Riina és az amazonok (Feminista Multikulti Népmesék 17.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Salamon-szigetek (Malaita)

A történet

Kép a Rejected Princesses oldalról

Két asszony a tengerparton sétál, amikor két gosile lecsap rájuk, és elragadja őket. A gosilék szellemek, akik repülni tudnak, félelmetes erejük van, és nyers emberhúson élnek. A két asszonyt egy sziklára épült házba viszik a tenger közepén. Először meg akarják enni őket, de a nők annyira sírnak, hogy inkább megtartják őket rabnak.
Időközben az asszonyok férjei hatalmas jutalmat hordanak össze annak, aki vissza tudja hozni a feleségeiket. Száz kenuval indulnak útnak a férfiak a mentőakcióra, de amikor a szellemek elragadnak és felfalnak közülük kettőt, az egész flotta visszafordul.
A hívásra váratlan jelentkező érkezik: Riina, egy szőke hajú harcos asszony, nőkből álló csapatával. Eleinte senki sem hiszi, hogy elég erős a gosilék legyőzéséhez, de ő állítja, hogy egy férfi gosilének is el tudja törni az állkapcsát. Útnak is indul a kenujával és a társnőivel a szellemek szigetéhez. A két gosile útközben megtámadja őket, de Riina legyűri az egyiket, megkötözi a kenu aljában, és kifaggatja, miben rejlik az ereje. Amikor megtudja, átlép az erőt rejtő tárgyakon, és "asszonyi lényével megpiszkítva őket" elveszi a szellem erejét. Ezek után hízeleg neki és barátságot ajánl, amiért a gosile segít neki bejutni a sziklán álló házba. Riina ott is olyan helyekre ül le, ami asszonyoknak tabu, és amikor a két gosile rátámad, megöli őket a bumerángjával.
Az amazonok diadalmasan hazatérnek a megmentett asszonyokkal, és felveszik értük a jutalmat.

Mitől feminista?

Nem csak attól, hogy erős, önálló női harcosok szerepelnek benne (akik ráadásul csapatként dolgoznak), hanem mert ennek a mesének tényleg ők a hősei. Világviszonylatban kevés az olyan amazon-legenda, amely nem a harcos nők legyőzésével, eltűnésével vagy férjhez menésével végződik. Riina és csapata győzedelmeskedik ott, ahol a férfiak elbuknak, és megkapják érte az őket illető jutalmat. A jutalmat csapatként veszik át és osztják el, bár Riina maga külön ajándékot is ér, egy házi szellemet.

Különösen érdekes mozzanat, hogy Riina a tabuk döntögetésével arat győzelmet az emberevő szellemek felett. Az első gosile erejét azzal veszi el, hogy átlép a varázstárgyai felett (asszonyoknak sok kultúrában tilos az ilyesmi), a másodikat pedig azzal dühíti fel, hogy olyan helyekre ül le a házban, ahová asszonynak nem szabad. Riina tisztában van a szabályokkal, és megtöri őket, hogy előnyhöz jusson az ellenségeivel szemben. (Eszembe jut, hogy első osztályos koromban, amikor a fiúk csúfoltak, rájöttem, hogy undorodnak a lányos pusziktól. Néhány nappal később behívták a szüleimet az iskolába azzal, hogy nagyokat cuppogva üldözöm a fiúkat. Szerintem remek védekezési mechanizmus volt.)
Egy másik történetből többet is megtudunk a Lumalao-sziget asszonyairól. Felbukkan Moaanawalo, Riina nővére, aki az amazonok vezére. Megtudjuk, hogy a "világos bőrű" harcos nők olyan házban laknak, amilyenben a hagyomány szerint csak a férfiaknak lenne szabad. Valódi társadalmat, közösséget alkotnak: halásznak, vadásznak, és a zsákmányukkal piacra mennek. Szövetségeket kötnek, és bosszú-hadjáratot indítanak, ha megsértik őket. Egy ponton Moaanawalo férjes asszonynak öltözik hajadon létére (szintén tabu), hogy egy furfangos tervet keresztülvigyen.

Amit érdemes átgondolni

A Kay Bauman által feljegyzett történetekben rengeteg a mély szimbolika és a kulturális utalás. A könyv rövid bevezetőt kapcsol mindegyik szöveghez, kiemelve az izgalmasabb elemeket, de európai szemmel ezek a történetek egyszerűbbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában. Megéri jobban beleásni magunkat Malaita világába, ha jobban meg szeretnénk érteni Riina világát is.

Források

Kay Bauman: Solomon Island folktales from Malaita (Rutledge, 1998.)
Bo Flood, Beret E. Strong, William Flood: Pacific Island Legends (Bess Press, 1999.)

Riina a Rejected Princesses sorozatban is szerepelt.

Megjegyzés

A Salamon-szigeteken valóban előfordul, hogy az amúgy sötét bőrű melanéziai nép egyes tagjai világos szőke hajjal születnek.

Kép innen

MythOff Budapest: Bestiárium

Eljött az ősz, és vele egy újabb budapesti Mítoszok Csatája! Immár megszokott helyünkön, a Premier Kultcaféban gyűltünk össze, hogy mítoszokat meséljünk élőszóban felnőtteknek (bár ezúttal a közönségben ült három nagyon lelkes gyerek is, szülői felügyelet és beleegyezés mellett). Az est a Bestiárium címet viselte, mely mindenféle mitikus és létező lényekről szóló történeteket foglalt magába. A téma nem csak minket hozott lázba: ismét több, mint hetven csodálatos hallgató ült a közönség soraiban.

Az est, Nagy Enikő kiváló hoppmesteri tevékenységének köszönhetően, az alábbi rend szerint zajlott:

Első kör: Bestiák a családfán
Ebben a körben olyan történetek szerepeltek, amelyekben a természetfeletti lények a család részét alkották. Elsőként Varga-Fogarasi Szilvia mesélt, aki újdonsült anyaként tért vissza a MythOff csapatba némi szünet után; a görög mitológia teremtéstörténetét hozta el nekünk titánokkal, erünniszekkel, mindenféle egyéb mitikus szörnyalakkal. A másik sarokban a japán mitológia foglalt helyet, Hajós Erika előadásában, aki egy vadász és egy rókatündér bús, természetfeletti szerelméről mesélt.
A szavazókérdés: Melyik mítosz alapján alapítanál szívesebben zenekart?
A győztes: A japán mitológia, és a Rókabunda-bűz nevű punk zenekar

Második kör: Női bestiák
Ebben a körben két olyan történet került párba, amelyben nők változtak át - ráadásul mindkettő a görög mitológiából. Klitsie-Szabad Boglárka Medúsza történetét mesélte el nekünk kiváló humorral és szédületes tempóban, Bumberák Maja pedig Arakhné mítoszát adta elő lírai, csodaszép szavakkal. Jó volt kettejüket egy körben, egymás mellett látni.
A szavazókérdés: Mit vállalnál el inkább, Medúsza legyőzését, vagy egy versenyt Athéné ellen?
A győztes: Mindenki Medúszával küzdene meg inkább

Harmadik kör: Bestiák a vadonban
Az utolsó körben olyan történeteket meséltünk, melyekben az emberek léptek át az állatok világába. Elsőként én kerültem sorra; egy Salamon-szigeteki mítoszt meséltem egyik kedvenc mitikus lényemről, a Bungurungururól (az előadást itt meg is nézhetitek a YouTubeon). A kört Stenszky Cecília zárta, aki pedig egy hanti mítoszt hozott egy medveként újjászületett asszonyról, és a Medve csillagkép születéséről.
A szavazókérdés: Mit ültetnél a kertedbe inkább, Salamon-szigeteki páfrányt vagy hanti cirbolyafenyőt?
A győztes: Salamon-szigetek

A győztes mítoszok mesélői kézzel festett bögréket kaptak Enikőtől - mindegyik bögrén más és más mitikus lény volt látható. A negyedik bögrét kisorsoltuk a közönség tagjai között. És a jó hír: Már azt is tudjuk, mikor lesz a következő MythOff! Írjátok be február 12-ét a naptárba, szerelmes mítoszokat fogunk mesélni :)

Emberevő mesemondók, barátságos cápák (Népmesék nyomában a világ körül 19. - Salamon-szigetek)

A karácsonyi szünet után ma visszatér a Népmesék nyomában a világ körül! Majdnem pontosan egy éve kezdtem el a sorozatot... Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Azok kedvéért, akik szeretik "Óceániát" mint kultúrát egy kalap alá vennni (*köh*Disney*köh*), elmondom, hogy ebben a kötetben olyan mesék vannak, amiket a Malaita szigetének északkeleti csücskében élő Baegu törzstől gyűjtöttek. A nagyjából 4000 négyzetkilométeres szigeten több, mint tíz különböző törzs él, mind külön nyelvet beszél, és a kultúrájuk is más. A Salamon-szigetekhez hivatalosan hat nagyobb, és közel 900 kisebb sziget tartozik. Gondolj erre legközelebb, amikor egy sci-fi regényben minden bolygónak homogén kultúrája van.

Solomon island folktales from Malaita
Kay Bauman
Rutlege Books, 1998.

Kay Bauman a hatvanas években utazott antropológus férjével és két kisgyerekével a Salamon-szigetekre, ahol egy évig éltek a dzsungelben Malaita hegyei és a bennszülöttek között. Kay megtanulta a helyiek nyelvét, és meséket kezdett gyűjteni tőlük, annak ellenére, hogy semmiféje néprajzi vagy antropológiai végzettsége nem volt. A Baegu legendákat általában éjszakákon keresztül kántálták a mesemondók, de Kay kedvéért elmondták őket rövidítve is, így kerültek ebbe a karcsú (90-egynéhány oldalas) kis kötetbe.
Alapvetően igényes kiadás volt, bár akadtak vele problémák. Bauman pl. minden mesénél megjegyzi a vonatkozó Thompson mesemotívumokat is - csak épp a számot nem írja hozzájuk... A kelleténél jobban idegesített az is, hogy a mesékhez tartozó kommentek mindig a mese előtt találhatók, és egyrészt elspoilerezték a történeteket, másrészt pedig nehéz volt úgy megérteni őket, hogy magát a sztorit még nem olvastam el. Erre figyelhetett volna valaki.
Külön érdekes volt, hogy a mesemondókról is kaptunk egy kis ismertetőt és életrajzot (mindannyian férfiak voltak, a nők nem mesélhettek a törzsben); többek között az is kiderült, hogy egyikük gyerekkorában még evett emberhúst a nagypapával...

Fénypontok

Azt kell mondanom, hogy a nők ritkán jártak jól ezekben a mesékben; legjobb esetben szerelmi bájitallal csábították el őket, de a bántalmazás és az öngyilkosság sem volt ritka. Egy, pontosabban kettő, kivétel volt az egész kötetben: Két nagyon remek legenda szólt egy közeli szigeten élő, női harcosokból álló törzsről. Az elsőben két, szellemek által elrabolt feleség kiszabadítására vállalkoztak (miután mindenki más kudarcot vallott), és zseniális módon végre is hajtották a mentőakciót bátor vezérük, Riina vezénylete alatt; a másodikban bosszúhadjáratot indítottak egy törzs ellen, akik megölték egy rokonukat. Mindkét történet elég véres volt, de legalább a női harcosok jöttek ki belőle jól... Riina egyébként szerepelt már a híres-hírhedt Rejected Princesses blogon is, itt találjátok.
Érdekes történet szólt a banán és a cukornád eredetéről. Ebben egy menyasszony nem volt hajlandó lefeküdni újdonsült férjével, amiért is a férj megverte őt. A feleség erre a szellemek világába menekült, és velük táncolt, mulatott, amíg két férfi vissza nem csalogatta onnan. A szellemek ajándékul adták neki a banánt és a cukornádat. Amikor a férje ismét megverte őt, az asszony a föld alá süllyedt, és visszament a szellemekhez.
Nagyon szép pillanat volt egy egyébként nem túl bájos mesében az, amikor egy lányt eltemettek, és egy életadó fa gyökerei fonták körbe. A gyökerekből szivárgó életadó víz életre keltette a lányt, aki a föld repedésein keresztül egy föld alatti folyóhoz érkezett, és onnan úszott vissza a napvilágra.

Nagyon sok mesében szerepelt a menyasszonyváltság fogalma; a lányokat "vásárolták" feleségnek lánykérés helyett, és az ár legtöbbször kagylópénzben és delfinfogban volt megadva (pl. "tíz füzér piros kagylópénz, és ezer delfinfog"). Utóbbi esetben porpoise-ról, avagy disznódelfinről volt szó; a baloldali képen látható egy törzsfőnök egy ilyen nyakékkel. A mesékben szereplő összegeket látva sajnáltam a helyi delfinpopulációt...
Nem ebből a könyvből származik ugyan, de muszáj megjegyeznem, hogy az egyik kedvenc mitikus lényem is a Salamon-szigetekről származik, és az illusztris Búngurunguru névre hallgat. Íme.

Kapcsolatok

Szinte már mondani sem kell, hogy megint csak volt legenda a kókuszdió eredetéről, és megint csak egy eltemetett férfi testéből nőtt ki (ezúttal a bételdióval és a szágópálmával együtt). Több európai mesére, legendára is emlékeztetett az a történet, amikor elszabadult egy család óriási disznója, és az egész törzs szigetről szigetre kergette az állatot, menet közben nevet adva mindenféle helyeknek.

Hova tovább?
A Vanuatu Köztársaságba.