2025 a jó könyvek éve volt!

Közeleg az év vége, közelegnek a szokásos év végi összefoglalók. Kezdve az olvasmányokkal, mert azokban az idei év különösen bővelkedett. Több mérföldkövet is jegyezhetek az olvasónaplómban:

1. Amióta csak követem az olvasásaimat (vagyis 12 éve) idén olvastam magasan a legtöbb könyvet. Az előző rekordom 2018-ban volt 157 kötettel. Idén 185 könyvet, több, mint 34.000 oldalt olvastam. Nem ez volt a cél, mert határozottan nem szeretek kilóra olvasni - inkább az történt, hogy az idei, meglehetősen rázós év során semmi más hobbira nem maradt időm az olvasáson kívül. Ez volt az, ami leginkább kikapcsolt.

2. Nagy változás továbbá, hogy idén ősszel regisztráltam a Pagebound appra. Ez egy új feljesztésű könyves közösségi oldal, független, két csaj vezeti, nincs rajta reklám, ajánlott tartalom, stb. Ráadásul határozott anti-AI álláspontot képviselnek az alapítók. A közösség kedves és barátságos, az app remek funkciókkal ellátott és folyamatosan fejlődik. Sok olyan könyv jött velem szembe ennek köszönhetően amikről másképp nem tudtam volna. (A Goodreads az Amazon tulajdona és azt nem szeretem, a StoryGraph pedig sok AI-t használ amit utálok. A Moly.hu viszont még mindig etalon, ott továbbra is aktív vagyok)

3. A harmadik nagy változás az idén, hogy visszatértem olyan műfajokhoz, amiket nagyon régen, vagy még sohasem olvastam. Évek óta főleg ismeretterjesztő könyveket forgatok, valamiért nem fogta az agyam a fantasyt és egyéb fikciókat. Idén viszont sok olyan könyv jött szembe, amik visszaadták az olvasó kedvem, és sok új kedvenc írót, kötetet avathattam. Többek között elkezdtem mangát is olvasni; bár az animéket régóta szeretem, a manga eddig elkerült. Szerencsém volt, jó dolgokba botlottam bele (lásd alább).

4. A fenti változás nem teljesen a véletlen műve: idén részt vettem több új olvasós kihívásban, amik arra inspiráltak, fedezzek fel műfajokat és szerzőket, amiket magamtól észre sem vettem volna. Tavasszal megcsináltam a Transgender Rights Readathon-t, amelynek keretei között transz szerzőktől, vagy transz szereplőkkel kellett olvasni mindenfélét - képregényt, horrort, románcot, történelmi ismeretterjesztőt, fantasyt, stb. Sok remek kötet került így a kezembe. Emellett természetesen idén sem maradt el a molyos Polihisztorképző kihívás (amit most már én vezetek), valamint becsúszott még a Világszép irodában egy saját olvasós lista, plusz a Molyon több kisebb kihívás, például egy LMBT+ témájú is. A kihívások nem csak élvezetesek (és szeretek kitüntetéseket kapni), hanem tényleg megnyitottak előttem olyan témákat és köteteket, amiket amúgy észre sem vettem volna.

ÉS AKKOR LÁSSUK A KEDVENCEKET

(Mivel tényleg sok volt, csak rövid leírásokat kaptok, nézzetek utánuk)

TOP 10 (sorrend nélkül)

Wearing the Lion (John Wiswell)

Héraklész 12 próbájának regényes feldolgozása. Végtelenül sok empátiával. Először szerettem Héraklészt és Hérát is mint karakterket.

Wrong Passport / Hontalanul Budapesten (Ralph Brewster)

Egy meleg amerikai író memoárja a második világháborús Magyarországról, ahol bujkálnia kellett. Háborús napló teljesen más szemszögből.

American Hippo (Sarah Gailey)

Mi lett volna, ha a cowboyok lovak helyet vízilovakon hódítják meg a vadnyugatot? Szerethető alternatív történelmi kalandregény sok jópofa karakterrel.

Dinosaur Sanctuary (Itaru Kinoshita)

Jurassic Park, ha nem történt volna semmi rossz. Bájos, állatkerti slice of life mangasorozat (magyarul is megjelent). Egy paleontológus segít az alkotónak sok érdekes részlettel, és a fejezetek végén tudományos magyarázatokat is ír.

Szkunk és Borz sorozat (Amy Timberlake)

Az első kettő magyarul is megjelent, a harmadik csak angolul. Végtelenül bájos és szerethető meseregények egy geológus borzról és egy szkunkról, aki csirkékkel beszélget. Cozy, found family sztori.

Otherlands (Thomas Halliday)

Prehistoric Planet, csak könyvben. Minden fejezet más és más földtörténeti korból emeli ki egy-egy élőhely egy napját. Olyan, mint természetfilmet olvasni, és közben megyünk vissza az időben.

Marsha: The joy and defiance of Marsha P. Johnson (Tourmaline)

A legendás aktivista, a Stonewall lázadás egyik résztvevője, Marsha P. Johnson színes és szerethető, régóta várt életrajza.

Paper bullets (Jeffrey H. Jackson)

Igaz történet egy leszbikus művész párról, akik a második világháború alatt Jersey szigetén kétszemélyes ellenálló kampányt folytattak a nácik ellen.

Las Malas / Queens of Sarmiento Park (Camila Sosa Villada)

Mágikus realista szépirodalmi regény (és fél-memoár) egy argentin szerzőtől, a Sarmiento Parkban élő örömlányok mindennapjairól.

Katabasis (R. F. Kuang)

Két PhD-s hallgató pokolra száll, hogy visszahozzák a témavezetőjüket, mert különben nem tudnak lediplomázni. Fantasy, sok irodalmi utalással, és közben tűpontos paródia az egyetemi rendszerről.

Ismeretterjesző irodalom

The last of its kind: The search for the Great Auk and the discovery of extinction (Gísli Pálsson)

Hogyan irtották ki az emberek a 19. század derekán az izlandi óriásalkákat, és hogyan fedezték fel ennek kapcsán a kihalás jelenségét.

Clara's Grand Tour (Glynis Ridley)

Egy 17. századi hajóskapitány Európába importál egy Clara nevű orrszarvút, és aztán körbeturnézza vele a kontinenst. Nagyon bájos sztori.

The flowering wand (Sophie Strand)

A szerző költői esszéi mítoszokról, legendákról, és férfi karakterekről, akiktől tanulni lehetne.

The librettist of Venice (Rodney Bolt)

Egy olasz költő regényes élete, akihez Mozart több híres operájának librettói is fűződnek. Emellett betekintést kapunk az operák botrányos történetébe.

The White Devil's daughters (Julia Flynn Siler)

Nők San Franciscóban a múlt század fordulóján, akik kínai lányokat mentettek meg bordélyházakból, és biztonságos otthont teremtettek a számukra.

The indomitable spirit of Edmonia Lewis (Harry & Albert Henderson)

Egy 19. századi fekete amerikai szobrásznő élete, aki Rómában dolgozott, és nemzetközi hírnévre tett szert.

American sirens (Kevin Hazzard)

Amerika első igazi mentőszolgálatának igaz (és döbbenetes) története. Aki nézte a The Pitt című sorozatot, annak ismerős lehet.

The ruins of Rome (Roland Mayer)

Róma város épületeinek sorsa a középkor és újkor folyamán. Rengeteg érdekes és izgalmas dolgot megtudtam belőle (például hogy a Septimius Severus diadalív a Forumon egy időben zöldségbolt volt).

Ghosts of the British Museum (Noah Angell)

A szerző interjút készített egy csomó dolgozóval a British Museumból, és kísértet-történeteket gyűjtött tőlük. Ezek nyomán pedig arról elmélkedik, milyen kapcsolat van a "kísértetlátás" és a lopott műtárgyak sorsa között.

In the heart of the sea (Nathaniel Philbrick)

Az igaz történet, amin a Moby Dick alapszik: egy bálnavadász hajó, amit egy bálna süllyesztett el. Zseniális sztori.

Realm of Ice and Sky (Buddy Levy)

Az Északi-sark felfedezésre tett kíséreltek, melyekhez léghajót használtak. Fogalmam sem volt a történelemnek erről a fejezetéről.

The Haunting of Alma Fielding (Kate Summerscale)

A 20. század elején egy magyar zsidó kísértetvadász egy híres poltergeist-esetet próbál felgöngyölíteni Londonban. Erről eddig miért nem hallottam??

Budapesti fák (Viczián Zsófia)

Híres, régi, különleges fák Budapesten, csodás fotókkal és történelmi háttérrel. Imádtam ezt a könyvet.

Memoár és életrajz

I'm glad my mom died (Jenette McCurdy)

Egy volt gyerekszínész memoárja egy bántalmazó anyáról és egy rázós karrierről. Zseniálisan van megírva.

Miss Major Speaks (Miss Major Griffin-Gracy)

Még egy Stonewall veterán és aktivista, Miss Major visszaemlékezései a melegjogi mozgalmakról és a saját életéről.

The girl in the picture (Denise Chong)

A vietnami háború egyik leghíresebb fotója a kislány, aki egy napalm-támadásból menekül. A könyv az ő életrajza - támadás előtt és után is.

This is going to hurt / Twas the nightshift before Christmas (Adam Kay)

Egy brit orvos emlékezései a legérdekesebb és legemlékezetesebb esetekről, amikkel a pályafutása során találkozott. Sorozat is készült belőle.

Fantasy

The Sunbearer Trials / Celestial Monsters (Aiden Thomas)

Olyan, mint az Éhezők Viadala és a Percy Jackson kereszteződése, csak mexikói istenségek gyerekeivel. Nagyon izgalmas, színes regények, szerethető hősökkel.

Caroline's heart (Austin Chant)

Kisregény egy cowboy és egy boszorkány szerelméről.

Someone You Can Build a Nest In (John Wiswell)

Zseniális sztori egy szörnyről, aki beleszeret egy szörnyvadászba. És nem, egyikük sem szexi. Wiswell az egyik új kedvenc íróm: szórakoztató stílus, eredeti ötletek, végtelen empátia.

Everyday Aliens / Werecockroach (Polenth Blake)

Még egy új kedvenc író. Az első kötet novellák sorozata, amelyben nem-humanoid űrlények a mindennapi életüket élik. A másik kisregény egy UFO-invázióról, és néhány haverról, akik véletlenül vércsótányok.

The Deep (Solomon Rivers)

Mélytengeri sellők, identitás, történelmi trauma. Gyönyörűen megírt kisregény.

Versek

A heterók istenéhez (Kupihár Rebeka)

Verseskötet, amit eleve lefóliázva nyomtattak. Szókimondó, ötletes. Mindenkinek érdemes lenne elolvasni.

Sötét anya (Stenszky Cecília)

Líra versgyűjtemény egy mesemondó barátnőm tollából. Mitikus és egyben őszinte is.

Versek kívül és belül (Bakó Judit)

Még egy magyar szerző, akinek a kezembe került a kötete, és nagyon megszerettem.

The Ninjas (Jane Yeh)

Játékos, egyedi, emlékezetes versek, több kedvencem is volt közöttük.

You better be lightning (Andrea Gibson)

Első találkozásom Andrea Gibsonnal. Szívmelengető, szívszorító gyűjtemény.

Bittersweetness & Light (Anne E. G. Nydam)

Novellák és versek, amelyek kifejezetten szépek és reményteliek, anélkül hogy nyálasak lennének. A szerző saját, csodaszép illusztrációival.

Gyerekkönyvek

Az elátkozott erdő (Kertész Erzsi)

Erdei lények, és kutatás a boldogság után. Nagyon bájos, képpel-szöveggel együtt.

Szimona és Zsabka (Szabó Imola Julianna)

Igaz történet alapján egy varázslatos erdőről és a lányról, aki őrzi. Csodaszép illusztrációk.

Itt sárkány lészen (Susannah Lloyd)

Ostoba lovag, menő királylány.

The Animal Family / The Bat-Poet (Randall Jarrell)

Megint egy új kedvenc. Előbbi egy kisregény egy magányos vadász és egy sellő szerelméről, és az ő különös családjukról. A második kisregény egy kis denevérről, aki költő akar lenni. Mindkettő kedves, cozy, szerethető.

Manga és képregény

Hellblazer: Dead in America (Simon Spurrier)

Spurrier és John Constantine még mindig egy elég nyerő páros. Amerikai road trip démonokkal, vámpítokkal, és az amerikai (rém)álommal.

Exceptional X-men (Eve L. Ewing) - Uncanny X-men vol. 6. (Gail Simone)

Két új sorozat, ahol az X-men képregények visszatérnek a jól bevált "kamaszok útkeresése" témakörhöz. Nagyon megszerettem őket.

Sleepless (Sarah Vaughn)

Lenyűgözően gyönyörű látványvilágú reneszánsz szerelmes történet. Kár, hogy rövid.

Land of the Lustrous (Haruko Ichikawa)

Manga-sorozat egy távoli jövőből, ahol emberek helyett kristály alapú lények népesítik be a földet. Harcot és kalandot ötvöz ásványtannal. Lenyűgözött.

Titkos helyek Rómában 7. - A kedvenc könyvesboltjaim

Azt kell mondjam, hogy mióta utoljára jártam a városban, Róma szintet lépett könyvkínálat terén. Régebben is mindig új szerzeményekkel megpakolva tértem haza... most viszont egy csomó mindent fájó szívvel ugyan, de ott is kellett hagynom.

Három kedvenc helyem van a városban. 

(Előre bocsátom, hogy nem beszélek olaszul, de a spanyol és a latin miatt el tudom olvasni, buzgó szótárazás mellett. A mesék és legendák műfajában ez egyáltalán nem tart vissza, mert azok általában sokkal könnyebben olvashatók, mint egy másfajta irodalmi szöveg vagy tanulmány.)

Az első kedvencem a nagy, háromszintes könyvesbolt a Termini vasútállomáson. Ennek a felső emeletén találhatók az idegennyelvű könyvek, közöttük sok angol kötet is - beszereztem néhány új kiadású gyerekkönyvet, és egy Secret Rome útikönyvet (amiben, ennek a bejegyzés-sorozatnak a témájához illőn, tényleg izgalmas, számomra ismeretlen helyek szerepelnek). Emellett azonban az igazi kincsesbánya az alagsor, ahol a hatalmas gyerekkönyves szekció és az ismeretterjesztő munkák találhatók. Többek között - ezúttal a leghátsó sarokban - a Mitológia és Folklór feliratú szekrények is. A fenti képen látható négy tömött polc mind mitológia témájú könyvekkel van tele, balra pedig a folklór kínálat fotója látható. Utóbbi egyszerre tett lelkessé és szomorúvá, mert legalább egy tucat olyan könyvet találtam, amit legszívesebben hazavittem volna. Néhányat le is fotóztam a hivatkozás kedvéért; öröm volt látni, hogy sok olasz népmesékkel és helyi legendákkal foglalkozó kötet jelent meg az utóbbi időben, bőven van miből válogatni, ha az ember nem csak a nemzetközi történetekre kíváncsi. Utóbbiból szintén nagy volt a felhozatal - két magyar népmesés kötetet is találtam, például! Végül ebből a (bal felső sarokban látható, színes) sorozatból kívánkozott velem haza egy kötet - krétai népmesék vannak benne, amikkel a görögön kívül más nyelven eddig még nem találkoztam. (Görögül nem olvasok.)

A másik nagy kedvencem egészen közel található a Terminihez: ez a Feltrinelli könyvesbolt a Diocletianus-termákkal szemben. Itt régebben sok remek, Róma várostörténetével foglalkozó legendagyűjteményt vadásztam már. Az alagsorban, a gyerekkönyves szekcióban ezúttal is több, gyönyörűen illusztrált (és batár súlyos, hüpp hüpp) kötet fogta meg a figyelmem, az emeleten pedig sokáig válogattam a Róma városával foglalkozó útikönyvek, kalauzok, és helytörténeti kötetek között. (Leültem a földre mindenestül, nem zavart senkit). Itt annak örültem meg, hogy több, kifejezetten nőtörténettel foglalkozó könyv is a kezembe került. Egyet, ami sétákat ajánl a város híres - ám sokszor méltatlanul elfeledett - asszonyaihoz kapcsolódóan, magammal is hoztam. Edmonia Lewis sajnos nem volt benne, de így is sokat tanultam belőle.

A harmadik kedvenc könyvesboltom a Traianus-forum felett épült Császárfórumok Múzeumához tartozik. Ide szakmai kötetekért érdemes beugrani; sok olasz és angol nyelvű kötetet lehet találni régészetről, művészettörténetről, Róma városáról. Ezúttal egy új kiadású Forum Romanum könyvvel lettem gazdagabb, amit gyakorlatilag minden múzeumboltban árultak (most már a Colosseumnak is van saját könyvesboltja!). Elsőre látványos, turistavakító kötetnek tűnt, de ahogy belelapoztam, megváltozott a véleményem. Nem egy százpluszegyedik útikönyv ugyanis a Forum Romanum egyes részeiről, hanem műalkotásokat és fotókat gyűjt egybe arról, hogyan nézett ki a Forum a különböző történelmi korokban, a birodalom bukása után. Sok kép archívumokból származik, és versek, útleírás-idézetek, valamint helytörténeti esszék színesítik őket. Még Kossuth Lajos neve is felbukkant benne első belelapozásra. Nyilván nem tudtam otthagyni.

Természetesen nem csak ez a három könyvesbolt méltó a figyelemre Róma városában; vannak bódék is, amiket szeretek, és sok más kisebb boltba is betévedtem már. De mindig hagyni kell valamit a következő alkalomra is...

2024: Az év legjobb könyvei

Szokás szerint megint összesítem az idei év olvasmányait. Nem volt könnyű évem, sokszor elúsztam sok mindennel; ennek ellenére az olvasás, akár ebéd közben, akár elalvás előtt, mindig segített kicsit helyrerázni a lelkemet. Szerencsére idén is sok remek könyv került a kezembe, így van miből szemezgetni.

A moly.hu statisztikája szerint 94 könyvet olvastam ki az idén, majdnem 17.000 oldal értékben. Ez kicsit kevesebb, mint tavaly vagy tavalyelőtt, cserébe viszont jó jel is: tudatosan igyekszem nyugodtabban, nem versenyből vagy kihívásból olvasgatni. 

(Megjegyzés: újévi tervem, hogy lejövök a Facebookról, szóval aki aktívan szeretne látni közösségi médián, az keressen a Molyon vagy a Mastodonon)

Lássuk hát az év kiemelkedő könyveit:

Nonfiction

Idén is a tudományos-ismeretterjesztő műfajban olvastam a legtöbbet, és nem csak a Polihisztorképző kihívásnak köszönhetően (bár azt is sikerült végigvinni, és még rá is húztam egy Polihisztor Pluszt). Az idei nagy kedvenceim mind ebből a merítésből kerültek ki.

Becoming Dangerous: Witchy femmes, queer conjurers, and magical rebels (ed. Katie West & Jasmine Elliott)

A címmel ellentétben ez az esszégyűjtemény nem csak ezotériával és boszorkánysággal foglalkozott, hanem csodálatos olvasmány volt az élet minden területéről. A rövid, személyes írásokat az kötötte össze, hogy minden szerző valamilyen módon a rítus szerepére reflektált a saját életében. Ez a rítus azonban - bár néhol szó szerint vették - gyakorlatilag bármi lehetett: rendszeres selfie-k egy arcműtétből való felgyógyulás után, lakástakarítás egy szakítás után, vagy akár a felkészülés a heti látogatásra a terapeutához. Amilyen sokszínűek az esszék, ugyanolyan sokszínűek a szerzők is: van közöttük queer és ciszheteró, pogány és keresztény, fehér, fekete, indián, amerikai, európai, ázsiai, fogyatékkal élő, és még sorolhatnám. Még olyan írások is kerültek a kötetbe, amelyek magát a kötet koncepcióját kritizálták. Mélyen elgondolkodtató, sokrétű, és lenyűgöző olvasmány volt. Az egyik idei nagy kedvencem.

Helena Attlee: The land where lemons grow: The story of Italy and its citrus fruit

Az év elején még nem gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan könyvről fogok áradozni, ami citrusfélékről szól. De megteszem (köszi, Polihisztorképző). A könyv szerzője (aki kertészeti kirándulásokat vezet) fejezetenként Olaszország egy-egy részére és egy-egy citrusfajtára fókuszál, és érdekesebbnél érdekesebb témákat ás elő. Szó estik a citromok és a szicíliai maffia kapcsolatáról, Ivrea narancsdobáló fesztiváljáról, a reneszánsz citrusgyűjtemények utódairól, a bergamotról és a parfümiparról, és arról is, milyen szerepet játszik a "tökéletes citron" az ortodox zsidó kultúrában. Olvasmányos, végtelenül érdekes, és határozottan ínycsiklandozó könyv. Még receptek is vannak benne.

Samantha Weinberg: A fish caught in time: The search for the coelacanth

Valahonnan derengett ez a bojtosúszós hal történet: azt hitték kihalt, és aztán találtak élő példányt. A könyvet olvasva azonban rá kellett döbbennem, hogy a sztori ennél jóval összetettebb - és jóval izgalmasabb. A 30-as években kezdődik egy véletlenül kifogott példánnyal, egy talpraesett dél-afrikai múzeumi kurátorral (a hölgy élete is külön sztori, róla kapta a latin nevét a hal), és egy teljesen megszállott halkutatóval. Végigkövethetjük az évtizedes hajszát egy újabb példány után, a tartósítás nehézségeit, őrült karácsonyi repülőutakat a Comore-szigetekre karizmatikus hajóskapitányok nyomán, és eljutunk egészen a 90-es évekig, amikor sikerült végre a halat a természetes közegében is lencsevégre kapni. Teljesen beleszerettem a végére ezekbe a fura, ősi halakba.

Jonathan Cott: The search for Omm Sety: A story of eternal love

Egy brit kislány 3 évesen legurult a lépcsőn, és halottnak lett nyilvánítva. Kevés idővel később magához tért, de valami végérvényesen megváltozott a fejében: egy másik életre emlékezett egy másik világban. Ahogy nőtt, kiderült, hogy meggyőződése szerint előző életében az ókori Egyiptomban élt, és I. Szeti fáraó szeretője volt. Ez az emlék annyira befészkelte magát a tudatába, hogy feltette rá az egész életét: megtanult hieroglifákat olvasni, feleségül ment egy egyiptomi férfihoz, és Egyiptomba költözött, hogy ásatásokon segédkezzen. A régészek, bár elsőre őrültnek tartották, hamar rájöttek hogy a tárgyi tudása lenyűgöző, és sok tudományos publikáció elkészítésében segédkezett. Idős korában Abüdoszba költözött, előző életének színhelyére, és haláláig ott is élt, Szeti templomának hivatalos idegenvezetőjeként. Akár hiszünk az előző életekben, akár nem, a könyv soraiból egy izgalmas, kíváncsi, jó humorú, talpraesett nő története bontakozik ki, aki egész életét az ókori Egyiptom világának szentelte.

April White: The divorce colony: How women revolutionalized marriage and found freedom on the American frontier

A 19. század végén Dél-Dakota állam arról volt híres, hogy nagyon könnyű volt elválni benne. 90 nap tartózkodás után bárki helyi lakosként adhatta be a válókeresetét. Ennek örömére Sioux Falls városa gyakorlatilag a válásból élt: a város legnagyobb szállodája válásra váró emberek (főleg nők) kis kolóniája lett. Mindenki hozta magával a saját történetét, családi szenvedéseit, reményeit (és néha a titkárnak álcázott szeretőjét is). Közben pedig a tényleges helyi lakosok annyira nem örültek annak, hogy városuk hírhedt lett a válásturizmus "erkölcsi fertőjéről", és próbáltak minden módon visszavágni... A könyv szerzője aprólékos nyomozómunkával és remek történetmesélő készséggel tárja elénk a szálloda lakóinak összefonódó történetét, és a válás jogának, társadalmi szerepének alakulását a századfordulós Egyesült Államokban. Csodás HBO sorozatot lehetne forgatni belőle.

Lawrence Anthony: Babylon's Ark: The incredible wartime rescue of the Baghdad Zoo

Egy héttel azután, hogy amerikai csapatok elfoglalták Bagdadot, beficegett a háborús övezetbe egy dél-afrikai állatvédő, hogy megkérdezze, mi a helyzet az állatkerttel. Mindenki teljesen őrültnek nézte. Az állatkert körül aktív lövöldözés zajlott, ami mozdítható volt, azt fosztogatók elvitték, ami ehető volt, azt megették. Csak néhány nagyvad sínylődött még a ketrecekben, víz, élelem, és takarítás nélkül. Lawrence Anthony viszont eltökélte, hogy megmenti őket. A könyv ennek a mentésnek a története, kézzel cipelt vizesvödröktől kezdve dzsippel kergetett struccokig, Szaddam Husszein ménesének felkutatásától traumatizált oroszlánok befogásáig. Anthony és a helyi állatkerti dolgozók hősiessége, találékonysága, és helyzeti humora elérte, hogy az állatok túléljék a harcokat, és az állatkert talpra tudjon állni. Izgalmas, és mélyen empatikus olvasmány emberekről az embertelenségben.

Wendy Moore: No man's land: The trailblazing women who ran Britain's most extraordinary military hospital during World War I

És ha már háborús övezet: itt egy remek könyv női orvosokról az első világháborúban. 1914-ben, a háború kezdetén a nők és főleg a női orvosok helyzete elkeserítő volt Nagy-Britanniában: még mindig küzdöttek a szavazati jogért (hőseink is harcos, börtönviselt szüfrazsettek voltak), nem járhattak a legtöbb orvosi egyetemre, és ha sikerült is képesítést szerezniük, csak nőkön és gyerekeken praktizálhattak. Aztán jött a háború. Két orvosnő, Dr. Flora Murray és Dr. Louisa Garrett Anderson, Párizsba vonultak egy rakat más orvosnővel és nővérrel együtt, hogy hadi kórházat állítsanak fel - amelyben csak nők dolgoztak. A könyv végigköveti a párizsi és a későbbi londoni "asszonykórház" történetét, amelyek sebesült katonák ezreit látták el, és megdöntöttek minden kételyt azzal kapcsolatban, hogy a nők is lehetnek orvosok, kórházvezetők, és a hadsereg egyenrangú tagjai. A szerző kiemeli sok, a kórházban dolgozó orvos és ápoló személyes történetét levelezésük és naplóik alapján, és izgalmas képet fest a mindennapjaikról a legvéresebb csaták hátterében. Mellette pedig képet kapunk arról is, hogyan sokkolta le - és alakította át - az első világháború mérhetetlen pusztítása a teljes brit katonai egészségügyi gépezetet.

Richard Hamblyn: The invention of clouds: How an amateur meteorologist forged the language of the skies

Még egy érdekesség, ezúttal a meteorológia történetéből: mióta használjuk a felhőkre a ma már megszokott tudományos neveket? Ki volt az a fiatalember, aki egyetlen előadással megreformálta a felhők kutatását? Hogyan fogadták a cirrusok és cumulusok rendszerét mások, és hogyan próbálták ellehetetleníteni? A könyvből nem csak Luke Howard kora 19. századi élete tárul elénk, hanem a meteorológia, mint tudomány története is, valamint az, hogyan hatottak a 18. század légköri jelenségei az európai történelemre. Amióta elolvastam, teljesen más szemmel nézem a felhőket is.

These Roma are Queer (szerk. Nagy M. Boldizsár)

Valahol a fiction és a nonfiction határán mozog, de ide biggyesztem a listához. A kötet az Ame Panzh és a Leányvállalat közös pop-up kiállításához született, de kereskedelmi forgalomba nem került. Olyan esszék, novellák, írások sorakoznak benne, amelyek elbeszélői, írói, és/vagy főszereplői magyar queer roma emberek. Van, ahol a szerző szorosan együttműködött egy ilyen személlyel, máshol magukról vallanak; sokféle stílus és történetmesélő eszköz megjelenik a könyvben, de végeredményben mindegyik történet mélyen személyes, őszinte, és bemutatja a magyar társadalom egy alulreprezentált és különlegesen színes metszetét. Sok, sok ilyen kellene még. Tény, hogy mondanivalójában és koncepciójában is fontos kötet, de emellett olvasmányként, irodalmi alkotásként is nagyon magas színvonalú.

Népmesék és mítoszok

Herba Mythica (szerk. Xanthe Gresham-Knight)

Az év egyik leggyönyörűbb könyve, szövegében és megjelenésében egyaránt. Lenyűgöző volt kézbe venni már csak az illusztrációk miatt is. Sok tehetséges, ismert mesemondó adott egy-egy történetet a kötethez, amelyek mind egy-egy gyógynövényhez, fához, virághoz, gyümölcshöz kapcsolódtak. A népmesék és mítoszok mellett mindig szerepeltek gyakorlati információk is a növényekről, valamint receptek és praktikák, és források is a szimbólumok jelentőségéhez. Maguk a történetek csodás érzékkel, szépséges nyelvezettel meséltettek újra; több olyan mítosz is szerepelt például a kötetben, amiket ismertem már, de sohasem tekintettem még rájuk az adott szemszögből. Szívmelengető kötet, érdemes nyomtatott formában beszerezni.

Tom Muir: Scottish Folk Tales of Coast and Sea

Egy "coast and sea" sorozat első része, mely Nagy-Britannia és Írország tengeri és part menti legendáit gyűjti csokorba. Tom Muir tökéletes választás volt szerzőnek: nemcsak mesteri mesemondó, hanem remek író és gondos kutató is. Sok olyan történetet válogatott be a kötetbe, amelyek számomra ismeretlenek voltak, vagy új módon közelítettek meg ismert mesetípusokat. Sokféle forrásból idéz, de minden történetet olvasmányosan, élvezetesen mesél újra, így a kötet simán szórakozásból is olvasható - amellett, hogy megidézi Skócia változatos kultúráját és a tengerrel való bonyolult kapcsolatát. Biztosan el fogom olvasni a többi könyvet is.

Theresa Fuller: Eating the liver of the Earth: Mousedeer Tales

Ki ne szeretne egy egész, közel 600 oldalas kötetet, amiben csak Törpeszarvas-mesék vannak? Theresa Fuller korábbi népmese-gyűjteményeit is nagyon szerettem, de ezzel aztán végképp belopta magát a szívembe. Kancsil, faltól falig. Sok új mesét is találtam benne, amiknek nagyon örültem, de az ismerősek is teljesen új köntösbe öltöztek. A szerző csodás érzékkel és jó humorral színezi ki őket, elidőzik a leírásokon, belesző valós információkat a dzsungel élővilágáról minden mesébe, és rengeteg eredeti szót, kifejezést helyez el a szövegekben, amitől még ízesebb olvasmány lesz az egész. Törpeszarvas alapmű. Minden Kancsil-rajongónak csak ajánlani tudom. (Megjegyzés: nem gyerekkönyv! Olvassátok előre.)

The Complete Norwegian Folktales and Legends of Asbjørnsen & Moe (Annotated edition) (ford. Simon Roy Hughes)

Mesemondóként tartoztam magamnak azzal, hogy elolvassam ezt az alapművet, amely legalább akkora hatással volt az európai mesegyűjtésre és a népmesék kánonjára, mint a Grimm-féle gyűjtemény. Szerencsére Simon Roy Hughes nem csak a teljes gyűjteményt fordította angolra fáradságos munkával (három kötetben), hanem az összes, hozzá tartozó eredeti jegyzetet is, amelyek több száz oldalnyi érdekes információt és további mesevariánsokat tartalmaznak. Ezek most először jelentek meg angolul. A kötetben sok ismerős történet szerepel, de sok új, váratlan kedvencre is bukkantam, amelyek valamiért méltatlanul elkerülték eddig a fordítók és válogatók figyelmét. Mesemondás iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány.

Gyerekkönyvek

Idén második alkalommal ismét van lehetőségem gyerekkönyveket is válogatni a listára :) A teljesség igénye nélkül.

Emily Hughes: Wild

Gyönyörű, lenyűgözően színes és részletes képeskönyv megszelídíthetetlen, megfésülhetetlen gyerekeknek.

Kyle & Derek Sullivan: Hush now, Banshee! A not-so-quiet counting book

Egy kis banshee számolni tanul és barátokat keres, de valahogy mindenkit megzavar a hangerejével. Nagyon mókás olvasmány, sokszor ismételhető, a számolást is lehet vele gyakorolni, és a tetejébe a látványvilága is bájos. Hasonlóan ajánlom meleg szívvel a sorozat többi részét is (Goodnight, Krampus! és Get Dressed, Sasquatch!)

Ulrich Hub: Meet at the Ark at eight!

És ha már sorozatok: Ulrich Hub nem tud hibázni. Idősebb gyerekeknek való könyv, szóval a saját örömömre olvastam (mint a többit is a sorozatból), de végtelenül bájos, vicces, és szívhez szóló. Kettő helyett három pingvin szökik fel Noé bárkájára. Senkit sem hagyunk hátra. Ennyi.

Jonathan Emmett & Vanessa Cabban: Ide nekem a holdat!

Nem tudok ellenállni a bájosan illusztrált gyerekkönyveknek. Ennek se tudtam (és ennek is több része van). Az összes állat végtelenül cuki benne, és a történet is amilyen egyszerű, olyan kedves és sokszor ismételhető.

Nektek mik voltak idén a kedvenc olvasmányaitok? :)

A mesemondó esete a bukázósassal, avagy így érdemes állatos meséket kutatni

Nagy erőkkel dolgozom a következő népmese-gyűjteményemen, amelyben az állatoké lesz a főszerep. Rengeteg kutatómunka áll már mögöttem az elmúlt egy évben, és szép hosszú listám lett azokból a történetekből - és állatfajokból -, amiket mindenképpen szeretnék beválogatni a kötetbe. Most már ott tartok, hogy fordítom, újramesélem, igazgatom a szövegeket, és fellépni is járok velük, hogy szóban csiszolódhassanak tovább. A legutóbbi sztorival érdekes kalandom volt - gondoltam, megosztom blogbejegyzés formájában. Szeretek kulisszatitkokat elárulni arról, mennyi munka van egy-egy mese mögött.

Elöljáróban:

1. Állatmesékkel Dunát lehet rekeszteni. (Még most, árvíz idején is). Megelégedhetnék annyival, hogy bepötyögöm a Gugliba, "oroszlános népmese", aztán copy-paste, és már van is egy szabadon választott oroszlános mesém. Vannak könyvek a piacon (magyar és nemzetközi szinten is) amik nem mennek ennél tovább. Én viszont hiszek abban, hogy minél több munkát fektetek egy mesébe, annál élvezetesebb lesz a végeredmény, ami az olvasók (mesélők) kezébe kerül. 

És abban is hiszek, hogy ahhoz hogy én magam hitelesen tudjak elmondani egy mesét, értenem is kell azt.

2. A könyv tervezésénél egy sor célt tűztem ki magam elé azzal kapcsolatban, milyen mesék kerülhetnek be a válogatásba. Ezek között szerepel, hogy a mese legyen jó sztori (élvezetes és izgalmas), az állat tűnjön fel pozitív fényben (ne legyen ostoba, gonosz, vagy átkozott), és a mese flórája-faunája passzoljon a kultúrához, ahonnan származik. Ez utóbbira visszatérünk majd.

Következzen a konkrét példa

A történet, amin ma dolgoztam, egy angolai mbaka népmese. Még anno a "Népmesék nyomában a világ körül" kihívás során olvastam, és megragadt bennem. Kimanaueze fia és a Nap és a Hold lánya címen fut. Az alapsztori az, hogy egy nagy hős fia elhatározza, hogy az égből kerít magának men(n)yasszonyt, viszont nem tudja, hogyan juttathatná el a lánykérő levelet az égbe, ezért mindenféle állatot megkér, hogy segítsenek neki.

A mese vonatkozó részében négy állat szerepel:

Mbambi akit az angol fordító Szarvasnak (Deer) fordított,

Soko, aki Antilop lett angolul,

Kikuambi, aki Héja/Ölyv/Karvaly (Hawk) lett (itt már a magyar fordítás is kihívás),

és Holokoko, aki Keselyű (Vulture).

Igazából mivel egyik állat sem segít végül a hősnek, és rövid úton továbbállnak, meg is elégedhettem volna ennyivel. De ha már állatokról szóló könyvet adok ki, a részleteknek is a végére szerettem volna járni. Mivel századeleji brit fordítóknak gyakran minden egzotikus madár sas vagy galamb, és minden párosujjú patás szarvas, fellapoztam a könyv végjegyzeteit, hogy meggyőződjek róla, tényleg ezekről az állatokról van-e szó.

Nyilván nem volt. És innen lett érdekes a dolog.

Mbambi a könyv jegyzete szerint Cephalophus Burchelii. Ilyen állat viszont konkrétan nincs. Már rájöttem a kutatómunkám során, hogy a rendszertani nevek sokat változhatnak száz év alatt, és a könyv 1894-es kiadása óta nyilván Mbambit is újrakeresztelték - csak tudtam volna, mire. (Nem Bambira.) Az tuti biztos volt ránézésre, hogy nem szarvas, mert a Cephalophus a bóbitásantilopokat (duiker) jelöli. Vagyis tudtam, hogy bóbitásantilopot keresek, de hogy pontosan mit, azt nem. Az hamar kiderült, hogy a név William John Burchell brit természettudósra utal. Elkezdtem keresni Burchell és antilop, Burchell és Cephalophus, Burchell és patások keresőkifejezésekkel, míg bele nem futottam egy cikkbe, ami Burchell állattani gyűjteményének katalógusát tárgyalta. Innen lett meg a megoldás: a vonatkozó állat a Sylvicapra grimmia ssp. burchellii, avagy a pusztai bóbitásantilop.

Soko ennél egy fokkal nehezebb volt, mert csak annyit írtak a jegyzetben, hogy ez egy nagyobb antilop, mint az előző, hosszabb szarvakkal. Mivel ez nem mondott sokat, elkezdtem utánanézni, milyen antilopfajok élnek még Angola területén. Abban sem voltam biztos, valóban antilop-e, de az eredeti névre nem találtam semmi infót; szintén kérdésessé vált, hogy a mai Angola határai között kell-e keresni, ezért megnéztem a mbaka nép által lakott területeket is. A környék antilopjait nézegetve belefutottam a vándorantilopba (Antidorcas marsupialis), akire ráillett a leírás. (Fun fact: antidorcas annyit tesz, "nem gazella". Kösz.)

Kikuambi megint rendelkezett latin névvel: Fiscus capelli. Ilyen állat viszont megint nincs - vagyis van, de már nem ezt a nevét használja. Szerencsére találtam egy hasznos oldalt, ami elirányított a mai megnevezéshez, és egy másikat is, ami megadta az angol nevet. Így lyukadtam ki a Lanius humeralis capelli nevű madárnál - ami egyáltalán nem karvaly vagy héja, hanem egy kb. 20 centis kis gébics. Ráadásul itt újabb problémával találtam szembe magam: ennek a szerencsétlen madárnak nincs magyar neve. Közeli rokona, a Lanius collaris, örvös gébics néven fut. Egyes oldalak szerint ő maga is. Végül a meseszövegben maradtam a gébicsnél.

És akkor jött Holokoko, Helotarsus ecaudatus. Róla a gugli elég gyorsan megmondta, hogy szintén nevet váltott, és ma már Teratophius ecaudatus néven fut. Cserébe egyáltalán nem keselyű, hanem... bukázósas. BUKÁZÓSAS.

A fenti mellékvágány nagyjából két órámba került, és az lett az eredménye, hogy találtam négy elég érdekes állatot. Akik mind egysoros szerepet kapnak ebben a mesében.

Első körben azt kellett eldöntenem, hogy milyen névvel hivatkozzak rájuk. Egy népmese szövegétől elég idegen tud lenni adott esetben, hogy "és akkor arra járt a pusztai bóbitásantilop." A bukázósasról nem is beszélve. Emellett szerintem izgalmas, ha az ember találkozik az eredeti nevekkel is. Így végül nagyjából az lett a kompromisszumos megoldás, hogy "arra járt Mbambi, a bóbitásantilop." A többi meg mehet a Megjegyzések rovatba, hogy ne akassza meg az esti mesét.

(Az, hogy mennyi idős gyerekek mennyit fognak röhögni a bukázósason, más kérdés. De legalább Soko megfejtése nem a dikdik lett.)

Miért érte meg mindez tulajdonképpen?

Azért, mert a négy mondat hirtelen egy összefüggő folyamattá nőtte ki magát. Hősünk először egy fürge bóbitásantilopot akar megbízni a levelével, de az antilop szól, hogy az égbe nem tud felszaladni. Ekkor megkér egy vándorantilopot, aki többek között arról híres, hogy nagyon magasra tud szökkenni - de az égig nyilván nem. Ekkor megkér egy madarat, aki tud ugyan repülni, és szeret magas helyeken ülni, de túl kicsi ahhoz, hogy magasra szálljon - végül pedig a bukázósast, aki kifejezetten ügyesen és magasra repül, de még ő is csak félútig jut az égi birodalom felé. 

És ezzel szépen összeáll a kép.

Olyan kép, ami az adott korban és helyen magától értetődő lett volna, az én közönségeim számára azonban ki kell hangosítani. Azzal sem lenne semmi baj, ha négy random állat mondana nemet a hősünknek - de a fenti információkkal szerintem gazdagabb, árnyaltabb, életszerűbb lett a történet.

Mindemellett pedig azt kell mondanom... hogy én ezt egyszerűen élvezem. Élvezem a nyomozást, a kutatómunkát, a felfedezéseket (helló, dopamin), és mivel gyerekkorom óta szeretem az állatokat, bónusz, hogy új, izgalmas és érdekes dolgokat tanulhatok fajokról, amikről még csak nem is hallottam eddig.

Most pedig haladok tovább a második bekezdéshez.

2023: Az év legjobb könyvei

Ahhoz képest, hogy nagy változásokon mentem keresztül ebben az évben, az olvasásra most is sikerült időt szakítani. Sőt, sokszor ez volt az egyetlen dolog, amivel el tudtam ringatni magam esténként, vagy ki tudtam szakadni a mindennapi felfordulásból. Ennek köszönhetően idén egy kicsit felülteljesítettem a tavalyi statisztikákat - már csak azért is, mert sok volt a listán a rövid gyerekkönyv... :)

Röviden: idén kereken 101 könyvet, majdnem 19.000 oldalt olvastam. Alább az év fénypontjai, a teljesség igénye és rangsorolás nélkül.

Fiction

Ebből a műfajból alapvetően kevés volt az idén, de pont az év végén becsúszott azért egy emlékezetes kötet.

R. F. Kuang: Yellowface

Ezt a könyvet az fogja élvezni igazán, aki író, vagy könyvkiadásban dolgozik. Esetleg ilyen körökben mozog. Egyes szám első személyben szól egy olyan szereplő fejéből, aki komoly mentális gimnasztikákat végez, hogy kimagyarázza a plágiumot, amit elkövetett. A lopást azzal tetézi, hogy kínai származásúnak tetteti magát, és egyre mélyebbre és mélyebbre ássa a gödröt maga alatt, mi pedig morbid érdeklődéssel követjük, meddig ível még felfelé a lopott bestseller pályája, és mikor fog végül menthetetlenül összeomlani. A történet ráadásul a könyvkiadásnak és a közösségi médiának is kioszt egy-két megérdemelt pofont.

Nonfiction

Továbbra is a kedvenc műfajom, és a Polihisztorképző kihívásnak köszönhetően (amire idén ráhúztam egy Polihisztor Pluszt) idén is sok új kedvencet avathattam.

Sabrina Imbler: How far the light reaches

Természettudományos könyvre számítottam némi önéletrajzzal, de valami egészen más, és sokkal jobb dolog lett belőle: költői esszék, amikben keverednek a természettudományos információk a szerző saját érzéseivel, életével, identitásával. És egyik sem ment a másik rovására. Szó esik az identitás sokféle oldaláról: a szerző queer, transznemű, félig kínai, bevándorló anya gyereke, és tagja egy helyét, jövőjét kereső generációnak. Emellett tudományos újságírással foglalkozik, és ugyanolyan részletes megfigyelőkészséggel, végtelen csodálattal és empátiával fordul a tengeri lények, mint az emberek felé. Meglátja a tükörképüket egymásban anélkül, hogy az állatokból embert csinálna.

Mike Brown: How I killed Pluto and why it had it coming

Ha laikusként te is kiakadtál, amikor a Plútót kirúgták a bolygók sorából, akkor ezt a könyvet feltétlenül olvasd el. A csillagász, akinek a munkássága véletlenül ebbe a döntésbe torkollt, pontról pontra elmagyarázza, milyen felfedezéseket tett, és miért az lett a vége, hogy rövidebbek lettünk egy bolygóval. Olvasmányos, jó humorú kötet. A legjobban azok a részek tetszettek, amik a kutatás mindennapjairól szóltak - az órákról, hetekről és hónapokról, melyeken keresztül a csillagászok apró pöttyöket keresgéltek pillanatfelvételeken, és próbálták kitalálni, új bolygót fogtak-e, vagy csak koszos lett a lencse...

Carlo Ginzburg - Bruce Lincoln: Old Thiess, a Livonian werewolf

1691-ben egy boszorkányper közben az egyik tanúra ráfogták, hogy vérfarkas. Mire az öreg vállat vont, és azt mondta, hogy ja. Az ezt követő per iratai szerencsére fennmaradtak, így pontról pontra elolvashatjuk, mit mesélt Öreg Thiess a (jó és hősies) vérfarkasok életéről és a saját küldetéséről, hogy gonosz varázslókkal szembeszállva minden évben megszabadítsa az elrabolt termést az Alvilágból. A két szerző két különböző nézőpontból elemzi a dokumentumokat, néha veszekednek is, és ettől különösen izgalmas olvasmány a könyv. Mégis Thiess karaktere nyűgözött le a legjobban: ha máglyával fenyegetnek, ne tagadd a vérfarkas-vádat, hanem állj bele...

Paulo Lemos Horta: Marvellous Thieves

Zseniálisan egyszerű az alapötlet: a szerző fejezetenként körbejárja az Ezeregyéjszaka leghíresebb francia és angol nyelvű fordítóit, és azt kutatja, az életük és a személyiségük hogyan hatott ki a nevük alatt jegyzett „fordításokra.” Mert hogy ami a kezük közül kikerült, azt csak a legnagyobb jóindulattal lehet műfordításnak nevezni. Antoine Galland, aki az 1700-as elején beröffentette az Ezeregyéjszaka-őrületet a franciáknál, például arról híres, hogy hozzátoldott egy rakat mesét a hiányos (mindössze 200 éjszakát számláló) arab kézirathoz, amiből dolgozott. Szó esik még Edward Lane-ről, aki Egyiptom-szakértőnek tartotta magát, de a helyi segítői nélkül egy lépést se tudott tenni (és kivagdosta a női karaktereket a mesékből), valamint Richard Burtonről, aki igazából nem is nyúlt az arab eredetihez, hanem korábbi angol fordításokat komponált át, és költött köréjük magáról egy jó kis orientalista mítoszt. Felvonul még John Payne pre-raffaelita költő, aki arabul ugyan szintén keveset tudott, de ő legalább vissza akarta toldogatni azokat a szexjeleneteket a mesékbe, amiket elődei gondosan kigyomláltak. Az egyetlen szimpatikus figura ebben a pompás gyarmati kompániában az Henry Whitelock Torrens, aki sajnos félbehagyta a művét, pedig ő érzett rá egyedül a mesék hangulatára és a női szereplők fontosságára is. Borzasztóan jól szórakoztam ezen a könyvön, és közben látszik, hogy nagyon alapos kutatómunka áll mögötte, és egy jó adag pszichológiai érzék is. 

Merve Emre: Személyiségbrókerek

Aki eddig nem hitte volna el, hogy a Myers-Briggs személyiségteszt gyakorlatilag a horoszkóp szakmaiságával bír, az olvassa el ezt a kötetet. Lenyűgözően komikus az egész dolog születése, és hogy milyen véletlenek tették népszerűvé annak ellenére, hogy köszönőviszonyban sincs a pszichológiával. A két alkotó nőszemély (anya-lánya) külön megér egy misét, vallási fanatizmustól rasszizmuson át döbbenetes abuzív viktoriánus nevelési elvekig. Ez a személyiségteszt az eredmény, ha viktoriánus anyu nem megy el terápiára... 

Maria Noriega Rachwal: From kitchen to Carnegie Hall

A Montreal Women's Symphony Orchestra az első teljes, teljesen nőkből álló szimfonikus zenekar volt Észak-Amerikában, amikor 1940-ben megalapították. A montreali Ethel Stark és Madge Bowen – két elképesztően különböző nő – minden társadalmi nyomás és gúny ellenére úgy döntött, igenis összehoznak egy nyolcvan fős szimfonikus zenekart csak női zenészekből. HBO sorozatba illő a sztori. Mivel sok szimfonikus hangszeren addig szinte egyáltalán nem játszhattak nők (rézfúvósok, „láb közé fogós” vonós hangszerek és társaik), az alapítók meghirdették, hogy felvesznek a zenekarba mindenkit, származásra, életkorra, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül, előzetes előadói gyakorlattól függetlenül; az egyetlen kikötés az volt, hogy 'egy kicsit tudjon' kottát olvasni. Ennek köszönhetően egy döbbenetesen sokszínű csapatot hoztak létre, amiben volt diáklánytól nagymamáig, gazdag örökösnőtől gyári munkásig minden; katolikus franciák, angolszászok, zsidók, feketék, stb. Ethel egyszerűen kiosztotta, ki melyik hangszeren fog tanulni. Mivel pénzük nem volt, összeszedtek egy csomó ütött-kopott, használt hangszert, és próbaterem híján részletekben, a tagok nagyszobáiban gyakoroltak. A zenekar minden ellenállás, kritika, szexizmus, rasszizmus, és kételkedés ellenére 7 évvel később már a Carnegie Hall-ban lépett fel, kanadai zenekarként először a történelemben. Majdnem 30 évig tartott a pályafutásuk, és végül azért oszlottak fel, mert elérték a céljukat: olyan sok zseniális női zenész került ki a soraikból, hogy kitárták (avagy berúgták) az észak-amerikai szimfonikus zenekarok ajtóit, amelyek addig csak férfiak számára voltak járhatók. Ethel maga 101 évig élt; megérte, hogy ő lett a világ legidősebb karmestere.

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink / Nők a tűzvonalban

Nagyon, nagyon nehéz olvasmány mind a kettő (érzelmileg), de érdemes kézbe venni őket. Alekszijevics műfajt teremtett a sok száz interjúból szőtt oral history sorozattal, amelyben megszólal mindenféle ember, mindenféle véleménnyel, ideológiával, fájdalmakkal, emlékekkel. Történelemórához kötelezővé tenném, főleg az utóbbit. Ha többen olvasnák, kevesebben romantizálnák a háborút.

Képregény

Ebből a szempontból kifejezetten jó év volt az idei. A folytatódó sorozatok is élvezetesek voltak, és az alábbi kötetekkel új kedvenceket is avattam.

John Allison - Whitney Cogar: Giant Days

Nagyon kellemes, bájos, vicces sztori három egyetemi szobatársról, a maguk személyiségével és életbevágó problémáival. Néha átcsúszik egy kicsit mágikus realizmusba, és sok emlékezetes mondat meg kép van benne, amiket lehet idézgetni. Nagyon a szívembe zártam, minden kötete kincs, és a látványvilága is remek.

Simon Spurrier: Hellblazer

Spurrier nem tud hibázni, és felnőtt témákban minden tekintetben elmegy a falig; tökéletes ötlet volt odaadni neki John Constantine-t egy körre. Sajnálom, hogy nem folytatódott a sorozat. A két kötet mindenesetre kerek sztori, aminek a végére olyan csavarral kötött masnit az író, hogy azt tanítani kéne. Minden szál összeér, minden értelmet nyer. Az egyes epizódok önmagukban is emlékezetesek (és gyakran megrázóak) voltak. Spurrier tökéletes érzékkel nyúl a mitológiához és a mágiához. A látványvilág meg hozta a noir-horror hangulatot.

Kieron Gillen - Simon Spurrier - Al Ewing: Sins of Sinister

Az utóbbi évek során az X-men sorozat komoly fordulatot vett: az évtizedek óta üldözött mutánsok saját országot alapítottak, felfedezték a halhatatlanság titkát, és globális hatalommá nőtték ki magukat. Természetesen ha már nincs hová emelkedni, előbb-utóbb várható, hogy az egész kártyavár összeomlik - ennek az összeomlásnak az első lépése a Sins of Siniser kötet. Három remek íróval (hellóóó Spurrier), és egy teljesen eszement, mégis koherens sztorival. Látszik, hogy évek óta építkeztek már a kötetek írói ebbe az irányba, és most végül feltehették a kérdést: "mi lenne, ha a mutánsoknak nem lennének többé erkölcsi gátlásai?", és lemeccselhették a következményeket egy 1000 éves időskálán. A végén itt is masni kerül mindenre - most már csak meg kell várni a tavaszi végkifejletet.

Népmese

Most sem fogok felsorolni minden népmesegyűjteményt, amin átrágtam magam az évben, de mindenképpen érdemes kiemelni a nagy kedvenceket.

Oein DeBhairduin: Why the moon travels

Ennek a kötetnek azonnal helye van a nagy klasszikusok sorában. Eddig a traveller (nomád) mesehagyományt skót oldalról ismertem, de most bemutatkoztak az írek is, nem is akárhogyan: ezeket a meséket élőszóból, a családja hagyományából jegyezte le a szerző, részt vett a szerkesztésükben az egész közösség, és az illusztrátor szintén traveller. Nagyon megszerettem a történeteket, és a hozzájuk tartozó személyes életképeket is. Egymás után sorra rabul ejtett mindegyik mese, elsősorban azért, mert tele voltak a természet iránti szeretettel és tisztelettel. Az állatok szerethetők és segítőkészek voltak, és aki rosszul bánt velük, az elnyerte méltó büntetését. Élő, szívhez szóló történetek töltik meg a könyv lapjait, még akkor is, ha akad bennük szomorú, tragikus vagy épp félelmetes pillanat. Még a csaló embert se azért változtatják szarkává, hogy bűnhődjön, hanem hogy legyen lehetősége tanulni a hibáiból. Sok mese megragadt bennem, vissza fogok még térni hozzájuk. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom a könyvet - főleg most, hogy az Ampersand Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható!

Daniel Allison: Irish mythology

Volt szerencsém recenziós példányt olvasni ebből a kötetből, és nem esett nehezemre telekürtölni az internetet a dicséretével. Allison többi könyvét is nagyon szerettem, de az ír mitológia újramesélésével valami egészen epikusat alkotott. Gyönyörűen keveredik benne az aprólékos kutatómunka, a hagyományos mesemondás iránti tisztelet, és a regényírói érzék az emlékezetes jelenetek kiszínezésére. Allison az eredeti sztorikat meséli el, de mélységet ad a szereplők érzelmeinek, karakterének, és ettől életre kel a sokszor szürreális, mozaikszerű, ellentmondásokkal teli ír mitológia. A fejezeteket jegyzetek egészítik ki, amiért külön hálás voltam. Nagyívű, lebilincselő olvasmány.

Rakesh Khanna - J. Furcifer Bhairav: Ghosts, monsters, and demons of India

Ritkán olvasok enciklopédia jellegű folklór-könyveket, leginkább három okból: 1. Mert többségükben a legismertebb, alapvető lényekre/istenekre szorítkoznak 2. Mert sokszor nem tartalmaznak hivatkozásokat 3. Mert a konkrét sztorik nincsenek bennük. Ez a kötet mindhárom elvárást toronymagasan megugrotta. Majdnem 500 oldalban. Amikor már degeszre olvastam magam démonokkal, kísértetekkel és szörnyekkel, még mindig volt belőlük. És amikor már azt hittem, semmi sem tud meglepni többé, még a Z szekciónál is pislogtam hatalmasakat. Zseniális olvasmány volt, rengeteg (sőt, többségben) számomra új, ismeretlen történettel. És igen: minden szócikk végén van bibliográfiai hivatkozás, és sok lényhez teljes konkrét, visszakereshető sztorikat is leírtak. Nem csak a hindu mitológiából válogattak a szerzők, hanem India teljes, lenyűgözően sokszínű kulturális szövedékéből, himalájai népektől dzsungelekben élő őslakos törzsekig. Időben hasonlóan tágas a merítés: ősi indiai eposzoktól kezdve egészen 21. századi kísértetjárásokig szerepel a könyvben minden. Külön szerettem, amikor a szerzők modern popkultúra-vonatkozásokat is bevettek az egyes szócikkekbe – filmeket, regényeket, internetes legendákat. Igazából nem is szeretem annyira a kísértetes, démonos folklórt, de itt olvasás közben egyik ámulatból a másikba estem.

Vers

Verset sem sokat olvastam idén, bevallom őszintén, de az év végén a kezembe akadt egy kis kötet, amin nagyon jól szórakoztam.

Kaitlin Shetler: i hope they sing christmas carols in hell

A költőre a Facebookon bukkantam rá egy karácsonyi vers kapcsán, és láttam, hogy épp a kötetét reklámozza. Megtetszett a koncepció, és a vékonyka kötet nem okozott csalódást. A hölgy meggyőződéses ateista, a karácsonyi versei mégsem gyűlölettel van lenézéssel vannak tele, hanem finom humorral és sok feminizmussal. Az ünnepet szereti, a történetekben meglátja a lehetőséget. És reméli, hogy a pokolban is van karácsony, mert ha oda kerül, akkor is szeretne Jingle Bellst énekelni.

Gyerekkönyv

Ez idén egy új kategória, érthető okokból :) Gyerek közreműködésével tesztelve, de saját ízlés alapján válogatva.

Kathryn Cristaldi - Kristyna Litten: I love you till the cows come home

Toronymagasan a kedvencem. Az illusztrációk bájosak és viccesek, a szöveg pedig egyszerre ritmusos és szerethető. Elsőre meg is könnyeztem kicsit. 

Kate Allan: I like you

A szerzőt követem a közösségi médián az illusztrációi miatt, és a kötet hozza a tőle ismert élénk színvilágot, kedves formákat és pozitív üzenetet. Szeretlek, ha vidám vagy, ha szomorú vagy, ha dühös vagy, ha maszatos vagy. A gyerek imádja, olvasni kell együtt újra meg újra meg újra. Volt, hogy dühöngés után kérte is, hogy vegyük elő.

Sandra Boynton: Barnyard dance

Megint egy régi kedvenc illusztrátor, és egy nagyon mókás könyv. A szöveg a kontratáncok szövegét utánozza, állatos rímekbe szedve a mulatságot, a képek pedig tele vannak vidáman táncoló állatokkal. Aki régóta követi a blogot, tudja hogy kontratánc a szívem csücske, nyilván a könyv is befutó lett.

Béatrice Rodriguez: Chicken thief

Igazából a katalán kiadást kaptam meg, de mindegy is, mert ez egy némakönyv, itt csak a képek beszélnek. Azok viszont bájosan és sok humorral. Imádom már az alapötletét is: egy róka elrabol egy tyúkot, és a kakas elől menekülve lassan egymásba szeretnek. A könyv egy sorozat első része, és a későbbi kötetek is hasonlóan zakkantak és imádnivalóak. 

Satoe Tone: Ahol a szív dobban

Gyönyörű könyv, minden oldala csoda. A történet egyszerű de kedves, és a gyerek is szívesen lapozgatta. Imádom a szimbolikáját, a színeit, mindent. Köszönet érte a Kisgombos Kiadónak!

Rob Scotton: Splat the cat

Óvodakezdéses könyv, de önmagában is szórakoztató. Tetszettek a kicsit szürreális macskafigurák, és a vicces sztori. A gyerek igazából boldogan ment oviba, de a könyvön ennek ellenére nagyon jókat mulatott.