Olvasós hétvége

Labor Day Weekend van, kiürült a campus. Hosszas lustálkodás után két óra fele rávettem magam, hogy elmenjek kajálni; úgy is mondhatnánk, hogy kiűzött az éhség a házból. Egy röpke ebéddel és egy briliánsan végrehajtott süticsempészéssel később pedig betértem a könyvtárba, pusztán annak öröméért, hogy vasárnap is nyitva van.
Nyitva volt ugyan, de meglepően kevesen töltik a félév első (három napos) hétvégéjét olvasással. Az épületben kellemes csend uralkodott. Felkapaszkodtam az emeletre böngészni, és azt a felfedezést tettem, hogy ha még egy szintet mászok, újabb mese-szekció vár rám: a mágikus 398.2 számmal ellátott népmese-részleg a gyerekkönyvtárban. Magyarán szólva az a sok polcnyi történet, amikről a múltkoriban áradoztam, a teljes készletnek csupán a fele volt.
A gyerekkönyvtárban természetesen a kísértet-könyvtároson kívül egy lélek se volt; mivel többszöri körbesétálásra se sikerült lokalizálnom a villanykapcsolót, barátságos félhomályban kezdtem kutakodni a polcok között. Nem csalódtam: másfél gondolányi mesekönyv várt rám, szerzők és kultúrák szerint csoportosítva, és azonnal a bőség mélységes zavarába taszított, azt se tudtam, hová kapjak.
Ki kell alakítanom valami szisztémát a könyvtár átfésülésére. Kezdhetném mondjuk a bal felső sarokból. Vagy haladhatnék tematikusan. Hajlok az utóbbi felé, úgyis rengeteg könyv eleve fel van adva órára.
A másik szépség, amit újra felfedeztem magamnak, a könyvtárközi kölcsönzés. Az otthoniakkal ellentétben itt számítógépen keresztül itthonról is intézhetem a dolgot; csupán be kell pötyögni a könyv adatait, elküldeni, és szólnak, ha megérkezett, átlagos várakozási idő egy hét. És ingyen van.
Ja, és van a saját kis gépemen JSTOR elérés. Többek között az is.
Tárulj, Szezám!