Felderítés

Miután végeztünk a heti mesehallgatással, és megebédeltünk az Áfonyabogban (és a pincérnő már természetesen ismer minket, és kérdés nélkül a "szokásost" hozza, mennyire király már), ideje volt visszavágtatni a belvárosba, ahol a nagyfőnök várt ránk egy rövid kocsmatúra kecsegtető tervével.

A tanszék közös erővel szervez egy Story Slam nevű rendezvényt, ami gyakorlatilag egy havi rendszerességgel meghirdetésre kerülő mesemondó verseny, amin bárki részt vehet. Kikötéseink a keresett helyszínnel kapcsolatban a következők voltak: színpad, hangulat, sör. Főleg sör.
Végigsétáltunk Johnson City patinás főutcáján, és betértünk minden klubba, bárba és művészeti galériába, ami csak az utunkba akadt. Érdekes felhozatal volt. A Blue Moon nevű klasszikus kamaraszínháztól a hippik által működtetett vastagon marihuána-szagú művészeti galériáig, a kizárólag afrikai-amerikai közönséggel büszkélkedő blues és jazz bártól a biliárdasztalokkal tömött színvonalas csehóig volt minden a palettán.
A tetszésünket leginkább egy Capone's nevű hely nyerte el, mely nevét (és fő foglalkozását) még az alkoholtilalom idejéből őrzi. Három száz éves téglaépület lett egybenyitva a kedvéért; a mennyezetet stukkók és puttók díszítették, a bárpult pedig sötét színű faragott keményfa volt; dedikált gitárok hosszú sorai lógtak a csupasz téglafalakon, és egy terebélyes, szakállas úriember állt őrt a pult mögött. A "hátsó szoba" akkorának bizonyult, mint egy kisebb stadion, galériával és állandó színpaddal; úgy éreztem magam, mint valami római templom belsejében. Miután ámultunk és bámultunk egy sort, a pultos készségesen elvezetett minket egy sor porosodó biliárdasztal mögött egy zárt ajtóhoz, amire egy széf bejárata volt élethűen ráfestve; úgy is nevezte a mögötte rejtőző helységet, hogy A Széf.
A Széf egy füstös, fekete-fehér csempepadlós, faragott mennyezetes-puttós, boltíves alagsori épület volt, egyik végében gigantikus tükrökkel és színes lámpákkal ellátott bárpult, másik végében színpad. Amint beléptünk, azonnal tudtuk, hogy mesemondó versenyt márpedig itt kell tartani.
Ebben megelégedve aztán el is váltak útjaink; nagyfőnök hazatért, mi pedig folytattuk a belváros felfedezését. Joshua kedvéért betértünk egy hippi boltba, ami nagyjából a világ minden táján ugyanolyan; az én kedvemért pedig meglátogattuk a képregényboltot (közvetlenül a Blue Moon mellett), és boldogan bogarásztam egy sort az új képregények között. Ennek végeztével aztán további képregényezésre támadt kedvünk, így elkocsikáztunk megnézni Captain Americát az olcsó moziban.
(Lábjegyzet: további izgatott kérdések elkerülése érdekében itt jelezném, hogy nem, Joshua nem a pasim, és soha nem is lesz az, erről ennyit, köszönöm!)
A film kezdete előtt azonban volt még egy elütni való óránk, így aztán rövid kitérőt tettünk egy gigantikus Halloween boltba, felpróbáltunk egy rakat jelmezt, bogarásztunk a különböző zombi- vámpír- és boszorkány-kellékek és parókák között, és általánosságban véve, elmerültünk a Halloween szellemében.
Captain America pedig továbbra is nagyon menő.