A kevély király (Feminista Multikulti Népmesék 5.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Az alábbi mese a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz (CW: bántalmazás). 
Ígérem, a jövő héttől lesznek jó fej férfiak is a mesékben :)

Származási hely: Mahakoshal, India 

A történet

Kép ebből a filmből

Egy gőgös rádzsa minden este, amikor hazatér a feleségéhez, megköveteli tőle, hogy tartsa fel az orrkarikáját, ő pedig áthajít egy lándzsát a karikán olyan erővel, hogy a föld is belerendül - majd fennhangon megkérdezi, van-e nála hatalmasabb uralkodó. A felesége mindig azt feleli, hogy nincsen. A palota egyik kertészlánya megfigyeli ezt a rituálét, és megsajnálja a királynét. Titokban tanácsot ad neki: amikor a férje legközelebb az erejét fitogtatja, felelje rá azt, hogy "én nem ismerek nálad hatalmasabbat, de van sok csillag az égen, és a föld mégis hatalmasabb."
A királyné így is tesz. A feleletet hallva a rádzsa azt hiszi, létezik nála hatalmasabb uralkodó, és a felesége könyörgése ellenére azonnal el is indul, hogy megtalálja és megölje. Nyolc nap vándorlás után a ráksaszák országába téved, ahol a szörny-király éppen fekete sziklákat szánt fel tigrisek vontatta kobra-ekével. A rádzsának rögtön inába száll a bátorsága, és alig bír hanyatt-homlok visszamenekülni a ráksaszákkal a nyomában a saját palotájába, ahol a felesége elé borul, könyörögve, hogy mentse meg. A királyné és az udvarhölgyei erre gyorsan leölnek egy kecskét, bepólyálják a királyt, mindent összevéreznek, és úgy tesznek, mintha a királyné most szült volna (még odateszik a kecske gyomrát is méhlepénynek). A ráksasza beront, és megdöbbenve látja, hogy a királyné egy óriási, bajuszos csecsemőt dajkál. "Az apja elment ráksaszát fogni neki, mert éhes szegény", mondja a királyné, mire a szörnyeteg elmenekül.
A király kevélysége elszáll, mivel "a felesége az anyja lett."

Mitől feminista?

Nna, kezdjük talán az elején. A mesében szereplő királyné bizonyítja a bátorságát és talpraesettségét azzal, hogy megmenti a férje életét. Ez azonban csak egy nagyon kicsike szelete annak, amiért szerintem ez a történet különösen érdekes a sorozatunk számára. Folytatva a múlt heti eszmefuttatást megint csak olyan téma kerül elő, amivel a feministák sokat foglalkoznak: a családon belüli bántalmazás.
Először is, a pozitív üzenet: a királynénak egy kívülálló személy segít megtörni a folyamatos behódolás rutinját. Ez a kívülálló ráadásul egy másik nő (a kertészlány) aki észreveszi, hogy baj van, megsajnálja a királynét, és nem csak lelkileg támogatja, hanem konkrét segítséget ajánl fel arra, hogyan törhetné meg a helyzetet (annak ellenére, hogy ő maga is fél a királytól). A hagyományos mesékben ritka a női barátság, és ebben a témában különösen fontos és példaértékű, hogy itt a bántalmazott nő egy másik nőtől kap segítséget.

A mese kezdete erős, szimbolikus formában jeleníti meg a folyamatos bántalmazást. Az orrkarikán (mint a nőiség jelképén és a királyné testéhez tartozó, intim tulajdonán) erővel átdobott lándzsa már önmagában nagyon kifejező, és ehhez jön még a kérkedés, ami egy az egyben összefoglalja a bántalmazó hozzáállást: "Van-e nálam hatalmasabb?" Az egész rítus csak azért van, hogy a rádzsa előtt minden este behódoljon a felesége, és minden este megerősítse, hogy igen, ő a leghatalmasabb. Az egóját kell simogatni, hogy legyőzhetetlennek érezze magát, és ezt az igényét egy nála gyengébb, védtelen valakin, a feleségén tölti ki. A bántalmazás a hatalomról és a kontrollról szól. Abban a pillanatban, hogy felmerül egy nála erősebb személy gondolata, a rádzsa elveszti az eszét, és gyilkos szándékkal indul megkeresni az illetőt. Amikor azonban szembesül vele, hogy az illető - a ráksasza - tényleg erősebb nála, esze ágában sincs megfelelni a kihívásnak, vagy szembeszállni a szörnyeteggel, ahogy egy igazi mesehős tenné. Mivel az ő önbizalma a nálánál gyengébbek behódolására épül, egyáltalán nincs felkészülve rá, hogy valódi erővel nézzen szembe.
A király rémületében oda menekül, ahonnan az egósimogatást is várta: szó szerint a felesége szoknyája mögé, követelve, hogy mentse meg őt. A felesége, bár simán oda is dobhatná a férjét a szörnyetegnek, úgy dönt, megmutatja, hogy ő viszont képes szembenézni a félelmével. A többi nő, az udvarhölgyei segítségével (megint csak van női támogatás és közösség) hipp-hopp elhárítja a fenyegető veszélyt, ráadásul ízig-vérig (heh) asszonyi módon, a szülés rítusának hiperrealista rekonstruálásával. A rádzsa kevélysége megtörik. Nemcsak a gyengének tartott felesége mentette meg az életét, hanem ráadásul tette ezt extra megalázó módon. A bepólyálás pont ott sérti meg az uralkodót, ahol fáj neki: az egójánál, megmutatva, hogy ő valójában nem rettenetes harcos, hanem egy vinnyogó kisgyerek. Az erőszakos, bántalmazó karakterek belül sohasem erősek vagy hősiesek. Ahol a nő vagy lábtörlő, vagy anyuka, ott sohasem lesz boldog egy házasság.

Amit érdemes átgondolni

Jó kérdés, hogy ennek a mesének az esetében hogy nézne ki a "happy end." Hagyományos társadalmakban a feleség nem hagyhatta csak úgy el a férjét, pláne ha királyné volt, a modern hallgatóság számára viszont kérdéses lehet, hogy ezek után megváltozott-e a király, és pozitív példa-e, ha a felesége nem hagyja faképnél, hogy pácolódjon a saját sértett egójában. Egy megalázó húzással általában nem lehet bántalmazó mentalitást gyógyítani, sőt. Kommentben várom a lehetséges megoldásokat.

Források

Verrier Elwin: Folk-tales of Mahakoshal (Oxford University Press, 1944.)

Megjegyzés

Egy csomó ideig úgy képzeltem, hogy a királyné nem veszi ki az orrkarikát az orrából, de a szöveg ebből a szempontból nem egyértelmű. Így is, úgy is elég gáz a dolog.

Feminista Magyar Népmesék 40. - A férfi bába

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harminckilenc mese itt olvasható.

Mivel az utóbbi két hetet ellébecoltam, most ismét meserészlettel, és nem teljes mesével jelentkezem. Van benne mit elemezni... 

A vénasszony, akire a király ráunt

A történet

Kép: Arthur Rackham

Egy öregasszony a királynak dolgozik (tyúkokra, pulykákra vigyáz), míg egy nap a király rá nem un, közli, hogy túl öreg, és a szolgáival kiviteti az erdőbe, hogy hagyják magára, hadd pusztuljon ott. Az anyóka életét egy szarvastehén menti meg, amely nap nap után felbukkan, hogy tejet adjon neki. Az anyóka így a szarvassal kettesben éldegél, míg egy nap véletlenül le nem nyel egy borsszemet, amitől (nyolcvanas évei derekán enyhén váratlanul) teherbe esik. Amikor eljön a szülés ideje, a szegény asszony egymagában óbégat egy fa odvában, nincs, aki segítsen neki. Arra jár egy koldus, aki a hangokat hallva benéz az odúba, és felajánlja a segítségét. A párbeszéd a következőképp zajlik:

- Ki maga?

- Én egy kéregető vagyok, de hallom, hogy bajba vagy, mert óbégatol, nagy kianidat veszek észre!

- Hát maga, ha férfi, ugysem tud rajtam segiteni, hiszen én a szülésnél vagyok, nekem szülészné kellene!

- Ne törődj te avval, jó vénasszony, hát éngem az isten küldött hozzád, hogy segitsek én terajtad! Ne törődj semmivel, hát mondd el, hogy mi a bajod? Megkenegetem én a hasad, ha keresztbe van a gyermek, helyre fogom tenni!

Meg is születik a kisfiú annak rendje s módja szerint. A koldus odaadja a ruhákat, amiket alamizsnaként kapott a városban, és azokkal törlik meg (!), pólyázzák be az újszülöttet. Még keresztapának is felkínálkozik, és nevet ad a fiúnak. 

Mitől feminista?

Ne mondja senki, hogy a feministák csak a nőket érintő sztereotípiákkal foglalkoznak.

Filmekből, elsősorban vígjátékokból ismerős helyzet: Terhes nőnek hirtelen és váratlanul, a lehető legrosszabb pillanatban elfolyik a magzatvize, és megindul a szülés. A környéken található összes hímnemű egyén, élükön a leendő apával, pánikrohamot kap, és fel-alá rohangál, mint Hupikék Törpikék tűzoltáskor. Közkedvelt vicc az is, hogy a szülőszobában elsősorban az ifjú apa fog elájulni, és pont ezért még ma is úgy tartják, hogy apukának semmi keresnivalója a vajúdás körül. Szexista pont az i tetején, hogy rengeteg nőt beijeszt a populáris média, hogy ha apuka látja, hogyan préselik ki szerelmük gyümölcsét magukból, soha többé nem akar majd lefeküdni velük.

Az ilyen és ehhez hasonló hülyeségek azért terjednek futótűzként, mert sok helyen még mindig ciki a fiúkat a női anatómia rejtelmeivel "terhelni." Nem egy helyről hallottam, hogy a lányok kaptak felvilágosítást a fiúk "működéséről", de fordítva nem; szülni pedig filmekben is csak illedelmesen, háton fekve, betakargatva lehet, hogy két kiloccsanó agyvelő között senkinek se menjen el az étvágya. Így születnek az olyan díszpintyek, mint például a héten elhíresült brit "férfijogi aktivista", aki szerint a nőknek nem kéne tampon, ha nem akarnának önkényesen vért pisilni.

Biza.

Mindezt figyelembe véve különösen jó látni, hogy a mesében egy random arrajáró férfi nem csak hogy nem ájul el (se az anyókától, se a szüléstől), hanem ráadásul teljesen magától értetődően ajánlja fel, hogy segít, és még tudja is, mit kell csinálni. A mese egyáltalán nem körülötte forog; mintegy mellékesen bukkan csak fel, eligazítja a helyzetet, megnyugtatja a vajúdó anyát, segít ellátni az újszülöttet, majd továbbáll. Mivel népmesékben nem gyakran találkozni férfi bábával, avagy bábáskodó férfival, örültem, hogy találtam ilyet is.

Amit érdemes átgondolni

A mese többi része furán billeg a szexizmus és a feminizmus határmezsgyéjén. Amint felnő, az anyóka fia átveszi kettejük felett az uralmat, palotát épít, kincseket nyer, királykisasszonyt vesz feleségül. Közben az anyókát megkörnyékezi egy jóképű özvegyember, aki nem más, mint egy sárkány álruhában. Az anyóka, aki nem szokta meg a gazdag létet (nagyon realisztikusak azok a jelenetek, ahol a fia tanítja, hogyan kell ételt-italt kérni a szolgálóktól), a fia elé áll, és közli, hogy férjhez akar menni, mert nincs, akivel "szóllakozzon." A fiú erre persze teljesen megbotránkozik, felhánytorgatja az anyjának, hogy túl öreg ő már a szexhez meg a házassághoz, és különben is mit képzel, hogy a saját fiának ki sem kérte a véleményét. Ezzel a nem túl kedves reakicóval aztán elküldi az anyját, hogy a szeme elé ne kerüljön többé, férjestül (sőt, hirtelen felindulásból levágja a szarvastehenet is). A sárkány végül ráveszi az anyókát, hogy ketten együtt tegyék el a fiút láb alól, ami sikerül is - majd sárkányunk dolga végeztével visszamegy a saját sárkány-feleségéhez.

A mese tehát (sőt, az egész "hűtlen anya" mesetípus) enyhén szólva nem feminista, ami a mondandóját illeti. El tudom képzelni viszont, hogy lehetne úgy mesélni, hogy teljesen más színezetet öltsön: Öreg korában szerelmes anya, uralkodni vágyó, követelőző fiúgyerek, stb. Akit érdekel, játszadozzon el vele. Kíváncsi lennék. 

Forrás

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Mesélte: Ámi Lajos, 1958 decemberében

A mese az AaTh 315 (A Hűtlen Anya / The Treacherous Sister) mesetípusba sorolható.

Megjegyzés

Tudom, hogy már megint Ámi Lajos. Mit csináljak, sok klassz meséje volt az öregnek...

Feminista Magyar Népmesék 14. - Asszonyok a tatárok ellen

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizenhárom mese itt olvasható.

A mai bejegyzés rendhagyó módon nem egy mesével vagy mesetípussal, hanem egy mondakörrel foglalkozik.

Asszonyok a tatárok ellen

Források:

Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág II. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988).

Jókai M.: Jókai Mór válogatott versei (online a MEK honlapján).

Orbán B.: A székelyföld leírása II. (Panda és Frohna, 1868).

Tatár S.: Egy gyergyói monda a tatárokról. Kultúra, nemzet, identitás: A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások (Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2011). 

Tatárdomb Gyergyóban

A történet:

A magyar nyelvű hagyományban, főként Erdély területén, több monda is szól bátor asszonyokról, akik szembeszálltak a tatárokkal saját otthonuk, életük, és szeretteik védelmében. Egy népmesei történetet már láttunk korábban Béla kisasszony személyében; ma néhány mondai alakra hívom fel a figyelmet.

Benedek Elek egy gyergyói mondát közöl "A táltos asszony" címmel, amelyben egy Bánkiné nevű hölgy nem csak megjövendöli a tatárjárást, de azt is megmondja a falubelieknek, hogyan vészeljék át csellel - a mezőn hagyott kévékre felteszik a kalapjaikat, és a tatárok azt hiszik, hatalmas sereggel állnak szemben. Bánkiné szelleme visszatér fekete lovon a sírból, hogy megjövendölje a győzelmet a székelyeknek.

Orbán Balázs közöl több hagyományt is az 1658-as tatár betöréssel kapcsolatban, amelyekben asszonyok szerepelnek hősként. Kiemelkedik közülük Puskás Kalári (Klára) legendája, aki - mivel a férfiak épp máshol harcoltak - terhesen vonult hadba egy felkapott nyárssal (más forrás szerint mángorlórúddal), hét tatárt megölt, majd hazaérkezve hármasikreknek adott életet. Ezt a történetet egyébként még maga Jókai is megénekelte egy erősen sántító, ám nagyon bájos hőskölteményben. A kedvenc részem:

"Engem ugyan nem küld kelmed a kuczkóba.
Hogy én otthon nyugton addig tollat foszszak,
Mig szegény urammal vívnak a gonoszszak.

Az állapotommal senki se törődjék;
Ott is ott leszek én, ha megjön a vendég!
Ne fogja azt senki a székely anyára,
Hogy ijedtében szül fiat a világra!"

Olyan monda is előfordul, ahol a hősnő éjszaka lámpásokkal kelti egy nagyobb sereg látszatát, és így ijeszti el a tatárokat. 

Tatár Sarolta (ez mennyire zseniális kutató-név már ehhez a cikkhez) közöl egy tanulmányt az erdélyi török kori tatár betöréssel kapcsolatos mondákról. Puskás Kalári mellett megemlít több hasonló változatot is tatárt gyilkoló és ikreket potyogtató hősnőkről. Szintén ő közöl egy mondát Barabás Kláráról, aki egy molnár felesége volt, és terhesen a malomban meghúzódva várta be a tatárokat. Amikor beléptek, paprikás étellel megvakította őket (hungarikum overkill), és hatot legyilkolt, a hetediket pedig tőrbe csalta és úgy végzett vele. Majd megszülte az ikreit, mintha mi sem történt volna. 

Mitől feminista?

Azon kívül, hogy terhes nők védelmezik a hazát paprikával, fondorlattal, és mángorlórúddal?...

Íme, néhány további elgondolkodtató tény:

1. A győzelem utáni ikerszülésnek párhuzamát találjuk Macha mondájában az íreknél (mondjuk ott versenyt futott a hölgy, és istennő volt, de nyilván a székely asszonyok dögösebbek)

2. A lámpásokkal/fáklyákkal becsapott sereg motívumát olyan híres hadvezérek mondái között találjuk meg, mint például Hannibál. 

3. A halála után visszatérő, győzelemre segítő hős figurája olyan neves alakokat idéz, mint Csaba királyfi, vagy az alvó lovagok mondája. Bánkiné ilyen illusztris társaságban is bőven megállja a helyét.

4. A táltos asszony története üdítő színfolt a sok negatív javasasszony- és boszorkány-ábrázolás között - ahelyett, hogy gyanakodva tekintenének rá, nem csak hisznek neki, de becsben is tartják. (Persze amikor jönnek a tatárok, rögtön hasznos, ha kéznél van egy)

5. Maga az éjfekete lovon vágtató, jövendőt mondó táltos asszony elég erős, inspiráló gondolat. 

6. A terhes nők sokszor gyengének, esetlennek, vagy tehetetlennek vannak ábrázolva - ám ez hagyományos értelemben korántsem volt/van így. Egyszer régebben írtam egy bejegyzést aktív terhes nőket felvonultató történetekről, itt található. Persze az megkérdőjelezhető, mennyire reális, hogy hármasikrekkel vajúdva hét tatárt le tudjon gyilkolni az ember - de reprezentáció szempontjából mindenképpen felemelő és élvezetes sztori. 

(Sohase dühíts fel egy terhes nőt)

Amit érdemes átgondolni

Ha mondaként akarja mesélni az ember, érdemes belemerülni a történelmi háttérbe is. Én csak egy kicsit kóstoltam bele kutakodás közben, de nagyon érdekes volt.

Megjegyzés

Ebből kéne filmet készíteni...

Várandós nők a világ meséiben

Egy beszélgetés kapcsán merült fel a téma, hogy megjelenik-e maga a terhesség a világ meséiben és mítoszaiban. Ha már válaszoltam a kérdésre, gondoltam, kipostolom ide is. Direkt nem foglalkozom most a teherbe esés és a szülés eseményeivel, ezekből úgyis van rengeteg...

Rapunzel
Az egyik legkézenfekvőbb, ha a Grimm verzóban gondolkodunk, kétszer is foglalkozik a terhesség kérdésével. Először is, Rapunzelt pont azért ígérik oda a boszorkánynak, mert az édesanyja várandós korában kívánós volt, és folyton olyasmit akart enni, ami a boszorokány kertjében nőtt. Másodszor, az eredeti Rapunzel verzióban (a korábbi Grimm) a királyfi teherbe ejti Rapunzelt, aki nem tudja, mi történik vele, és a boszorkánytól kérdezi meg, miért szorítja a szoknya. Ezek után terhesen bolyong az erdőben, amíg a királyfi rá nem talál.

Sámuel
Lengyel zsidó népmese, aminek legalább a fele arról szól, mi történik a gyerekkel, amíg az anyja méhében van (ők úgy gondolják, hogy egy Laila nevű angyal felolvas neki egy kis lámpa fényénél, amíg meg nem születik :)

Aszo és Anansze
Ashante (afrikai) népmese, ahol a teherbe ejtett lány besétál a faluba, ahol a 'tettes' épp tetőt javít, és amikor az úriember meglátja, megdöbbenésében leesik a tetőről... erre persze azt mondják, a lány boszorkány, mert biztosan szemmel verte, a terhes nők erre képesek. :) Mivel Anansze az afrikai mesevilág legnagyobb trickstere, ez külön aranyos sztori :)

Macha átka
Ír legenda, egy ikrekkel várandós tündérasszonynak kell a férje ostobasága miatt versenyt futni a király versenylovaival. Utána bosszúból megátkozza a tartomány harcosait, hogy minden csata előtt három napot feküdjenek szülési fájdalmakban... rock and roll :)

Maleh utazása
Kínai mese, ahol ellopják a napot, és az embereknek dönteni kell, kit küldenek a felkutatására. Végül egy várandós asszony vállalkozik, és útnak is indul, azt remélve, ha ő nem ér célba életében, majd a fia folytatja az utat....

Zál és Rúdábé
Perzsa legenda. Zál, a nagy hős egy mitikus madár fiaként nevelkedik, mert az édesapja kitagadja. Amikor sokkal később a felesége, Rúdábé várandós, és beteg lesz, Zál megesküszik, hogy ő nem hagyja magára a fiát, ahogyan az apja tette vele, és segítségül hívja a Szenmurg madarat, hogy együtt segítség világra a gyereket, aki nem más, mint Rusztem, Perzsia egyik legnagyobb mitikus hőse.
(Zál és Rúdábé egyébként a Rapunzel történet egyik első verziója)

Tamlin
A skót ballada főhősnője teherbe esik egy lovagtól, akit a tündérek tartanak fogságban. Hogy visszaszerezhesse a szerelmét, próbákat kell kiállnia, többek között azt is, hogy a karjaban kell tartania Tamlint, és nem szabad elengednie, akármivé változtatják is a tündérek.

El nem mondott történet
Indiai népmese, ami egy öregasszonyról szól, akinek van egy csodálatos története, de senki sem akarja meghallgatni. Végül egy alvó terhes nő méhében növekvő gyermeknek mondja el a mesét, és a gyerek különleges, mesés tulajdonságokkal jön a világra, mert ő volt az egyetlen, aki odafigyelt.

Ámor és Psziché
Psziché, miután elszakították a férjétől, Ámortól, úgy állja ki a féltékeny Aphrodité által kiszabott próbákat, hogy közben várandós Hédonéval, a kettejük kislányával.

Kalevala
A finn termetésmítosz elején egy nagyon szép rész szól a világot létrehozó istennő, Ilmatar terhességéről.