Szombat délután elbúcsúztunk Dovie-tól. Máris hiányzik; este a CDjét hallgatom elalvás előtt, olyan jó, megnyugtató hangja van... (amikor épp nem férfihangon beszél és hozza a lila frászt az emberre). Ma reggel pedig megérkezett az új mesélő - nem más, mint Dolores Hydock személyesen! (visszafogtam magam és nem taroltam le ;)
Aki nem tudja, mire a nagy lelkesedés, olvasson vissza a múlt októberi blogomba ;)
Ma volt az első előadás - semmi középkori nem volt benne, viszont annál több jó kis Déli kultúra és Déli beszédfordulatok, amiket szorgalmasan jegyzeteltem... (és személyes sztorikat is ugyanakkora energiával mesél, mint legendát ;) Előadás előtt lenn kószált a közönségben és mindenkivel megismerkedett. Majdnem mindenben Dovie szöges ellentéte; pici, vékony, energikus nőszemély, folyton izeg-mozog, teli szájjal mosolyog, folyton fecseg, egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Remek hétnek nézünk elébe!
Ja igen, és holnap azért előszedi majd azt a Silence legendát... (*ugrabugrál és alig várja*)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése