A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
The Yimakan Epics of the Hezhe Ethnic Minority of ChinaLiaoning People's Publishing House, 2013.
Wang Weibo
A kötetben a hezhe népcsoport énekelt/szavalt, élőszavas eposzai találhatók angol fordításban. Ezekre az eposzokra, amelyek kulturális enciklopédiaként is működnek, a yimakan szót használják, ami összefüggésben van a sámánhagyománnyal, és a történetek szereplői között is gyakran bukkannak fel nagy erejű sámánok. Az eposzok hősei a mergenek, ami igaz embert, hőst jelent. A hezhe Kína egyik legkisebb népcsoportja: mára alig húszezren vannak, és kevesen beszélik közülük az anyanyelvüket. (Nanájnak is nevezik őket, de azt nem használják magukra.)
A kötet bevezetőjéből megismerkedhetünk az eposzhagyománnyal, az eposzok kulturális kontextusával, és a fordítás folyamatával. A könyvben összesen négy eposz található. A fordítói munka 2010-ben kezdődött; az eposzokat kínai nyelvből fordították, de a munkacsoport sok időt töltött a hezhe közösségben, akik még most is őrzik az élőszavas yimakan hagyományt (minden eposznál jelzik a fordítók és az előadók nevét is). 2011 óta a hezhe yimakan mesemondó hagyomány szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség
listáján is, mint kiemelt védelemre szoruló hagyomány.
(A kedvenc infóm a fordítói folyamatról az volt, hogy a kínai csapat angol "eposzokat", főleg Robin Hoodot olvasott, hogy kifejezéseket kölcsönözzenek belőle a kínai hős-legendák pontos fordításához. Ebből kifolyólag néha egész érdekes angol kifejezések is kerültek a szövegbe, pl. "gee whiz" vagy "kingdom come" vagy "for your revenge she's an OK assistant")
Mivel összesen négy történet szerepel a könyvben, sorra veszem őket:
Xiangsou Mergen
Xiangsou Mergen lusta fiúnak indul, de nagy erejű harcos válik belőle. Levadássza a bestiákat, amiket a bátyja menyasszonya kér nászajándékul, majd útnak indul, hogy megbosszulja rég meggyilkolt szülei halálát. Menet közben csatlakoznak hozzá más mergenek, valamint deduk, varázserővel bíró sámánasszonyok (többek között a sógornője, a menyasszonya, és a fogadott fivérei feleségei). Egy ponton meg kell küzdenie egy ellenséges mergennel és a feleségével, akik legyőzik, és egy fára függesztik az állánál fogva; egy sereg dedu azonban a segítségére siet. Mire megtalálja a szülei gyilkosait, Xinagsou-t már egy egész női szuperhős-csapat kíséri. Amíg a mergenek egymással küzdenek, a deduk hatalmas légi csatát vívnak. Xiangsou veszít ugyan, de egy istenség megjelenik és győzelemre segíti. Így végül nem kevesebb, mint hat dedu feleséggel és két teljes falu népével diadalmasan térhet haza.
Mandu Mergen
Mandu és a húga, Manchin szüleit elhurcolja az ellenség, és a két gyerek egyedül marad. A kislányt egy istenség maghoz veszi és felneveli, de Mandu egyedül nevelkedik, és teljesen elvadul. 15 év elteltével a lány, aki most már dedu, visszatér, hogy meggyógyítsa a bátyját, és segítsen neki megkeresni és megbosszulni a szüleiket.
Mandu útközben megküzd más hősökkel; kivel barátságot köt, kit megöl, de dedu testvéreiket jórészt mind feleségül veszi. Útközben egy öregasszony megvendégeli a csapatot, és figyelmezteti őket, hogy a közelben él két rettenetes harcos négy nagy hatalmú feleséggel (ők hurcolták el annak idején a szülőket). Hőseink természetesen nem rettennek vissza. Az öregasszony olyan ruhákat ad nekik, ami minden sérüléstől megvédi őket. A varázslatos öltözék segítségével Mandu megöli az egyik ellenfelét, és megölné a másikat is, de egy dedu közéjük vetődik és meggyőzi a mergent, hogy hajtson térdet Mandu előtt. A deduk győzködésére Mandu békét köt a hőssel, és megható jelenetben rátalál az anyjára (az apja sajnos nem érhette ezt meg). Mandunak immár három felesége van, Manchin dedu pedig feleségül megy az egyik fogadott fivérhez. Az eposz hazatéréssel és hosszadalmas, ünnepi sámánszertartással zárul.
Mangemu Mergen
Hősünket egyedül neveli az apja. Amikor Mangemu ötéves, banditák támadnak a falura. A harc előtt az apja elviszi a fiút egy távoli völgybe, és jó barátjára, Kuomukulu Mafára bízza, hogy nevelje fel. Mire hazaér, a faluját felégette az ellenség; ő maga kiáll a banditák vezére ellen, és majdnem le is győzi, de a vezér felesége (aki dedu) végez vele. Mangemut felneveli Kuomukulu Mafa, aki régen nagy harcos és sámán volt. Amikor legénnyé serdül, átadja neki a sámánerejét és tudását, és sámánkabáttal, egy táltos paripával, és három varázslatos nyílvesszővel bocsátja útra.
Útközben Mangemu is találkozik és megküzd különböző hősökkel és dedukkal. Egy deduval még íjászversenybe is bonyolódik. Ő Haohang Dedu, akinek a kezét a hős mindenféle próbák kiállásával (és maga a lány segítségével) elnyeri. Csatlakozik hozzá egy fiatal íjász is, Yiwae Mergen, valamit egy varázslatos kést is szerez egy szörny megölése után. A banditák falujába érve Mangemu megöli a vezért, de a vezér felesége tőrbe csalja őt is és Yiwae Mergent is, bezárva őket egy házba. Haohang Dedu azonban berobbantja a ház falát és kiszabadítja a mergeneket. Újabb csata következik, ahol még Kuomukulu Mafa is előbukkan a föld alól, és végül hőseink közös győzelmet aratnak banditák és ellenséges deduk felett. Hazatérve újjáépítik a rég lerombolt falut, és feláldozzák a banditákat a halottak emlékére.
Muduli Mergen
A négy eposz közül ez volt a kedvencem.
Muhasen Mergen és Chandu Dedu fiatal sámán házaspár, akik egy kis faluban élnek a hegyek között. Egy nap Muhasent megszólítja az istensége, és hívja, hogy költözzön délre, egy bőségesen termőföldre. Az egész falu hajókra száll és útnak indul. Hosszú idő után egy folyó partján elhagyott falut találnak, amit felújítanak. Hamarosan több másik család is csatlakozik hozzájuk. Húsz év elteltével Muhasen egy hatalmas törzs vezére, és két gyereke is születik: Munduli és Mukeqin, egy fiú és egy lány. Egy nap azonban három harcos érkezik egy másik faluból, akik a saját törzsükbe akarják olvasztani Muhasen népét. Harc tör ki, és Muhasen Mergent megölik. Chandu Dedut és mindenki mást az állataikkal és tulajdonukkal együtt elhajt a három harcos magával. Chandu elrejti a kisfiát egy védelmező sámántükörbe, Mukeqin pedig elbújik a konyhai holmik között. A lány egyedül marad, és tizenhét éves koráig gondoskodik magáról. Akkor aztán megjelenik egy ember a banditák falujából, és el akarja hurcolni a lányt; erre megmozdul a tükör, és kipattan belőle a 15 éves Muduli Mergen. Megöli a banditát, megmenti a nővérét, és a rabszolgákat, akik a bandita hajójában eveztek, meghívja, hogy maradjanak a faluban. Néhány nappal később tíz harcos és a nővére kíséretében Muduli elindul megbosszulni az apja halálát (és megmenteni az anyját).
Muduli szokás szerint itt is találkozik egy sor mergennel, akiket vagy megöl, vagy testvérévé fogad, és egy sor deduval is, akiket feleségül vesz. A mellkasán lógó sámántükör segíti a harcban. Egy ponton egy ellenséges mergen lesből nyakon lövi Mudulit, aki meghal. Az alvilág felé sétáló szellemét azonban véletlenül megpillantja egy nagy hatalmú sámánasszony, Zhenggen Dedu, aki egy másik halottat kísér a túlvilágra, és Mudulit visszaviszi a testébe. Utána természetesen összeházasodnak.
További kalandok után végül megérkeznek a három ellenséges mergen falujába, és nagy csatában együtt legyőzik őket is és a feleségeiket is. A falu ünnepet ül, Muduli és a nővére megtalálják az anyjukat, és meghívnak mindenkit, költözzenek ők is haza a falujukba. Közben Muduli találkozik egy másik daliás, sötét bőrű mergennel, akihez hozzáadja a nővérét. Innen már csak a hazaút van hátra: egy év elteltével Muduli hazatér a kíséretével, újjáépíti az otthonát, megkeresi és eltemeti az apja maradványait, és hatalmas ünnepet ül, majd boldogan élnek mind míg meg nem halnak.
Összességében azt lehet mondani, hogy az eposzok szerkezetében sok volt a hasonlóság: árván maradt hős, aki a szüleit megbosszulni/megkeresni indul útnak. Útközben barátokat és ellenségeket is szerez, valamint egy rakat dedut, akik vagy a feleségei, vagy a segítői lesznek. Nekem ebben a mitikus világban a deduk tetszettek a legjobban; mindnek megvolt a maga jelleme, ereje, és izgalmas pillanata. Az alap szerkezetet minden eposz máshogyan díszítette ki, és sok emlékezetes jelenet volt mindegyikben. Örülök, hogy elolvastam őket.
Ki a következő?
Az oroqenek
