A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: humor. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. augusztus 21., szerda

A csudacsirke (Ribizli a kulisszák mögött 16.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

A lidérc az egyik kedvenc magyar hiedelemlényem, ez a mese pedig az egyik kedvenc mesém, amikor apró gyerekeket kell szórakoztatnom.

Miről szól?

Egy szegény asszony lidérccsirkét talál az út szélén. A csirke folyton azt kérdezgeti, "mit, mit mit?", és mindent hoz, amit csak az asszony parancsol neki - élelmet, aranyat, gyémántot. Csak egy baj van vele: ha parancsot kap, vagy addig hordja a holmit, amíg megtelik vele a ház, vagy pedig a gazdáját nyaggatja az örökös "mit, mit, mit"-tel. Végül a szegény asszony tanácsot kér a szomszédos bölcs anyókától, és sikerül olyan lehetetlen feladatot adnia a lidércnek, aminek segítségével végleg megszabadul tőle.

Hogyan készült?

A mese alapja Ipolyi Arnold csallóközi gyűjtéséből származik, de adtam hozzá elemeket (pl. a segítőkész anyókát) más lidérchiedelmekből is, hogy kikerekítsem egy kicsit. A hiedelemmondákkal gyakran az a probléma előadói szempontból, hogy alig egy-két mondatnyi hosszúak, és élőszóban nem túl izgalmasak, ha nem színezi ki őket a mesemondó. Szerencsére ez a lidércmese eredetileg is elég klassz volt, és a sok-sok előadás folyamán szinte magától alakult kerek egésszé.

Mitől különleges?

Amellett, hogy nagyon szórakoztató mese, azért is került be ebbe a válogatásba, mert női főszereplője van, aki a saját furfangja és egy másik asszony tanácsa segítségével szabadul meg a lidérctől. Érdekes karakter, aki többször is hibát vét, tehetetlenségében kétségbe esik, de mégsem adja fel a próbálkozást, és a történet végén elnyeri méltó jutalmát, kényelemben élhet. Az olyan szereplők, akik természetfeletti praktikákhoz folyamodnak, hogy előbbre jussanak, gyakran elrettentő példaként jelennek meg a hiedelemmondákban - annak ellenére, hogy sok esetben a körülményeik miatt nem látnak más megoldást. Jelen esetben az asszony találja a lidércet, nem direkt kelteti (úgy is lehet), de ha már ráakadt, megtanulja okosan kezelni, és amikor veszélyessé válik, megszabadul tőle. Tudja, mikor kell a kockáztatást abbahagyni.

Érdekesség

Kicsi gyerekek hajlamosak megtanulni a szórakoztató "mit mit mit"-ezést, és a lidérchez hasonlóan nyaggatni vele a felnőtteket. Ez mindig mókás mellékhatása a mesemondásnak...

2017. január 25., szerda

Feminista Magyar Népmesék 47. - Az okos leány, pajzán verzió

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Na, azt is megértük, hogy pajzán népmese került a sorozatba... 
Alapvetően nem szeretem a "pajzán" meséket, mert legtöbbjük alsó hangon szexista, rosszabb esetben egyenesen erőszakos, enyhébb formájában pedig simán otromba. De azért végigolvastam egy csomót böcsülettel, hátha akad közöttük olyan, ami normális módon ábrázolja a szexet... Vagy legalább nem a nőkön csattan a poén. Nehéz volt, de találtam. 


Vigyázat, felnőtt tartalom. 


Se megb***ni, se kib***ni vele

A történet
Kép innen
Két katona szabadságra megy, együtt utaznak hazafele. Estére kelve megállnak egy háznál, ahol csak a legidősebb leány van otthon, mert a szülők elmentek disznóvágásra. A lány megvendégeli a szállást kérő katonákat; vacsora közben a két katona zaklatni kezdi; azt akarják, aludjanak úgy, ahogy ettek (vagyis a lány a középen, kettejük között). A lány bele is egyezik - majd részegre itatja mindkét katonát, az egyiket a jobb oldali hálószobába zárja, a másikat a baloldaliba, ő meg alszik középen a konyhában.
Reggelre a két katona dühösen ébred rá, hogy a lány egyikükkel sem feküdt le. Amíg a lány fejni megy az istállóba, egyikük bosszúból a sarokba rondít, a másik pedig elhatározza, hogy megszégyeníti a lányt. Az istállóba belépve közli, hogy fizetni szeretne az éjjeli szállásért - de a krajcárt a nadrágból előhúzott péniszén kínálja fel. A lány válaszul szemrebbenés nélkül felemeli a tehén farkát: "Tessék a perselybe tenni!"
A két katona megszégyenülten továbbáll. A lány a házba visszatérve észreveszi, hogy bűzlik valami a sarokban. Gyorsan papírba csomagolja a kupacot, és a katonák után szalad, kiabálva, hogy megjöttek a szülei, hoztak disznótorost. A katonák boldogan elteszik a csomagot a tarisznyájukba... és csak este, vacsorához készülve döbbennek rá, hogy megint ők húzták a rövidebbet.
"Ilyen lányt még nem láttunk" jegyzi meg egyikük "Ezt se megb***ni, se kib***ni vele nem lehet!"

Mitől feminista?

Azon felül, hogy megint csak egy okos lány ver át két negatív szereplőt, ennek a történetnek egyéb realista vonzatai is vannak. Mielőtt azonban felzengene az örök "NOT ALL MEN" férfikórus, leszögezem, hogy a további elmélkedések nem a világ összes férfijára vonatkoznak általánosságban, hanem arra a hozzáállásra, amit a mesében a két katona képvisel. Akinek nem inge, satöbbi.
Két katonánk ugyanis egy (sajnos) nagyon gyakori mintát követ: Abból, hogy a lány beengedi őket éjszakára a házba, és még kaját is ad nekik, rögtön arra következtetnek, hogy le is fog velük feküdni - mintha a szex is a vendéglátási csomag része lenne. A lány nem tud élből nemet mondani - nem tudjuk, hogy tricksterségből-e, vagy egyszerűen azért, mert ketten vannak és erősebbek - ezért aztán cselhez folyamodik, hogy megússza a dolgot.
Őszintén szólva nőként ezt a mesét olvasva összerándult a gyomrom, és gondolom, hogy nem vagyok egyedül. Gyakori tapasztalat, hogy a kedvességet néhányan képesek azonnal ajánlkozásként értelmezni; ha az ember meggondolatlanul mosolyog rá valakire, esetleg leül vele egy kávéra, neadjisten meghívja magához filmet nézni, akkor rögtön előfordulhat, hogy az illető A pontból rögtön Z-re ugrik, és ha szexuális közeledését megállítják, csalódott, frusztrált, dühös, esetenként fenyegető lesz. Sokszor ez az áldozathibáztatás egyik sarokköve is: "Ha nem akarta, akkor miért fogadta el tőle az ingyen koktélt?" (plusz a végtelen szövegek arról, hogy a nők csak kelletik magukat, hogy ingyen kapjanak meg dolgokat, aztán persze nem "térítik meg" a költségeket szexuális úton - még akkor is felmerül ez, amikor az ingyen dolgokat kérés nélkül tukmálják rá az emberr. Mintha én odasétálnék egy jóképű idegenhez, és átnyújtanék neki egy cserepes kaktuszt azzal, hogy "Neked hoztam! Fizesd ki!"). Pláne gyökérség nyomulni a leányra, amikor ő tesz szívességet a két katonának azzal, hogy megvendégeli őket.
Látványos a mesében az is, ahogyan a frusztráció zaklatásba, megszégyenítési kísérletekbe torkoll. A két katona, akik nem kaptak szexet ajándékba, úgy dönt, a lány ezért büntetést érdemel. Bár normális helyzetben mindenkinek saját, szabad döntése, hogy kivel akar lefeküdni és kivel nem, ebben az esetben egy olyan hibás hozzáállást láthatunk, mely szerint a nőt meg kell büntetni, ha nem tett a férfiak kedvére. Az egyik katona vulgáris módon a sarokba csinál (ha lett volna akkoriban Internet, valószínűleg a Twitteren anyázta volna a lányt), a másik pedig magát mutogatva próbálja szégyenbe hozni, ami kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát (nyilván a keresetlen péniszportré analóg verziója).
A lány azonban talpraesett, éles eszű, készen áll a visszavágással, és a saját csapdájába csalja a két katonát. Sokatmondó a frusztrált fickó záró megjegyzése: Ki látott már ilyen nőt?! Se megb***ni, se kib***ni vele nem lehet! Mire jó az asszonyállat, ha se szexet nem ad, se hatalmat nem lehet gyakorolni felette?... Remek kérdés.

Amit érdemes átgondolni
Ironikus módon úgy érzem, hogy a "se megb***ni, se kib***ni vele" remek feminista szlogen lenne...
És akkor most megjegyzem: Fordított helyzetben ugyanilyen gáz a dolog. Ha egy nő zaklat egy férfit azzal, hogy szexuális szolgáltatásokkal tartozik neki, az sem oké.

Források

Burány B.: Szomjas a vakló (Képzőművészeti Kiadó, 1988.)
Vajdasági magyar pajzán népmesék

Megjegyzés
Muszáj megjegyeznem, hogy amikor "fejő lány" fotót kerestem a Guglin, azonnal egy pornófilm ugrott fel elsőnek.