Rezeda és az ördögök királya (Ribizli a kulisszák mögött 22.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Egy mesetípus, ami szerény véleményem szerint nem kap elég figyelmet sokkal ismertebb rokona, Kékszakáll mellett...

Miről szól?

Egy szegény asszonynak sorra mindhárom lányát feleségül kéri egy titokzatos, gazdag idegen (aki nem más, mint az ördögök királya). Amikor hazaér velük, feltálal nekik három fület, három orrot, és három szemet, hogy egyék meg. Az első két lány elbukik a próbán, ezért az ördögök királya lefejezi őket, de a legkisebb okosabb és figyelmesebb, és egy macska segítségével elhiteti az ördöggel, hogy teljesítette a feladatot. Az ördög ezért feleségül veszi, és rábízza a házát. Rezeda, a lány, az első adandó alkalommal feléleszti és megszabadítja a nővéreit, az összes többi korábban elrabolt lánnyal együtt, és mivel tudja, hogy az ördög üldözni fogja, messzi földre menekül, ahol egy királyfi felesége lesz. Előbb-utóbb azonban az ördög ismét rátalál, és magával is hurcolná, ha nem lépne közben Szűz Mária, aki kijelenti, hogy az ördög nem jogosult senkire és semmire, pláne nem feleségre, és megszabadítja tőle a lányt.

Hogyan készült?

A mese alapját egy székely népmese képezi Mailand Oszkár gyűjtéséből, amit kissé megspékeltem más változatok egyes elemeivel. Rezedának én adtam nevet egy másik mese alapján.

Mitől különleges?

Kékszakállal ellentétben ennek a mesének a női hőse sokkal aktívabb szereplő. Már az elejétől fogva nem hallgat feltétel nélkül a jóképű, gazdag idegenre, és mivel a parancsa ellenére, a szívére hallgatva jót tesz egy macskával, rögtön szövetségest is talál benne. Rezedát nem könnyű megijeszteni, és így nem csak magát menti meg, de az összes többi lányt is, akiket az ördög korábban rabolt el. Egymaga vág neki a világnak, hogy új otthont keressen, mert tudja, hogy a rá leselkedő veszély még nem múlt el teljesen.
Tanulságos a mesének az a mozzanata, melyben az újdonsült királyi férj nem hallgat Rezedára. A lány hiába mondja neki, hogy veszély leselkedik rá, a királyfinak fontosabb a maga becsülete és a család jó híre, így idő előtt a nyilvánosság elé kényszeríti a feleségét - akit így meg is talál ismét az ördög, és a királyfi, ígéretei ellenére, nem tudja megvédelmezni tőle. Közbelép cserébe egy másik, nagy hatalmú asszony: maga Szűz Mária, aki kimondja, hogy házasság ide vagy oda, az ördögnek nincs joga Rezedához, vagy bármilyen másik feleséghez, és ennek a hatalma segítségével érvényt is szerez. Fontos pillanat ez a történetben, és nagyon is időszerű a modern világban: A házasság köteléke nem jogosít fel arra, hogy tulajdonunknak tekintsünk vagy bántalmazzunk valakit. A Szűzanya is megmondta.

Érdekesség

Nemzetközileg ismert mesetípus ez is; a gonosz szinte minden esetben másféle - elvarázsolt disznó, ördög, sárkány, ördöngös koldus, stb. Vannak egészen horrorisztikus elemei (mint például a szemek és fülek, vagy a fejlevágás), ám ezeket a mese mindig azonnal fel is oldja némi humorral.

Boszorkányok földjén (Népmesék nyomában a világ körül 107. - Andorra)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Andorra hivatalos nyelve a katalán, megint csak nem sikerült teljes kötet népmesét beszereznem se angolul, se spanyolul. Összevadásztam viszont néhány mesét és legendát internetes forrásokból. 

Az ordinói dudás

Egy híres dudás zenélni igyekszik egy esküvőre, amikor farkasok támadják meg. Gyorsan felmászik egy fára, és a zenéjével tartja magától távol a farkasokat, akik úgy megijednek a hangtól, hogy messzire menekülnek. A falubeliek másnap találnak rá a hang nyomán, mert nem meri abbahagyni a zenélést.

Aubinyá Fehér Hölgye

Egy kapzsi püspök sanyargatja a népet, mire a földesúr lánya, a Fehér Hölgy, aki megörökölte az apja földjeit, a védelmükre kel - mégpedig úgy, hogy egy éjszaka az erdőbe csábítja a püspököt, akit soha többé nem lát senki. Cserébe megjelenik a környéken egy nagy farkas. Mindenki vonja le a maga következtetését.

Az Engolasters-tó

Egy kis városba koldus érkezik, akit mindenki elkerget vagy átver. Végül egy lány kenyered ad neki, amiért cserébe a koldus azt tanácsolja neki, meneküljön. A városra aznap éjjel árvíz zúdul, és a helyén reggelre tó keletkezik, ahová azóta andorrai boszorkányok járnak fürdeni.
(Itt egy másik verzió is)

A Meritxell-i Szűz Mária

Háromkirályok napján Meritxell lakói egy Mária-szobrot találnak egy rózsabokor tövében. A templomba viszik, ám másnap reggelre varázslatos módon visszakerül a bokor alá, így ott állítanak neki kápolnát.

A hétágú kereszt

Egy fiú nagyon fél az ördögtől, mire hét másik legény elhatározza, hogy megtréfálják, és elküldik éjszaka borért a boltba, egy puskával (ami nincs megtöltve). Sajnos a boltos megtölti a puskát, így mikor a fiú visszafelé jön, lelövi a legényt, aki fehér lepedőbe öltözve megpróbált ráijeszteni. A haláleset helyén hétágú kereszt jelenik meg.

A boszorkányok köve

Bronzkori sziklafaragásokról szól a legenda, mely szerint andorrai boszorkányok harcoltak meg itt az ördöggel, és végül a mélybe taszították; az ördög karmai hagytak nyomokat a sziklafalon.

Hova tovább?
Portugáliába!

Az ördög volt a tettes (Népmesék nyomában a világ körül 95. - Vatikán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Sokat töprengtem rajta, a Vatikánt hogyan fogom ebben a sorozatban megoldani, de mivel már korábbi kötetekben is bőven akadtak szentekről szóló legendák, végül adta magát, hogy a katolikus hagyományból szemezgessek egy kicsit. 

Legenda Aurea
Jacobus de Voragine
Helikon, 1990.

A Legenda Aurea (Aranylegenda) évszázadokon keresztül Európa egyik legnépszerűbb olvasmánya volt; a 13. és 15. század közötti időből több, mint 1000(!) kéziratban ismerjük. Jacobus de Voragine domonkos rendi érsek gyűjtötte egybe a szentek legendáit, az évkörnek megfelelően sorba rendezve adventtől adventig. A könyvet eredetileg felolvasásra szánta kolostoroknak és segédanyagként prédikációkhoz. A teljes kéziratban szereplő szentek száma változó, 180 és 234 között mozog; az általam olvasott magyar fordításban 110 fejezet szerepel, némelyik több szentet is magába foglal, a nem szenthez tartozó vallási ünnepek leírásait azonban kihagyták belőle a rövidebb terjedelem kevdéért. A történetek jó részében a mártírságé a főszerep - a könyv előzékenyen azt is tudtomra adta, hogy a Legenda lapjain 81 különböző kínzás variálódik (ijesztő mértékű kreativitással). A kötet történelmi forrásmunkának enyhén szólva nem tekinthető (látványosan dobálózik például a római császáruk uralkodásának dátumaival), egyáltalán nem bánik jól a nőkkel és a zsidókkal, cserébe viszont rengeteg olyan népmesei elemet, toposzt, és ismert legendát tartalmaz, melyek alaposan beépültek az európai szájhagyományba is.

Fénypontok

Tetszett az a történet, melyben egy szent és az (álruhás) ördög tett fel egymásnak találós kérdéseket. Érdekes módon kétszer is előfordult, egyszer Szent András, egyszer pedig Szent Bertalan legendájában. A válaszok néha meglepően szépek voltak: Amikor az ördög megkérdezte, mi a legnagyobb csoda, amit Isten egy kis dologban valaha is alkotott, András azt válaszolta: "Az arcok különbözősége és szépsége. Erre a kicsiny arcra a test minden érzését ráhelyezte Isten." Szent Bertalan ugyanerre a keresztfa helyét válaszolta, de az ördög (nő képében) kijavította, hogy márpedig az ember feje az, mert amilyen kicsi, benne foglaltatik egy egész világ. Szent Bertalan arra, hogy mi az, ami az emberben a leginkább a sajátja, azt felelte, a nevetés képessége az. Arra viszont, hogy milyen messze van az ég a földtől, András csak annyit mondott: Kérdezd az ördögöt, ő biztosan megmérte, amíg lezuhant..."

Kép innen

Élvezetes volt Szent Julianna legendája, melyben a szent életű hölgyemény leteperte, és láncokkal kegyetlenül elpáholta az ördögöt. Szintén jót mulattam Vespasianus császár történetén, akinek az orrlikában darazsak laktak, amiket egy Albanus nevű hírnök űzött ki Jézus nevében. Ez valahogy kimarad töriórán... mint ahogy az is, hogy Nero lenyelt egy békát, majd kihányta, és azt hitte, gyereket szült, és hogy erről a békáról nevezték el a Lateránt (latuerat rana).
Bájos volt Szent Jeromos szelíd oroszlánjának a története, aki a kolostor szamarára vigyázott, és kétségbe esett, amikor a szamarat ellopták. Az egyik kedvenc pillanatom viszont az volt, amikor Szent Kozma és Damján vértanúsága után felbukkant "egy emberi hangon kiáltozó teve," és megmondta, hová temessék el őket.

Természetesen sok ismert szent-legenda felbukkan a gyűjteményben: Szent Miklós adománya (amiből a Mikulás-nap származik), az Angyalvár legendája (ahol Szent Mihály arkangyal a római pestis végét jelezte), Szent György és a sárkány, Attila találkozása Szent Leo pápával, Szent Péter "Quo vadis, domine?" pillanata, Szent Kirstóf, az óriás, Szent Márton és a koldus, és Roland lovag utolsó csatája is. Cserébe néhány ismert motívum ebből a könyvből hiányzik: Szent Bálint legendájában szó sincs semmiféle szerelmesekről, Szent Patrik legendájában nem szerepel sok ismert ír hagyomány, és Szent Erzsébet történetéből is kimaradt a rózsacsoda.

Kapcsolatok

Burmában találkoztam azzal a mesetípussal, melyben egy ember megesküszik, hogy a kölcsönkért aranyat már visszaadta a hitelezőjének, és esküje igaznak bizonyul (az aranyat a sétabotjába rejtette, és megkérte a hitelezőt, fogja meg egy pillanatra). Itt azonban, Szent Miklós nevében, a csaló elnyerteméltó büntetését. Szintén felbukkant már, Macedóniában, az a Szent Miklós-legenda, melyben egy gazda a szent képére hagyta a vagyonát, és a szentet fenyegette meg, amikor kirabolták, hogy szerezze vissza a pénzt. Szent Félix legendájában bukkant fel az a nagyon elterjedt toposz, melyben a szent rejtekhelyének bejáratát szorgos pókok szőtték be, hogy úgy tűnjön, nem járt arra senki. Egy Appalache-i meséből köszönt vissza a jelenet, amikor Szent Agathon apát kolostorában két szerzetes megpróbált összeveszni, de nem tudák, hogy kell, és akarva-akaratlanul túl kedvesek voltak egymáshoz.

Sárkányölés is látványos rendszerességgel történt a legendákban - Szent György mellett győzött le sárkányt Szent Szilveszter, Szent Fülöp, Szent Margit, Szent Márta, Szent Donát, és Szent Máté is. Margitot állítólag le is nyeli a sárkány, majd kipukkad, és a szent szűz előlép a gyomrából (de ezt már igazán a szerző sem hitte el). Szent Márta sárkánya nem más, mint a Rhône folyóban élő Tarrasque, egy vízi szörnyeteg, mely "üldözőire egy holdnyi körzetben rálövelli ürülékét."
Szent Patrik legendájában található egy szép, klasszikus pokoljárás-történet, látványos kínzásokkal, és némi mennyi látogatással a végén.
A könyvben szerepelnek a klasszikus mitológia egyes alakjai is, általában az ellenség szerepében (Diana például többször is szentek életére tör). Szent Antal legendájában viszont egy segítőkész hippokentaur és egy faun mutat utat Szent Pál cellájáig. Oidipusz király története köszönt vissza Júdás születésének (és anyjával való házasságának) legendájából.
Mindig is a Monty Python zsenialitásának tudtam be a Brian élete "alamizsnát az ex-leprásnak!" jelenetét - erre tessék, Szent Márton legendájában itt a sztori, hogy egy vak és egy béna koldus menekülni próbált a szent körmenete elől, nehogy véletlenül meggyógyuljanak, és elveszítsék a keresetüket... de a szent csak azért is meggyógyította őket. Na bumm.

Hova tovább?
Monacóba!

Alvó lovagok, éber ördögök (Népmesék nyomában a világ körül 87. - Lengyelország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Alvó lovagok
Lengyel regék és mondák
Jerzy Snopek
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1988.

A kötet 94 lengyel regét, mondát, legendát, és népmesét tartalmaz, a lehető legkülönbözőbb forrásokból - néprajzi gyűjtésektől középkori krónikákig. Érdekessége, hogy a szerző, Jerzy Snopek író, fordító, és irodalomtörténész, Magyarországon mutatta be először a kötetet, és 2016 óta lengyel nagykövetként tartózkodik nálunk. A történetek téma szerint vannak csoportokra osztva; külön fejezetet kaptak a történelmi legendák, a helyi mondák, az alvó lovagok, a betyártörténetek, az ördögmesék és a néphiedelmek is. A kötet elején bevezető mesél a lengyel szájhagyományról, a végén pedig minden történethez jegyzet tartozik, forrásmegjelöléssel együtt. Bár egyes regéknek határozottan irodalmi íze volt, a könyvből nagyon szépen kirajzolódott a lengyel legendák, hiedelmek világa, és nyertünk egy apró bepillantást a kereszténység előtti időkbe is.

Fénypontok

A történelmi legendák közül rögtön az első Wandáról, a lengyelek büszke királynéjáról szólt, aki szeretett férje halálakor megtörte azt a hagyományt, hogy a fejedelmekkel együtt a feleségeiket, szolgáikat, és kutyáikat is eltemették. Hasonlóan alapvető lengyel monda a krakkói Wawel-hegy sárkányáról szóló, ahol a hős nem karddal győzte le a bestiát, hanem megetette kénnel... Több történet szólt Szent Kingáról, a szeretett magyar királylányról és lenygel királynéról. A kedvencem az volt, amelyben a cipője csatját ajándékozta egy szegény kőfaragónak, meg az, amikor gyűrűjét egy barlangba hajítva szerezte meg a sóbányákat hozományul a népének. És ha már a legendás asszonyoknál tartunk: Egy történetben felbukkant Jurata, a Balti-tenger kereszténység előtti királynője, aki halandó férfit szeretett, és ezért Perkun a villámával lerontotta víz alatti borostyánpalotáját. Azóta van borostyán a tengerben.

Hátborzongató és emékezetes Popiel fejedelem legendája, akit egerek serege falt fel a feleségével együtt, mert kínozta a népet, és megmérgezte a rokonait. Ez a történet egyébként rögtön két változatban is szerepelt a könyvben. Az egyikben a fejedelem még egy tó vize alá is menekült az egerek elől, és üvegbúra alatt próbált meg túlélni, ám az egerek betörték a búrát, és felfalták a gonoszokat.
Nagy kedvenceim voltak mindig is az alvó királyokról, lovagokról szóló legendák. Itt egy egész fejezetnyi akadt belőlük. A barlangba tévedő halandó általában kovács, vagy pásztor volt. Volt, aki észrevétlenül hét évet töltött az elvarázsolt lovagok között; volt, amelyikben maguk a lovagok jöttek elő, hátha találnak a világban jószívű embert, aki fel  tudja oldani az átkukat. Olyan is akadt, ahol egy malac szökött be a barlangba, és elette az alvó paripák elől a zabot.
A népmesék közül különösen tetszett Krisztus urunk és a haramiák története, melyben Krisztus és Szent Péter véletlenül banditák szolgái lettek. A banditák jót tettek a szegény emberekkel, de a bűneikért a bírák halálra ítélték őket; ekkor Krisztus tanúskodott mellettük, és a bírák fejére olvasta, hogy ők okozták azt a sok bajt, amit a haramiák megpróbáltak jóra fordítani. Szép történet volt.

Az ördögmesék cserébe főleg a világnézetük miatt voltak mókásak: Szerintük minden országnak, sőt, minden városnak megvan a saját ördöge, a maga személyiségével. A lengyel ördögök között a medvealkatú, furfangos Boruta és vézna Rokita voltak a legnépszerűbbek. Utóbbi azonban nem húzta sokáig, mert egy legenda szerint a Széles Asszony (Szűz Mária) agyoncsapta a villámával. Ejha.
A hiedelemmondák között akadtak farkasemberek, lidércek, dupla fogsorú madárszárnyas csecsemő-kísértetek (szép álmokat), sellők és óriások is. A legizgalmasabb legendák a baziliszkuszról szóltak, amit többféle praktikával lehetett csak kiűzi a házakból, ahová betelepedett. A kedvencem az volt, ahol tükrökből készült páncélban küldtek ellene valakit.

Kapcsolatok

Itt megint akadt páfrányvirág-hiedelem; az egyszeri ember, akinek a bocskorába szorult a virág, láthatatlan lett mindenki más számára. Twardowski mester történetei, ördöggel való cimborálása és varázsereje sokban emlékeztettek más varázsló-legendákra, főleg Faustéra, akivel egyébként az egyik regében személyesen találkozott is. Különösen tetszett a monda, mely szerint a Holdon lévő foltokban őt láthatjuk, mert megakadt menny és pokol között félúton. Egy tanítványa is vele van, pók formájában; régen ő volt az, aki a mestert mindig feldarabolta majd újraélesztette, hogy fiatal maradjon. Pókként néha leereszkedik a földre körülnézni, hogy beszámoljon a hírekről a mesterének.
Odüsszeusz balszerencséjére emlékeztetett a történet, amikor az ördög szél-magvakat ajándékozott egy embernek, de a fia megevett egyet, és olyan szélvihar tört elő a szájából, hogy ledöntötte az egész falut. Azt pedig mindenki kitalálhatja, mi jutott eszembe Boleszló fejedelem arany lándzsájáról, amelyik minden dobás után magától visszatért a hős kezébe...

Hova tovább?
Csehországba!

Zombik a gyufásskatulyában (Népmesék nyomában a világ körül 52. - Panama)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Leyendas chiricanas
César Samudio
Imprenta Universitaria, 1994.

Ez a könyv Panama egy tartományának, Chiriquínek szájhagyományából merít. Az eddigi legtöbb gyűjteménnyel ellentétben ebben a könyvben nem klasszikus népmesék, hanem hiedelemmondák szerepeltek - olyan történetek, amelyeket megtörténtként, igazként adnak elő az emberek (néha akár évszámmal-névvel-utcával is), formájukban és tartalmukban viszont régi és mélyen ülő népi hiedelmeket idéznek. Felbukkantak a kötet lapjain kísértetek, boszorkányok, tündérek, és természetesen jó pár paktum magával az (szokás szerint aranyfogú) Ördöggel is. A rövid bevezetőn kívül sok információt nem fűzött a gyűjtő a sztorikhoz, az illusztrációk pedig egészen visszataszítóak - mégis izgalmas olvasmánynak bizonyult a kötet.

Fénypontok

Kép innen

Érdekes volt Orik és a Mosólány története, amelyben egy szegény lány mosni járt a folyóhoz, és összebarátkozott egy Orik nevű törpével, aki minden nap egy-egy aranyat adott neki. A család azonban hamarosan aggódni kezdett, hogy egy természetfeletti lény el fogja rabolni a lányukat, és egy öreg nagynéni tanácsára, csellel (és némi bűzzel) elriasztották Orikot a folyótól.
Volt néhány klasszikusan hátborzongató történet is, például a Szellembusz esete, ami a semmiből tűnik elő az éjszakai úton, megijeszti a buszsofőröket, majd eltűnik (hasonló szellembuszról New Orleans legendái között is hallani), avagy a zseniális címmel ellátott Zombik a gyufásskatulyában, ami mindenféle emberekről szólt, akik hatalmat nyertek titokzatos kicsi zombiemberkék felett, akik minden kívánságukat teljesítették (pl. repülőt térítettek el), és leölt marhák nyelvével és vérével táplálkoztak.

Kapcsolatok

Dél-Amerika után ismét találkozunk Panamában a Síró Asszonnyal, akit itt Tulivieja néven ismernek. A könyv szerint egy mulatságot, táncot kedvelő asszony volt, aki kitette a síró gyerekét egy vízmosás mellé, hogy elmehessen mulatni; a lova útközben megbotlott, ő meghalt, és kísértetté változott, aki a folyók és vizek partjain keresi örökké a gyerekét. Egy másik népszerű legenda is felbukkant a kötet lapjain: A férfi, aki a halállal táncolt a Kísértet-stoppos (Vanishing Hitchhiker) nevű városi legenda egy helyi verziója volt, csak épp kocsikázás helyett a delikvens táncolt egyet a halott lány szellemével (Annak idején a Supernatural sorozat legelső epizódja pont ezt a két népszerű sztorit kombinálta egybe).

Szintén felbukkant újból a titokzatos aranyfogú férfi, aki nyilván maga az Ördög; ezúttal egy Kútásó képében próbált elcsábítani egy özvegyasszonyt. Amikor a hölgy rájött, hogy el fogja veszíteni a fogadást, hogy egy éjjel alatt kutat ásnak neki, és akkor feleségül kell mennie az ördöghöz, gyorsan tükör elé állította a kakasát, aki annyira felhúzta magát a másik kakas láttán, hogy még hajnal előtt kukorékolni kezdett, megtörve az Ördög hatalmát.

Hova tovább?
Costa Ricába!

Trickster sárkányt öl (Népmesék nyomában a világ körül 43. - Saint Lucia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Saint Lucia szigetéhez a könyvben harmincnégy mese tartozik, amiket tizenöt különböző mesemondótól (köztük sok hölgytől) gyűjtöttek. Jó részük franciául volt, ezeket csak nagyjából bogarásztam át (ahogy az angol nyelvűek, úgy ezek is dialektusban vannak leírva, fonetikusan, és ennyire azért nem jó a franciatudásom), de szerencsére akadt közöttük tíz mese angolul is.

Fénypontok

Volt a gyűjtésben egy nagyon érdekes (és eléggé horrorisztikus) mese két testvérről - a húg az Ördöghöz ment feleségül, akiről tudta, hogy ördög, de mégis szerelmes volt belé, és végül a bátyjának kellett megmentenie a férje karmai közül. Én ezt Louisianából Marie Jolie meséjeként ismertem, de a Sait Lucia-i mesemondó még rá tudott tenni a horrorra egy lapáttal.
Érdekes volt az a trickster-mese is, ahol Tigris két megtréfálása között Nyúl komának még arra is maradt ideje, hogy egy szál késsel párbajban megöljön egy sárkányt... És akadt egy nagyon mókás kis anekdota egy papról, aki szerette a tüzes chili szószt az ételében, és a vele ebédelő matrózok azt hitték, mintát hozott magával a Pokol tüzéből.

Kapcsolatok

Továbbra is a klasszikus trickster-mesék világában kalandozunk. Volt megint kátránybábu és elcserélt kivégzés (utóbbiból több is), "trickster ajándékot kér" (jelen esetben egy terhes gorilla arany fogát kellett elhoznia Nyúl komának érte). Akadt ezen kívül megint egy "anyám megölt, apám megevett" mese (fene se érti, ezek pont miért olyan népszerűek - ez pl. nagyon hasonlított a Grimm verzióra), és egy Tücsök doktor (amelyben egy Tücsök nevű szegény ember úgy tesz, mintha jósolni tudna, pedig csak nagyon szerencsés).
Külön örültem, hogy találkoztam egy olyan történettel is - az Egylábú pulykáról -, amit kiskoromban a nagyapám mesélt nekem (és egyébként a Dekameronban is benne van). Egyes mesék messzire tudnak utazni...

Hova tovább?
Dominikára!

Feminista Magyar Népmesék 53. - A királyné gyűrűje

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Egy korábbi mese (Margit) kapcsán már szerepelt Palkó Zsuzsanna a sorozatban; most egy hasonlóan sötét, ám annál érdekesebb meséjéről lesz szó.

A királyné gyűrűje

A történet

Egy gazdának van egy szépséges lánya, aki, bár sok kérője akad, csak olyasvalakihez akar feleségül menni, akibe szerelmes. Az apja egy ideig tűri, hogy válogat a lánya, ám amikor egy királyfi érkezik kérőbe, kényszeríti a lányt, hogy igent mondjon ("Mit csinájjak, édesapám, ha nem szeretem?" "Hadd el, majd megszereted, ha jó megverlek."). A lány gyűrűt vált a királyfival, de továbbra sem boldog a döntéssel; egyszer csak mérgében földhöz vágja a gyűrűt, és azt kívánja, vigye el az ördög a (jövőbeli) gyerekével együtt. Az ördög persze azonnal ott terem, és viszi a gyűrűt; a királyné sejti, hogy a születendő gyerekének is ugyanez lesz a sorsa.

A királyi párnak kisfia születik. Mindkét szülő örül neki és szereti, ám a királyné éveken át magányosan sírdogál amíg a férje vadászni jár. Egy nap a fia megkérdezi, miért sír folyton. A királyné eleinte nem akarja elárulni, de többszöri kérlelésre végül csak elpanaszolja, hogyan esett a dolog a kényszerházassággal meg az ördöggel. A fiú elhatározza, hogy megoldja a helyzetet. 

A kis királyfi az iskolában a tanítójával osztja meg a titkot, aki egyben pap is, így szakszerű tanácsot tud adni az ördög legyőzéséhez. A fiú tömjénnel, szentelt gyertyával, és egyéb eszközökkel a pokolba indul, hogy visszaszerezze az anyja gyűrűjét. Útközben találkozik egy rablóvezérrel, aki azzal engedi át az erdőn, hogy nézze meg, mi vár rá a pokolban, és hazafelé mondja el. A fiú némi blöffölés, jó adag szenteltvíz, és némi tömjénezés segítségével bejut a pokolba, és visszaszerzi a gyűrűt; az ördögök még a borotvákból rakott ágyat is megmutatják neki, ami a rablóvezérnek (becsületes neve Megölő Istefán) készült. Hazafelé a királyfi elmondja, mit látott, mire a rabló megijed, és vezekelni óhajt. 

A királyfi hazatér, és jelenti a tanárának, hogy ő is pap szeretne lenni. A rablóhoz a püspököt küldik, aki vezeklést ró ki rá. Évek telnek el, a királyfiból püspök, majd pápa lesz; egy napon eszébe jut, hogy meglátogatja a vezeklő rablót. Épp időben érkezik, hogy lássa, ahogyan a teljes megbánástól megtisztulva a rabló lelke a mennybe száll. 

Mitől feminista?

Itt külön megjegyzem, hogy az alábbi gondolatok az én személyes olvasatomat tükrözik a mesére; gondoltam, megosztom őket, hátha más is elgondolkodik rajtuk.

Először is: A kényszerházasság nem oké. Ezt egyrészt azért emelem ki, mert a tündérmeséket sokan úgy képzelik el, mint amikben a királylány mindig gondolkodás nélkül hozzá akar menni a királyfihoz - másrészt pedig azért, mert a mesében megjelenő nyomás (ha nem is intézményesített szinten), továbbra is sok helyen jelen van a társadalomban. A "ne válogass már annyit" és a "ha túl magasra rakod a mércét, egyedül maradsz!" gyakran idézett életbölcsességek ("a férfi, ha egy fokkal szebb az ördögnél...", ugye). Plusz itt elég nyíltan becsúszik a családon belüli erőszak fenyegetése is ("majd jól megverlek"), amit elítélni valamiért még ma is "politikai" nézetnek minősül egyesek szemében.

A mese további részében a kényszerházasság boldogtalansághoz vezet, ami ráadásul elég árnyaltan jelenik meg Palkó előadásában. Egyrészt mindkét szülő szereti a közös gyermeket, ám arról szó sincs, hogy a feleség a férjét is megszerette volna (és a kettő nem zárja ki egymást). A királyné sír és sír, a férje pedig "eljár hazulról." A bánatot a kisfiú is elég korán észreveszi, és tudni szeretné, mi okozta. Az egész ördögnek-ígérős, pokolramenős történetben én személy szerint az öröklődő traumák szimbolikáját vélem felfedezni: A szülők boldogtalanságáért a gyereknek kell pokolra mennie, amint elég idős hozzá, hogy érzékelje, nagyon nincsen otthon rendben valami. Ő érzi kötelességének, hogy megoldja a helyzetet, ami abból született, hogy a szüleit (jelen esetben az anyját) akarata ellenére egy nem kívánt társadalmi szerepbe kényszerítették. 

Szeretem a mesében a tanár/pap figuráját. Egyrészt a távol lévő, alig-emlegetett királyi férj helyett ő tölti be az apafigura szerepét; papként lelki gondozó/segítő is, akinek a fiú el tudja panaszolni az otthoni problémákat, és hasznos tanácsot, támogatást kap. Nagyon fontos szereplő, aki végeredményben segít a kis királyfinak megjárni a poklot, és kikerülni onnan. Annak ellenére, hogy nem vér szerinti szülő, ő tölti be az empatikus férfiúi szerepet a történetben. 

Szintén érdekes, hogy a királyfi végül maga is pap lesz, és ő segít másokon, akik "veszett ügynek" számítanak a társadalom szemében. A pokoljárásból erősebben, okosabban, és empatikusabban tér vissza - de csak azért, mert segítettek neki visszatérni.

Amit érdemes átgondolni

Sajnos arról nem szól a mese, mi lett végül a királynéval. Mesemondói fantáziával az erdei rablóban / haramiában szeretném a lány apját látni, aki megbánta, amit művelt.

Források

Dégh L.: Kakasdi népmesék I. (Akadémiai Kiadó, 1955.) 

Mesemondó: Palkó Józsefné

Megjegyzés

A mese a kötetben cím nélkül, 29. sorszámmal szerepel.

Feminista Magyar Népmesék 26. - Egy eleven és egy holt

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonöt mese itt olvasható.

A mai (két) történet két olyan cigány népmesés kötetből származik, amiket a Könyvhéten vásároltam meg a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság standjánál. Jelen volt a szerző, Rostás-Farkas György is, személyesen :) Mindkét kötetet (és a kiadó többi könyvét is) melegen ajánlom olvasásra.

Egy eleven és egy holt

A történet

Legények-leányok összejárnak mulatni/táncolni; van a lányok között egy, akit soha senki nem kér fel - vagy azért, mert csúnyácska, vagy azért, mert túl okos (heh). A lány azt mondja, nem bánja ő, ha a halál/ördög táncoltatja is meg, de legyen valaki. Erre fel is bukkan egy titokzatos (jóképű) udvarló, aki csak vele táncol, és a mulatság után többször haza is kíséri. Egyszer aztán megkérdezi, hogy hazamenne-e vele a lány, aki bele is egyezik az éjszakai kiruccanásba. Ahogy együtt ballagnak, az udvarló kétes megjegyzéseket tesz ("Jaj de szépen süt a hold, egy eleven és egy holt"), és kérdezgeti a lányt, nem fél-e; a lány mindig azt válaszolja, hogy nem fél. Végül a temetőben kötnek ki egy nyitott sír mellett - kiderül, hogy ez az udvarló otthona. A lány azt javasolja, menjen ő előre, hogy mutassa az utat; miközben a pasi a köténye sarkánál fogva húzza maga után, a lány leoldozza a kötényt és elrohan. Bemenekül egy házba, ahol világosságot lát - de balszerencséjére épp egy ravatalozott halottat talál benne, akit az őt üldöző udvarló felszólít, hogy adja ki a lányt (néhány verzióban a hulla nem engedelmeskedik, vagy hezitál). A lányt vagy a kakas korai kukorékolása menti meg, vagy az, hogy tovább rohanva beesik a halál anyjának házába, ahol az öregasszony a kedvességéért cserébe segít neki túlélni a kalandot. A lány az események után köztiszteletre tesz szert a faluban, mert túljárt az ördög/halál eszén; az egyik változatban a végén még királyné is lesz belőle (miután meghal, virággá változik, majd a virágból titokban visszajár, amíg az átok meg nem törik).

Mitől feminista?

Na, így kellett volna a Twilight sorozatnak végződnie.

Vegyük szépen sorban:

1. Adott egy lány, aki vagy szép, vagy nem - fő ismérve, hogy nagyon okos. Az egyik változat szerint: "Azért nem merték felkérni a lányt a fiúk, mert a lány okosabb volt náluk, és szégyellték ezt" (gyakori jelenség). A történet végén is azt emelik ki, hogy mindenki elismeri az okosságát és a talpraesettségét.

2. A lány nyitott szemekkel megy bele egy kapcsolatba - akar valakit, aki megtáncoltatja, az se érdekli, hogy az ördög-e az illető. Jól akarja érezni magát. (A mese egyes más változataiban az sem érdekli, hogy konkrétan tudja, hogy a legénynél kilóg a lóláb)

3. Beleegyezik, hogy "hazakíséri" a legényt (aminek eléggé nyilvánvaló értelme van), és hiába riogatja az udvarló, közli, hogy ő nem fél.

4. Amikor rájön, hogy baj van, okosan és hideg fejjel oldja meg a helyzetet (az egyik verzió szerint az anyja tanította neki, hogy lazán kösse meg a kötényét), és túljár a túlvilági udvarló eszén - majd fut, ahogy a lába bírja. 

5. Tegye fel a kezét minden nő, akinek megtanították, hogy ha kergetik, fusson be kivilágított, nyilvános helyre!

6. Külön szeretem azt a mozzanatot a hosszabb verzióban, ahol a lány a halál (udvarló) saját anyjánál talál menedékre, aki nem csak elbújtatja, de segít is neki elmenekülni a fiától. Az öregasszony azért bánik jól vele (állítja), mert a lány udvarias és kedves volt hozzá. Az anyó a lány biztonságát előbbre helyezi a fia kívánságánál.

A mese igazából a mostanában nagyon divatos "veszélyes férfi" románcának logikus ellenpontja. A lány kívánja, választja, elfogadja az idegent - de amint komolyan veszélyessé válik a helyzet, azonnal lelép. Nem tér vissza hozzá, nem követi "élete szerelmét" a pokolba is, nem olvadozik, hogy milyen romantikus meg-nem-értett hős, nem mereng el rajta, hogy feladja érte az életét - hanem úgy otthagyja, hogy porzik utána az út. És ami - tanítói céllal - még ennél is fontosabb: Segítséget kér (a halál anyjától, a felravatalozott halottól, még a saját családjának is elmondja, mi történt), és ez menti meg a végén az életét. Bár az egész falu előtt táncolt az idegennel, és együtt távoztak, a lány nem azon rágódik, hogy szégyenben fog maradni, hanem elvárja - joggal - hogy ebben a helyzeben mások is a pártját fogják. És meg is teszik - még a fenyegerő férfi saját anyja is. A történet végén pedig senki se azon rugózik, hogy a lány megérdemelte-e volna, hogy pokolra vigyék, amiért az idegennek "kellette" magát - hanem elismerik, hogy okos, amiért meg tudott szabadulni tőle. Nemrég az (egyébként pocsék) Divergent-filmben volt egy hasonló jelenet, ahol egy lányt megünnepeltek, miután alaposan elverte a pasit, aki meg akarta erőszakolni. 

Összefoglalva: A lány joga és döntése volt, hogy táncost válasszon magának. Amikor a táncosról kiderült, hogy veszélyes (tulajdonképpen a lány életére tört, szó szerint sírba akarta vinni), akkor pedig joga és döntése volt megszakítani a kapcsolatot, és segítséget kérni (ítélkezés helyett). Csak azért, mert táncolt a pasival, nem volt kötelessége a pokolba is követni őt. 

Elmondom még egyszer, hogy a hátsó sorban is hallják: CSAK AZÉRT, MERT EGY NŐ MULAT VALAKIVEL, NEM TARTOZIK AZ ILLETŐNEK SEMMI TÖBBEL. Se közösüléssel, se házassággal, se mosollyal, se esemessel, se pokoljárással. 

(És ez egyébként fordítva is igaz)

Amit érdemes átgondolni

Sejthető, és sok (más) változatban látványos is, hogy a történetet tanmesének szánták, lányok számára, hogy ne mulassanak idegennel, és főleg ne hagyják magukat elcsábítani. Néha az is kiérződik belőle, hogy a lány annyira maga alatt van, hogy neki nincs szeretője, hogy elmenne akár az ördöggel is (gyakori szexista sztereotípia, hogy a nőknek "kell" valaki, muszáj hogy pasijuk legyen). Nagyon sok múlik azon, mennyi empátiával, és kinek a szemszögéből meséli valaki a sztorit. A Rostás-Farkas György által leírt (fent elemzett) cigány változatokat pont azért szerettem meg, mert nem volt bennük vád a lány irányába - épp ellenkezőleg, az okosságát dicsérték. 

Források

Rostás-Farkas Gy.: Ördögi históriák (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 2012). 

Egy eleven és egy holt

Rostás-Farkas Gy.: A sündisznó története (Apám meséi II.) (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 1998). 

A csúnya, de okos lány

A szerző mindkét történetet a saját apja által mesélt cigány népmesék közül jegyezte le. 

A mese az AaTh 407B (A viráglány / The Flower Girl) avagy a BN 407 (Ördögszerető) típusba tartozik.

Megjegyzés

A magyar hagyományban nagyon elterjedt, népszerű mesetípus, gyakorlatilag minden népmesegyűjtésben lehet találkozni vele, általában Ördögszerető, Lólábú legény, Kék liliom, meg hasonló címek alatt.

Feminista Magyar Népmesék 15. - Rózsa és Ibolya

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizennégy mese itt olvasható.

Ezen a héten megint egy jól ismert mesetípust boncolgatok.

Rózsa és Ibolya

Források:

Berze Nagy J.: Népmesék Heves- és Jász-Nagykún-Szolnok megyéből (Athenaeum, 1907).

Illyés Gy.: Hetvenhét magyar népmese (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1977).

Kálmány L.: Hagyományok (Néphagyományokat gyűjtő társaság, 1914).

Kovács Á.: Az eltáncolt papucsok (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1984).

Régi magyar népmesék: Berze Nagy János hagyatékából (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1960).

A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó epizódja itt tekinthető meg.

A mese az AaTh 313A (Magic Flight / Rózsa és Ibolya) mesetípusba tartozik.

A történet:

Adott egy legény, aki valamilyen okból egy ellenséges hatalom udvarában szolgál - leggyakrabban az Ördögnél vagy a Lidérckirálynál, de az is előfordul, hogy egyszerűen egy idegen birodalom uralkodójánál. Sok változatban azért kerül az ördöghöz, mert az apja gondatlanul elígéri még a születése előtt ("Azt add nekem az otthonodból, amiről még nem tudsz"). Az udvarban raboskodva/szolgálva beleszeret a főnök lányába, aki viszonozza az érzelmeit, ám szerelmüket a lány apja/anyja nem nézi jó szemmel, és a fiút mindenféle lehetetlen próbák elé állítják: Hordjon el egy hegyet egy éjszaka alatt, ültessen szőlőt és másnapra legyen belőle bor, építsen arany-gyémánt hidat a király palotájához, stb. A lány titokban segít neki elvégezni a feladatokat, ám ennek ellenére nem házasodhatnak össze, így szökni kényszerülnek. Mágikus üldözési jelenet következik, melynek során a szerelmesek mindenféle dolgokat hajigálnak hátra a válluk felett, amikből akadályok keletkeznek (fésűből erdő, tükörből tenger, stb.), vagy maguk változnak át különféle tárgyakká - malommá, tóvá, templommá, stb. Végül elveszejtik az őket üldöző ördögöt/boszorkányt, és boldogan ellovagolnak a naplementébe.

Néhány típuskombinációban a hazatérő szerelmeseket megátkozza az ördög/boszorkány, és Rózsa elfelejti Ibolyát. Csak akkor jut eszébe a menyasszonya, amikor már éppen készül valaki mást feleségül venni - vagy maga Ibolya emlékezteti a hűségére, vagy valami más véletlen esemény idézi az eszébe a szerelmét az utolsó pillanatban. 

Mitől feminista?

Egyike azon kevés tündérmese-típusoknak, ahol a hős és a hősnő nem első látásra házasodik össze. Szeretem benne, hogy hosszasabb ismeretség során alakul ki a szerelmük (néhány esetben együtt nőnek fel), és mindkettejük részéről választás, hogy együtt akarnak lenni (ahelyett, hogy a királykisasszonyt hozzávágnák a királyfihoz ajándékul). Ráadásul talpraesett, ügyes és okos hősnővel van dolgunk, aki lehetetlen feladatokat is képes elvégezni különösebb gond nélkül - néhány esetben azzal, hogy képes erélyesen parancsolni a lidérceknek/ördögöknek az apja udvarában, míg máshol a saját varázstudománya által (még olyan verzió is van, ahol könyvből olvassa a tudományt, mint a garabonciások). Ez különösen pozitív színfolt a sok, női varázserőt negatívumként megélő boszorkány-hiedelem között. Ibolya az Ördög lánya, és ez mégsem ejt csorbát se a megítélésén, se a szerelmén - eszessége és tudománya pozitív tulajdonságként jelenik meg. 

Azt is szeretem ebben a mesében, hogy, bár a feladatokat nagyrészt a lány végzi el, a menekülésben már egyenlő mértékben vesznek részt - egymást kiegészítő dolgokká változnak, vagy a fiú védelmezi a lányt valamilyen formájában, vagy fordítva. Ritkán látni férfi-női hőst így összedolgozni ahelyett, hogy az egyikük teljesen aktív, a másikuk teljesen passzív lenne. Bár az erőviszonyok a legtöbb verzióban a lány javára dőlnek el, meséléstől és verzótól függően egészen kiegyensúlyozott történet.

Amit érdemes átgondolni:

Gyerekek gyakran kuncognak rajta, hogy a mese férfi hősét Rózsának (esetenként Rózsinak) hívják. El lehet beszélgetni róla, hogyan változnak a "férfias" és "nőies" nevek kultúránként és korszakonként. 

Megejgyzés

A történet gyökerei Iászón és Médeia történetéig nyúlnak vissza. Angol nyelven a mese a norvég verzió után "Master Maid" (Mesterlány) címen ismeretes.