Naruto és Elsa a népmesékben, avagy hol találkozik a mesemondás a popkultúrával

Ez az egyik kedvenc témám, és idén nyáron klassz élményeim voltak vele, úgyhogy gondoltam, megér még egy blogbejegyzést. Akit behatóbban érdekel a mesemondás és a popkultúra kapcsolata, annak ajánlom az angol nyelvű blogomon futó StorySpotting sorozatot.

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor néhány gyerek megtudta, hogy együtt fogunk táborozni, rögtön benyújtották a rendelést arról, milyen meséket szeretnének majd hallani a táborban. A Világszép táborokban minden este van mese (és sokszor reggel is), ami a nap programjaihoz kapcsolódik, de a kölkök a szabadidőben - ebéd után, vacsora előtt, strandon száradás közben stb. - is szoktak személyre szóló meséket kérni. A veterán táborozók már hónapokkal előre jelezték az igényüket az őket érdeklő témákra. Két magas labdát dobtak fel nekem: "Narutós" és "Elsás" meséket szerettek volna hallani.

Egy mesemondó számára mindig jutalomjáték, ha azon keresztül tud kapcsolódni a közönségéhez, amiért rajonganak. Sokat tanulhatunk belőle, milyen történetek, karakterek foglalkoztatják a mai gyerekeket. Az pedig már a hab a tortán, ha épp közös az érdeklődés: a Naruto és az egész anime-kultúra az én gyerekkorom (fiatalkorom, na) szerves része is volt, és a Jégvarázst is nagyon szeretem.

Az elkövetkező néhány hetet lelkes kutatómunkával töltöttem. Első látásra Elsa lett volna a kisebb falat, hiszen tündérmese-feldolgozás (bár nagyon-nagyon messze áll az eredetitől). Az Andersen-féle Hókirálynőt viszont valamiért kifejezetten utálom, ezért mesélni sem szerettem volna. Helyette keresgélni kezdtem olyan történeteket, amelyek egy hóval, jéggel, téllel kapcsolatban álló, pozitív női karakterről szólnak, és így rögtön sokkal nehezebb dolgom lett. Visszanyúltam az egyik kedvencemhez, Virginal királynő középkori német legendájához, amit a Dietrich-mondakör kapcsán már feldolgoztam egyszer. Emellett nyomára bukkantam Ruth Sanderson Hókirálylány című könyvének, ami egy orosz népmese átdolgozása. Ez sem sokban hasonlít a szájhagyományhoz, cserébe hála az égnek boldog véget ér. A csodaszép képeskönyvet egy amerikai ismerős segítségével még épp időben be tudtam szerezni, így két "Elsás" mesével felkészülten indulhattam el a táborba.

Narutóval meglepően egyszerű dolgom volt. Először a kilencfarkú róka nyomán indultam el, hiszen ez már ismerős volt a japán legendákból (az új tricksteres könyvemben is felbukkannak majd). A kiskamasz korosztálynak már lehet komolyabb sztorikat is adagolni, úgyhogy kikutattam Tamamo-no-Mae legendáját, egy hírhedt rókatündérét aki több dinasztiát romba döntött az évezredek folyamán az intrikáival, mielőtt jó útra tért volna. Emellett nemrég, legnagyobb örömömre, belefutottam a hős Jiraiya nindzsa történetébe, amiből a Naruto sorozat egy az egyben átemelt több karaktert és motívumot. Nagyon izgalmas sztori, óriás békákkal, kígyódémonokkal, nagy csatákkal.

Maga a mesélés pont annyira betalált, amennyi időt töltöttem a válogatással. A kölkök már első nap kérték a nindzsás meséket, miután kiderült, hogy többüknek is szívügye a Naruto (nem tudom, most megint adják-e a tévében, vagy a Boruto generálja-e a nosztalgiát, de ez mindegy is). Jiraiya legendája nagyot szólt, jó fél órán keresztül meséltem és alaposan belemásztunk a részletekbe; néha-néha megálltunk megvitatni, mik a különbségek a szájhagyomány és az anime között, és mi az, amit ugyanúgy átvettek. Eljátszottunk a kő-papír-olló nindzsás verziójával egy kicsit - a legendában ugyanis az óriás varangy üti az óriás csigát, az óriás csiga üti az óriás kígyót, és az óriás kígyó üti az óriás varangyot. Na, most már ezt is tudjátok. A második nindzsás mesére a következő este került sor, azzal is elvoltunk jó sokáig, míg Tamamo-no-Mae végiggarázdálkodta egész Ázsiát, utána pedig fotókat nézegettünk a szikláról, ahová állítólag végül be lett zárva. Eddigre már annyira nindzsa-lázban égett a hallgatóság, hogy a tábori filmes workshopon egy komplett nindzsás filmet leforgattunk. 

Elsa ezzel ellentétben egyéni műfaj volt, egy lány kérésére készültem fel belőle. Ő is jött és kérte a mesét; kettesben ültünk a kanapén, és nagy figyelemmel hallgatta. Virginal legendája erősen férfiközpontú, de nem kell hozzá sok mesemondói szabadság, hogy a hegyek felett uralkodó királynő alakja kerüljön benne előtérbe. Nagyon élveztem újragondolni a törtnetet, pedig már régebben is sokat dolgoztam vele. A második mese még ennél is jobb helyet talált magának. A tábor végén a fotós műhelyen készült képekre licitálni lehetett mindenféle felajánlásokkal; egy klassz képért a desszertemet ajánlottam fel, a szóban forgó lány egy alkotásáért pedig a második Elsás mesét. Az utolsó napon, indulás előtt találtunk egy kis nyugis időt és helyet magunknak, ahol meghallgathatta a Hókirálylány történetét. Ez még talán jobban betalált, mint az első, és olyan dolgokat is észrevett benne, amikre én nem is gondoltam. Remek záró pillanat volt ez a tábor végére. (És a fotó is szép.)

Az ilyen alkalmak a kedvenc "fellépéseim". Bennük van minden, amit imádok a mesemondásban: a személyes kapcsolódás, a meghitt pillanatok, a lelkes hallgatóság, a hagyományos mesék, és a közös rajongás modern sztorik iránt. Már alig várom, legközelebb milyen feladatot kapok majd...

Kitsune, tanuki, és egyéb japán klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 196. - Japán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Japanese folk tales
Yanagita Kunio
Tokyo News Service, 1954.

A kötet 108 japán népmesét tartalmaz, melyeket egy országos mesegyűjtő kampány anyagából válogattak. A gyűjtés történetét a rövid bevezetőből ismerhetjük meg. Az előszó kifejezetten a gyerekeket szólítja meg, mint a mesék letéteményeseit; érthető nyelven magyarázza el, hogyan működik a szájhagyomány. A kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek az ország minden területén hasonló formában megtalálhatók, néhány kivételtől eltekintve.

Az egyes mesék címeit japánul (latin betűkkel és japán írásmóddal) is feltüntetik, és a legtöbbnél megjelölik a várost vagy régiót, ahol gyűjtötték. Az idegen kifejezésekhez, nevekhez és szokásokhoz lábjegyzetek tartoznak. A mesék témakörök szerint követik egymást; néha több hasonló is szerepel rövid füzérek formájában.  

Fénypontok

Nagyon tetszett A hegyi szellem tegeze, amely egy vak énekmondóról szólt, aki eltéved a hegyek között. Szép énekéért cserébe a hegyi szellem különböző fura, misztikus módokon gondoskodott róla, hogy ne maradjon éhesen, és megtalálja a helyes utat. Szintén tetszett, és a görög Arión legendájára emlékeztetett Kosai Osho és a tengeri teknősök esete; a jószívű pap megmentett négy hatalmas tengeri teknőst a halászoktól, és ezért azok cserébe megmentették őt, amikor kalózok támadtak a hajójára. Szintén hálás állat játszotta a főszerepet a Majom Masamune nevű kard legendájában, amelyben két jószívű hírnök megmentett egy majmot egy óriási poliptól, és az állat egy értékes kardot adott nekik cserébe. 

Szerettem a varázslatos átváltozásokról szóló történeteket, például azt, amikor egy fenyőfa lánnyá változott, és Matsuko néven indult zarándoklatra; vagy amikor egy aligátorteknős megmondta az őt foglyul ejtő halásznak, hogy másnapra úgyis ki fog szabadulni... Különlegesen szép volt az a mese, ahol egy öregember olyan csuklyát kapott, ami segített neki hallani az állatok és a növények beszédét. Felfedezett egy farönköt, ami nem tudott kiszáradni, de kinőni sem, mert az emberek mindig visszavágták - és megfigyelte, hogy éjszakánként más fák látogatóba jártak hozzá, hogy vigasztalják. 

Sok mesében bukkantak fel sárkányok. Az egyikben egy szamurájt hívott el a tengeri sárkánykirály, hogy íjásztudományával segítsen legyőzni egy gonosz óriáskígyót - cserébe pedig harangot adományozott neki a templomához. Természetesen nem létezik japán mesegyűjtemény különféle szellemek és démonok nélkül, akik közül bőven akadt ebben a könyvben is. Yama-haha egy halandó asszonynak álcázott démon, akinek a haja alatt, a feje hátulján is van egy szája, és gyanútlan férje kalandos úton tudott csak megszabadulni tőle (néhány tavaszi virág segítségével). 

Szintén benne volt a gyűjteményben a bájos és klasszikus Dzsizó-szobrocskák legendája az újévi kalapokkal, és volt egy változat a Rizsgombóc történetére is (ez az egyik könyvemben is szerepel), csak itt nem anyóka, hanem apóka merészkedett az alvilági démonok közé egy rizsgombóc nyomában - és utána egy irigy szomszédja is, aki megjárta. Többévi keresgélés után itt végre megtaláltam azt a mesét, ahol egy emberfelettien erős lány, Oiko, képez ki egy birkózót a versenyére; ez képeskönyv formájában híres, de a népmesei változatot nem leltem sehol...

Megható volt az öregember története, aki egy tavaszi mezőn véletlenül egy fiatal lány csontvázába botlott, és segített a lány szellemének megtalálni a családját és az örök békét.

Kapcsolatok

A majom, a macska és a patkány története az Aladdin-féle varázsgyűrű mesékre emlékeztetett, míg A majomvőlegény Szépség és szörnyetegnek indult... amíg a majomnak elígért lány bele nem lökte a "vőlegényt" egy folyóba. Akadt Hamupipőke (Komebukuro és Awabukuro) is, amiben tetszett, hogy a szegény lánynak a barátai segítettek elvégezni a mostoha által rábízott feladatot. Előkerült megint az a történet, amelyben valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbakra cserél (egy szalmaszállal indult a sztori), valamint akadt több klasszikus "eladott álom" mese, alvó emberek szájából kirepülő szitakötőkkel. A "tündérek ajándéka" történet itt két öregemberrel játszódott le, akik közül az egyikre arany, a másikra szurok hullott; illetve két pappal, akik démonokkal táncoltak éjszaka. Míg az egyiknek elvették a kelést az arcáról a démonok, addig a másodiknak megduplázták. Akadt egy híresen erős birkózó is, aki Toldi módjára ekerúddal (és a hozzá kötött lóval) mutatta meg valakinek az útirányt.

A trickster-történetek között sok volt az ismerős. A "farokkal halászás" trükköt egy medve játszotta el szegény majommal, és azóta is rövid a majmok farka. Szerepelt az egyik legismertebb japán mese, A majom mája is, melyben egy furfangos majom szabadult meg a Sárkánykirály víz alatti palotájából azzal, hogy otthon hagyta a máját (amit egy terhes királyné meg akart enni). A szökésért a medúzát okolták (aki elszólta magát), és büntetésből megfosztották minden csontjától. 

Az állatok közötti versenyfutás a borz és a sárcsiga között zajlott le, az utóbbi javára. Volt egy mókásabb változata is, melyben egy majom és egy ökörbéka futottak versenyt egy domboldalon leguruló edény süteményért. A majom gyorsabb volt, de nem vette észre, hogy a sütemény kiesett az edényből, így azt a béka fogyasztotta el. Előkerült az a sztori is, ahol egy csomó ember egymásnak passzolgatott egy hullát, mint az Ezeregyéjszakában, egy Okos Yasohachi nevű trickster segítségével.

Természetesen szerepelt a gyűjteményben több kitsune (rókatündér) és tanuki (nyestkutya, bár az angol szövegben hibásan borznak fordították) mese is. Nagyon tetszett például az, amelyben egy Kongo-in nevű pap viccből megijesztett egy rókát - aki úgy állt rajta bosszút, hogy elhitette a többi pappal, hogy Kongo-in maga kitsune. Egy másik sztoriban emberünk annyira biztos volt benne, hogy őt sose fogják a rókák átverni... hogy a rókák ezt használták ki az átveréséhez, és mire észbe kapott, papi fogadalmat tett, és a haját is leborotválták. Bájos volt a sztori, amelyben egy kezdő róka szamurájnak próbálta álcázni magát, de az arca szőrös maradt - később pedig együtt nevetett az emberekkel a ballépésen. Mókás volt az a történet is, melyben két tanuki versenyzett egymással, ki tud jobb illúziót alkotni - és egyikük egy valódi díszmenetet nézett illúziónak. 

Hova tovább?

Észak-Koreába!

MythOff Budapest: Bestiárium

Eljött az ősz, és vele egy újabb budapesti Mítoszok Csatája! Immár megszokott helyünkön, a Premier Kultcaféban gyűltünk össze, hogy mítoszokat meséljünk élőszóban felnőtteknek (bár ezúttal a közönségben ült három nagyon lelkes gyerek is, szülői felügyelet és beleegyezés mellett). Az est a Bestiárium címet viselte, mely mindenféle mitikus és létező lényekről szóló történeteket foglalt magába. A téma nem csak minket hozott lázba: ismét több, mint hetven csodálatos hallgató ült a közönség soraiban.

Az est, Nagy Enikő kiváló hoppmesteri tevékenységének köszönhetően, az alábbi rend szerint zajlott:

Első kör: Bestiák a családfán
Ebben a körben olyan történetek szerepeltek, amelyekben a természetfeletti lények a család részét alkották. Elsőként Varga-Fogarasi Szilvia mesélt, aki újdonsült anyaként tért vissza a MythOff csapatba némi szünet után; a görög mitológia teremtéstörténetét hozta el nekünk titánokkal, erünniszekkel, mindenféle egyéb mitikus szörnyalakkal. A másik sarokban a japán mitológia foglalt helyet, Hajós Erika előadásában, aki egy vadász és egy rókatündér bús, természetfeletti szerelméről mesélt.
A szavazókérdés: Melyik mítosz alapján alapítanál szívesebben zenekart?
A győztes: A japán mitológia, és a Rókabunda-bűz nevű punk zenekar

Második kör: Női bestiák
Ebben a körben két olyan történet került párba, amelyben nők változtak át - ráadásul mindkettő a görög mitológiából. Klitsie-Szabad Boglárka Medúsza történetét mesélte el nekünk kiváló humorral és szédületes tempóban, Bumberák Maja pedig Arakhné mítoszát adta elő lírai, csodaszép szavakkal. Jó volt kettejüket egy körben, egymás mellett látni.
A szavazókérdés: Mit vállalnál el inkább, Medúsza legyőzését, vagy egy versenyt Athéné ellen?
A győztes: Mindenki Medúszával küzdene meg inkább

Harmadik kör: Bestiák a vadonban
Az utolsó körben olyan történeteket meséltünk, melyekben az emberek léptek át az állatok világába. Elsőként én kerültem sorra; egy Salamon-szigeteki mítoszt meséltem egyik kedvenc mitikus lényemről, a Bungurungururól (az előadást itt meg is nézhetitek a YouTubeon). A kört Stenszky Cecília zárta, aki pedig egy hanti mítoszt hozott egy medveként újjászületett asszonyról, és a Medve csillagkép születéséről.
A szavazókérdés: Mit ültetnél a kertedbe inkább, Salamon-szigeteki páfrányt vagy hanti cirbolyafenyőt?
A győztes: Salamon-szigetek

A győztes mítoszok mesélői kézzel festett bögréket kaptak Enikőtől - mindegyik bögrén más és más mitikus lény volt látható. A negyedik bögrét kisorsoltuk a közönség tagjai között. És a jó hír: Már azt is tudjuk, mikor lesz a következő MythOff! Írjátok be február 12-ét a naptárba, szerelmes mítoszokat fogunk mesélni :)

Szobrok és kalapok (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Nagyon népszerű japán újévi legenda, melyben egy szegény öregember kalapokat helyez az út mentén álló Dzsizó-szobrok fejére, hogy megóvja őket a hótól - a hat kicsi szobor pedig bőségesen meghálálja a kedvességét.

Dzsizó szobrocskák a kamakurai Haszedera templomból

Mi fán terem?

Japán buddhista legenda, mely nyomtatott formában és online is rengeteg változatban, fordításban megtalálható. Én először képeskönyvként találkoztam vele, de az adventi gyűjteményen dolgozva jó néhány egyéb forrását is megtaláltam, angol és magyar nyelven egyaránt. Jizo (Dzsizó) bódhiszattva nagyon népszerű figura a japán buddhista hagyományban, óvó-védő szerepe van, többek között a gyermekek védelmezője is (magyarul itt, angolul pedig itt olvashattok róla bővebben). Szobrait gyakran kalapocskákkal, sálakkal díszítik.

Hab a tortán

A történet a régi japán kalendárium szerinti Holdújévhez kapcsolódik (ami 2018-ban például február 16-ra fog esni). A japán újévről itt olvashattok bővebben. A mesében szereplő mocsi fordításával kissé bajban voltam, mert több helyen is rizslepénynek fordítják, bár tulajdonképpen rizs alapú édességekről van szó (ezekről itt olvashattok bővebben).

Aki meséli, járjon utána!

Magyarul:
Duró Győző: Bűbájosok versengése - Japán népmesék (Múzsák, 1990.)

Angolul:
Hats for Jizo
Tell me a Story: Statues in Straw Hats
Kasajizou
The Story of Kasa Jizo

MythOff Budapest 2017 - A csillagokat is lemeséltük az égről

Természetesen idén sem múlhat el nyár Mítoszok Csatája nélkül! Szilvi ötlete volt, hogy az augusztusi teljes napfogyatkozás tiszteletére napos, holdas, csillagos történetekkel készüljünk az idei első mitikus mesélésre. Jó ötlet volt, mindenkinek tetszett. És lőn.

Mivel a tavalyi helyszínt megint csak kinőttük, a kísérletezés szellemében idén ismét váltottunk: az RS9 színház fogadott be bennünket, melynek közel 100 férőhelyét becsülettel meg is töltöttük (ez úton is kalapot emelünk lelkes, és egyre gyarapodó közönségünk előtt!). A hoppmester ezúttal Varga-Fogarasi Szilvia, az esemény ötletgazdája volt, aki a járulékos elemeket - zene, díjak, és némi tűzijáték - is szolgáltatta az esthez.
A mesemondó körök ezúttal a következőképp alakultak:

(Újdonság: A nevekre kattintva a videókat is megnézhetitek!)

Első kör: Az éjszakai ég fényei

Lovranits Júlia nyitotta meg az estét egy fülöp-szigeteki mítosszal a Hold keletkezéséről, melyben a Nap magának követelt feleségül egy lányt, aki a népéért feláldozva magát apja kérése ellenére az égbe emelkedett, és Holddá vált.
(A történetet ebben a könyvben találjátok magyarul)

Ezt követte Hajós Erika súlyos, ám szépséges görög mítosza Kallisztóról, Zeusz erőszakosságáról, Héra bosszújáról, és a Nagymedve és Kismedve csillagképek keletkezéséről. Külön tetszett, hogy a "szerelem" cinikus módon jelent meg az ő előadásában; valljuk be, Zeusz nem túl romantikus hős ebben a sztoriban. Sőt. (Részletes forrásokat - angolul - itt találtok a mítoszhoz)
A kérdés: Ha Héra vadászni indulna, és prédáját a jószívű Sulamyn védené, melyikük kerülne ki az összetűzésből győztesen?
A győztes: Görögország

Második kör: Mítoszok napkeletről

Ebben a körben napokról szóló mítoszokat hallhattunk.
Bumberák Maja a japán Amateraszu elrejtőzését és visszatérését mesélte el - egy szépséges mítoszt arról, hogyan bújt el szégyenében és félelmében a napistennő, miután a fivére bántalmazta, és hogyan csalta megint elő az öröm istennője egy tükör és némi mulatság segítségével.
(A mítoszról információkat itt, itt, itt, és itt találhattok)

Őt követte Gregus László, aki Kínából hozta el Yi és a tíz nap legendáját, melyben a mennyei íjász lelőtt kilenc napot az égről, hogy ne perzseljék fel a földet - végül mégis megbüntették a tettéért.
(A történetet többek között ebben a könyvben találjátok, és itt blogoltam róla részletesebben angolul)
A kérdés: Ha be kéne világítani egy mesemondó rendezvényt, mit választanál inkább, Amateraszu tükrét, vagy a tíz nap hintóját?
A győztes: Japán

Harmadik kör: Vakszerencsecsillag

Ez a kör úgy született, hogy mindkét mesemondó egy kulturális régiót húzott ki egy kalapból, és onnan kellett napos, holdas, avagy csillagos mítoszt választania.

Én szépen belehúztam Dél-Afrikába, és hosszas keresgélés után bukkantam rá egy történetre, ami nem csak illett a témához, de nagyon szépséges is: A Nap és a Szélmadár című khoikhoi (elavult nevén hottentotta) mítoszról van szó, melyben a Nap és a Szél versengenek egy lány szerelméért, aki nagyon szereti a színeket. Tetszett, hogy a történetben mind a Nap, mind pedig a Szél színeket varázsolt a pusztaságba a lány kedvéért.
(Videó a mesélésről itt, eredeti forrás itt, képeskönyv itt)

A sor végül Nagy Enikő zárta, aki a hindu mitológiából hozott magával két, a Marsról és a Fiastyúkról szóló rövidebb mítoszt. Megtudtuk, hogyan született meg Kártikéja, a háború istene, a Fiastyúk hat csillagának darabjaiból, akik maguk szikrákból jöttek létre.
(Róla bővebben itt olvashattok)
A kérdés: Ha divatot szeretnénk teremteni, a dél-afrikai mese színvilága, vagy a hindu mítoszok vagány szikrái lennének-e jobb vizuális inspiráció?
A győztes: A khoikhoi mitológia

Összességében megint nagyon remek program született a témából és a változatos mitológiákból. A közönség lelkes volt, figyelmes, és gondosan szavazott is a győztesekre - ez úton is köszönjük! A rendezvény barátságos, oldott hangulatban telt, és a Mítoszok Csatája hagyományai szerint ismét az előbbi, és nem az utóbbi félen volt a hagsúly.

Hamarosan ismét jelentkezünk!