Ismerkedés Kínával (Népmesék nyomában a világ körül - Han kínai mesék)

Azért tértem vissza a kínai mesékhez, mielőtt belevágnék az ázsiai kisebbségek történeteibe, mert a könyv, amit Kínához olvastam a Népmesék nyomában a világ körül kihíváshoz, han meséket pont nem tartalmazott.

Chinese Folk Tales

Louise Kuo & Yuan Hsi Kuo

Celestial Arts, 1984.

Ez a kötet han és kisebbségi meséket is tartalmaz; összesen 35 népmese van benne, ebből 21 han, a többi pedig yao, csuang, mongol, tibeti, stb. Ezeket később majd beveszem az adott bejegyzésekbe, itt most csak a han mesékről lesz szó.

Azért választottam ezt a kötetet, mert nagyon sok mesegyűjtemény hivatkozik rá, klasszikusnak számít. A könyv elején bevezetőt kapunk a kínai hagyományokról, a han mesékről, és a kisebbségi mesemondásról, és minden egyes mesét részletes jegyzet előz meg, ami megmagyarázza a történet kulturális kontextusát. Alapvetően a kötet tisztelettel próbál bánni a kisebbségi mesékkel, de azért kicsúsznak problémás megjegyzések, pl. hogy a mai világban már remekül bánik Kínai a kisebbségeivel, vagy hogy azok levetkőzték "primitív babonáikat" (ühüm). A könyvet fekete-fehér illusztrációk kísérik. 

Fénypontok

Természetesen fénypont volt a számomra az első mesemondóról szóló történet, egy vakon született hercegé, akit kitettek a vadonba. Állatok és tündérek nevelték fel, és tanították meg a mesemondás mesterségére. Amikor felnőtt, nem volt hajlandó visszatérni a császári udvarba, hanem járta a világot, és a pipája (hangszere, ld. balra) darabjait elajándékozta más mesterségeket űző embereknek segítségül. 

Érdekes volt a tisztviselőről és a remetéről szóló legenda is, akik fiatal korukban jóbarátok voltak, és amikor évekkel később ismét találkoztak, mindkettejük a másik hivatását tartotta hasznosabbnak. 

Mókás és tanulságos történet volt az, amelyben egy fiú kihallgatta a város embereinek újévi fogadalmait és kívánságait, és rájött, hogy sokan tragédiáért imádkoznak, hogy meggazdagodhassanak belőle. A fiú furfangos módon megleckéztette mindannyiukat, és nyilvánosan megszégyenítette őket a kapzsiságukért. 

Kapcsolatok

Egy kicsit a "királynőt megölni nem kell félnetek" legendára emlékeztetett a sztori, ahol egy gazdag ember végrendeletén vesztek össze az utódai, és a vitát egy bölcs tisztviselő oldotta fel azzal, hogy a megfelelő helyre tette az elválasztást a szövegben. Az okos lány szerepét itt egy okos feleség töltötte be, a szorgos és lusta lányokét pedig egy jószívű és egy kegyetlen asszony, akiket egy veréb jutalmazott avagy büntetett meg. Előkerült az Indiából is ismert példázat a vak emberekről és az elefántról, és a mese az igazságos bíróról, aki a szegény embernek utalja a gazdag ember erszényét, aki lopással próbálta meggyanúsítani. Szintén ismerős volt a mese arról, miért sós a tenger (itt is egy sót ontó varázstárgy süllyedt el benne).

A trickster-történetek közül a hálátlan állat meséje szerepelt, tudóssal, farkassal, és bölcs öregemberrel.

Ki a következő?

Népességszám szerint tervezek haladni a sorozattal, ezért a következők a csuangok lesznek.

Piros Pipacs Kisasszony (Feminista Multikulti Népmesék 9.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Oroqen nép (Kína)

A történet

Laurent Diána rajza (Hősök és Pimaszok)

Egy Yanjiao nevű fiatal vadász szép lányt pillant meg a folyó túlpartján, és flörtölés gyanánt nyilat repít a nyírfakéreg vödrébe. A lány erre bosszúsan azt mondja neki, nagyobb vadász lenne, ha megülné az apja óriási vadlovát. A legény teljesíti a kihívást, és visszatér a folyóhoz, ahol megint meglövi a lány vödrét. A lány erre közli vele, hogy akkor lenne igazán valaki, ha elmenne feleségül kérni Pumeit, a legszebb lányt a világon. A fiatal vadász rögtön a fejébe veszi, hogy megteszi a veszélyes utat, az apja figyelmeztetése ellenére.
Útnak indulva Yanjiao megment egy rakat fiatal lányt egy rettenetes sárkánytól (majdnem bele is hal az akcióba). A lányok között van a folyópartról ismert hölgy is, akit a hajában lévő piros pipacsról ismer meg. A piros pipacsos lány megígéri, hogy elvezeti Pumeihez, és "fivérként és nővérként" utaznak tovább. Útközben mindenféle kalandokba keverednek, démonokkal harcolnak, óriás szúnyogokkal teli mocsáron vágnak át, kölcsönösen megmentik egymást. Amikor megérkeznek a városhoz, ahol Pumei lakik, a lány búcsút int a vadásznak.
Pumei apja három próbát állít minden kérő elé. Az első kettőt Yanjiao könnyedén kiállja - ám a harmadik próba az, hogy a piros pipacsos lányt máglyára teszik a szeme láttára. Természetesen rögtön megmenti, és kiderül, hogy a lány maga volt Pumei. Amikor a döbbent vadász megkérdezi, miért kellett bejárnia érte a fél világot, a lány azt mondja neki, a saját szemével akarta látni, milyen ember valójában. Yanjiao elismeri, hogy Pumei nagyon okos, és boldogan összeházasodnak.

Mitől feminista?

Ha top tíz örök kedvenc mesét kellene választanom a repertoáromból, ez biztosan köztük lenne. Első olvasásra beleszerettem.

Oroqen hölgy, kép innen

Nagyon ritka az olyan történet, amelyben a hős és a hősnő vállt vállnak vetve mennek át mindenféle kalandon anélkül, hogy a mese eleve az ő szerelmükről szólna. Yanjiao, miután a flörtölése nem talált jó fogadtatásra, az utazás során barátként, partnerként, "testvérként" tekint a lányra, olyannyira, hogy megígéri neki, hogy ha elnyerte Pumeit, neki is segít majd férjet keríteni.
Érdemes szót ejteni erről a "flörtölés" dologról. Yanjiao nagy büszkeségében azt hiszi, azzal fog bevágódni a lánynál, ha az íjásztudományát fitogtatja; az sem érdekli, hogy közben kilyukasztja, tönkreteszi a lány vízhordó vödreit. Macsós magamutogatás ez, és a pipacsos lány nem is dől be neki: mindkét alkalommal azt mondja a legénynek, hogy "ez se bátor dolog nem volt, se okos", és javasol valami mást, amivel bemutathatja, mennyit ér. Az apja elvadult lovának megszelídítése szép szimbolikus mozzanat a tombolás megfékezésére, az út pedig, amire Pumei kezéért indul el, valójában maga a folyamat, mely során bizonyíthatja, hogy méltó a lány kezére. Nem attól lesz a végén valódi hős, hogy "elnyert" egy idegen menyasszonyt - hanem attól, ahogy útközben a piros pipacsos lánnyal viselkedett. A mérgező viselkedést tisztelet váltja fel. Az egyoldalú, erőszakos közeledés már régen nem számít romantikusnak; itt az ideje hogy leszokjunk az olyan beidegződésekről, mint pl. "azért húzza a hajad, kislányom, mert tetszel neki, ennek örülni kell!"
Végtelenül fontos aláhúzni Pumei zárszavát: "Meg kellett győződnöm róla, hogy milyen ember vagy, mielőtt feleségül mentem volna hozzád." Kilóg ez a gyakorlatias, okos hozzáállás a sok mesebeli szerelem-első-látásra, házasság-vagy-a-halál történet közül. Pumei nem kockáztat, és nem küldi el próbára a legényt: maga megy vele, szemmel tartja, beszélgetnek, utaznak, akadályokat győznek le együtt, megmentik és támogatják egymást, egy ponton még lovat is cserélnek. Megismerkednek. A megtett út során nem csak szerelem, de kölcsönös tisztelet is szövődik közöttük, ami egy egyenlő és stabil házasság alapjává válik.
(Hozzátenném zárójelben azt is, hogy demiszexuális emberként [a demiknél a vonzalom érzelmi kapcsolaton alapul] nagyon tudom értékelni azokat a meséket, amelyekben nem azonnal zúg valaki bele a másikba, hanem hosszas ismeretség után.)

Amit érdemes átgondolni

Az eredeti szövegben Pumei megmondja a vadásznak, valójában kicsoda, és piros pipacsot dob neki, mielőtt a fiú kiszabadítaná a lángok közül. Én úgy szoktam mesélni, hogy először gondolkodás nélkül megmenti, és aztán tudja meg az igazat. Szeretném azt hinni, akkor is megmentette volna, ha nem ő lett volna Pumei.

Források

(Ez a mese nem lesz benne a feminista gyűjteményben, mert már szerepel egy másik könyvemben)

The Seven Sisters: Folktales from China (Foreign Language Press, 1982.)
Zalka Csenge Virág: Hősök és Pimaszok (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

Mint minden mesének, ennek is fontos ismerni a kulturális kontextusát, főleg a nők szerepe miatt az oroqen hagyományban. Ajánlom olvasásra ezt az angol nyelvű, online elérhető oroqen mesegyűjteményt, sok csodás történet szerepel benne.

Li Ji és a kígyó (Feminista Multikulti Népmesék 7.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Kína

A történet

Fucsien tartományt egy hatalmas, emberevő kígyó tartja rettegésben; álmukban megjelenik a bölcseknek, és évente egy áldozatot követel, egy tizenkét-tizenhárom éves lányt. Kilenc éven keresztül minden évben a nyolcadik hónap nyolcadik napján megkapja az áldozatát szolgák és elítélt rabok lányai közül. A tizedik évben egy lány önként jelentkezik. Li Ji egy szegény család hatodik lánya, fiútestvére nincs. Úgy szeretne pénzt szerezni a családjának, hogy eladja magát áldozatul, mondván, hogy ő csak lány, ráadásul hatodik, mást nem tud tenni. A szülei nem engedik, de Li Ji titokban mégis megszökik, szerez egy kardot és egy kígyóvadász kutyát, és nekivág a hegyeknek. A kígyó barlangja előtt felhalmoz egy csomó, malátacukorral átitatott illatos rizsgombócot. Amikor a kígyó lehatja hatalmas fejét, hogy felfalja őket, a kutya rátámad, Li Ji pedig addig kaszabolja a karddal, amíg meg nem döglik. A barlangba belépve a lány megtalálja az előző kilenc áldozat koponyáját, és tisztelettel összegyűjti őket. "Félénkek voltatok, és felfaltak benneteket. Milyen szomorú!"
A Jüe fejedelemség uralkodója hírét veszi a hősies lánynak, és feleségül veszi, királynővé teszi, a családjának pedig magas rangot ad az udvarban. Attól fogva nem járnak szörnyek a hegyek között.

Mitől feminista?

Szörnyeteget ölő bátor lány, aki más lányokat ment meg a biztos haláltól. Szent György toposza, csak női hőssel. Amellett, hogy jesssz, menő csaj karddal és kutyával, több apróbb finomság is van ebben a sztoriban, amiket érdemes kiemelni.
A kígyó nem akármilyen lányokat fal fel, hanem kifejezetten felnőtt nővé válásuk küszöbén álló, tizenkét-tizenhárom éves "puha húsú" hajadonokat óhajt. Itt bele lehetne menni a mindenféle jungi analízisbe, hogy a kígyó mit szimbolizál, de ha félre is tesszük ezeket a fejtegetéseket, akkor is marad a tény, hogy itt fiatal, ártatlan és védtelen lányokat áldoznak fel a "közjó" érdekében. Van verzió, amely szerint a kígyó több férfi harcost legyőzött már, akik el akarták pusztítani, de van olyan is, ahol egyszerűen jelenti, hogy áldozatot kér, és a békesség jegyében meg is kapja. A metszetszemléletű feminizmus jegyében azt is érdemes kiemelni, hogy az első kilenc áldozatot egyáltalán nem demokratikusan vagy véletlenszerűen választják: a legkiszolgáltatottabbak, a "nélkülözhetők" közül kerülnek ki, a szolgák és bűnözők lányai közül. Aztán jön Li Ji.
Li Ji nem hős akar lenni; nem is azért jelentkezik önként, hogy más nőket megmentsen. Egy nagyon Katniss Everdeen-es húzással azért ajánlja fel magát áldozatul, mert fizetséget remél érte szegény sorsú családja számára. Hatodik lány, nem született fiú testvére, és az adott történelmi-társadalmi kontextusban ő tulajdonképpen felesleges száj, amit etetnie kell a családnak. Ezt meg is mondja a szüleinek, kérve, hogy legalább a halálával segíthesse őket. Itt azonban váratlan fordulatot vesz a történet: A szülők kategorikusan nemet mondanak. Ők szeretik a lányukat, önmagáért, és semmi pénzért nem hajlandóak engedni, hogy feláldozza magát. Bár az érvelése az adott helyen és időben szárazon logikus, a szülők a szeretetet választják a gyakorlatiasság helyett.
Li Ji mégis útnak indul, titokban. Sőt, terve is van: kér fegyvert és kutyát, amikre szüksége lesz, hogy felvegye a harcot. Tudja, mit akar. Felkészül a rizsgombócokkal is, hogy elterelje a kígyó figyelmét, amikor pedig elérkezik a pillanat, tétovázás nélkül támad neki a szörnyetegnek a kutyájával együtt. Itt tűnik ki igazán, hogy Li Ji nem áldozat, nem lehajtott fővel akarja magát odavetni a kígyónak, hanem terve volt rá, hogy túl fogja élni a találkozást, és nem adja fel a küzdelmet. A kutya sok hagyományos történetben a gazdája mellett az ösztönöket, az intuíciót jelképezi; Li Ji bízik a saját megérzéseiben, és hasznukat veszi a harc folyamán.
Szintén nagyon érdekes a történet záró jelenete, amikor a győztes Li Ji összeszedi az előző kilenc áldozat koponyáját. Itt egy olyan mondat hangzik el, aminek fordítástól függően kétféle jelentése lehet (ld. alább), de az biztos, hogy a hősies lány megemlékezik az előtte járó áldozatokról, és így a hallgatóságot is emlékezteti rá, hány ártatlan hajadon lelte halálát a kígyó torkában, míg végül Li Ji legyőzte. Megemlékezni a kegyetlenség, erőszak, és értelmetlen szokások áldozatairól elengedhetetlen része annak, hogy véget vessünk nekik. 

Amit érdemes átgondolni

Az ominózus mondatnak sokféle fordítását olvastam, sőt, kaptam segítséget is ahhoz, hogy az eredeti kínai szöveget hogyan kell értelmezni. Li Ji valami olyasmit mond, hogy "Ó, ti gyengék voltatok, a kígyó lakomái. Milyen szánalmas." Más verziókban "Nem harcoltatok, és a kígyó felfalt titeket. Milyen szomorú", vagy "Félénkek voltatok, és ezért felfalattatok. Szegények!" nehéz megállapítani, hogy ezen a ponton Li Ji sajnálja-e az áldozatokat, vagy felelősségre vonja őket, amiért nem harcoltak. A mai hallgatóság számára ennek kettős üzenete lehet: vagy a fentebb említett tiszteletteljes megemlékezés ("Milyen szomorú! / Szegények!"), vagy pedig egy keményebb üzenet arról, hogy mindenkinek kötelessége küzdeni. Az utóbbi az áldozathibáztatás határát súrolhatja, ezért nagyon fontos, egy mesemondó pontosan hogyan fogalmazza meg ezt a pillanatot.
(Tegyük hozzá azt is, hogy tizenkét-tizenhárom éves lányokról van szó, akiktől enyhén szólva nem elvárható, hogy rendelkezzenek szörnyvadászati előképzettséggel és minimum három év szakmai tapasztalattal.)

Források

A történet az i. sz. 4. században keletkezett Shoushenji (Feljegyzések a természetfeletti kereséséről) nevű történet-gyűjteményből származik, aminek a szerzőjeként Gan Bao-t jegyzik. Itt találtok angol fordítást (bár szörnyen döcögős, némileg Google-szagú). Itt a kínai eredeti.

Hua Long: The Moon Maiden and Other Asian Folktales (China Books, 1993.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Hacourt, 2018.)
Moss Roberts: Chinese Fairy Tales and Fantasies (Pantheon Books, 1979.)
http://chinatourplanner.freechinalink.com/chinese-legends-the-serpent-sacrifice.html

Megjegyzés

Li Ji szerepelt a Rejected Princesses sorozatban is, itt olvashatjátok. Mondjuk engem zavar ebben a verzióban, hogy a rajzoló sárkányt rajzolt, amikor a szörnyeteg ebben a mesében minden esetben kígyó. A kínai sárkányok nem szoktak emberevő szörnyetegek lenni.

A Patkány Éve: Patkányos népmesék minden mennyiségben

Ma van a holdújév napja, ami többek között azt is jelenti, hogy belépünk a kínai horoszkóp szerint a Patkány évébe. A patkányok sokszor negatív szimbólumként jelennek meg a nyugati kultúrákban, pedig a hiedelmekkel ellentétben nagyon okos és empatikus állatok. Az újév alkalmából összegyűjtöttem tehát néhány kedvenc patkányos mesémet:

A tojás, a seprű, és a sagai levél (Mauritius)

Klasszikus ördögférj-mese. Egy lány hozzámegy egy gazdag és jóképű idegenhez, aki hazaviszi a palotájába. Az ifjú feleség egy nap megosztja a kávéját egy éhes kis patkánnyal, aki hálából elárulja neki, hogy a férje emberbőrbe bújt farkas, aki fel akarja falni. A patkány - aki valójában tündér - három varázslatos tárgyat ad a lánynak, amik segítségével el tud menekülni. Hazatérve a lány megfogadja, hogy sohasem bánt egyetlen patkányt sem.

A lány, akit három király adott férjhez (Tanzánia)

Egy szegény lányt feleségül adnak egy királyfihoz, aki lenézi, mert nem nemesi családból származik. Sőt, megparancsolja, hogy temessék el élve a feleségét. A lányt egy csapat patkány menti meg a sírból, alagutat ásva neki a szülei házáig. Ezek után a lány elmegy három különböző királyhoz, aki lányukká fogadják, és háromszor egymás után királylányként feleségül megy a saját férjéhez, aki mindebből nem vesz észre semmit.

A teknős, a galamb, és a patkány (Vanuatu)

Egy galamb a nyílt tengerre sodródik, és egy teknős menti meg az életét. Cserébe, amikor a teknőst elkapják az emberek, a galamb összefog egy patkánnyal, hogy megmentsék a barátjuk életét.

Az isten aki patkánnyá változott (Fidzsi-szigetek)

Egy istenség elhatározza, hogy meglátogatja a szomszédos sziget istenét. Patkánnyá változik, és egy bambusznád belsejében átúszik a szomszédba, de annyira elfárad a hányattatásoktól, hogy nem bír visszaváltozni. Ezért aztán egy ideig patkányként kénytelen élni, és senki sem hiszi el neki, hogy istenség.

A pók elnyeri Nzambi lányát (Kongó)

Nzambi istennő lányát csak az nyerheti el, aki ellopja a tüzet az égből. Pók csapatot verbuvál, és teknőssel, harkállyal, patkánnyal és léggyel együtt felmászik az égbe. Nzambi Mpungu, az égisten különböző próbák elé állítja őket. Az egyikben egy égő máglyát kell túlélni; a patkány befúrja magát a földbe a máglya alatt, sé sértetlenül kerül elő.

Patkány és Leopárd barátsága (Gabon)

Leopárd kegyetlenül vadássza az állatokat, ezért Patkány összebarátkozik vele, és előre figyelmezteti azt, aki zsákmánynak lett kiszemelve. Egy idő után Leopárd rájön a dologra, és halottnak tettei magát, hogy így csalja csapdába Patkányt. Patkány azonban furfangos, átlát a szitán, és sikerül meglógnia.
(Patkány a gaboni mesék egyik híres trickster-figurája.)

Leopárd és Patkány vadászni mennek (Gabon)

Leopárd és Patkány vadászni mennek a dzsungelbe, és egymás mellett verik fel a táborukat. Leopárd minden este elveszi a legjobb falatokat Patkánytól, míg az ki nem fundálja, hogy csalja vissza őket. Erre Leopárd elfogja őt egy klasszikus kátránybábus trükkel, de Patkány abból is kibeszéli magát, és a hazafelé vezető úton még a maradék kaját is ellopja Leopárdtól.

Macska és Patkány együtt fürdenek (Grenada)

Rövid, ám velős történet egy kismacska és egy kispatkány barátságáról, akik együtt fürdenek és játszanak egészen addig, míg a szüleik rájuk nem szólnak, hogy nekik ellenségeknek kellene lenniük.

A patkány és az ember (adi nép, India)

A patkány felfedezi, hogy az emberek kis kunyhókat építenek a halottaiknak, és ő is szeretne ilyen síremléket a halála után. Megállapodik egy emberrel, hogy a síremlékért cserébe megosztja vele az ételek és a gazdagság titkát. Emberünk azonban ahogy meggazdagszik gőgössé is válik. A patkány ki akarja próbálni, tartja-e a szavát, és halottnak tetteti magát, mire a fickó kidobja az erdőbe. A patkányok erre panaszra mennek a törzsfőnökhöz, de nem kapnak igazat, ezért megfogadják, hogy az idők végezetéig pusztítani fogják az emberek ételeit és terményeit.

A patkányhercegnő (Japan)

Egy csinos patkánykirálylányt a szülei csak a leghatalmasabb kérőhöz akarnak feleségül adni. A szokásos "ki a legerősebb a világon" láncmese végén természetesen kiderül, hogy a patkányok a legerősebbek, így a hercegnő vígan feleségül megy egy patkányfiúhoz.

Boldog Újévet!

MythOff Budapest 2017 - A csillagokat is lemeséltük az égről

Természetesen idén sem múlhat el nyár Mítoszok Csatája nélkül! Szilvi ötlete volt, hogy az augusztusi teljes napfogyatkozás tiszteletére napos, holdas, csillagos történetekkel készüljünk az idei első mitikus mesélésre. Jó ötlet volt, mindenkinek tetszett. És lőn.

Mivel a tavalyi helyszínt megint csak kinőttük, a kísérletezés szellemében idén ismét váltottunk: az RS9 színház fogadott be bennünket, melynek közel 100 férőhelyét becsülettel meg is töltöttük (ez úton is kalapot emelünk lelkes, és egyre gyarapodó közönségünk előtt!). A hoppmester ezúttal Varga-Fogarasi Szilvia, az esemény ötletgazdája volt, aki a járulékos elemeket - zene, díjak, és némi tűzijáték - is szolgáltatta az esthez.
A mesemondó körök ezúttal a következőképp alakultak:

(Újdonság: A nevekre kattintva a videókat is megnézhetitek!)

Első kör: Az éjszakai ég fényei

Lovranits Júlia nyitotta meg az estét egy fülöp-szigeteki mítosszal a Hold keletkezéséről, melyben a Nap magának követelt feleségül egy lányt, aki a népéért feláldozva magát apja kérése ellenére az égbe emelkedett, és Holddá vált.
(A történetet ebben a könyvben találjátok magyarul)

Ezt követte Hajós Erika súlyos, ám szépséges görög mítosza Kallisztóról, Zeusz erőszakosságáról, Héra bosszújáról, és a Nagymedve és Kismedve csillagképek keletkezéséről. Külön tetszett, hogy a "szerelem" cinikus módon jelent meg az ő előadásában; valljuk be, Zeusz nem túl romantikus hős ebben a sztoriban. Sőt. (Részletes forrásokat - angolul - itt találtok a mítoszhoz)
A kérdés: Ha Héra vadászni indulna, és prédáját a jószívű Sulamyn védené, melyikük kerülne ki az összetűzésből győztesen?
A győztes: Görögország

Második kör: Mítoszok napkeletről

Ebben a körben napokról szóló mítoszokat hallhattunk.
Bumberák Maja a japán Amateraszu elrejtőzését és visszatérését mesélte el - egy szépséges mítoszt arról, hogyan bújt el szégyenében és félelmében a napistennő, miután a fivére bántalmazta, és hogyan csalta megint elő az öröm istennője egy tükör és némi mulatság segítségével.
(A mítoszról információkat itt, itt, itt, és itt találhattok)

Őt követte Gregus László, aki Kínából hozta el Yi és a tíz nap legendáját, melyben a mennyei íjász lelőtt kilenc napot az égről, hogy ne perzseljék fel a földet - végül mégis megbüntették a tettéért.
(A történetet többek között ebben a könyvben találjátok, és itt blogoltam róla részletesebben angolul)
A kérdés: Ha be kéne világítani egy mesemondó rendezvényt, mit választanál inkább, Amateraszu tükrét, vagy a tíz nap hintóját?
A győztes: Japán

Harmadik kör: Vakszerencsecsillag

Ez a kör úgy született, hogy mindkét mesemondó egy kulturális régiót húzott ki egy kalapból, és onnan kellett napos, holdas, avagy csillagos mítoszt választania.

Én szépen belehúztam Dél-Afrikába, és hosszas keresgélés után bukkantam rá egy történetre, ami nem csak illett a témához, de nagyon szépséges is: A Nap és a Szélmadár című khoikhoi (elavult nevén hottentotta) mítoszról van szó, melyben a Nap és a Szél versengenek egy lány szerelméért, aki nagyon szereti a színeket. Tetszett, hogy a történetben mind a Nap, mind pedig a Szél színeket varázsolt a pusztaságba a lány kedvéért.
(Videó a mesélésről itt, eredeti forrás itt, képeskönyv itt)

A sor végül Nagy Enikő zárta, aki a hindu mitológiából hozott magával két, a Marsról és a Fiastyúkról szóló rövidebb mítoszt. Megtudtuk, hogyan született meg Kártikéja, a háború istene, a Fiastyúk hat csillagának darabjaiból, akik maguk szikrákból jöttek létre.
(Róla bővebben itt olvashattok)
A kérdés: Ha divatot szeretnénk teremteni, a dél-afrikai mese színvilága, vagy a hindu mítoszok vagány szikrái lennének-e jobb vizuális inspiráció?
A győztes: A khoikhoi mitológia

Összességében megint nagyon remek program született a témából és a változatos mitológiákból. A közönség lelkes volt, figyelmes, és gondosan szavazott is a győztesekre - ez úton is köszönjük! A rendezvény barátságos, oldott hangulatban telt, és a Mítoszok Csatája hagyományai szerint ismét az előbbi, és nem az utóbbi félen volt a hagsúly.

Hamarosan ismét jelentkezünk!

Lábmelegítőt a hangyáknak! (Népmesék nyomában a világ körül 1. - Kína)

(Ez a vadonatúj, Népmesék nyomában a világ körül című blogsorozatom első bejegyzése. Aki kíváncsi a sorozat miértjére és hogyanjára, itt találja a bemutatkozást)

A posta megkegyelmezett rajtunk, és a karácsonyra kapott könyvek szép lassan megérkeztek januárra; érkezésükkel egyidőben eldőlt az is, hol kezdem meg a világ körüli meseolvasást. Ember jóvoltából (aki már rég megtanulta, hogy az Amazon kívánságlistával nem hibázhat), végre karmaim közé kaparintottam egy régen áhított népmesegyűjteményt:

South of the Clouds: Tales from Yunnan

Szerk. Lucien Miller

University of Washington Press, 1994.

A könyv a dél-kínai Yunnan tartomány huszonöt etnikai kisebbségének mítoszaiból és népmeséiből válogat; összesen 54 történet található benne. Akadémiai kiadvány, ami azt jelenti, hogy a meséken kívül van hozzá hosszadalmas bevezető, szószedet, jegyzetek, térképek, és minden egyéb, ami szem-szájnak ingere. 

(Igen, tessék, tíz év mesemondás után sikerült olyasvalakivá válnom, akit lázba hoznak a lábjegyzetek. Külön plusz pontokat érdemel a könyv, mert megjelöli az eredeti mesemondók nevét, hovatartozását, sőt, a gyűjtők és a fordítók neveit is.)

A történeteket a kínai állam folklórgyűjtő programjának keretei között jegyezték le. A bevezetőben szóba kerül, hogy a változtatás nélküli szövegeket csak archívumokban lehet elérni, és elég bajosan; a hagyományőrzés céljából kiadott, irodalmi igényű gyűjteményekben már "finomítva" szerepelnek a mesék, vagyis - az amerikai fordító halovány célzásaiból ítélve - kivették belőlük a "nem megfelelő" társadalmi üzeneteket. Ez egyébként látszik is a gyűjteményen, mert a gazdagok kivétel nélkül mind gonoszak, és a királyok kivétel nélkül mind zsarnokok. Kíváncsi lennék, hány jóságos, igazságos király lapul az archívumbokban...

(Az is beszédes volt, hogy míg az amerikai bevezető a kínai állam dicséretes kisebbség-politikájáról tárgyal, addig a kínaiból fordított bevezető egy oldalon háromszor nevezi "primitívnek" és "babonásnak" a Yunnanban élő népcsoportokat...)

Érdekességek

A "Mitológia" fejezetben rengeteg, egymáshoz nagyon hasonló özönvíz-mítosz szerepel. Nagyon tetszett, hogy az életben maradó fiú-lány testvérpárnak minden változatban szembe kell néznie a ténnyel, hogy ha be akarják népesíteni a földet, akkor bizony vérfertőzést kell elkövetniük. Mivel húzódoznak a gondolattól, az istenek mindenféle csalafinta jeleket küldenek nekik, hogy meggyőzzék őket, nem követnek el bűnt. 

Több mítosz szól arról is, hogyan távolodott el egymástól az ég és a föld. Egy csuang történet szerint (a csuang mesék régi kedvenceim) a bambusz például azért hajlékony, mert régen alacsonyan volt az égbolt és meg kellett hajolnia, amikor felnőtt odáig. Egy derung mítosz pedig elmeséli, hogy azért tűnt el a mennyeket a földdel összekötő hegy, mert egy csapat hangya aláásta. Tulajdonképpen igazuk volt: Ők csupán lábmelegítőket szerettek volna kérni az emberektől, de őseink gonoszul megtagadták a kérésüket. 

(Hangyánként hat lábmelegítő, számolja ki valaki)

A csuangokkal kapcsolatban elfogult vagyok, de nagyon tetszett az az öt meséből álló ciklus, ami egy halandó trickster és a Mennydörgésisten küzdelméről szólt. A történet csúcspontján hősünk, Bubo (aki nem bagoly) egy felfordított esernyőn csónakázva küzd meg az istenséggel.

Volt néhány nagyon szép, lírai történet is a kötetben, például a Wilde Goose Lake, ami egy szegény lány és egy sárkánylány barátságáról szól (akik a mese végére összeköltöznek és együtt élnek boldogan); a Bozontos Szemöldökű Lány, akit egy fiú feleségül vesz annak ellenére, hogy mindenki más szerint balszerencsét hoz (a mese tanulsága, hogy nem szabad hinni az őseink által ránk hagyott babonáknak, ha az ember boldogsága a tét); és a Madarak Gyűlése, melyben egy lány 360 különféle madarat hímez és kelt életre, akik a halála évfordulóján azóta is minden évben összegyűlnek.

Nagyon jól szerkesztett, értékes, érdekes olvasmány volt, sokat tanultam belőle. Külön ajánlom mindazoknak, akik keveset tudnak a kínai kisebbségekről és kultúrájukról.

Hova tovább?

Kína sok országgal határos (trivia-kedvelőknek: 14), és még Yunnan provinciából is legalább három irányba utazhat tovább a mesemondó: Burmába, Laoszba, vagy Vietnámba. Mivel a yunnani népmesék között sok volt az emlegetett burmai kapcsolat, a következő állomásnak Burmát választottam; már úton van a könyv az Ingyenes Könyvtárközi Kölcsönzés Nagy Csodájának jóvoltából. 

Jövő héten ugyanitt!