Népmesék nőkről, akik magukat mentik meg (Nemzetközi nőnap alkalmából)

Nemzetközi nőnap van, és ilyenkor szokásom blogolni mindenféle női témákról a népmesékben. Legtöbbször az angol nyelvű blogom vannak kinn ezek a bejegyzések (women who slay monsters, women in war, woman healers, women helping women, badass grandmas), de gondoltam idén megírom magyarul is.

Strange Craft (Josephine Wall)

Ennek többek között az az apropója, hogy ma érkezik a Netflixre a sokat reklámozott Damsel (A hercegnő és a sárkány) film, amit kifejezetten azzal akarnak eladni, hogy "ez nem tündérmese", meg hogy "ez a királylány nem vár a hercegre!" Ez pedig engem mesemondóként idegesít egy kicsit. Már megint ott tartunk, hogy a média felkapta a népmesés témát, és azt harsogja, hogy a népmesék mind elavultak és szexisták, és meg kell őket javítani. Na, ezért írtam ezt a listát, olyan népmesékről, ahol nők mentik meg saját magukat.

(Igazából sokkal hosszabb lista lett volna, csak tavaly már ellőttem egy csomót közülük a "nők, akik szörnyeket győznek le" témához, és nem akartam magam ismételni.)

Linkek forrásokhoz a címekben! :)

Vén Ringyrongy (Grimm)

Egy királylány segíteni akar egy királyfinak, hogy megmássza az üveghegyet és elnyerje a kezét, de menet közben a lány a hegy gyomrába zuhan. Ott egy Vén Ringyrongy nevű kobold évekig tartja fogságban. A királykisasszony a megmentő hercegre várva megöregszik - és mivel a herceg nem jön, végül egy furfangos tervvel megmenti önmagát.

Az "itt vagyok" gyűrű (Spanyol)

Egy "Odüsszeusz és a küklopsz" típusú sztori, női hőssel. Egy lány egyszemű óriás barlangjába téved, és a szokásos trükkel sikerül elmenekülnie. Az óriás gyűrűje azonban a lány ujjára szorul, és hangos sóval hívja a gazdáját. Hősnőnk végül levágja az ujját és gyűrűstül egy folyóba dobja, a vak óriás pedig utána ugrik és megfullad.

Az anyóka és a rizsgombóc (Japán)

Egy anyóka rizsgombócot készít, és leejti az egyiket. A gombóc egy lyukon keresztül az alvilágba zuhan, az anyóka meg utánamegy. Az alvilágban egy csapat szörnyetegbe botlik, akik kényszerítik, hogy főzzön rájuk. Végül - mókás trükkökkel - sikerül meglógnia, és nem csak visszatér az otthonába, de még varázstárgyakat is lop a szörnyektől.

A három nővér (Grúzia)

Klasszikus "aranyhajú gyermekek" mese, de az elejét szeretem: három nővér egy mély kútba zuhan, és az apjuk a sorsukra hagyja őket. A két idősebb meg akarja enni a legkisebbet. A legkisebb lány addig imádkozik, míg az egyik kezéből ásó lesz, a másikból csákány, és szó szerint kiássa magát a gödör mélyéről.

A Rosstrappe legendája (Harz-hegység)

Brünhildát, a csodaszép hercegnőt, az apja eljegyzi egy rettenetes óriással. A lány tervet eszel ki rá, hogy megmeneküljön: megtanulja megülni az óriás egyik hatalmas, vad lovát, és az esküvő előestéjén elvágtat a hegyekbe. Az óriás üldözőbe veszi, de a lány merészen átugrat egy tátongó szakadékon - az óriás pedig nem tudja megismételni a mutatványt, és a mélybe zuhan.

Róka úr és Molly Cottontail (Afrikai-Amerikai)

Molly Cottontail a nagy kópé Nyúl koma női változata. Amikor Róka úr megpróbálja tőrbe csalni azzal, hogy halottnak tetteti magát, Molly furfangos módon leplezi le a csalást, és megmenekül a csapdából.

Rübezahl (Óriás-hegység / Magyarország)

Rübezahl, a hegyek manókirálya, elrabol egy szépséges királylányt, és föld alatti birodalmába viszi. A lány először megtalálja a módját, hogy üzenetet küldjön haza a kedvesének, majd ráveszi a szerelmes manókirályt, hogy foglalja el magát egy lehetetlen feladattal, míg ő ellopja a varázspálcáját és elmenekül. Érdekes módon ez a sztori egy magyar népi mesemondó repertoárjában is megtalálható.

A teknős-férj (Olasz)

Egy titokzatos férfi három nővérnek udvarol, de a két idősebb nem megy hozzá, mert gyanús nekik, hogy mindig csak éjszaka jeleni meg a kérő. A legkisebb hozzámegy, és megtudja, hogy a férjén átok ül: napközben teknős, éjjel ember. Az átkot az törheti csak meg, ha a férj közbeutazza a világot, míg otthon a felesége hű marad hozzá. A kitartó asszony a férje távollétévben némi varázslattal és sok furfanggal veri vissza mindenféle kéretlen fickók közeledését.

Csipkelány (Miao nép)

Egy lány, aki híres a csodás csipkéiről, és még életre is tudja hívni azokat, felkelti egy kapzsi császár érdeklődését. A császár elrabolja a lányt, és arra kényszeríti, hogy mindenféle fantasztikus lényeket készítsen neki. A lány végül csipkéből készít egy sárkányt, életre kelti, és elrepül vele.

A kalóz királylány (Zsidó mese)

Egy királylányt egy kereskedő elszakít a kedvesétől és elrabol. A lány megtalálja a módját, hogy megmentse magát... újra és újra. Egy alkalommal még egy kalózhajó legénységét is legyőzi, és több megmentett lánnyal együtt ellopja a hajójukat. Végül (férfi ruhában) királlyá választják, és a kedvesét is sikerül megtalálnia.

Örök barátság (Tajvan)

Egy a sztori igazából két fiú barátságáról szól, de van benne egy mókás jelenet, ahol egy lány meg akar szökni a kedvesével, de hiába mászik ki az ablakon, a kedvese nem jön el a találkozóra. A lány ennek ellenére úgy dönt, elindul világot látni, és csatlakozik a mese egyik hőséhez az utazásain.

A ghúl (Palesztina)

Egy ghúl elhiteti egy férfival, hogy ő a nagynénje, és beköltözik a házába. Hiába figyelmezteti a fickót a felesége és a lánya, hogy baj van, ő nem hallgat rájuk. A szörny végül felfalja az apát, anya és lánya viszont megtalálja a módját, hogy megvédjék magukat, és végezzenek a ghúllal.

A három kis tojás (Eswatini)

Egy asszony a gyerekeivel együtt elszökik bántalmazó férjétől, és útnak indul új életet kezdeni. Útközben szörnyeket győz le, és végül királynővé válik.

Thabaton (India)

Egy lány egyedül marad otthon, míg hét bátyja elindul szerencsét próbálni. Egy öregasszony segít egy démonnak elrabolni a lányt, és a szörny évekig fogva tartja őt. A fivérei végül rábukkannak, de a démonnal nem mernek szembe szállni. Thabaton, a lány erre kieszel egy tervet, hogy megmentse saját magát, és bosszút álljon a démonon és az öregasszonyon.

Kanári királyfi (Olasz)

Egy királylányt toronyba zárat a mostohája, de így is sikerül szerelembe esnie egy királyfival, aki madár képében látogatja meg. Amikor a mostoha megsebzi a királyfit, a lány kimászik a toronyból, és elindul meggyógyítani a kedvesét.

A farkas és a kislány (Magyar)

A kismalac és a farkasok, csak malac helyett egy lánnyal, aki egyedül él az erdőben és nem fél semmitől. Forró vizet a kopaszra!

Az okos lány és a rablók

Ez nem egy mese, hanem egy egész mesetípus (ATU 956B). Egy lány egyedül van otthon, amikor 12 (vagy 13) rabló megpróbál betörni a házba. A lány sorra megöli mindegyiket, a vezérüket pedig megsebesíti. A vezér később visszatér, és álruhában feleségül kéri a lányt, azzal a céllal, hogy bosszút álljon. Amikor a lány rádöbben a csalásra, megtalálja a módját, hogy elmeneküljön a rablók tanyájáról, és elfogassa őket.

Rengeteg hasonló mese van még, csak egy csomóról már írtam máshol korábban. Lényeg a lényeg: a népmesék és tündérmesék igenis tele vannak nőkkel, akik saját magukat mentik meg!

Hlini királyfi (Feminista Multikulti Népmesék 22.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

Származási hely: Izland

A történet

Egy király egyetlen fiának, a daliás Hlini királyfinak, egy vadászat során nyoma veszik. A király fele királyságát ígéri annak, aki megtalálja. Signy, egy szegény pásztor lánya, nekivág a feladatnak, és hosszas vándorlás után egy barlangra bukkan. A barlangban két ágyat talál, és az egyikben az alvó Hlini királyfit, akit nem tud felébreszteni, ezért elbújik, hogy lássa, mi lesz. Kiderül, hogy a fiút két troll-asszony tartja fogságban, akik varázslatos hattyúk segítségével ébresztik és altatják, és minden nap megkérdezik, feleségül veszi-e az egyiküket. Hlini mindig nemet mond. Amíg a trollok távol vannak, Signy felébreszti a királyfit, és közösen szökési tervet készítenek. Hlini este úgy tesz, mintha megenyhülne a trollok iránt, és kiszedi belőlük, hol rejlik az erejük, és hogyan lehet az ágyakat varázsigével repülésre ösztökélni. Hlini és Signy egy ágyon elrepülnek a trollok fájához, ahol egy tojásban rejlik a két troll élete, és Hlini egy jól irányzott lövéssel eltöri a tojást. A trollok mérgesgombákká változnak. Hlini és Signy hazarepülnek a két ágyon a trollok kincsivel, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Mitől feminista?

Gyengéim azok a mesék, ahol a hős és a hősnő is tevékenyen részt vesz a kihívások legyőzésében. Igaz, hogy itt egy klasszikus Csipkerózsika-féle felállással indulunk, ahol az alvó királyfit a bátor lány felébreszti (figyelemmel és türelemmel, csókolózás nélkül), de a szökés tervében már mindketten egyformán részt vesznek. Sőt, itt a királyfi vállalja fel a "furfangos" szerepet, ahol hízelgéssel kell kiszednie az emberevő trollokból a titkaikat. Ezt általában feminin dolognak szokták tekinteni (a nők "bájaikat bevetve" kémkednek, Mata Hari ugye), de itt a királyfi az, akire nem kívánt házasságot próbálnak kényszeríteni, és Signy tanácsát megfogadva fordít a helyzeten a szabadulás érdekében. Ezt egyébként szintén érdemes kiemelni: Hlini megbízik az okos lányban, és követi a tanácsait. 

A mese második felében szép együttműködést lehet megfigyelni a két hős között. Signy észreveszi a rúnákat az ágyakon, Hlini megtudja mit jelentenek, Signy felolvassa őket, Hlini összetöri a trollok életét rejtő tojást. Végül megpakolják mindkét ágyat kincsekkel, és ketten együtt repülnek haza, ki-ki a maga varázságyán. Szeretem ezt a szép egyensúlyt a férfi és a női szerpelő között.

Emellett meg éljen az okos lány, aki elindul a fagyos északra megszabadítani egy királyfit.

Amit érdemes átgondolni

Az utóbbi időben a trollok a filmsorozatnak köszönhetően sok gyerek fejében kedves és cuki lényekként élnek. A mese elején érdemes elmagyarázni, hogy ezek a trollok gonoszak és veszélyesek (lévén, hogy királyfiakat rabolnak el, és mellesleg emberhúst esznek), hogy ne érje a hallgatóságot váratlanul a haláluk. Kisebb gyerekek esetében a gombává változás szépen enyhíti a dolgot. 

Több fiatal hallgató kicsit fennakadt rajta, hogy a Hlini "lánynévnek hangzik", úgyhogy esélyesen el kell egy kicsit beszélgetni az izlandi nevekről, és hogy mitől lánynév valami.

Források

A. W. Hall: Icelandic Fairy Tales (Frederick Warne & Co., 1897.)

Reimund Kvideland & Henning K. Sehmsdorf: All the World's Reward: Folktales Told by Five Scandinavian Storytellers (University of Washington Press, 2011.)

Megjegyzés

Ezt a mesét a múltkori "szerepcserék a népmesékben" bejegyzés után küldte nekem valaki, és azonnal beleszerettem :)

Hamupipőke királyfi: Ismert népmesék ellenkező nemű változatai (Feminista Népmesék különkiadás)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.

(Linkek a címekben)

Fiú Hamupipőke

Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani. 

A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.

Alvó királyfi

Csipkerózsikához hasonlóan léteznek olyan mesék is, amelyekben egy mély álomba varázsolt királyfit kell felébreszteni. A török Sárkányherceg meséjében például tündérek varázslata alatt áll az ismeretlen ifjú, akit a vándorúton lévő hősnő megment és felébreszt. Létezik egy hasonló görög népmese is, és valójában egy teljes mesetípus (ATU 425g), amelyben a hősnőnek hosszan kell virrasztania egy alvó királyfi mellett, míg az magához nem tér. Sok esetben egy hamis menyasszony az utolsó pillanatban átveszi a helyét, de olyan változatot is tudok, ahol a két lány inkább összebarátkozik.

Piroska

Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.

Az ebvári kisasszony

Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is. 

Az álomlátó lány

Magyarul Álomlátó fiú vagy Kékfestőinas címen ismert a mesetípus, melyben egy legény csodás álmot lát, de nem akarja elárulni senkinek - vagy pedig elmondja, de a szülei megharagszanak érte (ld. József és testvérei). A mese végére természetesen a csodás álom valóra válik. A zöld ember lánya című görög népmesében (amely a hamarosan megjelenő könyvemben is szerepel), egy lány lát álmot arról, hogy hatalmasabb uralkodó lesz az apjánál is. Az apja erre száműzi, és a lányt egy titokzatos, vadonban élő ember fogadja be - nevelőapjaként ő gondoskodik arról, hogy az álma valóra váljon. 

Okos legény

Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat. 

Elrabolt tollruha

Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát. 

Világszép királyfi

A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)

A szótlan királyfi

Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére. 

Titkos feleség

Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek. 

Három grapefruit királyfi

Nálunk leginkább Nádszálkisasszony néven ismert az a mesetípus (ATU 408, A három narancs), amelyben egy királyfi három gyümölcsöt / tojást / nádszálat vág fel, amelyekből szépséges tündérlányok ugrálnak elő. Az első kettőt nem tudja megtartani, de a harmadik végül a felesége lesz. 

Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik. 

Rózsaszépség

Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni. 

Csodamadár szíve

Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve. 

Árgilus

Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz. 

Égig érő paszulyok

A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).

Emellett több olyan mesével is találkoztam a világ körül, ahol bátor lányok kapaszkodtak fel a paszulyon az égbe: volt egy ilyen lett és egy naurui történet is.

"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."

Aha.

Nárdán kisasszony története (Feminista Multikulti Népmesék 21.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :) 

Származási hely: Azerbajdzsán

A történet

Egy Goguz nevű kegyetlen padisah álmot lát, amely megjósolja neki, hogy egy tizennégy éves lány fogja letaszítani a trónjáról. Az uralkodó erre parancsot ad, hogy titokban rabolják el és öljék meg az újszülött lánygyermekeket, miközben úgy tesz, mintha dühödten keresné az elkövetőket. A vezíre mindeközben egy titokzatos ládát vásárol egy utazótól, és egy gránátalmát talál benne. Az almából egy tízéves lány pattan elő, Nárdán kisasszony. A lányt az apja, egy pásztor változtatta almává, hogy megmentse egy szomszédos padisahtól. A szép lány híre hamar eljut Goguz fülébe is, aki mindenáron meg akarja szerezni magának Nárdánt; amikor a lány elutasítja, a padisah megöleti a vezírt. Nárdán erre férfiruhát ölt, és nyomozni kezd a városban. Fényt derít a padisah mindenféle kegyetlenségeire, és rájön arra is, hogy ő raboltatja el a lánygyerekeket. Egy éjszaka szembeszáll Goguzzal, hogy megmentsen tőle egy kisbabát, de Goguz őrei lefogják Nárdánt, és a padisah nyilvánosan halálra ítéli, azt hazudván, hogy ő volt a felelős a gyerekek eltűnéséért. Nárdán kivégzésének napján hatalmas homokvihar kerekedik, és a lány elmenekül. 

Nárdán férfiruhában egy másik királyságba vetődik, ahol találkozik egy királylánnyal, aki eddig senkihez sem volt hajlandó feleségül menni. A lány beleszeret a titokzatos idegen legénybe... Nárdán pedig beleszeret a királylány kertészébe. Kettejük között ingadozva hol férfi, hogy női ruhában jár, míg végül szemet vet rá a királylány apja. Nárdán elutasítja a kérését, és amikor a padisah erőszakkal akarja elvenni, olyat behúz neki, hogy eltörik az orra. A padisah erre börtönbe veti a lányt is meg a kertészt is, de a királylány segítségével mindketten megszabadulnak. Nárdán párbajban megöli a gonosz padisahot, és felfedi valódi kilétét a királylánynak. Ezek után mindhárman - Nárdán, a kertész, és a királylány - sereggel indulnak vissza Goguz birodalmába. Nárdán hosszas harcok után párbajban megöli Goguzt is, majd a seregével elmegy a birodalomba, ahol annak idején almává változtatták, és a harmadik gonosz uralkodóval is végez. Ezek után feleségül megy a kertészhez, és boldogan uralkodik. 

Mitől feminista?

Ha a lehető legszűkebb értelemben vesszük a feminista meséket, ez a sztori akár iskolapéldája is lehetne az "erős női hős" típusának. Nárdán nem egy, hanem három gonosz király uralmának vet véget, és előre meg van jósolva, hogy ezt fogja tenni, mint nagyon sok férfi hős esetében. (A "kiválasztott" motívum a mai ifjúsági regények kedvelt toposza is). Nárdán kisasszony bátor, okos, kitartó, jó nyomozó és kiváló harcos. Sorozatosan veszélybe kerül, néha elbukik, veszteségek érik (megölik a nevelőapját, és az elrabolt lányok pusztulását is végig kell néznie), de újra és újra felveszi a harcot, folytatja a küzdelmet. Külön szép eleme a mesének, hogy Nárdán nem magáért vagy a szerelméért küzd, hanem a népéért, a városáért, az emberek jólétéért. Olyan női hősről van szó, aki a nála szerencsétlenebb lányokat akarja megmenteni, és a nők és férfiak életét egyaránt jobbá tenni. Ő sem indult irigylésre méltó helyzetből: apja, a pásztor egy gyerektelen padisahnak adta abban a reményben, hogy hercegnőként nevelik fel, ám a padisah már gyerekkorában szemet vetett rá, ezért változtatta a pásztor almává, és rejtette el messze földön. 

A mellékszereplőkről is érdemes szót ejteni. Ott van Zernigar, a királylány aki férfinak hiszi Nárdánt és feleségül szeretne menni hozzá (miután kiharcolta az apjától az ígéretet, hogy maga választhat férjet). Amikor Nárdán felfedi előtte az igazságot, a királylány nemcsak nem sértődik meg, hanem el is kíséri Nárdánt hódító útjára. Szintén érdekes mellékszereplő az öregember, akinek Goguz fiatal korában elrabolta a menyasszonyát; vele Nárdán a nyomozása során találkozik. Az öreg lábait eltörték a padisah hóhérai, de ő felnevelt két testvért, egy fiút és egy lányt, és mindkettőt kiképezte harcosnak, hogy egyszer majd bosszút álljanak. A két testvér közül a történet szerint a lány a jobb birkózó.  

Amit érdemes átgondolni

Mai szemmel úgy érzem, hogy a kertésznek, a királylánynak, és Nárdánnak együtt kéne egy boldog triót alkotnia.

Források

Százegy azerbajdzsáni népmese II. (Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.)

Megjegyzés

Semmilyen formában nem találom ezt a sztorit angolul az Interneten. Így aztán külön hálás vagyok, hogy magyarul viszont megjelent, egy nagyon remek gyűjteményben...

Az első vitorla (Feminista Multikulti Népmesék 20.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Marshall-szigetek

A történet

Tizenkét testvér egész atollt átszelő kenu-versenyt rendez, hogy megállapítsák, melyikük nyeri el a "keleti szigetek ura" címet. Miközben készülődnek, felbukkan Loktanur, az édesanyjuk egy hatalmas batyut cipelve, és be akar kéredzkedni valamelyik kenuba. A tizenegy idősebb fiú sorra visszautasítja (félve, hogy lelassítja őket), míg végül a legkisebb, Jebro, megengedi hogy beszálljon. Az indulásnál rögtön le is maradnak, de megéri: kiderül, hogy a batyu a világ első vitorláját rejti magában. Loktanur ugyanis ráérő idejében feltalálta a vitorlázást. Anya és fia együtt felszerelik az árbocot, a keresztrudat, a köteleket meg mindent, és a vitorlással szelve a habokat hamar maguk mögött hagyják a többi versenyzőt.
Amikor beérik a legidősebb fiút, az követeli, hogy cseréljenek hajót, mert az idősebb jogán neki "jár" a vitorlás. Jebro tiltakozni akar, de az anyja jó kedélyűen átadja a hajót... csak éppen kivesz a vitorlásból egy rudad meg két kötelet. Mivel az idősebb testvérnek gőze sincs a vitorlázásról, egyszerűen körbe-körbe forog meg dülöngél, míg az öccse és az anyja kényelmesen célba érnek. Jebro lesz a keleti szigetek ura, az anyjával együtt megtanít mindenki mást is vitorlázni, és halála után belőle lesz a Fiastyúk, aminek a felemelkedése a hajózási időszak kezdetét jelenti.

Mitől feminista?

Szeretem az olyan történeteket, ahol a bátor/okos/furfangos hősnő nem fiatal lány, hanem felnőtt asszony, esetleg anya - és nem tűnik el a saját kezdeményezőkészsége, a saját kreativitása attól, hogy gyerekei születtek. Jelen esetben Loktanur nem csupán segítséget nyújt az egyik fiának, hanem saját találmánya van, amit megálmodott, megépített, és megtanult használni. A tudás az ő birtokában van, és csak annak adja át, aki tisztelettel bánik vele; a követelőző idősebb fiúnak átadja ugyan az eszközöket, de a tudást megtartja magának (és vidáman falatozva nézi a kenuból, ahogy a fia a saját kárán tanul). Loktanur ismeri a saját értékét és a saját határait; tudja, hogy a találmányát csak az érdemli meg, aki vele magával is jól bánik, és nem csak érdekből teszi.
Emellett meg persze nagyon klassz példakép is, mert mennyire menő már, hogy feltalálta a vitorlát.


Amit érdemes átgondolni

Több óceániai kultúrában a navigálás a nők feladata volt, vagy hozzájuk kötötték az egyes eszközök, navigálási módok feltalálását. A forrás-kötetekben (ld. lent) is több ilyen történet található. Érdemes behatóbban megismerkedni ezekkel.

Források

Laurence M. Carucci: From the Spaces to the Holes: Ralik-Ratak remembrances of World War II (Isla III, 1995.)
Gerald Knight: A History of the Marshall Islands (Micronitor News and Printing Co., 1999.)
Jack A. Tobin: Stories from the Marshall Islands (University of Hawaii Press, 2002.)
Anono Lieom Loeak, Veronica C. Kiluwe, Linda Crowl: Life in the Republic of the Marshall Islands (University of the South Pacific, 2004.)

Megjegyzés

Nem ez az egyetlen kultúra, amely szerint a vitorlát egy asszony találta fel. Olvastam hasonló történetet a Perzsa-öbölből is.

A három kis tojás (Feminista Multikulti Népmesék 19.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Eswatini (Szváziföld)

A történet

Egy asszonyt addig bántalmazza, veri, kínozza a férje, míg egy napon elhatározza, hogy megszökik. A hátára köti a kisebbik gyerekét, kézen fogja a nagyobbikat, és elindul velük az ismeretlenbe. Egy folyó partján kis fészket találnak, benne három tojással. Az út további részében a kis tojások sugalmazzák az anyának, merre menjen, hol találjon menedéket a vadonban. Több szörnyeteggel is meg kell küzdenie, de mindegyiket sorban legyőzi, míg végül megtöri az átkot egy egész királyságon, ahol királynővé választják, megtalálja az igaz szerelmet, és boldogan él, amíg meg nem hal.


Mitől feminista?

Azért, mert lelkesen támogatok minden olyan mesét, amelyekben a bántalmazó párt nem "megjavítják" meg "kibékítik", hanem otthagyják a búbánatba. Ebben a mesében látványosan alá van húzva, hogy a férj, aki verte az asszonyt, rossz neki, és a mese megoldása az, hogy gyerekestül el kell hagyni.
Cserébe a mese azt is kiemeli, hogy a menekülés, amire az asszony vállalkozik, nagyon nehéz, és veszélyekkel teli. Olykor menedékre bukkannak, amiről kiderül, hogy ott is szörnyek élnek; máskor sűrű erdőbe keverednek, ahol már nincs más út, mint rendületlenül menni előre. Az anya végig gondoskodik a gyerekekről, eteti őket, énekel nekik, fára mászatja őket ha veszély leselkedik. Nem "önző anya", aki "szétszakította a családot" (erőszak elől menekülő nőknek nagyon gyakran a szemére vetik pocsék emberek, hogy a "gyerekek érdekében" meg kellett volna próbálnia a kapcsolatban maradni, ami nettó baromság). Itt egy bátor, jó anyát látunk, aki szó szerinti emberevő szörnyekkel küzd meg, hogy jobbá, biztonságosabbá tegye a maga és a gyerekei életét.

Az sem elhanyagolandó, hogy ezen az úton segítségre és bátorításra szorul, amit a kis tojásoktól kap meg. Ezt sokféleképpen lehet szimbolikusan értelmezni, külső és belső segítségként egyaránt. A mese végén kiderül, hogy a tojások elátkozott királyfiak voltak. Akár belső intuícióként, akár külső segítőként gondolunk rájuk, nagyon fontos kiemelni, hogy a bátor hősnőnek igenis szüksége van bátorításra, tanácsra, segítségre - ahogy a való életben is nagyon sok támogatás kell ahhoz, hogy valaki egy bántalmazó szituációból ki tudjon szakadni, pláne gyerekekkel együtt. A mese végére a hősnőből királynő lesz, aki másokon is képes segíteni. Az, hogy útközben volt segítsége, egyáltalán nem von le a hősiességre értékéből. 

Amit érdemes átgondolni

Ez egy olyan mese, ami attól függően, hogy hogyan meséli, hogyan részletezi valaki, nagyon érzékeny pontokat érinthet a hallgatóságban. Érdemes felkészülni erre, és elsősorban olyan környezetben, helyzetben mesélni, ahol a mese biztonságosan feldolgozható.

Források

E. J. Bourhill & J. B. Drake: Fairy tales from South Africa (MacMillan, 1908.)

Megjegyzés

Ez a mese meg fog jelenni hamarosan a Világszép Alapítvánnyal közös könyvemben! (Széltestvér és Napkelte: Hagyományos mesék rendhagyó családokról)

A méhkirálynő (Feminista Multikulti Népmesék 18.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ma van a Méhek Világnapja, úgyhogy elővettem egy mesét, amit már régóta szerettem volna megemlíteni ebben a sorozatban.

Származási hely: Németország (Grimm)

A történet

Kép innen

Három fiútestvér közül a két idősebb elkanászodik, rossz útra tér. Az öccsük, akit csak Tökfilkónak neveznek, elindul megkeresni őket, és velük tart szerencsét próbálni, annak ellenére, hogy megpróbálják elkergetni, mert szerintük ostoba. Az úton a két idősebb testvér folyton ártani akar mindenféle állatoknak (feltúrni egy hangyabolyt, lelőni néhány kacsát, kifüstölni egy méhkast), de Tökfilkó visszatartja őket, mert fáj a szíve az állatokért.
A három fivér végül egy elátkozott kastélyhoz ér, ahol egy szürke kis öregember elmondja nekik, mi az a három próba, amikkel meg tudják törni az átkot. Össze kell szedniük ezer gyöngyszemet az erdőből, vissza kell szerezniük egy aranykulcsot egy tó mélyéről, és ki kell választaniuk a legfiatalabbat három egyforma királylány közül. A két idősebb testvér kudarcot vall és kővé változik, de Tökfilkó a hálás állatok segítségével sikert arat, és megtöri az átkot. Tökfilkó feleségül veszi a legkisebb királykisasszonyt, a két bátyja meg a két másikat.

Mitől feminista?

Ez a mese szokott először eszembe jutni, amikor "feminista értékrendű férfi hősökről" kérdeznek. Korábban már szerepelt a sorozatban olyan példa, amelyben a hős ereje a kedvességében rejlett. Itt megint csak egy ilyen történetről van szó, csakhogy itt az empatikus, jószívű hős nem lány, hanem fiú. És ráadásul nem csak úgy mellékesen kedves valakihez, miközben megy sárkányt ölni, hanem az egész történet a kedvesség megváltó ereje körül forog. Tökfilkó fő erénye az empátia.
Tökfilkó hátrányos helyzetből indul, amint azt a gúnyneve is mutatja. A fivérei szerint ostoba, haszontalan figura, akinek nincs keresnivalója a kalandos úton. Egy korai angol fordításban a "jelentéktelen kis törpe" kifejezéssel illetik. Tökfilkó nem daliás, erős, vagy maszkulin, és a bátyái ezért lenézik. Mivel a hős fő erénye az együttérzés, a rossz férfi mintákat követő testvérei gyengének tartják. Ez gyakran van így a mindennapi életben is: ha egy férfi "nőies" vonásokat mutat, az pózoló maszkulin társai szemében a gyengeség, nevetségesség jele (gondoljunk például a férfi ápolókról, óvóbácsikról, vagy egyéb "gondoskodó" szakmákról szóló hülye poénokra - mivel az uralkodó társadalmi nézet szerint a gyengédség és gondoskodás a nők szerepe).

A két idősebb testvér a mindenféle erőszakos, pusztító, önző viselkedések iskolapéldája. A hangyabolyt csak azért akarják felrúgni, hogy nevethessenek rajta, ahogy a hangyák rémülten cipelik a kicsinyeiket. A kacsákat meg akarják enni. A méhektől el akarják venni a mézet. Szükségük igazából egyikre sincs, de élvezik, hogy hatalmuk van a védtelen állatok felett. Úgy érzik, joguk van arra, hogy mások kárára szórakozzanak, és elégítsék ki a vágyaikat, nem törődve azzal, hogy fájdalmat, kárt okoznak a náluk gyengébbeknek. Ráadásul közben azt hiszik, hogy ők erősebbek és okosabbak, mint mások, és erre alapozzák az egójukat. Ez a mérgező férfiasság iskolapéldája. 
(A biztonság kedvéért: a "mérgező férfiasság" a férfiasság egy negatív fajtája. NEM arról van szó, hogy a férfiasság maga mérgező lenne.)

Tökfilkó azonban a maga csendes módján nagyon is erős jellem. Egyrészt kedves, jószívű, és empatikus - a szívén viseli a védtelen állatok, hangyák, kacsák, méhek sorsát. Másrészt pedig, és ez nagyon fontos eleme a mesének, kiáll a fivérei ellen az áldozatok érdekében. "Hagyjátok békén ezeket az állatokat! Nem engedem, hogy bántsátok őket!" Nem utólag takarítja fel a romokat, amikor már megtörtént a baj, hanem a sarkára áll, és megakadályozza, hogy nagyobb és erősebb fivérei kárt tegyenek. Ezt hívják úgy az angol szakirodalomban, hogy "bystander intervention" - kívülállók beavatkozása. Egy egészséges férfiassággal rendelkező férfi arról ismerhető meg, hogy nem csak ő maga nem tesz kárt, hanem aktívan tesz a kár ellen. Az előbbi passzív, az utóbbi aktív tevékenység. A hős mint példakép teljesen új szintje az, amikor nem csak némán ingatja a fejét mások erőszakosságán, és ő ilyet sohasem tenne (ami önmagában dicséretes), hanem aktívan közbelép azzal, hogy hé, ez nem oké. "Hé, ez szexista poén volt." "Hé, ne beszélj így a kolléganőnkről." "Hé, a nem az nem." Még akkor is, ha ezzel kihívja maga ellen mások gúnyolódását.
(A mesék világában nem egyedi, de szintén nagyon vonzó tulajdonság, hogy Tökfilkó segítséget fogad el, amikor szüksége van rá. Nem sérti az egóját, hogy a próbákat az állatok segítségével oldja meg.)

Tökfilkó szerethető, empatikus, határozott karakter, aki nem helyezi magát mások fölé, és kiáll a gyengébbek védelmében. Ezzel válik igazi feminista példaképpé.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként úgy érzem, Tökfilkónak a mese végén ki kéne érdemelnie egy jobb nevet.
A Grimm mese nagyon szép, de érdemes a mese más változatait is felkutatni és elolvasni. Egy időben elmerültem az afrikai verziókban, amelyekben sok különböző állat előfordul, és nagyon megszerettem őket. A közelgő feminista válogatásba is egy madagaszkári Méhkirálynőt válogattam be Grimm helyett.

Források

A mese a Grimm mesék katalógusában KHM 62 számmal szerepel, a mesetípusok között pedig az ATU 554 (Hálás állatok) típusba tartozik. Rengeteg verziója van szerte a világon.

Magyarul itt olvashatjátok.
Egy régebbi angol fordítást itt találtok.

Jack Zipes: The Original Folk and Fairy Tales of the Brothers Grimm: The Complete First Edition (Princeton University Press, 2016.)
Oliver Loo: The 1810 Grimm Manuscripts (2015.)

Megjegyzés

A jegyzetek szerint a mesét Albert Ludewig Grimm szolgáltatta a gyűjteményhez (aki nem volt a Grimm tesók rokona).
Ennek a mesének van nagyon klassz magyar verziója is, Kálmány Lajos szegedi gyűjtéséből. Ott csak két testvér van, cserébe királylánynak álcázott sárkányokat kell lefülelniük, és tesznek egy kiruccanást az alvilágba is.

Riina és az amazonok (Feminista Multikulti Népmesék 17.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Salamon-szigetek (Malaita)

A történet

Kép a Rejected Princesses oldalról

Két asszony a tengerparton sétál, amikor két gosile lecsap rájuk, és elragadja őket. A gosilék szellemek, akik repülni tudnak, félelmetes erejük van, és nyers emberhúson élnek. A két asszonyt egy sziklára épült házba viszik a tenger közepén. Először meg akarják enni őket, de a nők annyira sírnak, hogy inkább megtartják őket rabnak.
Időközben az asszonyok férjei hatalmas jutalmat hordanak össze annak, aki vissza tudja hozni a feleségeiket. Száz kenuval indulnak útnak a férfiak a mentőakcióra, de amikor a szellemek elragadnak és felfalnak közülük kettőt, az egész flotta visszafordul.
A hívásra váratlan jelentkező érkezik: Riina, egy szőke hajú harcos asszony, nőkből álló csapatával. Eleinte senki sem hiszi, hogy elég erős a gosilék legyőzéséhez, de ő állítja, hogy egy férfi gosilének is el tudja törni az állkapcsát. Útnak is indul a kenujával és a társnőivel a szellemek szigetéhez. A két gosile útközben megtámadja őket, de Riina legyűri az egyiket, megkötözi a kenu aljában, és kifaggatja, miben rejlik az ereje. Amikor megtudja, átlép az erőt rejtő tárgyakon, és "asszonyi lényével megpiszkítva őket" elveszi a szellem erejét. Ezek után hízeleg neki és barátságot ajánl, amiért a gosile segít neki bejutni a sziklán álló házba. Riina ott is olyan helyekre ül le, ami asszonyoknak tabu, és amikor a két gosile rátámad, megöli őket a bumerángjával.
Az amazonok diadalmasan hazatérnek a megmentett asszonyokkal, és felveszik értük a jutalmat.

Mitől feminista?

Nem csak attól, hogy erős, önálló női harcosok szerepelnek benne (akik ráadásul csapatként dolgoznak), hanem mert ennek a mesének tényleg ők a hősei. Világviszonylatban kevés az olyan amazon-legenda, amely nem a harcos nők legyőzésével, eltűnésével vagy férjhez menésével végződik. Riina és csapata győzedelmeskedik ott, ahol a férfiak elbuknak, és megkapják érte az őket illető jutalmat. A jutalmat csapatként veszik át és osztják el, bár Riina maga külön ajándékot is ér, egy házi szellemet.

Különösen érdekes mozzanat, hogy Riina a tabuk döntögetésével arat győzelmet az emberevő szellemek felett. Az első gosile erejét azzal veszi el, hogy átlép a varázstárgyai felett (asszonyoknak sok kultúrában tilos az ilyesmi), a másodikat pedig azzal dühíti fel, hogy olyan helyekre ül le a házban, ahová asszonynak nem szabad. Riina tisztában van a szabályokkal, és megtöri őket, hogy előnyhöz jusson az ellenségeivel szemben. (Eszembe jut, hogy első osztályos koromban, amikor a fiúk csúfoltak, rájöttem, hogy undorodnak a lányos pusziktól. Néhány nappal később behívták a szüleimet az iskolába azzal, hogy nagyokat cuppogva üldözöm a fiúkat. Szerintem remek védekezési mechanizmus volt.)
Egy másik történetből többet is megtudunk a Lumalao-sziget asszonyairól. Felbukkan Moaanawalo, Riina nővére, aki az amazonok vezére. Megtudjuk, hogy a "világos bőrű" harcos nők olyan házban laknak, amilyenben a hagyomány szerint csak a férfiaknak lenne szabad. Valódi társadalmat, közösséget alkotnak: halásznak, vadásznak, és a zsákmányukkal piacra mennek. Szövetségeket kötnek, és bosszú-hadjáratot indítanak, ha megsértik őket. Egy ponton Moaanawalo férjes asszonynak öltözik hajadon létére (szintén tabu), hogy egy furfangos tervet keresztülvigyen.

Amit érdemes átgondolni

A Kay Bauman által feljegyzett történetekben rengeteg a mély szimbolika és a kulturális utalás. A könyv rövid bevezetőt kapcsol mindegyik szöveghez, kiemelve az izgalmasabb elemeket, de európai szemmel ezek a történetek egyszerűbbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában. Megéri jobban beleásni magunkat Malaita világába, ha jobban meg szeretnénk érteni Riina világát is.

Források

Kay Bauman: Solomon Island folktales from Malaita (Rutledge, 1998.)
Bo Flood, Beret E. Strong, William Flood: Pacific Island Legends (Bess Press, 1999.)

Riina a Rejected Princesses sorozatban is szerepelt.

Megjegyzés

A Salamon-szigeteken valóban előfordul, hogy az amúgy sötét bőrű melanéziai nép egyes tagjai világos szőke hajjal születnek.

Kép innen

A király, aki a lányaira bízta a királyságot (Feminista Multikulti Népmesék 16.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ezt a mesét pont ma olvastam, és muszáj megosztanom. 

Származási hely: Zsidó mese romániai mesemondótól

A történet

Egy kegyetlen királynak három lánya van. Próba elé állítja őket: mindegyiküknek ad egy-egy drágakövet, hogy lássa, mit tesznek vele. Az első a nyakába akasztja, hogy soha ne veszítse el. A második felteszi egy torony tetejére, hogy ott csillogjon, és ékesítse a várost. A harmadik lány gondolkodási időt kér, mert nem tudja, mit kezdjen a drágakövével. Töprengés közben egy szegény család kunyhójába téved, ahol egy hétgyerekes anya haldoklik. Gyorsan eladja a követ, vesz gyógyszert, ruhát, ételt, és segít a kis családnak talpra állni. A király, dühében hogy a lány elköltötte a drágakövet, száműzi őt az udvarból. A királylány vándorlás közben egy törpével találkozik, akinek szintén segít, és a törpe cserébe megajándékozza egy apró dobozzal, amibe ha könnycseppet hullat, az gyémánttá változik. A királylány bejárja a birodalmat, és a gyémántokkal segít sok-sok emberen.
Időközben a szomszéd király meg akarja támadni a birodalmat. Az uralkodó hadba szólítja a népét, de mivel kegyetlen volt velük, senki sem akar harcolni érte, mindenki bújik és menekül. Ekkor előkerül a királylány, aki annyi jót tett mindenkivel; az ő kedvéért hadba állnak az emberek, és a sereg látványától az ellenség megfutamodik, és tárgyalásokba kezd. A tárgyalások során a királylány megismerkedik a szomszéd királyfival, összeházasodnak, egyesítik a királyságaikat, és igazságosan, szeretett uralkodókként kormányoznak.

Mitől feminista?

Visit to the child at nurse
George Morland, 1788.

Amikor feminista mesékről, "erős női karakterekről" beszélünk, nagyon sokszor a Merida-féle harcos, rakoncátlan, lázadó lányok jutnak mindenki eszébe: amazonok, sárkányölő hősnők, lovagnak álcázott lányok, Artemisz-féle vadászok. Nyilván nem véletlenül ugranak be mindenkinek. Néha azonban mesemondóként elgondolkodom rajta, feltétlenül csak akkor erős-e egy női karakter, ha fizikai erőt fejt ki, ha hagyományosan férfiakkal azonosított tevékenységeket (harc, vadászat) űz. Mert szerintem erő a kedvesség, a gyengédség, és a gondoskodás is, akármelyik nem részéről. Sőt, radikális húzás gondoskodónak lenni akkor, amikor a gondoskodást "gyengeségnek", "könnyűnek," "lányos dolognak" tartják (lásd a férfiak és nők arányát a segítő szakmákban). 
Ebben a mesében pont ez történik. A két idősebb lány elrejti vagy szemlére teszi a kincsét, de használni egyedül a bizonytalan, hosszan töprengő legkisebb használja, aki úgy dönt, eladja, és segít a pénzzel valakinek. Az apja megbünteti ezért a tettéért azzal, hogy "elpazarolta" a drágakövet valakire, aki nem érdemli meg - ezzel látványosan mutatva, hogy apus pocsék uralkodó, ha ennyire nem érdekli a birodalmában élő szegények, özvegyek, árvák sorsa.

(Megjegyzem, külön tetszik, hogy a lány gondolkodási időt kér. Egy csomó fiatal nincs felkészülve arra, hogy kapásból hozzon meg fontos döntéseket - iskola, karrier, kapcsolat, stb. - és nagyon fontos, hogy a brutális társadalmi nyomás ellenére is tudják, ez teljesen oké. Nem vagy kevesebb attól, hogy hosszabb időbe telik megtalálni saját utad.)

Gyönyörű a szimbolikája annak is, hogy a királylány a könnyeit változtatja gyémántokká. Amikor szenvedni lát valakit, könnyet hullat, és aztán segít. Úgy érzem, a könny itt az empátiát jelképezi, az együttérzést, és egyben a tenni akarást is. A sírás maga nem lenne elég. Hasznos dologgá kell változnia ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. Az empátia pedig méltatlanul alulértékelt tulajdonság, talán a legfontosabb - talán az egyetlen, ami jó irányba tudja fordítani a világot. Tanítani, fejleszteni, ápolni, és ünnepelni kéne. 
A királykisasszony azzal menti meg az egész birodalmát, hogy kedves az emberekhez. Kicsiben, egyenként. Igen, "tutujgatja" őket, igen, "ingyér" ad nekik dolgokat, amiket nélkülöznek. És cserébe a királyság közösséggé válik, erősebbé, mint a kemény kezű, szigorú király alatt volt. A kedvességben több erő van, mint a félelemben volt. És egészségesebb.
Nem kell ahhoz kard, hogy valaki feminista hősnő legyen.

Amit érdemes átgondolni

Azon gondolkodtam, milyen lenne, ha hadsereg toborzása helyett a királylány rögtön tárgyalásba bocsátkozna - ha a diplomácia lenne az első reakció. Lehet, hogy mesei szinten nem feltétlenül működik, de eszembe jutott.

Források

A mesét egy Sima Goldenberg nevű zsidó hölgytől jegyezték fel, aki Romániában született román és török szülőktől, majd a 60-as években Izraelbe költözött.

Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg: The power of a tale: Stories from the Israel Folktale Archives (Wayne State University Press, 2019.)

Megjegyzés

A szöveg nem mondja, pontosan milyen drágakövet ad a király a lányainak. Én valamiért rubinnak képzeltem.

Sir Gawain házassága (Feminista Multikulti Népmesék 15.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Anglia, 15. század

A történet

Karácsony környékén Arthur király vadászni indul, és eltéved az erdőben. Találkozik egy titokzatos lovaggal, aki kihívja, hogy válaszoljon egy találós kérdésre: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik?
Arthur a válasz keresésére indul, de minden nő, akit megkérdez, valami mást válaszol neki. A lovagjai is segítenek a kutatásban, főleg Sir Gawain, aki mindenképpen meg akarja menteni a nagybátyját. Arthur az erdőben egy rettenetesen ronda banyával találkozik, aki állítja, hogy meg tudja mondani a helyes választ - és Sir Gawaint kéri férjül cserébe. Gawain beleegyezik a dologba, hogy megmentse a királyt. A banya elárulja a helyes választ: "A világon minden nő arra vágyik a legjobban, hogy maga dönthessen a sorsa felől."
Arthur megmenekül, Sir Gawainnek viszont feleségül kell vennie Dame Ragnellt, a banyát. A nászéjszakán az első csók után a banya csodaszép hölggyé változik, és felteszi a kérdést, nappal legyen-e szépséges, vagy éjszaka. Sir Gawain megtanulta a leckét a találós kérdésből: a hölgyre hagyja, hogy döntsön a saját sorsa felől - és így megtöri az átok második felét is.

Mitől feminista?

Juan Wijngaard illusztrációja

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyarázni. Az üzenet annyira egyértelmű, hogy többször előfordult már, hogy kamaszok a közönség soraiban megjegyzést is tettek, micsoda "feminista sztorikat" tolok én nekik. Amikor először felteszem a kérdést, mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik, még felnőtt hallgatóságtól is fojtott röhögés szokott lenni a válasz, és látni lehet, ahogy a suttogott poénok terjednek embertől emberig. A legtöbb nem túl kreatív, és általában a szex avagy a pénz körül forog, ami önmagában is beszédes. Különösen szeretem azokat a beszólásokat, amelyek szerint minden nő a világon legjobban a férfi anatómia bizonyos szervére vágyik - ezekre vissza lehet szólni, hogy sajnos nem igaz, mert van sok nő, aki a női anatómia vonatkozó részére vágyik, vagy mindkettőre, vagy egyikre sem. Ilyenkor mindig megy a pislogás.
Azokat a pillanatokat is szeretem, amikor megkérdezem a közönséget, szerintük mit választott/válasszon Sir Gawain: nappal legyen szép a felesége, vagy éjszaka? Meg is szoktam szavaztatni őket, hogy lássam, ki mit gondol. Nagyon beszédes, hogy hányan szeretnének nappal szép (reprezentációs értékű) asszonyt, annak ellenére, hogy éjjel egy banyával kell egy ágyban aludniuk (bár ezt gondolom egyszerűbb elengedni, mert többen megjegyezték már, hogy szexelni és aludni nappal is lehet...). A szavazás végeztével meg szoktam kérdezni azt is, van-e, aki szerint akad harmadik megoldás. Ilyenkor valaki mindig bepróbálkozik a "legyen szép éjjel is meg nappal is!" varázsigével, ami sajnos nem opció. Ellenben, érdekes módon, minden közönségben szokott lenni egyvalaki - sokszor egy csendes, hátsó sorban ülő, figyelmes srác vagy úriember - aki halkan megjegyzi, hogy "a világon minden nő a legjobban arra vágyik, hogy maga dönthessen a sorsa felől..." Na, rájuk érdemes odafigyelni. A történet ugyanis tulajdonképpen a szájába rágja a közönségnek a helyes választ már jó előre... csak valahogy a nagy izgalomban meg poénkodásban a legtöbben rögtön el is felejtik. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy amíg az elméletet értékeli is a közönség (a "helyes választ" mindig hangos álmélkodás fogadja), amikor gyakorlati alkalmazásra kerül a sor, keveseknek jut ösztönösen az eszébe. Figyelem, empátia, és főleg gyakorlás kell hozzá, hogy a tanulság felfogássá váljon.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan festi le valaki a csúnyaságot. Egyszerűen az, hogy "öreg", nem biztos, hogy csúnyát is jelent, ahogy egyenként más testi fogyatékosságok sem. Én leginkább a teljesen eltúlzott fantasztikus leírásokat szoktam előnyben részesíteni, és inkább az ápolatlanságot helyezem előtérbe, csöpögő fülzsírral meg hasonlókkal...

Források

A szöveget és az elemzését (angolul) itt találjátok.
Magyarul megtaláljátok a történetet a Hősök és Pimaszok: Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak? című könyvemben (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

A Facebook oldalamon a videók között meghallgathatjátok tőlem a mesét élőszóban is! :)

A kalóz királylány (Feminista Multikulti Népmesék 14.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Zsidó mese

A történet

Egy császár és egy király megállapodnak, hogy ha az egyiküknek lánya, a másikuknak pedig fia születne, akkor összeházasítják őket. Az ígéretéről mindkét uralkodó szinte azonnal megfeledkezik, de a véletlen úgy hozza, hogy a császárlány és a királyfi ugyanoda járnak iskolába, és egymásba szeretnek. Amikor kiderül a dolog, a császár ellenzi, de a két fiatal megszökik, és együtt elhajóznak ismeretlen vizekre.
Egy lakatlan szigetre érve a két szerelmes elkeveredik egymástól. A lányt megpillantja a hajójáról egy kereskedő fia, és a fedélzetre hozatja, hogy hazavigye feleségnek. A lány furfangos módon eléri, hogy hazaérve magára hagyják a hajón, leitatja a matrózokat, és ellopja a vitorlást rakományostul. Nem sokkal később egy tengerparti királyságba érkezik, ahol a király akarja feleségül venni, de itt is megszökik - sőt, magával viszi tizenegy udvarhölgyét is. Útközben kalózokkal találkoznak, de tőlük is sikerül elmenekülniük (megölik az összes kalózt és elrabolják a kincseiket). Férfiruhában utaznak tovább, míg egy királyságba nem érnek, ahol épp véletlenszerű királyválasztás zajlik - és a császár álruhás lányára esik a választás. Uralkodóként első parancsa, hogy függesszék fel a képét mindenhová, és tartóztassanak le bárkit, aki a kép láttán furcsán viselkedik. Hamarosan elé is hurcolnak három férfit: a kereskedő fiát (akit az apja kirúgott otthonról, amiért elveszített egy hajót), a tengerparti királyt (akit száműztek, mert elveszített tizenegy nemes kisasszonyt), és a saját vőlegényét, aki a lakatlan sziget óta hiába kereste. A császár lánya az első kettő felett ítéletet mond, majd hazaengedi őket, a vőlegényével pedig végül boldogan összeházasodik.

Mitől feminista?

Adott egy császárlány, aki iskolába jár, több nyelven beszél, vitorlázik, szépen zenél, és ráadásul bátor és talpraesett is. Minden helyzetben feltalálja magát. Kitart az elhatározása mellett, hogy ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit szeret, és meg is szökik vele. Amikor a dzsungelben elszakadnak egymástól, felmászik egy fára, hogy biztonságban tölthesse az éjszakát (mindig is szerettem a fára mászó királylányokat), és amikor bajba kerül, furfangosan és már-már szenvtelenül kivágja magát belőle.
A lány többször is nagyon hasonló helyzettel szembesül: egy idegen férfi, látva a szépségét, feleségül követeli magának. A mese végén, amikor az uralma alá kerülnek ezek a férfiak, felelősségre is vonja őket: "Bajban voltam, és te nem azt kérdezted, mit segíthetsz. Nem kérdezted, ki vagyok és honnan jöttem." A mesében szereplő negatív férfialakok számára csak a lány külseje érték, és bár úgy tesznek, mint akik megmentik őt (a kereskedőfiú a szigetről, a király a hajóról), valójában nem érdekli őket, mire van szüksége, csak trófeaként akarják maguk mellett tartani. Ez alapvető intő jel a mesékben és a valóságban is: az, aki feltételezi, hogy tudja, mit kell tennie, egyáltalán nem biztos, hogy valóban a másik javát akarja (lásd követendő példaként a Jégvarázs II ominózus jelenetét, amikor a királylányt megmentő Kristoff azzal nyit, hogy "itt vagyok, mire van szükséged?"). Ennek ellenére a lány nem bánik kegyetlenül a kereskedőfiúval és a királlyal; miután megleckézteti őket, és a fejükre olvassa a viselkedésüket, hazaengedi mind a kettőt.

Amit érdemes átgondolni

A Nachman-féle, legrégebbi szövegnek vannak erősen kérdéses részei, amik a többi változatból és feldolgozásból jórészt kimaradtak. Egyrészt a lány úgy lesz az ország királya, hogy a király fiát véletlenül megöli (azzal, hogy a szemébe villog, amikor felmászik egy hajó árbocára, és a királyfi lezuhan), és átveszi a helyét a menyasszonya mellett. Más verziókban a kalózokat nem megöli, hanem megcsonkítja (levágja az orrukat), az udvarhölgyek pedig nem önszántukból csapnak fel tengerésznek, hanem a császárlány leitatja és elrabolja őket.

Források

Nachman Mi Breslov rabbi (1772-1810) meséje.

Rabbi Nachman of Breslov: Story tales of ancient years (Kulanu Haverim, 2011.)
Dov Noy, Dan Ben-Amos, Ellen Frankel: Folktales of the Jews I. (Jewish Publication Society, 2006.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Harcourt, 2018.)
Howard Schwartz: Elijah’s violin and other Jewish fairy tales (Oxford University Press, 1994.)
Peninnah Schram: Stories within stories: From the Jewish oral tradition (Jason Aronson, 2000.)

Megjegyzés

Annyira népszerű "feminista mese", hogy több ilyen gyűjteménynek is ez került a címlapjára (ld. a fenti képeket). Ebből kéne Disney filmet csinálni...

Hogyan mentették meg az asszonyok Guam szigetét (Feminista Multikulti Népmesék 13.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Guam (Mikronézia)

A történet

Kép innen

Guam lakói magukra haragítják a természet szellemeit, ezért egy napon arra ébrednek, hogy valami szörnyeteg hatalmas darabokat harap ki a szigetből. Hamar megfigyelik, hogy a szörnyeteg egy óriási palakse (papagájhal), de hiába erednek a nyomába, nem tudják elkapni, mert mindig titokzatos módon eltűnik. A férfiak tanácskozásra gyűlnek össze, de a nőket nem engedik be, és azt sem hagyják nekik, hogy segítsenek elfogni a halat - mondván, hogy az a férfiak dolga.
A nők külön tanácsot tartanak, és tervet kovácsolnak: mindannyian levágják a hajukat, és közös erővel hálót készítenek belőle. Az egyik lány felfedezi, hogy az öböl vizén olyan narancshéjak úszkálnak, amivel a túlparti asszonyok mossák a hajukat - vagyis alagút lehet a sziget két oldala között, ott bujkálhat a hal. Ki is vetik a hálót, és elkapják a szörnyeteget, amit aztán egyesült erővel (és most már a férfiak segítségével) vonszolnak partra. A sziget megmenekül.

Mitől feminista?

Egyike azon ritka hagyományos történeteknek, melyekben a nők közösségként lépnek fel. Míg a férfiak a veszélyhelyzetben a háttérbe szorítják őket - nem engedik be a tanácsra, nem engedik részt venni a vadászatban - addig ők maguk között alternatív megoldásokon kezdenek töprengeni, mivel látják, hogy a a direkt támadás nem célravezető. A női közösség tanácskozik, meghallgat mindenkit (a történet változataiban öregasszonyok és kislányok is szóhoz jutnak), és többen együtt, összeadott tudásukkal jutnak el a megoldásig. Valaki felfedezi a narancshéjakat (megfigyelés); valaki felismeri, honnan vannak (ismeretek); valaki rájön, hogy mit jelentenek (összefüggések); valaki tanácsot ad a cselekvésre (stratégia); valaki javaslatot tesz az eszközökre (gyakorlatiasság); és végül mindannyian együtt, a saját hajukat hozzáadva a munkához készítik el a hálót, és együtt is fogják meg vele a halat. A guami asszonyok a jól működő csapatmunka és a támogató közösség mintaképei. A történet végére pedig a férfiak is beállnak hálót húzni, és elismerik, hogy hiba volt a nőket kizárni a probléma megoldásából.

Kép innen

Amit érdemes átgondolni

Ha mesélem ezt a történetet, el szoktam magyarázni néhány dolgot: például hogy ma hogyan néz ki Guam szigete (a két öböllel a két oldalán), vagy hogy mi az a palakse.

Források

Eve Grey: Legends of Micronesia (Department of Education, 1951.)
Bo Flood, William Flood, Beret E. Strong: Micronesian Legends (Bess Press, 2002.)
Bo Flood, William Flood, Beret E. Strong: Pacific Island Legends (Bess Press, 1999.)
Evelyn Flores, Emelihter Kihleng: Indigenous Literatures from Micronesia (University of Hawaii Press, 2019.)
Lawrence J. Cunningham, Janice J. Beaty: A history of Guam (Bess Press, 2001.)
https://www.guampedia.com/how-the-young-maidens-saved-guam-folktale/

Megjegyzés

Remek történet ember és természet kapcsolatáról, így környezettudatos mesemondó alkalmakon sokszor szoktam mesélni.

Bahrám Gur és Fitna (Feminista Multikulti Népmesék 12.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Irán

A történet

Bahrám Gur király nagyon szeret vadászni, és annál jobban már csak mutogatni szereti a vadásztudományát. Fitna ("lázadó"), az egyik udvarhölgye lehetetlen feladatot ad neki: lője át egyetlen nyíllal egy antilop hátsó patáját és szarvát. Bahrám teljesíti a kihívást, ám tapsikolás helyett az udvarhölgy csak vállat von: "Gyakorlat teszi a mestert." Bahrám erre dühöngve elűzi a hegyek közé.
Fitna új otthont talál magának egy lakótoronyban, és az első dolga, hogy vásárol egy borjút. A borjút minden este a vállán cipeli fel a torony lépcsőin. Ahogy a borjú nő, úgy erősödik Fitna, míg végül egy kifejlett ökröt is gond nélkül fel tud emelni. Négy évvel később arra jár Bahrám, megpillantja a mutatványt, és elszégyelli magát, amikor Fitna csak ennyit mond: "Gyakorlat teszi a mestert."

Mitől feminista?

Na, ha erős női hősökről beszélünk, akkor itt van egy, aki konkrétan, a szó legszorosabb értelmében erős: ahogy egy mesehallgatóm egyszer megjegyezte, "jól ki lehetett pattintva az a nő." Fitna bizonyítja, hogy a fizikai erő és állóképesség fejleszthető, türelemmel és kitartással. Egy első látásra egyszerű ténynek tűnik, hiszen Fitnán kívül más legendás személyek is edzettek a bikás módszerrel, közöttük pl. Milón, a híres krotóni görög birkózó. A tény azonban, hogy egy hölgy - egy udvarhölgy, ágyas, énekes lány, vagy éppen királyné, a szövegtől függően - cipelgeti az ökröt a toronyba, extra jelentőséggel bír. Még ma is rengeteg vita zajlik akörül, hogy nők dolgozhatnak-e magas fizikai megterheléssel járó munkakörökben (pl. katonaság, rendőrség, tűzoltóság, stb.), és az egyik leggyakoribb szólam, ami az érvek között elhangzik, az, hogy "hogyan fog egy sebesült embert elcipelni a tűzvonalból?!" A kérdés eleve hibás: azt kellene kérdezni, hogy ki az, aki elbírja a minimum terhelést, függetlenül attól, férfi-e vagy nő vagy bármi más.
Fitna neve nagyon beszédes: lázadót jelent. Ő az, aki szembeszáll a királlyal, és ahelyett, hogy udvariasan tapsikolna neki, felelősségre vonja az értelmetlen mészárlásért, amit a vadászatain művel. Néhány verzióban egyenesen azért próbál lehetetlen feladatot adni a királynak, hogy megmentse tőle az állatokat. Fitna nem dől be az erőfitogtatásnak, hanem megkérdőjelezi a mögötte húzódó értékeket. És bátran szóvá is teszi, ami nem tetszik neki. Nem támogatja alá király (ura, parancsolója, férje, stb.) egóját azzal, hogy úgy tesz, mintha káprázatos dolgot művelt volna. A nőktől sokszor várja el a társadalom, hogy a férfiak önbecsülésének támaszai legyenek: nézzenek rájuk rajongva, dicsérjék őket a házimunkáért, keressenek kevesebbet, legyenek kevésbé fontos pozícióban, sőt, legyenek alacsonyabbak - szó szerint nézzenek fel a férfira. "Gyakorlat teszi a mestert" - a megállapítás igaz, a gyenge önbizalmú király azonban mégis támadásként érzékeli, és szokása szerint egyetlen eszközével, erőszakkal reagál rá, és kidobatja a lányt a pusztába (avagy megöleti, ld. alább).
A történet végére Bahrám Gur, bölcs uralkodóhoz méltóan, belátja a hibáját és a tévedését, és igazat ad Fitnának. Ebben az is segít, hogy Fitna megcáfolhatatlan gyakorlati bizonyítékkal rukkol elő.

Amit érdemes átgondolni

... vagy nem. A történet régebbi verzióiban (pl. a perzsa Királyok Könyvében) a lány neve Azada, nem Fitna, és a története azzal végződik, hogy szemtelenségéért a király agyontapostatja egy tevével. Értelemszerűen ezt a verziót kevésbé szeretem, mint Nizami elegáns megoldását.

Források

Nizami Ganjavi: Haft Paykar (c. 1197)
Sir John Malcolm: The History of Persia (John Murray, 1815.)
W. S. W. Vaux: Nineveh and Persepolis (Arthur Hall, Virtue & Co., 1855.)
H. Beveridge: Nizami’s Haft Paykar (The Asiatic Quarterly Review, I/1-2, 1913.)

Megjegyzés

Kíváncsi vagyok, Milón története terjedt-e el a Közel-Keleten, vagy fordítva.