Titkos helyek Rómában 5. - Szobrásznők nyomában a Via Marguttán

A második reggelt, mér viszonylag hűvösben, a Piazza del Popolón kezdtem. Ha van Rómában hely, ami hidegen hagy, akkor ez a tér az (ne kérdezzétek, miért). Most sem a tér miatt szálltam le ott a metróról, hanem azért, mert végig akartam sétálni egy utcán, ami nemrég egy olvasmányélmény miatt felkeltette az érdeklődésemet. Ez a Piazzáról a Spanyol lépcső felé vezető Via del Babuino volt (Pávián utca), illetve az arról leágazó Via Margutta, majd kicsit arrébb, a Piazza Barberiniről Sallustius kertjei felé vezető Via di San Nicola da Tolentino. A 18. század második felében ezen a környéken rengeteg művész, szobrász élt, sokan közülük Amerikából és Angliából ideszármazott vendégek voltak (Különösen a Spanyol lépcső környéke volt az angol nyelvű expatok fellegvára, sok híresség megfordult itt rövidebb-hosszabb időre). Aki miatt én személy szerint ellátogattam a környékre, az nem más volt, mint Edmonia Lewis.

Edmonia Lewis életrajzát nemrég olvastam el. Véletlenül jött szembe a neve, amikor olyan nők könyveit kutattam, akik valamikor jártak Rómában, és írtak erről. Bár Edmonia maga nem hagyott hátra útinaplót vagy önéletrajzot, rögtön kíváncsi lettem rá: egy félig fekete, félig indián amerikai női szobrász, aki 1844-ben született, 1907-ben halt meg, nemzetközi hírnévre tett szert, és élete jó részét Rómában töltötte? Nyilván azonnal többet kellett tudnom. A sztori, és Edmonia karaktere, lenyűgöző és különleges (és párhuzamosan sok fehér kollégája iránt elveszítettem a tiszteletem, olvasva, hogy bántak vele - ilyen például William Wetmore Story, aki a helyi szobrászkolónia koronázatlan királya volt). Edmonia különleges életpályát járt be, többek között Liszt Ferencről is alkotott mellszobrot, és pályafutását Canova egykori stúdiójában kezdte (ez is a környéken van, de oda most nem mentem el). Tudtam, hogy róla nem fogok emlékművet találni a városban, mégis szerettem volna egy kicsit bejárni azokat az utcákat, ahol a 19. század végén élt és alkotott. Különösen, mert Edmonia tagja volt egy másik, kevéssé ismert nőtörténeti csoportnak: a fent említett művészkolónián belül külön közösséget alkottak a női szobrászok és művészek, akik Rómában találtak maguknak szabadabb otthont. Kiemelkedik közülük Harriet (Hatty) Hosmer amerikai szobrász, egy másik színes és izgalmas karakter, és híres szeretője, Charlotte Cushman amerikai színésznő. Kettejük körül női és queer művészek egész kis holdudvara verődött össze - beleértve Edmoniát is. Hatty stúdiója is a Via Marguttán kapott helyet, és ő onnan készségesen irányította a vevőket Edmonia műhelye felé.

Kora reggel, amikor arra jártam, az összes utca jórészt kihalt volt. Hamar rájöttem, hogy a Via Margutta a mai napig az előkelő művészetek fellegvára, de mivel még egyetlen galéria sem nyitott ki, nyugodtan bogarászhattam a magas épületek árnyékában, és merenghettem rajta, milyen lehetett itt élni 150 évvel ezelőtt. A galériák kirakatában mindenféle modern művészeti alkotások díszelegtek, a sarkon pedig egy ingatlanirodát is találtam, amelyből megtudtam, hogy ez a környék már régen nem az éhező művészek büdzséjének való... Találtam viszont egy táblát, mely szerint Picasso is megfordult itt a maga idejében, illetve a Művészek Kútját, amelyből friss víz csordogált (ezt már az 1920as években építették, jóval Edmonia ideje után). Végül kilyukadtam a Spanyol lépcsőnél, ami azonban le volt zárva és körbe volt állványozva - nem lepődnék meg, ha Emilyt forgattak volna, vagy valami (ez pont az a fajta posh környék amin Emily szeret tűsarkúban végigtipegni a nagy kerek szemeivel). A kordon kikerülése helyett metróra ugrottam a Piazza Barberiniig, és onnan felsétáltam Sallustius kertjei felé (amiket Wetmore Story annak idéjen kisajátított). Megpróbáltam megkeresni azt az épületet a Via di San Nicola da Tolentinón, ahol Edmonia évekig lakott. Sajnos pont egy utcasarkon állt, és mára egy kereszteződés és egy modern irodaház foglalta el a helyét - találtam viszont egy csinos narancsfát, tele narancsokkal, és az árnyékában állva megemlékeztem egy pillanatra a szobrásznőről, és mindazokról a művészekről, akik Rómában kerestek maguknak ihletet és szabadságot.

Népmesék nőkről, akik magukat mentik meg (Nemzetközi nőnap alkalmából)

Nemzetközi nőnap van, és ilyenkor szokásom blogolni mindenféle női témákról a népmesékben. Legtöbbször az angol nyelvű blogom vannak kinn ezek a bejegyzések (women who slay monsters, women in war, woman healers, women helping women, badass grandmas), de gondoltam idén megírom magyarul is.

Strange Craft (Josephine Wall)

Ennek többek között az az apropója, hogy ma érkezik a Netflixre a sokat reklámozott Damsel (A hercegnő és a sárkány) film, amit kifejezetten azzal akarnak eladni, hogy "ez nem tündérmese", meg hogy "ez a királylány nem vár a hercegre!" Ez pedig engem mesemondóként idegesít egy kicsit. Már megint ott tartunk, hogy a média felkapta a népmesés témát, és azt harsogja, hogy a népmesék mind elavultak és szexisták, és meg kell őket javítani. Na, ezért írtam ezt a listát, olyan népmesékről, ahol nők mentik meg saját magukat.

(Igazából sokkal hosszabb lista lett volna, csak tavaly már ellőttem egy csomót közülük a "nők, akik szörnyeket győznek le" témához, és nem akartam magam ismételni.)

Linkek forrásokhoz a címekben! :)

Vén Ringyrongy (Grimm)

Egy királylány segíteni akar egy királyfinak, hogy megmássza az üveghegyet és elnyerje a kezét, de menet közben a lány a hegy gyomrába zuhan. Ott egy Vén Ringyrongy nevű kobold évekig tartja fogságban. A királykisasszony a megmentő hercegre várva megöregszik - és mivel a herceg nem jön, végül egy furfangos tervvel megmenti önmagát.

Az "itt vagyok" gyűrű (Spanyol)

Egy "Odüsszeusz és a küklopsz" típusú sztori, női hőssel. Egy lány egyszemű óriás barlangjába téved, és a szokásos trükkel sikerül elmenekülnie. Az óriás gyűrűje azonban a lány ujjára szorul, és hangos sóval hívja a gazdáját. Hősnőnk végül levágja az ujját és gyűrűstül egy folyóba dobja, a vak óriás pedig utána ugrik és megfullad.

Az anyóka és a rizsgombóc (Japán)

Egy anyóka rizsgombócot készít, és leejti az egyiket. A gombóc egy lyukon keresztül az alvilágba zuhan, az anyóka meg utánamegy. Az alvilágban egy csapat szörnyetegbe botlik, akik kényszerítik, hogy főzzön rájuk. Végül - mókás trükkökkel - sikerül meglógnia, és nem csak visszatér az otthonába, de még varázstárgyakat is lop a szörnyektől.

A három nővér (Grúzia)

Klasszikus "aranyhajú gyermekek" mese, de az elejét szeretem: három nővér egy mély kútba zuhan, és az apjuk a sorsukra hagyja őket. A két idősebb meg akarja enni a legkisebbet. A legkisebb lány addig imádkozik, míg az egyik kezéből ásó lesz, a másikból csákány, és szó szerint kiássa magát a gödör mélyéről.

A Rosstrappe legendája (Harz-hegység)

Brünhildát, a csodaszép hercegnőt, az apja eljegyzi egy rettenetes óriással. A lány tervet eszel ki rá, hogy megmeneküljön: megtanulja megülni az óriás egyik hatalmas, vad lovát, és az esküvő előestéjén elvágtat a hegyekbe. Az óriás üldözőbe veszi, de a lány merészen átugrat egy tátongó szakadékon - az óriás pedig nem tudja megismételni a mutatványt, és a mélybe zuhan.

Róka úr és Molly Cottontail (Afrikai-Amerikai)

Molly Cottontail a nagy kópé Nyúl koma női változata. Amikor Róka úr megpróbálja tőrbe csalni azzal, hogy halottnak tetteti magát, Molly furfangos módon leplezi le a csalást, és megmenekül a csapdából.

Rübezahl (Óriás-hegység / Magyarország)

Rübezahl, a hegyek manókirálya, elrabol egy szépséges királylányt, és föld alatti birodalmába viszi. A lány először megtalálja a módját, hogy üzenetet küldjön haza a kedvesének, majd ráveszi a szerelmes manókirályt, hogy foglalja el magát egy lehetetlen feladattal, míg ő ellopja a varázspálcáját és elmenekül. Érdekes módon ez a sztori egy magyar népi mesemondó repertoárjában is megtalálható.

A teknős-férj (Olasz)

Egy titokzatos férfi három nővérnek udvarol, de a két idősebb nem megy hozzá, mert gyanús nekik, hogy mindig csak éjszaka jeleni meg a kérő. A legkisebb hozzámegy, és megtudja, hogy a férjén átok ül: napközben teknős, éjjel ember. Az átkot az törheti csak meg, ha a férj közbeutazza a világot, míg otthon a felesége hű marad hozzá. A kitartó asszony a férje távollétévben némi varázslattal és sok furfanggal veri vissza mindenféle kéretlen fickók közeledését.

Csipkelány (Miao nép)

Egy lány, aki híres a csodás csipkéiről, és még életre is tudja hívni azokat, felkelti egy kapzsi császár érdeklődését. A császár elrabolja a lányt, és arra kényszeríti, hogy mindenféle fantasztikus lényeket készítsen neki. A lány végül csipkéből készít egy sárkányt, életre kelti, és elrepül vele.

A kalóz királylány (Zsidó mese)

Egy királylányt egy kereskedő elszakít a kedvesétől és elrabol. A lány megtalálja a módját, hogy megmentse magát... újra és újra. Egy alkalommal még egy kalózhajó legénységét is legyőzi, és több megmentett lánnyal együtt ellopja a hajójukat. Végül (férfi ruhában) királlyá választják, és a kedvesét is sikerül megtalálnia.

Örök barátság (Tajvan)

Egy a sztori igazából két fiú barátságáról szól, de van benne egy mókás jelenet, ahol egy lány meg akar szökni a kedvesével, de hiába mászik ki az ablakon, a kedvese nem jön el a találkozóra. A lány ennek ellenére úgy dönt, elindul világot látni, és csatlakozik a mese egyik hőséhez az utazásain.

A ghúl (Palesztina)

Egy ghúl elhiteti egy férfival, hogy ő a nagynénje, és beköltözik a házába. Hiába figyelmezteti a fickót a felesége és a lánya, hogy baj van, ő nem hallgat rájuk. A szörny végül felfalja az apát, anya és lánya viszont megtalálja a módját, hogy megvédjék magukat, és végezzenek a ghúllal.

A három kis tojás (Eswatini)

Egy asszony a gyerekeivel együtt elszökik bántalmazó férjétől, és útnak indul új életet kezdeni. Útközben szörnyeket győz le, és végül királynővé válik.

Thabaton (India)

Egy lány egyedül marad otthon, míg hét bátyja elindul szerencsét próbálni. Egy öregasszony segít egy démonnak elrabolni a lányt, és a szörny évekig fogva tartja őt. A fivérei végül rábukkannak, de a démonnal nem mernek szembe szállni. Thabaton, a lány erre kieszel egy tervet, hogy megmentse saját magát, és bosszút álljon a démonon és az öregasszonyon.

Kanári királyfi (Olasz)

Egy királylányt toronyba zárat a mostohája, de így is sikerül szerelembe esnie egy királyfival, aki madár képében látogatja meg. Amikor a mostoha megsebzi a királyfit, a lány kimászik a toronyból, és elindul meggyógyítani a kedvesét.

A farkas és a kislány (Magyar)

A kismalac és a farkasok, csak malac helyett egy lánnyal, aki egyedül él az erdőben és nem fél semmitől. Forró vizet a kopaszra!

Az okos lány és a rablók

Ez nem egy mese, hanem egy egész mesetípus (ATU 956B). Egy lány egyedül van otthon, amikor 12 (vagy 13) rabló megpróbál betörni a házba. A lány sorra megöli mindegyiket, a vezérüket pedig megsebesíti. A vezér később visszatér, és álruhában feleségül kéri a lányt, azzal a céllal, hogy bosszút álljon. Amikor a lány rádöbben a csalásra, megtalálja a módját, hogy elmeneküljön a rablók tanyájáról, és elfogassa őket.

Rengeteg hasonló mese van még, csak egy csomóról már írtam máshol korábban. Lényeg a lényeg: a népmesék és tündérmesék igenis tele vannak nőkkel, akik saját magukat mentik meg!

Amikor a nők fegyvert ragadnak (Ázsiai kisebbségek meséi 13. - Jugur)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként az ázsiai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Blue ​Cloth and Pearl Deer 

Yogur folklore

Zhang Juan & Kevin Stuart  

University of Pennsylvania, 1996.

A kötet tizennyolc történetet tartalmaz. A jugurok (egy türk és mongol nyelvű nép, akiket néha "sárga ujguroknak" is neveznek) nagyjából tizenötezren vannak, és a Mongóliával határos Gansu tartomány területén élnek. A kötet bevezetőjéből megismerkedhetünk a lakóhelyükkel és a történelmükkel, és szerepel az elején egy bevezető tanulmány is a jugur házassági szokásokról (amik külön érdekesek, mert a jugurok matrilineáris-matriarchális múltja különleges házassági formákat eredményezett). A meséket kínai nyelvű forrásokból fordították angolra.

Fénypontok

Kép innen

A könyvben a legjobban Yangkesa és Gongerjian története nyűgözött le, két testvéré, akik közül a fiú gonosz asszonyt vett feleségül, és száműzetésben halt meg a sivatagban. A húga elindult, hogy felélessze; a tündérektől harcművészeteket tanult, majd sorra megküzdött minden állattal, akik ettek a testvére holttestéből. Végül sikerült a testet megint összeraknia és életre keltenie. Szintén csodás, erős nőket felvonultató akciófilm készülhetne Geraos legendájából: itt a hőst először egy fiúruhába öltözött kardforgató lány védelmezte, majd egy íjászlány is csatlakozott hozzájuk, és együtt bosszulták meg a hős apjának halálát.

Nagyon tetszett a legenda ami azt magyarázta, miért szerepelnek fekete és fehér lovak a jugur esküvői szertartásban. A történet két ellenséges jugur törzsről szólt. A viszály apákról gyerekekre szállt, és amikor egy királyfi és egy királylány került egymással szembe a csatatéren, elhatározták, hogy inkább békét kötnek. Az öreg királyok makacssága miatt a békéhez rögös út vezetett, de a kitartó Zhenersi herceg és a bátor Baoerde hercegnő végül egyesítették a két törzset - és össze is házasodtak. 

Hasonlóan izgalmas és tanulságos volt Az íjász és a ludak esete. Egy lusta legény mesteríjásznak adta ki magát, hogy elnyerje egy hercegnő kezét, és puszta szerencséből majdnem sikerült is neki, de végül mégis kiderült, hogy valójában gyáva és semmihez sem ért.

Szerepelt a kötetben a Gesar (Geszer)-eposz egy változata is, ami egész Belső-Ázsiában ismert. Volt benne mindenféle kaland, a hősnő Sarmark legendáját mégis érdekesebbnek találtam. Sarmark a Fehér Kán felesége volt, aki nőkből álló sereget vezetett diadalra, amikor a férje vesztésre állt egy csatában. Sajnos később gonosz ármányok miatt tragikus halált halt, de még halálában is segített a népének új hazát keresni.

Mókás történet magyarázta, miért hívják a jugurok a rókát "kalapos állatnak" (ahogy mi a farkast farkasnak). 

Kapcsolatok

Kép innen

Itt is szerepelt egy mese, amelyben egy lány kígyóhoz ment feleségül. A kígyócsalád kedvesnek bizonyult, és idővel mind emberré változtak; a legkisebb lány boldogságát azonban elirigyelte a nővére. Innentől a mese egy "hamis menyasszony" történet volt, melynek végén a szerelmesek természetesen egymásra találtak, a gonosz testvérből pedig kígyó lett.

Sok más meséből és legendából ismerős volt a kék kelme története, amelyben egy fiatal asszony házában kialudt a tűz, és ő szerencsétlenségére egy szörnyeteg-asszonytól kért új parazsat. A szörnyeteg hazáig követte, és a vérét szívta, míg a fiatal férj meg nem küzdött vele. A történet érdekessége, hogy a férj meghalt a csatában, és a szörnyet végül a felesége ölte meg a kardjával. A férj temetésén használtak először kék kelmét a csontok betakarására, ami később szokássá vált a jugurok között.

Szintén ismerős típus volt az An név eredetének legendája, amelyben egy legény titokban életben tartotta az apját, amikor minden öreget meg kellett volna ölni. Később persze pont az öreg bölcsessége mentette meg az egész népet. Megint szerepelt egy olyan mese is, ahol két fiútestvér közül az egyik ártatlan volt és szerencsével járt, míg a gonosz bátyja, amikor utánozni próbálta, csúnya véget ért.

Az ügyeletes trickster Mula volt, Naszreddin hodzsa távoli rokona, aki kapzsi gazdag embereket vert át trükkös módokon.

Ki a következő?

A bouyei nép

Mesék a felhők között (Ázsiai kisebbségek meséi 11. - Nahszi)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként az ázsiai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Tales from within the clouds
Nakhi stories of China
Carolyn Han & Jaiho Cheng
University of Hawaii Press, 1997.

Vékony, de gyönyörűen illusztrált kötet, tíz mesével. A nahszi népcsoport körülbelül háromszázezer főt számlál, és Tibetből vándorolt a mai Yunnan és Szecsuan tartományok területére időszámításunk kezdete körül. Különlegességük, hogy egy részük még ma is matriarchális társadalomban él, a házasság nem gyakori közöttük, és csak az anyára van szavuk, az apára nem. A meséket egy kínai nyelvű gyűjteményből fordította angolra Jaiho Cheng, és aztán Carolyn Han mesélte őket újra, szóval az eredeti nahszi szövegektől eltérnek, de a tartalomtól nem. A kötet rövid bevezetőjéből betekintést kapunk a nahszi kultúrába, mesemondó hagyományba, és szó esik a népmesék és főleg a női hősök fontosságáról is. A kötetet egy yunnani festő, Li Ji illusztrációi kísérik.

Fénypontok

Régi kedvenc történetem a nahszi teremtésmítosz, amelyben egy gonosz sárkánykígyót négy nő - Gondolkodó, Cselekvő, Bölcsesség, és Látó - pusztít el. Egy trükkel ráveszik, hogy rabolja el a hatalmas Aranymadár tojását. A dühös madár végez a kígyóval, amelynek maradványaiból hegyek születnek.

Nagyon tetszett a Napról és a Holdról szóló történet, amelyben a két égitest két nővérként szerepelt. A Nap lusta volt és lobbanékony, a Hold pedig türelmes és szorgalmas. Amikor elindultak egy varázslatos fához, a Hold megunta a várakozást, hogy szunyókáló nővére is felkeljen, és egyedül vágott neki az útnak; a Nap véletlenül pucéran rohant utána. Azóta el kell vakítania az embereket, hogy ne lássák, hogy meztelen...

Kissé hátborzongató volt a kabócákról szóló mese, ami elmagyarázta, miért tartózkodnak évekig a föld alatt - de azt is hozzátette, hogy "kis ernyőket" növesztenek maguknak a nap ellen, ami valójában egy élősködő gomba, ami a lárvákból nő ki... Ugyanez a jelenség szerepelt Chongcao Kisasszony meséjében is, ami a kínai hernyógomba eredettörténete. A mesebeli "hernyó" hol zöld, hol barna ruhát vesz fel, hogy elbújjon az őt megenni akaró állatok elől. 

Univerzális tanulságot hordozott A gőgös azálea története, aki a növények szépségversenyén kinevette a törpefenyőt, és még le is köpte. A díjat végül mégis a jószívű fenyőnek ítélte a Virágok Királynője, a belső szépségéért.

Kapcsolatok

Afrikai mesékre emlékeztetett az a történet, amely megmagyarázta, miért lefetyelik a kutyák a vizet. Itt a kutya volt az, aki nem segített mindenki másnak, hogy a rendszeresen kiáradó vizeket mederbe tereljék - és mivel a lustaságáért eltiltották a víztől, azóta lopva kell innia. 

Trickster-figuraként a Bolha bukkant fel a kötetben, aki egy, a versenyfutó mesékhez hasonló megmérettetésben próbálta legyőzni a Tetűt, de végül kudarcot vallott.

Ki a következő?

Tibet!

2020 - Az év (jó) könyvekben

Szokásos év végi olvasmány-összesítés következik, különös tekintettel a kiemelkedő új kedvencekre.

Idén összesen 124 könyvet fejeztem be, nagyjából 29.000 oldal értékben. Ez némileg kevesebb, mint a tavalyi könyvszám, de oldalszámban több. Úgy tűnik, hosszabb dolgokat olvastam az idén, és kevesebb képregényt... Az összesből 41 kötet tartozott a "népmesék nyomában a világ körül" kihíváshoz, melynek során elhagytam Afrikát, végigszántottam a Közel-Keleten és Dél-Ázsián, és mindössze 3 kötetre vagyok a célvonaltól!

(Természetesen lesz folytatás.)

Idei abszolút kedvencek

Space Opera (Catherynne M. Valente) - Az idei év legnagyobb kedvence. Az írónőt eddig is szerettem, de most, hogy felszívta Douglas Adams hamvait az orrába, olyat alkotott, amitől lefordultam a székről. Az intergalaktikus Eurovíziós Dalfesztiválról szóló őrült sztori minden sorát imádtam. 

Biological exuberance (Bruce Bagemihl) - Zseniális, lexikon méretű, tudományos hivatkozásokkal ellátott kötet arról, hányféle formában jelenik meg az állatvilágban a homo- és biszexualitás (helyhiány miatt a 800 oldal csak a madarakra és az emlősökre szorítkozik, de hoz pár másik példát is). Nem csak szörnyen mókás dolgokat tudhatunk meg belőle (pl. hogy hogyan maszturbálnak a kolibrik pókhálóba ragadt levelekkel), de ráadásul átértelmez mindent, amit a "természetes" viselkedési formákról a társadalom gondolni szokott. Pl. hogy a szex messze nem csak a fajfenntartásról szól az állatok között, hanem az intimitásról, a szórakozásról, és a gondoskodásról is. 

Complete stories (Dorothy Parker) - Első találkozásom Dorothy Parkerrel, novellagyűjtemény formájában, és megvettem kilóra. Humoros szöveg, mély érzelmek, tűpontos társadalomkritika. A hölgy nem tud hibázni. 

A szerencse lánya (Karig Sára) - Hosszú életinterjú egy különleges nővel, akit eddig csak népmesegyűjtemények szerkesztőjeként ismertem. Karig Sára tevékenyen, karakán módon, és jó humorral átvészelt egy világháborút, gyerekeket és felnőtteket mentett a németektől, majd lehúzott sok évet az északi-sarkkörön egy munkatáborban, mint rendszerellenes elem. Mindezt olyan nagy mesélő kedvvel, és olyan frappánsan adja elő, hogy örökre a szívembe zártam érte.  

Akiknek két anyja van (Mártonffy Zsuzsa) - Végtelenül fontos, és mélyen megérintő kötet az örökbefogadásról, interjúkon és személyes történeteken keresztül. Megszólalnak benne örökbefogadók és örökbefogadottak, vér szerinti és nevelőszülők, és szakemberek is. Tabudöntögető, kötelező olvasmány.

Erdős Renée - Elkezdtem magam művelni magyar női írók témában (a NAT elleni lázadásként), és ő lett az új kedvencem. A római naplójával hódított meg, de nagyon tetszik az önéletrajzi regénysorozata, az Ősök és ivadékok is. Izgalmas élete volt, izgalmas korban élt, és nagyon szeretem a személyiségét.

Húsz év múlva (Alexandre Dumas) - Gyerekkoromban imádtam és sokszor kiolvastam A három testőrt, és most, húsz évvel később, gondoltam, illik kézbe venni a folytatást is. Nagyon bejött, szerintem regényként még jobb is, mint az első rész. Jó volt megint elmerülni Dumas világában. 

The Dreaming (Simon Spurrier) - Év végén hoztam be az egész éves képregény-adagot, és minden mesemondónak kötelező olvasmányként ajánlom. A Neil Gaiman által kreált Sandman-álomvilágban játszódó történet tele van mitikus utalásokkal, a történet a mesék és az álmok hasznát kutatja. Némileg szürreális képi világgal, és sok humorral.

Harleen (Stjepan Šejić) - A képregények közül kiemelkedett kedvenc író-rajzolóm DC alkotása, ami Harley Quinn eredettörténetét gondolta újra. Látványában remek, sztorijában ütős.

Kedvenc non-fiction olvasmányok

The Last Battle (Stephen Harding) - A második világháború utolsó napjainak egyik legérdekesebb csatájáról szól ez a kötet, amelyben amerikai katonák és német ellenállók védelmeztek egy csapat francia hadifoglyot egy tiroli kastélyban. Mikrotörténelem, párhuzamos életrajzok, ostrom. Nagyon jól összerakott kötet, és filmre kívánkozó sztori.

The story of life in 25 fossils (Donald R. Prothero) - Kedvem támadt őslényekről olvasni, és ez a kötet akadt a kezembe. Nagyon bejött, ahogy 25 híres leleten, és az őket megtaláló kutatók életén (és vitáin) keresztül mutatja be az élet kialakulását a földön, az első egysejtűektől az emberekig. Felnőtt fejjel érdekes és szórakoztató olvasmány, sokat tanultam belőle. 

The disappearing spoon (Sam Keane) - Mivel kamasz koromban utáltam a kémiát, idén úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Ez a könyv a periódusos rendszerben barangol, és mindenféle tudománytörténeti anekdotákkal fűszerezi az elemekről (és felhasználásukról) szóló információkat. Külön izgalmas volt arról olvasni, hogyan versenyeztek kutatók egymással az elemek "megtalálásában".

Kedvenc folklór kötetek

Finn & the Fianna, Scottish Myths and Legends (Daniel Allison) - Egy ismerős skót mesemondó két remek kötetet adott ki az idén. Mindkettő lendületes, olvasmányos, a szóbeli mesélés hangulatát visszaadó könyv, megbízható háttérmunkával és forrásokkal ellátva. Mindkettő elvarázsolt, és a Fianna kötetre külön elmondhatom, hogy elnyerte a tetszésemet (Fianna-legendák témájában nagyon válogatós vagyok). 

Női írók és nőtörténelem

My story (Marilyn Monroe) - Sohasem érdekelt különösebben Marilyn Monroe, de valamiért belefutottam a (félbehagyott) önéletrajzába, és kíváncsi lettem. Nagyon szerethető figura bontakozik ki a sorokból, akivel a kor és Hollywood mocsok kegyetlenül bánt. 

Lieutenant Nun (Catalina de Erauso) - Egy kiugrott apáca, aki az 1600-as évek elején férfinak öltözve elment Dél-Amerikába conquistadornak. És aztán visszajött. És megírta az önéletrajzát. És odaadta a királynak. Azzal, hogy dicséretet érdemel, mert még mindig szűz. Ami a kor definíciója szerint valójában igaz is volt, mert csak lányokat és nemes asszonyokat döntött meg mindenhol, amerre járt... "Én vagyok az ördög", mondja magáról, és egyáltalán nem egyszerű vagy szívmelengető figura, de nagyon, nagyon érdekes. 

Wonderful adventures or Mrs. Seacole in many lands (Mary Seacole) - Ha Florence Nightingale-től mindenki el van ájulva, akkor Mother Seacole is említést érdemel. Miután ápolónak nem vették fel a britek (annak ellenére, szabadon született fekete jamaikai hölgy lévén már az anyja is kórházat üzemeltetett odahaza), Mary Seacole felpakolt, elvonult a krími háborúba, és felhúzott egy vendéglőt a frontvonal mögött, hogy bőséges főtt ételt diktáljon szegény "fiúkba". Nagyon jópofa az önéletrajz szövege, és érdekes a Nightingale-történetet a másik oldalról látni. 

The fossil hunter (Shelley Emling) - Mary Anning, az egyik első őslénykutató életrajza. Rengeteg felfedezést köszönhet neki a tudomány abból az időből, amikor a "dinoszaurusz" szó még nem is létezett. Kicsit szívszorító, hogy életében alig kapott érte bármiféle elismerést (mert nő volt, ugye). 

Born to rebel (Mary Allsebrook) - Harriet Boyd Hawes régésznő és ápolónő életrajza az unokája tollából, sok levél- és naplórészlettel. A hölgy minószi palotákat tárt fel Krétán, mellette az első világháborúban kórházat üzemeltettet, és sok egyéb izgalmas kalandja is volt. A könyv alig beszerezhető, a hölgyről kevesen tudnak, pedig nagy kedvencem lett az első soroktól fogva. 

Wishful drinking, The princess diaries (Carrie Fisher) - Hiányzik a mai közéletből Űranyu, úgyhogy elolvastam végre a könyveit. Hatalmas nagy arc volt ez a nő.

Hamupipőke királyfi: Ismert népmesék ellenkező nemű változatai (Feminista Népmesék különkiadás)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.

(Linkek a címekben)

Fiú Hamupipőke

Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani. 

A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.

Alvó királyfi

Csipkerózsikához hasonlóan léteznek olyan mesék is, amelyekben egy mély álomba varázsolt királyfit kell felébreszteni. A török Sárkányherceg meséjében például tündérek varázslata alatt áll az ismeretlen ifjú, akit a vándorúton lévő hősnő megment és felébreszt. Létezik egy hasonló görög népmese is, és valójában egy teljes mesetípus (ATU 425g), amelyben a hősnőnek hosszan kell virrasztania egy alvó királyfi mellett, míg az magához nem tér. Sok esetben egy hamis menyasszony az utolsó pillanatban átveszi a helyét, de olyan változatot is tudok, ahol a két lány inkább összebarátkozik.

Piroska

Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.

Az ebvári kisasszony

Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is. 

Az álomlátó lány

Magyarul Álomlátó fiú vagy Kékfestőinas címen ismert a mesetípus, melyben egy legény csodás álmot lát, de nem akarja elárulni senkinek - vagy pedig elmondja, de a szülei megharagszanak érte (ld. József és testvérei). A mese végére természetesen a csodás álom valóra válik. A zöld ember lánya című görög népmesében (amely a hamarosan megjelenő könyvemben is szerepel), egy lány lát álmot arról, hogy hatalmasabb uralkodó lesz az apjánál is. Az apja erre száműzi, és a lányt egy titokzatos, vadonban élő ember fogadja be - nevelőapjaként ő gondoskodik arról, hogy az álma valóra váljon. 

Okos legény

Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat. 

Elrabolt tollruha

Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát. 

Világszép királyfi

A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)

A szótlan királyfi

Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére. 

Titkos feleség

Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek. 

Három grapefruit királyfi

Nálunk leginkább Nádszálkisasszony néven ismert az a mesetípus (ATU 408, A három narancs), amelyben egy királyfi három gyümölcsöt / tojást / nádszálat vág fel, amelyekből szépséges tündérlányok ugrálnak elő. Az első kettőt nem tudja megtartani, de a harmadik végül a felesége lesz. 

Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik. 

Rózsaszépség

Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni. 

Csodamadár szíve

Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve. 

Árgilus

Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz. 

Égig érő paszulyok

A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).

Emellett több olyan mesével is találkoztam a világ körül, ahol bátor lányok kapaszkodtak fel a paszulyon az égbe: volt egy ilyen lett és egy naurui történet is.

"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."

Aha.

Nárdán kisasszony története (Feminista Multikulti Népmesék 21.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :) 

Származási hely: Azerbajdzsán

A történet

Egy Goguz nevű kegyetlen padisah álmot lát, amely megjósolja neki, hogy egy tizennégy éves lány fogja letaszítani a trónjáról. Az uralkodó erre parancsot ad, hogy titokban rabolják el és öljék meg az újszülött lánygyermekeket, miközben úgy tesz, mintha dühödten keresné az elkövetőket. A vezíre mindeközben egy titokzatos ládát vásárol egy utazótól, és egy gránátalmát talál benne. Az almából egy tízéves lány pattan elő, Nárdán kisasszony. A lányt az apja, egy pásztor változtatta almává, hogy megmentse egy szomszédos padisahtól. A szép lány híre hamar eljut Goguz fülébe is, aki mindenáron meg akarja szerezni magának Nárdánt; amikor a lány elutasítja, a padisah megöleti a vezírt. Nárdán erre férfiruhát ölt, és nyomozni kezd a városban. Fényt derít a padisah mindenféle kegyetlenségeire, és rájön arra is, hogy ő raboltatja el a lánygyerekeket. Egy éjszaka szembeszáll Goguzzal, hogy megmentsen tőle egy kisbabát, de Goguz őrei lefogják Nárdánt, és a padisah nyilvánosan halálra ítéli, azt hazudván, hogy ő volt a felelős a gyerekek eltűnéséért. Nárdán kivégzésének napján hatalmas homokvihar kerekedik, és a lány elmenekül. 

Nárdán férfiruhában egy másik királyságba vetődik, ahol találkozik egy királylánnyal, aki eddig senkihez sem volt hajlandó feleségül menni. A lány beleszeret a titokzatos idegen legénybe... Nárdán pedig beleszeret a királylány kertészébe. Kettejük között ingadozva hol férfi, hogy női ruhában jár, míg végül szemet vet rá a királylány apja. Nárdán elutasítja a kérését, és amikor a padisah erőszakkal akarja elvenni, olyat behúz neki, hogy eltörik az orra. A padisah erre börtönbe veti a lányt is meg a kertészt is, de a királylány segítségével mindketten megszabadulnak. Nárdán párbajban megöli a gonosz padisahot, és felfedi valódi kilétét a királylánynak. Ezek után mindhárman - Nárdán, a kertész, és a királylány - sereggel indulnak vissza Goguz birodalmába. Nárdán hosszas harcok után párbajban megöli Goguzt is, majd a seregével elmegy a birodalomba, ahol annak idején almává változtatták, és a harmadik gonosz uralkodóval is végez. Ezek után feleségül megy a kertészhez, és boldogan uralkodik. 

Mitől feminista?

Ha a lehető legszűkebb értelemben vesszük a feminista meséket, ez a sztori akár iskolapéldája is lehetne az "erős női hős" típusának. Nárdán nem egy, hanem három gonosz király uralmának vet véget, és előre meg van jósolva, hogy ezt fogja tenni, mint nagyon sok férfi hős esetében. (A "kiválasztott" motívum a mai ifjúsági regények kedvelt toposza is). Nárdán kisasszony bátor, okos, kitartó, jó nyomozó és kiváló harcos. Sorozatosan veszélybe kerül, néha elbukik, veszteségek érik (megölik a nevelőapját, és az elrabolt lányok pusztulását is végig kell néznie), de újra és újra felveszi a harcot, folytatja a küzdelmet. Külön szép eleme a mesének, hogy Nárdán nem magáért vagy a szerelméért küzd, hanem a népéért, a városáért, az emberek jólétéért. Olyan női hősről van szó, aki a nála szerencsétlenebb lányokat akarja megmenteni, és a nők és férfiak életét egyaránt jobbá tenni. Ő sem indult irigylésre méltó helyzetből: apja, a pásztor egy gyerektelen padisahnak adta abban a reményben, hogy hercegnőként nevelik fel, ám a padisah már gyerekkorában szemet vetett rá, ezért változtatta a pásztor almává, és rejtette el messze földön. 

A mellékszereplőkről is érdemes szót ejteni. Ott van Zernigar, a királylány aki férfinak hiszi Nárdánt és feleségül szeretne menni hozzá (miután kiharcolta az apjától az ígéretet, hogy maga választhat férjet). Amikor Nárdán felfedi előtte az igazságot, a királylány nemcsak nem sértődik meg, hanem el is kíséri Nárdánt hódító útjára. Szintén érdekes mellékszereplő az öregember, akinek Goguz fiatal korában elrabolta a menyasszonyát; vele Nárdán a nyomozása során találkozik. Az öreg lábait eltörték a padisah hóhérai, de ő felnevelt két testvért, egy fiút és egy lányt, és mindkettőt kiképezte harcosnak, hogy egyszer majd bosszút álljanak. A két testvér közül a történet szerint a lány a jobb birkózó.  

Amit érdemes átgondolni

Mai szemmel úgy érzem, hogy a kertésznek, a királylánynak, és Nárdánnak együtt kéne egy boldog triót alkotnia.

Források

Százegy azerbajdzsáni népmese II. (Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.)

Megjegyzés

Semmilyen formában nem találom ezt a sztorit angolul az Interneten. Így aztán külön hálás vagyok, hogy magyarul viszont megjelent, egy nagyon remek gyűjteményben...

Az első vitorla (Feminista Multikulti Népmesék 20.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Marshall-szigetek

A történet

Tizenkét testvér egész atollt átszelő kenu-versenyt rendez, hogy megállapítsák, melyikük nyeri el a "keleti szigetek ura" címet. Miközben készülődnek, felbukkan Loktanur, az édesanyjuk egy hatalmas batyut cipelve, és be akar kéredzkedni valamelyik kenuba. A tizenegy idősebb fiú sorra visszautasítja (félve, hogy lelassítja őket), míg végül a legkisebb, Jebro, megengedi hogy beszálljon. Az indulásnál rögtön le is maradnak, de megéri: kiderül, hogy a batyu a világ első vitorláját rejti magában. Loktanur ugyanis ráérő idejében feltalálta a vitorlázást. Anya és fia együtt felszerelik az árbocot, a keresztrudat, a köteleket meg mindent, és a vitorlással szelve a habokat hamar maguk mögött hagyják a többi versenyzőt.
Amikor beérik a legidősebb fiút, az követeli, hogy cseréljenek hajót, mert az idősebb jogán neki "jár" a vitorlás. Jebro tiltakozni akar, de az anyja jó kedélyűen átadja a hajót... csak éppen kivesz a vitorlásból egy rudad meg két kötelet. Mivel az idősebb testvérnek gőze sincs a vitorlázásról, egyszerűen körbe-körbe forog meg dülöngél, míg az öccse és az anyja kényelmesen célba érnek. Jebro lesz a keleti szigetek ura, az anyjával együtt megtanít mindenki mást is vitorlázni, és halála után belőle lesz a Fiastyúk, aminek a felemelkedése a hajózási időszak kezdetét jelenti.

Mitől feminista?

Szeretem az olyan történeteket, ahol a bátor/okos/furfangos hősnő nem fiatal lány, hanem felnőtt asszony, esetleg anya - és nem tűnik el a saját kezdeményezőkészsége, a saját kreativitása attól, hogy gyerekei születtek. Jelen esetben Loktanur nem csupán segítséget nyújt az egyik fiának, hanem saját találmánya van, amit megálmodott, megépített, és megtanult használni. A tudás az ő birtokában van, és csak annak adja át, aki tisztelettel bánik vele; a követelőző idősebb fiúnak átadja ugyan az eszközöket, de a tudást megtartja magának (és vidáman falatozva nézi a kenuból, ahogy a fia a saját kárán tanul). Loktanur ismeri a saját értékét és a saját határait; tudja, hogy a találmányát csak az érdemli meg, aki vele magával is jól bánik, és nem csak érdekből teszi.
Emellett meg persze nagyon klassz példakép is, mert mennyire menő már, hogy feltalálta a vitorlát.


Amit érdemes átgondolni

Több óceániai kultúrában a navigálás a nők feladata volt, vagy hozzájuk kötötték az egyes eszközök, navigálási módok feltalálását. A forrás-kötetekben (ld. lent) is több ilyen történet található. Érdemes behatóbban megismerkedni ezekkel.

Források

Laurence M. Carucci: From the Spaces to the Holes: Ralik-Ratak remembrances of World War II (Isla III, 1995.)
Gerald Knight: A History of the Marshall Islands (Micronitor News and Printing Co., 1999.)
Jack A. Tobin: Stories from the Marshall Islands (University of Hawaii Press, 2002.)
Anono Lieom Loeak, Veronica C. Kiluwe, Linda Crowl: Life in the Republic of the Marshall Islands (University of the South Pacific, 2004.)

Megjegyzés

Nem ez az egyetlen kultúra, amely szerint a vitorlát egy asszony találta fel. Olvastam hasonló történetet a Perzsa-öbölből is.

Elfüggönyözött világok (Népmesék nyomában a világ körül 174. - Libanon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Abu ​Jmeel's Daughter and Other Stories
Arab Folk Tales from Palestine and Lebanon
Jamal Sleem Nuweihed
Interlink Books, 2002.

A könyv 27 meséjét egy Jamal Sleem Nuweihed nevű libanoni hölgy írta le emlékezetből 83 éves korában, és a családtagjai - gyerekei, unokái, unokahúgai - fordították arabról angolra. Jamal egész életében írt - regényeket, verseket, önéletrajzot - de sohasem léphetett ki a házon kívüli irodalmi életbe, így a legtöbb műve kiadatlan maradt. A meséket gyerekkorában tanulta négy másik nőtől: egy libanoni nagynénitől, egy libanoni ismerőstől, a saját, kalandos életű török édesanyjától, és egy palesztin jövendőmondótól. A kötet előszavából megismerhetjük Jamal Sleem Nuweihed életét, a bevezetőből pedig az arab mesemondás és a könyv egyes meséinek érdekesebb részleteit. A mesékhez jegyzetek és rövid magyarázatok is tartoznak. Minden történet színes, olvasmányos, választékos nyelvezetű, és sok részletükben tükrözik egy briliáns, különleges nő vágyait és érzéseit.

Fénypontok

Kép innen

A könyv egyik, egyszerűségében legszebb meséje Amina története volt. Nyolc testvér (hét lány és egy fiú) elszökött otthontól a gonosz mostohájuk elől, és új életet kezdtek, segítve és támogatva egymást. Idővel az apjuk is elhagyta a mostohát és megkereste őket. A fiú felnőve feleségül kapta a király lányát. Különösen az tetszett ebben a mesében (a könyvmoly legkisebb testvér mellett), hogy kimondta: az apa tudott a mostoha gonoszságáról, de "nem volt lelki ereje tenni ellene."
Rummana egy elképesztően szép Hófehérke-változat volt, megspékelve olyan elemekkel, mint Aisha és Kis Szúrja Bai. A királylányt itt nem a mostohája kergette el, hanem ő maga akart kiszabadulni a palotából, és eltévedt az erdőben; három vadász a testvérévé fogadta, és évekig gondoskodtak róla. Amikor végül egy gonosz ghúl miatt meghalt és üvegkoporsóba került, a fivérei egy teve hátára tették a koporsót és útnak indították a vakvilágba. Egy herceg udvarában kötött ki, ahol a herceg édesanyja kihúzta a tövist a lány lábából, felélesztette Rummanát, és addig ápolta, míg meg nem gyógyult.
Hasonlított az egyik palesztin mesére Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya története, csak sokkal hosszabb és részletesebb volt. Az elején egy herceget néhány gonosz nő meggyőzött róla, hogy a menyasszonya undorító, mire a herceg egy távoli kertbe menekült. A menyasszonya napról napra látogatta, eltitkolva, hogy kicsoda, és szépen lassan (sok verseléssel) egymásba szerettek, míg végül a lány felfedte, kicsoda valójában. A mese második fele viszont tragikus fordulatot vett: a gonosz nők megölették a feleséget és a gyerekeket is, mire a férj hosszú gyász-folyamaton esett keresztül, elvándorolt, új életet kezdett, és végül beleszeretett egy másik hercegnőbe.

Kép innen

Hassan Al-Waqqad meséje nagyon a szívemhez nőtt (ismerek egy hasonlót, ami az új könyvemben is szerepel majd). Egy okos és talpraesett királylányt az apja dühében egy koldushoz ad feleségül, de ketten együtt új otthont teremtenek maguknak, egymásba szeretnek, és megtalálják a szerencséjüket. Egy másik mesében egy Azzam nevű fickó volt a város legjobb partija, de minden feleségétől elvált az esküvő utáni reggelen. Egy okos és talpraesett lány végül feleségül ment hozzá és kinyomozta, hogy a legényt titokban egy gonosz varázslónő zsarolja, akit hosszas kalandok után a lány és a szolgálója eltettek láb alól. A bába lánya és a rabló esetében pedig egy okos lány, megőrizve lélekjelenlétét, kibeszélte magát a veszélyből, amikor éjszaka egy rabló tört az életére.

Kapcsolatok

Megint előkerült egy "az asszonyi furfang erősebb a férfi bölcsességnél" mese, bár ez határozottan kedvesebb és barátságosabb volt, mint amiket korábban olvastam. Palesztina után megint felbukkant az a sztori is, amiben egy szegény lányt elutasít gazdag unokatestvére, ezért egy koldushoz adják feleségül - akiről a mese végén, a unokafivér nagy irigységére, kiderül hogy maga Hárún ar-Rasíd kalifa. Szintén ismert mediterrán mese volt A gazdag fiai és a szegény lányai, amelyben egy szegény lány versenyre kelt gazdag unokatestvérével, melyikük tud sikeresebb üzletet teremteni. Az okos lány meggazdagodott és egy király felesége lett, míg az unokafivér tönkretette az egész családi vállalkozást.
Az "arra használom a pénzem amire akarom" című mesében egy legény, akit eltiltottak a menyasszonyától, görög és magyar mesékhez hasonlóan egy aranyból készült állatszobor belsejében szökött be a lányhoz (ez is nagyon szép sztori volt egyébként).
A fawwal lánya egy Anait-mese volt, ahol a királyfinak mesterséget kellett tanulnia, ami végül megmentette az életét. A lány nagyszájú, éles eszű, szabadon flörtölő figura volt, egy kicsit a Bazsalikomlány-mesékre emlékeztetett a történet eleje.
Itt is voltak ismerős mesetípusok, mint például egy aranyhajú kertészbojtár (Okos Haszán), terülj-terülj asztalkám (Marzuoq a favágó), Rigócsőr király (Hajji Brumbock), Nap lánya (Abu Jmeel's daughter), Macskamenyasszony (ahol a macskabőrt nem elégették a végén, hanem kitömték arannyal), Három jótanács ("Ne árult el azt aki bízik benned"), Bazsalikomlány aki háromszor elcsábította a férjét (A szabó lánya) és Hamupipőke/Szorgos és lusta lányok is (Az aranycipő).

Hova tovább?
Szíriába!

Bölcs anyókák, bátor asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 173. - Palesztina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Speak, ​Bird, Speak Again
Palestinian Arab Folktales
Ibrahim Muhawi & Sharif Kanaana
University of California Press, 1989.

A könyvben 45 mese található. A meséket hosszú és részletes bevezető előzi meg, melyből sokat megtudunk a gyűjtésről, a mesemondó hagyományról, a mesemondás alkalmairól és formáiról. A történeteket 1978 és 1980 között gyűjtötték, és a több, mint kétszáz felvétel közül azokat válogatták ki, amik a legnépszerűbb palesztin mesetípusokat képviselik. A bevezetőből megismerhetjük a tizenhét mesemondó némelyikét (akik közül tizennégy háziasszony volt); részletes képet kapunk a palesztin nagycsaládi kultúráról és a benne rejlő rokoni viszonyokról, a társdalomról, az étkezési szokásokról, vallásról és hiedelmekről a mesék tükrében. A könyvben a történetek tematikusan vannak csoportosítva a tartalmuk szerint (egyén, társadalom, világmindenség, stb.). Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, amik könnyítik a kulturális utalások és idegen kifejezések értelmezését. A kötet végén további részletes jegyzetek találhatók valamennyi meséhez, valamint motívumindex és bibliográfia is.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből a "Hét kelesztés" című meseciklus volt, amiből sajnos csak kettő mese lett felgyűjtve. Egy furfangos öregasszony a hőse, aki, amíg vár, hogy megkeljen a kenyértésztája, minduntalan hajóra pattan, elutazik egy másik városba, és megold valamiféle (házastársi) problémát. Az egyik mesében gyereket szerzett egy gyerektelen királynénak, a másikban pedig megvédett egy asszonyt attól, hogy megverje a férje. Nagyon szívesen olvasnám a ciklus többi meséjét is...
A díjnyertes "Sumac, a *** anyádat" címre hallgató történet egy elég klassz verzió volt arra a mediterrán mesetípusra, amelyben egy lány emberevő szörnyetegnek (itt ghúlnak) születik, és a fivére próbálja meg levadászni, miután kiirtotta az egész családot. A fivérnek ebben két szelíd oroszlán segített, akiket ő nevelt fel. A mese végén váratlan fordulat volt, hogy a legény úgy fejtett meg egy találós kérdést, és gazdagodott meg, hogy a nővére lecseppent vére súgta meg neki a helyes választ. Hasonló szörnyvadászat jelent meg abban a sztoriban is, amelyben egy ghúl öregasszony minden nászéjszakán elrabolta egy királyfi feleségeit, míg végül egy okos menyasszony a férje segítségével legyőzte a varázslatot, és az őrökkel levadásztatta a ghúlokat. A transzjordániai ghúl esetében pedig anya és lánya végzett a szörnyeteggel, amíg az apa békésen szunyókált.

A bátor legény meséje az ördög három arany hajszálához hasonlított - csak éppen egyáltalán nem egy bátor legényről szólt. Igaz, emberünk elindult legyőzni egy félelmetes ghúlt, de végül annyi szerepe volt a legyőzésben, hogy elmondta a ghúl feleségének, mi járatban van, mire a ghúl felesége előzékenyen és furfangos módon végzett a szörnyeteggel. Nem ez volt az egyetlen sztori, ahol a női szereplők aktívan részt vettek a küzdelemben. Gazella meséje egy szép és különleges verzió volt arra a mesetípusra, amit sokan az orosz Halhatatlan Koscsej-ként ismerünk. Itt azonban a kiszabadított dzsinn (akit maga a hősnő győzött le párbajban és láncolt meg) nem elrabolta a feleséget, hanem kiállt vele harcolni (Gazella még oda is vetette neki, hogy "ezúttal elpusztítalak"), és amíg zajlott a párbaj, a férj ment el megkeresni a dzsinn elrejtett erejét.
Érdekes történet volt a Soqak-Boqak című mese, amelyben egy királyfival elhitették, hogy a menyasszonya ronda, ezért elmenekült az esküvő elől. A lány utánament, titokban (álnéven) megismerkedett vele, egymásba szerettek, és végül összeházasodtak.

Kapcsolatok

Nagy örömömre találtam egy verziót a szaúd-arábiai meséből, amelyikben egy asszony elmegy a föld alá, miután egy böffentés szégyenbe hozza. Itt a szegény asszony a szellentése után süllyedt a föld alá és aranyakkal tért vissza, a gazdag nővére pedig, aki utánozni próbálta, megjárta a dolgot. Nagyon mókás volt, ahogy a föld alatti világban a szellentések emberként jelentek meg.
Tunjur Tunjur meséje csak abba a mókás típusba tartozott, amelyben egy beszélő edény mindenféle dolgokat lop a tulajdonosának (aki itt ráadásul az édesanyja volt). Tatár asszony meséje érdekes keveréke volt a Nap Lányának és a Vadember lányának; a ghúl által nevelt hősnő különleges képességei segítségével bizonyította, hogy különb a férje többi feleségénél. Előkerült az a bájos közel-keleti történet is, amelyben egy tücsöklány egy egérkéhez megy feleségül, és amikor tócsába esik, az egér megmenti.

Akadtak szép számmal ismerős típusok, például egy Fehérlófia (Precious One and Worn-out One), egy Táltosfiú-mese (Félember), Állat-testvér (Cerceruska) mese (Az árvák tehene), "Anyám megölt, apám megevett" (A zöld madár), Aranyhajú gyermekek és az élet vize (A kis fülemüle), Kanári királyfi (A madarak vezére), Kalapvári kisasszony (Zsákruha), Rapunzel-Rózsa és Ibolya kombináció (Lolabe), Szorgos és lusta lányok (Csirketojások), Terülj-terülj asztalkám (Favágóval és kútban lakó dzsinnekkel), Aladdin (Maruf a cipész, akinek végül a felesége szerezte vissza a gyűrűjét), Tücsök jós (jelen esetben Veréb jós), és Hét kecskegida (három gidával, hiénával, és hiénát átváltoztató láncmesével). Voltak más láncmesék is, egy macskáról aki a farkincáját akarta visszaszerezni, és egy tetűről aki elvesztette bolha-férjét, és hisztéria-sorozatot indított az állatok között. Trágyácska meséje a mi Kis Gömböcünkhöz hasonlított, itt egy trágya-fiú falt fel mindenkit...

Hova tovább?
Libanonba!

A három kis tojás (Feminista Multikulti Népmesék 19.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Eswatini (Szváziföld)

A történet

Egy asszonyt addig bántalmazza, veri, kínozza a férje, míg egy napon elhatározza, hogy megszökik. A hátára köti a kisebbik gyerekét, kézen fogja a nagyobbikat, és elindul velük az ismeretlenbe. Egy folyó partján kis fészket találnak, benne három tojással. Az út további részében a kis tojások sugalmazzák az anyának, merre menjen, hol találjon menedéket a vadonban. Több szörnyeteggel is meg kell küzdenie, de mindegyiket sorban legyőzi, míg végül megtöri az átkot egy egész királyságon, ahol királynővé választják, megtalálja az igaz szerelmet, és boldogan él, amíg meg nem hal.


Mitől feminista?

Azért, mert lelkesen támogatok minden olyan mesét, amelyekben a bántalmazó párt nem "megjavítják" meg "kibékítik", hanem otthagyják a búbánatba. Ebben a mesében látványosan alá van húzva, hogy a férj, aki verte az asszonyt, rossz neki, és a mese megoldása az, hogy gyerekestül el kell hagyni.
Cserébe a mese azt is kiemeli, hogy a menekülés, amire az asszony vállalkozik, nagyon nehéz, és veszélyekkel teli. Olykor menedékre bukkannak, amiről kiderül, hogy ott is szörnyek élnek; máskor sűrű erdőbe keverednek, ahol már nincs más út, mint rendületlenül menni előre. Az anya végig gondoskodik a gyerekekről, eteti őket, énekel nekik, fára mászatja őket ha veszély leselkedik. Nem "önző anya", aki "szétszakította a családot" (erőszak elől menekülő nőknek nagyon gyakran a szemére vetik pocsék emberek, hogy a "gyerekek érdekében" meg kellett volna próbálnia a kapcsolatban maradni, ami nettó baromság). Itt egy bátor, jó anyát látunk, aki szó szerinti emberevő szörnyekkel küzd meg, hogy jobbá, biztonságosabbá tegye a maga és a gyerekei életét.

Az sem elhanyagolandó, hogy ezen az úton segítségre és bátorításra szorul, amit a kis tojásoktól kap meg. Ezt sokféleképpen lehet szimbolikusan értelmezni, külső és belső segítségként egyaránt. A mese végén kiderül, hogy a tojások elátkozott királyfiak voltak. Akár belső intuícióként, akár külső segítőként gondolunk rájuk, nagyon fontos kiemelni, hogy a bátor hősnőnek igenis szüksége van bátorításra, tanácsra, segítségre - ahogy a való életben is nagyon sok támogatás kell ahhoz, hogy valaki egy bántalmazó szituációból ki tudjon szakadni, pláne gyerekekkel együtt. A mese végére a hősnőből királynő lesz, aki másokon is képes segíteni. Az, hogy útközben volt segítsége, egyáltalán nem von le a hősiességre értékéből. 

Amit érdemes átgondolni

Ez egy olyan mese, ami attól függően, hogy hogyan meséli, hogyan részletezi valaki, nagyon érzékeny pontokat érinthet a hallgatóságban. Érdemes felkészülni erre, és elsősorban olyan környezetben, helyzetben mesélni, ahol a mese biztonságosan feldolgozható.

Források

E. J. Bourhill & J. B. Drake: Fairy tales from South Africa (MacMillan, 1908.)

Megjegyzés

Ez a mese meg fog jelenni hamarosan a Világszép Alapítvánnyal közös könyvemben! (Széltestvér és Napkelte: Hagyományos mesék rendhagyó családokról)