Csók nélkül nincs Hófehérke?

A magyar hírek is megemlékeztek arról a világtörténelmi jelentőségű eseményről, hogy Kristen Bell színésznőnek "elgurult a gyógyszere" (ilyen szépen, professzionálisan, ugye), mert nem engedi a gyerekeit Hófehérkét nézni. Repkednek is a kommentek. Megfeministult, megdzsenderesedett szegény. "Már Hófehérke ébresztésével is baj van", kesereg egy főcím, "a meséket is elérte a MeeToo."

Na hát akkor lássuk.

Először is, az idézet szerint a színésznő két kislányát "arra biztatja, hogy a közös meseolvasás alatt nyugodtan kérdőjelezzék meg a mesék olyan momentumait, amiket problémásnak tartanak, teszem azt a Hófehérkét, amiben a nő beleegyezését tulajdonképpen semmihez nem kérték."

Szövegértés: Hófehérke nincs betiltva, csak beszélgetnek róla. Szülő a gyerekkel.
Attól állítólag fejlődik a szövegértésük.
De ezen rögtön lépjünk is tovább.

Mi is a baj Hófehérke felébresztésével? Miért nem lehet úgy hagyni, ahogy nagyanyáink mesélték? Szétrombolják itt a szőke hollywoodi nőszemélyek az évezredes mesehagyományt, őseink bölcsességével megtöltött szent történeteit? Már a mese sem olyan, mint az eredeti?

Hát, akkor elárulom, hogy az "eredeti" Grimm mesében Hófehérkét egyáltalán nem is csókolja meg a herceg.

Először is, az eredeti eredeti verzióban a háborúból hazatérő apja menti meg (erről itt blogoltam).
(Meg arról is, miért nincs olyan, hogy "eredeti" népmese)

Az 1812-es első kiadásban a herceg megtalálja a koporsóban fekvő lányt, és elkéri a törpéktől, mert megtudja, hogy hercegnő, és méltó helyre akarja vinni. Meg gyönyörködni a szépségében. A palotájába szállítja, ahol a szolgáknak kevésbé tetszik, hogy egy halott spinét kell cipelniük fel-alá (a királyfi mindenhová magával viteti a koporsót), ezért egy óvatlan pillanatban egyikük megrázza és megpofozza Hófehérkét, akinek erre kiugrik az alma a torkából, és életre kel.



Későbbi kiadásokban ez odáig szelídül, hogy a koporsót vivő szolgák vagy törpék megbotlanak, és az alma kiugrik a lány torkából.

A csók a Disney-mese híres jelenetéből ismerős mindenkinek.

(Egyébként külön vicces, hogy sokszor pont azok ragaszkodnak a csók szimbolikus erejéhez, akik a Disneyt szokták szidni a népmesék elrontása miatt)

Hófehérke egyébként nemzetközi szinten nem egy különösebben elterjedt mesetípus, eddig csak pár változatával találkoztam. Sokszor törpék helyett rablókhoz menekül (van olyan is, hogy aztán haza, mert a rablók dolgoztatják), de olyat is ismerek, ahol majmokhoz. Azok a kedvenceim, mint például a cajun Snow Bella, ahol az egyik törpéhez megy feleségül, miután megmentik az életét a gonosz mostoha praktikáitól.
A csókolózás egyébként a legtöbb verzióban elmarad.

A mesemondás végén nem szoktam tanulságot levonni, de most kivételt teszek. Tehát, kicsik és nagyok, mit tanultunk ebből?

1. Kristen Bell szövegértésre és kritikus gondolkodásra tanítja a lányait, mesemondással és beszélgetéssel. Ez jó dolog. A mesékről szabad beszélgetni.

2. A népmeséknek számtalan változata van, és mindenkinek joga van azt választani, azt mesélni, amelyik tetszik neki. Hófehérke csók nélkül is Hófehérke.

És akkor mind boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Hófehérkét eredetileg az apja mentette meg (és egyéb meglepetések az 1810-es Grimm kéziratból)

Szögezzünk le valamit előre: Népmesék esetében nincs olyan, hogy "eredeti" verzió. Olyan van, hogy "legkorábban lejegyzett", vagy "legkorábbi ismert" verzió, de jó eséllyel mindegyiket több évszázados szóbeli hagyomány és több tucat változat előzi meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes foglalkozni vele, mennyit változtak első lejegyzésük óta...

Mára már eléggé ismert tény, hogy a Grimm mesék első, 1812-es kiadása drasztikusan különbözik a későbbi, általánosan ismert tündérmeséktől. Az első, nyomtatásba került változatban Aranyhaj még teherbe esik, Hófehérkét pedig a vér szerinti anyja akarja eltenni láb alól. Ennek a "cenzúrázatlan" gyűjteménynek nemrég született egy teljes angol kiadása Jack Zipes tollából.
De nem ez a legkorábbi Grimm kézirat, amit ismerünk.

1810-ben, amikor a Grimm testvérek már nagyban folytatták a mesegyűjtést, egy barátjuk, Clemens Brentano, megkérte őket, hogy küldjék el neki a kéziratot. Brentano maga is gyűjtött meséket, és érdeklődött a folklór iránt - a gondosan, kézzel lejegyzett 50 mesét viszont, amit Grimmék átadtak neki, sohasem szolgáltatta vissza.
A köteg papiros majd' száz évig kallódott egy kolostor könyvtárában, míg végül az 1920-as évek elején újra felfedezték. Újabb száz évvel később, 2015-ben egy Kickstarter projektnek köszönhetően Oliver Loo készített belőle egy teljes angol nyelvű kiadást, amit potom két dolcsiért vesztegetnek az Amazonon.
Mesemondóknak kötelező olvasmány.

Oliver Loo egymás mellé teszi a mesék 1810-es, kézírásos változatát, és az 1812-es, nyomtatásban megjelent első verziót. Már itt is látszanak hatalmas különbségek, és az a sok-sok apró változtatás, amit Jacob és Wilhelm Grimm hajtottak végre a népmesék szövegén. Loo fordítása nagyon pontos, még a német szórendet is meghagyja benne, és minden mesét ellát bőséges jegyzetekkel.

Íme, néhány kedvencem az 1810-es kézirat meglepetései közül:

1. Az 1810-es Hófehérke drasztikusan eltér a későbbi verzióktól. Hófehérke "szeme fekete, mint az ében," a haja viszont szőke. A gonosz királyné a vér szerinti anyja, aki kiviszi hintóval az erdőbe rózsát szedni, majd magára hagyja. Teszi ezt azért, mert a tükör azt mondta neki, Hófehérke a legszebb lány "Angliában." Miután Hófehérke megeszi a mérgezett almát, az apja bukkan fel, hogy megmentse (hazafelé tartva egy külföldi utazásból). Se vadász, se királyfi.
Grimmék több meseszöveget olvasztottak egybe a saját Hófehérkéjükhöz. Olyan is akadt, amiben a lányt egy barlangban (!) hagyják magára (csinos házikó helyett ez mondjuk jobban illik a törpékhez), és olyan is, ahol Tükröm valójában Hófehérke kiskutyájának a neve. Több szövegben Hófehérke úgy menekül meg, hogy egy szolga megunja a halott lány testének cipelését, és rávág egyet, amitől kiugrik a torkából az alma. Romantikus, mi?

2. A lány a Rumpelstiltskin (Koppciherci) mesében tényleg tud aranyat fonni! Ezt viszont senki sem értékeli a faluban, amiért is a kis démon segít neki királyfi férjet szerezni, aki ismeri az arany értékét. Teljesen más így a sztori, azért...

3. Jancsinak és Juliskának 1810-ben még nem volt neve (Bátyácska és Húgocska néven futottak). Jacob keresztelte el őket Hansel és Gretchen névre, amit Wilhelm javított ki Gretel-re, hogy jobban rímeljen.

4. Csipkerózsika születését egy random felbukkanó folyami rák jósolja meg. Az orsószúrás a 15. születésnapján ("15. évének utolsó napján") következik ne, amit sokszor tévesen a 16. születésnapjának fordítanak.

5. Rigócsőr király teljesen más történet a megszokottnál. Két szövegből lett összevágva. Az első addig tart, amíg a "koldus" hazaviszi magával a királykisasszonyt - majd felfedi magát, és bocsánatot kér (!). A másikban a lány maga indul el ételt lopni a palotából, nem a férje küldi. Mindkét szövegben inkább azért leckéztetik a lányt, mert lenézi a szegényeket, és nem azért, mert válogatott a kérők között.

6. A három holló meséjében az Üveghegy (Glasberg) valójában Üvegvár (Glasburg), aminek az ajtaját nyitja ki a lány egy csirkecsonttal. Több értelme van, mint hegymászsáshoz használni a csontot...

7. Hüvelyk Matyi meséjében a híres "több krumpli, mint hús, éljen a Krumplikirály!" szöveg nem a mese része volt, Wilhelm valami konyhalánytól hallotta főzés közben, és gondolta, vicces lenne beszúrni valahová.

8. A Három Toll meséjében a két feleség, aki utánozni próbálja a Békakirálykisasszonyt, szörnyethal. Ezt Wilhelm az 1812-es verzióból már kivette. Olyan szöveg is van, amiben egyáltalán nincs menyasszony (se béka, se macskacicó), és a varázstárgyak egyszerűen egy fáról potyognak a hős ölébe.

9. Lelencfiók 1810-es eredeti neve egyszerűen Karl.
(KAAAAARL!)

10. Ezerszőr (Allerleirauh) királykisasszony meséjében a lányt nem az apja, hanem a mostohája űzi el a háztól. A lány jegyese egy királyfinak, és az ő udvarába menekül (nem valami random királyfi találja meg).

11. Az Aranykacsa meséjébn a gyöngyöt síró, rózsát nevető lány véletlenül meghal, és a mostohának utána jut eszébe a saját lányát ültetni a helyébe. A királyfi viszont rögtön észreveszi a cserét. Ennek a mesének a vége is váratlan: A királyfi elzüllik, és megkéselik. A lány boldogan él a bátyjával, amíg meg nem hal...
(Ezt a mesét 1815-ben a jegyzetek közé száműzték)

12. Volt a gyűjteményben egy Murmeltier (Mormota) című mese is, ami 1812-re szintén a jegyzetek közé vándorolt. Olyan, mint a Holle Anyó szteoridokon. Vagy LSDn. Van benne egy lány, akit hógömbbe zárnak, megküzd egy medvével, van egy hód-segítője, és megismerkedik egy (férfi) molnárral, aki egy hímnemű földszellemmel házasodott össze. Eredetileg valami francia tündérmese volt, amit valaki visszamondott a Grimmeknek. Nagyon mókás.

Melegen ajánlom a gyűjteményt minden mesével foglalkozó szakembernek, mesemondónak. Egyrészt sohasem fogok többé ugyanúgy tekinteni a Grimm mesékre... másrészt pedig remekül illusztrálja, miért nem érdemes túlságosan mély, ezoterikus következtetéseket levonni "őseink bölcsességéről" az egyes meseszövegekből, míg utána nem néztünk, hogyan is alakultak ki.