A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karib-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karib-tenger. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 2., csütörtök

A halál és a mesemondó

Halottak Napja alkalmából egy olyan mesét szerettem volna megosztani veletek, amellyel nemrég találkoztam a "Népmesék nyomában a világ körül" kihívás során. Két okból fogott meg nagyon: Egyrészt, mert egy nagyon ismert mesetípusnak (ATU 332) váratlan fordulattal végződő változata... másrészt pedig, mert valahol a mesemondásról szól. Íme.

A Halál és a Mesemondó
Népmese a Dominikai Köztársaságból

Élt egyszer egy szegény ember, aki folyton-folyvást arról álmodozott, hogy egyszer meggazdagodik. Csodás történeteket talált ki arról, mennyivel szebb lesz majd az élete, mi mindent kipróbál, meglát, megvásárol majd, amikor végre a nyakába szakad a szerencse. Addig-addig ábrándozott, míg egy nap szokatlan látogatója érkezett: Megjelent előtte La Muerte, maga a Halál, egy magas, szikár, feketébe öltözött nő alakjában.

- Védelmembe veszlek, ha úgy kívánod - mondta La Muerte - Orvost csinálok belőled. Hatalmat kapsz, hogy bárkit meggyógyíts, akire én nem tartok számot. Ha egy beteg ágyához hívnak, és én az ágy lábánál állok, akkor csak rá kell tenned a kezed a szenvedőre, és azonnal meggyógyul. De ha az ágy fejénél állok, akkor nincs kegyelem! Az a lélek az enyém.
Megkötötték az egyezséget. A szegény ember azonnal a nagyvárosba költözött, és doktorként kezdett praktizálni. Hamar szét is szaladt a híre az egész városban, hogy van egy orvos, aki kézrátétellel gyógyítja a betegeket. Persze a Halált, aki az ágy lábánál állt, soha nem látta senki az orvoson kívül. A szegény ember hamarosan meggazdagodott.
Fülébe jutott egy nap a királynak, hogy milyen csodálatos doktor lakik a városában. A király egyetlen lánya éppen súlyos betegen feküdt, ezért az uralkodó azon nyomban a csodadoktorért küldetett.
- A lányom súlyos beteg, már alig pislákol benne az élet - mondta a király az orvosnak - Ha meggyógyítod, gazdagon megjutalmazlak, és feleségül veheted. De ha meghal a lányom, vigyázz, mert te is utána halsz!
A doktor beleegyezett a dologba; biztos volt benne, hogy most is olyan könnyű dolga lesz, mint a többi beteggel volt. Ám amikor belépett a királylány szobájába, elszörnyedve látta, hogy La Muerte az ágy fejénél áll. Végem van!, sápadt el a csodadoktor, Ha a királylány meghal, engem kivégeznek!
Gyors ötlettől vezérelve megfogta a királylány ágyát, és megfordította - így most már a lábánál állt a Halál. A doktor gyorsan a királylányra tette a kezét, és a lány azonnal kipirult, és felült, mintha soha beteg sem lett volna. La Muerte dühösen kiviharzott a palotából.
A király ünnepélyesen bejelentette, hogy a lánya feleségül megy a doktorhoz. Meg is hirdették másnapra az esküvőt. Ám amikor a doktor kilépett a palotából, karon ragadta őt La Muerte, aki ott várakozott rá:
- Most pedig velem jössz!
La Muerte felvitte a doktort az Égbe, ahol az emberéletek olajmécsesei égnek. Volt, amelyik tele volt még olajjal, és nagy lánggal égett; mások már alig-alig pislákoltak. Minden mécseshez egy-egy emberi élet tartozott.
- Ez a te lángod - mutatott La Muerte egy aprócska mécsesre, amelyben már alig volt olaj - Becsaptál engem, ezért hamarosan véget ér a földi életed. Öt perced van hátra!
A doktor rémülten nézett a Halálra.
- Ó, jaj! Csak öt?... Hát jó, ha öt percem maradt, életemben utoljára szeretnék még mesélni egyet. Elmondhatok neked egy történetet?
La Muerte beleegyezett a dologba - a doktor pedig mesélni kezdett. A mese, amit mondott, olyan csodálatos, olyan varázslatos, olyan különleges volt, hogy teljesen elbűvölte a Halált. Mesélés közben pedig a doktor észrevétlenül a mécses elé állt, a háta mögött megbillentette az olajos kannát, ami a mécsesek töltögetésére szolgált... és annyi olajat töltött a saját mécsesébe, hogy a lángja azóta sem aludt ki.
Attól a naptól fogva máig szájról szájra jár a történet arról, hogyan győzte le a Halált a mesemondás.

A mese ebből a kötetből származik. 
Eredeti mesemondó: Feyito Molina, Monte Cristi
Spanyolról fordította és újramesélte: Zalka Csenge Virág

(A kép a mexikói Halottak Napján viseletes arcfestést ábrázolja)

2017. augusztus 19., szombat

Minden Ananszi hibája (Népmesék nyomában a világ körül 51. - Jamaica)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A Karib-tenger szigetvilágától nem is búcsúzhatnánk tökéletesebben, mint egy teljes egészében Ananszi-mesékből álló gyűjteménnyel.


Anancy and Miss Lou
Louise Bennett
Sangster's Book Stores, 1979.

Ezt a könyvet teljesen véletlenül találtam egy antikváriumban Knoxville-ben, a hazautazás előtt egy héttel, és bár már könyveim jó része össze volt csomagolva, nem tudtam ott hagyni (főleg nem potom két dolcsiért). Nagyon örülök, hogy megtalált.
A kötetben harmincegy Ananszi-mese található, méghozzá mind egy híres jamaikai énekes, népművész, és mesemondó, Louise Bennett előadásában, szöveg- és dialektushűen, úgy, ahogyan a hölgy élőben mesélte. A jamaikai dialektus borzasztóan nehezen olvasható, de amint ráérez az ember az ízére, szinte leugrik a papírról a hölgy személyisége, és természetesen Ananszi karaktere is. Miss Lou-ról amúgy egészen sok YouTube videó és hanganyag megtalálható a neten, sokukat végig is böngésztem; jó lett volna őt egyszer élőben is hallani... A könyvhöz egy tövid bevezető is tartozik Miss Lou mesemondói munkásságáról, és kották a mesékben szereplő énekekhez. Minden mese ugyanazzal a formulával zárul: "Is Anancy meck it" ("Ananszi az oka, hogy így lett" - szinte az összes mese pourquoi mese), és "Jack Mandora, me noh choose none" ("Jack Mandora, nem én választottam" - vagyis nem én találtam ki, amit a mese állít, Jack Mandora, a Mennyek kapuőrzője a tanúm).

Fénypontok

A kötet kezdő meséje természetesen magukról a mesékről szól - pontosabban arról, hogyan döntötte el Ananszi, hogy ő is szerepelni akar az emberek esti meséiben, és hogyan ugrasztotta össze Macskát és Patkányt, hogy elérje a célját.
Nagyon örültem, hogy Miss Lou-nak csodás verziója volt Ananszi és a Tűz (nem túl romantikusan végződő) szerelmes történetére - ezt egyszer Eshu Bumpus előadásban hallottam, de eddig könyvben csak töredékesen találtam meg.
A kedvenc sztorim a gyűjteményben toronymagasan Ananszi és a rozella története volt, melyben a pók piaci lopás közben, mintegy mellékesen feltalálta a sorrel néven ismert fűszeres jamaicai italkülönlegességet. Szintén nagyon szórakoztató Ananszi és Fee Fee története, melyben Ananszi egy Fifi nevű kislánynak álcázva magát vett részt a gyerekek számára rendezett karácsonyi ünnepségen (az ingyen kaja miatt).

Kapcsolatok

Felbukkant egy korábbról, Trinidadról ismerős mese, melyben Rák segített egy szolgálólánynak kitalálni egy gonosz öregasszony titkos nevét - csak itt a szolgálólány éppen az álruhába bújt Ananszi volt, aki így akart szert tenni a titkos névért járó kincsekre. A Királylány Neve titkosnév-kitaláló mesetípus, amelyből több is szerepel a gyűjteményben, afrikai meséket idézett. Egy haiti meséhez volt hasonló a Jamaicai bagoly története, aki egy szép lányt akart feleségül venni, a tollait ruha alá rejtve (mert a lány undorodott a tollaktól), de Ananszi leleplezte az esküvőn. Kicsit komolyabb hangvételű volt a Sárga Kígyóhoz feleségül ment lány esete, akit ezúttal Ananszi húzott ki a csávából - ezzel a mesetípussal majdnem minden karibi szigeten találkoztam eddig...
Természetesen megint volt Tigrisen lovaglás, Halálos szikla, és Kátránybábu is - a klasszikusok nem maradhattak ki a gyűjtésből. És meg is lepődtem volna, ha nem akad legalább egy versenyfutás: Itt Szamár és Varangy futottak versenyt, Ananszi felbujtására, aki segített az utóbbinak kivitelezni a győztes családi cselt.

Hova tovább?
A jövő héten Panamával megkezdjük a vándorlást észak felé Közép-Amerikában!

2017. augusztus 12., szombat

Kuba ragyogó színei (Népmesék nyomában a világ körül 50. - Kuba)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Már az ötvenedik országnál járok! Az útnak még harmadát sem tettem meg, de azért nem rossz eredmény...

From the Winds of Manguito / Desde Los Vientos de Manguito
Cuban Folktales in English and Spanish / Cuentos Folklóricos de Cuba, En Inglés y Español
Elvia Perez
Libraries Unlimited, 2004.

Végtelenül bájos kötet, amely ismét egy gyakorló helyi mesemondó munkáját dicséri. Elvia Perez a saját repertoárjából válogatta ki a könyvbe foglalt történeteket; némelyiküket gyermekkorában a családjától tanulta, míg másokat a sziget sokféle szájhagyományából - az afrikai eredetű vallások (pl. Santería) követőitől, kanári-szigeteki bevándorlóktól, spanyol és egyéb európai származású lakosoktól - gyűjtött össze hosszas kutatómunkával. Bár a könyv nem túl vaskos (pláne, hogy minden mese kétnyelvű tükörfordításban szerepel benne), nagyon szép, kerek képet ad Kuba népmeséiről. A mesék mellett szerepelnek benne színes fényképek, kubai játékok és mondókák, receptek, történelmi bevezető, szószedet, bibliográfia, és bőséges jegyzetek is minden történethez; emellett a könyben fekete-fehér rajzos illusztrációk is akadnak, amik olyan csinosak, amilyen szokatlanok. Élmény volt végiglapozni a kötetet - az olvasásról nem is beszélve...

Fénypontok

Oshúnt a Szűzanyával
azonosítják a Santeríában
Nagyon sok kedvenc történetem volt az afro-kubai hagyományokról szóló fejeztben. A sziget útjaiban például két ikertestvér táncoltatott halálra egy ördögöt, aki lezárta a sziget útjait; mivel egyformák voltak, az ördög nem vette észre, hogy váltják egymást, és sohasem fáradnak bele a zenélésbe. Felbukkant Elegba is, aki a joruba hagyományok trickstere és az utak ura; a legendából megtudtuk, ki és mi volt ő, mielőtt istenséggé lett volna. Oshún, a Méz Úrnője arról szólt, hogyan fordította hasznára egy fiatal istennő, hogy a testvérei hatalmával szemben neki csak a méz feletti uralom jutott - ezzel viszont még az apját is el tudta kápráztatni, és megmentette egy másik isten életét. A legjobb sztori viszont a Legyőzhetetlen Asszonyok című volt, melyben két nővér vágott neki a világnak, egy harcos amazon és egy bölcs leány; mindketten országot nyertek maguknak más és más módon, és amikor az egyiküké veszélybe került, a másik a segítségére sietett.
Az állatmesék között nagyon bájos volt a Gémekről szóló, melyben egy csapat bébi gém a szüleit kereste úgy, hogy mindenféle madarakkal és állatokkal összehasonlították az éneküket. Szintén mókás volt a Fejetlen tánc, melyben úgy mentették meg az állatok egy folyamatosan civakodó ördögpártól a világot (amit minden csetepaténál felgyújtottak), hogy "fejetlen táncpartit" rendeztek a madaraknak (szárnyuk alá rejtett fejjel), és csak akkor engedték be az ördögöket, ha azok beleegyeztek, hogy lefejezzék őket... Végül pedig nagyon megfogott Kikirikí Kakas története, aki annyira hűséges volt a gazdájához, hogy megverekedett magával a Halállal is a ház küszöbén, hogy időt nyerjen neki a gyógyuláshoz.

Kapcsolatok

Jemaját, a tenger istennőjét
is a Szűzanyának
feleltetik meg
Ismét felbukkant egy, a világ teremtésével kapcsolatos özönvíz-mítosz, az afro-kubai vallásokból; itt Jemajá istennő árasztotta el a földet, mert az emberek megfeledkeztek róla.
A folyó tündére című mese a Holle Anyó helyi változata volt, a folyóba ugró szorgos lánnyal és utána a lustával - a mese a lusta lány bűnhődése helyett azonban azzal végződött, hogy a tündér közölte, amikor kinyitja az ajándékba kapott dobozt, az lesz benne, amit megérdemel. Erre a lusta lány megjavult, összebarátkozott a húgával is, és békességben éltek tovább.
És természetesen megint volt versenyfutás - ezúttal Ambeco, a szarvas, és Aguatí, a teknős között.

Hova tovább?
Jamaica, a Karib-tenger utolsó állomása következik!

2017. augusztus 5., szombat

Trickster bonanza (Népmesék nyomában a világ körül 49. - Bahamák)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Once was a time, a very good time,
Not in my time, but in b'o' Rabby time.


Folk-tales of Andros Island, Bahamas
Elsie Clews Parsons
American Folk-lore Society, 1918.

Megint csak korai gyűjteményről van szó, amely megint csak Elsie Clews Parsons munkáját dicséri (kezdek kíváncsi lenni erre a hölgyre). A kötetben 115 népmese található, melyeket mind a szigetcsoport egyetlen szigetén, Androson gyűjtött, és jegyzett le a szokásos aprólékosan fonetikus, nehezen olvasható módon. Minden történethez tartoznak bőséges lábjegyzetek hasonló változatokról a Karib-tenger más szigeteiről és Afrikából, és a mesemondókat is egyenként megismerjük a bevezetőből. Andros lakossága a múlt század fordulóján kulturálisan nagyon vegyes volt, és ezt a mesék is tükrözik: Az afrikai tricksterek mellett itt már felbukkan Jack, aki Észak-Amerikából hajózott délre az európaiakkal, valamint nyomaiban megtalálható a Floridából menekült indiánok és a velük keveredett volt rabszolgák mesehagyománya is. Parsons szerint Andros még a Bahamákon belül is kevert helynek számított, ami egyszerre volt menekültek, kétes elemek, és kalandorok gyűjtőhelye. Nem csoda, hogy a mesék között is akadt mindenféle...
Külön tetszett a bevezetőben található leírás, mely szerint amikor Parsons "storyteller" (mesemondó) után érdeklődött, általában jövendőmondóhoz irányították; végül rájött, hogy a megfelelő hívószó a "talk old story", így lehetett valódi mesemondókat találni. Általában sötétedés után. A mesék szinte mind ugyanazzal a formulával kezdődtek ("There was a time, a very good time, Monkey chewed tobacco and spit white lime"), and végződtek ("The bow bent, the story end", "If you think my story's not true, go ask the captain of the longboat crew"). Haitiban is olvastam már hasonlót, de itt szinte minden mese végén előadta a mesélő, hogy ő is ott volt, amíg valaki meg nem rúgta - pofozta - legyintette, amitől ide repült hozzánk, elmondani a történetet.

Fénypontok

Érdekes módon a könyv maga konkrét választ adott rá, melyik a legszélesebb körben ismert androsi mese: Ez nem volt más, mint az Üzenet a Férjnek című történet, amelynek egy változatával St. Vincent szigetén is találkoztam már. Arról szól, hogy egy vajúdó feleség távol lévő férjének küld üzenetet mindenféle madarakkal; a küldetést végül a kolibri teljesíti.
Nagyon klassz helyi változata volt a Mágikus Menekülés meséjének. Itt egy ördög által elrabolt lányt a bátyja, Jack mentett meg (aki "olyan boszorkányos fiú volt"), és az átváltozásaikat az akadályokkal kombinálták - egyszer pl. banánfává és banánná változtak, és az ördög gyorsan hazaszaladt a banánszedő kampójáért... Egy másik mágikus menekülés során Jack egy Zöldszív-Tudás (Greenheart-Er-Knowledge) nevű lánnyal menekült el a lány ördög-apja elől. Ebben külön szerettem, hogy amikor a lányt Jack jól fenn felejtette a fán, ahogyan ezekben a mesékben lenni szokott, a csúf szolgálólány, aki megtalálta, azonnal rohant Jackhez és szólt neki, ahelyett hogy gonoszul átvette volt a menyasszony helyét... És ha már a megmentésnél tartunk, szintén Jack volt az, aki megmentett egy királykisasszonyt az akasztófától, amikor lopással vádolták. A lánnyal az iskolában szerettek egymásba, és a történet egy ismert angol ballada helyi változata.
Érdekes, hátborzongató mese volt a Boszorkány-feleség, melyben a feleség sohasem evett otthon, hanem titokban gémmé változott és halászni járt. Amikor a férje megtudta a titkát, az átváltoztató dalt énekelve maga változtatta madárrá a feleségét (és meg is ölte).
Újdonság volt számomra a trickster-mesék között az, amelyikben Nyúl úgy menekült meg Oroszlán karmai közül, hogy javasolta, forgassa először hamuba (lisztbe?) hogy jobb íze legyen, és addig forgolódott, amíg az oroszlánt teljesen elvakította a porfelhő - majd meglógott.

Kapcsolatok

A kulturális sokféleségnek köszönhetően itt már eléggé változatos volt a trickster-felhozatal: Volt Nyúl koma (és Bouki, aki néha a trickster-szerepbe is belekóstolt), Ananszi, és Jack is; sőt, néha együtt is előfordultak különféle kombinációkban, pl. Jack és Nyúl koma testvérekként. Természetesen velük együtt megtalálható a könyvben a klasszikus trickstermesék legtöbbje is: A titkokban megevett tejfel, a kikönyrögött hamis büntetés, a kátránybábu (ami vicces módon ezekben a mesékben lány volt, és azok ragadtak hozzá, akik meg akarták fogdosni meg csókolni), egymás hátán lovaglás, Bálna-Elefánt kötélhúzás, halálos szikla, stb.
Szintén volt állatok közötti versenyfutás, megint csak új szereplőkkel: Ezúttal Homár és Kagyló versenyeztek víz alatt, illetve Ló és Kagyló víz felett (mindkettőben az utóbbi nyert, többedmagával). Előbbiben külön tetszett, hogy kombinálta a két mesetípust; igaz, hogy több kagyló is részt vett a versenyen, de Homár meg is állt néha eszegetni közben.
Több ismerős tündérmese is szerepelt természetesen a kötetben, pl. a Szorgos és a Lusta lány; Anyám megölt, apám megevett; Egyszemű, Kétszemű és Háromszemű; Négy fivér (itt a megoldás kereken az volt, hogy a vadászé lett a királykisasszony); Kékszakáll (ahol nem feleségek, hanem gyerekek voltak a kamrában megölve); Vitéz Szabólegény; Égig érő paszuly; Brémai Muzsikusok; Hal-szerető, és a Csodás Segítők is. Utóbbiban a szokásos szuperképességek mellett volt Jólnevető, Jólsíró, Jólpisilő, Jólfingó, Jólköpő is, de róluk sajnos nem sok derült ki a hiányos szövegből... Ugyanennek a mesének egy másik változatát Androsról, Zöldlevél Királykisasszony történetét, annak idején beválogattam a szuperképességekről szóló mesegyűjteményembe is.
Több Fehérlófiás motívum is visszaköszönt a mesékből. Volt óriás sast a lába húsával etető Jack, társai elől kását elevő ördögöt lelövő Jack, sőt, Boukit a föld alatt lenn hagyó (kötelet a kővel a végén elengedő) Nyúl Koma is (itt érdekes módon Bouki nyerte el a végén a királykisasszonyt).
A hiedelmek között megint csak felbukkant a loogaroo (loup garou), aki ezúttal azonos volt az éjszaka repdeső boszokránnyal, aki le tudja vetni a bőrét. Közel járunk már Louisianához...

Hova tovább?
Kubába!

2017. július 29., szombat

Éneklő teknősök, mágikus narancsfák (Népmesék nyomában a világ körül 48. - Haiti)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Létezik amerikai mesemondó körökben egy ropant népszerű haiti mesegyűjtemény, The Magic Orange Tree címmel. Diane Wolkstrein haiti utazásai során gyűjtötte a meséket, és publikálta őket egy kötetben, ami nagy hatással volt a mesemondó közösségre - de nem aratott osztatlan tetszést azok körében, akik szerint a 'turista' mesemondó nem végzett elég alapos munkát. A mai bejegyzéshez ezért inkább egy olyan könyvet választottam, ami nem csak kevésbé közismert, de ráadásul helyi mesemondó tollából származik. 


When Night Falls, Kric! Krac!
Haitian Folktales
Liliane Nérette Louis
Libraries Unlimited, 1999.

Liliane Nérette Louis haiti mesemondó, történetei több generáción keresztül öröklődtek a családban. Ez meg is látszik a mesék szövegein: Érződik, hogy élőszóban csiszolódtak ki, szinte leugranak a papírról, főleg, mert  legtöbbjükben vannak interaktív részek, kérdezz-felelek pillanatok, énekek, mondókák, és minden egyéb, amitől a mesemondás élővé válik. A kötet témák szerint csoportosítja a meséket (pl. Bouki és Malise, Szerelem és Udvarlás, Mostohák, stb.), összesen harmincat, és szépen kirajzolódnak belőlük a szájhagyomány különféle oldalai. A könyv elején mind a szerző, mind pedig a szerkesztő bevezetőjét olvashatjuk Haiti kultúrájáról, történelméről, szokásairól, és magáról a mesemondóról is; a végén pedig szószedet, színes fényképek, és autentikus haiti receptek találhatók. Nagyon kompakt kis kötet, élvezetes mesékkel.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből az Éneklő teknős volt. Ebben a mesében aszály idején a madarak egy gazdag ember kertjébe jártak borsót lopni; hogy barátjuk, az éneklő teknős is velük tarthasson, tollakat aggattak rá, és együtt repültek (a teknős nem is evett borsót, csak a repülés tetszett neki). A gazda persze végül pont a teknőst kapta el, és az ének segítségével jó sok pénzt keresett - amíg a király maga elé nem rendelte, hogy elkobozza tőle a csodás zsákmányt. A teknőst viszont előző este egy kisfiú kicserélte egy mezei, nem-éneklő teknősre, így aztán a király is hoppon maradt, meg a gazda is. De legalább a teki megmenekült.
Ha már éneklésnél tartunk: Nagyon szeretném egyszer élőben hallani Kinan Kinan meséjét, melyben egy herceg feleséget válogat lelkesen kínálkozó lányok közül, és mindegyikről eléneklik a tanácsosai, miért alkalmas feleség. A hercegnek azonban végül egy szénégető lánya tetszik meg, és annak ellenére, hogy mindenki csúfnak tartja, ő meglátja benne a szépséget is. A mese nagyrészt énekes versszakokból áll; jó lett volna hozzá legalább egy kotta...
A Gonosz mostoha és a narancsfa az a történet, ami a fentebb említett másik könyv címét is adta. Egy asszony gonoszul bánik a mostohalányával, folyton mocskolja az apja előtt, és a narancsból sem ad neki, amit az apa hozott haza ajándékba. A lány összeszedi a narancs maradékait, és az anyja sírján elássa; a magokból csodálatos fa nő, ami nem csak táplálja a lányt és engedelmeskedik a kéréseinek, de a végén még a mostohát is úgy lerázza magáról, hogy ripityára törik. Nem ez volt egyébként az egyetlen haiti mese, amit Diane Wolkstein is híressé tett; szerepel a könyvben Taizan, a hal-szerető története is, melynek a végén a lány egybeolvad hal-szerelmével, és sellővé változik (azt hiszem, ez a másik könyvben nem volt így kimondva, ott csak "barátok" voltak), és a Bagoly házassága is.
Érdekes mese volt "Bouki megnyeri a király versenyét," aminek az eleje egy libériai népmesére emlékeztetett. Az kapta meg ugyanis a királylányt, aki el tudott számolni tízig, mielőtt egy levegőbe dobott narancs földet ért. Az ostoba Bouki barátja, Malis tanácsát követve megnyerte a versenyt ("Egy-tíz!"), de a királykisasszony elég nagyot csalódott benne, mert igazából a férjnek csak a királyi kaja kellett. Végül Bouki a mohósága jutalmául elhalálozott egy vadászbalesetben. Ez gondolom jól jött a királylánynak.



Kapcsolatok

A mostohákról szóló fejezetben több Szorgos és Lusta Lány típusú mese is volt, a szokásos végkifejletekkel. Az egyik (Az elveszett ezüstkanál), amelyben a segítő öregasszony hátát kellett mosni, emlékeztetett a kedvenc trinidadi mesémre. Az anyó háta ugyanis üvegszilánkokkal volt borítva, és csak a kedves lánynak volt rá türelme, hogy megtisztítsa.
Sok helyről volt már ismerős Vletout Király (Mindentakar Király) története, melyben a király egy falu összes öregjét megölette, hogy ne tudjanak a fiataloknak tanácsot adni. Egy család elrejtette egy veremben a nagymamát, aki cserébe a tanácsaival segített nekik megszabadítani a falut. Ez az egyik legszebb verzió erre a típusra, amit eddig olvastam (magyar is van, egyébként).
Hátborzongató verzió volt a Kékszakáll-féle mesékre A kulcs, melyben egy szolgálólány azt fedezte fel, hogy a gazdaasszonya a lépcső alatti kamrában zombikat (közöttük gyerekeket is) tart. Zombis-kísértetes történet egyébként egy egész fejezetnyi volt a könyvben, a haiti hiedelmeknek és hagyományoknak megfelelően; Az utolsó zombi Konpé Pierre ültetvényén például azt mesélte el, hogyan hozott tragédiát egymás fejére kölcsönösen apa és fiú, mindkettő a saját házi zombijai segítségével.
Az ügyeletes trickster Haitin Malis (Konpé Malis vagy Ti Malis), aki általában ostoba és falánk komájával, Boukival együtt bukkan fel. Más helyen olvastam, hogy Malis eredetileg nyúl volt, Bouki pedig hiéna, de ezekben a mesékben már emberként szerepeltek. Több meséjük ismerős volt már a sziget másik feléből, a Dominikai Köztársaságból.

Hova tovább?
A Bahamákra!

2017. július 22., szombat

Ismerős tündérmesék, váratlan fordulatok (Népmesék nyomában a világ körül 47. - Dominikai Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folklore de la República Dominicana
Manuel José Andrade
Sociedad Dominicana de Bibliófilo, 2009.

Ez a kötet angol nyelven jelent meg először, 1930-ban (mivel az Amerikai Folklór Társaság támogatásával történt a gyűjtés), és csak sokkal később adták ki spanyolul, a mesék és a mesemondók eredeti nyelvén is. Andrade, a gyűjtő és feldolgozó, nyelvész volt, aki több, mint negyven nyelvet beszélt folyékonyan, és a történeteket fonetikusan jegyezte le (amitől megint jó nehéz volt legyűrni ezt a közel 700 oldalas, 304 népmesét tartalmazó kötetet - voltak olyan nyalánkságok, mint ciudad helyett suidá, meg espada helyett epa, meg tortilla helyett toitiya, meg 'hacer nada' helyett 'jacé na'. Megint jó sokat olvastam hangosan).
A mesék a könyvben típusok szerint vannak csoportosítva - az egyes mesetípusok (pl. Hamupipőke, Varázslatos menekülés, stb.) változatai egymás mellett szerepelnek. Minden mesénél megjelölték a mesemondó nevét és a gyűjtés helyszínét is, a bevezetőben pedig részletesen bemutatták az egyes mesemondókat, akiknek többsége férfi volt. A mesetípusok nagy része európai eredetű, ismerős, de akadtak közöttük trickster-történetek és kölcsönvett haiti, afrikai mesék is.

Fénypontok

A kötet fénypontjai számomra nem teljesen új mesék, hanem inkább jól ismert tündérmesék újszerű változatai voltak. Borzasztóan tetszett például, hogy a Halál-keresztapa történet végén, amikor a keresztfiú meglátta, milyen alacsonyan ég már az élete lángja, egy érdekes mesével elvonta a Halál figyelmét, és közben sutyiban olyan szépen újratöltötte az olajmécsest, hogy sohasem halt meg (a mesemondás életeket menthet). Szintén jópofa, szokatlan megoldásra lelt a Négy fivér meséje, melyben egy tolvaj, egy ács, egy csillagász, és egy vadász közösen mentett meg egy sárkány által elrabolt királykisasszonyt. Itt ugye mindig az a dilemma, hogy kihez menjen hozzá a lány, ki tett a legtöbbet a megmentéséért - ebben a mesében azonban váratlanul megjelent egy király, akinek négy lánya volt, és megegyeztek abban, hogy ő veszi feleségül a megmentett lányt, a négy fivér pedig az ő lányait. Ez is egy megoldás... Egy másik változatban Három királyfi nem tudta eldönteni ugyanezt a kérdést, ezért íjászversenyt rendeztek, és a győztesé (a középső fiúé) lett a királykisasszony; a legidősebb bánatában öngyilkos lett, a legkisebb pedig elvándorolt, és hosszas kalandok árán talált magának más feleséget.
Volt egy variáció a Három Narancs Szerelmese (magyaroknak Háromágú Tölgyfa Tündére) mesére is, amin meglepődtem, mert ezúttal egy lány indult el narancsot  (avagy ez esetben gréprfútot) szedni. A gyümölcsöket egymás után gyertyával megégette, és mindegyikből egy-egy királyfi pattant elő (akik életben is maradtak, egyébként, és a végén egyikük megmentette a lányt a mostohaanyjától). Rengeteg verziója volt itt is a Varázslatos menekülésnek, spanyol mintára általában Blanca Flor neve alatt; a kedvencem az volt, amiben a váll felett hátradobált tárgyak fésű meg tükör helyett egy fej fokhagyma, egy narancsmag, kék papír, egy szem só, és egy darab szappan voltak. A narancsmagtól Juanito és Blanca Flor narancsfává és kertésszé változtak; a kék papírból és a sóból tenger lett; a többiről sajnos megfeledkezett a mesemondó, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rájuk...
Jót kuncogtam a Varázslatos segítők (ld. Szélike királykisasszony) mesetípus egyik helyi változatán, melyben Messzelátó, Gyorsanfutó, és egyéb hagyományos szuperhősök mellett szerepelt Caguín Cagán, akinek az volt a varázslatos tudománya, hogy többet tudott egyszerre kakálni, mint bárki más, és ebben versenyzett a király saját bajnokával... (ennek a mesének a szakdolgozatomhoz és a könyvemhez kb. 50 változatát gyűjtöttem össze, és mindegyikben voltak egyedi képességek, de ezzel most találkoztam először).
Volt azért néhány ismeretlen mese is, amik megfogták a fantáziámat. Az egyik Az óriás meséje volt, melyben három fiú próbált meg kiszabadítani egy óriás által elrabolt királykisasszonyt egy üvegtoronyból. A legkisebb fiú korábban találkozott már a lánnyal, és szerelmesek voltak, ezért ő nem adta fel a keresést, és mindenféle törpékkel és óriásokkal való kalandok árán megtalálta a bejáratot a toronyba. Az elvarázsolt erdő meséjében egy árva kislány mentette meg a faluját az erdőben lakozó sárkányoktól, akik valójában elátkozott emberek (köztük a saját szülei) voltak. A veréb és a kutya történetében egy kutyát elütött egy szekér, és a veréb elindult véres bosszút állni a barátja haláláért...
Az egyik legszebb mese az egész kötetben viszont Juanito el Valeroso története volt, amelyben mindenféle mesei elemek keveredtek egymással. Juant gyerekkorában elígérte az apja ("azt add amit nem tudsz a háznál"), és felnőttkorában egy óriáshoz került szolgálni, akinek beleszeretett a lányába (Flor de Abril, Április Virága), annak ellenére, hogy a lány láthatatlanul élt, mert olyan szép volt, hogy aki meglátta, holtan esett össze (ez a mese során többször meg is történt). Juanito mindenféle kalandok árán végül megváltotta a szerelmét és hazavitte magával; a lány pedig korommal kente be az arcát, és fokozatosan törölte le, hogy a férje szeme hozzászokjon a szépségéhez.

Kapcsolatok

A fentebb említett fénypontokon kívül is voltak még meglepő és érdekes mozzanaztok az egyes mesékben. Néhány egészen meglepő típus is képviseltette magát a gyűjteményben, mint például a Szótlan szultánkisasszony, a Mesék bosszúja, Tücsök jós, a Sárga Törpe, vagy a Halott menyasszony. Az állatok alakjába változó legény, amikor hangyává változott, egy óriáshangya alakját vette fel, és az ellenségei megfutamodtak a szörnyeteg elől; a Tizenkét holló apja konkrétan elcserélte a fiait a törpék királyával egy lányra; Jancsi és Juliska (Mariquita és Periquito) maguktól mentek ki az erdőbe, az anyjuk és apjuk figyelmeztetése ellenére; a Szörnyeteg (Bikafejű herceg) Szépsége pedig egy olyan királykisasszony volt, aki már a szörnnyé válás előtt is szerelmes volt belé, utána pedig elindult megmenteni.
Külön érdekesek voltak azok a mesék, amelyekben az európai és afriaki eredetű trickster-figurák közösen szerepeltek, vagy egymást segítve, vagy egymást megtréfálva - volt Pedro Urdemalas (helyi nevén Pedro Animal, ami elég vicces), Juan Bobo, valamint Ti Malice, Nyúl koma és Buqui a hiéna is, utóbbiak a szomszédos Haitiból. Természetesen a klasszikusoknak, mint pl. a kátránybábu, az elcserélt büntetés, vagy az egymás hátán lovaglás, ebben a gyűjteményben is akadt példája. Sőt, még a magyar hagyományban népszerű, ördögnél szolgáló szegény ember is felbukkant.

Hova tovább?
A sziget másik felébe, Haitira.

2017. július 15., szombat

Agresszív kolibrik és segítőkész lovak (Népmesék nyomában a világ körül 46. - St. Kitts és Nevis)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English II.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Az előző országgal ellentétben itt két külön fejezet is volt Nevis és St. Kitts szigeteihez. Előbbihez nem kevesebb, mint ötvenkét mese tartozott, mind angol nyelven, és mind egyetlen fiatal (harminc éves) mesemondótól (bingó!). St. Kitts fejezetében huszonkét mese volt öt mesemondótól, melyek közül egy hetven éves volt, a másik négy viszont tíz és tizenhat között mozgott. Külön érdekesnek tartom megemlíteni az ilyeneket, nem csak mert a helyszínhez kötik a meséket, hanem azért is, mert látható, hogy itt még élénken élt a szájhagyomány, a gyerekektől épp úgy lehetett gyűjteni, mint az öregektől...

Fénypontok

Bíbortorkú karibi kolibri
Kissé megdöbbenve olvastam azt a mesét, ahol Kolibri és Nyúl koma főzőversenyt rendeztek, amelyet az utóbbi nyert meg, mert az ő főztje édesebb volt, mint a kolibrié... amiért is Kolibri koma nemes egyszerűséggel agyonlőtte a nyuszit. Nem gyakran találkozik az ember ilyen agresszív kolibrivel... A gyűjtés legérdekesebb meséje azonban a Segítőkész ló volt, melyben egy lány egy gyanús alakhoz ment feleségül, mire az apja a biztonság kedvéért elküldött vele egy sárga lovat. A sárga ló (aki csúnyácska volt, a lány nem akarta), nem csak az ördög-férjtől mentette meg kis gazdáját, de elvitte egy másik országba, ott kormányzói állást is szerzett neki, majd a végén haza is repítette.

Kapcsolatok

Ügyeletes tricksterből itt kettő is volt, Ananszi és Nyúl koma. A szokásos klasszikusok itt is megtalálhatók voltak, helycserés büntetés, kátránybábu (különös tekintettel arra, hogy az egyik változatban nem csak Ananszi, de a felesége is beleesik ugyanabba a csapdába), stb. Voltak megint tündérmesék, többek között Hamupipőke, akit a kemencében tartott bezárva a mostohája, és egy papagáj árulta el a hercegnek, hol kell keresnie; Piroska, akit farkas helyett egy nagymamának öltözött óriás falt fel, és ezzel vége volt a mesének; és Kékszakállnak több változata is.
Természetesen most sem maradtak el az állati futóversenyek: A kedvencem az volt, amelyikben Macska és Teknős versengett egy lány kezéért. Teknős vízben ment, hogy gyorsabb legyen, de Macska észrevétlenül a hátára ült, és előbb ugrott a partra. A lány ennek ellenére Teknőst akarta férjül, mire Macska a hátára fordította a tekit, hogy megmutassa, milyen tehetetlen...

Hova tovább?
Ezennel elhagyjuk a Kis-Antillák szigeteit, és megérkezünk a Nagy-Antillákra. Első megálló: A Dominikai Köztársaság!

2017. július 8., szombat

A hat kismalac és az oroszlán (Népmesék nyomában a világ körül 45. - Antigua és Barbuda)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English II.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
A gyűjtemény sajnos Barbudáról egyáltalán nem közöl mesét, Antiguáról ellenben tizennyolc történet is található benne, és szerencsére mindannyiuk angolul (bár olyan erős fonetikus dialektusban, hogy elég nehéz volt átrágni őket). Összesen négy mesemondótól gyűjtötték őket, akik közül a legfiatalabb csak úgy szerepel, mint "tizenöt éves fiú."

Fénypontok

Volt egy csinos kis pourquoi mese arról, miért emelgetik fel a fejüket a tyúkok ivás közben - a történet szerint azért, mert egy szárazság idején Isten minen állatnak csak egy kortyot engedett, és a Tyúk minden korty után felnézett az égre hogy azt mondogassa "csak egy korty volt!"

Kapcsolatok


Megint volt egy ördöghöz (avagy jelen esetben kígyóhoz) feleségül ment leány, akit a bátyja ("egy öreg boszorkány") mentett meg az életveszélyes házasságtól. Egy "szótlan királykisasszony" mesében a királyfi halottnak tettette magát, úgy érte el, hogy megszólaljon a lány, a Három Kismalac helyi változatában pedig nem kevesebb, mint hat malac szerepelt fából, téglából, kőből, rézből, szemétből, és vasból készült házakkal (egyébként a vas nyert). Volt egy érdekes névtalálgatós mese is, aminek sikerült egy hosszal rávernie Koppcihercire, mert a szóban forgó öregasszony becsületes neve Paleewashreerahlickereewah volt...
Az ügyeletes trickster továbbra is Ananszi.

Hova tovább?
A Saint Kitts és Nevis Államszövetségbe.

2017. július 1., szombat

A lány, aki a táncnak élt (Népmesék nyomában a világ körül 44. - Dominika)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Dominikához több, mint száz mesét gyűjtöttek össze - ám ezek döntő többsége sajnálatos módon franciául volt, így megint csak limitált tudásom segítségével bogarásztam át őket. Szerencsére akadtak azért angol nyelvű szövegek, ha elvétve is. A meséket huszonhárom különböző mesemondótól gyűjtötték.

Fénypontok

Érdekes volt a Lány, aki a táncnak élt - éjjel dobolást és zenét hallott, és elindult a táncba, csakhogy az ördög dobolt és zenélt, és elvitte a lányt magával. Sejtem, hogy a látványos tanulságon kívül ennek a mesének valószínűleg egyéb kulturális jelentősége is van egy volt rabszolgatartó országban...
Jót mulattam azon a kis anekdotán, amelyben egy öregasszonynak ellopták a kecskéjét, és ezt minden egyes áldozáskor hangosan el is sírta a papnak. A pap végül besokallt a kecskemizériából, és rárivallt a nénire, hogy hagyja abba - mire a néni közölte, hogy nem tehet róla, a pap arcáról mindig eszébe jut a kecske...
Szintén tricksterre vallott (szereplőben és mesemondóban egyaránt) az a sztori, ahol egy szakács megette a házigazda és vendége számára sütött két galambot, majd egymásnak ugrasztotta kettejüket, hogy ne derüljön ki a turpisság.

Bónusz: Íme, egy dominicai mesemondó!

Kapcsolatok

Unalomig ismétlem már, de érdemes elmondani, hogy megint csak megvoltak a trickster klasszikusok (pl. halálos szikla). Az ügyeletes tricksterek, mint a környező szigeteken, itt is Ananszi és Nyúl koma (Compére Lapin) voltak. Előfordult néhány ismert tündérmese is (Hamupipőke, Szépség és a Szörnyeteg), és néhány, a régióban népszerű történet, mint például a Levetett bőr (ezekben a mesékben egy asszony/boszorkány/szörnyeteg éjjel leveszi az emberbőrét és repked -  míg valaki sót és borsot nem tesz a bőrébe, ami után már nem tudja visszavenni). A horrorisztikusabb meseípusok közül előfordult több zombi- és loup garou (vérfarkas) mese is, de jórészt franciául.

Hova tovább?
Antigua és Barbuda szigeteire.


2017. június 24., szombat

Trickster sárkányt öl (Népmesék nyomában a világ körül 43. - Saint Lucia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Saint Lucia szigetéhez a könyvben harmincnégy mese tartozik, amiket tizenöt különböző mesemondótól (köztük sok hölgytől) gyűjtöttek. Jó részük franciául volt, ezeket csak nagyjából bogarásztam át (ahogy az angol nyelvűek, úgy ezek is dialektusban vannak leírva, fonetikusan, és ennyire azért nem jó a franciatudásom), de szerencsére akadt közöttük tíz mese angolul is.

Fénypontok

Volt a gyűjtésben egy nagyon érdekes (és eléggé horrorisztikus) mese két testvérről - a húg az Ördöghöz ment feleségül, akiről tudta, hogy ördög, de mégis szerelmes volt belé, és végül a bátyjának kellett megmentenie a férje karmai közül. Én ezt Louisianából Marie Jolie meséjeként ismertem, de a Sait Lucia-i mesemondó még rá tudott tenni a horrorra egy lapáttal.
Érdekes volt az a trickster-mese is, ahol Tigris két megtréfálása között Nyúl komának még arra is maradt ideje, hogy egy szál késsel párbajban megöljön egy sárkányt... És akadt egy nagyon mókás kis anekdota egy papról, aki szerette a tüzes chili szószt az ételében, és a vele ebédelő matrózok azt hitték, mintát hozott magával a Pokol tüzéből.

Kapcsolatok

Továbbra is a klasszikus trickster-mesék világában kalandozunk. Volt megint kátránybábu és elcserélt kivégzés (utóbbiból több is), "trickster ajándékot kér" (jelen esetben egy terhes gorilla arany fogát kellett elhoznia Nyúl komának érte). Akadt ezen kívül megint egy "anyám megölt, apám megevett" mese (fene se érti, ezek pont miért olyan népszerűek - ez pl. nagyon hasonlított a Grimm verzióra), és egy Tücsök doktor (amelyben egy Tücsök nevű szegény ember úgy tesz, mintha jósolni tudna, pedig csak nagyon szerencsés).
Külön örültem, hogy találkoztam egy olyan történettel is - az Egylábú pulykáról -, amit kiskoromban a nagyapám mesélt nekem (és egyébként a Dekameronban is benne van). Egyes mesék messzire tudnak utazni...

Hova tovább?
Dominikára!

2017. június 17., szombat

A tricksterek továbbélnek (Népmesék nyomában a világ körül 42. - Barbados)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Barbadoshoz nem akadt könyv, a korábbi példákhoz hasonlóan néprajzi és antropológiai cikkekből olvastam meséket. 


Barbados Folklore
Elsie Clews Parsons
The Journal of American Folklore, 38/148 (1925), pp. 267-292.

Exploring the Folk Culture of Barbados through the Medium of the Folk Tale
Linden Lewis
Caribbean Studies, 23/3 (1990), pp. 85-94.

Az első cikkben tizenöt mese és százhuszonkét találós kérdés található. A szerző ugyanaz, mint a korábbi bejegyzésekben említett Folk-lore of the Antilles köteteké, de a barbadosi gyűjtését pont külön publikálta. A prezentáció hasonló, a mesék fonetikusak, dialektusban vannak lejegyezve, néha egészen nehéz kisilabizálni őket.
A második cikkben modernebb anekdoták, emberi trickster-figurák, a népmesék későbbi, "modernizált" változatai bukkannak fel, a barbadosi kultúráról szóló eszemfuttatásokba ágyazva. A történetek közül két motívumot emeltek ki - a tolvajlást, és a nekromanciát (obeah) -, de egyéb hiedelmekről, hiedelemlényekről is szó esik.

Fénypontok

Volt az első cikkben egy jó kis verzió a Hetet egy csapásra mesére - a bővebb verzió mellett pedig egy rövidebb is, ami azért tetszett nagyon, mert abban a szabólegény álmában kikotyogta, hogy hét légy volt, és nem ember, és a király és a királykisasszony meg is haragudtak rá. Engem gyerekkoromban mindig zavart, hogy senki nem kérdezett rá, hogy "hét micsodát?!", ezért ezt nagyon értékeltem ezt a gyakorlatias hozzáállást.
Érdekes volt az a történet, amelyben egy fiút, aki tököt talált lopni, a közössége megátkozott, és felnőtt korára kleptomániás lett. Végül az buktatta le, hogy vizes mosogatórongyot lopott, amitől átázott a nadrágja.
Szintén érdekes volt a bacco nevű hiedelmlény, ami leginkább a mi lidércünkhöz hasonlatos. Palackban vagy takaróban tartják, banánon és tejen él, és csak vízbe dobva lehet megszabadulni tőle. Minden környező kultúra valaki mást okol érte: A barbadosiak szerint Guayanából jönnek, a guyanaiak szerint Surinaméból, Suriname lakossága szerint viszont a holland gyarmatosítók hozták be őket...





Kapcsolatok

A "trickster bajt keres" mesében ezúttal Ananszi (Brer Nancy) taníttota meg Nyúl komának (Brer Rabbit), hogy milyen az, amikor valaki bajba (jelen esetben Tigris torkába) kerül - de azért a végén ki is mentette, ami kedves volt tőle. Nyúl koma cserébe meglovagolta Majom komát, ahogyan Rémusz bácsi meséiben aTigrist (betegnek tettette magát, hogy a majom felvegye a hátára), és ily módon elnyerte előle egy hölgy kegyeit. Ismét volt keresztelős tolvajlás, mint az előző szigeteken (csak itt Patkány csent a zsírosbödönből, és Macska kapta el), és elcserélt kivégzés is, ahol a Nyúl könyörgött, hogy égessék el inkább, de ne dobják a bozótba (persze oda dobták, és jól elmenekült).
Volt egy Rózsa és Ibolya mese, varázslatos meneküléssel - ez a típus eddig az egyik legelterjedtebb, amit a kihívás során találtam.

Hova tovább?
Saint Lucia szigetére!

2017. június 10., szombat

Második Rufus és az Ördög (Népmesék nyomában a világ körül 41. - Saint Vincent és a Grenadine-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául.
Saint Vincent szigetéhez a kötetben összesen tíz mesét soroltak, amiket négy mesemondótól gyűjtöttek fel - a négy adatközlő kulturális háttere önmagában is látványosan kevert volt, akad benne német, portugál, karibi bennszülött, fekete, kubai, és "tengerész" is. A legfiatalabb (és az Ananszi-mesék forrása) tizennégy éves volt. Mind a tíz mese angolul szerepelt.

Fénypontok

A legjobb mese a tízből a Rufus király az ördöggel kártyázik című. Ebben Rufus (pontosabban Második Rufus) pont a kártyázást tanulta ki, mint királyi szakmát, aztán jól el is veszítette mindenét, az életével együtt, Don Pedro (az ördög) elleni partiban. Útnak is indult a pokolba, ahová három öregasszony igazította útba (akik mindhárman kávét és cukrot fésültek a hajukból). Végül Rufus csak megérkezett a pokolba, ahol találkozott az ördög három nevelt lányával (Éjjel Rózsái, Éjjel Holdfénye, Nappal Napsugara). Innentől a Rózsa és Ibolya mese formáját követte a történet - azzal a különbséggel, hogy Rufus az utolsó pillanatban elbaltázta a dolgot, és mégiscsak pokolra ment...
Volt egy bájos mese a szalagos kolibriról is, amit a mesében doktormadárnak hívnak (eredetileg jamaikai történet, egyébként, onnan került át a mesemondóval együtt a szigetre). Egy terhes asszony küldte el a madarat, hogy szóljon a férjének, eljött a szülés ideje. A jó szolgálatért kapta a kolibri kis fekete bársonysipkáját.

Kapcsolatok

Ha trickster - és főleg ha Ananszi - akkor természetesen előkerülnek megint a klasszikusok: Kátránybábu, eltrükközött kivégzés, halálos szikla, más állatok (jelen esetben Cápa és Oroszlán) átverése, bálna-elefánt kötélhúzás. Megjegyzés: Nem tudom, hogy a gyűjtés helyétől vagy késői időpontjától függött-e, de Ananszi több helyen is más állatként szerepelt a pók helyett - volt macska és farkas is, például.
Grenadához hasonlóan szintén felbukkant a tejfel-tolvaj macska esete, illetve volt egy csinos verzió a Terülj, terülj, asztalkám mesére - itt furkósbot helyett egy palacknyi tündér volt a végső ajándék, akik a dugó kihúzására jól elverték a tolvajokat...

Hova tovább?
Barbadosra!

2017. június 3., szombat

Susan esete a szezámmal (Népmesék nyomában a világ körül 40. - Grenada)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-lore of the Antilles, French and English I.
Elsie Clews Parsons - Gladys A. Reichard
American Folk-lore Society, 1933.

Azokhoz a karibi szigetországokhoz, amikhez égen-földön nem sikerült külön könyvet beszereznem, ebből a gyűjteményből olvastam fejezeteket. A három kötetes, közel kétezer oldalas mű szigetekre bontva közöl több száz népmesét, angolul és franciául. Grenadához 32 mese tartozott, túlnyomó részben angolul, bár akadt közöttük francia is (ezeket csak nagyjából értettem); sokuk több verzióban is szerepelt. A szövegeket nyelvjárásban írták le, így néha fonetikusan ki kellett olvasnom őket, hogy megértsem (és néhol több volt az aposztróf, mint a betű). Külön érdekes, hogy a mesélőket is felsorolják a fejezet elején, és többségük 13-18 éves volt, a legidősebb pedig 35 volt.

Fénypontok

A kedvenc mesém a gyűjtésből Carriacou szigetéről származott, és egy lányról szólt, aki az összes Ananszi mesét ismerte (a "Nancy story" ebben az esetben általános értelemben népmesét, trickster-mesét jelent). A lány ahhoz akart feleségül menni, aki olyan történetet tudott mondani neki, aminek nem értette a jelentését. A mesének van magyar párhuzama is, de itt külön tetszett, hogy nem találós kérdésekről, hanem mesékről volt szó.
Aprócska, de érdekes történet volt a Macska és Patkány együtt fürdik című. Ebben egy kismacska és egy kispatkány jó barátok, és együtt járnak minden nap fürdeni - amíg a szüleik meg nem mondják nekik, hogy ők ellenségek, és nem természetes, hogy együtt játszanak. Volt a mesében valami mély bölcsesség arról, hogy a gyűlölet tanult viselkedés...

Kapcsolatok

Ecuador után itt is megjelent a "trickster adományt kér" típusú, afrikai eredetű mese, ahol Nyúlnak mindenféle feladatokat kellett teljesítenie, hogy Isten bölcsességet adjon neki (a saját könyvemben Ananszi művel hasonlót, csak ott bölcsesség helyett mesékért). Voltak más klasszikus trickster-mesetípusok is, pl. a helycserés büntetés, halálos szikla (a.k.a. Ananszi és a Mohás Szikla), és a "trickster bajt keres", ami Trinidadon is felbukkant már (Majom nem tudja, mi az a Baj, de hamar megtanítják neki).
Olyan mese is akadt, ami a magyar hagyományban előfordul - a Macska-keresztapa, ahol a macska azt hazudja, hogy keresztelőre jár, és titokban felfalja a kutyával közös tejfölt. Volt ezen kívül grenadai Jancsi és Juliska, "Anyám megölt apám megevett" (paprika-fával), és egy Hal-szerető című mese, amit Haitiról ismertem, mint Tayzanne történetét, ami amerikai mesemondók között nagyon népszerű. Szintén Haitiról, és Surinaméból volt ismerősa Filomena-típusú mese, ahol a mostoha gonoszsága az édesgyerekeire ütött vissza (itt a mostohagyereket Krokodilnak hívták).
Külön jót kuncogtam azon a sztorin, ahol jelszóra nyílt a rablók előtt  titkos ajtó, de "Szezám, tárulj!" helyett valamiért "Susan, tárulj!" volt a varázsige...

Hova tovább?
Témánál maradva: Saint Vincent és a Grenadine-szigetek következik.

2017. május 27., szombat

Rák Anyó bölcs, és bátor is (Népmesék nyomában a világ körül 39. - Trinidad és Tobago)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai nappal megkezdjük utazásunkat a Karib-tenger szigetei között.


Crick-Crack!
Trinidad and Tobago Folk Tales
Eaulin Ashtine
U.W.I. Extra-Mural Department, 1966.

A kötetben összesen kilenc népmese található. Egy helyi szerző gyűjtötte és írta le őket, saját bevallása szerint azért, hogy a trinidadi gyerekek ne csak Grimm meséket, hanem a saját kultúrájuk meséit is megismerhessék. A legtöbb történetben afrikai és más dél-amerikai kultúrák elemei is előfordulnak, sőt, európai párhuzamokat is lehet találni - hűen tükrözik tehát a karibi országokra jellemző kulturális keveredést. Mindegyik élvezetes olvasmány volt, és érezhető, hogy élőszóban még jobban működnének.

Fénypontok

Fregattmadár
Az egyik kedvenc mesém a kötetben a Hogyan szerezte a pelikán a csőrét című volt, amiben a helyi fauna több madara - a fregattmadár, a szula, és természetesen a pelikán - is fontos szerepet játszott. A mese szerint a csőr eredetileg a gőgös fregattmadáré volt, de a többiek egyesült erővel elcsalták tőle. (Fregattmadaras mesékkel egyébként Óceániában is találkoztam már).
A Fiatal Nelson és az Öreg Nelson két bika története; az öreg erőszakkal az uralma alá hajtja az egész legelőt, és megöl minden bikaborjút, hogy soha senki ne lépjen a helyére. Egy vemhes tehénnek az erdei állatok segítenek elmenekülni és elrejtőzni, így a fiatal bika megszülethet, és felnőve legyőzhezi a zsarnokot.
A Hogyan vesztette el az aguti a farkát című mesében a Kutya megpróbált beszökni egy szarvas állatoknak rendezett partira, de Aguti leleplezte, és ezért a kutya bosszúból leharapta a farkát.

Kapcsolatok

Dél-Amerikai mesékből volt ismerős a Hogyan tört el Teknős páncélja című mese, amelyben Teknős annyira madár akart lenni, hogy kölcsönzött tollak segítségével szállt fel az égbe. A Hogyan veszette el Rák Anyó a fejét című mesében egy gonosz öreg boszorkány elrabolt egy kislányt, és csak akkor volt hajlandó elengedni, ha a lány kitatlálta a nevét (mint a Rumpelstiltskin-mesékben). A nevet egyedül Öreg Rák Anyó tudta; ő segített a kislánynak elmenekülni. A név egyébként En-Bois-Chinan volt, ami egy keserű kérgű fa neve.
Szintén rákokról szólt a Hogyan törött el Rák páncélja, ami valójában egy nagyon, nagyon bájos verzió volt arra a mesetípusra, amit mi Holle Anyóként ismerünk - csak itt egy szorgos lány és egy lusta lány helyett egy kedves rák (Mamselle Sweet) és egy morcos rák (Mamselle Sour) szerepelt. Ezt a mesét megvettem kilóra.
A helyi ügyeletes trickster Compare Rabbit (Nyúl koma), aki általában Tigris koma eszén szeret túljárni. Az egyik legjobb sztori az volt, ahol elhitette a tigrissel, hogy egyetlen pillantással meg tud aszalni bárkit...

Hova tovább?
Grenadába (ami nem tévesztendő össze Granadával, vagy Szent Vincenttel és a Grenadine-szigetekkel, ami majd az utána következő állomás lesz)