A király két felesége: Poligámia és poliamoria a népmesékben

Említettem már, hogy szeretem, ha nagyon speciális mesekutatási témával keres meg valaki? :) 

Ha az ember különböző népek meséit olvassa, nem különösebben akad fenn azokon a történeteken, ahol egy szultánnak, rádzsának, sejknek stb. több felesége van. Olyan kultúrákban, ahogy élő gyakorlat a poligámia, ez nyilván a mesékben is megjelenik, vagy családi háttérként, vagy akár az események mozgatórugójaként (gyakran a féltékenység és a versengés motívumán keresztül). Ebben a bejegyzésben olyan népmeséket, mítoszokat, legendákat gyűjtöttem össze, amelyek érdekes példái a kettőnél több embert tartalmazó mesei párkapcsolatoknak.

Elöljáróban az alapfogalmakról:

Poligámia: több mint két házastársból álló házasság.

Poligünia: a poligámiának az a formája, ahol egy férjnek több felesége van.

Poliandria: a poligámiának az a formája, ahol egy feleségnek több férje van.

Poliamoria: többszerelműség. Kettőnél több partner között kialakított bensőséges kapcsolatrendszer.

Ami NEM poliamoria: A megcsalás. A poliamor kapcsolatok minden résztvevő tudtával és közös megegyezésével jönnek létre. Részletesebben itt tájékozódhattok a fogalmakról.

Mielőtt belevágnék, még egy dolgot le kell szögezni: az, hogy egy mesében valakinek több férje vagy több felesége van, nem feltétlenül jelenti, hogy az adott kultúrában létezik vagy valaha is létezett poligámia (vagy pláne poliamoria, hiszen egy csomó helyen és korban a házasságot teljesen külön kezelték a szerelemtől). Nem ezt próbálom bizonyítani a listával. Inkább érdekes példákat szerettem volna hozni arra, hogyan pottyanhatnak ilyen motívumok a világ különböző népmeséibe. 

És akkor jöjjenek a mesei példák (linkek a címekben):

A lány, akinek három férje volt (spanyol népmese)

Ez tulajdonképpen egy tréfás megoldás egy sok helyen (pl. a székely hagyományban is) ismert dilemma-mesére: mit lehet tenni, ha egy királykisasszony megmentésében három legény együtt vesz részt? A spanyol verzió szerint azt, hogy a lány mindhármukat megkapja férjül. 

Tengöri Hereberi Atyámuram (magyar népmese)

A Rózsa és Ibolya mesetípus egy érdekes csongrádi változata. Mit lehet tenni, ha egy legény elfeledkezik az első feleségéről, és véletlenül még egyszer megházasodik? Például azt, hogy a két feleség összebeszél, és megegyeznek, hogy nekik jó így.

Az álomlátó fiú (görög népmese)

Egy legény álmot lát, de nem hajlandó elárulni senkinek, amíg az be nem teljesedik. Amikor furfangosságával és kitartásával nem csak egy, hanem két királykisasszonyt hódít meg, végül bevallja, hogy az álom pontosan ezt jósolta meg: két rózsával és egy rózsabimbóval (a gyerekük) körülvéve látta magát a királyi trónon. 

Az elátkozott elsőszülött fiú (koreai népmese)

Egy család minden elsőszülött férfi tagján átok ül: az a sorsuk, hogy fiatalon felfalja őket egy vérengző tigris. Egy lány azonban beleszeret a soron következő legénybe, és a barátnőjével együtt sikerül megtörniük az átkot, és elűzni a bestiát. A legény hálából mindkettőjüket feleségül veszi, mert nem hajlandó közülük választani. 

Aranyfa és Ezüstfa (skót népmese)

Hófehérke-verzió. Miután az első királynét a gonosz (édes)anya megmérgezi, a király ismét megházasodik. A második feleség rábukkan a felravatalozott első királynéra, kihúzza a kezéből a mérgezett tövist, és segít neki megszabadulni a gonosz boszorkánytól. A történet végén mindketten a király feleségei maradnak. (Ez a mese benne lesz a következő kötetemben, az érdekes Hófehérke-változatok között). 

A királyfi és a medve (marathi népmese)

Izgalmas történet egy gonosz medve-varázslóról, aki a lánya segítségével csalogatja áldozatait a vadonba, hogy a vérükkel öntözze varázslatos gyümölcsfáit. A lány azonban beleszeret az egyik kiszemelt áldozatba, és segít neki szerezni a ritka gyümölcsből, ami arra kell, hogy a kedvese életét megmenthesse vele. A királyfi végül mindkét lányt feleségül veszi.

Draupadi és az ő öt férje (Mahábhárata)

India leghíresebb eposzának hősei, az öt Pándava fivér, mind ugyanazt az egy lányt veszik feleségül. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és olyan apró részleteket is rejt, mint pl. hogy az öt férj mind egy kicsit máshogy viszonyul Draupadihoz. Az egyikük még nőnek is öltözik a kedvéért, hogy tőrbe csaljon egy rossz szándékú herceget. 

A gyöngyöt termő fa (indiai népmese)

Egy királyfi elindul megkeresni egy legendás, gyöngyöt termő fát - amiről kiderül, hogy tulajdonképpen négy tündér átváltozott alakja. A történet végén (miután a testvérei megpróbálják elrabolni a tündéreket, de nem értik meg a fa varázslatos titkát) mind a négyen a feleségei lesznek. 

A három feleség, akik megmentették a férjüket (kongói népmese)

Egy vadásznak három felesége van. Amikor baleset éri a vadonban, a három asszony egyesült erővel menti meg - majd próba elé állítják, hogy megmutassák neki, mind a hárman egyformán fontosak kell, hogy legyenek a számára. 

A végére néhány további példa, amik igazából nem illenek ebbe a kategóriába, de súrolják a téma határait:

Nárdán kisasszony története (azerbajdzsáni népmese)

Ennek a fantasztikus mesének a hősnője hol lány- hol pedig fiúruhában bujkál a rá vadászó gonosz uralkodó elől. Lányként egy kertészlegénybe, fiúként pedig egy királykisasszonyba szeret bele, akik végigkísérik a kalandos úton, míg le nem győzi az összes ellenségét. A végén a kertészlegényhez megy feleségül, de ez máshogy is alakulhatott volna...

A három évszak istensége (thai népmese)

Három égi jóbarát egyszerre szeretne a földre születni, és valahogy hiba csúszik a tervükbe, mert mindhárman ugyanabban a testben landolnak. A történet hőse attól fogva évszakonként változik: egyszer lány, másszor fiú, a harmadik esetben pedig óriás. Mindhárom formájában mindenféle kalandokon megy keresztül, és több családot is alapít. 

A bátor Seventee Bai (indiai népmese)

Nagyon klassz történet, de a végében csalódtam. Egy királyfit két feleségével a vadonba száműznek, és a gyáva fickó magára hagyja a két fiatalasszonyt. Egyikük felveszi a férje ruháit, és királyfiként indul útnak, úgy téve, mintha a másik asszony az ő felesége lenne. Hosszas kalandok során Seventee Bai több újabb királykisasszonyt is megszerez feleségül - de végül az egész pereputtyot átadja ajándékba a hazatérő férjének. Nyeh.

Az éjjeli és a nappali tolvaj (sri lankai népmese)

A világ körül sok helyen (pl. az Ezeregyéjszakában is) ismert mesetípus. Egy asszonynak két férje van, egy éjjeli és egy nappali, akik sohasem találkoznak. Amikor végül kiderül a dolog, a két fickó összeméri a furfangosságát és tolvaj-tudományát, hogy eldöntsék melyiküké legyen a feleség. Nem találtam még olyan verziót, ahol mindketten megmaradnak, pedig érdekes lenne, mert sok változatban kifejezetten barátságos közöttük a mérkőzés. 

Férfi a csónakban (skót népmese)

Tréfás mese, amelyben egy fickó véletlenül nővé változik, családot alapít, anya lesz, és amikor végül visszaváltozik, megtudja, hogy nem telt el semennyi idő a valódi világban, amíg mindez történt. Nem derül ki, álmodta-e vagy a tündérek játszottak vele, mindenesetre gazdagodik egy jó sztorival. 

Sokáig lehetne még sorolni a mesei példákat, de most ezek voltak a legérdekesebbek, amik eszembe jutottak. Ha tudtok még, írjatok!

A törpe (Feminista Multikulti Népmesék 11.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Spanyolország

A történet

Asztúriai viselet

Egy lány véletlenül a szeretője helyett egy idegen legénnyel szökik meg otthonról. Mivel hazatérni már nem akar, egy kis faluba költözik, ahol egy szegény, gyerektelen házaspár lányának fogadja. Időközben az ország királynak egyetlen lányát szörnyű átok sújtja: beteg, és mindenki, akit éjjelente őrzőként ültetnek az ágya mellé, reggelre szörnyet hal. Amikor a lány nevelőanyjára esik a sorsolás, ő önként jelentkezik helyette áldozatnak.
Éjjel hősnőnk úgy tesz, mint aki alszik, és hátborzongató jelenetet néz végig: egy gonosz törpe oson be a szobába, tűt szúr a királylány fülébe, és azzal kínozza. A királylány sikoltozik, mintha lángolna. A törpe meg akarja ölni a lányt, de a királykisasszony addig könyörög neki, hogy hagyja életben, míg beleegyezik, hogy csak reggel végez majd vele. A lány egy titkos ajtón keresztül követi a törpét a kamrájába, ahol az varázsigéket ír és a tűzbe hajigálja őket; a királylány minden varázsigénél jobban szenved. Végül a törpe elalszik, a lány pedig kap az alkalmon, leönti a varázsüstje tartalmával, és porrá égeti.
Reggelre kelve mindkét lányt életben és egészségesen találják a hálószobában. A király kihirdeti, ki mentette meg a lányát. A hírre végül előkerül hősnőnk szeretője is, és boldogan összeházasodnak.

Mitől feminista?

Megint csak adott egy bátor lány, aki pontosan tudja, mit akar. Nem csak kesereg a sorsán, hanem tesz is ellene: megszökik a kedvesével, hogy máshol összeházasodjanak és új életet kezdenek. Sajnos menet közben kiderül, hogy nem azzal a férfival szökött meg, akivel szeretett volna (bárkivel előfordulhat ilyesmi...). Ejtsünk egy szót azért az idegen legényről is, aki nem kérdőjelezi meg a szerencséjét, amikor az éjszaka közepén egy lány pottyan az ölébe, de amint a lány nemet mond neki, szó nélkül megáll, és leszállítja a lováról.
Szintén jó látni olyan nevelőszülői kapcsolatot, ami jól működik, és nem csak ideiglenesen pótolja az "igazi" családot. A pásztor-szülők befogadják a lányt és gondoskodnak róla, ő pedig annyira megszereti az új családját, hogy kész saját magát feláldozni a nevelőanyja helyett.
Érdekessége a mesének, hogy a lányt nem valamiféle varázslatos segítő vagy tárgy teszi különbbé a többi áldozatnál, hanem a sima elszántság ad neki erőt, hogy ébren maradjon, és megfejtse a rejtélyt. Ehhez társul a bátorsága is, hogy tudjon végezni a gonosz törpével.
Különösen szeretem ebben a mesében, hogy lány ment meg lányt. Nagyon ritkák az olyan hagyományos történetek, amelyekben ilyesmit látunk, főleg úgy, hogy a két lány (valószínűleg) egyidős.

Amit érdemes átgondolni

Spanyolország minden egyes részének megvan a maga hagyománya. Érdemes lenne mélyebben belemászni az asztúriai folklórba, hátha többet megtudunk a gonosz törpéről...
Kultúrától függően a "törpe" szó kényelmetlen érzést kelthet a közönségben. Ilyenkor szerintem lehet simán démonnal is mesélni a történetet.

Források

José María Guelbenzu: Cuentos populares españoles (Siruela, 2011.)
Aurelio de Llano Roza de Ampudia: Cuentos asturianos: recogidos de la tradición oral (Impr. de R. Caro Raggio, 1925.)

Megjegyzés

Az áldozatnak való önként jelentkezés a mai közönségeknek esélyes az Éhezők Viadalát idézi majd az eszébe; erre akár rá is lehet játszani.

A bazsalikomlány (Feminista Multikulti Népmesék 6.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Puerto Rico

A történet

Egy szegény embernek (vagy asszonynak) három lánya van, akik minden nap kimennek a kertbe megöntözi a bazsalikomot. Meglátja őket a király, aki szereti a találós kérdéseket, és megkérdezi, meg tudják-e mondani, hány levél van a bazsalikomon. A két idősebb lány pironkodva elmenekül a kérdés elől, ám a legkisebb rögtön visszavág azzal, hogy a király tudja-e hány csillag van az égen (hal a tengerben, homok a tengerparton, stb.). A királynak megtetszik a lány, és elhatározza, hogy túljár az eszén. Beöltözik édesség-kereskedőnek, és csókért kínálja az édességet. A két idősebb lány pironkodva menekül, de a legkisebb szerez magának csókért édességet. Másnap megint megy a szokásos feleselés a kerítés felett, és a király megkérdezi, hány cukorkát vett a lány csókért. Most a lányon a visszavágás sora. Amikor a király megbetegszik, ő beöltözik Halálnak, és megjelenik a palotánál egy szamárral / malaccal / kutyával, és közli a királlyal, hogy a lelkéért jött; de ha hajlandó a háziállata fenekét megcsókolni, akkor annyi évet kap még, ahány csókot ad. A király összevissza csókolgatja az állat popsiját, amit másnap aztán a lány jól a szemére is vet. A király elismeri, hogy a bazsalikomos lány túljárt az eszén, és ez annyira megtetszik neki, hogy feleségül is veszi.
(Néhány verzióban itt még vannak jelenetek, pl. a "gyere el hozzám se pucéran se felöltözve" jellegű próba, vagy az, amikor a lány helyette ítélkezik, és "hazaviheti azt, ami a legkedvesebb a szívének.")

Mitől feminista?

Két dolgot szeretek nagyon ebben a mesében: egyrészt, hogy szabad szájú, tűzrőlpattant hősnője van, másrészt pedig, hogy a királyban méltó ellenfelére akad. Hasonló mesetípusokban sokszor fordul elő, hogy a királyt alaposan leégető okos lány ellen az uralkodó szörnyű bosszút fogad, megpróbálja megölni/megöletni, stb. Sajnos a való életben is gyakori, hogy a visszaszólásra, vélt megalázásra (vagy akár egy egyszerű "nem"-re) egy férfi erőszakkal, agresszióval válaszol. Hogy Margaret Atwood klasszikusát idézzem:

"A férfiak attól félnek, a nők kinevetik őket. 

A nők attól félnek, a férfiak megölik őket."

Itt azonban egyáltalán nem erről van szó. Itt két egyenlően okos fél között zajlik játékos flörtölés, és amikor a lány végrehajt egy zseniális átverést, a király jó kedélyűen elismeri, hogy ez már nem tudja fokozni, és pont a furfangosságáért szereti meg a bazsalikomos lányt. Egy olyan férfi, aki képes nevetni saját magán is, és őrjöngés nélkül elismerni, ha veszített egy nővel szemben, nagyon fontos példakép mindenki számára.
Ez a mese egyébként, szimbolikus úton, a szexualitásról is szól. A lányok legtöbbször a házba, kertbe bezárva élnek, szoros szülői felügyelet alatt. Az ablakba/kertbe ültetett bazsalikom hagyományosan a szexuális érettség szimbóluma. A legkisebb lány kitekinget a kerítés felett a királyra, és míg a két nővére még nem áll készen rá, hogy szóba álljanak vele, ő már képes gondolkodás nélkül, magabiztosan flörtölni az uralkodóval. Ehhez kapcsolódik a csókjelenet is (ld. lejjebb), amelyben édességet kap csókért a jóképű, álruhás uralkodótól, és ez egyáltalán nem zavarja őt. A bazsalikomos lány biztos és komfortos a saját szexualitásával kapcsolatban, nem prűd, nem szégyenkezik, hanem felszabadultan élvezi a dolgot. Emellett remekül szórakozik a kölcsönös szóváltásokon és egymás átverésén is. Jól érzi magát a bőrében, magabiztos, tudja, hogy mit akar, és ehhez a király személyében egyenlő, elfogadó partnerre talál. A humor csodálatos része tud lenni egy egészséges kapcsolatnak.

Amit érdemes átgondolni

Néhány szülőben felmerülhet, mennyire biztonságos a mai világban "cukorkáért csókod adunk egy idegennek" jellegű mesét mondani gyerekeknek. Felnőtt közönségekkel a helyén van a történet, de abban az esetben sincs minden veszve, ha valaki egyszerűen nem érzi komfortosnak ezt a jelenetet. Szerencsére ennek a mesetípusnak több tucat változata létezik a világ körül, különféle átverésekkel. Személyes kedvencem az olasz Violetta a Pentameronéból (nemrég megjelent magyarul is), ahol a királyfi eléri, hogy a lány azt higgye, megbolhásodott, aztán megkérdezi, hány bolhája van.

Források

Ez a mese az ATU 879-es típusba tartozik (Basil Maiden, Bazsalikomlány). Érdekes módon nem nagyon van északi változata, ellenben a Mediterráneumban és spanyol nyelvterületen (beleértve Dél-Amerikát is) rettenetesen népszerű. A Turandot's Sisters című könyvben olvashattok bővebben a jelentőségéről.

William Bernard McCarthy: Cinderella in America (University Press of Mississippi, 2007.)
John Bierhorst: Latin American Folktales (Knopf Doubleday Publishing, 2007.)
Rafael Ramírez de Arellano: Folklore portorriqueño (Avila, 1926.)
Giuseppe Pitré: Catarina the Wise (University of Chicago Press, 2017.)
Wayland Debs Hand: Hispanic folktales from New Mexico (University of California Press, 1977.)
Rodolfo Lenz: Cuentos de adivinanzas corrientes en Chile (Imprenta Universitaria, 1912.)

Megjegyzés

Spanyol nyelven szebben kijön, hogy a lány Halálnak öltözik, mert spanyolul a halál, la muerte, nőnemű. Ennek ellenére olyan verziót is találtam, ahol Szent Antalnak álcázta magát.

Az "itt vagyok" gyűrű (Feminista Multikulti Népmesék 4.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Spanyolország (Asztúria)

A történet

Egy lány tűzifát gyűjteni megy az erdőbe, de eltéved, és egy egyszemű óriás házánál kér szállást éjszakára. Az óriás ráparancsol, hogy főzzön vacsorát, és ha megpróbál megszökni, ő maga kerül a levesbe. Azzal leheveredik aludni, mondván, hogy hozza neki ágyba a lány a vacsorát. A lány azonban körülnéz és tervet kovácsol; piszkavasat hevít fel a tűzben, kiszúrja vele az óriás szemét, majd lekap egy birkabőrt a falról, és elbújik az óriás birkái közé. Az óriás vakon tapogatózik, egyenként engedi ki a birkákat a házból, de a bőrbe burkolózva a lány is kijut közöttük. Amikor az óriás meghallja, hogy a lány kimenekült, egy gyűrűt hajít utána azzal, hogy ajándékba adja a furfangosságáért. A lány először gyanakszik, de az óriás addig hízeleg neki, míg felveszi a gyűrűt. A gyűrű erre kiabálni kezd - "itt vagyok!" - és rászorul a lány ujjára. A vak óriás elől menekülve a lány kétségbeesésében levágja az ujját, és belehajítja gyűrűstül a folyóba. Az óriás utánaugrik és megfullad.

Mitől feminista?

Na, ez a mese iskolapéldája annak, mennyit számít, hogy egy mesetípus (szüzséééé) hogyan van részletesen kiszínezve.
Az alapsztori gondolom mindenkinek ismerős: ez az Odüsszeia híres Küklopsz-kalandja. A népmesekatalógusban az ATU 1137 számú típus, "A megvakított óriás" néven. A világ körül sok helyen létezik Finnországtól Chiléig, Amerikától Egyiptomig, de itt találkoztam először olyan verzióval, aminek női főhőse van. És pusztán attól, hogy hősünk nem kalandozó férfi harcos, hanem egy eltévedt lány, a mese drasztikusan új értelmet nyer.
(Itt megint leszögezem, hogy nem vagyok pszichológus vagy meseterapeuta, az alábbi eszmefuttatások csak a saját véleményem tükrözik. A mesék mindenkinek mást jelentenek, és egy így van jól.)

Rövidre zárhatnánk a fenti kérdést azzal, hogy a mesének egy bátor, talpraesett női hőse van, aki megmenti saját magát egy emberevő szörnyetegtől. Már ettől is bőven beleesik a "feminista" kategóriába. Minél többet töprengtem azonban a történeten, annál több párhuzamot véltem felfedezni közte és valós női élethelyzetek között.
Nagyjából így: egyedül kószáló, eltévedt lány a sötétség elől egy házba menekül, de az oltalmat adó ház uráról kiderül, hogy agresszív, követelőző, és veszélyes. Első húzása, hogy elveszi a lány szabadságát, bezárja a házba (az ajtó jelszavát csak ő maga tudja), és szolgálatot, házimunkát követel tőle, azzal fenyegetve, hogy megöli, ha nem engedelmeskedik neki. A lány összeszedi minden bátorságát és talpraesettségét, és egy óvatlan pillanatban fegyvert fog, megküzd a szabadságáért, álruhát ölt, és kimenekül a fényre. Amikor azonban már úgy tűnik, fellélegezhet, a gonosz óriás taktikát vált. Hízeleg, kedveskedik, dicséri őt, és ajándékot ad neki, mégpedig nem is akármilyent: csillogó gyűrűt az ujjára. A lány gyanakszik, visszakozni próbál, de a hízelgés végül megtöri az ellenállását: felhúzza a gyűrűt. Az ékszer azonnal bilinccsé válik, hangosan kiabálja, "itt vagyok!" - amíg a lány ujján van, a vak óriás bárhol megtalálja. A lányt a gyűrű természetfeletti erővel megbélyegzi, mint az óriás tulajdonát; hozzáköti a szörnyeteghez, aki elől nem tud többé elmenekülni. Egyetlen esélye marad: levágja a saját ujját, hogy azzal együtt megszabaduljon a gyűrűtől és az óriástól is.
Ha engem kérdeztek, ez a mese egy bántalmazó kapcsolat története. A szabadság elvesztése, a rettegés, a nehéz, titkos menekülés még nem jelenti a kaland végét; jön hozzá a hirtelen fordulat, a hízelgés, és a gyűrű, ami megköti a menekülni próbáló lányt. A gyűrű különösen erős kép: a társadalom mélyen beleégeti az emberekbe, hogy ha valakit "meg akarsz tartani," "be akarsz biztosítani," "nem akarsz elszalasztani," akkor annak gyorsan gyűrűt kell húzni az ujjára. Süllyedő kapcsolatok kedvenc mentőöve ez, különösen olyan emberek részéről, akik foggal-körömmel meg akarják tartani menekülőben levő párjukat.

Put a ring on it.

Ez a mese attól feminista, hogy a lány végül sikeresen (de nem sértetlenül) kimenti magát egy rossz helyzetből. Rettenetesen nehéz és hősies tett ez a részéről. Szó szerint kivágja magát belőle - drasztikus és végleges vágás ez, a mágikus összekötő szál elvágása. Nem fokozatos, nem udvarias, nem diplomatikus. Vannak óriások, akik elől csak így lehet elmenekülni.

Amit érdemes átgondolni

A fenti hosszas metaforához hozzá kell fűzni, hogy a mesebeli lány nem áll romantikus kapcsolatban az óriással, csupán hozzá menekül szállásért. Ugyanígy a valódi világban sem csak romantikus felek között alakulhat ki bántalmazó kapcsolat.
A mese azzal zárul, hogy a lány megtartja az óriás birkáit, és meggazdagszik belőlük. Ebben a történetben különösen fontos, hogy a végén felcsillan a lehetőség a boldog, teljes életre; mesemondóként én még ki is színezném, ha lehetőségem van rá.
Azt a részt is érdemes körüljárni egy kicsit, amikor a menekülőben lévő lány mégiscsak felveszi a gyűrűt - hiba lenne annyival letudni a dolgot, hogy ostobaságból teszi, mert egyértelműen nem erről van szó.

Források

Constantino Cabal: Los cuentos tradicionales asturianos (Voluntad, Madrid, 1900.)
José María Guelbenzu: Cuentos populares españoles (Siruela, 2011.)

Megjegyzés

Mielőtt felzengene a görög kórus a háttérből: nem tartok minden házasságot hibának. Csak azokat, amik egymást bántó embereket kötnek össze.

Senki se számít a spanyol királylányokra (Népmesék nyomában a világ körül 106. - Spanyolország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Cuentos ​Populares Españoles
José María Guelbenzu
Siruela, 2006.

A kötet 117 spanyol népmesét tartalmaz, amiket a szerző némileg modernebb nyelvezetre ültetett a dialektusok helyett, de megtartott eredeti formájukban; közben arra is odafigyelt, hogy Spanyolország midnen tájegységéből (beleértve Katalóniát és Baszkföldet is) kerüljenek mesék a gyűjteménybe. A könyv végén a mesék forrásai is meg vannak jelölve. Maguk a történetek folyamatosan követik egymást, fejezetek vagy különösebb rendezési elv nélkül, ezért érdekes volt oldalról oldalra felfedezni, mi mindent tartogat az olvasó számára a könyv. Összességében nagyon jó élmény volt, sok remek, színes, fordulatos mesét találtam benne.

Fénypontok

Pont így karácsony közeledtével nagyon szép volt az Aguinaldo (karácsonyi ajándék) című mese, melyben két kisgyerek elindult az erdőbe, hogy útba igazítsák a házikójukhoz a Háromkirályokat (mert előző évben nem találták meg). A királyok helyett azonban egy hölggyel találkoztak, aki levéllel küldte őket egy elvarázsolt kastélyba, veszélyekkel és kalandokkal teli úton. Ezt a mesét egyébként rögtön be is válogattam a Villa Bagatelle és a Világszép Alapítvány idei adventi naptárába.
Hasonlóan megható volt a Bűnbánó rablók története, melyben egy szent életű remete gúnyt űzött egy elfogott gonosztevőből, mondván, hogy biztosan a pokolra jut - erre Isten büntetést küldött rá, hogy megtanulja, mindenkinek van esélye megjavulni. Megfontolandó üzenete volt a Tiszta vér című mesének is, melyben egy jószívű király gonosz fiát tanította emberszeretetre oly módon, hogy megmutatta neki, a kisbabák mind egyformák, és az ő vére is piros mint mindenki másé. Kevésbé volt optimista viszont a Zöld Sapka , melyben emberünk egy boszorkánytól olyan sapkát kapott, amivel mindenkinek hallotta a gondolatait - és megállapította, hogy az emberek mind szörnyűek.

Nagyon tetszett a Boszorkányok varrókészlete, melyben egy szegény asszony véletlenül megtalálta az anjana nevű egyszemű boszorkányok elveszett varrósdobozát, és mivel jószívűen elajándékozta belőle a tűket és gombostűket, a boszorkányok segítettek neki megmenteni a fiát egy óriástól. A törpe című mesének is női főhőse volt, aki, miután véletlenül a rossz legénnyel szökött meg, inkább megmentett egy királylányt egy gonosz törpétől; A héttornyú vár három hősnője egy rakat óriással végzett, hogy megmentsék magukat; az Aranycipellő hősnője pedig furfangos módon bizonyította az ártatlanságát, amikor házasságtörésért próbálták elítélni. Törpe egyébként szerepelt egy másik klassz mesében is, ahol egy Pásztor és egy törpe kötöttek barátságot, és mentettek megy együtt egy királykisasszonyt.
Néhány ismert mese váratlan fordulatot vett a kötetben. Az Alvó királylány érdekes Csipkerózsika-kombináció volt, melyben nem csók, hanem szálka-kihúzás ébresztette fel a lányt (plusz pont), de aztán a herceg hazament a feleségéhez (mínusz pont), aki megpróbálta eltenni Csipkerózsikát láb alól, és a két gyerekét meg is főzte, és felszolgálta a férjének. A végén a herceg és Csipkerózsika egymáséi lettek (plusz pont), a gyerekek viszont nem keltek életre (mínusz pont). Angelina és az Oroszlán tulajdonképpen Szépség és a Szörnyeteg volt egy olyan csavarral, hogy a férjét kereső lány menet közben még katonának is öltözött, és megölt egy sárkányt. A Sárkánykirályfi meséjében egy lánynak királylányhajból kellett inget varrnia, hogy megtörje az átkot; később kiderült, hogy a királylány pont a sárkánykirályfi húga volt. Bolhabőr meséjében ezúttal maga a királykisasszony csinált bolhabőr dobot, aminek a hős varázslatos képességű segítők segítségével tudta meg a titkát (és megelégedett a jutalommal, a lány nem kellett neki); Az "itt vagyok" gyűrű klasszikus Küklopsz-mese volt, csak éppen itt Odüsszeusz helyett egy okos lány szerepelt. A szénégető és a Halál találkozásánál a szénégető először sikeresen átverte a Halált - ám amikor a Halál úgy tett, mintha felakasztotta volna magát, a szénégető mégiscsak belesétált a csapdájába. A klasszikus kátránybábus trükkel ért rossz véget Juan y Medio meséje, aki hős létére elrabolt egy királylányt, de a lány a bábu segítségével vízbe fojotta, és hazament.

Kapcsolatok

Több kedvenc mesetípusommal is találkoztam a könyvben, aminek külön örültem. Találtam a "három csodás ajándékra" olyan verziót, melyben a lány végül mindhárom kérőjét férjül vette - sőt, eleve azért küldte el őket a király szerencsét próbálni, mert nem akarta engedni a lányának, kifejezett kérése ellenére, hogy három férje legyen. Nagyon örültem a Kanári Királyfi (olasz mese) spanyol verziójának is, Levendulavirág címszó alatt, vagy a klasszikus tűzrőlpattant mediterrán Bazsalikomlányénak, akit itt Zöld Rózsának hívtak. Szintén mediterrán mesetípus az egér és a bogár (itt pillangó) házassága. Az eddigi legjobb váltott gyerekes történet volt az Elveszett fiú, melyben az apa el akarta pusztítani a váltott gyerekét, de az anya többször megakadályozta ebben, és végül ez mentette meg a vér szerinti fiút is.
Rengeteg klasszikus mesetípus szerepel a könyvben - Hüvelyk Matyi (Periquillo), Tündérek ajándéka, Három narancs szerelmese (itt rögtön gyerekestül pattantak ki a tündérek a narancsból), Három állat alakjába változó hős (elrejtett erő mesében), Kékszakáll (lánnyal, aki megmentette magát és a nővéreit is), Három fonóasszony, Csizmás Kandúr, Királylány a koporsóban, Mindent látó királylány, Kovács és az ördög (avagy Juan Soldado), Tía Miseria és a Halál, Állatmenyasszony (békával, akit kígyóvá változott nővére segített), Brémai muzsikusok, Ördög három arany hajszála, Hollóvá változott fiúk (itt oroszlánokkal), Hűséges barát (itt is halva maradtak a gyerekek), Aranyat köpő királyfi, Fájdalomkő és Szerelemtőr (ezt eddig csak török meseként ismertem), Fortunatus, Férfivá változott lány (itt direkt azzal a céllal, hogy király akart lenni, de csak így tudott beházasodni a királyi családba), Fehérlófia (avagy Juan el Oso), Varázslatos segítők, Táltos királylány (aki elcsalta a hősöktől a varázstárgyaikat), Méhkirálynő, Három kismalac (lány malacokkal, akik együtt építkeztek, aztán kitúrták egymást).
A tricksterek közül leginkább Juan Bobo és a róka emelkedtek ki (utóbbi a klasszikus kútba-mászós trükkel verte át a farkast).

Hova tovább?
Andorrába!

Szerelem és szívfájdalom - Spanyol mesemondó Budapesten

Ezen a héten abban a szerencsében is részem volt, hogy vendégül láthattam egy régi barátomat, Nelson Calderón kolumbiai mesemondót, akit még az első, Lausanne-i FEST konferenciáról ismerek. Nelson Bécsben járt fellépni, és átjött Budapestre is, két est erejéig - az egyiken tolmácsolással mesélt, a másikon pedig csak spanyolul. Mindkét előadás emlékezetes élmény volt!

Vasárnap este az RS9 színházban került sor a tolmácsolásos mesélésre, Szerelem és Szívfájdalom címmel. Nelson elsősorban saját maga által kitalált, megírt történeteket szokott mesélni, és az előadásában költészet keveredik humorral. Pergő nyelvű, izgága mesemondó, aki úgy is le tudta kötni a közönséget, hogy esetenkét várniuk kellett a tolmácsolásra; sokan már az előtt nevettek, hogy a magyar verziót meghallották volna. A történetek között volt meglepő (melyben Cupidó bűnronda csecsemőként született újjá a halandók között), szépséges (melyben a Halál szerelmes lett, és elfelejtett ölni), és kacagtató is (utóbbi egy kitalált személyes sztori volt, melyben egy lány tévedésből a mesemondóval ment el randizni egy chates ismerős helyett). Mindhárom történeten sóhajtottunk, nevettük, és gondolkodtunk is. Amerikában ritkán hallottam mesemondókat teljesen saját történeteket előadni - de Nelson nagy mestere a műfajnak.

Hétfő este a Noches de Cuentos keretei között a HellóAnyuban került sor a spanyol nyelvű mesélésre. Kellemes, nagyjából harminc fős közönség gyűlt össze, legtöbbjük dél-amerikai országokból. Itt "Egy utazó történetei" címmel változatosabb műfajú sztorikra került sor: Volt közöttük természetesen megint saját novella, de kolumbiai népmese és személyes sztori is. A közönség barátságos és lelkes volt; Magyarországon élő dél-amerikaiaknak jutalomjáték, hogy Nelson mesélt nekik, és ezt hangosan értékelték is. Ittuk a forró csokit meg a bort (ki mit), nevettünk, ámultunk, beszélgettünk. Utána még elvittük a mesemondót egy magyar étterembe is, ahol rajongását fejezte ki a gulyásleves iránt (és a Túró Rudi is ízlett neki!).

A látogatás egyetlen szépséghibája az volt, hogy a BKV az első villamoson azonnal megvágta a mesemondót 8000 Ft-ra, mert rendes jegy helyett átszállójegyet vett szegény. A jó hír az, hogy a lelkes közönségeknek köszönhetően sikerült visszaszereznie a tanulópénzt. Tervezzük, hogy meghívjuk majd megint, és hogy legközelebb mesemondó workshopokat is fog majd tartani. A hírekért kövessétek a Noches fe Cuentos vagy a Holnemvolt Fesztivál Facebook oldalát!

Noche de Cuentos - Spanyol mesék Budapesten!

Néhány dologról lemaradtam, amíg a doktorival voltam elfoglalva Amerikában: Például arról, hogy Budapesten évek óra működik a Noches de Cuentos nevű, spanyol nyelvű mesemondóest-sorozat! Végül idén hallottam róla először, és sok egybeesésnek köszönhetően úgy alakult a dolog, hogy a szeptemberben induló új évadnak nem csak látogatója, de rögtön mesemondója is lettem.

Az új évaddal új helyszín is jár: A HellóAnyuban rendeztük meg az összejövetelt, ami színes és barátságos hely, pont mesemondásra való. Nagyjából harminc-negyven ember a maximális befogadóképessége, és tegnap este szépen meg is telt. A mesemondó sorozatnak bejáratott közönsége van már, akik közül sokan eljöttek, és mindenféle meglepetéseket okoztak nekem: Egyrészt kiderült, hogy sokkal több (és több országból érkező) spanyolul beszélő ember van Budapesten, mint gondoltam volna - jöttek mexikóiak, venezuelaiak, ecuadoriak, stb., és jó néhány magyar is, akik beszélnek spanyolul (plusz két amerikai és egy ír mutatóba). Másrészt már a mesélés előtt látszott, hogy borzasztóan kedves, barátságos, meleg szívű közönséggel van dolgom. Többen odajöttek bemutatkozni és beszélgetni, előre megdicsértek, hogy magyar létemre spanyolul mesélek, amitől aztán rögtön sokkal kevésbé izgultam. A mesemondást is mosolyogva, bátorítóan bólogatva ülték végig, és utána is odajöttek, hogy gratuláljanak, és beszélgessenek. Ha van olyan pozitív sztereotípia, amit elhiszek akkor ez az: Sohasem volt még olyan spanyol nyelvű közönségem, akik ne lettek volna ragyogóan barátságosak. Ez az egyik fő oka annak, hogy szeretek spanyolul mesélni.

Pedig a feladat egyébként egyáltalán nem egyszerű. A spanyol a második idegen nyelvem, gimnáziumban kezdtem tanulni (bár gyerekkorom óta voltak spanyol mesekönyveim, édesanyámnak köszönhetően, aki szintén angol-spanyolos). Több spanyol nyelvű konferencián és fesztiválon is meséltem már, és mindig nagy élmény volt - de nem tartok még ott, hogy egy egész előadást rögtönöztni tudjak. Ezt az estét is kemény, "Eye of the Tiger" stílusú tréning előzte meg, amelynek során egy hétig spanyolul tévéztem, olvastam, és hallgattam zenét, hogy visszajöjjön a rutinom. Az egy órás előadást többször elpróbáltam otthon (erről majd egy külön bejegyzésben írok). Olyan meséket válogattam, amiket már meséltem korábban - még a tenerifei fesztiválra raktam össze a spanyol vonatkozású magyar népmesékből és legendákból álló mesecsokromat, amit most újra volt alkalmam elővenni. A mesecsokrot a Bús Királyfival nyitottam meg, bemelegítésül, majd lement az Aranyhajú kertészbojtár (ahol a spanyol király udvarában szolgál a kertészfiú), Kampó táltos (aki állítólag eredetileg spanyol zsoldos volt), és a végén Jolánta (magyar királykisasszony és aragóniai királyné) igaz története is.

A kedvenc pillanatom az volt, amikor Jolántát vezettem fel. Először megkérdeztem a közönséget, vannak-e közöttünk rajongói az Időminisztérium sorozatnak - és voltak! (Ettől külön boldog lettem, mert az egyik kedvenc sorozatom, de kevés emberrel tudok lelkendezni róla). Ezek után elmerengtem rajta, milyen jó lenne, ha egyszer visszautaznának a 13. századi Aragóniába, és megkérdeztem a közönséget, tudják-e, milyen fontos történelmi személy élt abban a korban. És volt, aki tudta! Hódító Jakabtól aztán egyenes út vezetett a magyar királynéig (kis kitérővel az apjára, II. Andrásra, meg a Bánk Bánra). Jó volt, hogy a közönség benne volt a játékban.

Összességében véve nagyon jól éreztem magam - és még az sem tudta letörni a kedvem, hogy az előadásomba csúsztak azért nyelvi hibák. A közönség vagy kivárta, amíg összeszedem az elszaladt igeidőt, vagy segítettek megtalálni a helyes kifejezést, és ettől az egész előadás jó hangulatban, gördülékenyen telt. Mivel azt tervezzük, rendszeresen lesz alkalmam mesélni a Noches de Cuentos keretein belül, innen már csak felfelé fejlődöm majd. Értékes, szerethető rendezvénysorozat, nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehetek.

Aki szeretne belesni a rendezvényre, azt október 2-án várjuk legközelebb, Nelson Calderón kolumbiai-spanyol mesemondó előadásával. Őt egyébként magyar tomácsolással is meghallgathatjátok előző este az RS9 színházban!

Colorín colorado :)