A Mozgó Könyvek lelkes munkatársa, Benedek Patrik azzal keresett meg mesemondókat, hogy egy egész hetet szeretne a mesék világának szentelni. Ezen a héten sok mesés videó, cikk, és mindenféle megosztás mellett egy körbeblogot is tartunk, amelynek témájául közösen a tengert és a tengerpartot választottuk (ha már idén úgyis sokan kimaradunk a nyaralásból).
Nekem külön kapóra jött ez a téma, ugyanis épp a hét elején értem haza a Világszép Alapítvány legutóbbi táborából a paloznaki Meseközpontból. A kiskamaszoknak szóló táborunknak idén a Felfedező Tábor nevet adtuk, és az egész hetünk a hajózás, kincskeresés, kalózok, és tengeri legendák körül forgott. Megtanultunk iránytűt használni, napórát olvasni, kötelet csomózni, és két valódi szabadulószobát is megoldottunk!
A Világszép táborok minden napját reggeli mesemondással indítjuk, és esti mesével zárjuk. A meséket én válogattam össze és mondtam el; igyekeztem minél több kultúrával, és minél több tengeri kalanddal megismertetni a táborozókat. Íme, a heti menü:
Első reggeli: A Tengerjáró Szindbád (első + második utazás)
Mi is lehetne jobb felütés egy felfedező táborhoz, mint Szindbád utazásai? A név sokaknak ismerős, de úgy tűnt, a történeteket ez a korosztály még nem ismeri részletesen. Mondjuk amikor nyúzott tehén kezdett potyogni az égből, akkor a felnőtteknek is elkerekedtek a szemei... Ez a sztori magában foglalta a klasszikus bálna-szigetet, a rukh-madarat, valamint a Drágakövek Völgyét, ami az egyik kedvenc mesetípusom.
Első este: Hogyan tanultak meg navigálni az emberek? (Marshall-szigetek)
Egy erősen Moana hangulatú legenda arról, hogyan tanult meg egy lány navigálni a tengeren három titokzatos idegentől. Az idegenek bekötött szemmel bedobták a vízbe hol itt, hol ott, és a hullámokból, a szélből, a madarak hangjából kellett megmondania, mikor hol van. Vadregényesen hangzik, de Polinéziában még a 20. század végén is éltek öreg navigátorok, akik tudtak vakon tájékozódni a szigetek között.
Második reggeli: Az első tonhalak (Maldív-szigetek)
Klassz sztori egy navigátorról, akinek a legénység megeszi a vacsoráját, és ezért büntetésből sodródni hagyja a hajót 88 napon keresztül. A hajó végül kis híján leesik a világ szélén, amikor a navigátor végre abbahagyja a duzzogást, és megment mindenkit. Hazafelé menet még egy raj tonhalat is a hajóhoz köt némi varázslattal.
Második este: A Tengerjáró Szindbád (negyedik + ötödik utazás)
Visszatértünk Szindbádhoz, aki közben ismét útra kelt; megint felbukkant a rukh-madár (amit a gyerekek izgatottan ismertek fel, és mondták előre, hogy ebből baj lesz...), voltak kannibálok (mindenki hangos rémületére), és Szindbád nyakában lovagló tengeri öreg is.
Harmadik reggeli: A sellők szigete (Orkney)
Nagyon szép legenda egy lányról, akinek nyoma veszik, mígnem évekkel később egy tengeren sodródó hajó megmentésére bukkan fel ismét. A hajót a sellők titokzatos szigetére, Hildalandra vezeti, ahol évek óta él sellő férjével és a gyerekeivel. A hajósok megismerkednek a sellők világával, majd kalandokkal és élményekkel gazdagabban térnek haza. Szeretem ezt a mesét, mert az emberek és a sellők végig barátságos kapcsolatban vannak, egyik sem veri át a másikat.
Harmadik este: Thor horgászni megy (Északi mitológia)
Tavaly után közkívánatra nem maradhatott ki az északi mitológia az idei táborból sem. Azt a sztorit meséltem, amikor Thor és Tyr útnak indulnak a Tejúton is túlra, hogy elhozzák Hymir óriás üstjét. Útközben kitérőt tesznek a tengerre horgászni, és Thor kis híján kifogja Jörmungardot, az óriási világkígyót. Kalandos sztori, remekül mesélhető, Thort pedig ez a korosztály különösen szereti.
Negyedik reggeli: A Mágnes-hegy (Olasz-német legenda)
A Vergilius-mondakör egyik legklasszabb darabja. Vergilius (aki a középkori hagyományban költőből varázslóvá avanzsált) egy hajó legénységének tagjaként hajótörést szenved a legendás Mágnes-hegyen. Itt találkozik egy palackba zárt ősöreg varázslóval, aki segít neki felkutatni a szigeten egy varázskönyvet, melynek segítségével megmentheti a legénységet.
Negyedik délután: Aisha, a Démonvadász (Algéria)
A negyedik napon erdei expedícióra indultunk, és az ebédet is az erdőben költöttük el, örvendezve a frissen kiásott (!) kincsesládák felett. Ennek megfelelően az ebéd utáni csendes pihenőt a jutalomcsokit majszolva a hűs árnyékban mesemondással töltöttük ki. Aisha hosszú és kalandos történetének azt a részét meséltem el, amikor tengeri szörnyekkel száll szembe (és üvegládában utazást tesz a tenger mélyére, megnézni őket). Valamint azt a pillanatot is, amikor találkozik Szindbáddal, mert ez szép visszautalás volt az előző napok meséire.
Negyedik este: Csillagos mesélés!
A tábor utolsó estéjén kifeküdtünk pokrócokra a Meseközpont kertjében, és bámultuk a ragyogó, csillagos eget. Paloznakról még a Tejutat is tisztán lehet látni, ami mind táborozóknak, mind a felnőtteknek nagy élmény volt. Meséltem mindenféle csillagképekről, a nyári égbolt alakjairól, és közben el-elkaptunk egy-egy hullócsillagot is. Olyankor mindig megálltunk kívánni...
Búcsúmese: Natikan és a szelek (Moken történet nyomán)
Nemrég olvastam egy egész könyvre valót a mokenek meséiből (ők tengeri nomádok Malajzia partjainál). Ez a történet fogott meg a legjobban, amelyben két testvér útnak indult egy titokzatos és gazdag nyugati országba. Útközben a tomboló szeleknek kellett adniuk a kormányt, a vitorlát, az árbocot, és a hajó orrát, de varázslatos énekükkel így is átjutottak a tengeren. Amikor a mesében éneklés volt, kis csapatunk együtt énekelte a közös Világszép dalt. Így jutottunk át mi is a tengeren, élményekkel és kalandokkal gazdagabban.
A Tengerparti Körbeblog többi bejegyzéséért látogassatok el az alábbi mesemondó blogokra:
