Tiszaföldvártól Tajvanig

A múlt héten Tiszaföldváron jártam, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum meghívására. Remek apropója volt a látogatásnak: jelenleg a múzeumban látható az Ízkalandozás a Távol-Keleten című fotókiállítás, ami Tajvan street food ételkülönlegességeit és étkezési kultúráját mutatja be. Ehhez kapcsolódóan hívtak meg, hogy vigyek néhány tajvani mesét is a csodás fotók mellé, a Földrajz Éjszakájának alkalmából.

Először a helyi Kossuth Lajos Általános Iskolába látogattam el. Egyszer már jártam náluk, a koronavírus előtt. A negyedik osztályosok (akik akkor elsősök voltak), emlékeztek is rám! Körülbelül negyven-ötven kisiskolás töltötte meg az előadótermet, elsőtől negyedikig, nagyon helyesek voltak. Beszélgettük kicsit róla, hol van Tajvan, és kik laknak ott ("a tajvani emberek!"). A mesemondó előadást arra építettem fel, hogy a különböző tajvani hagyományokból kapjanak egy kis ízelítőt. Először egy atayal bennszülött legendát meséltem; az atayalok Tajvan őslakos népeinek egyike, akik még ma is több, mint kilencvenezren vannak. A történet arról szólt, hogyan indult el három bátor harcos lelőni a napot, ami túl erősen tűzött, és minden alkalommal, amikor felkelt, hat hónapig az égen is maradt. A gyerekek teljesen beleélték magukat, hogy milyen lenne, ha hat hónapig nappal lenne, hat hónapig meg éjszaka; még azt is kiszámolták maguktól, az összesen hány napot jelent. A végére már nagyon izgultak, sikerrel jár-e a harcosok küldetése. Másodjára könnyedebb vizekre eveztünk; egy népszerű tajvani hakka mesét mondtam nekik két testvérről, akik közül az idősebb zsugori volt és goromba, a fiatalabb pedig kedves és jószívű. A kisemmizett fiatalabb testvér csodás képességre tett szert: a szellentéseinek csodás illata lett, olyannyira, hogy sikerült meggazdagodnia belőlük. Aztán a bátyja persze megpróbálta lemásolni a bizniszt - előre megtippelhető eredménnyel. A gyerekek nagyokat kacagtak a mesén. A harmadik történet egy Kínából érkezett legenda volt Shennong császárról, aki felfedezte a tea készítésének titkát. Hozzáfűztem a híres tajvani Keleti Szépség tea keletkezéstörténetét is, ami megint csak felkeltette a gyerekek érdeklődését, így kicsit beszélgettünk a teacserjékről, és arról, ki milyen teát ivott már. Összességében jó hangulatban telt el az egy óra; a gyerekek nyitottak, érdeklődők voltak, rengeteget kérdeztek, és érdekes megjegyzéseket fűztek a mesékhez. Öröm volt nekik mesélni.

Délután a múzeumban is tartottam egy előadást a fotókiállítás termében; elsősorban felnőtteknek, de ide is érkezett néhány fiatalabb hallgató. Kicsit komolyabb történeteket vettem elő, de a koncepció ugyanaz maradt. Először egy bunun őslakos özönvíz-mítosz hangzott el, amelyben egy óriási rák mentette meg az embereket a pusztulástól (és tanította meg nekik, hogy a természetet tisztelni kell). Másodjára a Kínából ismert Ivócimborák legendáját meséltem, amelyben egy halász összebarátkozik egy kísértettel. A tajvani változat kicsit cifrább, mint amit ismertem, mert itt még egy gyilkosságot is felgöngyölítenek közben... Zárásként pedig egy hakka mese következett, A méhek hálája, ami amellett, hogy egy "hálás állatok" történet, felveti azt a kérdést is, hogy mit tenne az ember, ha egyetlen nap lenne hátra az életéből. Nagyon kedves, barátságot közönségem volt, és a múzeum csapata is elsőrangú vendéglátóként gondoskodott rólam. Még mézeskalács szívet is kaptam ajándékba!

Nagyon szeretem azokat a felkéréseket, ahol elmerülhetek egy-egy ország vagy kultúra mesevilágában. Két könyvet olvastam már Tajvanról (itt és itt), de biztosan fogok még. Szeretettel ajánlom őket nektek is!

Játék a földgömbbel: Egy ország, egy mese

"Gyere, ülj le mellém! Pörgesd meg a földgömböt, tedd rá az ujjad, és állítsd meg valahol.
Amelyik országra rámutatsz, oda repítelek egy történet szárnyain!"

Már nagyon régóta reklámozom és tesztelgetem ezt a mesemondó műsort, sőt, tulajdonképpen a Népmesék nyomában a világ körül kihívást is ezért kezdtem el csinálni - de, lássatok csodát, ez volt az első alkalom, hogy konkrétan meg is rendelték tőlem! Nagy izgalommal készültem az Óbudai Platán Könyvtárba, hogy meglássam, élesben is tudok-e bárhonnan mesét mondani, ahol rábök valaki a földgömbre.

Tudok.


A Platán Könyvtár nagyon barátságos helyszín, ahol kedves könyvtárosok fogadtak; volt alkalmam dedikálni a könyveimet, kaptam finom teát, és már be is volt rendezve a szoba a mesemondáshoz, kis székekkel és földgömbnek való asztalkával (a földgömböt én vittem magammal, és bár elsőre csak olyat találtam, amin még Szovjetunió volt, végül sikerült Győrben előásnom egyet, amelyik legalábbis a kilencvenes évek közepére datálható). Amikor megérkeztek a gyerekek, kettesével jelentkezhettek önként, az egyikük pörgetni, a másikuk pedig rábökni. A műsorban hivatalosan kétszáz mese szerepel, minden önálló országhoz egy, plusz néhány bónusz az óceánokhoz és nagyobb tengerekhez, meg egyes országok látványosan kilógó területeihez (pl. Grönland, Hawaii, stb.). Elárulom, hogy Jolly Joker-mesékkel is készültem, ha hirtelen kihagyna az agyam valamelyik történetnél - ezek a mesék a hozzájuk tartozó népeknek, vagy népszerű típusuknak köszönhetően nagyobb területeket is képesek lefedni, ha szükség van rájuk (pl. Törpeszarvas ügyel Malajziáért, Bruneiért, és Indonéziáért).

Visszafojtott lélegzettel figyeltem, hol landolnak majd a gyerekek.

Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy 97%-ban az óceánra fognak bökni (és fel is készültem mesékkel), kis segítőtársaim nagyon lelkiismeretesen bemérték maguknak a szárazföldeket, és igyekeztek azokat eltalálni. Elsőre pont Indiát sikerült, ami mesemondói szempontból elég egyszerű eset, sok indiai mesém van. Hogy rövidebbet válasszak (nem csak a kicsi gyerekek miatt, hanem azért is, mert ez a műsor akkor mókás, ha sokat pörgetünk benne), arról meséltem, hogy régen az elefántok tudtak repülni, és jól elkacarásztunk azon, hogy ez mennyi bajjal járhatott. Az élénk felütés után a következő delikvensnek sikerült valahová a belső-ázsiai hármas határra böknie, amit közös megegyezéssel Tádzsikisztánnak nyilvánítottunk. Hálát adtam gondolatban a Berkeley-i Selyemút-ház lelkes mesemondó csapatának, akik bőségesen elláttak engem belső-ázsiai mesékkel. Ráadásul a gyerekeknek sikerült véletlenszerűen belőniük a saját korosztályukat is: a tádzsik mese egy nagyon mókás kis történet egy öreg házaspárról, akik véletlenül medvebarlangba tévednek, és végül ők ijesztik meg a medvéket és nem fordítva.
Belső-Ázsia után pörgött a földgömb tovább, és Koreában kötöttünk ki (az ujjacska mind Észak- mind pedig Dél-Koreát lefedte, a népmesék pedig ritkán tesznek különbséget). Itt alkalmam volt elővenni egyik régi nagy kedvencemet, a Mesék Szellemeit, amelyből megtudtuk, miért jó az, ha a mesék szabadon utaznak a világ körül. A gyerekek nem csak lelkesen szurkolták végig a mesemondó kalandjait, de ráadásul a végén le is vonták a tanulságot: "Te is ezért mesélsz most nekünk!"
A régi kedvenc után, legnagyobb örömömre, új kedvencet is avathattam: mintha olvasott volna a gondolataimban, az egyik kislány eltalálta Ugandát, ahonnan éppen a napokban olvastam egy zseniálisan jó sztorit. A történetben szereplő király saját állatkertet létesít, de az állatok csak sínylődnek benne. Ezen a ponton elbeszélgettünk a gyerekekkel, hogy mikor jó egy állatkert az állatoknak - olyan okos dolgokat mondtak, mint például "kapnak rendesen enni", "van elég helyük", "nincs túl sok ember", és "megvannak az elengedhetetlen létszükségleteik" (helló, Herminone Granger). A király a mese végére megszereti az érintetlen természetet, és szabadon engedi az állatait. Nagyon klassz mese, állandó darab lesz a repertoáromban.
Az utolsó körben egy kisfiú az USA-ra, ezen belül is Floridára bökött. Kihasználtam az alkalmat, hogy elmeséljem Az ördög és a gezerigók mókás és megható történetet. Az egyik kedvenc mesém, a Hősök és pimaszok könyvbe is beválogattam.

Szerencsés, változatos műsor alakult ki a nagy földgömbpörgetésből, és részemről remekül éreztem magam; a gyerekek lelkesek voltak, végtelenül okosak, és szívvel-lélekkel beleélték magukat a mesékbe. A szívem csücske ez a játék. Remélem, sok helyre lesz még alkalmam elvinni magammal...