Susie Hoogasian-Villa
Wayne State University Press, 1966.
A kötetben kereken száz örmény történet található, műfaj szerint fejezetekre osztva: tündérmesék, mítoszok, tréfás történetek, anekdoták, legendák, és "nőellenes mesék" (asszonycsúfolók) adják ki a gyűjtemény egészét. A szerző örmény származású amerikai kutató, aki Detroit Delray nevű negyedébe kivándorolt örmény mesélőktől, valamint saját bevándorló felmenőitől gyűjtötte a történeteket az 1940-es évek folyamán. A gyűjtés a Wayne State University archívumának részét képezi, ahonnan szintén került egy-két szöveg a kötetbe. A történeteket egyenesen a szájhagyományból, örményül jegyezték le, és aztán fordították (szöveghűen) angolra, figyelve rá, hogy valóban hagyományos mesék legyenek, és ne olyanok, amiket a mesélő olvasott valahol.
A bevezetőből megismerkedhetünk Delray örmény közösségével, az örmény család és társadalom struktúrájával, az örmény történelemmel, hagyományos örmény ételekkel, és sok más érdekességgel, amik a mesékben is visszaköszönnek. Szó esik az örmény mesegyűjtés múltjáról is, valamint azokról a kultúrákról, amiknek a meséi a legtöbb párhuzamot mutatják az örmény hagyománnyal (orosz, görög, török, grúz, szibériai, roma, magyar, olasz, perzsa, azeri, baszk, albán, izraeli, skót, arab, lengyel). Ezek a párhuzamok a kötet végén visszaköszönnek, mivel minden meséhez hosszas jegyzeteket kapunk típusszámokkal, országonként rendszerezett párhuzamokkal és forrásokkal, valamint megjegyzésekkel a mese érdekesebb motívumairól. Minden történetnél megjelölik a mesemondó személyét is. A könyv tehát nem csak érdekes olvasmány, de nagyon hasznos forrás is mesekutatók számára.
Fénypontok
A kötet legklasszabb meséje pont az utolsó: A naplemente fia egy legényről szól, aki addig szidja a napot, míg a Nap Anyja meg nem átkozza: napkeltekor mindig meghal, és csak napnyugtakor éled fel újra. A legény idővel útra kel megkeresni a Nap Anyját, hogy bocsánatot kérjen, és megtörje az átkot. Nagyon szép, szimbolikus történet.
Nagyon mókás volt A halva-árus története, amelyben egy hálás dervis nem csak felvirágoztatta a szegény legény üzletét, de ráadásul a csodás édességek révén megszerezte neki feleségül a király lányát is. Amikor a király fel akarta akasztatni a sehonnani kérőt, a dervis varázslatától a fiú darabjaira esett szét, így nem volt mire hurkolni a kötelet... Végül a király feladta a harcot.
Tanulságos volt A lélekrabló meséje: három lány egy edény aranyat talált, és rémültem menekültek előle, mondván, hogy elviszi a lelküket. Hat rabló kinevette őket és megszerezte az aranyat... aztán szépen megölték egymást érte, bizonyítva, hogy a lányoknak igaza volt. Szintén a pénz játszott fontos szerepet abban a mesében, ahol egy álruhás koldus próbára tett egy gazdag legényt, hogy lássa, hajlandó lenne-e koldulni is a lánya kezéért cserébe. És ha már a kérőknél tartunk: nagyon örültem, hogy ismét felbukkant az a mese, ahol egy türelmes kérő városról városra jár, és meghallgatja az emberek történeteit, hogy hazatérve elmondhassa őket a menyasszonyának. Több kisebb sztori volt beleágyazva, és a kérőnek évekig tartott mindet összeszednie.
A hiedelemlények közül a legfurább az elk nevű manó volt, ami kiveszi az emberek máját, megmossa vízben, és megeszi, az illető halálát okozva. Az átok meséjében egy ember megakadályozta, hogy az elk a kicsinyeit megetesse egy lány májával, és szolgájává tette a manót; amikor az elk végül megszabadult, azt a kompromisszumos átkot hagyta hátra, hogy a férfi családjában nagyon könnyen törnek el a fakanalak...
A furfangosság mellett az igazság is szerepet kapott a mesékben. A gyanú történetében például egy okos pásztorlegényből lett kincstárnokot vádoltak meg hamisan, hogy gyémántokat lopott; végül sikerült bizonyítania az igazát, és lelepleznie az udvarban uralkodó korrupciót. A kolostori szolga történetében egy varázserejű szolga büntetett meg egy idegesítő nemes úrfit azzal, hogy szamárrá változtatta; majd visszaverte a sértett apa katonáit is a varázserejével, hogy megmentse a kolostor lakóit.
A legendák közül kiemelkedett Lochman Hehkeem, a növények nyelvén is értő nagy gyógyító története, aki megtalálta a halhatatlanság titkát, de csak a szolgáját sikerült halhatatlanná tennie, mert aztán Isten angyalt küldött, hogy pusztítsa el a jegyzeteit.
Bár ebben a kötetben pont nem szerepelt, muszáj megemlítenem kedvenc örmény mesémet, Anait királynő történetét, ami a hamarosan megjelenő könyvemben is felbukkan majd.
Kapcsolatok
A varázsdoboz a szerencséjét (itt: gyerekáldást) kereső ember története volt, aki mindenféle kérdéseket tett fel Istennek; mivel megette a gyereket adó almát, a fickó a torkából köhögte fel a dobozt, ami a gyerekét rejtette. Felbukkant megint az a mese is, amelyben királylányt koldushoz adtak feleségül, de ő bebizonyította, hogy így is képes boldogulni; a férje által szerzett varázslatos gránátalmák kincseit pedig bölcsen költötte el. Szintén ismerős volt már A hamusepregető pénze, amelyben a kölcsönadott pénzt egy gazdag ember nem akarta visszaadni, míg egy furfangos asszony okos trükkel rá nem vette. A végén még a gazdag fickó is elismerte, hogy nem látott még furfangosabb húzást.
Több görög mitológiai párhuzam is felbukkant a történetekben. A táltos ló meséjében például az Argonauták köszöntek vissza, összecsapódó hegyekkel és fürdőben feldarabolt ("megfiatalított") királlyal; A díjnyertes bika története pedig Europé mítosza volt, mesei köntösben.
Megint felbukkant az a motívum is, ami a török mesékben is tetszett: a hős csak egyszer vág oda a szörnyetegnek, mert a második ütéssel már felélesztené.
Hova tovább?
Azerbajdzsánba!
