2021. szeptember 22., szerda

Népmesék vadászokról, akiket móresre tanít a Természet

Az utóbbi időben többször szóba került a vadászok alakja a hagyományos mesékben, illetve az ember és a természet kapcsolatáról szóló régi legendák. Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy a hagyományos társadalmakban a vadászok harmóniában éltek az állatvilággal, hiszen a vadászat a mindennapi betevő és sok használati tárgy elengedhetetlen forrását jelentette. Arról viszont sokkal kevesebb szó esik, hogy ez a harmónia mennyire sok finomhangolást igényelt - és hogy mi történt, amikor felborult. A meséknek azonban erre is van válasza.

Az alábbiakban olyan hagyományos történeteket válogattam össze, amelyekben nem a préda, hanem a vadász húzza a rövidebbet. Esetleg tanul is valami fontosat. Időszerűnek éreztem a témát.

A vadász és a tündérek (Togo)

Egy vadász megsebesít egy antilopot a mellkasán, de a vérnyom, amit követ, egy hatalmas baobab fánál véget ér. Antilop helyett a vadász egy öregemberre bukkan, aki átvezeti őt a fa egy nyílásán egy másik, gazdag házakkal és szépséges kertekkel teli világba. Az egyik házban egy daliás legény haldoklik a mellkasán ejtett sebtől. A vadász megtudja, hogy az állatok a saját világukban mind emberként élnek (kulparga a népük neve), és rettegnek tőle. A legényen sajnos már nem tud segíteni, de miután visszatér az emberi világba, soha többé nem fog fegyvert.

A halász és a delfinek (Brazília)

Nagyon hasonló az előbbi történethez, csak itt egy halász lődöz unalmában folyami delfinekre. A delfinek lerántják magukkal a saját víz alatt világukba, ahol megmutatják neki, mennyi fájdalmat okozott az értelmetlen lövöldözéssel. A halász addig ápolja a sérült delfineket, míg az utolsó is fel nem gyógyul, majd három nap elteltével megváltozott emberként tér vissza a saját világába.

A vaddisznó hercegnő (Dusun)

Még egy példa a fenti mesetípusra (ami bemutatja, mennyire általános ez a történet Afrikától Amerikán át Ázsiáig). Egy vadász megsebesít egy vaddisznót a lándzsájával, és követi egy folyón túlra, ahol a vaddisznók emberként élnek. Rádöbben, milyen sokan szenvednek a testükbe akadt lándzsáktól, sorra meggyógyít mindenkit, sőt, az egyik vaddisznó-lánnyal gyereke is születik. Sajnos amikor az öccse utána akarja csinálni a dolgot, ő elárulja a vaddisznóknak, hogy igazából vadász, a dühös állatok pedig széttépik. (Hasonló módon kerül a Disznók Országába egy costa rica-i vadász is.)

A lány és a madarak (Udege)

Egy lány abból tartja el magát és a nagymamáját, hogy madarakra vadászik. Egyre jobban elbízza magát azonban, és büszkén arra, milyen jó íjász, egy csomó madarat halomra lődöz. A Madarak Ura büntetésből madárrá változtatja a lányt, hogy madarak között kelljen élnie. A nagymamája hosszú és kalandos utat jár be, míg sikerül az unokáját visszaszereznie.

A coboly-lelkek (Udege)

Két testvért annyira elkap a cobolyok iránti vadászszenvedély, hogy számlálatlanul fogdossák össze és gyilkolják le őket; magát a Coboly-gazdát, a cobolyok ősapját akarják elejteni. Végül eljutnak Onku, a hegyek és erdők istenének színe elé, aki keményen megszidja őket, amiért a földön minden cobolyt kiirtottak. Vezeklésül fel kell mászniuk az égbe, és le kell vadászniuk újra minden coboly-lelket - mert amit odafenn elejtenek, az visszaszáll a földre. A vadászok így végül visszajuttatják a cobolyokat a földi világba, de ők maguk örökre az égben rekednek.

A bivalygolyók (Togo)

A togói vadászok hiedelmei szerint egy bizonyos fajta állatot csak direkt az arra készített, mágikus puskagolyókkal lehet leteríteni. A különböző fajokra való töltényeket a vadászok a kovácsoktól szerzik be. Egy legenda szerint egyszer egy különös ember kafferbivalyra való golyókat rendelt egy kovácstól. Egy vadász titokban követte a vevőt, és látta, ahogy emberből bivallyá változik - ám amikor rálőtt, a golyók már nem fogtak rajta, mert az állat a megvásárolt töltények varázserejével megvédte magát.

Szirimán, a vadász (Mali)

Egy vadász addig öldökli az állatokat, míg azok közösen bosszút nem esküdnek ellene. Egy antilop szépséges lánnyá változik, elcsábítja a férfit, és kitudja minden titkát. Amikor az állatok közös támadást indítanak ellene, a vadász csak hajszál híján és sok rémisztő kaland után tud megmenekülni tőlük. Hasonló történetet egyébként olvastam Togóból is.

Az éneklő vadludak (USA)

Egy vadász megpillant egy csapat éneklő vadludat, és lelő egyet. A vadlúd azonban tovább énekel, még a sütőben is, és amikor feltálalják, a többi lúd berepül az ablakon, teletűzdelik tollakkal a sült ludat, és elszállnak vele.

Madár, madár, sok madár (Közép-Afrika)

Egy vadász, a tiltás ellenére, lelövi  és megeszi Isten különleges, kedvenc madarát. A történet egyik verziójában kidurran a hasa, és ezer meg ezer madár repül szét belőle; a másik szerint ő maga változik ezer meg ezer madárrá.

Dinianga Dia Ngombe (Angola)

Egy vadász elejt egy szarvast, ám amikor megnyúzza, az állat felpattan, és elmenekül. A vadász utána kiált, nem szégyelli-e magát, pucéran rohangálni, mire a szarvas visszakiált, hogy kettejük közül ő a nevetségesebb, amiért egy üres bőrrel megy haza.

A favágó és az oroszlán (Szíria)

Egy szegény favágót megszán egy oroszlán, és megengedi neki, hogy az erdejében fát vágjon. A favágó meggazdagszik, ám a nagy bőségben megfeledkezik az oroszlán kedvességéről. Előbb gúnyolni kezdni, majd végezni akar vele, mire az oroszlán elkergeti az erdőből azzal, hogy "a sebek begyógyulnak, de a sértő szavak nem múlnak el."

+ A király és a tündérrókák (Uganda)

Egy gőgös király mindenféle állatokat tart fogságban, és azzal dicsekszik, hogy neki van a legnagyobb állatkertje az egész világon. A sínylődő állatokon megesik egy fiatal legény szíve, és cselt eszel ki: kicsalogatja a királyt a dzsungelbe azzal, hogy vadásszon tündérrókákra. Rókát ugyan egyet se találnak, de a király annyira megszereti a dzsungelt, hogy szabadon engedi az összes fogva tartott állatot.

2021. szeptember 18., szombat

Többet kedvességgel, mint erővel (Kínai kisebbségek meséi 19. - Csinuo)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Ismét egy olyan népcsoport, akiktől sajnos nem találtam teljes kötetet. A csinuók a dél-kínai Jünnan tartomány területén élnek, és alig több, mint húszezren vannak. Ők az egyik legkisebb létszámú kisebbség, és az utolsó az 55-ből, akiket hivatalosan elismertek (1979-ben). Többek között színes szálból szőtt népviseletükről ismertek. Vadászó és gyűjtögető életmódjuk mellett kisebb erdős területek felégetésével teremtenek helyet növénytermesztésre.


Fénypontok

Szép és egyben szomorú volt a Halkisasszony meséje, amelyben egy sárkánykirály lánya halandó emberhez ment feleségül. A férje viszont idővel megcsalta, és amikor mágikus lehetőséget kapott rá, hogy visszaszerezze a feleségét, lustaságból végül kudarcot vallott.

Kapcsolatok

Amoyaobai istennő mítosza a legszebb "túl sok nap" történet volt, amit eddig olvastam. Az istennő azért adott intelligenciát az embereknek, hogy erőszak helyett ésszel oldják meg a problémáikat. Amikor hét nap kelt fel egyszerre az égen, először ugyan kövekkel dobálták őket, de aztán rájöttek, hogy kedvességgel többre mennek. Ajándékokkal mentek a napokhoz, és meggyőzték őket, hogy egyesével keljenek fel, ne egyszerre.
Szintén találkoztam egy csinuo özönvíz-mítosszal; a katasztrófa után egy nagy tökből másztak elő az egyes nemzetiségek első képviselői. Ez a történet magyarázta azt is, miért nincs a csinuóknak írásbelisége (mert megették az ökörbőrt, amire írtak). Ez a mítosz bővebb, részletesebb formában egy másik könyvben is szerepelt. Sőt, annyira népszerűnek tűnik, hogy "csinuo mítosz" kereséssel majdnem mindenhol ezzel a történettel találkoztam (például itt is).
A trickstereket egy Atui nevű fickó képviselte, aki jó tricksterhez méltóan furfanggal szerzett magának ebédet mások készletéből.

Ki a következő?
A monguor (tu) nép

2021. szeptember 11., szombat

Hősök, akiknek sokat köszönhetünk (Kínai kisebbségek meséi 18. - Hani)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

A hani hagyományhoz sajnos megint nem találtam teljes kötetet, de több gyűjteményből sok meséjüket össze lehetett szemezgetni. A hanik Dél-Kínában és más délkelet-ázsiai országok területén élnek, és majdnem hárommillióan vannak. Többek között a népdalaikról, zenéjükről, táncaikról, és csodás ezüst ékszereikről híresek.

Fénypontok

A legszebb eredetmonda egy Yao nevű istennőről szólt, aki ellopta szigorú apjától a hasznos növények 77 magját, és az embereknek adta őket. Yaót büntetésből kutyává változtatták az égiek, hogy az emberekkel kelljen laknia. Hálából a hani emberek az aratási áldozat első tál ételét mindig a kutyáknak adják. Szintén az önzetlenségről szólt a legenda, amely a rizs eredetét magyarázta: egy megalázott szolgálólány jött rá először, hogy a rizs magja ehető. Amikor a kegyetlen királyné ki akarta belőle szedni a titkot, a lány először kieszközölte az összes szolgáló szabadon engedését, majd sikerült furfangos módon még a királynőtől is megszabadulnia.
Sok sárkányölő hőst megszégyenítő figura volt Nimaxingtian, aki a legenda szerint egy szemmel és egy, kés élességű füllel született. Két gonosz sárkányt győzött le azzal, hogy a szeméből vakító fénysugarakat lövellt, a fülével pedig feldarabolta az ellenséget. Szintén nagyon tetszett a hősnő Amatu legendája, aki először meggyőzött egy szörnyet, hogy emberek helyett teheneket egyen inkább, aztán a két fiát lánynak öltöztetve segített nekik végképp legyőzni a szörnyet.


Kapcsolatok

A haniknál is létezik a napok lelövéséről szóló mítosz: itt egy Erpupolo nevű íjász lőtt le kilenc napból nyolcat az égről, az utolsót pedig egy kakas csalogatta elő kukorékolásával (ami nem volt szép, de őszinte). Legenda magyarázta azt is, miért váltja egymást a nap és a hold rendszeresen: két bátor testvér, Ah Lang és Ah Ang, felrepült az égbe, hogy rávegye őket, ne összevissza keljenek fel. Az ő emlékükre minden tavasszal a hanik fesztivált is rendeznek.
A kultúrhéroszokat itt egy Maumay nevű, majomból lett hős képviselte, aki  legenda szerint ellopta az első rizsszemeket az égből, a saját és a lova élete árán. Egy másik történet egy Ahli nevű, madárból lett varázslatos fiúról szólt, aki utolsó erejével borvíz-forrást fakasztott az embereknek egy hegy oldalában.

Ki a következő?
A csinuo nép

2021. szeptember 4., szombat

Sámánok és szellemek (Kínai kisebbségek meséi 17. - Daur)

 A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

China's Dagur Minority
Society, Shamanism, and Folklore 
Kevin Stuart, Li Xuewei & Shelear
Sino-Platonic Papers 1994.

A daurok egy mongolokkal rokon népcsoport, akik Kínának a Mongóliával határos területén élnek, és több, mint százharmincezren vannak.
A kötet három részből áll: az elsőben a daur kultúráról, a másodikban a hagyományon sámánizmusról kapunk képet, a harmadik pedig magukat a népmeséket tartalmazza. A könyv 82 népmesét és 6 mítoszt közöl. Az első fejezetből megismerkedhetünk a daur életmóddal, nyelvvel, történelemmel, házassági és temetkezési szokásokkal, ünnepekkel és tabukkal, költészettel, zenével, és kézművességgel. A sámánizmusról szóló fejezet kínai módra az "elavult babonák" szidásával kezdődik ("minden vallás abszurd"), de legalább megengedi, hogy vallástörténeti szempontból fontosak lehetnek. A népmeséket egy Sayintana nevű gyűjtő jegyezte le a 80-as években, aki maga is daur közösségben nőtt fel; 50 szöveg egy Qiker nevű idős mesemondótól származik. A mesékhez külön bevezető is tartozik a fordításról és a bennük található kulturális elemekről.

Fénypontok

A legklasszabb sztori a kötetben Nisang Yadgan (Nisang sámánnő) legendája volt, egy hosszú és izgalmas alvilágjárás-eposz, amelyben a legendás sámánnő egy gazdag ember fiát hozta vissza az értelmetlen halálból. Közben találkoznak (és alkudoznak) istenekkel, démonokkal, halott lelkekkel, Nisang volt férjével, és Dantét megszégyenítő túlvilági büntetésekkel. Nisang egyébként több környező nép hagyományában is szerepel, ami nem csoda, mert nagyon különleges hölgy lehetett.
Szintén borzasztóan tetszett a legény meséje, aki (tudtán kívül) egy ginsenggyökér-szellemet vett feleségül. A ginseng-lányok és néhány gonosz pókszellem viszályából többgenerációs családi dráma kerekedett, de szerencsére jó véget ért. A szomorú romantikus történetek közül a legszebb a szerelmes hattyúk legendája volt, amelyben egy fiú és egy lány együtt tanultak, és a közös tanulás során szerettek egymásba. Szintén tetszett a mese egy jószívű legény és egy tigris barátságáról.
Emlékezetes történet szólt egy vadászról és az unokaöccséről. A vadász húgát egy szörny félig megette, ezért a vadász meg akart szabadulni tőle; az asszony fia felnőve nem csak visszaszerezte az anyja másik felét, de ráadásul össze is barátkozott a szörnnyel. Amikor a vadász meg akarta támadni őket, egy ponton a fiú tízezer zacskó chiliport kötött madarak lábaira, és azzal bombázta az ellenséges katonákat...
Érdekes legenda magyarázta, miért nincs a dauroknak saját írása. A történet Tang Seng szerzeteshez kötődött, aki elindult Nyugatra elhozni a buddhizmus szent iratait (ld. Nyugati Utazás). Hazafelé menet a szerzetes hazudott egy óriási teknősnek, és a teknős büntetésből felfalta, szétszórva az iratokat az óceánban. Azoknak a népeknek lett írásbelisége, akiknek sikerült egy-egy tekercset kihalásznia.
Holier Barken istenségről több eredetmítosz is szólt, amelyek közül az antilop története volt a legérdekesebb. Egy sziklából született antilopról szólt, ami járta a világot és mindenhol bajt meg galibát okozott. A kínaiak többször próbáltak megszabadulni tőle; végül az antilopot és egy oroqen (oroqen kisebbség ld. később) embert egyszerre csapta agyon egy villám, a szellemeik összeforrtak, és istenség lett belőlük. Ilyen több lélekből kombinált istenségek egyébként sok mítoszban előfordultak.
A sámánlegendák közül Gahucha yadgan történetei voltak a legizgalmasabbak. Ő például nyáron be tudott fagyasztani egy folyót, de ez tíz évbe került az életéből. Szintén nagyon megfogott az a rövid legenda, mely szerint a fáknak megvannak a maguk sámánjai, akik a többi fát gyógyítják.

Kép innen

Kapcsolatok

Itt is szerepelt egy mítosz az ég felemelkedéséről; az alacsonyan álló ég lisztet havazott és olajat esőzött az embereknek, de amikor azok elkezdték pocsékolni az ételt, az ég dühében magasra emelkedett, és az aranykornak vége lett. Özönvíz-történetet is olvastam, itt azzal a mesetípussal kombinálva, amelyben a vízből kimentett állatok hálásak, az ember viszont hálátlan volt.
Az egyik legjobb "királylány a koporsóban" változat, amit valaha olvastam, szintén itt található. A fiú és a démon meséjében egy legény egy halott lányt vett feleségül, akivel mindenféle kalandokon mentek keresztül, míg végül egy öreg részeg ember vakmerősége életre keltette az elátkozott menyasszonyt. Az eddigi egyik legjobb változatot találtam a könyvben a "miért tisztelik az öregeket" mesére is: itt egy titokban megmentett apa segített a fiának felmászni az égbe és eszközöket szerezni egy hatalmas patkányszellem legyőzéséhez. 
Emellett akadtak más ismerős mesetípusok is, pl. Fehérlófia (Medvefia), kéz nélküli lány, varázslatos menekülés (itt kígyófeleséggel), szörnyeteggé változott lánytestvér (itt keselyűszellem lett belőle), és sárkányölő hős (itt gyöngyhalász, aki egy tengeri kígyót robbantott fel puskaporral). Aqinbu története is egy Fehérlófia-mese volt, ami ráadásul nagyon hasonlított a szomszédos oroqen néptől ismert klassz változatra (ami az új könyvemben is szerepel).
A mítoszok között Szun Vu-kung, a Majomkirály is tiszteletét tette - az ő felforgató tevékenységének tulajdonították a barlangok keletkezését. A tricksterek egyébként külön fejezetet kaptak a könyvben, és általában névtelen fiatal legények vagy árva fiúk voltak; akadt közöttük hamis jós (a direkt furfangos fajtából), mestertolvaj, elcserélt büntetés, mindenféle klasszikus (és sokszor elég véres) trükkök. Különösen tetszett az a sztori, amiben egy daur falu az épülőben lévő kínai katonai tábort átköltöztette a folyó túlpartjára, és beadták nekik, hogy a szél fújta el.

Kép innen

Ki a következő?
A hani nép