MythOff Budapest: Bestiárium

Eljött az ősz, és vele egy újabb budapesti Mítoszok Csatája! Immár megszokott helyünkön, a Premier Kultcaféban gyűltünk össze, hogy mítoszokat meséljünk élőszóban felnőtteknek (bár ezúttal a közönségben ült három nagyon lelkes gyerek is, szülői felügyelet és beleegyezés mellett). Az est a Bestiárium címet viselte, mely mindenféle mitikus és létező lényekről szóló történeteket foglalt magába. A téma nem csak minket hozott lázba: ismét több, mint hetven csodálatos hallgató ült a közönség soraiban.

Az est, Nagy Enikő kiváló hoppmesteri tevékenységének köszönhetően, az alábbi rend szerint zajlott:

Első kör: Bestiák a családfán
Ebben a körben olyan történetek szerepeltek, amelyekben a természetfeletti lények a család részét alkották. Elsőként Varga-Fogarasi Szilvia mesélt, aki újdonsült anyaként tért vissza a MythOff csapatba némi szünet után; a görög mitológia teremtéstörténetét hozta el nekünk titánokkal, erünniszekkel, mindenféle egyéb mitikus szörnyalakkal. A másik sarokban a japán mitológia foglalt helyet, Hajós Erika előadásában, aki egy vadász és egy rókatündér bús, természetfeletti szerelméről mesélt.
A szavazókérdés: Melyik mítosz alapján alapítanál szívesebben zenekart?
A győztes: A japán mitológia, és a Rókabunda-bűz nevű punk zenekar

Második kör: Női bestiák
Ebben a körben két olyan történet került párba, amelyben nők változtak át - ráadásul mindkettő a görög mitológiából. Klitsie-Szabad Boglárka Medúsza történetét mesélte el nekünk kiváló humorral és szédületes tempóban, Bumberák Maja pedig Arakhné mítoszát adta elő lírai, csodaszép szavakkal. Jó volt kettejüket egy körben, egymás mellett látni.
A szavazókérdés: Mit vállalnál el inkább, Medúsza legyőzését, vagy egy versenyt Athéné ellen?
A győztes: Mindenki Medúszával küzdene meg inkább

Harmadik kör: Bestiák a vadonban
Az utolsó körben olyan történeteket meséltünk, melyekben az emberek léptek át az állatok világába. Elsőként én kerültem sorra; egy Salamon-szigeteki mítoszt meséltem egyik kedvenc mitikus lényemről, a Bungurungururól (az előadást itt meg is nézhetitek a YouTubeon). A kört Stenszky Cecília zárta, aki pedig egy hanti mítoszt hozott egy medveként újjászületett asszonyról, és a Medve csillagkép születéséről.
A szavazókérdés: Mit ültetnél a kertedbe inkább, Salamon-szigeteki páfrányt vagy hanti cirbolyafenyőt?
A győztes: Salamon-szigetek

A győztes mítoszok mesélői kézzel festett bögréket kaptak Enikőtől - mindegyik bögrén más és más mitikus lény volt látható. A negyedik bögrét kisorsoltuk a közönség tagjai között. És a jó hír: Már azt is tudjuk, mikor lesz a következő MythOff! Írjátok be február 12-ét a naptárba, szerelmes mítoszokat fogunk mesélni :)

Hetedhétfő: Barátságos emberevők

A mai nappal folytatódik a Hetedhétfő magyar mesemondói körblogolás! Minden hétfőn új témával jelentkezünk, melyet ki-ki a saját blogján fejt ki bővebben. Az eddigi bejegyzéseimet itt találjátok. A többi résztvevő mesemondó blogjait a bejegyzés végén linkeltem.

E heti témánk: "Kedvenc mesebeli szörnyek"


Kedvenc szörnyem, mint minden mesemondónak, elég sok van; és sok olyan kedvenc mitikus lényem is, akiket nem szívesen sorolnék a "szörny" kategóriába. Mára egy olyan példát tartogattam, amivel nemrég találkoztam először, a Népmesék nyomában a világ körül sorozat kapcsán. Egy dusun népmesegyűjteményben bukkantam rá a tanikra, és az ő különleges étkezési szokásaikra. Így Halloween környékén különösen témába vágnak. 

Borneói vadászkutya, innen

A tanik, vagy tani kutyák, a dusun hiedelemvilág dzsungellakó lényei. A saját birodalmukban emberként élnek, házaik és családjaik vannak; amikor azonban halandó emberek közé merészkednek, vagy a sűrűben riogatják az arra játókat, kutyaszerű a megjelenésük, és a hangos ugatásukról lehet felismerni őket. 

Ha valaki nem tudná, mi az a kurkászás

Ami a tanikat igazán hátborzongatóvá teszi, azok az étkezési szokásaik - ugyanis ghúlokhoz és más keleti lényekhez hasonlóan leginkább emberi hullákat esznek. "Rizs és zöldségek" helyett férgeket falatoznak emberi fülekkel és szemgolyókkal, lábszárcsontokat használva evőpálcikának; bétel-levelek helyett emberi szíveket, májakat, és agyakat rágcsálnak vacsora után. Víz helyett vért isznak, és dohány helyett emberi szőrzetet égetnek cigarettában. Amikor pedig egymást kurkásszák (ami közösségi szórakozás a számukra, mint a majmoknál is), tetvek helyett skorpiókat és százlábúkat piszkálnak ki a fürtjeik közül.

Csimaszt, valaki?

A szörnyű étrend ellenére a tanik egyáltalán nem ellenséges népség. A közéjük tévedő emberekkel, ha udvariasak, kedvesen és barátságosan bánnak, sőt, meg is jutalmazzák őket, ha van merszük a skorpiókat és egyéb rondaságokat kikotorni a hajukból. Egy olyan mesével is találkoztam, amelyben a tanik közé tévedt lány elborzadva tiltakozott a felkínált férgek és emberi maradványok ellen - mire a tani anyuka udvariasan megkérdezte, mit enne inkább, és hozott neki halat (majd lepisszegte a tani gyerekeket, hogy más ételére nem illik undorkodni). Az udvariatlan, goromba látogatókkal szörnyen bánnak el, ám akit a szívükbe zártak, az később is számíthat rájuk. Buncu kisasszony, az egyik mese főhőse, még az esküvőjére is meghívja a tani fiúkat, akiket a bátyjaiként mutat be a vendégseregnek.   

Ha már emberevő szörnyekről van szó, a tanik kifejezetten barátságosak. 

(Külön érdekes megjegyezni, hogy Borneó szigetén valóban létezik egy dzsungellakó kutyafajta, amit tudományosan eddig még nem sikerült leírni)

***

Látogassátok meg a többi mesemondót is!

Lovranits Júlia
Varga-Fogarasi Szilvia

"Hát vannak az amcsiknak népmeséi?" - Második rész: Molyember és barátai

Tulajdonképpen arra készültem, hogy valamiféle tudományos vagy kronológiai sorrendben fogom majd itt a témákat végigvenni - de közben elkezdődött az iskola, és ezért inkább Molyembert kaptok, mert ahhoz van kedvem.
A mai, amerikai eredetű meséket körbejáró bejegyzés a mitikus lények világába kalandozik el - mely alatt értünk minden olyan állatfajt, aminek létezésében sok százan hisznek megingathatatlnaul, még akkor is, ha nem ismeri el őket a tudomány. Őket sokszor kriptideknek nevezik, és a velük foglalkozó... öm, tudományág (a néprajzon kívül) a kriptozoológia.
Mivel az Amerikába érkező hódítóknak és bevándorlóknak sok létező, de számukra új lénnyel is meg kellett ismerkedniük (anno még én is megkíséreltem egy szkunksimogatást), nem csoda, hogy Amerika folklórja és városi legendái nyüzsögnek a kriptidektől. Itt van például rögtön egy remek kis térkép, ami feltüntet belőlük néhányat.
A teljesség igénye nélkül, íme pár zseniális kriptid a kedvenceim közül:

A nyugat-virginiai Molyember
Ő arról híres, hogy moly is, meg ember is, és ez már önmagában szórakoztató gondolat. 1966-ban látták először, és azóta népszerűsége (ha hihetősége nem is) töretlenül ível felfelé - olyannyira, hogy 2005 óta saját múzeuma (Molyember Múzeum és Kutatóközpont) és 2012 óta saját fesztiválja is van. Még szobrot is emeltek neki, hogy a lelkes amatőr kriptozoológusok tudják, mit keresnek. Több filmben is szerepelt, az egyikben például Richard Gere-rel együtt. Én személy szerint azon töprengek, miért nem gondolt még senki arra, hogy egy világítótoronnyal fogják be...

A Jersey rém
Mintha nem származna amúgy is elég ijesztő dolog Jersey-ből, a tetejébe még nekik van az egyik legrégebbi kriptidjük is, amit csak a Jersey Ördög néven emlegetnek. A legenda szerint 1735-ben született egy halandó anyuka és az ördög 13. gyermekeként (mármint az anyukának volt a 13. gyereke, nem az ördögnek). A leírás szerint kecskefejű, hártyás szárnyú szörnyeteg, ami megölte a bábaassszonyt, mielőtt elrepült az ablakon át. Ha hinni lehet a legendának (és miért ne hinnénk) a kis kedves lassan háromszáz éve kísérti a környéket.

A wyomingi szarvasnyuszi
Főleg kezdő vadászok szívasárá alkalmazott, északi lényecske, tulajdonképpen egy mezei nyúlból és két agancsból áll (Lepus temperamentalus). 2013-ban megkísérelték az állam hivatalos mitikus állatává avatni. Nem sikerült.

A Loveland-i békaemberek
Csak hogy a saját házam tájáról is idézzek érdekeset, íme az ohiói békaember. Elhagyatott autóutak mentén sporadikusan felbukkanó, nagyjából egy méter magas, humanoid békákról beszélünk, akiket 1955-ben láttak először. Sokak szerint közük van azokhoz a szintén nagy népszerűségnek örvendő mitikus gyíklényekhez, melyek közösségének Orbán Viktor köztudottan nem tagja, vagy de.

Chupacabra
Feltehetően délebbi országokból importált (avagy átvándorolt) kriptid, becenevén Kecskeszopóként ismert, mert hogy szereti kecskék vérét szivornyázni. Nagyon népszerű, sokat foglalkoztak vele, sokak szerint földönkívüli.

A Pope Lick szörny
Ami nagy csalódásomra, ígéretes nevével ellentétben, nem nyalogat pápákat.
(Különben meg hogyan lehet egy földraji helyet "Pápanyalásnak" elnevezni?... Nem tiltakozom, csak kérdezem.)

A wampusmacska
Csak hogy korábbi főhadiszállásomról, Kelet-Tennessee-ből is idézzek valamit. A wampusmacska egy mitikus nagymacska, ami néha nővé is változik, hogy vadászokat szívasson.

Mielőtt valaki megkérdezné: Amikor azt kérdezed, hogy vannak-e az amcsiknak népmeséi (főleg mert ilyenkor a legtöbb kérdező tipikusan amerikai eredetű hagyományos történetekre gondol), a válaszba ezek a történetek is teljes mértékben beleszámítanak. Szájról szájra járnak, rengeteg változatuk van, és nagyon sokszor korábbi, sokkal régebbi népi motívumokra vezethetők vissza. Emelett pedig végtelenül szórakoztatóak is.
Ne aggódjatok, sor kerül hamarosan azokra a népmesékre is, amikre ti gondoltok.