Vigyázz, kész. Anime!

Ma sikeresen megtaláltam az anime klubot.

Már keresgéltem őket a múlt héten is, de mint kiderült, rossz épületben; ezúttal, tekintettel az esti órára és a tényre, hogy rajtaütésszerűen időpontot váltottak, sikerült beesnem végül.
Az ETSU anime klub határozottan nagyobb, mint a Trinityé volt. Egy egész mozitermet foglaltunk el (ami mellesleg joggal pályázhat a 'világ legkényelmetlenebb székei' nemes címre), és csinos válogatást nyújtottunk az egyetemi társadalom alsóbb néprétegeiből: a gyűjtemény kimerítette az összes geek, nert, dork, freak és általános misfit minden fogalmát. Megvoltak a színes hajú lányok, és a nadrágtartós-csokornyakkendős fiúk; a gót tündérkék a neccharisnyában, a Star Wars-pólós ősemberek, és általánosságban véve a kívülállók minden alfaja. A pódiumról egy tricksteresen vigyorgó srác integetett felém, és aztán nagyon komoly képpel utasított, hogy fizessem be a vámot, ahogyan azt jó alattvalónak illik. A vám ez esetben a féléves tagdíjat jelentette. A kincstárnok lány kedvesen mosolyogva fogadott, és már tudta is a nevem előre (valószínűleg azért, mert ott volt a pikniken, meg mert bejelöltem Facebookon az egész klubot előre). Megjegyezte, hogy nem sok grad diák szokott erre járni, és kicsit fura, hogy én itt vagyok, mire a háta mögött ülő picike nő letorkollta, hogy 'miket beszélsz, én tanár vagyok'. És a legjobb? Amikor megfordultam, a következő felirat várt a táblán:

Már megint jó helyen vagyok.

Ami az esti felhozatalt illeti:
Egy rövid felvezetés után, melynek során figyelmeztetve lettünk, hogy ez nem gyerekműsor - a srácot, aki megjegyezte, hogy 'de hát rajzfilmet nézünk', feltűnésmentesen meglincselték a sarokban - amikor pedig megnyugtattak minket, hogy azért nem hentai a műsor, csak majdnem az, általános tapsolás volt a reakció - szóval miután bemutatkozott a vörös csaj/trickster srác/csokornyakkendő klubelnök szentháromság, kezdődhetett is az est.
A terítéken elsőként egy picike epizódokból álló sorozat szerepelt, amit röviden úgy lehetne összefoglalni (vigyázat a bekezdés nyomokban nerdséget tartalmaz), hogy a Neon Genesis Evangelion és az FLCL alkotóinak azon agyréme, mely a Powerpuff Girls - Soul Eater - általános perverzió tengelyek metszéspontjában helyezkedik el. A műalkotás címe: Panty & Stocking, ez alighanem elmond mindent. A negyedik résznél garantáltan beállt a sípolós agyhalál. Könnyesre röhögtük magunkat fájdalmunkban, de a hatodiknál már kórusban könyörgött mindenki, hogy kapcsoljuk ki. Pedig vizuálisan zseniális. Csak hát a japán humor...
A második sorozat előtt rövid tortaszünetet tartottunk; mivel az egyik lánynak születésnapja volt, egy hatalmas tortával érkezett, ami hűen a japán hangulathoz kívül-belül rikító rózsaszín volt, csokoládéval, gumicukorral, M&M's bogyókkal, állatos keksszel és mashmellow-val sűrűn beborítva. Evőeszköz az nem jutott hozzá, úgyhogy mindenki kézzel látott neki. Meglepően finom volt.
A második sorozatra lenyugodtak a kedélyek. Ebből csak egy epizódra jutott idő; a címe Magical Shopping Arcade Abenobashi, és gyönyörűen van rajzolva. Eddigre a csapat jelentősen megcsappant, és a maradék Graiák módjára egyetlen agysejten osztozott, így aztán a folyamatos beszólások remek mókává varázsolták a lírai történetet, és többen félrenyelték a tortát is. Ígéretes kezdés volt, mindenesetre, majd nézek még belőle többet.

Igaz, hogy a klub méreteiből adódóan nélkülözi a Trinity kis csapatának családias jellegét; de úgy érzem, hasonlóan jó fej csapatba sikerült belebotlanom.