MythOff Budapest: Bestiárium

Eljött az ősz, és vele egy újabb budapesti Mítoszok Csatája! Immár megszokott helyünkön, a Premier Kultcaféban gyűltünk össze, hogy mítoszokat meséljünk élőszóban felnőtteknek (bár ezúttal a közönségben ült három nagyon lelkes gyerek is, szülői felügyelet és beleegyezés mellett). Az est a Bestiárium címet viselte, mely mindenféle mitikus és létező lényekről szóló történeteket foglalt magába. A téma nem csak minket hozott lázba: ismét több, mint hetven csodálatos hallgató ült a közönség soraiban.

Az est, Nagy Enikő kiváló hoppmesteri tevékenységének köszönhetően, az alábbi rend szerint zajlott:

Első kör: Bestiák a családfán
Ebben a körben olyan történetek szerepeltek, amelyekben a természetfeletti lények a család részét alkották. Elsőként Varga-Fogarasi Szilvia mesélt, aki újdonsült anyaként tért vissza a MythOff csapatba némi szünet után; a görög mitológia teremtéstörténetét hozta el nekünk titánokkal, erünniszekkel, mindenféle egyéb mitikus szörnyalakkal. A másik sarokban a japán mitológia foglalt helyet, Hajós Erika előadásában, aki egy vadász és egy rókatündér bús, természetfeletti szerelméről mesélt.
A szavazókérdés: Melyik mítosz alapján alapítanál szívesebben zenekart?
A győztes: A japán mitológia, és a Rókabunda-bűz nevű punk zenekar

Második kör: Női bestiák
Ebben a körben két olyan történet került párba, amelyben nők változtak át - ráadásul mindkettő a görög mitológiából. Klitsie-Szabad Boglárka Medúsza történetét mesélte el nekünk kiváló humorral és szédületes tempóban, Bumberák Maja pedig Arakhné mítoszát adta elő lírai, csodaszép szavakkal. Jó volt kettejüket egy körben, egymás mellett látni.
A szavazókérdés: Mit vállalnál el inkább, Medúsza legyőzését, vagy egy versenyt Athéné ellen?
A győztes: Mindenki Medúszával küzdene meg inkább

Harmadik kör: Bestiák a vadonban
Az utolsó körben olyan történeteket meséltünk, melyekben az emberek léptek át az állatok világába. Elsőként én kerültem sorra; egy Salamon-szigeteki mítoszt meséltem egyik kedvenc mitikus lényemről, a Bungurungururól (az előadást itt meg is nézhetitek a YouTubeon). A kört Stenszky Cecília zárta, aki pedig egy hanti mítoszt hozott egy medveként újjászületett asszonyról, és a Medve csillagkép születéséről.
A szavazókérdés: Mit ültetnél a kertedbe inkább, Salamon-szigeteki páfrányt vagy hanti cirbolyafenyőt?
A győztes: Salamon-szigetek

A győztes mítoszok mesélői kézzel festett bögréket kaptak Enikőtől - mindegyik bögrén más és más mitikus lény volt látható. A negyedik bögrét kisorsoltuk a közönség tagjai között. És a jó hír: Már azt is tudjuk, mikor lesz a következő MythOff! Írjátok be február 12-ét a naptárba, szerelmes mítoszokat fogunk mesélni :)

Noche de Cuentos - Spanyol mesék Budapesten!

Néhány dologról lemaradtam, amíg a doktorival voltam elfoglalva Amerikában: Például arról, hogy Budapesten évek óra működik a Noches de Cuentos nevű, spanyol nyelvű mesemondóest-sorozat! Végül idén hallottam róla először, és sok egybeesésnek köszönhetően úgy alakult a dolog, hogy a szeptemberben induló új évadnak nem csak látogatója, de rögtön mesemondója is lettem.

Az új évaddal új helyszín is jár: A HellóAnyuban rendeztük meg az összejövetelt, ami színes és barátságos hely, pont mesemondásra való. Nagyjából harminc-negyven ember a maximális befogadóképessége, és tegnap este szépen meg is telt. A mesemondó sorozatnak bejáratott közönsége van már, akik közül sokan eljöttek, és mindenféle meglepetéseket okoztak nekem: Egyrészt kiderült, hogy sokkal több (és több országból érkező) spanyolul beszélő ember van Budapesten, mint gondoltam volna - jöttek mexikóiak, venezuelaiak, ecuadoriak, stb., és jó néhány magyar is, akik beszélnek spanyolul (plusz két amerikai és egy ír mutatóba). Másrészt már a mesélés előtt látszott, hogy borzasztóan kedves, barátságos, meleg szívű közönséggel van dolgom. Többen odajöttek bemutatkozni és beszélgetni, előre megdicsértek, hogy magyar létemre spanyolul mesélek, amitől aztán rögtön sokkal kevésbé izgultam. A mesemondást is mosolyogva, bátorítóan bólogatva ülték végig, és utána is odajöttek, hogy gratuláljanak, és beszélgessenek. Ha van olyan pozitív sztereotípia, amit elhiszek akkor ez az: Sohasem volt még olyan spanyol nyelvű közönségem, akik ne lettek volna ragyogóan barátságosak. Ez az egyik fő oka annak, hogy szeretek spanyolul mesélni.

Pedig a feladat egyébként egyáltalán nem egyszerű. A spanyol a második idegen nyelvem, gimnáziumban kezdtem tanulni (bár gyerekkorom óta voltak spanyol mesekönyveim, édesanyámnak köszönhetően, aki szintén angol-spanyolos). Több spanyol nyelvű konferencián és fesztiválon is meséltem már, és mindig nagy élmény volt - de nem tartok még ott, hogy egy egész előadást rögtönöztni tudjak. Ezt az estét is kemény, "Eye of the Tiger" stílusú tréning előzte meg, amelynek során egy hétig spanyolul tévéztem, olvastam, és hallgattam zenét, hogy visszajöjjön a rutinom. Az egy órás előadást többször elpróbáltam otthon (erről majd egy külön bejegyzésben írok). Olyan meséket válogattam, amiket már meséltem korábban - még a tenerifei fesztiválra raktam össze a spanyol vonatkozású magyar népmesékből és legendákból álló mesecsokromat, amit most újra volt alkalmam elővenni. A mesecsokrot a Bús Királyfival nyitottam meg, bemelegítésül, majd lement az Aranyhajú kertészbojtár (ahol a spanyol király udvarában szolgál a kertészfiú), Kampó táltos (aki állítólag eredetileg spanyol zsoldos volt), és a végén Jolánta (magyar királykisasszony és aragóniai királyné) igaz története is.

A kedvenc pillanatom az volt, amikor Jolántát vezettem fel. Először megkérdeztem a közönséget, vannak-e közöttünk rajongói az Időminisztérium sorozatnak - és voltak! (Ettől külön boldog lettem, mert az egyik kedvenc sorozatom, de kevés emberrel tudok lelkendezni róla). Ezek után elmerengtem rajta, milyen jó lenne, ha egyszer visszautaznának a 13. századi Aragóniába, és megkérdeztem a közönséget, tudják-e, milyen fontos történelmi személy élt abban a korban. És volt, aki tudta! Hódító Jakabtól aztán egyenes út vezetett a magyar királynéig (kis kitérővel az apjára, II. Andrásra, meg a Bánk Bánra). Jó volt, hogy a közönség benne volt a játékban.

Összességében véve nagyon jól éreztem magam - és még az sem tudta letörni a kedvem, hogy az előadásomba csúsztak azért nyelvi hibák. A közönség vagy kivárta, amíg összeszedem az elszaladt igeidőt, vagy segítettek megtalálni a helyes kifejezést, és ettől az egész előadás jó hangulatban, gördülékenyen telt. Mivel azt tervezzük, rendszeresen lesz alkalmam mesélni a Noches de Cuentos keretein belül, innen már csak felfelé fejlődöm majd. Értékes, szerethető rendezvénysorozat, nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehetek.

Aki szeretne belesni a rendezvényre, azt október 2-án várjuk legközelebb, Nelson Calderón kolumbiai-spanyol mesemondó előadásával. Őt egyébként magyar tomácsolással is meghallgathatjátok előző este az RS9 színházban!

Colorín colorado :)