Az óra címéből adódóan ezúttal jóval többen voltunk, mint megszoktuk; kiderült, hogy minden félévben rengetegen veszik fel ezt a kurzust, gondolván, hogy potya lesz, aztán kilóg a belük mire véget ér a szemeszter. Haha. Mi persze tudtuk, hogy mire számítsunk, de hát mi csak hárman voltunk a húszból (Joshua, Ruby Sara és én). Kíváncsian vártuk a fejleményeket.
Az órát még-nem-doktor-de-hamarosan-az-lesz Delanna Reed tartja, aki egy érdes hangú, hófehér hajú hölgyemény, és ha a nagyfőnök mindenki apukája, akkor ő nyilván az anyukánk. Első óra lévén sok dolgot nem csináltunk; megbeszéltük, mik lesznek a kötelező olvasmányok, és átrágtuk a tantervet, amire majd hamarosan visszatérek. A folyamat felénél a csapat jó része már levegő után kapkodott, és a végére már mi, a három mesemondó-növendék is kezdtünk bátortalanul pislogni egymásra. Azt gondolná az ember, hogy valakinek, aki öt éve mesemondó, egy "mesemondás kezdőknek" kurzus laza ismétlés lesz csak. Hát frászkarikát.
Az óra korábban ért véget, mert főnökasszonynak stúdió felvételre kellett rohannia előtte azonban még bemelegítésként megörvendeztetett minket egy texasi mesével, ami nagyon mókás volt, és nagyon profi, és feltette a lécet a fejünk fölé.
Hogy lerázzuk a felgyülemlett szorongást (ami persze közben jó dolog is, mert egyik feladatunk szuperebb, mint a másik, és együtt dolgozhatunk rajtuk), amint vége lett az órának Joshua, Ruby Sara és én kocsiba ültünk, elmentünk venni egy üveg bort (amit csak külön boltban lehet, ugyi, barna papírzacskóban), aztán megszálltuk R.S. lakását egy kis dumálásra. Fél kilenctől hajnali egyig üldögéltünk a nappaliban, könyvekről, filmekről, vallásokról és egymásról beszélgettünk, mandulás sütit majszoltunk, óriásiakat nevettünk, felfedeztük közös rajongásunk tárgyait és olyan dolgokat is, amikben nem értünk egyet; RS könyveket húzkodott le a polcáról, amikbe beleolvasgattunk, és aztán még többet nevettünk. Nagyon, nagyon jól éreztem magam. Aki mesemondó, rossz ember nem lehet; de most úgy érzem, igazi barátokra találtam.
2011. szeptember 2., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igazán ritka kincs vagy!
VálaszTörlés