Reynard róka birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 99. - Belgium)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Flanders
Jean de Bosschère
Dodd, Mead & Co., 1918.

A könyvben huszonnégy flamand mese található, amiket gyönyörű színes, helyenként groteszkbe hajló illusztrációk kísérnek. Néhány helyen érződött a meséken, hogy átírták őket a korabeli (gyerek)közönség számára - egy tréfás történetben például a feleség az "unokaöccsét" rejtegette a ládában a szeretője helyett, és olykor a halálbüntetés is elmaradt (bár a ravasz rókát például gond nélkül felakasztják). Alapvetően gyerekeknek íródott könyv, így se források, se megjegyzések nincsenek benne, de a legtöbb mesetípus könnyen felismerhető, és a szerző élvezetesen, olvasmányosan meséli újra őket.

Fénypontok

A kedvenc történetem a könyvben A paraszt és a szatírok találkozása volt; szatírt ritkán látni mesében a görög mitológián kívül de néha előfordul, és ebben a mesetípusban például az ördög helyét vette át (vagy talán fordítva?). Télvíz idején egy szegény ember erdei házba tévedt, ahol szatírcsalád lakott, és szállást kért náluk. A szatírok csodálkozva nézték, hogy a tenyerébe lehel, hogy melegítse, aztán a levesre fúj, hogy lehűtse, és megállapították, hogy biztosan nagy varázsló, ha hideget és meleget is tud fújni...

Nagyon bájos volt a Hogyan kapta a színeit a tengelic? című mese, melyben a madarak tollait színesre festő angyal elfeledkezett a kis madárról, és utólag olyan színekkel festette be, amelyeket más madarakról vett le. Nem ez volt az egyetlen madaras mese a kötetben; a szokásos királyválasztós, ki-tud-magasabbra-repülni versenyt a sassal szemben ezúttal a királyka nyerte meg. Ő lett a madarak királya, de csak az után, hogy megpróbálták a szemtelenségéért börtönbe zárni, de a bagoly hagyta megszökni.

Egy másik mesében már a Királyka vezette a szárnyas állatok seregét a Madarak és állatok csatájában a medve serege ellen - és győzött azzal, hogy az ellenfél "győzelmi zászlójaként" funkcionáló rókára ráküldött egy darazsat.
A kötet leghosszabb és legjellegzetesebb meséje Reynard Róka pere volt, melyben a ravasz rókát rángatták bíróság elé a bűneiért. Bruin a medve és Tybert a macska pórul jártak, amikor Reynardért küldték őket, de végül Blaireau a borz sikeresen előállítótta a tettest. Reynard persze nem esett a fejére, és "vallomása" során alaposan bemártott minden más állatot felségárulásért, hamis kincset ígért a királynak, majd a tetejébe még megölte Nyulat is, és elküldte a fejét a királynak. A trickster-mesék között Reynard történetei határozottan a sötétebbek közé tartoznak...

Kapcsolatok

Sponsken (Szivacska) és az óriás meséje egy amerikai Jack-mesére emlékeztetett; ebben hősünk először túljárt egy óriás eszén, majd az óriással együtt legyőzött egy medvét, egy vaddisznót, és egy unikornist (!), és természetesen egy királylány kezét is elnyerte. A királylány viszont nem akarta őt férjül, így a király kiutalt neki egy másik feleséget. Így is lehet.
A brémai muzsikusok itt a brüsszeli St. Gudule-katedrális kóristáiként szerepeltek - azért indultak útnak, hogy öregkorukra énekesi karrierbe kezdjenek. Egy másik hasonló csapat A világ vége elől menekült el közösen, megtalálta a király elveszett gyűrűjét, és meggazdagodott. Jancsi és Juliska - avagy Jan és Jeanette - Cukorházikóra találtak az erdőben, ami egy öreg, sánta farkasé volt. A farkas addig űzte őket, amíg egy folyóhoz nem értek; a folyó kacsái a gyerekeknek segítettek átkelni, de a farkast félúton a vízbe fojtották. Egy Naszreddin-meséhez nagyon hasonló történet is szerepelt a parasztról, aki azt hitte, meghalt; a végén még azt is elhitették vele, hogy a szamara várkapitánnyá változott.

A "Fel és le" című mesét, melyben Róka rávette Kecskét, hogy menjen le egy kútba, Rémusz bácsi meséiből Nyúllal és Rókával ismertem. Az ügyeletes trickster szinte minden mesében Róka volt, akit, mint fentebb említettem, Reynardnak hívtak. Többek között a Csizmás Kandúr szerepét is ő töltötte be Szegény Péter mellett, és ő volt a bíró is abban a gyakori mesetípusban, amikor a hálátlan állatot (ez esetben sárkányt!) visszatették a csapdába, ahonnan ki lett szabadítva. Szintén a róka verte át a farkast a "hamis keresztelő" sztoriban, ahol tejfel helyett a zsíros bödönre járt rá, és a medbét is ő vette rá, hogy a farkával halásszon egy léken keresztül, amíg be nem fagyott a jégbe, és le nem szakadt a farka.

Hova tovább?
Hollandiába!

A szegények kertje (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

A mai nappal kinyílik az Adventi Mesetár utolsó ablaka, és lezárul a karácsonyi várakozás! Egyik kedvenc mesémmel, a Szegények Kertjével kívánunk mindenkinek békés, boldog, mesékkel teli ünnepeket!

Miről szól?

Két barát arannyal teli edényt lel a földjén, és nem tudják eldönteni, mit kezdjenek vele. Elviszik hát egy tanítóhoz, aki a tanítványaitól kér javaslatokat. Az egyik diák azzal az ötlettel áll elő, hogy vásároljanak magokat és palántákat, és ültessenek kertet, melyben bárki, akinek szüksége van rá, élelemhez és pihenőhelyhez juthat. A fiú azonban a főváros piacán magok helyett arra költi az aranyat, hogy egy sereg madarat kiszabadítson az árusok kalitkáiból... és innentől fogva kalandos út vezet odáig, hogy megszülessen a várva-várt Szegények Kertje.


Mi fán terem?

Egy "sztyeppei mesék" című könyvben találtam, amikor kertekről szóló meséket kerestem egy tematikus mesemondó előadáshoz. Később több más műsoromba is bekerült, többek között egy tanároknak és tanítóknak szóló karácsonyi mesecsokorba is; a munka során egyre több forrásból utánanéztem, és egyre inkább meggyőződtem róla, hogy különleges meséről van szó, melynek rengeteg fontos és szépséges üzenete van. Bár az alább felsorolt források sokszor egymásra hivatkoznak, nagyon érdekes látni, hogy mindenki egy kicsit máshogyan színezi, alakítja a történetet.

Hab a tortán

Aki járt az elmúlt hetekben a Bagatelle helyszínen felvenni a meséket a kalendáriumból, az látthatta a mese tiszteletére készült madaras-fás dekorációt is :)

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Mary Lou Masey: Stories of the Steppes (D. MacKay Company, 1968.)
Pleasant DeSpain: Eleven Nature Tales (August House, 1996.)
Margaret Read MacDonald: Earth Care (August House, 2005.)
Dan Keding: The Gift of the Unicorn and Other Animal Helper Tales (ABC-CLIO, 2016.)
Sputnik Monthy Digest (1972.)

Rák Anyó bölcs, és bátor is (Népmesék nyomában a világ körül 39. - Trinidad és Tobago)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai nappal megkezdjük utazásunkat a Karib-tenger szigetei között.

Crick-Crack!
Trinidad and Tobago Folk Tales
Eaulin Ashtine
U.W.I. Extra-Mural Department, 1966.

A kötetben összesen kilenc népmese található. Egy helyi szerző gyűjtötte és írta le őket, saját bevallása szerint azért, hogy a trinidadi gyerekek ne csak Grimm meséket, hanem a saját kultúrájuk meséit is megismerhessék. A legtöbb történetben afrikai és más dél-amerikai kultúrák elemei is előfordulnak, sőt, európai párhuzamokat is lehet találni - hűen tükrözik tehát a karibi országokra jellemző kulturális keveredést. Mindegyik élvezetes olvasmány volt, és érezhető, hogy élőszóban még jobban működnének.

Fénypontok

Fregattmadár

Az egyik kedvenc mesém a kötetben a Hogyan szerezte a pelikán a csőrét című volt, amiben a helyi fauna több madara - a fregattmadár, a szula, és természetesen a pelikán - is fontos szerepet játszott. A mese szerint a csőr eredetileg a gőgös fregattmadáré volt, de a többiek egyesült erővel elcsalták tőle. (Fregattmadaras mesékkel egyébként Óceániában is találkoztam már).
A Fiatal Nelson és az Öreg Nelson két bika története; az öreg erőszakkal az uralma alá hajtja az egész legelőt, és megöl minden bikaborjút, hogy soha senki ne lépjen a helyére. Egy vemhes tehénnek az erdei állatok segítenek elmenekülni és elrejtőzni, így a fiatal bika megszülethet, és felnőve legyőzhezi a zsarnokot.
A Hogyan vesztette el az aguti a farkát című mesében a Kutya megpróbált beszökni egy szarvas állatoknak rendezett partira, de Aguti leleplezte, és ezért a kutya bosszúból leharapta a farkát.

Kapcsolatok

Dél-Amerikai mesékből volt ismerős a Hogyan tört el Teknős páncélja című mese, amelyben Teknős annyira madár akart lenni, hogy kölcsönzött tollak segítségével szállt fel az égbe. A Hogyan veszette el Rák Anyó a fejét című mesében egy gonosz öreg boszorkány elrabolt egy kislányt, és csak akkor volt hajlandó elengedni, ha a lány kitatlálta a nevét (mint a Rumpelstiltskin-mesékben). A nevet egyedül Öreg Rák Anyó tudta; ő segített a kislánynak elmenekülni. A név egyébként En-Bois-Chinan volt, ami egy keserű kérgű fa neve.
Szintén rákokról szólt a Hogyan törött el Rák páncélja, ami valójában egy nagyon, nagyon bájos verzió volt arra a mesetípusra, amit mi Holle Anyóként ismerünk - csak itt egy szorgos lány és egy lusta lány helyett egy kedves rák (Mamselle Sweet) és egy morcos rák (Mamselle Sour) szerepelt. Ezt a mesét megvettem kilóra.
A helyi ügyeletes trickster Compare Rabbit (Nyúl koma), aki általában Tigris koma eszén szeret túljárni. Az egyik legjobb sztori az volt, ahol elhitette a tigrissel, hogy egyetlen pillantással meg tud aszalni bárkit...

Hova tovább?
Grenadába (ami nem tévesztendő össze Granadával, vagy Szent Vincenttel és a Grenadine-szigetekkel, ami majd az utána következő állomás lesz)

Az Álmosmadár Legendája (Népmesék nyomában a világ körül 33. - Peru)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tíz évvel ezelőtt perui mesékkel kedztem hivatásos mesemondói pályafutásomat. Nosztalgikus volt ismét elmerülni bennük.

Mitos, leyendas, y cuentos peruanos
José María Arguedas, Francisco Izquierdo Ríos
Siruela, 2009.

Klasszikus gyűjtemény; 1947 óta több kiadást is megért. Összesen hatvanöt történet található benne, műfaj és földrajzi régió szerint csoportosítva: Mítoszok, legendák, és népmesék Peru három nagy tájegységéből - a csendes-óceáni partvidékről, az Andok hegyeiből, és az Amazonas-medence dzsungeléből. A könyv országos gyűjtőmunka ederménye, melynek során kérdőíveket küldtek ki minden város és falu tanítóihoz, akik a diákjaik segítségével gyűjtötték be, jegyezték le, és küldték be a történeteket a saját házuk tájáról. Az eredmény változatos, érdekes, és izgalmas; tartalmaz bennszülött legendákat éppúgy, mint keresztény szentekről szóló anekdotákat, nemzetközi mesetípusokat, és kísértet-történeteket. A könyv végén bőséges jegyzetek magyarázzák az idegen kifejezéseket, kulturális elemeket, és mesei utalásokat. A maga műfajában klasszikus, nagyszabású, és dicséretes kötet, érdemes forgatni.

Fénypontok

Az egyik kedvenc történetem A három bika nevezetű volt, melyben egy hegy bőséges legelőit három szörnyűséges bika - egy vörös, egy fehér, és egy fekete - védte. A legenda elmeséli, hogyan vették üldözőbe a vadászok a bikákat, és hogyan kergették őket háromfele, míg mindegyiküknek nyoma nem veszett. Később a vörös bika eltűnésének helyén rezet és aranyat, a fehérén ezüstöt, a feketéén pedig szenet találtak a bányászok.
És ha már a bányáknál tartunk: Végtelenül szórakoztatónak találtam a Só Anyjáról szóló legendákat. Ő egy öreg boszorkány, a sóbányák őre (a perui hagyományban hegyeknek, tavaknak, bányáknak, stb. "anyja", védelmező szelleme van, ami nem feltétlenül nőnemű vagy ember alakú). A legendákban általában enni kér, vagy vacsorát főz egy utazónak - majd a taknyával tüsszenti tele, hogy sós legyen. Az emberek utálkozásán megsértődve máshová költözteti a sóbányáját. Jó étvágyat.
Nagyon tetszett a két szomszédos hegycsúcsról, Huatuscalla és Ccaser nevezetűekről szóló legenda, amelyben az előbbit emberek kínozták (útépítés céljából). A helyiek azt mesélik, hogy éjszaka hallották, amint a két hegycsúcs beszélget egymással, és Huatuscalla eldöntötte, hogy átadja a kincseir Ccasernek megőrzésre. Ekkor hatalmas kapuk nyíltak mindkét hegyoldalban, megjeglent egy gigantikus híd, és vörösbe öltözött harcosok áthordták a megsebzett hegy kincseit a másikba.

Huatuscalla (kép innen)

Szintén bájos volt a Szitakötő születése - a szitakötő, avagy Az Ördög Lovacskája, eredetileg egy titkozatos, semmirekellő bajkeverő volt, aki álhíreket terjesztett, mígy egy falu meg nem fizetett egy varázslót, hogy változtassa rovarrá. Azóta büntetésből jó hírek előjeleként jelenik meg az embereknek.
A spanyol hódítás koráról szólt egy tipikusan régészeknek való legenda, mely szerint Narihuala falu lakói Pizarro érkezésének hírére annyira megrémültek, hogy élve eltemették magukat az értékeikkel együtt. Így magyarázták a helyiek, hogy a környéken gazdag sírok kerültek elő arannyal, ezüsstel, és gyöngyökkel tele.
Mókás volt az a keresztény legenda, amelyben két szomszédos falu védőszentet cserélt (Szent Annát és Szent Izidort), de a szobrok folyton visszatértek a helyükre, mert Izidor fázott, Anna pedig megbetegedett.

Kapcsolatok

Elég sok ismerős mitikus lény bukkant fel a történetekben. Volt sellő, tündér, törpe, sőt, találtam egy baziliszkusz-legendát is, ahol a kakastojásból született szörnyeteg egy egész falut kiirtott. Külön tetszettek az esőerdei yacuruna-hiedelmek; ők vízi lények, akiknek a folyó mélyén lévő házán homok a tető, viperák a gerendák, és teknősök a székek. A helyi szörnyek között kiemelkedő volt a pishtaco, ami a bolíviai legendákhoz hasonlóan olyan éjjeli lény, ami a zsírt szívja ki az áldozataiból (és néha a vért is) (aki néz Supernaturalt, az találkozott velük, Dean Winchester következetesen fish taco-nak hívta őket). Több legenda szólt kedvenc perui mitikus lényemről, az Amarúról, ami nem más, mint egy lámafejű szárnyas kígyó, aki hegyi tavakban él, és néha vízözönt hoz a világra. Az egyik történetben két Amarú, egy fehér és egy fakat harcolt egymással, és okozott gyakori földrengéseket (ami Merlin két sárkányát idézi).

További álmosmadarak itt

A Jancsi és Juliska perui verziója volt az Álmosmadár legendája, melyben két gyereket vitetett ki az erdőbe a mostohájuk - ám itt boszorkány helyett egy tündérrel találkoztak, aki álmosmadarakká (ayamaman vagy ayaymama) változtatta őket, hogy boldogan élhessenek az erdő lényei között (a kiáltásuk azóta is az édesanyjukat hívja). Kezdő tündér lehetett, mert az álmosmadár a világ egyik legmókásabban kinéző lénye.
Volt természetes itt is trickster-figura: Carachupa, azaz a tatu, aki ezúttal a tigrist (pumát) csalta tőrbe - ráadásul a Törpeszarvastól más ismert módon azzal ugratta be, hogy egy falevélről olvasta fel, hogy közeleg a világvége. Hiába, ezek a tricksterek...

Hova tovább?
Ecuadorba.

Mátyás király Burmában (Népmesék nyomában a világ körül 2. - Burma)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

Eheti állomásunk, Kínából továbblépve: Burma.
(Megint sikerült befejezni egy könyvet egy hét alatt, főleg azért, mert rájöttem, hogy lehet olvasni a szobabiciklin)

The Snake Prince, and Other Stories
Burmese folk tales
Edna Ledgard
Interlink Books, 2000.

Az Interlink népmese-sorozatának eddigi köteteivel nagyon jó tapasztalataim voltak, de ettől most nem voltam elragadtatva. Nem a mesék miatt - azokat nagyon szerettem -; a szerző hozzállása zavart. Edga Ledgard amerikai, aki baptista misszionáriusok gyerekeként élete első 9 évét Burmában töltötte az 1930-as években. Ennek megfelelően nagy szeretettel és nosztalgiával tekint az országra, amitől az egész könyvnek romantikus-egzotikus színezete lett. Ráadásul Ledgard szerint a burmai mesék tanulságait "meg kellett változtatni a nyugati olvasók számára" (nálam ez verte le igazán a bizotsítékot). A buddhista hagyomány szerint ugyanis felesleges, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését a történetben, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy a karma majd tesz róla, hogy a következő életében csimaszként térjen vissza. Ledgard viszont önkényesen odabiggyesztett mindenféle büntetést a mesék végére, mondván, hogy így jobban hangzik (azzal bezárólag, hogy egy random sárkány kimászott a tengerből és megette a fösvény embert). Javára legyen mondva, legalább szólt a Jegyzetekben, hogy mit változtatott az egyes meséken, de ennek ellenére elveszetette a bizalmam.
(A jövőben tenni fogok róla, hogy amikor csak lehet, olyan gyűjteményeket olvassak, amiket az adott országból származó szerző tett közzé.)

Kapcsolatok

Most, hogy körutam második állomásánál tartok, már van összehasonítási alapom a szomszédos mesékhez. Ebben a könyvben egy történet volt, ami előfordult a Yunnan-i gyűjteményben is - mese az öregasszonyról, aki feleségül adja a lányát egy kígyóhoz némi friss gyümölcsért.
Találtam a könyvben egy trickster-történetet is, amit eddig csak az indonéz Törpeszarvas repertoárjából ismertem. Itt az Arany Nyúl volt a tettes.
A kedvenc felfedezésem az volt, hogy az "Eb, aki a kanalát meg nem eszi" Mátyás-mesére is volt itt egy burmai változat - már ha csak annyiban is, hogy a bölcs halász ötven ütést kért a királytól jutalmul, hogy az ajtónállónak adhassa őket.

Fénypontok

Több nagyon szép mese is volt a kötetben. Az egyik kedvenc figurám Törvényben Jártas Királykisasszony (Princess Learned-in-the-Law) volt, aki klasszikus bíráskodós történetekben a bölcs bíró szerepét tölti be (sült hal illatáért a pénz árnyékával fizet, stb.). Hasonlóan nagyon élveztem a legendát a Mágikus Csípőfogóról, ami levágta az emberek kezét, ha hamisan tanúskodtak - míg egy fiatal szerzetes ki nem ötlötte, hogy mondhat igazat, és hazudhat is egyszerre (tehetséges ügyvéd lett volna belőle).

A kedvenc történetem viszont toronymagasan a Szégyenlős Tarka Madár volt (vajon miért?). Ebben a mesében az Oroszlán, a szárazföldi állatok királya, és a Naga, a tengeri lények ura, mérik össze az erejüket uralkodás terén. Miután a gonosz sárkány győz, az erdő állatai összefognak, hogy közösen mentsék meg szeretett királyukat a pusztulástól - a bölcs trickster Arany Nyúl, a beó (a madarak hírnöke), és a dzsungel madarai tervet eszelnek ki, hogy elriasszák a sárkányt a szárazföldtől. A tervben fontos szerepet játszik egy hatalmas, tarka, végtelenül szégyenlős madár, akinek úgy kell tennie, mintha ő lenne a mitikus Garuda, aki sárkányokat eszik. A fondorlatos terv sikerrel jár, és a szégyenlős, kedves szívű madarat annyian ölelgetik meg a győzelem mámorában, hogy egészen picire összemegy és kifakul - belőle lett az ökörszem...

Hova tovább?
Úgy döntöttem, délkelet felé haladok tovább. A következő állomás Laosz.

Feminista Magyar Népmesék 7. - Az elátkozott fiúk

Aki most kapcsolódik be az olvasásba, az a nyitó bejegyzést itt találja, a korábbi 6 feminista népmesét pedig itt. 

A mai a 2015-ös év utolsó feminista népmeséje - a sorozat januárban folytatódik majd! Szerettem volna valami karácsonyhoz vagy Szűz Máriához kötődő  népmesét vadászni erre a hétre, de valami más elvonta a figyelmem.

A tizenkét elátkozott gyermek

Források:

Mesélte: Borbély Mihály egyházaskéri mesemondó

Katona I.: Pingált szobák: Borbély Mihály meséi / Kálmány Lajos gyűjtése (Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1976).

Borbély Mihály meséi (ingyen letölthető PDF), 71. old.

A mese az AaTh 451-es típusba (A Hét Holló) tartozik. Magyarországról rengeteg változata ismert.

A történet:

Egy anya dühében megátkozza tizenkét rakoncátlan fiát, hogy váljanak haramiává, ha már úgy viselkednek. A fiúk hattyúvá változnak, és kirepülnek az ablakon. Nem sokkal később születik egy kishúguk, aki felnőve megtudja, hogy van tizenkét elátkozott testvére. A lány a keresésükre indul. Először a Csillagok Anyjának házába téved be éjszakára, aki végigkérdez minden hazatérő csillagot, látták-e a fiúkat, de mind nemlegesen válaszol. A lány tovább vándorol a Nap Anyjához és a Hold anyjához, ahol szintén nem jár szerencsével; végül a Szél és a Szél Anyja igazítják útba, és árulják el neki, mit kell tennie, hogy megszabadítsa a haramiákat az átok alól. A lány ebédet főz amíg a testvérei távol vannak; bár hazatérve eleinte fel akarják falni a lányt, végül letesznek a tervről, és inkább megtartják szakácsnőnek. A lány hét évig főz rájuk, míg ő maga nem ehet főtt ételt; a hét év végeztével az átok megtörik, és  fiúk visszaváltoznak.

Mitől feminista?

Többek között azért is szerettem volna egy verziót beválogatni ebből a mesetípusból, mert egyike azoknak, amelyeknek rendszeresen és kategorikusan női főhőse van - aki fiúkat/férfiakat ment meg. Emellett nagyon szeretem a segítőket: a fiatal lányt idősebb, bölcs női figurák, az égitestek anyjai segítik az úton, tanáccsal és tudással. Borbély Mihály verziója azért lopta magát a szívembe, mert ezen a téren nagyon részletes - a csillagokat név szerint sorolja fel, és még azt is elmondja, melyik hány órakor megy el hazulról, és mikor tér haza; némelyikük fiú, míg mások lányok. Hasonlóképpen a Nap fiú, de a Hold és a Szél nőnemű, és a Szél végül az, aki utat mutat a hősnőnek. Látványos nemi egyenlőség uralkodik tehát a természeti jelenségek és égitestek között. Az pedig, hogy a lány idősebb nőktől, anyáktól kap tanácsot az úton, különösen fontos mozzanat olyan mesék ellepontozásaként, ahol mostohaanyák, mostohanővérek csak riválisként, rosszakaróként fordulnak elő.

Érdemes eltöprengeni azon is, mit jelképez, hogy az anya átkát a lánya töri meg - főleg családi traumák és azok öröklődésének szempontjából.

Amit érdemes átgondolni

Borbély Mihály verziója rövidebb a mese ismertebb változatainál. Sok verzióban a lány némaságot fogad, amíg el nem tudja készíteni a fivérei visszaváltozásához szükséges ruhákat. Olykor közben férjhez is megy, gyerekeket szül, akiket elcsalnak tőle, és végül maga a férje is kételkedni kezd benne, és vesztőhelyre küldi boszorkányságért - végül az épp időben visszaváltozott fiúk mentik meg a biztos haláltól, és tisztázzák a helyzetet. Ez a mozzanat engem kiskoromban mindig zavart - miért élne boldogan a lány a férjével, aki kész volt kivégezni őt egy pletyka miatt? 

Verziótól függ az is, min kell a lánynak keresztülmennie, hogy megszabadítsa a fivéreit. Más és más értelmet nyerhetnek a különböző feladatok, attól függően, mit ad fel a lány egy/három/hét évre a fivérei megváltásáért. A hangját, az identitását, az erejét? Attól függően, ki meséli és ki hallgatja a történetet, az önfeláldozás sokféle formát ölthet, és egyszerre jelenhet meg pozitív vagy negatív elemként. Érdemes átgondolni, az általunk választott variáció milyen üzeneteket hordoz.

Borbély meséjének a végén, erősen szokatlan módon, mindenki meghal - az átoktól megtisztulva mind a tizenhárom testvér a mennybe megy, és az anyjuk követi őket. Ez nyilván erősen vallásos indíttatású mozzanat, és az abszolút megtisztulásra utal. Én nem így mesélném, de ez mindenkinek az ízlésére van bízva.

Megjegyzés

Tavaly a tenerifei mesemondó fesztiválon hallottam egy helyi verziót, ahol a klasszikus csaláningek helyett kagylónyakláncot kellett fűznie a lánynak. Azóta is az egyik kedvencem :)