Mátyás király és a szegény legény (Ribizli a kulisszák mögött 4.)

A júniusi Könyvhétre jelenik meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ha már van egy mesegyűjtemény, amiben hemzsegnek az okos lányok, akkor illik, hogy megjelenjenek mellettük az okos fiúk is. Vannak olyan mesetípusok, amelyeknek létezik külön férfi és női hőssel rendelkező verziója - jelen mesének például a jövő héten megismerkedhettek a tükör-meséjével is, mivel a könyvben egymás mellett szerepelnek. Direkt.

Miről szól?

Mátyás király azzal versenyezteti az embereit, hogy tippeljék meg, mennyi egy aranyból készült eke valódi értéke. Egy arra tévedő szegény legény, Márkó adja a legcsattanósabb választ. Mátyásnak felkelti az érdeklődését az okos fiú, és elhatározza, hogy meglátogatja a falujában. Amikor a király lóháton bevonul, a legényt egyedül találja otthon; mindenféle kérdéseket tesz fel neki, amikre Márkó visszakézből egyik furcsa választ adja a másik után. Végül még a furfangos Mátyás királynak is rá kell kérdeznie a megoldásokra - és annyira megtetszik neki az okos legény logikája, hogy az udvarába hívja tanácsosnak.

Hogyan készült?

Ennek a mesetípusnak rengeteg változata létezik az egész magyar nyelvterületen, de kevés akad közöttük, amelyiknek férfi főszereplője van. A konkrét mesére a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában bukkantam rá, Kallós Zoltán moldovai és gyimesi gyűjtésének vonalas füzetbe, töltőtollal szépen letisztázott kéziratai között. Ádám János, egy húszéves gyimesi legény mesélte a gyűjtőnek 1960-ban. A mese nagyrészt a szokásos mederben haladt, kérdésekkel és válaszokkal, csak átfogalmaztam kicsit, hogy gördülékenyebb legyen a mai közönség számára. Feltűnt, hogy a családtagok felsorolásából kimaradt a legény anyja, ezért beszúrtam még egy kérdést és feleletet egy másik "Mátyás király és az okos lány" meséből, ami nagyon megtetszett. A legénynek én adtam nevet, ahogy a könyv több másik mesehősének is, egyszerűen azért, mert kedvem volt névvel hivatkozni rá.

Mitől különleges?

Elsősorban azért tetszett meg a mese, mert egy olyan mesetípus "fiús" változata, amelyiket legtöbbször lány főszereplővel ismer az ember. Azt szerettem volna megmutatni, a két mesét egymás mellé téve, hogy a hagyományban is előfordult a "genderswap" jelensége, vagyis egy-egy mese hőse bármilyen nemű lehetett, a mesemondó ízlésétől és a helyi szájhagyománytól függően. Míg léteznek olyan népmesék, amelyeknek alapvető történései tényleg a hős nemén állnak vagy buknak, egy csomó mese esetében viszont nyugodtan el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha más nemű hőssel mesélnénk. A furfangosság és a jó humor nemtől függetlenül szimpatikussá teszi a mesehőst... és nem feltétlenül kötelező hozzá félpucéran felvonulni a királyi udvarba (ld. a legismertebb "okos lány" meséket).

Érdekesség

Férfi hőssel rendelkező "okos lány" mesével találkoztam már egy finn népmesegyűjteményben is - itt írtam róla a Népmesék nyomában a világ körül c. blogsorozatban.

Feminista Magyar Népmesék 11. - Az okos leány

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző nyolc mese itt olvasható.

Mivel náthás vagyok és disszertációtervet írok, erre a hétre egy könnyű esetet választottam.

Az okos leány

(Sokféle címen ismert: A bíró okos lánya, A székely ember lánya, Mátyás okos felesége, stb.)

Források:

Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág II. (Téka Könyvkiadó, 1989).
Bodnár B.: Kisvárda környéki népmesék (Jósa András Múzeum Kiadványai, 1980).
Dr. Bevilaqua Borsodi B.: A magyar történelem anekdotákban (Dante Könyvkiadó, 1943)
Gyuricza E.: A bíró okos lánya, és más mesék (Alexandra kiadó, 2010).
Kóka R.: Mátyás király rózsát nyitó ostornyele (Timp Kiadó, 2003).
Kríza I.: Mesék és mondák Mátyás királyról (Helikon Kiadó, 2004).
Lengyel D.: Régi magyar mondák (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1978).
Ortutay Gy.: Fedics Mihály mesél (Akadémiai Kiadó, 1978).

A melltartós verziót itt olvashatjátok online.
A meséből készült Magyar Népmesék epizódot itt nézhetitek meg.

A népmese az ATU 875 (Az okos parasztleány / The Clever Peasant Girl) novellamese típusba tartozik.

A történet:
Magyar nyelvterületről leggyakrabban Mátyás-meseként ismert, és a rajzfilmosrozatnak köszönhetően nem is kell nagyon bemutatni: tudjátok, ez az a mese, amiben az okos leány megvillantja a csunyáját a királynak.
(Legalábbis az egyik)

A mese főhőse egy okos parasztleány, aki különböző módokon kápráztatja el éles eszével a királyt. Néhány verzióban találós kérdésekre felel meg, vagy éppen homályos értelmű válaszokat ad a király kérdéseire (pl. arra a kérdésre, hogy hol van a nénje, azt feleli, hogy "tavalyi örömét siratja," értsd: vajúdik). Sok népszerű változatban lehetetlen feladatokat kap a királytól, amiket elmés válaszokkal old meg (pl. amikor parancsot kap, hogy foltozzon meg egy korsót, visszaküldi a királynak azzal, hogy előbb tessék kifordítani). Szintén népszerű elem, hogy a király magához rendeli a lányt mindenféle faramuci feltételekkel - jöjjön is meg ne is, legyen is felöltözve meg ne is, hozzon is ajándékot meg ne is, amiket a lány a maga módján szépen megold. A mese vitathatatlanul legtöbbet vitatott része a "pucéran is meg nem is" kitétel, amelyet különböző verziók különböző elmés módokon oldanak meg - van, ahol a hajával takarózik a lány (á la Lady Godiva), van, ahol hálót vesz magára (feltalálva ezzel a neccfétist), és van, ahol egyszerűen egy szál melltartóban szambázik be a királyhoz (mondván, hogy a csunyáját Isten teremtette, nincs mit szégyellni rajta, a melleit viszont ő növesztette magának).
A mesék egy része házassággal végződik, míg mások tovább szövik a történetet. A király feleségeként az okos asszonynak megtiltja a férje (pffft), hogy nélküle ítélkezzen, ám ő megszegi a szabályt, és okos, igazságos döntést hoz valamilyen ügyben (avagy elmést választ súg a király által próbára tett alattvalóknak). A király bosszúból hazazavarja, de megengedi, hogy a palotából a legkedvesebb tulajdonát magátval vigye. A feleség altatóport kever a király italába, és hazacipeli kedves urát, aki kijózanodva jobb belátásra tér, kibékül a feleségével, és visszavonja az ítélkezésre vonatkozó tilalmat.

Mitől feminista?
Soroljam?...
Azon felül, hogy egy látványosan éles eszű és jó humorú hősnővel van dolgunk, a mesetípus egyes változatai sok egyéb feminista csemegét is tartogatnak. A lány nem csak okos, de gond nélkül áthág több szigorú, hagyományos, patriarchális társadalmi szabályt is: Szenvtelen a királlyal, átveszi a helyzet felett az irányítást amikor az apja kétségbe esik, és, nem utolsó sorban, egyáltalán nem szégyelli a testét. A melltartós-halászhálós mutatványon kívül olyan változat is van, ahol diót küld a király a lánynak, hogy növessze meg egy hét alatt, mire a lány a melleit villantja ki, nesze felség, megnőtt a dió. Emellett a "nővérem vajúdik" is egyféle tabutémát feszeget (hányan mondják az arra járó uralkodó arcába szemrebbenés nélkül, hogy a megesett nővérük épp egy gyereket présel visítva kifelé?), különösen azokban a változatokban, ahol hozzáfűzi azt is, hogy az illető leány házasságon kívül esett teherbe, és a gróf fizeti érte...
Külön tanulmányt érdemel a házasság utáni epizód is. Az okos lányból okos királyné válik, aki pozícióját, hatalmát, és eszét arra használja, hogy segítsen a rászorulókon, akár a férje akarata és kifejezett rendelkezése ellenére is - a saját boldogsága kockáztatásával. Amikor a király (szégyenletes módon) elkergeti ezért, furfangos módon jobb belátásra téríti. Bár ez alatt a motívum alatt rezeg azért a léc, személy szerint szeretek belegondolni, hogyan viszonyul az átlag kapcsolatok átlag vitáihoz: Attól, hogy az ember veszekszik a párjával, még nem feltétlenül menthetetlen a helyzet - amennyiben mindkét fél szereti a másikat, és képes jobb belátásra térni.
Itt különösen figyelemre méltó a háttérben a király (férfi) jellemfejlődése. A korai szó- és ajándékváltások során egyfajta jó kedélyű játékosságot mutat; a lány szenvtelen válaszaiért akár le is fejeztethetné, mint alattvalót, ám helyette nem csak felfigyel a lány kivételes intelligenciájára, de értékeli is azt. A történet végére nem csak elfogadja az okos leányt egyenlő félként, de be is ismeri, hogy nem volt igaza a törvénykezéssel kapcsolatban. Mai kifejezésekkel élve az uralkodó átgondol és elvet egy belenevelt szexista koncepciót a nők képességeiről, és nevetni is tud a saját tévedésén. Ettől lesz igazán erős jellemű és szerethető karakter.

Amit érdemes átgondolni
El lehet töprengeni rajta, miért nem akarja a király, hogy a felesége ítélkezzen a távollétében. Nagyon sok függ itt attól, hogyan mesél valaki; egyes mesemondók más és más stílusban alkotják meg a király karakterét, és a lány és a király között szövődő kapcsolatot. Od akell figyelni rá, hogy a király ne legyen túl ellenszenves, mert akkor senki se szurkol majd, hogy a feleség visszatérjen hozzá...
Apróság, de érdekes: Bár végtelenül szórakoztat a lány "csunyája" mint kifejezés, és minden alkalommal jót kuncogok rajta, a női anatómia egyáltalán nem csúnya (ahogyan a férfi anatómia sem az). Nyilván más a kontextus, amikor direkt népiesen-archaikusan mesél valaki.

Megjegyzés
Nemzetközi szinten végtelenül népszerű mesetípus. Az első Holnemvolt Fesztiválon pl. Tone Idun Bolstad norvég mesemondótól hallottunk egy skandináv változatot (videó itt).
A férjet hazacipelős motívum olyan kedvelt, hogy még Hollywood sem tudta kihagyni:

(Kép az Ever After / Örökkön örökké c. Hamupipőke-feldolgozásból)