2020. december 31., csütörtök

346 fülbemászó

Ti is szoktatok zenével a fületekben ébredni?
Most már harmadik éve szokásom, hogy minden reggel leírom, milyen dal van beragadva a fülembe, amikor felébredek. Általában napközben is folyamatosan megy a "belső rádió", de reggel vagyok a legjobban a tudatában, és mindig vicces lejegyezni, mivel indítottam a napot. Továbbra is igaz, hogy a lista csak köszönő viszonyban van a kedvenc zenéimmel, és ahhoz sincs sok köze, hogy mit hallgattam sokat egy adott időszakban. Úgy tűnik, egyszerűen vannak zenék, amik ragadósabbak.
(A tavalyi és a tavalyelőtti bejegyzést a linkekre kattintva érhetitek el.)



Idén minden eddiginél többször, összesen 346 reggelen ébredtem úgy, hogy zene szólt a fejemben. Összesen 149 különböző szám váltotta egymást kisebb-nagyobb gyakorisággal (tavaly 137, tavalyelőtt meg 150, szóval ez nem változott sokat).
Az egyéni toplista a következőképpen alakult:

Első helyen, 15 reggellel, ami egyéni rekord:
(Ezt a számot egyébként tényleg nagyon szeretem, és szerintem jobb, mint akár a Let it go, akár az Into the Unknown.)


Második helyen, 13 reggellel:
(Elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a Greatest Showman-t, ami retek rossz film, de a zenéje nagyon lendületes, fülbemászónak tervezték, és többé nem fogom tudni kiverni az agyamból.)


Harmadik helyen, 12 reggellel:
(Mondom)


Megosztott harmadik helyen, töretlenül, 12 reggellel:


Negyedik helyen, 10 reggellel:
(Ilyen névvel, ugye... Nagyon mókás egyébként, a fickó minden évben összevágja az év pop slágereit egyetlen számba, és a 2019-es különösen jól sikerült.)


Ötödik helyen, 9 reggellel:
(Erről az albumról alább még lesz szó)


Megosztott ötödik helyen, szintén 9 reggellel:
(Ugye)


Hatodik helyen, ami már nem Top 5, de nagyon szerettem 7 reggelen erre ébredni:


Ami az albumokat illeti: természetesen a feljebb már emlegetett Greatest Showman vitte el a pálmát, összesen 58 reggellel (Other side 13, Greatest Show 12, From now on 9, Million dreams 7, This is me - Come alive - Rewrite the stars 4, Tightrope 4, Never enough 1). 

Második helyen a Birds of Prey soundtrackje áll, amit nagyon szeretek és sokat hallgatok, amióta megnéztem a filmet, remekül lehet rá fel-alá masírozni a városban. Összesen 33 reggelen ébredtem vele, eléggé egyenletes elosztásban, ami szerintem jelzi az album minőségét (Feeling good 9, Joke's on you 5, Hit me with your best shot 4, I'm gonna love you 3, Smile 2, Sway with me 2, Lonely gun 2, Bad memory 2, Man's world 1, Experiment on me 1, Diamonds 1, Danger 1).

Harmadik helyen töretlenül a Hamilton áll, ami örök időkre belevéste magát az agyamba, de nem bánom. 20 reggelt indítottam vele. Szorosan követi a Moana soundtrack 17 reggellel (You're welcome 6, Shiny 5, We know the way 4, How far I'll go 2), és DJ Earworm 16 reggele, melyek között a fenti 2019-es antológián kívül kiemelkedő helyen szerepel 2010 és 2017. A Magicians musical számok 14 reggellel képviseltették magukat (One day more 7, Here I go again 5).

Mindig vannak olyan reggelek is, amelyeken a saját agyam váratlan dolgokkal rukkol elő. Idén az egyik nagy WTF ébredés ez a kellemes szám volt, amit egy ismerős linkelt át nekem, egyszer hallgattam meg, nagyon szórakoztatónak találtam, és hetekkel később mászott elő az agyam valamilyen rejtekéből. A másik kevésbé WTF, de említést érdemel, mert Sütő Fanni kreativitását dicséri. És igen, volt olyan reggel is, hogy a Magyar népmesék nyitózenéjére ébredtem.

Ki van még így a zenékkel rajtam kívül? Mi szokott beragadni a fületekbe?...

2020. december 29., kedd

2020 - Az év (jó) könyvekben

Szokásos év végi olvasmány-összesítés következik, különös tekintettel a kiemelkedő új kedvencekre.

Idén összesen 124 könyvet fejeztem be, nagyjából 29.000 oldal értékben. Ez némileg kevesebb, mint a tavalyi könyvszám, de oldalszámban több. Úgy tűnik, hosszabb dolgokat olvastam az idén, és kevesebb képregényt... Az összesből 41 kötet tartozott a "népmesék nyomában a világ körül" kihíváshoz, melynek során elhagytam Afrikát, végigszántottam a Közel-Keleten és Dél-Ázsián, és mindössze 3 kötetre vagyok a célvonaltól!
(Természetesen lesz folytatás.)

Idei abszolút kedvencek

Space Opera (Catherynne M. Valente)
- Az idei év legnagyobb kedvence. Az írónőt eddig is szerettem, de most, hogy felszívta Douglas Adams hamvait az orrába, olyat alkotott, amitől lefordultam a székről. Az intergalaktikus Eurovíziós Dalfesztiválról szóló őrült sztori minden sorát imádtam. 

Biological exuberance (Bruce Bagemihl) - Zseniális, lexikon méretű, tudományos hivatkozásokkal ellátott kötet arról, hányféle formában jelenik meg az állatvilágban a homo- és biszexualitás (helyhiány miatt a 800 oldal csak a madarakra és az emlősökre szorítkozik, de hoz pár másik példát is). Nem csak szörnyen mókás dolgokat tudhatunk meg belőle (pl. hogy hogyan maszturbálnak a kolibrik pókhálóba ragadt levelekkel), de ráadásul átértelmez mindent, amit a "természetes" viselkedési formákról a társadalom gondolni szokott. Pl. hogy a szex messze nem csak a fajfenntartásról szól az állatok között, hanem az intimitásról, a szórakozásról, és a gondoskodásról is. 

Complete stories (Dorothy Parker) - Első találkozásom Dorothy Parkerrel, novellagyűjtemény formájában, és megvettem kilóra. Humoros szöveg, mély érzelmek, tűpontos társadalomkritika. A hölgy nem tud hibázni. 

A szerencse lánya (Karig Sára) - Hosszú életinterjú egy különleges nővel, akit eddig csak népmesegyűjtemények szerkesztőjeként ismertem. Karig Sára tevékenyen, karakán módon, és jó humorral átvészelt egy világháborút, gyerekeket és felnőtteket mentett a németektől, majd lehúzott sok évet az északi-sarkkörön egy munkatáborban, mint rendszerellenes elem. Mindezt olyan nagy mesélő kedvvel, és olyan frappánsan adja elő, hogy örökre a szívembe zártam érte.  

Akiknek két anyja van (Mártonffy Zsuzsa) - Végtelenül fontos, és mélyen megérintő kötet az örökbefogadásról, interjúkon és személyes történeteken keresztül. Megszólalnak benne örökbefogadók és örökbefogadottak, vér szerinti és nevelőszülők, és szakemberek is. Tabudöntögető, kötelező olvasmány.

Erdős Renée - Elkezdtem magam művelni magyar női írók témában (a NAT elleni lázadásként), és ő lett az új kedvencem. A római naplójával hódított meg, de nagyon tetszik az önéletrajzi regénysorozata, az Ősök és ivadékok is. Izgalmas élete volt, izgalmas korban élt, és nagyon szeretem a személyiségét.

Húsz év múlva (Alexandre Dumas) - Gyerekkoromban imádtam és sokszor kiolvastam A három testőrt, és most, húsz évvel később, gondoltam, illik kézbe venni a folytatást is. Nagyon bejött, szerintem regényként még jobb is, mint az első rész. Jó volt megint elmerülni Dumas világában. 

The Dreaming (Simon Spurrier) - Év végén hoztam be az egész éves képregény-adagot, és minden mesemondónak kötelező olvasmányként ajánlom. A Neil Gaiman által kreált Sandman-álomvilágban játszódó történet tele van mitikus utalásokkal, a történet a mesék és az álmok hasznát kutatja. Némileg szürreális képi világgal, és sok humorral.

Harleen (Stjepan Šejić)
- A képregények közül kiemelkedett kedvenc író-rajzolóm DC alkotása, ami Harley Quinn eredettörténetét gondolta újra. Látványában remek, sztorijában ütős.


Kedvenc non-fiction olvasmányok

The Last Battle (Stephen Harding) - A második világháború utolsó napjainak egyik legérdekesebb csatájáról szól ez a kötet, amelyben amerikai katonák és német ellenállók védelmeztek egy csapat francia hadifoglyot egy tiroli kastélyban. Mikrotörténelem, párhuzamos életrajzok, ostrom. Nagyon jól összerakott kötet, és filmre kívánkozó sztori.

The story of life in 25 fossils (Donald R. Prothero)
- Kedvem támadt őslényekről olvasni, és ez a kötet akadt a kezembe. Nagyon bejött, ahogy 25 híres leleten, és az őket megtaláló kutatók életén (és vitáin) keresztül mutatja be az élet kialakulását a földön, az első egysejtűektől az emberekig. Felnőtt fejjel érdekes és szórakoztató olvasmány, sokat tanultam belőle. 

The disappearing spoon (Sam Keane) - Mivel kamasz koromban utáltam a kémiát, idén úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Ez a könyv a periódusos rendszerben barangol, és mindenféle tudománytörténeti anekdotákkal fűszerezi az elemekről (és felhasználásukról) szóló információkat. Külön izgalmas volt arról olvasni, hogyan versenyeztek kutatók egymással az elemek "megtalálásában".

Kedvenc folklór kötetek

Finn & the Fianna, Scottish Myths and Legends (Daniel Allison)
- Egy ismerős skót mesemondó két remek kötetet adott ki az idén. Mindkettő lendületes, olvasmányos, a szóbeli mesélés hangulatát visszaadó könyv, megbízható háttérmunkával és forrásokkal ellátva. Mindkettő elvarázsolt, és a Fianna kötetre külön elmondhatom, hogy elnyerte a tetszésemet (Fianna-legendák témájában nagyon válogatós vagyok). 




Női írók és nőtörténelem

My story (Marilyn Monroe)
- Sohasem érdekelt különösebben Marilyn Monroe, de valamiért belefutottam a (félbehagyott) önéletrajzába, és kíváncsi lettem. Nagyon szerethető figura bontakozik ki a sorokból, akivel a kor és Hollywood mocsok kegyetlenül bánt. 

Lieutenant Nun (Catalina de Erauso) - Egy kiugrott apáca, aki az 1600-as évek elején férfinak öltözve elment Dél-Amerikába conquistadornak. És aztán visszajött. És megírta az önéletrajzát. És odaadta a királynak. Azzal, hogy dicséretet érdemel, mert még mindig szűz. Ami a kor definíciója szerint valójában igaz is volt, mert csak lányokat és nemes asszonyokat döntött meg mindenhol, amerre járt... "Én vagyok az ördög", mondja magáról, és egyáltalán nem egyszerű vagy szívmelengető figura, de nagyon, nagyon érdekes. 

Wonderful adventures or Mrs. Seacole in many lands (Mary Seacole) - Ha Florence Nightingale-től mindenki el van ájulva, akkor Mother Seacole is említést érdemel. Miután ápolónak nem vették fel a britek (annak ellenére, szabadon született fekete jamaikai hölgy lévén már az anyja is kórházat üzemeltetett odahaza), Mary Seacole felpakolt, elvonult a krími háborúba, és felhúzott egy vendéglőt a frontvonal mögött, hogy bőséges főtt ételt diktáljon szegény "fiúkba". Nagyon jópofa az önéletrajz szövege, és érdekes a Nightingale-történetet a másik oldalról látni. 

The fossil hunter (Shelley Emling) - Mary Anning, az egyik első őslénykutató életrajza. Rengeteg felfedezést köszönhet neki a tudomány abból az időből, amikor a "dinoszaurusz" szó még nem is létezett. Kicsit szívszorító, hogy életében alig kapott érte bármiféle elismerést (mert nő volt, ugye). 

Born to rebel (Mary Allsebrook)
- Harriet Boyd Hawes régésznő és ápolónő életrajza az unokája tollából, sok levél- és naplórészlettel. A hölgy minószi palotákat tárt fel Krétán, mellette az első világháborúban kórházat üzemeltettet, és sok egyéb izgalmas kalandja is volt. A könyv alig beszerezhető, a hölgyről kevesen tudnak, pedig nagy kedvencem lett az első soroktól fogva. 

Wishful drinking, The princess diaries (Carrie Fisher) - Hiányzik a mai közéletből Űranyu, úgyhogy elolvastam végre a könyveit. Hatalmas nagy arc volt ez a nő.

2020. december 28., hétfő

2020 - Az év (jó) sorozatokban

Mondhatnám, hogy idén a karanténnak köszönhetően bőségesen volt idő sorozatokat nézni... de az az igazság, hogy én alapjáraton is nagyon sokat nézek, így nem lehet az idei termést egy az egyben a koronavírus számlájára írni. Ez van.

Röviden, számokban:
Idén kereken 101 sorozatot néztem,
ezek közül 73-at fejeztem be,
és 7 volt újranézés.

Az idei új kedvencek
(Mindenféle sorrendet nélkülözve)

Brave new world - Bevallom őszintén, a könyv nekem kimaradt, biztos vagyok benne, hogy jobb mint az adaptáció, de így látatlanban nekem nagyon tetszett a sorozat. Jók a színészek, jól van felépítve a világ, és bár a mondanivaló erősen didaktikus, élvezetes volt végig követni a történetet. Sajnos a sorozatot rögtön el is kaszálták, szóval ennyi volt. 

Snowpiercer
- És ha már a társadalomkritikánál tartunk, itt egy újabb klasszikus, Daveed Diggs főszereplésével. Én anno a filmet is szerettem, de ez a sorozat nagyon hozza a formát, szereposztásban és világépítésben is. Mondjuk még mindig nem értem, miért pont két kocsi levendulát kell termeszteni az emberiség utolsó túlélői számára, de hajlandó vagyok felfüggeszteni a kétkedésem a tanulság (és a látvány) javára. Hamarosan jön a második évad.

Upload - Úgy tűnik, ez ilyen utó- és disztópisztikus év volt. Nem lepődöm meg. Az Upload egy nagyon kellemes, kicsit Black Mirror-ra hajazó sztori, ahol embereket a haláluk után egy virtuális világba töltenek fel... annak minden előnyével és hátrányával együtt. Van benne egy kis szerelmi szál, meg egy csomó nagyon kézenfekvő poén. És lesz folytatás. 

The plot against America - Még mindig a disztópiáknál tartva, itt egy baromi ütős alternatív történelmi sorozat az HBO-tól, ami talán nem is áll annyira messze a jelenlegi idővonaltól. Olyan második világháborús történelmet tár elénk, amelyben az Egyesült Államok Németország-szimpatizáns elnököt választott magának, és azt követi végig, hogyan csapódik ez le az egyszerű emberek mindennapi életében. Sokkal árnyaltabb és realisztikusabb, mint a sokat emlegetett Ember a fellegvárban. Minisorozatként futott, még nem tudni, lesz-e folytatás.

The Great
- És ha már alternatív történelem, itt egy sorozat a szórakoztatóbb fajtából, Nagy Katalin cárnő korai éveiről. Remek szereposztás, sok bújtatott kritika, nagyon fárasztó poénok. Jön a folytatás is. Huzzah!

Zoey's Extraordinary Playlist - Az év egyik habkönnyű meglepetése. Fél füllel nézhető limonádénak indult, de részben a szereposztásnak, részben a soundtracknek, részben a bájos humornak köszönhetően hamar megszerettem. Aki zenés-táncos-humoros-szerelmes, néhol könnyezős kikapcsolódásra vágyik, annak melegen ajánlom. 

Locke & Key - A debütáló fantasy sorozatok közül idén ez volt a kedvenc. Creepy, trippy, sötét, izgalmas, és természetesen képregényen alapszik. Meg is hosszabbították rögtön két évadra. 

Visszatérő klasszikusok

The Mandalorian - Nyilván. A második évad is hozta az izgalmas, szerethető, jó ritmusú űr-western zsánert, amit elvártunk tőle. Egymaga húzza mokány póniként a Star Wars Univerzum félig döglött moziverzumát. 

Umbrella Academy - Jött a második évad, és szerettük. A szereposztás megint elvitte a vállán, de a sztori sem volt rossz, sőt. Jöhet a harmadik is. 

Better Call Saul
- Bár a visszatérők között szerepel, idén is benne van a kedvencek hármas toplistájában. Ez a sorozat egyszerűen nem tud hibázni. Mindenkit szeretettel várok TED előadásomra, melyben kifejtem, hogy miért sokkal jobb minden szempontból, mint a Breaking Bad. Ez van. 

Dragon Prince - Továbbra is szerethető, bájos, izgalmas, és egyszerre melengetheti meg az Avatar-rajongók és a D&D-játékosok szívét. Valamint bemutatja, milyen tök jó a fantasy műfaj, ha nagyobb benne a szereplők sokszínűsége. 

Doom Patrol - És ha már a szerethető csapatoknál tartunk: idén ismét top 3 számomra az elcseszett életű szuperhősök szedett-vedett talált családja, és az ő teljesen őrült kalandjaik. Jövőre jöhet a ráadás. Danny The Street For President. 

"Late to the party"
(Sorozatok, amik nem idén kezdődtek, de valamiért most hoztam be őket)

The Boys
- Nagy kedvenc az idei év végére. A képregényt még nem olvastam, de a sorozat üt, humorban, csapatban, és mondanivalóban egyaránt. Csak az vele a baj, hogy innentől nem tudok majd komoly pofával végignézni egyetlen DC filmet sem.
(Mondjuk eddig se tudtam.)

Cobra Kai - Sose gondoltam volna, hogy rajongója leszek egy Karate Kölyök sorozatnak, de ez a szösszenet valahogy megvett kilóra. Egyszerűen szerethetőek a karakterek, és sok a humoros visszautalás az eredeti filmre, amiken mindig jót kuncogtam. Állítólag a harmadik évad nem sikerült túl fényesre, de majd pénteken meglátjuk. 

Star Trek: Discovery - Az idei év nagy megtérése. Az első évadot szörnyen gáznak tartottam, kifolyt tőle az agyam; a másodikba csak azért kezdtem bele, mert éppen nem volt jobb, amit horgolás közben hallgathattam volna. A második évadnak viszont sikerült megfordítania az első évad összes kínos blamáját, és a végére nagyon szerethető lett, na. Űrkalandok helyett beleálltak a "szerető nagy család" sztoriba, és ez jobban fekszik nekik. 

Peaky Blinders - Jobb későn, mint soha. Mondjuk a negyedik évad végére már nagyon vártam, hogy kiszenvedjen ez a szerencsétlen család, de ha lesz újabb, akkor azt is nézni fogom. 

Society - Az idei év egyik nagy tündérmesei meglepetése, amelyben egy rakat kamasznak kell újra felépítenie az emberi civilizációt egy világtól és felnőttektől elvágott, elhagyott városban. 
(Bónusz annak, aki rájön, melyik mesén alapszik a sztori.)

Búcsúzó kedvencek

Magicians
- Könnyes búcsút vettünk az utánozhatatlan Margo Nagykirálytól és kis csapatától. Szerencsére előre tudták, hogy el lesznek kaszálva, úgyhogy sikerült nagyon frappáns lezárást kerekíteniük a sztorinak. Hiányozni fognak. Elkezdtem újranézni elölről, mert a Zember még nem látta.

The Good Place - Ez a sorozat az utolsó évadával hódított meg egészen. Nagyon bájosan zárták le, és hagytak maguk után sok töprengeni valót. Biztos, hogy újra fogom nézni. 

Szégyenlista

Raised by wolves - Nem vagyok képes feldolgozni ezt az izét. Rengeteg kérdésem van. Tényleg hat embrióval akarták megmenteni az emberiséget? És miért van szükség aparobotra, ha az anyarobot ugyanolyan erős? És miért nem húztak egy nyamvadt kerítést a ház köré, hogy az emberiség nem kóricáljon el a halálba? Ez a sorozat a "you had one job" mém iskolapéldája. 

Emily in Paris - Emily az a fajta amerikai turista Párizsban, akit izomból képen szeretnék törölni. 

Another life - Ez igazából mókás volt, főleg a klasszikus sci-fi áthallásokkal, de az a gyanúm, hogy komolyan gondolták.

Cursed - Engedjétek vissza Flokit a természetes élőhelyére!

Bridgerton - A Facebook ismerőseim nem tudnak megegyezni, hogy ezt a sorozatot az alkotók paródiának szánták-e vagy sem, és ez nagyjából mindent elmond. A szereposztás zseniális (Polly Walker még mindig istennő), kár érte, hogy egy közepes szűzlányos-fűzőszaggatós limonádéban kell szerepelniük. 

BÓNUSZ KÉRDÉS

Vajon hány idei kedvenc sorozatomban szerepel tök véletlenül Giancarlo Esposito?...

Okéoké, komolyan:

Ti mit szerettetek az idén, és mit vártok a jövő évi termésből a legjobban?

2020. december 26., szombat

A Himalája mitikus faunája (Népmesék nyomában a világ körül 195. - Bhután)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales of Bhutan

Kunzang Choden
White Lotus Press, 1995.

A könyvben 27 népmese és 11 legenda található. Az előszót egy bhutáni hercegnő írta, aki a szerzőt méltatja, amiért létrehozta az ország első népmesegyűjteményét. Egy második előszóban a szerző gyerekkoráról, mesehallgató élményeiről olvashatunk, valamint a bhutáni mesemondó hagyomány sajátosságairól - például arról, hogy a mesék közben időnként a közönségnek is meg kell szólalnia, hogy "és aztán", különben a szellemek ellopják a mesét. Az is nagyon tetszett, hogy a bhutáni nyelveken a meséket nem mondják, hanem "szabadon engedik" vagy "kibontják". A könyv bevezetője Bhután történelméről, kultúrájáról és földrajzáról szól, és térkép is tartozik hozzá. A végén szószedetet találunk a mesékben előforduló idegen szavak magyarázataival. 

Fénypontok

A "nyulacska harangocskája" stílusú láncmesékből először olvastam itt olyan verziót, ami tetszett - leginkább azért, mert magukról a mesékről szólt. A bhutáni történetek mindig két szóval kezdődnek: Dangbo, dingbo (avagy, ha nagyon régen történt, dangboooo, dingboooo). Dangbo és Dingbo kergetik egymást, de Dingbo sohasem érhet Dangbo nyomába, vagy eltűnnek a mesék a földről. A történetben Dangbo tüskébe lép, és nem tud futni; segítők láncolatára van szüksége, hogy kiszedje a tüskét, mielőtt Dingbo utolérné. 
Acho La La
története egy klassz varázslatos menekülés volt, amelyben egy lány egy öreg kutya és egy tetű segítségével menekült el egy szörnyeteg házából. Útközben magokat szórt hátra, amikből erdők nőttek, és végül a (némileg lusta) Hold segítségével felmászott az égbe. Bum Sing Sing Yangdonma meséjében szintén szörnyeteg fogságába került egy lány, aki végül öregasszonynak álcázva magát nem csak megmentett egy csomó embert, hanem sikerült kedves, gondoskodó férjet is választania magának. A szörnyek közül a leggusztustalanabb a golyvás szellem volt, akinek vízzel teli kelés volt a nyakán; ha nem tartották tűzzel kordában, a  golyva egyre nagyobb lett, míg végül kidurrant, és vízzel árasztotta el a házat. Elég hátborzongató volt a rolong is, ami  zombi bhutáni megfelelője, egy gonosz szellemek által mozgatott hulla, merev végtagokkal és nyüvekkel teli szájjal. Aztán ott volt még a stewa rutu, egy polipszerű vízi szörnyeteg, ami az emberekből ki tudta szívni a vérüket az árnyékukon keresztül. Végül egy elefánt segítségével ejtették el. Egy másik történetből az is kiderült, hogy a partra vetődött stewa rutu úgy néz ki, mint egy darab bél, amíg egy gyanútlan halandó meg nem próbálja főzni - akkor ugyanis visszanyeri az eredeti alakját. Hátborzongatóan realisztikus volt a történet a lányról, akit lenyelt egy piton, de sikerült kivágnia magát az állat gyomrából. 
Akadt egy "áruló anya" mese is, amit azért emelek ki, mert utálom ezt a mesetípust, de itt sikerült érdekes verziót csinálni belőle. Az anya egy szellemet segített a fiával szemben, de azért, mert a szellem elhitette vele, hogy ő is halandó ember, és a fia gonoszságból támadta meg. Végül pedig nem kivégezték, hanem felismerte és megbánta a hibáját.
A jellegzetes himalájai történetek közül jelen voltak a jeti-legendák, itt kétféle lény, a nagyobb bozontos migoi, és a kisebb, csapatosan garázdálkodó mirgola képében. 


Kapcsolatok

A leginkább meglepő párhuzam: Svájc után itt megint találkoztam a történettel, melyben egy fickó egy hibernáló sárkány barlangjában élte túl a telet a hegyek között. Ráadásul a sárkány tejével táplálkozott, amíg el nem jött a szabadulás ideje. Most már kíváncsi vagyok, máshol is vannak-e ilyen történetek...
Dawa Zangpo meséje klasszikus varázsgyűrű (Aladdin) történet volt; itt egy macska, egy kutya, és egy majom segített a hősnek visszaszerezni a gyűrűjét. Érdekes módon a házimunkát elcserélő férj és feleség meséje itt majommal és tyúkkal szerepelt - a végén pedig, erősen a brémai muzsikusokhoz hasonlító módon, a tyúk meg is szabadult a semmirekellő majomtól. Akadtak természetesen szorgos és lusta lányok is, akiket egy egér (Aming Niwa) jutalmazott és büntetett meg; terülj-terülj asztalkám (A varázslatos phob), valamint egy Fortunatus-mese, itt szegény fiúval és a gonosz feleséget majommá változtató virágokkal. Akadt egy nagyon fura állatvőlegény-mese is, ahol a szóban forgó vőlegény egy kecske farka volt. A végén, amikor a felesége túl korán égette el az állatbőrt, a semmiből teremtett palotában minden egy kicsit furára sikerült: a ruháknak hiányzott a gallérja, az edényeknek törött volt a széle, stb. Egy perzsa mesére emlékeztetett Mekhay Doma, egy lány története, aki hordóban gurult le a hegyoldalon, hogy elkerülje a rá vadászó állatokat. Csizmás Kandúr szerepét itt egy sánta majom látta el.
Nyala Lungma, aki a hamarosan meghaló emberek belsőségeit mossa a patakban, a kelta mosónőkre emlékeztetett, akik a hősök véres ruháival jósolják meg a közelgő halált. Nyala Dermo története a tündérbába-legendák rokona volt; egy halandó sámánasszonyt kért meg a szellem, hogy gyógyítsa meg a fiát, akit az tett beteggé, hogy kiűzték egy beteg halandó testéből...
A tricksterek között szerepelt a béka, aki elhitette a tigrissel, hogy ő tigrist szokott enni.

Hova tovább?
Nagy ugrással Japánba!

2020. december 19., szombat

Démonok, szellemek, furfangos asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 194. - Nepál)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Nepal
Karuna Kar Vaidya
Ratna Pustak Bhandar, 1979.

Ez a pompás borítóval ellátott könyv 11 történetet tartalmaz. A rövid előszóból megtudjuk, hogy a szövegeket hagyományos mesemondóktól gyűjtötték, és szöveghűen fordították, és hogy a könyv a nepáli mesék különböző fajtáinak sokszínűségét kívánja bemutatni. A meséket fekete-fehér illusztrációk kísérik.


Fénypontok

A legjobb sztori a könyvben egy szegény asszonyról szólt, akinek a férjét elrabolta egy démon bambuszvágás közben, és felvette az alakját. Az asszony rájött, hogy a férje nem igazi ember, és furfangos módokon nem csak megszabadult a démontól, de ráadásul egy sereg tolvajtól is, majd végül a férjét is sikerült megmentenie.
Tetszett az a mese, amelyben egy zsugori öregasszony nem engedte az öt menyének, hogy jóllakjanak a ház élelmiszer-készleteiből. A legfiatalabb feleség tanácsára az asszonyok titokban kilopták az ételt a pajtából, és furfangos módon elérték, hogy az anyósuk azt higgye, szellemek rabolták ki - és okuljon a dologból. 
Hátborzongató verzió volt a "randevú Szamarkandban" történetre A halálisten meséje, amelyben egy fekete kígyó jósolta meg előre egy ember halálának helyét és óráját. Amikor eljött az idő, a fickót egy szárnyas ló csábította vissza az eredeti helyszínre... ahol a halálisten rendelésének igézete alatt öngyilkos lett. Uhh.


Kapcsolatok

Dhon Cholecha meséje a szorgos és lusta lányok egy változata volt, Sinhapata Maiju története pedig csótány kisasszony házasságára hasonlított: több alkalmatlan kérő utána  hölgy egy egérhez ment feleségül, aki a királyi kincstárban lakott. Az egér sajnos idővel belefulladt egy olajoskorsóba, de a feleséget a király megszánta, és helyet adott neki a palotában.
Az ügyeletes trickster egy Kakaju nevű furfangos fickó, aki mindenféle trükkökkel (aranyat potyogtató szamár, ruhát termő fa, stb.) kiforgatott embereket a vagyonukból, míg ő maga jól meg nem gazdagodott. 

Hova tovább?
Bhutánba!

2020. december 12., szombat

A mesék mint ragyogó ékkövek (Népmesék nyomában a világ körül 193. - Banglades)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Bangladesh
Roy Choudhury & Pranab Chandra
Sterling, 1982.

A kötet 16 népmesét tartalmaz. A rövid bevezető bemutatja a bangladesi történelmet, kultúrát, és mesemondó hagyományt; néhány érdekesebb információt megtudhatunk belőle a mesékről is elöljáróban. A történeteket fekete-fehér illusztrációk kísérik, és a hosszabb legendák, balladák esetében leírásokat kapunk arról is, hogyan zajlanak az élőszóban történő előadásaik, vagy milyen kapcsolataik vannak más népmesékkel és hagyományokkal. 

Fénypontok

A fordító szerint Malanchamala története a bengáli népmesék koronaékszere - és hajlamos vagyok egyetérteni vele. Hosszú és gazdag mese, amelyben egy bátor és állhatatos lány sorozatosan megmenti a férje életét (akit hétnapos korában adtak hozzá, hogy elkerüljenek egy halálos jóslatot). A lányt a megpróbáltatások során egy nagyon jó fej tigriscsalád segíti, akik magasról tesznek az emberek társadalmi elvárásaira, valamint egy szárnyas paripa, amelyik rosszkedvében embereket eszik. Nagyon szép, és nagyon izgalmas történet.
Nagyon tetszett Behula története, egy másik állhatatos asszonyé - főleg azért, mert a sztorit az istenek mozgatták. Egy kisebb kígyóistennő, Mansa Devi, be akart kerülni a nagy istenek pantheonjába, és ezt csak úgy tehette meg, ha egy gazdag és befolyásos kereskedő imádkozik hozzá. Amikor a kereskedő ezt megtagadta, az istennő bosszúból kígyómarással megölte a fiát. A fiú felesége a férje testével együtt beült a halotti hajóba, és keresztülment mindenféle kalandokon, míg végül az istenek elkezdtek félni, hogy halálában hatalmas istennő lesz belőle - ezért inkább leboltolták Mansa Dévivel, hogy feléleszti a férjet, és cserébe helyet kap a pantheonban. Mindenki jól jött ki a dologból. 
Chandravati története egy félig szerelmes, félig vallásos ballada egy lányról, aki beleszeret egy fiúba, de az esküvőjük napján kiderül, hogy a vőlegény már házas, ráadásul kaszton kívül házasodott. Mivel egy lányt másodjára nem lehet eljegyezni, Chandravati a vallásnak szenteli az életét, és nekiáll megírni egy bengáli Rámájanát. A lány attól fogva Siva tiszteletének és az epikus költészetnek szenteli az életét, hiába kesereg a hűtlen kedvese az ablaka alatt. Egyébként utánanéztem: Chandravati "női Rámájana" verziója tényleg létezik, a 16. században keletkezett, és Szítá szemszögéből meséli el a történetet.
Ferozkhan és Sakina történetében két ellenséges birodalom hercege és hercegnője szeretett egymásba, és álltak ki sereggel a lány dühös apja ellen. Amikor a férjet elfogták, a feleség fegyvert öltött, és ő folytatta a harcot, míg csellel meg nem ölték. 
Nagyon tanulságos volt A király és a veréb története, amelyben egy hiú király nem bírta elviselni egy veréb fecsegését, és egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodott, hogy elhallgattassa - de mindig saját magát sikerült csak megszégyenítenie. 

Kapcsolatok

Pakisztán után, a két ország közös történelme révén, itt ismét szerepelt Mahua tragikus szerelmes története, rövidített formában. Szintén előkerült a "ki a legerősebb" mese a Pancsatantrából, amelyben egy remete végül egy egérhez adta feleségül a(z egérből lett) lányát, illetőleg az a sztori is, ahol egy remete a kutyáját egyre erősebb állatokká változtatta, míg végül a hálátlan háziállat majdnem felfalta őt. 
Itt is volt "termés teteje, termés alja" trickster-történet, egy okos és egy együgyű anyókával. Utóbbi aztán kapott hathatós segítséget ahhoz, hogy helyre tegye a dolgot. Szerepelt az egyik fejezetben egy csokor klasszikus dilemma-mese is, mint pl. a fából faragott lány esete, a kecske és a káposzta átvitele a folyón, vagy a görög mitológiából ismert találós kérdés az emberről. 

Hova tovább?
Nepálba!

2020. december 5., szombat

A végtelen óceán meséi (Népmesék nyomában a világ körül 192. - Maldív-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of the Maldives

Xavier Romero-Frías
Nordic Institute of Asian Studies, 2012.

A könyvben 80 népmese szerepel a Maldív-szigetekről, amiket a szerző 1979 és 2007 között gyűjtött. A kötet elején szószedet, névmagyarázat, és bevezető található. Utóbbi a szigetek szájhagyományáról, vallásos irodalmáról, írásbeliségéről mesél, és arról, hogyan született meg ez a könyv, első népmesegyűjtésként a szigetek történetében. A meséket helyi kategóriákba sorolja: szellemekről és szörnyekről szóló történetek, "tündérmese-szerű mítoszok", tréfás mesék, állatmesék, tengerjáró történetek (énekes, verses "szóbeli térképek"), és történelmi alapú legendák; mindegyik kategóriához külön bevezetőt is kapunk. Az egyes mesék lábjegyzetei megnevezik a mesemondókat, magyarázzák az idegen kifejezéseket, és jelölik az állat- és növényfajok latin neveit is. A könyv végén index és bibliográfia is van.
Illusztrációk bőven találhatók a könyvben, a Maldív-szigetek térképétől fekete-fehér rajzokig és fotókig. Külön gondos illusztrációkat kapunk az egyes halfajokról. 

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a kötetből Az első tonhalak története, amelyben egy híres navigátor megsértődik a hajója legénységére, és kis híján hagyja, hogy levitorlázzanak a világ széléről. Az utolsó pillanatban meggondolja magát, és a legénység hazatér, egy hatalmas raj tonhal kíséretében. Útközben még egy gigantikus remeterákkal is meg kell küzdeniük. Egy 17. századi, állítólag igaz történetben egy hajónyi ember sodródott messze délre, és kötött ki Hollavai szigetén. A történet részletesen leírja a hajótöröttek napjait, míg végül rájönnek, hogy az északra költöző fregattmadarak segítségével tudnak üzenetet küldeni a saját szigetükre, hogy segítséget kérjenek. Szintén a tenger legendái közé tartozott a férfi, aki egy bálna hátán él, és sohasem megy ki a szárazföldre; nyers halat eszik, jó barátságban van a bálnával, és deréktól lefelé kagylók tapadtak a bőrére. A sandara-kagyló legendája a hold királyához és királynőjéhez kötődött - a királynő szerezte meg a varázslatos kagylót a tenger mélyéről, hogy a férje harcba tudjon szállni egy démonnal, és a történet végén a férj a felesének adta át a dicsőséget érte.
Nagyon szép volt az a történet, amelyben egy lány a szerelme helyett véletlenül egy gonosz szellemmel találkozott egy éjszaka, és szörnyű bőrbetegséget kapott tőle. A szerelme azonban nem adta fel a dolgot, keresett egy varázslót, és annak segítségével megszabadította a száműzött lányt a betegségtől. Szintén a betegség, a lepra játszotta a főszerepet Havva Didi történetében, akit kitaszított a családja és a közössége a betegség első jeleire, és egy erdei kunyhóba száműzték. Érdekes módon a történet végén Havva Didi eljutott egy közeli légitámaszpontra, ahol a kórházban meggyógyították, és hűtlen közösségét hátrahagyva egy másik, távoli szigetre költözött. A mentális egészség kérdése bukkant fel abban a sztoriban, ahol egy lány folyton csak zokogott, nem lehetett felvidítani. Végül a húga felfigyelt egy fehér korongra, ami éjjel az ágya felett függött, és az apa hosszas felolvasással és imádkozással el tudta kergetni a szellemet. 
A két kereskedő története egy izgalmas novellamese volt, amelyben egy fickó elrabolta a legjobb barátja feleségét és azt hazudta, meghalt; az igazágra végül fény derült egy fiú segítségével, aki régóta nem bízott már a látszólag barátságos úriemberben. Hasonlóan realisztikus, meglepő végű történet szólt A mangrove-erdő királynőjéről, egy lányról, aki a vadonban nőtt fel és mangrove-gyümölcsön élt - ám amikor a király feleségül vette, és keserves munkával királynőt nevelt belőle, a végén még azt is elfelejtette, mi az a mangrove-gyümölcs (a mese egy szóláshoz tartozó tanmese - a "mangrove-erdő királynője" olyan ember, aki igyekszik gyorsan elfelejteni, honnan jött). 
Nagyon mókás volt az a sztori, amelyben egy halász azért menekült meg egy éjszakai alakváltó szörnyetegtől (akit a barátjának hitt), mert kenyérgyümölcs-chipset ropogtatott, és a szörny megrémült a ropogástól. A szörnyek közül a leghátborzongatóbb a Fulu Digu Hadi nevű temetői démon volt, aki a tető résén keresztül eregette egyre növekvő, tekergő köldökzsinórját az emberek házaiba - míg egy bátor fickó le nem vágta, és sós chilipaprikát nem kent a sebbe. Szintén hideglelős volt a maldív fogtündér, Santimariyambu sztorija, aki a koszos fogú emberek fogait tisztára cserélte... kivéve a fickót, aki munka közben ráijesztett, mert neki az egész zsák fogat az arcára szórta, és oda is nőttek. Juj.
Nagyon izgalmas volt Oditan Kalege, a varázsló elkeseredett varázs-párbaja a saját feleségével, akiről kiderült, hogy titokban emberevő szörnyeteg. A realisztikusabb mesék között egészen újak is akadtak, mint pl. az első búvárról szóló, aki Japánból érkezett a szigetekre a modern felszerelésével, és a legenda szerint megette egy óriási rák (nem ette meg). Egy másik történet egy eltévedt fókáról szólt, amit a helyiek Himiti szigetén tengeri szörnynek néztek. 

Kapcsolatok

Dombeyya történetét a gyűjtő "maldív Odüsszeiának" nevezte, és van is benne valami - a hős hét évig bolyong szigetről szigetre, közben emberevőkkel, óriás rákokkal, banditákkal, krokodilokkal, rinocéroszokkal, és mindenféle egyéb veszéllyel küzd meg; végül hazatalál hűséges feleségéhez. Egy másik tengeri történetben egy lányt lenyelt egy cápa, és később halászok mentették meg az állat gyomrából. 
Handi Don Kamana
története az európai Melusine-mondákra emlékeztetett, ahol a felesége után leskelődő férj hosszú házasság és több gyerek után rádöbben, hogy nem halandó nőt vett feleségül.
Ismét szó esett róla, hogyan született a kókuszpálma; itt egy varázsló az éhínségtől meghalt emberek szájába tett varázsszert, amitől a sírokból új fák nőttek. Afrikai mesékből volt ismerős a történet A koponyáról a fa alatt amelyik beszélni tudott, és ezzel bajba kevert egy gyanútlan szegény embert. Az a sztori, ahol valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbra cserél, itt szürke gémmel (Makana) szerepelt, a hamis jós pedig hamis navigátorral.
Tündérekről szóló legendákra emlékeztetett a kétfejű madarak története, akik, amikor látták, hogy az ember csapdába tud csalni egy tigrist is, fogták magukat, és csapatostul elköltöztek ebből a világból. Szintén tündérlegendákból volt ismerős a mese, amelyben egy bábaasszonyt a Tenger Királya hívott segítségül a lányához, és cserébe busásan megjutalmazta - de csak addig, míg nem árulta el senkinek, honnan van a jutalom. 
Volt egy láncmese is, ezúttal Amboffulu (mangó-mag) és Damboffulu (jamun szilva-mag) főszereplésével. Egyikük csapdába esett, a másikuk pedig segítők hosszú láncolatát próbálta cselekvésre bírni, hogy megmentsék. A klasszikus "termés teteje, termés alja" mese egy szürke gém és a sógora között játszódott le. 

Hova tovább?
Bangladesbe!

2020. november 28., szombat

Sakálok, démonok, törpeszarvasok (Népmesék nyomában a világ körül 191. - Sri Lanka)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Village folk-tales of Ceylon

H. Parker
Luzac, 1910.

A könyvben hetvenöt népmese szerepel; a sorozat igazából háromkötetes, de mivel ez az első is súlyos volt, a másik kettőt későbbre halasztottam. Az elején hosszú bevezető ad költői leírást a Sri Lanka belsejében élő emberek mindennapjairól, a rizstermesztéstől a hiedelmeken, ünnepeken és játékokon át egészen az öltözködésig. A mesélő kedvű gyűjtő megemlíti az állatvilágot is - és hosszú idő után itt megint csak találkozunk Törpeszarvassal! A bevezető kitér több érdekes témára, például arra, hogy a telugu nyelven beszélő vándorló közösségek (akiket ő "cigánynak" nevez) milyen trükkökkel űzik a kígyóbűvölés művészetét. Szó esik a kasztrendszerről is, mivel a kötet meséi is társadalmi csoportok szerint vannak rendszerezve (az első részben a magasabb kasztba tartozók történetei, utána pedig az alacsonyabb kasztoké). 
A meséket a szerző maga gyűjtötte, de nem minden esetben hallás után; sok történetet a helyiek írtak le neki szingalézül, és aztán lefordította őket angolra. Az angol fordítás szöveghű, ezért néha döcögős olvasmány, de a bonyolultabb kifejezésekhez minden esetben tartoznak lábjegyzetek. A szerző úgy véli, hogy a Sri Lanka-i dzsungel szívébe nem hatolhattak el külső befolyásoló tényezők, így a mesék mind eredeti szingaléz hagyománynak számítanak. Ennek ellenére rengeteg ismerős mesetípus szerepel a könyvben, melyek indiai, begáli, pandzsábi, és egyéb dél-ázsiai párhuzamait maga a szerző is bőséges jegyzetekben szedi össze. 

Fénypontok 

A király és a furfangos legény meséjének egy történelmi gyökerekkel rendelkező változata volt A három kérdés, amiket egy bölcs ember tett fel egy kevély királynak. Egy okos legény nem csak megfejtette a kérdéseket, de ráadásul rá is vette a királyt, hogy tréfából adja át neki a trónját - majd nem adta vissza. Szintén király eszén járt túl A beszélő ló című történet hőse, akit fejvesztés terhe mellett arra akart kötelezni az uralkodó, hogy tanítsa meg a lovát beszélni. A tudós végül elvállalta a feladatot... csak hét évi haladékot kért rá, és a király időközben szerencsésen elhalálozott. És ha már a furfangosságnál járunk: megint előkerült a történet, amelyben két tolvaj versenyzett egy lány kegyeiért; itt különösen azt szerettem, hogy akit átvertek, azt később kárpótolták, és így ő is együtt tudott nevetni a versenyzőkkel. 
Aet-kanda Leniya
története egy szép, feleségét kereső királyfiról szóló meseváltozat volt. Szerepet kapott benne egy nőstény Rukh-madár (a címadó szereplő), valamint egy egész seregnyi hálás állat, akik segítettek a hősnek visszaszerezni a feleségét: elefántok, disznók, gerlék, és szentjánosbogarak. A mese jegyzetei között említésre került egy hasonlóan klassz változat is, ahol kis Rukh, kis démonkutya, és kismedve segít a hősnek. 
A trickster-mesék közül A hálás sakálé tetszett a legjobban, akit egy kisfiú megmentett egy óriáskígyótól, de cserébe ő maga került veszélybe. A sakál végül úgy vezette a nyomára a felmentő sereget, hogy ellopta a fürdőző emberek ruháit a vízpartról. Szintén kiemelkedett az állatmesék közül az a sztori, ahol egy vadmalacot egy asztalos nevelt fel, és amikor az a faluból visszaszökött a dzsungelbe, megtanította a többi vaddisznót csapdát építeni a tigris ellen.

Kapcsolatok

Annak ellenére, hogy a gyűjtő a meséket "eredeti szingaléz" hagyománynak tartotta, sok közöttük a régi ismerős. Rögtön a teremtéstörténetben felbukkan a sztori, ahol a szárazföld megszületéséhez valakinek földet kell felhoznia a víz mélyéről; valamit az a hagyomány is, hogy eleinte az ég karnyújtásnyira volt csak a földtől, de az emberek messzebb kergették. 
A klasszikus népmesék között is sok volt az ismerős: akadt csodamadár (A gerle), királylány aki rossz emberrel szökött el, és kalandos úton találta meg ismét a kedvesét (A királyfi és a királylány), hamis jós (Kurulu-gama Appu), hét vak királyné (A királyfi és a yaksani), kismadárral kezdődő láncmese (A nőstény fürj), csizmás kandúr (itt majommal, és Mr. Janel Sinna nevű úriemberrel), Aranyhaj a toronyban (Wimali története), vitéz szabólegény (Sigiris Sinno, az óriás), és táltos lány is (A hét királylány; szintén van királynékkal kombinálva). A fekete gólyák lánya az indiai Kis Szúrja Bai történetére emlékeztetett, ami egy nagyon szép, klasszikus Csipkerózsika-variáció. 
A nart legendákból volt ismerős Senasura történetéből az a pillanat, amikor egy embert megátkoztak vele, hogy egy köteg rizsből csak egy véka magot tud majd kinyerni. Erre ő elkezdett nagyon picike kötegeket készíteni, és azokból is egy-egy véka rizs lett - ezzel a trükkel szépen meggazdagodott. 
Az ügyeletes trickster Sakál, és kisebb mértékben Törpeszarvas. Törpeszarvas Anyuka például egy leopárdtól menekült meg azzal, hogy elhitette vele, a gyerekei szeretnek leopárdhúst enni. Sakál a krokodilokat szívatta meg azzal, hogy oda-vissza vitette magát a folyón keresztül, házassággal kecsegtetve a királyukat. Szintén Sakál tett igazságot több klasszikus dilemmában is, pl. a "csikót szült a malomkő" és a "csapádból kiszabadított hálátlan krokodil" esetében. Cserébe Sakált Teknős ejtette át, nem is egyszer (aki ő maga is pórul járt, amikor repülni próbált a madarakkal, de nem tudta befogni a száját). Egy falusi elöljáró és egy szegény mosóember között játszódott le a klasszikus "termés teteje, termés alja" történet.

Hova tovább?
A Maldív-szigetekre!

2020. november 21., szombat

404 mesemondó vitt el egy mesét Írországtól Isztambulig

A mai nappal véget ért a karantén-időszak legmókásabb mesemondó projektje. 

Március 31-én írországi mesemondók útnak indítottak egy történetet Törökország felé. A cél az volt, hogy a mese szájról szájra szálljon - a Zoom segítségével. Mindenki egyszer hallgathatta meg az előtte lévőtől, és rögtön tovább kellett adnia a sorban utána következőnek, fejből, ahogy többé-kevésbé emlékezett rá. Mindenki a saját anyanyelvén mesélt, vagy egy másik olyan nyelven, amit a szomszédjai is értettek. A mese így Inishmore és Isztambul között 404 mesemondón ment keresztül, 29 országon, és 50 nyelven (beleértve rengeteg kisebbségi nyelvet is, mint pl. a számi, az eszperantó, és a jelnyelv). Szerény személyem a 316. volt a sorban. Magyarul hallgattam meg egy sráctól, és magyarul adtam tovább egy lánynak, aki eszperantóul mesélte újra. 

A mai nappal a mese megérkezett az utolsó török mesemondóhoz, egy Maral Perk nevű hölgyhöz, aki visszamondta nekünk egy nagy közös Zoom parti keretében, angolul. Utána meghallgathattuk, hogyan nézett ki a sztori félúton (Franciaország déli részén), és mi volt a legeslegelső változat. Állítólag az eredeti verzió egyébként azt sem érte meg, hogy eljusson Írország másik partjáig...

Röviden és tömören ez történt:

Eredeti verzió (ezt maga a projekt megálmodója és szervezője, Alannah Robins mesélte el nekünk): Egy kelta harcos útnak indul, hogy egy nagy láda kincset leszállítson Írországba. Embereket gyűjt, hogy a segítségére legyenek a cipelésben, de ahogy haladnak, a csapat egyre lassabb, fáradtabb és fásultabb lesz. Amikor végül a harcos megkérdezi, mi bajuk, a vezérük így felel: "Meg kell várnunk, míg a lelkünk utolér bennünket."

Félúton (Franciaország, Monique Burg előadásában): Egy halász titokzatos dalt követve kievez a tengerre a csónakjában, és elveszíti az eszméletét. Amikor felébred, felfedezi, hogy nővé változott. Partra evez, és találkozik egy jóképű legénnyel, akivel idővel egymásba szeretnek, és családot alapítanak. Egy nap a háziasszony megtalálja a régi csónakját a fészerben, vízre száll, elalszik... és ismét férfiként ébred fel, a régi felesége mellett.
Itt nem csak az a vicces, hogy ennek semmi köze az eredeti sztorihoz, hanem az is, hogy ez egy létező népmese-típus. Valahogy egy mese átolvadt egy másik mesébe Írország és Franciaország között...

Magyarország (avagy ahogy én hallottam): Mire a sztori hozzám érkezett, nem volt meg a vége. Annyit kaptam, hogy egy halász kievez a tengerre, viharba keveredik, és felbukkan egy aranyhajú asszony, aki megígéri, hogy megmenti, ha feleségül veszi. A halász beleegyezik, de amikor hazatér, a nő nem bukkan fel. Ugyanez lejátszódik másnap egy sötét hajú nővel is. Harmadnap mindketten felbukkannak a viharban, és összevesznek, melyikük legyen a halász felesége, mire a halász azt hazudja, hogy van egy ikertestvére. Amikor azonban hazaér, bűntudata lesz, hogy a testvére nevében ígérgetett, így inkább elmenekül. Ennyi.
Mivel a játéknak része volt, hogy mindenki alakíthatott a mesén, nekem is megengedték, hogy új véget találjak ki neki. Daryllel közösen kiötlöttük, hogy a halásznak nincs is ikertestvére. Amikor a két nő felbukkan másnap a házánál, a halász bevallja, hogy ő igazából az eget és a tengert szereti, és senki mást. Amikor megkérdezik, melyik jobb a másiknál, nem hajlandó választani. Erre a két nő elmosolyodik, és elárulják, hogy ők maguk az Ég és a Tenger - és attól fogva a halászt mindig jó idő és jó szerencse kíséri.

A vége (Törökország): Egy kislány a tengerparton sétál, és talál egy kagylót. Amikor a füléhez emeli, különös hívást hall belőle. Megmutatja az összes falubelinek, mire mindenki azonnal tengerre akar szállni; szétszedik a házaikat, és tutajt ácsolnak. Az egész falu vízre száll, de hamarosan hatalmas viharba keverednek, és visszatérnek a partra, ahol csak a falu romjai várják őket. A lány a vízbe veti a gyanús kagylót, mire kiemelkedik belőle a Hét Tenger Boszorkánya - aki azt állítja, a lány az ő lánya, mert ő ringatta, ő énekelt neki (a ringatás és az ének volt a vihar). Majd felajánlja, hogy mindent visszaad a falunak, ha a lány hat hónapig hozzá költözik... de hogy a lány hogy döntött, arról már nem szól a mese. Vége.

Úgy hallottam, menet közben valahol szerepeltek sellők is a történetben, meg szerelem, meg valami ásó a walesiek jóvoltából. A sellőket többen is keresték a Zoom chat ablakban.

Hát, így néz ki a dolog :) Carrying the Songs volt a projekt címe (Moya Cannon verseskötete nyomán), és minden mesélésről felvétel is készült, bele lehet hallgatni. A projekt honlapját itt találjátok. Az utolsó zoom előadást itt tudjátok megnézni.

Tanulságok, amiket levontam magamnak:

1. A karantén nem állítja meg a nemzetközi mesemondást, sőt.

2. Az élőszóban mesélt történetek sokat változnak. SOKAT. És gyorsan. 

3. Elég egyetlen figyelmetlen mesemondó ahhoz, hogy valamiből egy teljesen új sztori kerekedjen.

4. Ha egy mesének nincs eleje, közepe, vagy vége, azt a hagyományos elemekből nagyon szépen ki lehet pótolni.

5. A nemzetközi mesemondó közösség továbbra is nagyon jó fej.

6. ... de hová lett a sellő?!

Ismeretlen India (Népmesék nyomában a világ körül 190. - India)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Indiából rengeteg mesegyűjteményt olvastam már, így ennél a bejegyzésnél az a ritka helyzet állt elő, hogy túl sok minden közül lehetett válogatni. Szerettem volna olyat olvasni, amit eddig még nem, és ennek a könyvnek már a címe is felkeltette a kíváncsiságomat... 

Shikhandi 
And Other Tales They Don't Tell You
Devdutt Pattanaik
Zubaan Books, 2015.

A kötet harminc történetet tartalmaz India különböző népmesei és mitikus hagyományaiból. A szerzőnek több könyvét olvastam már, mindig nagyon alapos kutatómunkát végez, és érdekes sztorikat hoz a felszínre. Itt sem volt másképp. A kötet alap koncepciója az, hogy olyan mesék és mítoszok szerepelnek benne, amelyek tükrözik a nemek, nemi szerepek sokféleségét India hagyományaiban. Szó esik a harmadik nemről (hijra), nemváltoztatásról, azonos nemű párkapcsolatokról, és még egy rakat "queer" dologról, amik évezredek óta részei az indiai kultúráknak, de ritkán kerülnek szóba nyugati olvasók számára összeállított gyűjteményeben. Mondani sem kell, nagyon izgalmas olvasmány. Minden sztorihoz bőséges jegyzetanyag tartozik a forrásairól, kulturális, történelmi, és irodalmi hátteréről, hasonló hagyományokról, és jelentőségéről a mai társadalom számára. A könyv elején hosszú bevezető szól az indiai mitológiáról és a "queer" fogalmáról, a végén pedig bibliográfia is található. Az egyes történeteket csinos, fekete-fehér illusztrációk kísérik.  

Fénypontok

Gyakorlatilag mind a harminc történetet kiemelhettem volna, de igyekszem a legérdekesebbekre szorítkozni: 

Bájos volt az a történet, ahol egy vajúdó nőhöz nem tudott időben eljutni az anyja, ezért Shiva vette fel az anya alakját, és a bába szerepét a fiatalasszony mellett. Jót derültem Chudala történetén, aki bölcs asszonyként nem tudta a férjét a megvilágosodás útjára terelni, ezért férfi alakot öltött - és a férje hirtelen feszülten figyelt minden szavára. Attól kezdve sokáig a feleség nappal férfi képében tanította a férjét, éjjel pedig nő képében vele aludt, míg végül fel nem fedte az igazságot - a férj pedig felismerte, hogy kész volt megtagadni a bölcsességet, csak azért, mert egy nő mondta neki. Hoppá. Szintén mókás volt Samavan története: itt két ágrólszakadt legény próbált ajándékot kicsalni egy királynőtől, aki csak házastársaknak adományozott, ezért egyikük beöltözött nőnek. A királynő imái aztán igazából nővé változtatták... de nem bánta meg, feleségül ment a barátjához, és boldogan éltek. 
Több történet kacsolódott India nagy eposzaihoz, a Mahabharathához és a Rámájanához. Ott volt például a humoros sztori, amelyben Draupadit, a Pándava fivérek közös feleségét egy királyfi megpróbálta megerőszakolni... de Draupadi ágyában fekve a női ruhába öltözött Bhimát, a legerősebb férjet találta, aki aztán alaposan ellátta a baját. 
Ila történetében egy királyfi véletlenül elvarázsolt erdőbe tévedt, ami nővé változtatta. Könyörgésére Shiva úgy döntött, megváltoztatja a varázslatot, ha már megtörni nem tudja: a királyfi férfi volt, amíg a hold növekedett, fogyó hold idején pedig nő. Félt, hogy nem talál magának párt, de végül boldog házasságra lépett Boodh istenséggel, a Merkúr urával, aki se nem férfi, se nem nő (avagy, néhány változatban, szintén mindkettő). 
Gyönyörű, lírai történet volt Kopperumcholan király legendája, aki rajongója volt egy költő verseinek, a költő pedig az ő bölcsességének, annak ellenére, hogy soha nem találkoztak. Amikor meghalni készült, a király készíttetett egy üres sírt a sajátja mellé... mert tudta, hogy a költő el fog jönni, hogy mellette nyugodjon. Szintén szépséges volt a hijra legenda, amelyben a száműzetésbe vonuló Ráma az erdő széléről azt mondta hűséges népének, "férfiak és asszonyok! térjetek haza!". Amikor évekkel később visszatért a száműzetésből, az erdő szélén találta a türelmesen várakozó hijrákat... akik nem voltak se férfiak, se nők, ezért ők nem kaptak parancsot. Ráma meghatódva ölelte meg őket, és megígérte, hogy az ő királyságában többé nem lesznek láthatatlanok. 
Szerepel a könyvben egy régi kedvencem is, Bharigath, Két Anya Fia, aki két királynő szerelméből születik, és felnőve ő lesz a nagy király, aki lehozza a Gangesz folyót a földre. 

Kapcsolatok

A címadó történet hőse, Shikhandi, a Mahabharatha eposz egyik szereplője, aki nőneműnek születik, de királyfiként nevelik fel. Amikor megházasodik, egy jószándékú yaksha kölcsönadja neki a férfi szerveit a nászéjszakára... majd úgy dönt, Shikhandi tartsa is meg élete végéig, így a hősből testileg is férfi lesz. Később ezt a kettősséget a sereg javára fordítja az eposz végső nagy csatájában, bosszút állva Bhismán, az ellenség egyik vezérén, aki előző életében lány korában elrabolta és megbecstelenítette őt. A kölcsönadott nemi szerv több hasonló történetben is előfordul, mint motívum; a királyfinak nevelt királylány úgyszintén, ilyet még Ovidiusnál és a magyar népmesékben is találhatunk. 
Mandhata születésének története azzal kezdődött, hogy egy király véletlenül megitta a feleségei számára készített termékenyítő varázsitalt, és ezért ő maga esett teherbe (ez a motívum is létezik a világ népmeséiben, legutóbb Örményországból olvastam ilyet). Bhangashvana mítoszában felmerült ugyanaz a kérdés, amit a görög istenek Teiresziásznak is feltettek: a nők élvezik-e jobban a szexet vagy a férfiak? Itt is az utóbbi volt a válasz. Külön érdekes, hogy ezt a kérdést egy hősnek a halotti ágyán teszik fel, mint a legfontosabb dolgot, amire még válaszolnia kellene a halála előtt...
Skót és ír mesékre emlékeztetett Naranda története, aki egy tóban megfürödve véletlenül nővé változott, és sok évig boldogan feleségként és anyaként élt, míg a családja elvesztése után vissza nem tévedt a tóhoz, és visszaváltozott férfivá. 

Hova tovább?
Sri Lankára!

2020. november 14., szombat

Tragikus szerelmek egész sora (Népmesék nyomában a világ körül 189. - Pakisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Pakistan
Zainab Ghulam Abbas
Pakistan Publications, 1957.

A kötet kilenc mesét tartalmaz. Mindegyik elég hosszú, és a mai Pakisztán különböző részeiből és etnikumaitól származnak: vannak a kötetben bengáli, sindhi, pandzsábi, pushto, és kasmíri történetek is. Jegyzetek vagy bevezető nem tartoztak hozzájuk, így nehéz volt megítélni, mi alapján válogatták a történeteket, és milyen forrásokból származnak. 


Fénypontok

Az egész kötet gyakorlatilag gyönyörű, de tragikus szerelmek végtelen sorozata. Mahua, a Vadvirág meséjében például egy cigánylány szeretett bele egy brahman fiúba, és meg is szöktek együtt, de amikor az apa utolérte őket, a lány öngyilkos lett inkább, minthogy elárulja a kedvesét. Bhelua éneke is egy szerelmespárról szólt, ahol az elrabolt feleségért a férje hősiesen megküzdött ugyan, de már későn érkezett; Sassi és Punnu története pedig egy másik párról, ahol a férjet rabolták el, és a feleség a keresése közben meghalt a sivatagban (pedig a történet eleje olyan szép volt, ahogy egy gazdag kereskedőfiú feladta az örökségét, és beállt mosni a folyóhoz, hogy feleségül vehesse a lányt). Momal, a bölcs királynő és Rano szerelme tragikus válással végződött, amikor a királynő féltékennyé akarta tenni a férjét, és beöltöztette a húgát fiúnak, mintha a szeretője lenne (ez nem volt bölcs döntés). Adam és Durkhane zenével átszőtt szerelme is tragikus véget ért, ahol a lány halott kedvese hangszerének a dallamára halt bele a bánatba, és kettejük sírja felett fa nőtt, amiből még sokáig vágtak le ágakat, hangszerkészítéshez. 
Kivételt képezett Manjurma története: Ez bájosan kezdődött, egy morcos öreg gyógyítóval aki örökbe fogadott egy árva kislányt... de amikor a lány felnőtt, feleségül vette, és Manjurma erre megszökött tőle egy legénnyel, akit szeretett. Rajtuk kívül az egyetlen szerelmes, aki megúszta a sztorit, Heer történetének mellékszereplője volt, egy Sehti nevű lány, aki összebarátkozott a hősnővel, és mivel neki is volt titkos szerelme, együtt szöktek meg. Sehti és a kedvese, Murad aztán ellovagoltak (eltevegeltek) a naplementébe. Mivel a másik párnak nem volt tevéje, őket elkapták, és Heert inkább megmérgezte a családja, minthogy a szerelméhez adják. 


Kapcsolatok

Héró és Leandrosz történetére emlékeztetett Sohni és Mahinwal meséje. Itt egy gazdag kereskedő adta fel a vagyonát egy lányért, akit nem vehetett feleségül, ezért titokban találkozott vele; a lány minden éjjel átúszott a folyón, míg végül egy napon egy vihar elsodorta, a szerelmével együtt. 
Az azeri mesék után itt megint találkoztam azzal a hiedelemmel, hogy a kígyók sárkánnyá, a sárkányok pedig emberevő, emberformájú szörnyeteggé, lamiává változnak. Itt egy kínai hercegnőről derült ki, hogy titokban szörnyeteg, és csalódott férjének egy jógi segített megszabadulni tőle. 

Hova tovább?
Indiába!

2020. november 7., szombat

A perzsa mesevilág él és virul (Népmesék nyomában a világ körül 188. - Irán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

My Mother's Persian Stories 
Folk tales for all ages in English and Farsi
Saeid Shammass & Shaunie Shammass
Kotarim International Publishing, 2018.

A könyv kétnyelvű - elölről angolul, hátulról fársziul olvasható - és harminc mesét tartalmaz, amelyekből huszonhetet a szerző iráni édesanyja mesélt régen a gyerekeinek. Az utolsó három mese a szerző saját költeménye, azzal a céllal, hogy ő is hozzáadjon valamit a töretlen mesehagyományhoz. Ezt a rövid bevezetőből tudjuk meg, amin kívül nem tartozik a könyvhöz jegyzet vagy egyéb információ. A fekete-fehér illusztrációk hagynak némi kívánnivalót maguk után, de maguk a mesék lenyűgözőek: felismerhetők bennük a hagyományos típusok és motívumok, de egyben a mesemondó anyuka saját kreativitása is. Attól különösen klassz ez a kötet, hogy élő hagyományt tár az olvasók elé. 

Fénypontok

Ez a könyv egyike volt azoknak a ritka köteteknek, amikben egy egész csomó klassz új sztorit fedeztem fel. A hétszínű madár meséjében például egy királyfi indult klasszikus keresőútra, hogy párt találjon az apja búslakodó csodamadarának; és furfangos módon sikerült is betörnie a várba, ahol a másik madarat fogva tartották. Beebee Chaghzeh egy okos lány volt, akit a családjával együtt elrabolt egy gonosz boszorkány egy varázsszerekkel megrakott szekéren, de a lánynak sikerült ellopnia a szekeret, hazavinni a családját, és megszabadulni a boszorkánytól is. A citromhercegnő címe alapján egy "három narancs szerelmese" típusú mesére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett: ez a történet egy lányról szólt, akit az anyjával együtt citrommá varázsoltak, de egy herceg nagyon gondosan és óvatosan le tudta róla fejteni a citromhéjat, és megtörni az átkot. Hasszán Ali története úgy indult, mint azok a mesék, ahol egy lány véletlenül a rossz fickóval szökik meg - ám itt a "pótférj" sokkal jobb fejnek bizonyult, és nemcsak összeházasodott a hősnővel, hanem ketten együtt segítettek egy elrabolt királykisasszonynak visszahódítani a birodalmát is. 
Az egyik kedvenc történetem a kötetben A szerencse kereke volt, amelyben a szegény, ágrólszakadt hős úgy fordított a maga szerencséjén, hogy segített valaki másnak jobb életet élni. Hasonlóan klassz üzenetet hordozott A lusta gyerekek története is, amelyben három testvér egészen addig kerülte a munkát, míg mindegyikük meg nem találta azt, amivel igazából foglalkozni szeretett volna. Szívmelengető élmény volt Az ékszerész és a tanítványa története, amelyben egy öreg ékszerészt a tanítványa segített ki a szegénységből, de olyan furfangos módon, hogy a büszkesége sem sérült meg közben. 
Szórakoztató verzió volt A varázslatos cukkini meséje az "üssed, üssed botocskám" történetre - főleg, mert itt a botocska nem a gonosztevőt páholta el, hanem az utat mutatta, és a szamarat terelgette, hogy a gazdája vissza tudja szerezni a kincseit. Jó nagyot néztem cserébe Az önző macska meséjén, amelyben egy lány, mivel nem volt sajátja, a macskája két nemi szervéből kért kölcsön egyet használatra a nászéjszakájára... és aztán sikeresen megszabadult az egyre több fizetséget követelő cicustól...
A szerző által alkotott mesék szépen belesimultak a hagyományba. A kedvencem az utolsó volt, amely A takarófülűek és a waq-waq nép címet viselte, és egy varázslatos utazásról szólt, melynek során tengerészek ismerkedtek meg különös lényekkel, és segítettek nekik egy gonosz boszorkányt legyőzve békében élni. 

Kapcsolatok

Voltak ismerős mesék is a kötetben, általában új köntösbe bújtatva. Néhány esetben szó szerint: Zöld Köntös meséje egy férjét kereső feleség története volt, aki az évszakok változásával együtt, ősztől tavaszig kereste zöld ruhás, fán lakó kedvesét, míg meg nem találta. Akadt egy "aranyhajú ikrek" mese (A kis faló), és egy hamis jós (A kalifa és a bohóc) is.
Az anyós és a kígyó nagyon hasonlított a "székely asszony és az ördög" típusú sztorikra - csakhogy itt az után, hogy a szörnyű anyós elkergette a kígyót, a kalifának megtetszett a tűzről pattant asszony, és feleségül vette. 
A két testvér meséje "az első templom" legendájának perzsa változata volt (itt tündérek jutalmazták meg a szerető testvéreket), A sötétség országa pedig a klasszikus Nagy Sándor-legenda egy újabb, nagyon szép és kerek verziója, ahol a rejtett gyémántokon kívül sok más izgalmas dolgot is megtudtunk erről a birodalomról (pl. hogy mágneses a földje). 

Hova tovább?
Pakisztánba!

2020. október 31., szombat

Tricksterek és hercegnők (Népmesék nyomában a világ körül 187. - Afganisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Afghanistan
Asha Dhar
Learners Press, 1999.

A könyv 22 mesét tartalmaz, melyeket afganisztáni dari nyelvből fordítottak angolra. A szerző a lefordított szövegeket újramesélte a könyv kedvéért. A szerző indiai, és a rövid bevezetőből kitűnik, hogy különösen érdekelték az afgán mesék indiai kapcsolatai; több történetben is előfordult a kultúrák találkozása.
A mesékhez rövid lábjegyzetek tartoznak, amik az idegen kifejezések jelentését magyarázzák. Néha az angol meglepően modernül hatott, de a mesék ettől függetlenül élvezetesek voltak. 

Fénypontok

Kép innen
A könyv meséi közül messze kiemelkedett Liyan hercegnő története (bár nem vagyok meggyőződve róla, nem műmese-e eredetileg, mert egyszerűen túl tökéletes). Mindenesetre zseniálisan jó sztori, amelyben egy gonosz varázsló által elfoglalt birodalom hercegnője, száműzött macska-tündérek segítségével, veszélyes kalandra indul, hogy legyőzze a varázslót, és megszabadítsa a birodalmát. Még a Szimurgh madár is felbukkan a történetben, és a hátán repíti a bátor hercegnőt az erődhöz, amelyben a varázsló lelke rejlik.
Szintén szép történet volt A szív lakatja, amelyben egy zsugori gazdag ember megmentett egy dzsinn-hercegnőt, és cserébe mindenféle kincsek helyett egy kulcsot kapott, ami a saját szívét nyitotta ki, hogy boldogan élhessen és tudjon bőkezű lenni. Egy másik tanító mesében egy kereskedő fia aranypénzekkel kacsázott a tónál, így az apja elküldte Indiába, ahol eltévedt, és egy évig kellett kétkezi munkásként dolgoznia, míg összegyűjtött egy aranyra való ezüstöt - és megtanulta a leckét, hogy valójában mennyit ér a pénz. 

Kapcsolatok

Több ismerős mesetípus is szerepelt a könyvben, pl. a Próféta életét gyors hálószövéssel megmentő pók (A próféta és a kalifa), vagy Igazság és Hamisság (itt Jó és a Rossz Khan, ahol a mese végén kiderült, hogy az állatok beszédét kihallgató "jó Khan" igazából egy csomó rossz dolgot tett, mire megtalálta a szerencséjét). Szerepelt a gyűjteményben Ferhád és Shirin tragikus szerelmi történetének egy változata is.
Az ügyeletes trickster Abu Khan, aki leginkább Naszreddin hodzsához hasonlít. Egy történetben határozatot kapott az emírtől, hogy bármilyen legyet bármikor leüthet - amit arra használt fel, hogy jól odasózzon az emírnek és a követőinek, akik megpróbálták elvenni tőle a házát. Szintén vele játszódott le a klasszikus "pénz csörgése, étel illata" történet, és a "főtt tojásból nem lesz csirke" jellegű igazságtétel is.

Hova tovább?
Iránba!