A király két felesége: Poligámia és poliamoria a népmesékben

Említettem már, hogy szeretem, ha nagyon speciális mesekutatási témával keres meg valaki? :) 

Ha az ember különböző népek meséit olvassa, nem különösebben akad fenn azokon a történeteken, ahol egy szultánnak, rádzsának, sejknek stb. több felesége van. Olyan kultúrákban, ahogy élő gyakorlat a poligámia, ez nyilván a mesékben is megjelenik, vagy családi háttérként, vagy akár az események mozgatórugójaként (gyakran a féltékenység és a versengés motívumán keresztül). Ebben a bejegyzésben olyan népmeséket, mítoszokat, legendákat gyűjtöttem össze, amelyek érdekes példái a kettőnél több embert tartalmazó mesei párkapcsolatoknak.

Elöljáróban az alapfogalmakról:

Poligámia: több mint két házastársból álló házasság.

Poligünia: a poligámiának az a formája, ahol egy férjnek több felesége van.

Poliandria: a poligámiának az a formája, ahol egy feleségnek több férje van.

Poliamoria: többszerelműség. Kettőnél több partner között kialakított bensőséges kapcsolatrendszer.

Ami NEM poliamoria: A megcsalás. A poliamor kapcsolatok minden résztvevő tudtával és közös megegyezésével jönnek létre. Részletesebben itt tájékozódhattok a fogalmakról.

Mielőtt belevágnék, még egy dolgot le kell szögezni: az, hogy egy mesében valakinek több férje vagy több felesége van, nem feltétlenül jelenti, hogy az adott kultúrában létezik vagy valaha is létezett poligámia (vagy pláne poliamoria, hiszen egy csomó helyen és korban a házasságot teljesen külön kezelték a szerelemtől). Nem ezt próbálom bizonyítani a listával. Inkább érdekes példákat szerettem volna hozni arra, hogyan pottyanhatnak ilyen motívumok a világ különböző népmeséibe. 

És akkor jöjjenek a mesei példák (linkek a címekben):

A lány, akinek három férje volt (spanyol népmese)

Ez tulajdonképpen egy tréfás megoldás egy sok helyen (pl. a székely hagyományban is) ismert dilemma-mesére: mit lehet tenni, ha egy királykisasszony megmentésében három legény együtt vesz részt? A spanyol verzió szerint azt, hogy a lány mindhármukat megkapja férjül. 

Tengöri Hereberi Atyámuram (magyar népmese)

A Rózsa és Ibolya mesetípus egy érdekes csongrádi változata. Mit lehet tenni, ha egy legény elfeledkezik az első feleségéről, és véletlenül még egyszer megházasodik? Például azt, hogy a két feleség összebeszél, és megegyeznek, hogy nekik jó így.

Az álomlátó fiú (görög népmese)

Egy legény álmot lát, de nem hajlandó elárulni senkinek, amíg az be nem teljesedik. Amikor furfangosságával és kitartásával nem csak egy, hanem két királykisasszonyt hódít meg, végül bevallja, hogy az álom pontosan ezt jósolta meg: két rózsával és egy rózsabimbóval (a gyerekük) körülvéve látta magát a királyi trónon. 

Az elátkozott elsőszülött fiú (koreai népmese)

Egy család minden elsőszülött férfi tagján átok ül: az a sorsuk, hogy fiatalon felfalja őket egy vérengző tigris. Egy lány azonban beleszeret a soron következő legénybe, és a barátnőjével együtt sikerül megtörniük az átkot, és elűzni a bestiát. A legény hálából mindkettőjüket feleségül veszi, mert nem hajlandó közülük választani. 

Aranyfa és Ezüstfa (skót népmese)

Hófehérke-verzió. Miután az első királynét a gonosz (édes)anya megmérgezi, a király ismét megházasodik. A második feleség rábukkan a felravatalozott első királynéra, kihúzza a kezéből a mérgezett tövist, és segít neki megszabadulni a gonosz boszorkánytól. A történet végén mindketten a király feleségei maradnak. (Ez a mese benne lesz a következő kötetemben, az érdekes Hófehérke-változatok között). 

A királyfi és a medve (marathi népmese)

Izgalmas történet egy gonosz medve-varázslóról, aki a lánya segítségével csalogatja áldozatait a vadonba, hogy a vérükkel öntözze varázslatos gyümölcsfáit. A lány azonban beleszeret az egyik kiszemelt áldozatba, és segít neki szerezni a ritka gyümölcsből, ami arra kell, hogy a kedvese életét megmenthesse vele. A királyfi végül mindkét lányt feleségül veszi.

Draupadi és az ő öt férje (Mahábhárata)

India leghíresebb eposzának hősei, az öt Pándava fivér, mind ugyanazt az egy lányt veszik feleségül. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és olyan apró részleteket is rejt, mint pl. hogy az öt férj mind egy kicsit máshogy viszonyul Draupadihoz. Az egyikük még nőnek is öltözik a kedvéért, hogy tőrbe csaljon egy rossz szándékú herceget. 

A gyöngyöt termő fa (indiai népmese)

Egy királyfi elindul megkeresni egy legendás, gyöngyöt termő fát - amiről kiderül, hogy tulajdonképpen négy tündér átváltozott alakja. A történet végén (miután a testvérei megpróbálják elrabolni a tündéreket, de nem értik meg a fa varázslatos titkát) mind a négyen a feleségei lesznek. 

A három feleség, akik megmentették a férjüket (kongói népmese)

Egy vadásznak három felesége van. Amikor baleset éri a vadonban, a három asszony egyesült erővel menti meg - majd próba elé állítják, hogy megmutassák neki, mind a hárman egyformán fontosak kell, hogy legyenek a számára. 

A végére néhány további példa, amik igazából nem illenek ebbe a kategóriába, de súrolják a téma határait:

Nárdán kisasszony története (azerbajdzsáni népmese)

Ennek a fantasztikus mesének a hősnője hol lány- hol pedig fiúruhában bujkál a rá vadászó gonosz uralkodó elől. Lányként egy kertészlegénybe, fiúként pedig egy királykisasszonyba szeret bele, akik végigkísérik a kalandos úton, míg le nem győzi az összes ellenségét. A végén a kertészlegényhez megy feleségül, de ez máshogy is alakulhatott volna...

A három évszak istensége (thai népmese)

Három égi jóbarát egyszerre szeretne a földre születni, és valahogy hiba csúszik a tervükbe, mert mindhárman ugyanabban a testben landolnak. A történet hőse attól fogva évszakonként változik: egyszer lány, másszor fiú, a harmadik esetben pedig óriás. Mindhárom formájában mindenféle kalandokon megy keresztül, és több családot is alapít. 

A bátor Seventee Bai (indiai népmese)

Nagyon klassz történet, de a végében csalódtam. Egy királyfit két feleségével a vadonba száműznek, és a gyáva fickó magára hagyja a két fiatalasszonyt. Egyikük felveszi a férje ruháit, és királyfiként indul útnak, úgy téve, mintha a másik asszony az ő felesége lenne. Hosszas kalandok során Seventee Bai több újabb királykisasszonyt is megszerez feleségül - de végül az egész pereputtyot átadja ajándékba a hazatérő férjének. Nyeh.

Az éjjeli és a nappali tolvaj (sri lankai népmese)

A világ körül sok helyen (pl. az Ezeregyéjszakában is) ismert mesetípus. Egy asszonynak két férje van, egy éjjeli és egy nappali, akik sohasem találkoznak. Amikor végül kiderül a dolog, a két fickó összeméri a furfangosságát és tolvaj-tudományát, hogy eldöntsék melyiküké legyen a feleség. Nem találtam még olyan verziót, ahol mindketten megmaradnak, pedig érdekes lenne, mert sok változatban kifejezetten barátságos közöttük a mérkőzés. 

Férfi a csónakban (skót népmese)

Tréfás mese, amelyben egy fickó véletlenül nővé változik, családot alapít, anya lesz, és amikor végül visszaváltozik, megtudja, hogy nem telt el semennyi idő a valódi világban, amíg mindez történt. Nem derül ki, álmodta-e vagy a tündérek játszottak vele, mindenesetre gazdagodik egy jó sztorival. 

Sokáig lehetne még sorolni a mesei példákat, de most ezek voltak a legérdekesebbek, amik eszembe jutottak. Ha tudtok még, írjatok!

Ismeretlen India (Népmesék nyomában a világ körül 190. - India)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Indiából rengeteg mesegyűjteményt olvastam már, így ennél a bejegyzésnél az a ritka helyzet állt elő, hogy túl sok minden közül lehetett válogatni. Szerettem volna olyat olvasni, amit eddig még nem, és ennek a könyvnek már a címe is felkeltette a kíváncsiságomat... 

Shikhandi 

And Other Tales They Don't Tell You

Devdutt Pattanaik

Zubaan Books, 2015.

A kötet harminc történetet tartalmaz India különböző népmesei és mitikus hagyományaiból. A szerzőnek több könyvét olvastam már, mindig nagyon alapos kutatómunkát végez, és érdekes sztorikat hoz a felszínre. Itt sem volt másképp. A kötet alap koncepciója az, hogy olyan mesék és mítoszok szerepelnek benne, amelyek tükrözik a nemek, nemi szerepek sokféleségét India hagyományaiban. Szó esik a harmadik nemről (hijra), nemváltoztatásról, azonos nemű párkapcsolatokról, és még egy rakat "queer" dologról, amik évezredek óta részei az indiai kultúráknak, de ritkán kerülnek szóba nyugati olvasók számára összeállított gyűjteményeben. Mondani sem kell, nagyon izgalmas olvasmány. Minden sztorihoz bőséges jegyzetanyag tartozik a forrásairól, kulturális, történelmi, és irodalmi hátteréről, hasonló hagyományokról, és jelentőségéről a mai társadalom számára. A könyv elején hosszú bevezető szól az indiai mitológiáról és a "queer" fogalmáról, a végén pedig bibliográfia is található. Az egyes történeteket csinos, fekete-fehér illusztrációk kísérik.  

Fénypontok

Gyakorlatilag mind a harminc történetet kiemelhettem volna, de igyekszem a legérdekesebbekre szorítkozni: 

Bájos volt az a történet, ahol egy vajúdó nőhöz nem tudott időben eljutni az anyja, ezért Shiva vette fel az anya alakját, és a bába szerepét a fiatalasszony mellett. Jót derültem Chudala történetén, aki bölcs asszonyként nem tudta a férjét a megvilágosodás útjára terelni, ezért férfi alakot öltött - és a férje hirtelen feszülten figyelt minden szavára. Attól kezdve sokáig a feleség nappal férfi képében tanította a férjét, éjjel pedig nő képében vele aludt, míg végül fel nem fedte az igazságot - a férj pedig felismerte, hogy kész volt megtagadni a bölcsességet, csak azért, mert egy nő mondta neki. Hoppá. Szintén mókás volt Samavan története: itt két ágrólszakadt legény próbált ajándékot kicsalni egy királynőtől, aki csak házastársaknak adományozott, ezért egyikük beöltözött nőnek. A királynő imái aztán igazából nővé változtatták... de nem bánta meg, feleségül ment a barátjához, és boldogan éltek. 

Több történet kacsolódott India nagy eposzaihoz, a Mahabharathához és a Rámájanához. Ott volt például a humoros sztori, amelyben Draupadit, a Pándava fivérek közös feleségét egy királyfi megpróbálta megerőszakolni... de Draupadi ágyában fekve a női ruhába öltözött Bhimát, a legerősebb férjet találta, aki aztán alaposan ellátta a baját. 

Ila történetében egy királyfi véletlenül elvarázsolt erdőbe tévedt, ami nővé változtatta. Könyörgésére Shiva úgy döntött, megváltoztatja a varázslatot, ha már megtörni nem tudja: a királyfi férfi volt, amíg a hold növekedett, fogyó hold idején pedig nő. Félt, hogy nem talál magának párt, de végül boldog házasságra lépett Boodh istenséggel, a Merkúr urával, aki se nem férfi, se nem nő (avagy, néhány változatban, szintén mindkettő). 

Gyönyörű, lírai történet volt Kopperumcholan király legendája, aki rajongója volt egy költő verseinek, a költő pedig az ő bölcsességének, annak ellenére, hogy soha nem találkoztak. Amikor meghalni készült, a király készíttetett egy üres sírt a sajátja mellé... mert tudta, hogy a költő el fog jönni, hogy mellette nyugodjon. Szintén szépséges volt a hijra legenda, amelyben a száműzetésbe vonuló Ráma az erdő széléről azt mondta hűséges népének, "férfiak és asszonyok! térjetek haza!". Amikor évekkel később visszatért a száműzetésből, az erdő szélén találta a türelmesen várakozó hijrákat... akik nem voltak se férfiak, se nők, ezért ők nem kaptak parancsot. Ráma meghatódva ölelte meg őket, és megígérte, hogy az ő királyságában többé nem lesznek láthatatlanok. 

Szerepel a könyvben egy régi kedvencem is, Bharigath, Két Anya Fia, aki két királynő szerelméből születik, és felnőve ő lesz a nagy király, aki lehozza a Gangesz folyót a földre. 

Kapcsolatok

A címadó történet hőse, Shikhandi, a Mahabharatha eposz egyik szereplője, aki nőneműnek születik, de királyfiként nevelik fel. Amikor megházasodik, egy jószándékú yaksha kölcsönadja neki a férfi szerveit a nászéjszakára... majd úgy dönt, Shikhandi tartsa is meg élete végéig, így a hősből testileg is férfi lesz. Később ezt a kettősséget a sereg javára fordítja az eposz végső nagy csatájában, bosszút állva Bhismán, az ellenség egyik vezérén, aki előző életében lány korában elrabolta és megbecstelenítette őt. A kölcsönadott nemi szerv több hasonló történetben is előfordul, mint motívum; a királyfinak nevelt királylány úgyszintén, ilyet még Ovidiusnál és a magyar népmesékben is találhatunk. 

Mandhata születésének története azzal kezdődött, hogy egy király véletlenül megitta a feleségei számára készített termékenyítő varázsitalt, és ezért ő maga esett teherbe (ez a motívum is létezik a világ népmeséiben, legutóbb Örményországból olvastam ilyet). Bhangashvana mítoszában felmerült ugyanaz a kérdés, amit a görög istenek Teiresziásznak is feltettek: a nők élvezik-e jobban a szexet vagy a férfiak? Itt is az utóbbi volt a válasz. Külön érdekes, hogy ezt a kérdést egy hősnek a halotti ágyán teszik fel, mint a legfontosabb dolgot, amire még válaszolnia kellene a halála előtt...

Skót és ír mesékre emlékeztetett Naranda története, aki egy tóban megfürödve véletlenül nővé változott, és sok évig boldogan feleségként és anyaként élt, míg a családja elvesztése után vissza nem tévedt a tóhoz, és visszaváltozott férfivá. 

Hova tovább?

Sri Lankára!

A kevély király (Feminista Multikulti Népmesék 5.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Az alábbi mese a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz (CW: bántalmazás). 
Ígérem, a jövő héttől lesznek jó fej férfiak is a mesékben :)

Származási hely: Mahakoshal, India 

A történet

Kép ebből a filmből

Egy gőgös rádzsa minden este, amikor hazatér a feleségéhez, megköveteli tőle, hogy tartsa fel az orrkarikáját, ő pedig áthajít egy lándzsát a karikán olyan erővel, hogy a föld is belerendül - majd fennhangon megkérdezi, van-e nála hatalmasabb uralkodó. A felesége mindig azt feleli, hogy nincsen. A palota egyik kertészlánya megfigyeli ezt a rituálét, és megsajnálja a királynét. Titokban tanácsot ad neki: amikor a férje legközelebb az erejét fitogtatja, felelje rá azt, hogy "én nem ismerek nálad hatalmasabbat, de van sok csillag az égen, és a föld mégis hatalmasabb."
A királyné így is tesz. A feleletet hallva a rádzsa azt hiszi, létezik nála hatalmasabb uralkodó, és a felesége könyörgése ellenére azonnal el is indul, hogy megtalálja és megölje. Nyolc nap vándorlás után a ráksaszák országába téved, ahol a szörny-király éppen fekete sziklákat szánt fel tigrisek vontatta kobra-ekével. A rádzsának rögtön inába száll a bátorsága, és alig bír hanyatt-homlok visszamenekülni a ráksaszákkal a nyomában a saját palotájába, ahol a felesége elé borul, könyörögve, hogy mentse meg. A királyné és az udvarhölgyei erre gyorsan leölnek egy kecskét, bepólyálják a királyt, mindent összevéreznek, és úgy tesznek, mintha a királyné most szült volna (még odateszik a kecske gyomrát is méhlepénynek). A ráksasza beront, és megdöbbenve látja, hogy a királyné egy óriási, bajuszos csecsemőt dajkál. "Az apja elment ráksaszát fogni neki, mert éhes szegény", mondja a királyné, mire a szörnyeteg elmenekül.
A király kevélysége elszáll, mivel "a felesége az anyja lett."

Mitől feminista?

Nna, kezdjük talán az elején. A mesében szereplő királyné bizonyítja a bátorságát és talpraesettségét azzal, hogy megmenti a férje életét. Ez azonban csak egy nagyon kicsike szelete annak, amiért szerintem ez a történet különösen érdekes a sorozatunk számára. Folytatva a múlt heti eszmefuttatást megint csak olyan téma kerül elő, amivel a feministák sokat foglalkoznak: a családon belüli bántalmazás.
Először is, a pozitív üzenet: a királynénak egy kívülálló személy segít megtörni a folyamatos behódolás rutinját. Ez a kívülálló ráadásul egy másik nő (a kertészlány) aki észreveszi, hogy baj van, megsajnálja a királynét, és nem csak lelkileg támogatja, hanem konkrét segítséget ajánl fel arra, hogyan törhetné meg a helyzetet (annak ellenére, hogy ő maga is fél a királytól). A hagyományos mesékben ritka a női barátság, és ebben a témában különösen fontos és példaértékű, hogy itt a bántalmazott nő egy másik nőtől kap segítséget.

A mese kezdete erős, szimbolikus formában jeleníti meg a folyamatos bántalmazást. Az orrkarikán (mint a nőiség jelképén és a királyné testéhez tartozó, intim tulajdonán) erővel átdobott lándzsa már önmagában nagyon kifejező, és ehhez jön még a kérkedés, ami egy az egyben összefoglalja a bántalmazó hozzáállást: "Van-e nálam hatalmasabb?" Az egész rítus csak azért van, hogy a rádzsa előtt minden este behódoljon a felesége, és minden este megerősítse, hogy igen, ő a leghatalmasabb. Az egóját kell simogatni, hogy legyőzhetetlennek érezze magát, és ezt az igényét egy nála gyengébb, védtelen valakin, a feleségén tölti ki. A bántalmazás a hatalomról és a kontrollról szól. Abban a pillanatban, hogy felmerül egy nála erősebb személy gondolata, a rádzsa elveszti az eszét, és gyilkos szándékkal indul megkeresni az illetőt. Amikor azonban szembesül vele, hogy az illető - a ráksasza - tényleg erősebb nála, esze ágában sincs megfelelni a kihívásnak, vagy szembeszállni a szörnyeteggel, ahogy egy igazi mesehős tenné. Mivel az ő önbizalma a nálánál gyengébbek behódolására épül, egyáltalán nincs felkészülve rá, hogy valódi erővel nézzen szembe.
A király rémületében oda menekül, ahonnan az egósimogatást is várta: szó szerint a felesége szoknyája mögé, követelve, hogy mentse meg őt. A felesége, bár simán oda is dobhatná a férjét a szörnyetegnek, úgy dönt, megmutatja, hogy ő viszont képes szembenézni a félelmével. A többi nő, az udvarhölgyei segítségével (megint csak van női támogatás és közösség) hipp-hopp elhárítja a fenyegető veszélyt, ráadásul ízig-vérig (heh) asszonyi módon, a szülés rítusának hiperrealista rekonstruálásával. A rádzsa kevélysége megtörik. Nemcsak a gyengének tartott felesége mentette meg az életét, hanem ráadásul tette ezt extra megalázó módon. A bepólyálás pont ott sérti meg az uralkodót, ahol fáj neki: az egójánál, megmutatva, hogy ő valójában nem rettenetes harcos, hanem egy vinnyogó kisgyerek. Az erőszakos, bántalmazó karakterek belül sohasem erősek vagy hősiesek. Ahol a nő vagy lábtörlő, vagy anyuka, ott sohasem lesz boldog egy házasság.

Amit érdemes átgondolni

Jó kérdés, hogy ennek a mesének az esetében hogy nézne ki a "happy end." Hagyományos társadalmakban a feleség nem hagyhatta csak úgy el a férjét, pláne ha királyné volt, a modern hallgatóság számára viszont kérdéses lehet, hogy ezek után megváltozott-e a király, és pozitív példa-e, ha a felesége nem hagyja faképnél, hogy pácolódjon a saját sértett egójában. Egy megalázó húzással általában nem lehet bántalmazó mentalitást gyógyítani, sőt. Kommentben várom a lehetséges megoldásokat.

Források

Verrier Elwin: Folk-tales of Mahakoshal (Oxford University Press, 1944.)

Megjegyzés

Egy csomó ideig úgy képzeltem, hogy a királyné nem veszi ki az orrkarikát az orrából, de a szöveg ebből a szempontból nem egyértelmű. Így is, úgy is elég gáz a dolog.

Raksha Bandhan - Indiai mesék testvérekről

Mivel hosszasan blogoltam a felkészülési folyamatról, gondoltam, beszámolok arról is, hogyan sikerült végül a Testvérek Napja a Hopp Ferenc Múzeumban.

Az eső miatt végül az épületen belül zajlott le a rendezvény; az alagsorban volt a karkötőkészítés, a könyvtárban a süteménydíszítés, az előadások - köztük az enyém is - pedig az emeleten az Isten/Nő kiállítás egyik termében (a kiállítást egyébként jó szívvel ajánlom mindenkinek, nagyon klassz). Kaptam hangosítást, és hordtak be párnákat és székeket a közönség számára, ezért egész kényelmes, családias volt végül a mesélés. Körülbelül harminc ember fért be a térbe, és azt szépen meg is töltöttük; meglepetésemre főleg felnőttek és idősebb gyerekek jöttek el, egy-két apróságtól eltekintve, akik nagyon rendesen viselkedtek. Kedves, barátságos közönség volt, és a hátsó sorból a múzeum stábja is lelkesen figyelte az előadást, amitől külön jó kedvem lett.

Abhishek Singh twitteréről -
a kész festményt megcsodálhatjátok a
kiállításban!

Ami a meséket illeti, a fél órás időkeretbe végül két történet fért bele. Az idősebb korosztályra való tekintettel alkalmam volt elmesélni a gyűjtésből származó kedvenc darabomat, Szoma, a mosónő történetét, melyben két testvér (egy fiú és egy lány) együtt indul el, hogy hét tengeren túlról elhívjanak egy varázslatos erejű anyókát a lány esküvőjére, mert megjósoltatott, hogy ha nem jön el, a vőlegény a lakodalom folyamán meghal. A két testvér együtt győzi le az akadályokat, a mosónő pedig átadja nehezen szerzett varázserejét a lánynak, hogy boldogan élhessen. Kalandos, meglepő, bájos történet, megvettem kilóra. A közönség mosolyából ítélve nekik is tetszett.
Mivel a fél óra jó részét kitöltötte, másodjára egy rövidebb, könnyedebb mesét választottam, A tigris és az ember nágaföldi történetét. Ebben három testvér szerepel, egy szellem, egy ember, és egy tigris; utóbbi kettőnek versenyt kell futnia, eldöntentő, melyikük lakhat városokban, és melyikük a dzsungelben. Az ember a tigris erejét és gyorsaságát az eszével (és a bátyja segítségével) győzi le, de a mese végül azzal zárul, hogy az emberek, az állatok, és a természet szellemei továbbra is testvérek, és úgy is kell bánniuk egymással.
Nem bántam meg, hogy ezt a két mesét választottam, mindkettőben nagyon jól éreztem magam, és a közönségnek is tetszettek. Remélem, lesz majd alkalmam azokat is elmesélni valamikor, amikre most nem jutott idő!

A mesemondó és a kétismeretlenes házi feladat

Már egy ideje kedvem volt írni egy újabb "kulisszák mögött" bejegyzést, és most végre apropó is akadt hozzá. A Hopp Ferenc Múzeum azzal a bájos kéréssel keresett meg, hogy a hétvégén az indiai Testvérek Napja alkalmából menjek hozzájuk mesélni. A Hopp Ferencben fellépni mindig élmény, én pedig kaptam az alkalmon, hogy kibővítsem a testvérekről szóló repertoáromat.
Az ilyen mesékből sohasem elég.

De mégis, hogyan vág neki a mesemondó egy új, tematikus műsornak?

Két kiindulópontom volt: INDIA, és TESTVÉREK. Az alapvető szempontok persze mindig ugyanazok:
1. Olyan meséket keresek, amik megfognak, tetszenek, legjobb esetben azonnal beléjük szeretek
2. Változatos korosztályok számára kell meséket keresni, mert sohasem lehet tudni, mekkora gyerekek bukkannak fel egy családi programra
3. Legalább fél órát kell kitölteni mesékkel, ami különböző korosztályokkal felszorozva 6-8 betárazott mesét jelent
4. Azért, hogy ne lustuljak el, egy ideje megszoktam, hogy minden fellépésre legalább egy új mesével is készülök, akkor is, ha már van rá kész programom

Először természetesen szétnéztem a saját házam táján. Indiai mesék régóta vannak a repertoáromban, nagyon szeretem őket, ezért átfutottam a jegyzeteimet, akad-e közöttük, amelyik illik a testvérek témájához. Három ilyet találtam kapásból, ezeket félre is tettem, bár a háromból csak eggyel voltam igazán megelégedve (a másik kettőből az egyik hangsúlyosan csak az egyik testvérről szól, a másik mese pedig egy mesemondó saját verziója, amit nem kértem el tőle, ezért nem akaródzik pénzért mesélni). Ezek után megállapítottam, hogy mindenképpen új mesékre lesz szükségem a programhoz, és nekiláttam a kutatásnak.

(Az alábbi lépések eredetileg angol nyelven zajlottak, több találat reményében)

Első kör: Próba, cseresznye
Néha könnyebb témába vágó mesét kifogni, mint várná az ember. Beírtam hát a Google Könyvek keresőjébe nagy optimistán, hogy Indiai mesék testvérekről, és vártam a csodára. Bár pontos eredményt nem produkált a keresés, találtam néhány érdekes könyvet testvéri kapcsolatokról indiai kultúrákban úgy általában, és egy indiai népmesegyűjteményt is, aminek volt "Fivérek és Nővérek" című fejezete, és az Előnézetben bele is tudtam lapozni. Bár egyik mese sem tetszett meg különösebben, legalább nem volt az első kör hiába.

Második kör: Tárulj, szezám
Még mindig a keresés optimista fázisában járunk, amikor remélem, hogy egy-egy jól megfogalmazott kifejezés nyomra vezet majd. Beírom hát a könyvkeresőbe, hogy "nagyon szerette a nővérét" + "népmese". Kapok is pár találatot, Indiát nem kötöttem ki, de a könyvek címein amúgy is rögtön látszik, esélyes-e a kötet vagy sem. Az ígéretes könyveket külön fülecskében megnyitom, később majd végigmegyek rajtuk. Egyelőre végigzongorázom az összes lehetséges opciót ("szerette a nővérét", "szereti a nővérét", "segített a nővérének", "segít a nővérének," "megmentette a nővérét", "megmenti a nővérét", stb., plusz ugyanez fiútesóval, angolul négy különböző he/she kombinációban). Egy egész sor fülecskét nyitok meg a böngészőben.

Harmadik kör: A rosta és a lika
Most jön az, hogy egyesével végigmegyek a könyveken, amik találatot jeleztek. Első kérdés: Van-e hozzájuk előnézet, és ha van, pont azt a mesét végig tudom-e olvasni? Ha nem, jön a második kör: Elérhető-e a könyv (folyóirat) az interneten digitális formában? Itt a segítségemre jönnek olyan oldalak, mint a JSTOR, a HathiTrust, és az Archive.org. Ahol kapás van, ott rögtön el is olvasom a mesét, vagy legalább egy szeletét, hogy érdemes-e tovább bogarászni utána. Az ismertebb típusokat viszonylag kevés mondatból fel lehet ismerni. Most elvetem azokat, ahol a testvérek közül az egyik gonosz, vagy ahol kölcsönösen megölik (esetleg... izé, túlságosan szeretik) egymást.

Negyedik kör: Vissza a gyökerekhez
Mivel a könyves keresés nem hozott különösebben lelkesítő eredményeket (bár néhány "pót" mesét kimentettem belőle), vissza kell térni a mesemondók legjobb barátjához, a Thompson-féle Motívumindexhez. Szerencsére ennek akad kereshető verziója is, ahol be tudom írni, hogy "fiútestvér", és aztán rákeresni az India szóra az eredmények között. Lánytestvérre egyébként 301, fiúra 346 találat van, de persze nem mind Indiából. Kiírom magamnak azokat a számokat, amik ígéretesnek tűnnek a leírásból (pl. H1151.18: Férj kiszabadítja a feleség nővérét egy elefánt fülébe rejtett dobozból).

Ötödik kör: A forrásoknak is vannak forrásai
Thompson bácsiról azt kell tudni, hogy az egyes motívumkhoz tartozó forrásai sokszor más motívumindexekre hivatkoznak. Jelen esetben a Thompson-Balys-féle Indiai Motívumindexre, amit annak idején még az USA-ban jól be is szereztem. A következő lépés tehát az, hogy a kijegyzetelt számokat kikeresem az indiai indexből, és megnézem, milyen forrásokra hivatkoznak. Ezek után már csak a hivatkozott könyveket kell felhajtani (megint csak Archive.org, Hathi, és a többiek segítségével), és megnézni, miről is szól valójában a mese. Jó sok szám kiesik a listáról vagy azért, mert a könyv digitális formában beszerezhetetlen, vagy mert amikor elolvasom, kiderül, hogy a sztori tulajdonképpen teljesen másról szól (vagy véres, vagy ellenséges, vagy túl hosszú, stb.).

[Ezen a ponton körülbelül hat-hét órája tolom a riszörcsöt, egyébként, még jó, hogy nem órabérben fizetnek a megrendelők]

Hatodik kör: Aranyásás
Most, hogy jó negyven-ötven mesén átrágtam magam, kezdenek felsejleni azok, amik esélyesen bekerülhetnek a végleges programba. Volt, ami elsőre megfogott, és felcsillantak tőle a szemeim, azt rögtön félre is tettem (van benne együtt utazó fiú-lány testvérpár, meg varázserőt átadó öregasszony, meg kis sasok). Olyan is volt, ami egy régi kedvenc mesetípusom (az aranyat köpködő királyfiak) egy indiai változata, néhány csinos csavarral, ez is felkerült a válogatott listára (egy királyfi homokvárat épít benne, bónuszpont). Egy másik azért tetszett meg, mert rövid és csattanós, és emberek-állatok testvériségéről szól, szeretem az ilyen tanulságokat. Egyikük esélyes, hogy inkább idősebb gyerekeknek való, de nem tudom otthagyni, két féltestvér harcol benne szörnyek ellen vállt vállnak vetve (úgy, hogy az egyik tesónak az anyja is szörnyeteg volt). Szóval kialakul szép lassan egy kisebb mesecsokor érdekes, izgalmas, új mesékből. Úgy érzem magam, mint a gyöngyhalász, aki gazdag zsákmánnyal tér vissza a mélymerülésből.

Hetedik kör: Mentés másként
A felkészülés persze még csak most kezdődik: Át kell rágni, meg kell emészteni, be kell lakni, meg kell "tanulni" az egyes meséket. Ilyenkor kis színes kartotéklapokra ki szoktam jegyzetelni a legfontosabb pontokat, neveket, és forrásokat, amikről gyorsan át tudom ismételni a mesét, ha kell. Utánanézek a kulturális elemeknek, megnézem, mi is az a "peepul" fa, hol laknak a Nagák, és hasonló részleteket. Utólag felfedezem azt is, hogy a válogatással egész szépen sikerült lefednem a szubkontinenst, a Himalájától Sri Lankáig. Ennek külön örülök. A többi munka már fejben történik: Próbálgatom, ízlelgetem a meséket a fellépésig hátralévő néhány napban, igyekszem kiszínezni, kidolgozni, életre kelteni őket.

Most már én is rettentően kíváncsi vagyok, melyikükre fog sor kerülni a hétvégén...

Tessék, kis sasok

UPDATE: A beszámoló az előadásról itt olvasható!

Wali Dad ajándékai (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Wali Dad, egy szerény, egyszerű fűvágó, szorgos munkájával annyi pénzt keres, hogy a szó szoros értelmében nem tudja hová tenni. Minél inkább próbál megszabadulni tőle azzal, hogy ajándékokat küld a szomszédos hercegnek és hercegnőnek, annál több ajándékot kap vissza, míg végül mindkét szomszédja kíváncsi lesz, vajon ki is a titokzatos, bőkezű adakozó...

Mi fán terem?

A történet Andrew Lang híres, színes, tündérmesés könyvsorozatával robbant be a köztudatba, egészen pontosan az 1904-es "Barna Tündérkönyv" kötetével (innen vette Benedek Elek a Piros, Arany, Ezüst, és Kék mesekönyvek ötletét). A szerző saját állítása szerint a mesét egy brit katonatiszttől hallotta, akinek egy "indiai" mesélte, mikor Pandzsábban állomásozott. Mivel Pandzsábot azóta felosztották India és Pakisztán között, nem lehet tudni, hogy a mese muszlim vagy a hindu mesemondótól származik-e, bár Aaron Sheppard szerint inkább az előbbi valószínű.
Nemzetközi mesemondók körében elég jól ismert történet. Sokféle változatban hallottam már sokféle előadótól, a legegyszerűbb, rövid és csattanós sztoritól a hosszas és alaposan kidolgozott tündérmeséig.

Hab a tortán

Mivel az adventi naptárba csak rövid történetek férnek, Wali Dad meséjének is egy rövidebb változatát válogattam bele. A hosszabb verzióban tündérek (vagyis perik) is szerepelnek, akik egy napra királlyá változtatják a szegény fűvágót, hogy bőségesen meg tudja vendégelni a hozzá látogató herceget és hercegnőt.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Andrew Lang: The Brown Fairy Book (1904.) - itt találjátok a teljes szöveget digitális formában.
Aaron Sheppard: The Gifts of the Grasscutter (teljes szöveg itt)
Tell me a Story: The Story of Wali Dad (teljes szöveg itt)

MythOff Budapest 2017 - A csillagokat is lemeséltük az égről

Természetesen idén sem múlhat el nyár Mítoszok Csatája nélkül! Szilvi ötlete volt, hogy az augusztusi teljes napfogyatkozás tiszteletére napos, holdas, csillagos történetekkel készüljünk az idei első mitikus mesélésre. Jó ötlet volt, mindenkinek tetszett. És lőn.

Mivel a tavalyi helyszínt megint csak kinőttük, a kísérletezés szellemében idén ismét váltottunk: az RS9 színház fogadott be bennünket, melynek közel 100 férőhelyét becsülettel meg is töltöttük (ez úton is kalapot emelünk lelkes, és egyre gyarapodó közönségünk előtt!). A hoppmester ezúttal Varga-Fogarasi Szilvia, az esemény ötletgazdája volt, aki a járulékos elemeket - zene, díjak, és némi tűzijáték - is szolgáltatta az esthez.
A mesemondó körök ezúttal a következőképp alakultak:

(Újdonság: A nevekre kattintva a videókat is megnézhetitek!)

Első kör: Az éjszakai ég fényei

Lovranits Júlia nyitotta meg az estét egy fülöp-szigeteki mítosszal a Hold keletkezéséről, melyben a Nap magának követelt feleségül egy lányt, aki a népéért feláldozva magát apja kérése ellenére az égbe emelkedett, és Holddá vált.
(A történetet ebben a könyvben találjátok magyarul)

Ezt követte Hajós Erika súlyos, ám szépséges görög mítosza Kallisztóról, Zeusz erőszakosságáról, Héra bosszújáról, és a Nagymedve és Kismedve csillagképek keletkezéséről. Külön tetszett, hogy a "szerelem" cinikus módon jelent meg az ő előadásában; valljuk be, Zeusz nem túl romantikus hős ebben a sztoriban. Sőt. (Részletes forrásokat - angolul - itt találtok a mítoszhoz)
A kérdés: Ha Héra vadászni indulna, és prédáját a jószívű Sulamyn védené, melyikük kerülne ki az összetűzésből győztesen?
A győztes: Görögország

Második kör: Mítoszok napkeletről

Ebben a körben napokról szóló mítoszokat hallhattunk.
Bumberák Maja a japán Amateraszu elrejtőzését és visszatérését mesélte el - egy szépséges mítoszt arról, hogyan bújt el szégyenében és félelmében a napistennő, miután a fivére bántalmazta, és hogyan csalta megint elő az öröm istennője egy tükör és némi mulatság segítségével.
(A mítoszról információkat itt, itt, itt, és itt találhattok)

Őt követte Gregus László, aki Kínából hozta el Yi és a tíz nap legendáját, melyben a mennyei íjász lelőtt kilenc napot az égről, hogy ne perzseljék fel a földet - végül mégis megbüntették a tettéért.
(A történetet többek között ebben a könyvben találjátok, és itt blogoltam róla részletesebben angolul)
A kérdés: Ha be kéne világítani egy mesemondó rendezvényt, mit választanál inkább, Amateraszu tükrét, vagy a tíz nap hintóját?
A győztes: Japán

Harmadik kör: Vakszerencsecsillag

Ez a kör úgy született, hogy mindkét mesemondó egy kulturális régiót húzott ki egy kalapból, és onnan kellett napos, holdas, avagy csillagos mítoszt választania.

Én szépen belehúztam Dél-Afrikába, és hosszas keresgélés után bukkantam rá egy történetre, ami nem csak illett a témához, de nagyon szépséges is: A Nap és a Szélmadár című khoikhoi (elavult nevén hottentotta) mítoszról van szó, melyben a Nap és a Szél versengenek egy lány szerelméért, aki nagyon szereti a színeket. Tetszett, hogy a történetben mind a Nap, mind pedig a Szél színeket varázsolt a pusztaságba a lány kedvéért.
(Videó a mesélésről itt, eredeti forrás itt, képeskönyv itt)

A sor végül Nagy Enikő zárta, aki a hindu mitológiából hozott magával két, a Marsról és a Fiastyúkról szóló rövidebb mítoszt. Megtudtuk, hogyan született meg Kártikéja, a háború istene, a Fiastyúk hat csillagának darabjaiból, akik maguk szikrákból jöttek létre.
(Róla bővebben itt olvashattok)
A kérdés: Ha divatot szeretnénk teremteni, a dél-afrikai mese színvilága, vagy a hindu mítoszok vagány szikrái lennének-e jobb vizuális inspiráció?
A győztes: A khoikhoi mitológia

Összességében megint nagyon remek program született a témából és a változatos mitológiákból. A közönség lelkes volt, figyelmes, és gondosan szavazott is a győztesekre - ez úton is köszönjük! A rendezvény barátságos, oldott hangulatban telt, és a Mítoszok Csatája hagyományai szerint ismét az előbbi, és nem az utóbbi félen volt a hagsúly.

Hamarosan ismét jelentkezünk!

Majmok vs Démonok: Rámájana kiállítás az Ázsiai Művészeti Múzeumban

A mesemondó számára semmi sem lehetetlen: Még az sem, hogy péntek kora reggel visszacaplasson az öböl túlsó partjáról San Francisco belvárosába, hogy elcsípje az aznap megnyitott Rámájana kiállítást.
Mindenféle tényezőknek köszönhetően egy jó órával nyitás előtt érkeztem; a hátralévő időt a múzeum lépcsőin üldögélve töltöttem, miközben lassan kisebbfajta tömeg gyűlt össze a kapuk előtt. Bár a hivatalos, látványos, színes-szagos nyitó ünnepély csak vasárnap lesz, a kiállítás péntek reggeltől megtekinthető volt.

Meg is lett tekintve. Alaposan.

Mesemondó mesterem, Cathryn, és az Eposznap másik "bejáró" résztvevője, Margaret társaságában, három óra alatt sikerült végigérni az egész Rámájanán. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legjobb kiállítás volt, amit valaha láttam. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett fényképezni, mert vizuálisan lenyűgöző volt mind az öt terem, és a tárgyak is, amiket összeválogattak.
A Rámájana hosszú és komplex történet, rengeteg szereplővel és kulturális rétegek tucatjaival. Hatalmas kihívás volt a szervezők számára, hogy érthetően mutassák be, anélkül, hogy túlzottan leegyszerűsítenék - kötéltáncra hasonlító módon kellett egyensúlyozniuk, hogy meglegyen a megfelelő mennyiségű információ, ne vesszenek el a látogatók, kronologikus sorrendben haladjon a történet, és még élvezhető is legyen az egész. Sikerült.

A kiállítás első, legnagyobb részlege megismertette a látogatókat az eposz történetével. Az ajtón belépve rögtön egy 10 perces videó fogadott minket, melyben szakértők beszéltek szenvedélyes lelkesedéssel az eposz jelentőségéről, miközben részleteket láthattunk Rámájana-előadásokból Indiából, Thaiföldről, Baliról, és egyéb helyekről. A videó után kezdődtek maguk a kiállítótermek, melyeken áthaladva szépen fokozatosan bontakozott ki a történet, Ráma száműzetésétől Szíta tűzpróbájáig. Nem csak tárgyakon keresztül meséltek - volt persze rengeteg miniatúra, festmény, dombormű, sőt, mesemondó tekercsek és falikárpitok is - hanem minden sarokban voltak kézbe vehető füzetecskék is, melyek felsorolták, ki kicsoda (ha belezavarodna az ember), és jelezték, hol tartunk éppen a történetben. Ami a legjobban megfogott az egészben, azok a feliratok voltak. Általánosságban véve haknis vagyok a múzeumi feliratokra: Pont az nem szokott rajtuk lenni, ami leginkább érdekli az embert. Sokszor hiányzik vagy a lelőhely, a kultúra, az évszázad, vagy a tárgy pontos megnevezése ("szobor" - kösz :P ), és mivel felmérések szerint az átlag látogató 2-3 másodpercet (!) tölt el egy tárgy megnézésével, a legtöbb tábla nem különösebben erőlteti meg magát, ami a leírásokat illeti. A Rámájana szervezőiben azonban kellemesen csalódnom kellett. Minden tárgy mellett megjelölték a származási helyet, címet, dátumot, stb., és ráadásul részletes információt mellékeltek arról is, mit érdemes nézni rajtuk, mi az a fura kék izé a sarokban, és hogy az eposznak melyik jelenetét ábrázolják. Mivel az egyes mozzanatokat megörökítő képek és más alkotások mindig egy helyen csoportosultak, az ember egymás mellett láthatta, hogyan képzelték el az adott jelenetet a középkori Indiában, a 19. századi Burmában, vagy esetleg ötven évvel ezelőtt Thaiföldön. A táblácskák részletesen elmagyarázták, melyik figurában kit kell felismerni, miért érdekes az adott koncepció más forrásokhoz képest, és még nagyítók is lógtak a falon, amikkel közelebbről megvizsgálhatta az ember a miniatúrák apró részleteit. És ha még ez sem lett volna elég, legalább fél tucat képernyőt is elhelyeztek a kiállításban, amiken rövid videókat nézhettünk: Jeleneteket egy 1980-as indiai Rámájana TV sorozatból, a 2008-as filmből, egy 1990-es japán rajzfilm-változatból, és több színpadi előadásból, Kambodzsától Jáváig. Az első szakaszon végigérve a szervezők még egy igen csinos vázlatot is készítettek nekünk, színes vonalakkal jelölve az egyes szereplők útját a történetben:

A következő három terem három szereplőt mutatott be részletesen: Szítát (Ráma elrabolt feleségét), Hanumánt (a hűséges majom-harcost), és Ravanát (a démont, aki Szítát elrabolta). Mindegyik kiállítás tárgyak széles skáláját tartalmazta: Festményeket, szobrokat, árnybábokat, maszkokat, hímzéseket, sőt, fotókat is régebbi színpadi előadásokról. Arra törekedtek, hogy mindegyiküknek a lehető legtöbb arcát mutassák be (szó szerint); mivel Rámát, a főszereplőt, az első szakaszon alaposan megismertük, neki nem szenteltek külön termet, de nyilvánvalóan lépten-nyomon felbukkant a többi háromban. Ráma helyett az utolsó teremben videón láthattuk az eposz különböző befejezéseit (mert változattól függően többféleképpen végződik a történet), és néhány festmény és dombormű társaságban elolvashattuk, mi lett az egyes szereplők további sorsa. Ez volt a kiállítás legkisebb terme, de szépen és kereken lezárta az egész élményt. 

A könyvesboltban sikerült megállnom, hogy ne vásároljam meg a kiállítás színes-szagos katalógusát csillagászati összegért (egyébként belenéztem, és az is szépnek és igényesnek tűnt). A Rámájanát sajnos már mesélték egyszer Eposznapon, pár évvel ezelőtt, különben ennek apropóján mindenképpen javasoltam volna... kedvem lett újraolvasni az egészet. 

Így kell kiállítást rendezni. Csillagos ötös. Aki teheti (nyugati parti magyarok, figyelem!), mindenképpen nézze meg.