A vaddisznó (Feminista Multikulti Népmesék 8.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Dánia

A történet

Egy özvegyasszony a három lányával dolgozik a ház körül, amikor felbukkan a kertjükben egy vaddisznó. Az asszony kiküldi a lányait, hogy kergessék el. A három lány egymás után üldözőbe veszi a disznót, aki a ködös erdőbe csalja őket, férfivá változik, és magával viszi a lányokat a házába. A két idősebbet egy-egy szobába zárja, a legkisebb azonban megkedvelteti magát vele. Amikor a férfi nincs otthon, megtalálja a két nővérét, megkeresi a kulcsokat, és tervet kovácsol a szökéshez.
Amikor egy nap a férfi arra panaszkodik, hideg van kinn, a lány rábeszéli, hogy vigyen egy zsák szenet szegény özvegy édesanyjának. A zsákba egy adag arannyal, ezüsttel elrejti a nővérét, és betakarja szénnel. A lányt így a zsákban maga a férfi cipeli haza a hátán; amikor útközben megpróbál belenézni a zsákba, a lány kiabál, hogy "látlak!". A férfi azt hiszi, a legkisebb lány figyeli. Így jár a második lánnyal is, a legkisebb pedig végül maga bújik a harmadik zsákba, és szerencsésen hazaér. Amikor hazatérve a férfi észreveszi, hogy üres a ház, dühében megpukkad.

Mitől feminista?

Egy okos és bátor lány nem csak magát menti meg egy gonosztevőtől, hanem a két nővérét is.
Ez a mese rokona a Kékszakáll-történeteknek, csak míg azokban (ATU 312) az előző feleségek mind elpusztulnak, addig ebben a típusban (ATU 311) a hősnő talál kiutat saját maga és a testvérei számára is. Pont azért szeretem különösen, mert európai népmesékben nagyon ritkán találni egymást segítő, nem versengő, egymást megmentő lánytestvéreket, és szerintem rettenetesen fontos, hogy megjelenjenek ilyen kapcsolatok is a mesegyűjteményekben a sok gonosz mostohanővér és szorgos meg lusta lány mellett. A hagyományos mesékben amúgy is ritka a jó női barátság és a pozitív testvéri kapcsolat, így érdemes ráerősíteni az ellenpéldákra.
Ebben a verzióban amúgy azt is szeretem, hogy nem játszik benne a romantikának semmilyen formája. Sok verzióban a lányokat feleségül kéri egy gazdag és jóképű idegen, és a mese tanulsága arra fut ki, hogy ne házasodjon az ember lánya ész nélkül idegenekkel (ami amúgy szintén fontos üzenet, de valahol a lányok hibájává teszi az egészet). Ebben a történetben viszont a lányok egy disznót kergetve tévednek el az erdőben, és csak azért kötnek ki a fickó házában, mert "amúgy sem találják a hazavezető utat." Menedékért mennek hozzá, nem (akármilyen gondatlan) szerelemből, és egyikük sem lesz a szeretője vagy a felesége.

Amit érdemes átgondolni

Az angol szövegben "pig" szerepel - én azért szoktam vaddisznónak fordítani, hogy ne egyszerűen ledisznózzam a fickót (pedig amúgy le lehetne), és mert a disznó az erdőből szalad elő.

Források

Clara Stroebe: Danish Fairy Book (1922.)
Sven Grundtvig: Gamle danske minder i folkemunde (1854.)

Megjegyzés


Érdekesség: a mesetípus angol neve Rescue by the sister - megmentő lánytestvér -, míg a magyar mesekatalógusban Lánygyilkos néven fut. Tényleg vannak olyan változatai, ahol az előző lányok meghalnak, aztán a húguk életre kelti őket. Ld. a Rezeda és az ördögök királya című remek magyar változatot a Ribizli a világ végén kötetben!

Raksha Bandhan - Indiai mesék testvérekről

Mivel hosszasan blogoltam a felkészülési folyamatról, gondoltam, beszámolok arról is, hogyan sikerült végül a Testvérek Napja a Hopp Ferenc Múzeumban.

Az eső miatt végül az épületen belül zajlott le a rendezvény; az alagsorban volt a karkötőkészítés, a könyvtárban a süteménydíszítés, az előadások - köztük az enyém is - pedig az emeleten az Isten/Nő kiállítás egyik termében (a kiállítást egyébként jó szívvel ajánlom mindenkinek, nagyon klassz). Kaptam hangosítást, és hordtak be párnákat és székeket a közönség számára, ezért egész kényelmes, családias volt végül a mesélés. Körülbelül harminc ember fért be a térbe, és azt szépen meg is töltöttük; meglepetésemre főleg felnőttek és idősebb gyerekek jöttek el, egy-két apróságtól eltekintve, akik nagyon rendesen viselkedtek. Kedves, barátságos közönség volt, és a hátsó sorból a múzeum stábja is lelkesen figyelte az előadást, amitől külön jó kedvem lett.

Abhishek Singh twitteréről -
a kész festményt megcsodálhatjátok a
kiállításban!

Ami a meséket illeti, a fél órás időkeretbe végül két történet fért bele. Az idősebb korosztályra való tekintettel alkalmam volt elmesélni a gyűjtésből származó kedvenc darabomat, Szoma, a mosónő történetét, melyben két testvér (egy fiú és egy lány) együtt indul el, hogy hét tengeren túlról elhívjanak egy varázslatos erejű anyókát a lány esküvőjére, mert megjósoltatott, hogy ha nem jön el, a vőlegény a lakodalom folyamán meghal. A két testvér együtt győzi le az akadályokat, a mosónő pedig átadja nehezen szerzett varázserejét a lánynak, hogy boldogan élhessen. Kalandos, meglepő, bájos történet, megvettem kilóra. A közönség mosolyából ítélve nekik is tetszett.
Mivel a fél óra jó részét kitöltötte, másodjára egy rövidebb, könnyedebb mesét választottam, A tigris és az ember nágaföldi történetét. Ebben három testvér szerepel, egy szellem, egy ember, és egy tigris; utóbbi kettőnek versenyt kell futnia, eldöntentő, melyikük lakhat városokban, és melyikük a dzsungelben. Az ember a tigris erejét és gyorsaságát az eszével (és a bátyja segítségével) győzi le, de a mese végül azzal zárul, hogy az emberek, az állatok, és a természet szellemei továbbra is testvérek, és úgy is kell bánniuk egymással.
Nem bántam meg, hogy ezt a két mesét választottam, mindkettőben nagyon jól éreztem magam, és a közönségnek is tetszettek. Remélem, lesz majd alkalmam azokat is elmesélni valamikor, amikre most nem jutott idő!

A mesemondó és a kétismeretlenes házi feladat

Már egy ideje kedvem volt írni egy újabb "kulisszák mögött" bejegyzést, és most végre apropó is akadt hozzá. A Hopp Ferenc Múzeum azzal a bájos kéréssel keresett meg, hogy a hétvégén az indiai Testvérek Napja alkalmából menjek hozzájuk mesélni. A Hopp Ferencben fellépni mindig élmény, én pedig kaptam az alkalmon, hogy kibővítsem a testvérekről szóló repertoáromat.
Az ilyen mesékből sohasem elég.

De mégis, hogyan vág neki a mesemondó egy új, tematikus műsornak?

Két kiindulópontom volt: INDIA, és TESTVÉREK. Az alapvető szempontok persze mindig ugyanazok:
1. Olyan meséket keresek, amik megfognak, tetszenek, legjobb esetben azonnal beléjük szeretek
2. Változatos korosztályok számára kell meséket keresni, mert sohasem lehet tudni, mekkora gyerekek bukkannak fel egy családi programra
3. Legalább fél órát kell kitölteni mesékkel, ami különböző korosztályokkal felszorozva 6-8 betárazott mesét jelent
4. Azért, hogy ne lustuljak el, egy ideje megszoktam, hogy minden fellépésre legalább egy új mesével is készülök, akkor is, ha már van rá kész programom

Először természetesen szétnéztem a saját házam táján. Indiai mesék régóta vannak a repertoáromban, nagyon szeretem őket, ezért átfutottam a jegyzeteimet, akad-e közöttük, amelyik illik a testvérek témájához. Három ilyet találtam kapásból, ezeket félre is tettem, bár a háromból csak eggyel voltam igazán megelégedve (a másik kettőből az egyik hangsúlyosan csak az egyik testvérről szól, a másik mese pedig egy mesemondó saját verziója, amit nem kértem el tőle, ezért nem akaródzik pénzért mesélni). Ezek után megállapítottam, hogy mindenképpen új mesékre lesz szükségem a programhoz, és nekiláttam a kutatásnak.

(Az alábbi lépések eredetileg angol nyelven zajlottak, több találat reményében)

Első kör: Próba, cseresznye
Néha könnyebb témába vágó mesét kifogni, mint várná az ember. Beírtam hát a Google Könyvek keresőjébe nagy optimistán, hogy Indiai mesék testvérekről, és vártam a csodára. Bár pontos eredményt nem produkált a keresés, találtam néhány érdekes könyvet testvéri kapcsolatokról indiai kultúrákban úgy általában, és egy indiai népmesegyűjteményt is, aminek volt "Fivérek és Nővérek" című fejezete, és az Előnézetben bele is tudtam lapozni. Bár egyik mese sem tetszett meg különösebben, legalább nem volt az első kör hiába.

Második kör: Tárulj, szezám
Még mindig a keresés optimista fázisában járunk, amikor remélem, hogy egy-egy jól megfogalmazott kifejezés nyomra vezet majd. Beírom hát a könyvkeresőbe, hogy "nagyon szerette a nővérét" + "népmese". Kapok is pár találatot, Indiát nem kötöttem ki, de a könyvek címein amúgy is rögtön látszik, esélyes-e a kötet vagy sem. Az ígéretes könyveket külön fülecskében megnyitom, később majd végigmegyek rajtuk. Egyelőre végigzongorázom az összes lehetséges opciót ("szerette a nővérét", "szereti a nővérét", "segített a nővérének", "segít a nővérének," "megmentette a nővérét", "megmenti a nővérét", stb., plusz ugyanez fiútesóval, angolul négy különböző he/she kombinációban). Egy egész sor fülecskét nyitok meg a böngészőben.

Harmadik kör: A rosta és a lika
Most jön az, hogy egyesével végigmegyek a könyveken, amik találatot jeleztek. Első kérdés: Van-e hozzájuk előnézet, és ha van, pont azt a mesét végig tudom-e olvasni? Ha nem, jön a második kör: Elérhető-e a könyv (folyóirat) az interneten digitális formában? Itt a segítségemre jönnek olyan oldalak, mint a JSTOR, a HathiTrust, és az Archive.org. Ahol kapás van, ott rögtön el is olvasom a mesét, vagy legalább egy szeletét, hogy érdemes-e tovább bogarászni utána. Az ismertebb típusokat viszonylag kevés mondatból fel lehet ismerni. Most elvetem azokat, ahol a testvérek közül az egyik gonosz, vagy ahol kölcsönösen megölik (esetleg... izé, túlságosan szeretik) egymást.

Negyedik kör: Vissza a gyökerekhez
Mivel a könyves keresés nem hozott különösebben lelkesítő eredményeket (bár néhány "pót" mesét kimentettem belőle), vissza kell térni a mesemondók legjobb barátjához, a Thompson-féle Motívumindexhez. Szerencsére ennek akad kereshető verziója is, ahol be tudom írni, hogy "fiútestvér", és aztán rákeresni az India szóra az eredmények között. Lánytestvérre egyébként 301, fiúra 346 találat van, de persze nem mind Indiából. Kiírom magamnak azokat a számokat, amik ígéretesnek tűnnek a leírásból (pl. H1151.18: Férj kiszabadítja a feleség nővérét egy elefánt fülébe rejtett dobozból).

Ötödik kör: A forrásoknak is vannak forrásai
Thompson bácsiról azt kell tudni, hogy az egyes motívumkhoz tartozó forrásai sokszor más motívumindexekre hivatkoznak. Jelen esetben a Thompson-Balys-féle Indiai Motívumindexre, amit annak idején még az USA-ban jól be is szereztem. A következő lépés tehát az, hogy a kijegyzetelt számokat kikeresem az indiai indexből, és megnézem, milyen forrásokra hivatkoznak. Ezek után már csak a hivatkozott könyveket kell felhajtani (megint csak Archive.org, Hathi, és a többiek segítségével), és megnézni, miről is szól valójában a mese. Jó sok szám kiesik a listáról vagy azért, mert a könyv digitális formában beszerezhetetlen, vagy mert amikor elolvasom, kiderül, hogy a sztori tulajdonképpen teljesen másról szól (vagy véres, vagy ellenséges, vagy túl hosszú, stb.).

[Ezen a ponton körülbelül hat-hét órája tolom a riszörcsöt, egyébként, még jó, hogy nem órabérben fizetnek a megrendelők]

Hatodik kör: Aranyásás
Most, hogy jó negyven-ötven mesén átrágtam magam, kezdenek felsejleni azok, amik esélyesen bekerülhetnek a végleges programba. Volt, ami elsőre megfogott, és felcsillantak tőle a szemeim, azt rögtön félre is tettem (van benne együtt utazó fiú-lány testvérpár, meg varázserőt átadó öregasszony, meg kis sasok). Olyan is volt, ami egy régi kedvenc mesetípusom (az aranyat köpködő királyfiak) egy indiai változata, néhány csinos csavarral, ez is felkerült a válogatott listára (egy királyfi homokvárat épít benne, bónuszpont). Egy másik azért tetszett meg, mert rövid és csattanós, és emberek-állatok testvériségéről szól, szeretem az ilyen tanulságokat. Egyikük esélyes, hogy inkább idősebb gyerekeknek való, de nem tudom otthagyni, két féltestvér harcol benne szörnyek ellen vállt vállnak vetve (úgy, hogy az egyik tesónak az anyja is szörnyeteg volt). Szóval kialakul szép lassan egy kisebb mesecsokor érdekes, izgalmas, új mesékből. Úgy érzem magam, mint a gyöngyhalász, aki gazdag zsákmánnyal tér vissza a mélymerülésből.

Hetedik kör: Mentés másként
A felkészülés persze még csak most kezdődik: Át kell rágni, meg kell emészteni, be kell lakni, meg kell "tanulni" az egyes meséket. Ilyenkor kis színes kartotéklapokra ki szoktam jegyzetelni a legfontosabb pontokat, neveket, és forrásokat, amikről gyorsan át tudom ismételni a mesét, ha kell. Utánanézek a kulturális elemeknek, megnézem, mi is az a "peepul" fa, hol laknak a Nagák, és hasonló részleteket. Utólag felfedezem azt is, hogy a válogatással egész szépen sikerült lefednem a szubkontinenst, a Himalájától Sri Lankáig. Ennek külön örülök. A többi munka már fejben történik: Próbálgatom, ízlelgetem a meséket a fellépésig hátralévő néhány napban, igyekszem kiszínezni, kidolgozni, életre kelteni őket.

Most már én is rettentően kíváncsi vagyok, melyikükre fog sor kerülni a hétvégén...

Tessék, kis sasok

UPDATE: A beszámoló az előadásról itt olvasható!