Riina és az amazonok (Feminista Multikulti Népmesék 17.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Salamon-szigetek (Malaita)

A történet

Kép a Rejected Princesses oldalról

Két asszony a tengerparton sétál, amikor két gosile lecsap rájuk, és elragadja őket. A gosilék szellemek, akik repülni tudnak, félelmetes erejük van, és nyers emberhúson élnek. A két asszonyt egy sziklára épült házba viszik a tenger közepén. Először meg akarják enni őket, de a nők annyira sírnak, hogy inkább megtartják őket rabnak.
Időközben az asszonyok férjei hatalmas jutalmat hordanak össze annak, aki vissza tudja hozni a feleségeiket. Száz kenuval indulnak útnak a férfiak a mentőakcióra, de amikor a szellemek elragadnak és felfalnak közülük kettőt, az egész flotta visszafordul.
A hívásra váratlan jelentkező érkezik: Riina, egy szőke hajú harcos asszony, nőkből álló csapatával. Eleinte senki sem hiszi, hogy elég erős a gosilék legyőzéséhez, de ő állítja, hogy egy férfi gosilének is el tudja törni az állkapcsát. Útnak is indul a kenujával és a társnőivel a szellemek szigetéhez. A két gosile útközben megtámadja őket, de Riina legyűri az egyiket, megkötözi a kenu aljában, és kifaggatja, miben rejlik az ereje. Amikor megtudja, átlép az erőt rejtő tárgyakon, és "asszonyi lényével megpiszkítva őket" elveszi a szellem erejét. Ezek után hízeleg neki és barátságot ajánl, amiért a gosile segít neki bejutni a sziklán álló házba. Riina ott is olyan helyekre ül le, ami asszonyoknak tabu, és amikor a két gosile rátámad, megöli őket a bumerángjával.
Az amazonok diadalmasan hazatérnek a megmentett asszonyokkal, és felveszik értük a jutalmat.

Mitől feminista?

Nem csak attól, hogy erős, önálló női harcosok szerepelnek benne (akik ráadásul csapatként dolgoznak), hanem mert ennek a mesének tényleg ők a hősei. Világviszonylatban kevés az olyan amazon-legenda, amely nem a harcos nők legyőzésével, eltűnésével vagy férjhez menésével végződik. Riina és csapata győzedelmeskedik ott, ahol a férfiak elbuknak, és megkapják érte az őket illető jutalmat. A jutalmat csapatként veszik át és osztják el, bár Riina maga külön ajándékot is ér, egy házi szellemet.

Különösen érdekes mozzanat, hogy Riina a tabuk döntögetésével arat győzelmet az emberevő szellemek felett. Az első gosile erejét azzal veszi el, hogy átlép a varázstárgyai felett (asszonyoknak sok kultúrában tilos az ilyesmi), a másodikat pedig azzal dühíti fel, hogy olyan helyekre ül le a házban, ahová asszonynak nem szabad. Riina tisztában van a szabályokkal, és megtöri őket, hogy előnyhöz jusson az ellenségeivel szemben. (Eszembe jut, hogy első osztályos koromban, amikor a fiúk csúfoltak, rájöttem, hogy undorodnak a lányos pusziktól. Néhány nappal később behívták a szüleimet az iskolába azzal, hogy nagyokat cuppogva üldözöm a fiúkat. Szerintem remek védekezési mechanizmus volt.)
Egy másik történetből többet is megtudunk a Lumalao-sziget asszonyairól. Felbukkan Moaanawalo, Riina nővére, aki az amazonok vezére. Megtudjuk, hogy a "világos bőrű" harcos nők olyan házban laknak, amilyenben a hagyomány szerint csak a férfiaknak lenne szabad. Valódi társadalmat, közösséget alkotnak: halásznak, vadásznak, és a zsákmányukkal piacra mennek. Szövetségeket kötnek, és bosszú-hadjáratot indítanak, ha megsértik őket. Egy ponton Moaanawalo férjes asszonynak öltözik hajadon létére (szintén tabu), hogy egy furfangos tervet keresztülvigyen.

Amit érdemes átgondolni

A Kay Bauman által feljegyzett történetekben rengeteg a mély szimbolika és a kulturális utalás. A könyv rövid bevezetőt kapcsol mindegyik szöveghez, kiemelve az izgalmasabb elemeket, de európai szemmel ezek a történetek egyszerűbbnek tűnhetnek, mint amilyenek valójában. Megéri jobban beleásni magunkat Malaita világába, ha jobban meg szeretnénk érteni Riina világát is.

Források

Kay Bauman: Solomon Island folktales from Malaita (Rutledge, 1998.)
Bo Flood, Beret E. Strong, William Flood: Pacific Island Legends (Bess Press, 1999.)

Riina a Rejected Princesses sorozatban is szerepelt.

Megjegyzés

A Salamon-szigeteken valóban előfordul, hogy az amúgy sötét bőrű melanéziai nép egyes tagjai világos szőke hajjal születnek.

Kép innen

Herburt és Hild (Feminista Multikulti Népmesék 10.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Német hagyomány, óészaki forrásból

A történet

Herthegh grófnak három fia van. A legkisebb, Tristram, párbajban megöli a középső bátyját, és elmenekül otthonról. Az apjuk az egészet a legidősebb fiú, Herburt nyakába varrja, hogy miért nem vigyázott az öccseire jobban. Herburt Thidrek király (Dietrich, Veronai Detre, Nagy Theoderik) udvarába menekül, aki a nagybátyja anyai ágon, és beáll hozzá lovagnak. Olyan hűségesen szolgálja, hogy amikor Thidrek kiszemeli magának Arthur király lányát, Hild hercegnőt, akkor Herburtot küldi el lánykérőbe.

Herburt el is megy Arthur udvarába, ahol szintén lovagként szolgál. Hildet azonban nem közelítheti meg, mert törvény, hogy a hercegnőt senki sem láthatja. Végül egy ünnep alkalmával Herburt a templomban megtalálja a módját, hogy meglesse a lányt (egereket ereszt el a templomban), összemosolyognak, és néhány szót is sikerül váltaniuk. Hild erre megkéri az apját, adja mellé Herburtot személyes testőrnek. Herburt így át tudja adni Thidrek üzenetét és a lánykérést; napról napra sok időt töltenek együtt. Hild kifaggatja, milyen ember Thidrek, és hogy néz ki. Herburt lerajzolja a királyt, és Hild úgy dönt, nem akar Thidrek felesége lenni, inkább Herburtot választja.
A két szerelmes megszökik Arthur kastélyából. A király katonákat küld utánuk, Herburt fejét követelve. A szerelmesek úgy döntenek, az az egyetlen esélyük, ha Hild gyorsan elveszti a szüzességét, és meg is oldják ezt a problémát valahol a bokrok között. Mire a katonák utolérik őket, Hild törvény szerint már Herburt felesége. Herburt lekaszabolja az okvetetlenkedőket, aztán a két szerelmes elköltözik egy másik királyságba, ahol boldogan élnek.

Mitől feminista?

Ezt a mesét azért válogattam be a sorozatba (a könyvben nem fog szerepelni, a célkorosztály miatt), mert gyönyörű ellentétpárja Trisztán és Izolda legendájának. Trisztán és Izolda tragédiáját egy szerelmi bájital idézi elő, és a szomorú végkifejlet a lovagi becsület és a szerelem közötti feszültség eredménye: Trisztán szereti Izoldát, de hűséggel tartozik Márk királynak, a nagybátyjának, és inkább átadja neki a nőt, minthogy megszökjön vele.
Herburt és Hild legendájában is szerepel egy Trisztán, de itt leginkább buta és erőszakos figuraként. Herburt három közül a legidősebb testvér, akit az apja (igazságtalanul) büntet azért, amit a forró fejű öccse tett. Ebből a pocsék családi állapotból menekül a nagybátyjához, Thidrekhez, ahol új otthonra talál, és tiszteletreméltó pozíciót tölt be a királyi udvarban.
Ennek ellenére Herburt nem elvakultan hűséges a nagybátyja iránt. Amikor megtalálja a módját, hogy kapcsolatba lépjen Hild hercegnővel, megteszi a kötelességét, és átadja a lánykérő üzenetet, mindenféle hátsó szándék nélkül, dicsérve a nagybátyját, és hatalmas uralkodóként (szó szerint) festve le őt. Hild ennek ellenére Herburtot szereti, és ő is a hercegnőt. Két út áll a szerelmesek előtt: Herburt lovagi becsületét megőrizve leszállítja a királylányt a nagybátyjának, ahol Hild boldogtalanul élhet egy nem kívánt házasságban, vagy megszöknek együtt, keresve a saját boldogságukat, és sárba tiporva mindkettőjük becsületét.

Ebben a történetben a szerelem győz a társadalmi nyomás felett. Herburt nem teszi a nőt, akit szeret, boldogtalanná azért, hogy a saját becsületét. státuszát megőrizze. Ráadásul a történet végén kiderül, hogy igenis van harmadik megoldás: a szerelmesek hátrahagyják mindkét birodalmat, ahol nem lehetnek boldogok, és keresnek egy új otthont maguknak, ahol új életet tudnak kezdeni. A szöveg szerint Herburtot az új király "nagy becsben tartotta, és sok híres történet szól a tetteiről."
Hild ugyanolyan önálló döntést hoz, mint Herburt. Eldönti, mit szeretne, és kiáll a döntése mellett; nem vállalja a mártírságot sem becsületből, sem féltésből Herburt iránt. Bízik benne, hogy ketten együtt megtalálják a boldogságukat, és a királykisasszony lóra pattan és elvágtat a kedvesével együtt, hátrahagyva a státuszt, ami Arthur lányaként és Thidrek feleségeként járt volna neki. Vakmerően bátor döntés ez, de egyáltalán nem meggondolatlan. Herburt és Hild nem távolról szeretnek egymásba, és nem varázsital boronálja össze őket: ismerik egymást és megbíznak egymásban.
A történet vége meglehetősen gyakorlatias fordulatot vesz. Mindenféle szemérmeskedés nélkül a szerelmesek beugranak a bokrok közé, hogy, kihasználva az általános felfogást a szüzességről, egymáshoz kössék az életüket. Thidrek nyilván nem akarna olyan királylányt feleségül venni, akivel egy lovagja már lefeküdt. Elavult, szó szerint középkori hozzáállás ez, amit Herburt és Hild gond nélkül a saját javára fordít, és egyáltalán nem bánják meg. Ha valaki számára egy menyasszonyban a szüzesség a legnagyobb érték, akkor magára vessen.
Azt szeretem ebben a történetben (amellett, hogy nagyon bájos szerelmes sztori), hogy nincs benne felesleges szenvedés meg gyötrődés. Herburt és Hild átlépik a társadalmi kereteket, amik a boldogságuk útjában állnak, és egyszersmind be is mutatják ezzel, hogy az adott társadalmi keretek meglehetősen öncélúak és haszontalanok. A "becsület" szubjektív fogalom, és egyetlen királyi vállveregetés sem ér meg egy egész életen át tartó boldogtalan házasságot.
(Thidrek egyébként az utószóban gond nélkül feleségül vesz valami más random hercegnőt.)

Amit érdemes átgondolni

A korosztály, értelemszerűen. Kamaszoknak már simán mesélném.

Források

The saga of Thidrek of Bern (Garland, 1988.)

Megjegyzés

Tök jó lenne párhuzamosan mesélni ezt a történetet Trisztánnal és Izoldával, főleg, mert szeretem azt képzelni, hogy Trisztán és Herburt öccse Tristram egy és ugyanaz a személy...

Béla kisasszony (Ribizli a kulisszák mögött 27.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ez volt az egyik első mese, amit hivatásos mesemondóként beválogattam a magyar repertoáromba :) Erről is blogoltam már a korábbi sorozatban, de érdemes megint beszélni róla.

Miről szól?

Egy királynak egyetlen lánya van, de két lányt nevel belőle: Béla kisasszony harcias és talpraesett, míg Etelka kedves és gyengéd, és a lány olyan ügyesen játssza mindkét szerepet, hogy senkinek sem tűnik fel a csalás. Etelka beleszeret egy juhászlegénybe, ám amikor híre jön, hogy közelegnek a tatárok, Béla kisasszonynak kell átvennie a vár védelmét és irányítását, míg "húga" háttérbe vonul. Béla hősiesen védelmezi a várat, míg a juhászlegény kiszökik, átjut a tatárok táborán, és erősítést hoz Zúzó, a szomszédos várúr személyében. Zúzó Béla kisasszonyt kéri fizetségül a sikeresen visszavert tatár támadásért, ám a lány megneszeli, hogy katonákat hozott magával "lánykérőbe", és túljár az eszén. A veszély elmúltával Béla/Etelka felfedi a titkát, és feleségül megy a juhászlegényhez.

Hogyan készült?

Erdélyi monda, amit már a 19. század közepén felgyűjtöttek, és később Benedek Elek is feldolgozta. Egyike volt azon kevés mesének, amiben már eredetileg is mindenkinek volt neve.

Mitől különleges?

Az előző sorozatban részletesen tárgyaltam ezt a mesét, nem akarom magamat ismételni, itt elolvasható. Alább csak a kedvenc mozzanataimat emelem ki:
Említettem már, hogy különösen szeretem az olyan meséket, ahol a férfi és a női hős egyenrangú felekként szerepelnek? Petur és Béla/Etelka pont ilyen párt alkot. Mindkettőjüknek megvan a mesében a maga pillanata, amikor megmutathatják a hősiességüket, és a történet végén kölcsönösen egymást választják (bár Petur nem tudja, hogy Etelka egyben Béla is, amikor kiderül az igazság, cseppet sem zavartatja magát). Zúzó figurája remek lehetőséget ad rá, hogy az agresszivitását kontrasztba állítsuk Petur egészséges, kiegyensúlyozott férfiasságával.
Azt is nagyon szeretem, hogy Béla nem csak Béla, hanem "Béla kisasszony." Bár "férfiasan" határozott, sok más mese és legenda hősnőivel ellentétben (ld. Mulan) nem álcázza magát férfinak. A királyi udvar láthatóan úgy fogadja el, amilyen: fegyverrel a kézben, parancsolásra született királynőként, de egyben kisasszonyként is, akinek nem kell valami másnak álcáznia magát, hogy tekintélye legyen. Remek mese ez arra, hogy elgondolkodjunk egy kicsit a biológiai nem - társadalmi nem (gender) - nemi önkifejezés témakörén. Etelka/Béla nőnemű, mindkét formájában nőnek tartja magát (és a környezete is őt), de Bélaként sok olyan vonást felvesz, amit az emberek általában férfiasnak gondolnának. Ettől azonban nem lesz kevésbé nő, és pláne nincsen köze az egésznek ahhoz, hogy kihez vonzódik - mindkét formájában ugyanúgy Peturt szereti.

Érdekesség

A mesét Jókai Mór is feldolgozta Az istenhegyi székely leány című írásában. Ott a két lányt Lónának és Szendilének hívják (ami szerintem levesz az eredeti cím izgalmasságából). 

Boszorkányok földjén (Népmesék nyomában a világ körül 107. - Andorra)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Andorra hivatalos nyelve a katalán, megint csak nem sikerült teljes kötet népmesét beszereznem se angolul, se spanyolul. Összevadásztam viszont néhány mesét és legendát internetes forrásokból. 

Az ordinói dudás

Egy híres dudás zenélni igyekszik egy esküvőre, amikor farkasok támadják meg. Gyorsan felmászik egy fára, és a zenéjével tartja magától távol a farkasokat, akik úgy megijednek a hangtól, hogy messzire menekülnek. A falubeliek másnap találnak rá a hang nyomán, mert nem meri abbahagyni a zenélést.

Aubinyá Fehér Hölgye

Egy kapzsi püspök sanyargatja a népet, mire a földesúr lánya, a Fehér Hölgy, aki megörökölte az apja földjeit, a védelmükre kel - mégpedig úgy, hogy egy éjszaka az erdőbe csábítja a püspököt, akit soha többé nem lát senki. Cserébe megjelenik a környéken egy nagy farkas. Mindenki vonja le a maga következtetését.

Az Engolasters-tó

Egy kis városba koldus érkezik, akit mindenki elkerget vagy átver. Végül egy lány kenyered ad neki, amiért cserébe a koldus azt tanácsolja neki, meneküljön. A városra aznap éjjel árvíz zúdul, és a helyén reggelre tó keletkezik, ahová azóta andorrai boszorkányok járnak fürdeni.
(Itt egy másik verzió is)

A Meritxell-i Szűz Mária

Háromkirályok napján Meritxell lakói egy Mária-szobrot találnak egy rózsabokor tövében. A templomba viszik, ám másnap reggelre varázslatos módon visszakerül a bokor alá, így ott állítanak neki kápolnát.

A hétágú kereszt

Egy fiú nagyon fél az ördögtől, mire hét másik legény elhatározza, hogy megtréfálják, és elküldik éjszaka borért a boltba, egy puskával (ami nincs megtöltve). Sajnos a boltos megtölti a puskát, így mikor a fiú visszafelé jön, lelövi a legényt, aki fehér lepedőbe öltözve megpróbált ráijeszteni. A haláleset helyén hétágú kereszt jelenik meg.

A boszorkányok köve

Bronzkori sziklafaragásokról szól a legenda, mely szerint andorrai boszorkányok harcoltak meg itt az ördöggel, és végül a mélybe taszították; az ördög karmai hagytak nyomokat a sziklafalon.

Hova tovább?
Portugáliába!

Egy kis ország nagy legendái (Népmesék nyomában a világ körül 104. - Észak-Írország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Armagh Folk Tales
Frances Quinn
The History Press, 2014.

Mivel a kihívás politikai, és nem kulturális határok mentén halad, külön könyvet kellett választanom Észak-Írországhoz. Szerencsére pont akadt egy, amit egy mesemondó ismerősöm írt, és több történetét személyesen hallottam tőle. Az Armagh megye ötven meséjét és legendáját összefoglaló könyv a History Press sorozatának egyik olyan kötete, amit hivatásos mesemondó gyűjtött, válogatott, és írt, és ez szokás szerint meg is látszik rajta. A történetek tematikus fejezetekre oszlanak, legendás hősöktől helyi legendákig, és érdekes történelmi eseményekig. Mivel elsősorban ismeretterjesztő és szórakoztató kiadványnak készült, források nincsenek megjelölve benne, de magukból a szövegekből mindig iderül, honnan származik az adott történet. Nagyon boldog voltam, hogy sok olyan klasszikus történet is szerepel benne, amiket Írországból kár lett volna kihagyni.

Fénypontok

A klasszikus ír legendák közül soknak van Armagh-i vonatkozása. Mivel a megye területén található Emain Macha (Navan Fort), az ulsteri királyok és hősök egykori székhelye, tulajdonképpen az ulsteri legendaciklus jó része ide köthető - kezdve Macha ikreivel, akikről magát az erődöt elnevezték. Itt egy terhes asszonyt kényszerítettek rá, hogy fusson versenyt a király lovaival; a győzelem után ikreket szült, és megátkozta Ulster férfijait, hogy valahányszor ellenség tör az országukra, szülési fájdalmakban feküdjenek. Egy másik Macha, Macha Mongrúad hasonlóan legendás, harcos hercegnő volt, aki lány létére királyságot nyert magának. És ha már ulsteri hősök, akkor nyilván szó esett Cú Chulainn gyermekkoráról, harcossá válásáról, és arról is, hogyan nyerte el legendás nevét.
Szintén van ulsteri vonatkozása Lir gyermekeinek, akiket mostohaanyjuk kilencszáz évre száműz a tengerre hattyúk képében, és csak a kereszténység érkezésekor lelnek nyugalomra; valamint az ír hagyomány leghíresebb szerelmi tragédiájának, Deirdre és Naoise történetének.
És ha Írország, akkor természetesen megérkeztünk a Fianna őshazájába. Slieve Gullion hegyét tavaly én is megmásztam, és megmerítkeztem egyik kedvenc Fianna-legendám, a Slieve Gullion-i Vadászat helyszínében. A könyvben két verzió, egy klasszikus és egy későbbi is szerepel erre a sztorira. Egy történet erejéig szó esett Oisínról is, aki segített Szent Patriknak legyőzni egy vad bikát, hogy az Armagh-i katedrálist megépíthesse.

Klasszikus, és nagyon jópofa Fergus Mac Leide története, a leprikónok legkorábbi említése az ír hagyományban. Leírja egy leprikón király látogatását az ír királyi udvarban, és azt is, hogyan küzdött meg vízjáró cipőiben Fergus király egy tóban élő szörnyeteggel.
A legendák között felbukkant kedvenc keresztény sellőm, Liban, akiből halála után szent lett, Szent Murigen néven; valamint a Fekete Disznó Árka, egy eredetmagyarázó monda, miszerint egy gonosz, diákokat kínzó tanítót változtattak a szülők dühöngő vaddisznóvá, aki feltúrta a környéket. Az újkori legendák közül messze a leghátborzongatóbb az Éhes fű hiedelme volt; a nagy éhínség idején meghaltak sírjai felett állítólag olyan fű nő, ami leküzdhetetlen éhséget kelt abban, aki rálép, és akár a halálát is okozhatja.

Kapcsolatok

Ismét volt alkalmam találkozni olyan sztorival, amit nagyapám helyi történetként mesélt nekem gyerekkoromban (az asszonyról, aki zsákkal hozza a bűnbánási gyertyát minden félrelépéséért). Sok országban találkoztam már a sírrabló és a tetszhalott meséjével is - az asszony, aki "Egyszer halt meg, de kétszer temették", arra tér magához a sírban, hogy egy rabló le akarja vágni a gyűrűsujját. Erre rögtön két verzió is volt, a legkorábbi 1705-ből.
Alvó lovagok, avagy harcosok ezúttal a Fekete Disznó mondájában bukkantak fel, és a világvégére vártak. Természetesen voltak tündérhiedelmek is elrabolt asszonyokról, éjszakai mulatságokról, tündérbábákról és váltott gyerekekről. Külön fejezetet kaptak a 21. század elején gyűjött tündérhiedelmek. A kedvenc sztorim viszont az volt, amikor egy folklorista kihallgatta, mit beszélnek róla a helyi emberek, és leírta a beszélgetést. Jókat kuncogtam az egészen - főleg a végén, amikor a két bácsi megegyezett, hogy maga a gyűjtő is csak tündér lehet.

Hova tovább?
Az Ír Köztársaságba!

Arthur, Merlin, és a Többiek (Népmesék nyomában a világ körül 102. - Wales)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

The Welsh Fairy Book
W. Jenkyn Thomas
F. A. Stokes, 1908.

Nyolcvannégy csodálatos walesi tündérmese húzódik meg ebben a régi kötetben. Egy tanító gyűjtötte össze és mesélte újra őket, azzal a céllal, hogy a tanítványai megismerkedhessenek belőle a saját kultúrájuk, otthonuk történeteivel. A mesék nyelvezete ennek megfelelően irodalmi, de olvasmányos, és több mesetípus ismétlődik a könyvben aszerint, milyen földrajzi helyszínhez kötik őket. Ahol csak lehet, a szerző konkrét tájba helyezi a meséket - tavakhoz, hegyekhez, városokhoz kötődő legedákat gyűjt. A legtöbb név a külföldi olvasó számára kimondhatatlan, de Thomas szerencsére mellékel egy kiejtési útmutatót is a walesi nyelvhez a könyv elején. Külön érdekesség, hogy az eredeti kötetet Willy Pogány, avagy Pogány Vilmos András, egy magyar születésű művész illusztrálta.

Fénypontok

Kalandos és hátborzonagó történet a The drowning of the Bottom Hundred legendája, melyben egy tengerszint alatt fekvő, gátakkal védett királyságot árasztott el a víz, miután évekig nem törődtek a gát javításával. A tragédiát csak egy maréknyi hősies ember élte túl, közöttük egy királylány, egy dalnok, és egy katona. Szintén árvízzel végződött Az elsüllyedt udvar meséje, melyben a király lecserélte idősödő feleségét egy titokzatos fiatal nőre - akiről kiderült, hogy maga a királyné volt, aki sötét alkut kötött, hogy megfiatalodjon.
Generációkon keresztül öröklődő traumáról szól Pantannas átkának legendája, melyben egy földműves felszántja a tündérek táncterét, de amikor meg akarják büntetni, kikönyörgi, hogy inkább a leszármazottain teljesedjen be a büntetés. Hosszú évekkel később ükunokája, Madoc az esküvője napján eltűnik, és csak évtizedekkel később kerül elő a tündérek világából, amikor már minden szerette elhalálozott. Hasonlóan hosszú időt ölelt fel A világ legöregebbjei című, mágikus hangulatú mese, melyben egy ősöreg sas hozzá illő feleséget keresett, és végiglátogatta a világ legősibb élőlényeit, míg végül megállapodott egy bagolynál, aki még emlékezett a világ kezdetére.
A könyv nagy részét tündérlegendák teszik ki. Elidyr Tündérföldi Utazásából például megtudjuk, hogy a tündérek sáfrányos tejen élnek, sohasem hazudnak, és a nyelvük rokon az ógöröggel. A tündérek mellett szerepelt a kétes hírű bajkeverő Pwca (púka) is, aki segítőkész volt, de ha megharagították, folyamatos bajt hozott a házra. A boszorkánylegendák közül kiemelkedik Goronwy Tudor és a llanddonai boszorkányok története, melyben egy egész város szerepel, melynek minden lakója sötét praktikákat űz.
Természetesen olyan híres történetek is helyet kaptak a könyvben, mint a wales szimbólumaként ismert Vörös sárkány eredetmondája (Merlin gyerekkorával együtt), Gelert a hűséges, tragikus sorsú vadászkutya, vagy a Szakállakból szőtt köpeny, melyben Arthur megölte a félelmetes Rhitta Gawr-t, aki legyőzött királyok szakállait gyűjtögette. Más könyvekből már ismerős volt Hu Gadarn története is, aki egy lány segítségével szabadította meg a vidéket az Afanc nevű vízi szörnyetegtől (ezt a mesét nemrég a Nők Lapjának is újrameséltem).

Kapcsolatok

Ha van olyan ország, ahol az Alvó Lovagok legendája őshonos, akkor minden bizonnyal Wales az. Arthur király vitézei több hegy alatt is nyugszanak egyszerre, és várják, hogy visszatérjenek megsegíteni az utódaikat. Hasonló módon a tündérlegendák között is akadt nem kevés, amik ismerősek voltak: Volt több tündér-bába varázskenőccsel a szemében (pl. Lowri Dafydd), váltott gyerek akit különös viselkedéssel szóra kellett bírni (pl. A llanfaboni váltott gyerek), emberek akik Tündérföldre tévedtek és csak évszázadok múlva tértek vissza (pl. A varázslatos muzsika). Tündérek töltötték be a Tárulj, szezám mese rabló-szerepét, ahol rejtekhelyüket csak Tündér-jelszóval lehetett megnyitni.
Akadtak egyéb ismert mesetípusok is, például a Rumpelstiltskin-féle névkitalálós történet, melyre itt Sili go Dwt volt a megoldás, vagy a nálunk Tücsökként ismert hamis jós, akinek itt Fekete Robin volt a neve.
Szintén klasszikus a walesi mesék között a görög mitológiából is ismert Szamárfülű király (csak itt lófülei voltak). Érdekes módon felbukkant ismét a gyerekeit sirató Fehér Asszony (Szent Tegla kútjának legendájában), akit Dél-Amerikából már jól ismerek. Talán a legjobban mégis annak a mesének örültem, ami megmagyarázta, Miért vörös a vörösbegy, és nagyon hasonlít az egyik kedvenc amerikai mesémre, melyben madarak hordanak vizet a pokolban szenvedőkenk.

Hova tovább?
Skóciába!

Sokszínű Hollandia (Népmesék nyomában a világ körül 100. - Hollandia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Száz könyv! Száz ország! Több ezer mese! Már túlvagyok a félúton...

The Flying Dutchman
And other folktales from the Netherlands
Theo Meder
Libraries Unlimited, 2007.

A könyv 126 holland mesét, legendát, és egyéb történetet tartalmaz, melyeket a szerző gondosan válogatott, hogy ne csak lefedjék a hagyományos műfajok skáláját, tündérmeséktől a városi legendákig, hanem bemutassák az ország kulturális sokféleségét is. A bevezetőből megismerjük Hollandia történelmét és kultúráját, beleértve a nép lelkületét és a holland konyha egyes alapvető ételeit. Olyan érdekességek is kiderültek, hogy a Bolygó Hollandi például egyáltalán nem a holland hagyomány része, hanem egy angol novella nyomán terjedt el a köztudatban. Voltak viszont helyette igazi holland mesék, amiket a most már online is megtalálható holland népmese-adatbázisból válogattak és fordítottak le, valamint egy rakat modern kori városi legenda is. Minden történet után jegyzetben jelöli a szerző a forrást, a mesemondót, a mesetípust, és egyéb érdekes dolgokat.

Fénypontok

Tetszett (és kicsit Hadrianus császárra hajazott) A király és a katona története, amelyben az álruhás király mindenféle kalandokon esett át egy kiszolgált katona társaságában, aki épp a királyi udvarba tartott, hogy a fizetségét követelje (avagy szétverje a király fejét). A végén persze minden jóra fordult.

A Stavoreni Hölgy

A legendák közül kiemelkedett a Lochem-domb Fehér Asszonyainak története, akik egyszerre voltak segítő és ártó szellemek. A történetben egy szegény legény nyerte el a szerelme kezét azzal, hogy kimerészkedett a Fehér Asszonyok dombjára, és (a lány segítségével) élve vissza is tért onnan. Természetesen szerepel azért a Bolygó Hollandi is a könyvben, bár egy érdekesebb, rövidített formában. Hollandia talán leghíresebb valódi legendája, a Stavoreni Hölgy története - melyben egy gazdag kereskedőasszony vízbe dobatja az értékes búzát a szegények elől, és megbűnhődik érte - sem maradt ki. A mitikus lények közül az utrechti baziliszkuszt tudom kiemelni, amit szokás szerint tükörrel győzött le egy bátor jelentkező.
A legtöbb történet, ami különösen tetszett, a legendák és humoros anekdoták közül került ki. Ott volt például a sztori arról, miért van Februárnak kevesebb napja (azért, mert elkártyázta őket Januárral és Márciussal), vagy az, amikor egy gazdag ember úgy terjesztette el a burgonyát a gyanakvó parasztság körében, hogy kiírta a krumpliföldre, "csak a király eheti" (mire persze szétlopták az egészet). Szintén tetszett a Két boszorkány a borospincében című mese, melyben két fiatal, tapasztalatlan boszorkány rosszul mondta el a megtanult varázsigét, és csapdába esett a pincében, ahová bevarázsolták magukat. Sajnos a sztori nem ért jó véget, de amúgy nagyon szórakoztató volt. Szintén boszorkány szerepelt az Elarázsolt hajó történetében, amelyben a hajóskapitány felesége éjszakántként elkötötte a férj hajóját, és Kínába járt vele.

Kapcsolatok

Egy másféle Bolygó Hollandi

Jancsi és Juliska ezúttal Csokoládéházat dézsmált meg - és ráadásul nem a szüleik tették ki őket, hanem tűzifáért küldte őket a beteg édesanyuk, és úgy tévedtek el. Akadt persze Varázslatos Menekülés, Szépség és a Szörnyeteg, Anyám megölt apám megevett, meg egy érdekes Holle Anyó-Hófehérke keverék is, ahol a mostohalány Bertha hét majom házába költözött be, majd a majmok megáldották egy királyfi férjjel. Érdekes, hogy akadt egy Hófehérke és Rózsapiros verzió a horogra, pedig ez egy alapvetően ritka mesetípus (itt ötven gonosz törpe üldözte a medvévé változott királyfit). Szerepelt egy variánsa annak a pulikutyás magyar mesének is, melyben a gonoszt kutyává változtatják és parázzsal etetik (itt uszkár lett); a végén az ártatlanul bebörtönzött feleség belehalt a szenvedéseibe, ami nekem életszerűbbnek tűnt, mint a happy end...
Az északi népek hagyományaihoz híven szólt egy legenda arról, Miért sós a tenger (itt egy gigantikus sószállító hajó süllyedt el benne), sőt, akadt egy ír mesékhez nagyon hasonló Váltott gyerek és egy Elcserélt púp ("Görbe és a tündérek") mese is.
A könyv jó részét kitevő városi legendák között rengeteg ismerős akadt - például a klasszikus Eltűnő stoppos. Bónusz, hogy éppen aznap olvastam a Bicikliző cirkuszi medve sztoriját, amikor ugyanazt a történetet meghallgattam a tábortűz mellett egy erdélyi mesemondótól, aki egy grúz mesemondótól hallotta...
A trickster-mesék közül megvolt a szokásos Miért rövid a medve farka (mert a róka rávette a lékhalászatra, azért), és az Ál-keresztelő (szintén rókával és farkassal). Sőt, nagy meglepetésemre szembejött Ananszi, aki Nyugat-Afrikából a holland gyarmatokra, majd onnan Hollandiába vándorolt. Ember-tricksterek is akadtak, például egy Jan nevezetű furfangos fickó (helycserés büntetés, meg minden), sőt, Tijl Uilenspiegel és Naszreddin Hodja is tiszteletüket tették.

Hova tovább?
Angliába!

A hegyek és a tenger között (Népmesék nyomában a világ körül 96. - Monaco)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Már megint vért izzadtam, hogy egy pici országhoz könyvet találjak, de azért sikerült...

Monaco
The beauty spot of the Riviera
Thomas Henry Pickering
Kessinger Publishing, 2010.

A kötetet eredetileg 1882-ben adták ki; útikönyvnek készült Monacóba látogató viktoriánus turisták részére. A szerző a kötet elején megjegyzi, hogy egyesek szerint Monaco kizárólag a kaszinóból áll, de nyilván csak azok lehetnek vakok az ország szépségeire, akik egyetlen nap alatt akarják letudni a látogatást, és a kaszinóból ki sem teszik a lábukat. Ez, feltehetően, ma is így van. A kötet leírja a kis ország természeti és kulturális szépségeit, sétákat és útvonalakat javasol, bemutatja a kaszinót, a várost, a gazdaságot, és többek között Monacó történelméről és a hozzá kapcsolódó legendákról is említést tesz. Innen sikerült az alábbi pár történetet összebogarásznom.

A történetek

Monaco kapcsolata a görög mitológiához Héraklész munkáiban rejlik: A legenda szerint Héraklész, Gérüón ellopott marháit hajtva hazafelé, megállt, és megalapította a város kikötőjét. A szerző azt is említi, hogy a főníciai kereskedők Melkartot tisztelték itt (akit szintén Héraklésszel azonosít). A leghíresebb helyi legenda Szent Dévote vértanúé, Monaco védőszentjéé, akinek testét Korzikáról szállították át, hogy Monacóban helyezzék nyugalomra; ő máig nagy népszerűségnek örvend a környéken. Szó esik továbbá egy szerelmes történetről Anna, egy keresztény fogoly lány és Hárún, egy szaracén előkelő között; végül a lány megtérítette a szerelmét, és együtt kezdtek új életet, míg vezetője nélkül a szaracén sereg elvonult a környékről. Borongósabb legenda szór cserébe a yorki hercegről, III. György öccséről, aki Monacóban halt meg; amikor hajóján a zászlót félárbocra eresztették, hogy halálát jelezze, egy titokzatos, fehér ruhás asszony a tengerbe vetette magát a parti sziklákról. Emlékét azóta is őrzi a helyi hagyomány. Roquebrune városkájáról pedig azt mesélik, hogy eredetileg a hegytetőn állt, de egy földcsuszamlás letaszította a hegyoldalon, és csak egy szerzetes hathatós imáinak köszönhető, hogy félúton megállt.

Hova tovább?
Franciaországba!

Az ördög volt a tettes (Népmesék nyomában a világ körül 95. - Vatikán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Sokat töprengtem rajta, a Vatikánt hogyan fogom ebben a sorozatban megoldani, de mivel már korábbi kötetekben is bőven akadtak szentekről szóló legendák, végül adta magát, hogy a katolikus hagyományból szemezgessek egy kicsit. 

Legenda Aurea
Jacobus de Voragine
Helikon, 1990.

A Legenda Aurea (Aranylegenda) évszázadokon keresztül Európa egyik legnépszerűbb olvasmánya volt; a 13. és 15. század közötti időből több, mint 1000(!) kéziratban ismerjük. Jacobus de Voragine domonkos rendi érsek gyűjtötte egybe a szentek legendáit, az évkörnek megfelelően sorba rendezve adventtől adventig. A könyvet eredetileg felolvasásra szánta kolostoroknak és segédanyagként prédikációkhoz. A teljes kéziratban szereplő szentek száma változó, 180 és 234 között mozog; az általam olvasott magyar fordításban 110 fejezet szerepel, némelyik több szentet is magába foglal, a nem szenthez tartozó vallási ünnepek leírásait azonban kihagyták belőle a rövidebb terjedelem kevdéért. A történetek jó részében a mártírságé a főszerep - a könyv előzékenyen azt is tudtomra adta, hogy a Legenda lapjain 81 különböző kínzás variálódik (ijesztő mértékű kreativitással). A kötet történelmi forrásmunkának enyhén szólva nem tekinthető (látványosan dobálózik például a római császáruk uralkodásának dátumaival), egyáltalán nem bánik jól a nőkkel és a zsidókkal, cserébe viszont rengeteg olyan népmesei elemet, toposzt, és ismert legendát tartalmaz, melyek alaposan beépültek az európai szájhagyományba is.

Fénypontok

Tetszett az a történet, melyben egy szent és az (álruhás) ördög tett fel egymásnak találós kérdéseket. Érdekes módon kétszer is előfordult, egyszer Szent András, egyszer pedig Szent Bertalan legendájában. A válaszok néha meglepően szépek voltak: Amikor az ördög megkérdezte, mi a legnagyobb csoda, amit Isten egy kis dologban valaha is alkotott, András azt válaszolta: "Az arcok különbözősége és szépsége. Erre a kicsiny arcra a test minden érzését ráhelyezte Isten." Szent Bertalan ugyanerre a keresztfa helyét válaszolta, de az ördög (nő képében) kijavította, hogy márpedig az ember feje az, mert amilyen kicsi, benne foglaltatik egy egész világ. Szent Bertalan arra, hogy mi az, ami az emberben a leginkább a sajátja, azt felelte, a nevetés képessége az. Arra viszont, hogy milyen messze van az ég a földtől, András csak annyit mondott: Kérdezd az ördögöt, ő biztosan megmérte, amíg lezuhant..."

Kép innen

Élvezetes volt Szent Julianna legendája, melyben a szent életű hölgyemény leteperte, és láncokkal kegyetlenül elpáholta az ördögöt. Szintén jót mulattam Vespasianus császár történetén, akinek az orrlikában darazsak laktak, amiket egy Albanus nevű hírnök űzött ki Jézus nevében. Ez valahogy kimarad töriórán... mint ahogy az is, hogy Nero lenyelt egy békát, majd kihányta, és azt hitte, gyereket szült, és hogy erről a békáról nevezték el a Lateránt (latuerat rana).
Bájos volt Szent Jeromos szelíd oroszlánjának a története, aki a kolostor szamarára vigyázott, és kétségbe esett, amikor a szamarat ellopták. Az egyik kedvenc pillanatom viszont az volt, amikor Szent Kozma és Damján vértanúsága után felbukkant "egy emberi hangon kiáltozó teve," és megmondta, hová temessék el őket.

Természetesen sok ismert szent-legenda felbukkan a gyűjteményben: Szent Miklós adománya (amiből a Mikulás-nap származik), az Angyalvár legendája (ahol Szent Mihály arkangyal a római pestis végét jelezte), Szent György és a sárkány, Attila találkozása Szent Leo pápával, Szent Péter "Quo vadis, domine?" pillanata, Szent Kirstóf, az óriás, Szent Márton és a koldus, és Roland lovag utolsó csatája is. Cserébe néhány ismert motívum ebből a könyvből hiányzik: Szent Bálint legendájában szó sincs semmiféle szerelmesekről, Szent Patrik legendájában nem szerepel sok ismert ír hagyomány, és Szent Erzsébet történetéből is kimaradt a rózsacsoda.

Kapcsolatok

Burmában találkoztam azzal a mesetípussal, melyben egy ember megesküszik, hogy a kölcsönkért aranyat már visszaadta a hitelezőjének, és esküje igaznak bizonyul (az aranyat a sétabotjába rejtette, és megkérte a hitelezőt, fogja meg egy pillanatra). Itt azonban, Szent Miklós nevében, a csaló elnyerteméltó büntetését. Szintén felbukkant már, Macedóniában, az a Szent Miklós-legenda, melyben egy gazda a szent képére hagyta a vagyonát, és a szentet fenyegette meg, amikor kirabolták, hogy szerezze vissza a pénzt. Szent Félix legendájában bukkant fel az a nagyon elterjedt toposz, melyben a szent rejtekhelyének bejáratát szorgos pókok szőtték be, hogy úgy tűnjön, nem járt arra senki. Egy Appalache-i meséből köszönt vissza a jelenet, amikor Szent Agathon apát kolostorában két szerzetes megpróbált összeveszni, de nem tudák, hogy kell, és akarva-akaratlanul túl kedvesek voltak egymáshoz.

Sárkányölés is látványos rendszerességgel történt a legendákban - Szent György mellett győzött le sárkányt Szent Szilveszter, Szent Fülöp, Szent Margit, Szent Márta, Szent Donát, és Szent Máté is. Margitot állítólag le is nyeli a sárkány, majd kipukkad, és a szent szűz előlép a gyomrából (de ezt már igazán a szerző sem hitte el). Szent Márta sárkánya nem más, mint a Rhône folyóban élő Tarrasque, egy vízi szörnyeteg, mely "üldözőire egy holdnyi körzetben rálövelli ürülékét."
Szent Patrik legendájában található egy szép, klasszikus pokoljárás-történet, látványos kínzásokkal, és némi mennyi látogatással a végén.
A könyvben szerepelnek a klasszikus mitológia egyes alakjai is, általában az ellenség szerepében (Diana például többször is szentek életére tör). Szent Antal legendájában viszont egy segítőkész hippokentaur és egy faun mutat utat Szent Pál cellájáig. Oidipusz király története köszönt vissza Júdás születésének (és anyjával való házasságának) legendájából.
Mindig is a Monty Python zsenialitásának tudtam be a Brian élete "alamizsnát az ex-leprásnak!" jelenetét - erre tessék, Szent Márton legendájában itt a sztori, hogy egy vak és egy béna koldus menekülni próbált a szent körmenete elől, nehogy véletlenül meggyógyuljanak, és elveszítsék a keresetüket... de a szent csak azért is meggyógyította őket. Na bumm.

Hova tovább?
Monacóba!

Alpesi tündérbirodalom (Népmesék nyomában a világ körül 92. - Svájc)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Legends of Switzerland
H. A. Guerber
Dodd, Mead & Co., 1909.

Ezt a kötetet azért választottam, mert a szerzőjének egy másik könyvét (a rajnai legendákról szólót) nagyon szeretem, és kíváncsi voltam, Svájcból milyen különleges meséket és legendákat gyűjtött. Heléne Adeline Guerber 19. századi brit történész rendszerező kedvű szerző volt; ebben a könyvben a történeteket tájegységenként, főleg kantononként szedte csokorba. Körülbelül száz legenda, hiedelem, és mese szerepel a kötetben. A szerző nem csak a tájban kalandozik, de időben is, egyik történelmi korból a másikba ugorva, hogy elővarázsolja a legkülönlegesebb történeteket, legtipikusabban helyi hagyományokat. Forrásokat sajnos nem jelöl meg, de néhol hivatkozik más gyűjteményekre is.

Fénypontok

Mondani sem kell, hogy természetesen szerepel a kötetben Tell Vilmos, és a svájci függetlenség legendája. Tiszteletét tette Ódin (Wotan) is, aki megpróbálta árvízzel elpusztítani Vaud kantont, és miután az ereje nem tudta legyőzni a kereszténységet, egy hegytetőre vonult vissza boszorkányszombatokat tartani. Őt egyébként a Vad Hajsza vezéreként is emlegették a svájci legendák. Megtudtuk azt is, hogy az alpesi kürtöt egy szerencsés pásztor nyerte el három titokzatos látogatótól, akik választást ajánlottak neki emberfeletti erő, végtelen gazdagság, és a hangszer között.

Nagyon szép volt Vufflens kastélyának legendája, melyben a várúr, aki fiút akart, négy lányát a négy toronyba záratta, és végül bebörtönözte a feleségét is, azt hazudva neki, hogy a gyerekei meghaltak. Egy hűséges szolga segítségével azonban minden jóra fordult, és a lányok kiszabadultak a tornyaikból.
Az egyik kedvenc sztorim a könyvből azé a Conthey-i szabóé volt, aki boszorkánynak csúfolta a feleségét, mert hitt a tündérekben és a szellemekben. Egy nap aztán felbukkant egy törpe, aki egy kos hátán őrült éjszakai vágtára vitte a szabót  - mutatott neki sárkányokat, kísérteteket, Nero szellemét, sárkánnyá változó lányt, zavarosban halászó elkárhozott ügyvédeket, és mindenféle lehetetlen dolgot, míg végül bocsánatot kért reggel a feleségétől, hogy boszorkánynak nevezte. Szintén jópofa volt a sztori, melyben egy természettudós egy láda kígyóval tanított móreste egy kotnyeles vámhivatalnokot.

Kép innen

Természetesen nincs európai hegyvidék törpék, tündérek, és óriások nélkül - közülük Svájcban is akad bőségesen. Tündérek élhettek barlangokban, erdőkben, vagy akár tavakban és folyókban is. A Genfi-tavat például régen egy óriás hattyúk vontatta tündérvitorlás járta; ahol a tündér partra lépett belőle, gyümölcsök termettek és virágok nyíltak, egészen addig, amíg a gőzhajók pöfögése el nem zavarta a pillangóvitorlás csodahajót. Nagyon szimpatikus volt az a jótündér, aki két szerelmest mentett meg egy kegyetlen apa haragjától azzal, hogy alaposan összeszidta az öreget (és vizet fakasztott egy sziklából). Érdekes, kissé hátborzongató volt a Zugi-tó legendája, melyben egy halandó fiú beleszeretett egy tündérlányba, és a víz alatt élt vele; amikor honvágya lett, a tündér a víz alá húzta a parti város felét a lakókkal együtt, hogy a szerelme ne legyen egyedül. Az óriások közül természetesen felbukkant Gargantua, aki akarva-akaratlanul alaposan átrendezte a svájci tájképet.

Nagyon érdekes legenda született Phyllis és Arisztotelész híres középkori képére (melyen a hölgy a filozófus hátán lovagol), mely a Romainmotier-i kolostorban volt látható. Nem ismerve az eredeti sztorit, a helyiek azt mesélték, hogy a kemény szívű kapuőr elutasított egy szegény lányt, aki a beteg anyjáért szeretett volna imádkozni. Bosszúból a lány szelleme visszajárt, és arra kényszerítette a kapust, hogy a hátán vigye minden éjjel a kápolnába.
Más klasszikus alakok is felbukkantak váratlan helyeken: Pilátus szelleme például a Pilátus-hegyen kísértett, amíg egy salamancai egyetemen képzett varázsló el nem űzte egy apróbb hegyi tóba. A Pilátus-hegyről több legenda is szólt; volt, amelyikben egy eltévedt utazó két sárkány barlangjába költözött be télre, és vidáman élt velük tavaszig (csakhogy úgy megszokta a sárkányételt, hogy utána nem tudott ember-ételt enni többé). Az is felmerült, hogy a hegyen törpék élnek. A salamancaihoz hasonló utazó varázsló szerepelt abban a nagyon mókás legendában is, melyben egy rettenetes szörnybirka pusztította a vidéket, amíg ki nem neveltek egy fehér bikát, hogy elpusztítsa.

Kapcsolatok

Az óriásos legendák között megint felbukkant nagy kedvencem, az óriáslány, aki a kötényében vitt haza egy szántóvetőt, és az apja szólt rá, hogy tegye vissza oda, ahol találta. Akadtak ismerős mesetípusok is, mint például a Csikótojás, Bolondok Faluja (ez esetben Merlingen), Elsüllyedt város, sárkánytól (itt az apja által) megmentett lány, stb.
Egy német legendára emlékeztetett Sintram és Beltram lovagok története, akik együtt indultak sárkányt vadászni, de a sárkány Beltramot egészben lenyelte, és a testvérének kellett kiszabadítania. Ismét elolvashattam Fastrada gyűrűjének történetét - lévén, hogy a gyűrűt állítólag Nagy Károly egy zürichi látogatása alkalmával szerezte. Felbukkant a történetek között a Bolyongó Zsidó alakja is, aki nagyon szerette a svájci vidéket,még akkor is, ha ritkán láthatta útjai során. Sok más országhoz hasonlóan itt is megvoltak a hegyek alatt alvó lovagok, jelen esetben a függetlenségi harcok három vezérének képében, sőt, ismét találkoztam egy egérhorda-legendával is (itt a güttingeni urakat falták fel a rágcsálók).
A marathóni ütközet legendáját tükrözte a Murteni csata, mely után egy svájci katona futva vitte a győzelem hírét a burgundiak felett, és a "Győzelem!" szó kimondásával bele is halt a kimerültségbe. Görög és más helyekről ismert legendákat idézett az a történet is, melyben egy nyolcvanéves várúrnő kiharcolta az unokájánál, hogy annyi földet adhasson adómentesen a parasztoknak, amennyit egynap alatt körbe tud járni. Mindenki meglepetésére a sánta és gyenge öregasszony ezer hold földet gyalogolt körbe egyetlen nap alatt, puszta szeretetből az emberek iránt.

Hova tovább?
San Marinoba!

Legendás Rajna (Népmesék nyomában a világ körül 90. - Németország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Felteszem, hogy mindenki azt gondolta, Németországot a Grimm mesék képviselik majd. De mivel nemrég átrágtam magam a korai Grimm meséken, és a Schönwerth-gyűjteményről is blogoltam már, így ehhez a sorozathoz egy másik, nem kevésbé kötetet választottam. 

Legends of the Rhine
Wilhelm Ruland
Hoursch & Bechstedt, 1906.

A könyv 94 klasszikus rajnai legendát tartalmaz. A folyó mentén városról városra, olykor várról várra haladva meséli el a helyi mondákat, regéket; mivel a Rajna egész vonalán végigmegy, a kötet eleje tartalmaz pár svájci, a vége pedig pár hollandiai történetet is, de a legendák túlnyomó többsége kifejezetten a német hagyományhoz kötődik. A könyv a német romantika veretes nyelvezetén íródott (már amennyire az angol fordításból meg lehet állapítani), költőien hömpölygő mű, ami néhol szépen aláhúzza a legendák tragikus jellegét, máshol egy kicsit az ember agyára megy, de mindenképpen egy olyan korra utal, ahol még nem tették rá a nácik a kezüket a német mondahagyományra. Mivel szórakoztató olvasmánynak / irodalmi műnek szánták, semmiféle forrás vagy jegyzet nincs hozzá, de a legtöbb történet amúgy is önmagáért beszélt. Sok kedvenc klasszikusom szembejött a kötet lapjain, és új kedvencekre is bukkantam.

Fénypontok

Természetesen szerepel a kötetben a Niebelung-ének, méghozzá két részletben: Siegfried halála és Kriemhilde bosszúja Worms városához, míg Siegfried ifjúsága és a sárkány legyőzése Xantenhez kötődik. Más klasszikusok is előkerültek, mint például Lorelei (St. Goar), Roland lovag (Rolandseck) - aki itt túlélte a végzetes csatát, és hazatért rajnai szerelméhez, csak sajnos túl későn -,  Lohengrin, a hattyús lovag (Cleve), és a hírhedt Stavoreni Asszony is.

Aachen

Nagy Károlyról számos legenda szól a Rajna mentén. Megható volt például Eginhard és Emma története (Ingelheim), melyben a király kedvenc lánya szeretett bele egy udvari tanácsosba; amikor hó hullott a palotára, a lány a hátán cipelte át a szeretőjét az udvaron, hogy a lábnyomokból ne látszódjon, valaki járt nála. Nagy Károly mégiscsak rájött a dologra, és száműzte a szerelmeseket, akik ettől függetlenül boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nagy Károlyhoz kötődtek az aacheni legendák is - például az aacheni katedrális története, ahol egy farkast hajítottak be először a templomba, hogy azt ölje meg az (építkezésben segítő) ördög; vagy személyes kedvencem, Fastrada gyűrűje, ahol egy vaárzslatos gyűrű menthetetlen szerelmet keltett a királyban bárki iránt, aki viselte (beleértve a felesége hulláját és legjobb barátját, Turpin püspököt is).

Rheinstein

A kötet amúgy, a romantika korának megfelelően, telis-tele van tragikus és kevésbé tragikus szerelmes történetekkel. Gerda és Helmbrecht (Rheinstein) például azzal úszták meg a lány kényszerházasságát, hogy a lány lova az esküvői menetben egy keskeny hegyi ösvényen megvadult, egy szakadékba rúgta a gonosz kérőt, lesántította a könyörtelen apát, és egyenesen a fiatal szerelmes karjaiba repítette a menyasszonyt. A Neuenahr-i Dalnok története sokkal tragikusabban végződött, keresztes háborúból való késői visszatéréssel, és várakozásban elhunyt menyasszonnyal.
A kevésbé ismert legendák közül megfogott a Bergeni Csaló (Frankfurt) története, melyben egy nemesi álarcosbálra szökött be egy daliás idegen, és addig táncoltatta a császárnét, míg le nem kerültek a maszkok, és ki nem derült, hogy ő a bergeni hóhér. A sztorinak jó vége lett, a hóhér, hogy mentse a császárné becsületét, lovaggá üttette magát a császárral. Szintén klassz volt a Vak Íjász története (Burg Sooneck), ahol egy gonosz rablólovag azzal dicsekedett, hogy a világ legjobb íjászát megvakította, de az így is célba talál... a bemutató nyilván azzal végződött, hogy igaza lett, és az íjász hallás után lelőtte a fogva tartóját.

Köln

A német gyakorlatiasság villant meg a kölni katedrális építésének legendájában, melyben a mester fogadott az Ördöggel, hogy előbb készül el a templom, mint hogy az ördög csatornát tudna vágni a városig, rajta úszó vidám kacsákkal. Az Ördög a csatornát meg is ásta gyorsan, de a vidám kacsákat sehogy sem sikerült a föld alatt járatba csalogatni... míg a mester el nem bízta magát, és ki nem kottyantotta, hogy légzőnyílásokat kéne nekik fúrni az alagút falába. A kacsák úsztak, a mester meghalt, a katedrális csak a 19. századra készült el.
Régészként nagyon bejött a Római kísértetek legendája (Bonn), melyben Cassius, Florentius és Melusius római legionárius mártírok kísértetei segítettek ki pénzzel egy szegény embert. Külön tetszett, hogy a kísértetek csak latinul beszéltek, amit emberünk nem értett, de lelkesen reagáltak a "Vivát!" felkiáltásra.

Kapcsolatok

Siebengebirge

Magyarországról, a Balaton-felvidékről is ismerős volt az a bájos történet, melyben egy óriáslány földművest vitt a kötényében haza, de az apja megszidta érte, hogy az ember nem játékszer, és tegye vissza oda, ahol találta (Niedeck). Óriások egyébként máshol is előfordultak, például a Hét hegy legendájában (Siebengebirge), mely szerint hét óriást fizettek meg a helyiek, hogy ássanak utat a Rajnának, és a kiásott földből lettek a hegyek - meglepő módon mindenki megelégedésére; senki se lett átverve vagy megölve a sztoriban.
A prágai Orloj-legenda ismétlődött meg Strassbourgban, ahol a katedrális órájának mesterét vakíttatták meg, hogy ne készítsen soha másikat (kemény dolog volt a középkozban órásnak lenni). A lengyel legendák között volt párja a bingeni Egértorony történetének - itt egy gonosz érseket faltak fel az egerek. Természetesen volt sárkánynak felajánlott szűz is, aki viszont itt önmagát mentette meg egy kereszt és az Igaz Hit segíségével (Drachenfels).
Aducht-i Richmodis története (Köln) ma is sok helyen kering városi legendaként - a tetszhalott feleségről van szó, aki arra ébred fel, hogy sírrablók próbálják lerángatni a gyűrűjét. Kölnből még egy kapcsolat is érkezett - a Grimm-gyűjteményből is ismert cipészmanók itt is felbukkantak, és a legenda szerint nagy számban lakták (és segítették) a város műhelyeit, amíg egy szabó felesége borsót nem tett ki, hogy elcsússzanak rajta. Azóta nincsenek szorgos manók Köln városában.

Hova tovább?
Liechtensteinbe!

Vízimanók, hősnők, lovagok (Népmesék nyomában a világ körül 88. - Csehország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Prágai regék
Václav Cibula
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979.

Százharminckilenc rege, monda, legenda, és népmese szerepel ebben a különleges, olvasmányos gyűjteményben, ami nélkül véleményem szerint senkinek sem lenne szabad Prágába indulnia. A könyv városrészekre lebontva mutatja be a legismertebb legendákat, a cseh történelembe, hagyományba, és kultúrába ágyazva - gyakorlatilag utcáról utcára kószálhat vele az ember, és a helyszínen olvashatja a sztorikat, ha kedve szottyan hozzá. Én megtettem. Ráadásul nemrég jártam a prágai Mesemúzeumban is, ahol a könyv történetei közül nagyon sokat fel lehetett ismerni (ez külön jó móka volt). Csak egy rövid utószó és pár lábjegyzet tartozik a kötethez, de ezekből kiderül, hogy bár a szerző újramesélte a történeteket, nagy figyelmet fordított arra, melyik verziót veszi alapul, és milyen formában adja vissza a város leghíresebb pillanatait. Annak ellenére, hogy a könyv történeteit nem Csehország egész területéről gyűjtötték, nagyon sokat magába tudott foglalni az ország történetéből és hagyományából. Kedvenc mondagyűjteményeim egyike.

Fénypontok

A könyv Libuše fejedelemasszony életével, uralkodásával, és jóslataival kezdődik - többek között azzal a pillanattal, amikor az alattvalói férfi uralkodót követelnek tőle, ő pedig megjósolja, hogy a férfiak uralma véres és boldogtalan lesz (ennek ellenére maga választ férjet Premysl személyében). Libuše halála után ki is tör a Leányháború, az udvarhölgyek fellázadnak, várat építenek, és sorra állnak melléjük a cseh lányok és asszonyok. A háború hosszadalmas és véres, és sajnos a lázadó nők lemészárlásával ér véget... Szintén hősies szerepet kapott egy nő A király és a fürdőslány legendájában, melyben egy Zuzana nevű szolgáló szöktette meg a fogva tartott Vencel királyt, és evezett át vele a Moldván. Különösen tetszett a női hősök közül Az okos királylány, aki saját maga tervezett és épített meg egy bonyolult szerkeztet, ami a Szent Vitus-templom óriási harangját a helyére tudta emelni. A kötelek a legenda szerint az udvarhölgyek hajából készültek, de a szerkezet nem maradt fenn, mert a királykisasszony a templomavatás után elpusztította.

Szintén klasszikus cseh mese Bruncvik fejedelem, a csodakard, és az oroszlán története (Bruncvik szobra a Károly-hídnál megtekinthető). A mesében van kaland, tengeri hajózás, Mágnes-hegy, óriás Noh-madár, hűséges oroszlán, szörny-királykisasszony, meg minden, ami egy jó sztorihoz kell.
Rengeteg prágai és Prága-környéki legenda szól vízimanókról. Az egyik kedvencem a Kalapba tűzött tavirózsa, melyben egy vízimanó, akinek elpusztították a tavát, Prágáig gyalogol, hogy a tettest vízbe fojtsa (és útközben összebarátkozik egy legénnyel).

Szintén nagyon tetszett az Arany utcai menyasszony története egy zsidó lányról, aki egy vízimanóba volt szerelmes, és el is szökött vele, hogy a víz alatt neveljen boldog kis családot. Szomorú történet a megbocsátásról a Vízimanó gyermekei, melyben egy anya, akinek a gyerekét a vízimanó megfojtotta, bosszúból megátkozza a kis manókat, hogy száradjanak ki a napon. A helyi javasasszony végül meggyőzi, hogy ne büntesse a gyerekeket az apjuk vétkéért, így az anya a könnyes kis ingecskével együtt az átkot is elengei. A vízimanók mellett akadtak sellők is a mesékben, valamint egy régi lakos, Perun isten, aki a Károly-híd alatti örvényben ma is szedi áldozatait.

Hasonlóan sok történet szólt művészekről és műalkotásokról; némelyik sötétebb volt, mint mások. Jól ismert a legenda, hogy a csodás Orlojnak, az Óvárosi tér órájának mesterét a tanács megvakíttatta, hogy soha ne készítsen hasonlót. A keresztesek fafaragója ellenben maga ölt meg egy koldust, hogy a szenvedő Krisztus arcát élethűen mintázhassa meg róla. A kíváncsi jezsuita egy bájos kis történet egy szerzetesről, aki megleste a Szent Miklós-templom festőjét munka közben, és büntetésből leselkedőként rákerült a mennyezetfreskóra.
Prága, hasonlóan más városokhoz (vagy talán még inkább) nyüzsög a kísértetektől. Ott van a Károly utcai tüzesember (aki uzsorás volt, és a pénzét mentette egy égő házból a rászorulók helyett), A mézeskalács lovag (akiről mézeskalács-figurákat formáztak, de fej nélkül, amíg meg nem jelent, hogy megmutassa, milyen arca volt életében), a Szomorú indián (aki Prágában halt meg valami utazó kiállítás tagjaként), a Boldogtalan apáca (akit a szerelme miatt ölt meg a saját apja, ezért kísértetként segített más szenvedő szerelmeseken), vagy a Kecske téri terebélyes asszonyság (akit úgy váltott meg egy szakácsnő az átkától, hogy három éjjel a takaró alá bújt előle, és elviselte a rikácsolását) (mondja még valaki, hogy a takaró nem véd a kísértetek ellen!). A különös álom legendája egy menyegzőről szólt, melyen egy élő lány és a halott vőlegénye keltek egybe, A sírásó meg a kártya pedig három jó barátról, akik a pestis idején a síron túlról még játszottak egy partit. A leghátborzongatóbb sztori talán A felszabdalt képmásé, melyben egy titkos társaság tagjai testüket hátrahagyva éjjelente gyűlésekre jártak egy házba, melyben a saját képeik függtek; az egyikük felesége felszabdalt egy képet, és később az urát holtan, felszabdalva találta otthon.
Természetesen Prága nem lenne Prága a zsidó negyed legendái nélkül. A kötetben számtalan történet szól a híres Löw rabbi bölcsességéről és csodáiról. Az egyikben egy maga készítette szerkezettel tartja magától távol a Halált, amíg az harmatcsepp formájában a közelébe nem férkőzik. Egy másikban a gyerekpestis okát fejti meg azzal, hogy éjjel a temetőben kilesi a gyerekek játszadozó lelkeit. Természetesen Löw rabbi nevéhez fűződik Prága talán leghíresebb legendája, a Gólem, amely szintén megtalálható a könyvben.

Kapcsolatok

Itt ismét találkoztam alvó lovagokkal; egy csapat a Vysehradi szirt alatt várja a felébredést - a legenda szerint aki a vízbe fullad, azt a vízimanó sorozta be Libuše seregébe. Egy másik történet szerint a Konviktus utcában egy pincéből nyílik egy rejtett kripta, amelyben éber halottak őriznek kincseket egy jövőbeli cseh királynak.
Több országból ismerős volt az Eladott álom meséje (itt a két álmodó a Károly-hídon talált egymásra, és megosztoztak a kincsen), és akadt egy vízimanó által óriási macskának nézett medve is (ami nagyon hasonlított egy norvég mesére). Akadt Oidipusz-változat (a Halálhoz címzett ház), kenyérből cipőt készítettő gonosz grófkisasszony, akit elhurcoltak az ördögök, sőt, templomépítésben segédkező ördög is, aki a Rómából lopott oszlopot a Vysehradon hajította le.
A trickstereket a kötetben Vencel király udvari varázslója, Žito, és Pogyebrád György udvari bolondja, Paleček képviselték. Megjelent mellettünk Faust is, mint az alvilági tudományok mestere, és a Károly-téri Faust-házban lakó más alkimisták és varázslók teljes sora.

Hova tovább?
Ausztriába!