aminek hangzik, egy csinos tornyos épület egy szomszédos városban, ahol minden szombaton mesemondók lépnek fel. Angela egyik barátja, Donald Lewis volt műsoron; a közönség sajnos (bár Angela szerint a terem legtöbbször tömve van) ezúttal csak belőlünk és még két gyerekes anyukából állt, akik kisbabával jöttek, és félúton megunták a dolgot. Ami nem Donald hibája volt, ő ugyanis remek mesemondó (mellesleg képzett színész, és látszik is rajta), és én személy szerint egy órán keresztül gurultam a nevetéstől. Brer Rabbit mesék voltak műsoron, és egyéb tricksterek (gyenge pontom, tudom); jó szöveg, jó adag pantomim, minden ami kell. Amikor hármasban maradtunk a szinházban (nem számitva a hangpultos lányt), Donald úgy döntött, akkor inkább most meséljek én valamit, igy hát felmásztam a szinpadra, és ilyen kedves, családias környezetben elmeséltem a Szélkötő Kalamonát (első angol nyelvű mesélés, és egész jól működött; a segítő ördög kissé meghökkentette az amcsikat, és Angela mondta is, hogy iskolában inkább ne meséljem - a gyerekek fel se vennék, de a tanárok lehidalnának az biztos).
A mesélés és beszélgetés végeztével mindenféle ügyeket intéztünk New Orleans-ban, és Angela egyik barátnőjével ebédeltünk (Dolores, világutazó mesemondó nőszemély, elegáns, gyönyörű, búgó hangú és nagyon nagyon lelkes; Angela állitja, hogy el volt tőlem ájulva...). Ezúttal kínai étterem volt soron (úgy érzem, ezen a héten a fél világot végigettem...)
Délután pedig esküvőre voltunk hivatalosak. Úgy bizony, bazi nagy Louisiana lagzi. A hölgyemény harmadszorra ment férjhez ugyanahhoz a fickóhoz, gyerekek és unokák népes körében... kedves család volt nagyon, kreol és fekete, és nagy szeretettel fogadták a kibicelő kis magyart, aki a család legifjabb tagjának önkéntes pesztrálásával és némi csokoládés eper elfogyasztásával foglalta el magát... az esküvő "shotgun wedding" volt, vagyis gyors és fájdalommentes; a család főzött, és a nagyszobában tartották... hangos volt, vidám, és nélkülözött minden habos-babos amerikai leányálmot (hát igen, ha én házasodnék harmadszor ugyanazzal a fickóval, én se költeném a pénzt nagyestélyire...:P)
Az esküvőt egy doboz marcipános tortával hagytuk el, és útnak indultunk, Angela meg én, hogy az utolsó new orleans-i estém alkalmából kirúgjunk a hámból...
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hm. miért vált el kétszer? :)
VálaszTörlés