Mómosz, háromszor

Tegnap volt a napja, hogy előadjuk órán a csoportos meséket.

A közös mesélésnek szakszerűen két fajtáját különböztetjük meg: a tandem mesélést és a csoportos mesélést. A tandem mesélés általában két ember (de lehet több is) akik közösen mesélnek egy történetet, egymásnak adva a szót (valahogy úgy, ahogy a fordítás is zajlott a Holnemvolton). A csoportos mesélés több emberrel történik, akik közül egy a narrátor szerepét tölti be, a többiek pedig különböző karaktereket személyesítenek meg - ez már jóval közelebb áll a színházhoz.
Amikor eljött az ideje, hogy csoportokra oszoljunk, természetesen kérdés sem volt, hogy elválaszthatatlan kis triónk közösen fog majd alkotni valamit. Hosszas vacillálás után leszűkítettük a kört a görög mitológiára, ami mindhármunknak szíve csücske, különböző okokból. Ezen belül aztán addig-addig kerestünk komoly történetet, míg poénkodásba és fuldokló röhögésbe nem fulladt az egész... így jutottunk el Mómoszig. Ami, mint kiderült, a tökéletes történet a számunkra.
Emlékeztetőül: Aesopus egyik kevésbé ismert meséjében nem 12 olümposzi főisten van, hanem 13. A 13. Mómosz, a gúny, a gáncs, a kritika, valamint a költők és írók istene. Miután sorra kritizálja a többi isten teremtményeit, Zeusz kirúgja az Olümposzról. Már akkoriban is szerencsétlen volt a 13-as szám...

Többszörös fetrengési és fuldoklási szüneteket tartva alkottuk meg a sztoriból a magunk verzióját, ami valahogy így nézett ki:

Hárman állunk nagyon nagyon komolyan a színpadon. Elsőként Joshua beszél, és dörgő hangon bejelenti, hogy itt kérem mitológiáról és görögségről és hasonló fennkölt és magasztos dolgokról lesz szó. Ennek közepében pedig nem más áll, mint az Olümposz...
Amikor is Sara közbevetődik, azt visítva, hogy ".... egy bazi nagy hegy! OKÉ! Görög mitológia 30 másodpercben!!!"
Ezek után ledarál egy szédületesen gyors gyorstalpalót a görög mitológiához, felsorolva a 12 istent (Aphrodité, a csipkés alsóneműk istennője, Artemisz, a szarvasokat hajkurászó szüzek istennője stb.), miközben mi ketten csak hápogunk, vagy néha közbeszúrjuk, hogy "...mi?...". A gyorstalpaló végeztével pedig kezdődik maga a történet. Elsőként Sara lép elő Poszeidón képében, és hangosan dörögve bemutatja a tisztelt publikumnak legújabb alkotását, a csodálatos bikát (amit Joshua prezentál, bambán bőgve). Szerény személyes pedig Mómosz képében a szavába vág, és a szenteltvizet is leszedi a találmányról. ("You invented bullshit...") Amikor végül a tengerek istene leüvölti a hajamat, és mindenki legyint ("Pfft... Mómosz..."), váltunk. Most én vagyok Athéné, és épp házat teremtek; a vidáman viháncoló ház Sara, Joshua pedig Mómosz, és remekül csinálja; az egész közönség megbánja, hogy a ház valaha fel lett találva. Újabb nagy veszekedés következik, minek a végén lesikítom Mómosz arcát. Újabb legyintés, váltás. Joshua visszakapcsol mennydörgésbe; Zeusz megteremti a nőt (engem). Tágabb értelemben az embert. Sara harsogó röhögéssel szakítja félbe a szemérmetlen önajnározást, és felrója Zeusznak, miért is van belül az ember szíve (itt jön el a kedvenc pillanatom az előadásban. "Mondd, hogy legalább szaporodni nem tudnak... mi? Most hülyéskedsz, ugye? Basszus, nem emlékszel, hogy jártunk a nyulakkal?!?!") Az újabb kritikának Zeusz mennydörgése vet véget (Joshua színész, olyan orgánuma van, hogy a plafon is leszakad), Mómosz pedig széles ívben repül az Olümposzról (aki látott már engem Törpeszarvast mesélni... na, úgy.)
És mostantól ő már a ti bajotok.

Rettentően élveztük az előadást, és láthatólag a közönség is. Persze a többi csoport is hasonlóan nagyot alkotott, főleg ahhoz képest, hogy ez a vegyes osztály, itt nem mindenki mesemondó. Nálam a pálmát két srác vitte el, akik saját kútfőből alkottak egy modern verziót Midasz király legendájára; a repülni vágyó üzletember érintésére minden törzsutas-pontokká változott... az átok levételéhez pedig át kellett jutnia egy teljes reptéri becsekkoláson. Testüreg-motozással együtt. A poént a pantomimból ketten vettük le, de szakadtunk a röhögéstől, miközben a többiek értetlenül pislogtak. Volt még ezen kívül két nézőpontból előadott városi legenda, déli ízesítésű Piroska-és-Farkas, indiai népmese a krokodilról és a majomról, és remek boszorkányok is.

A következő kör két hét múlva, a Fesztivál után esedékes. Hagyományos történeteket adunk majd elő. Az én választásom a Hadak útjára esett, mert rövid, és már régóta ki akartam próbálni angolul...