Székelyföldi kópéságok: Holnemvolt Mesefesztivál, 2021.

Egy év digitális szünet után legnagyobb örömömre idén megint személyesen utazhattam Sepsiszentgyörgyre, a népmese napja alkalmából rendezett Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválra. Hagyománnyá vált már a számomra, hogy ha szeptember, akkor Erdély, és Szabó Enikő szorgos szervező munkájának köszönhetően rengeteg klassz közönség és helyszín várt rám a négy nap folyamán.

Hétfőn Kézdivásárhelyen kezdtem a műsort, a Vigadó Művelődési Házban (képek a linkre kattintva), ahová mindenki tricksteres meséket kért, és háromfelé kellett osztani a gyerekcsoportokat, hogy beférjenek. Egymás után ment le a három előadás: először kb. 80 kiskamasz érkezett, aztán kb. 150 kicsi óvodás, végül egy kisiskolás osztály ráadásnak. A kópék természetesen mindenhol remekül működtek. Az óvodás tömeggel külön jól éreztem magam, együtt csináltuk a mesék ismétlődő részeit, tiszta koncerthangulat uralkodott. Utána jutalomjáték volt az egy osztálynyi kölyökkel leülni a padlóra, és szép nyugiban Lokiról mesélni. (Az egyik kislány meg is kérdezte, mikor jön a Vasember.) Mesélés után kávéztunk és sétáltunk is egyet Kézdin a ragyogó őszi napsütésben.

A keddi nap délelőttje Sepsiszentgyörgyön telt. Először a Mikes gimnáziumba mentem, ahol a hatodikos évfolyamnak rendeltek kamaszoknak szóló mesemondást. Be is tódult az előadóterembe jó negyven kiskamasz, a Vili a veréb vonatkozó tömegjeleneteit idézve. Szóba elegyedtem velük, jó arcok voltak, hamar eljutottunk az animékig, filmekig, és egyéb aktuális témákig. Innen egyenes út vezetett a Jiraiya-legendához, ami már a nyári táborokban is jó szolgálatot tett. Külön imádtam látni a kölykök arcát, amikor poénból bekiabáltak, hogy "mesélj Narutót!" én meg azt válaszoltam, hogy "oké!". Jiraiya után még egy amerikai mesére is jutott idő, Az ördög és a gezerigók sztoriját meséltem. A közönség végig teljes csendben és feszült figyelemmel követte az eseményeket; néha hallottam izgatott sugdolózást, amikor színre lépett egy-egy új szereplő. Ahhoz képest, hogy milyen zajjal érkeztek, végtelenül nyugis, jó hangulatú mesélés lett belőle. Ők is maradtak volna még a végén, meg én is... na, majd legközelebb.
Ebéd előtt átmentünk a református általános iskolába, amelynek dísztermében nagyjából nyolcvan, 1.-4. osztályos gyerek gyűlt össze mesehallgatásra. Törpeszarvas és a tigris történetével nyitottam, és azonnal eluralkodott a gyerekeken a Kancsil iránti rajongás; még egy, majd még egy Törpeszarvasos mesét követeltek hangosan, így végül Kancsil háromszor újrázott a színpadon. Később áttértünk más kópékra, meséltem a nyusziról aki tatun lovagol és szörnyet győz le, és a teknősről aki túljár a nyúl eszén. A gyerekek zseniális közönség voltak, nevettek, szurkoltak, tapsoltak. A szörny legyőzését külön spontán megtapsolták, pedig még nem is volt vége a mesének... Egy ponton, amikor Törpeszarvas tüsszentett, mindenki riadtan hördült fel, az egyik kisfiú meg felkiáltott, hogy "KECSKE!" Itt rövid nevetési szünetet kellett tartanom. Nagyon jó hangulatban jöttem el az iskolából, és remélem, velük is lesz alkalmam találkozni még.

Törpeszarvas illusztráció az új
Világszép könyvemből

Szerdán ismét Sepsiszentgyörgyön kezdtem, ezúttal a Waldorf iskolában, ahol három (1.-3.) osztály érkezett a mesélése nagy zsibongással és éneklő tanító nénikkel. Miután csendesre szélcsengőztük őket, megkezdődhetett a mesélés. Törpeszarvas itt is azonnal tarolt, utána rögtön kántálni kezdték, hogy "még egyet!". Megszavaztattam őket, mit meséljek, és a "még egy törpeszarvas" győzött, de utána sorra került Ananszi is azért. Nagyon nagy hangulat volt, sok kacagás, kérdés, viccelődés, igazi élő mesemondó élmény. A végén meglepetésszerűen még a nyakamba is ugrott az összes gyerek, alig tudtam kievickélni a kicsi-a-rakás alól.

Szerda délután Kovásznára utaztam, hogy a művelődési ház mozitermében meséljek a cserkészekhez tartozó gyerekeknek és kamaszoknak (meg a velük érkező szülőknek). Itt este felé már nyugisabb hangulat uralkodott, ezért nyugisabb meséket is vettem elő. Külön örültem, hogy végre volt alkalmam elmondani Aranyfa és Ezüstfa történetét a Varjúhercegből, ami egy különleges Hófehérke-verzió; utána meg is beszéltük a gyerekekkel, miben hasonlít a Hófehérkére, és miben különbözik tőle.

Csütörtökön, a népmese napján Csíkszeredán ért a reggel, a Játékszín nagytermében, ahová 210 kisiskolás jött el az ünnepre való tekintettel meséket hallgatni. Kétszer. Mindkét előadáson nagyon klassz hangulat volt; az elsőn a Varjúhercegből, a másodikon a Törpeszarvasból meséltem egy-egy órán keresztül. A Varjúherceges mesék közben a gyerekek figyelték, melyik történetet ismerik fel a ritka változatban, és folyton a magasban volt a kezük, lelkesen találgattak. A kópés műsorban elmeséltem régi kedvencemet, a Garuda-madarat, csak hogy lássam, ahogy 210 kisgyerek egyszerre dobog, integet, és csipog, mint a madarak. Itt is koncerthangulat volt.

A turnét (és a népmese napját) Sepsiszentgyörgyön, a megyei könyvtárban zártuk egy közös előadással: Dr. Kádár Annamária, Szabó Enikő, és jómagam meséltünk és beszélgettünk a népmesék és a reziliencia kapcsolatáról. Az előadásnak élő közönsége és online felülete is volt. Enikő és én olyan meséket válogattunk a műsorhoz, amelyek a rugalmas alkalmazkodóképességről, kitartásról, újrakezdésről szóltak - én A fából faragott kard (afganisztáni zsidó) és a Távoli tűz (közel-keleti) történetét mondtam el. Az előadás után a résztvevő mesemondókkal mindannyian együtt vonultunk el vacsorázni, és jót beszélgettünk. 

Sajnáltam egy kicsit, hogy ilyen gyorsan eltelt a hét; szívesen maradtam volna még. A székelyföldi közönségek mindig lelkesek, barátságosak, és elevenek; rengeteget töltődtem ez alatt a négy nap alatt, csodálatos tájakat láttam, jókat ettem, és alig várom, hogy visszatérhessek még többet mesélni.

Addig is mindenkinek szép, népmesés napokat kívánok :)

A tricksterek karriert csinálnak (Népmesék nyomában a világ körül 200. - Mongólia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

UTOLSÓ ÁLLOMÁS!

Mongolian Traditional Literature
An Anthology

Charles R. Bawden

Routledge, 2013.

Ez a közel 900 oldalas vaskos kötet válogatást tartalmaz a mongolok hagyományos irodalmából, a Titkos Történettől a népdalokig. Mivel hatalmas nagy falat volt, ebben a bejegyzésben a Népmesék című részre fogok koncentrálni, ami magában majdnem 300 oldalt tesz ki, és 110 történetet tartalmaz. A mesék kisebb fejezetekre oszlanak téma szerint: természetfeletti történetek, tricksterek, Balansengge, vándorszerzetes-mesék, Shagdar, állatmesék, csalimesék, mítoszok, triádok, párbeszédek. 

A kötet maga angol nyelven hiánypótló, és sok olyan szöveget ad közre, amik előtte nem jelentek meg fordításban. A bevezetőből részletes tájékoztatót kapunk a mongol irodalom eddig elérhető fordításairól és történetéről, valamint leírásokat az egyes műfajokról és híresebb alkotásokról a középkortól napjainkig. Szó esik a Titkos Történetről, eposzokról, legendákról, tanító szövegekről, szertartásos szövegekről, indiai eredetű írásokról, mongol-kínai irodalomról, és egyéb érdekes témákról. A kötethez jegyzetek, bibliográfiák és kiejtési útmutatók is tartoznak. 

Fénypontok

Nagyon tetszettek a történetek, amelyeknek Balansengge, a mongolok trickster-figurája volt a hőse. Sok közöttük klasszikus trickster-sztori volt, mint pl. a "gyereket szült az edény" vagy a "nincs időm átverni téged" típusú trükkök, de volt közöttük néhány egészen eredeti húzás is (pl. amikor Balansengge elhitette egy kapzsi gazdag emberrel, hogy drágakövekkel van tele a zsákja, de ha arra méltatlan ember néz bele, akkor mind hamuvá változik). Balansengge kedvenc céltáblái a zsugori és kevély gazdagok voltak. A leghosszabb sztori abból bontakozott ki, hogy egy trükkel rávette őket, hogy mind a folyóba ugorjanak. A gazdagok lelke ekkor panaszra ment Erlig kánhoz, az Alvilág urához, és az uralkodó elkezdett démonokat küldözgetni Balansengge lelkéért. A trickster természetesen sorra átverte mindannyiukat, míg végül teljes pánik keletkezett az Alvilágban, Erlig kán maga ment érte, Balansengge őt is átverte, elszedte a ruháit, és maga ült az Alvilág trónjára. Happy end. 

A trickster-mesék közül kiemelkedett még a legény, aki kutyaszart etetett a kánnal (és egyéb kínos dolgokra is rávette anélkül, hogy megbüntették volna érte). Tetszett a rövid történet is az öreg varázslóról, aki egy álomban megmutatta a kevély kánnak, milyen nyomorban élnek az alattvalói. 

A mítoszok közül kiemelkedett Erkhii Mergen története, az íjászé, aki hat napot lelőtt az égről, hogy megmentse a világot a pusztulástól, de a hetedikkel nem boldogult, ezért szégyenében mormotává változott, a lova pedig ugróegérré. Egy másik kedvencem a nyulak meséje volt, akik azt hitték, senki sem fél tőlük, és ők a legnyomorultabb lények a világon - amíg véletlenül meg nem riasztottak egy birkanyájat azzal, hogy előugrottak a rejtekhelyükről. Rövid, ám bájos történet szólt állatokról, akik titokban nagyon fontosak: a denevér azért lóg fejjel lefelé, hogy figyelje, leszakad-e az ég; a szöcske azért ül a fűszálon, hogy őrködjön özönvíz esetére; a darumadár pedig azért lépked olyan óvatosan, hogy hatalmas erejével földrengést ne okozzon.

Meglepően sok eredettörténet foglalkozott azzal, hogyan osztott ki a Teremtő heréket és péniszeket mindenféle állatoknak. 

Kapcsolatok

Az állatmesék között szerepelt a hét kecskegida meséje, amiben itt ugyan csak két gida volt, cserébe megtudtuk azt is, hogyan háziasította az ember a kecskéket (miután egy favágó segített nekik megmenekülni a farkastól). Érdekes módon a gyermeket őrző hűséges (és véletlenül megbüntetett) kutya története itt macskával és meggondolatlan asszonnyal játszódott le. Megint szerepelt történet arról, miért nem került be a teve az állat-naptárba (itt a patkánnyal versenyzett, ki látja meg előbb a napfelkeltét).

Solombo kán története a szerencséjét kereső, kérdéseket feltevő hős meséje volt; itt a fiúnak Erlig kánhoz, az Alvilág urához kellett elmennie. Akadt másik válaszkereső mese is (Scripture Joy and Jewel Joy), csodamadár-történet (A vadász fiai), hamis jós (Szöcske Namjil), csizmás kandúr (itt Okos sárga róka) és varázslatos segítők is (Fehér Jivaa). A hálátlan állatot (kígyót) itt egy okos lány csalogatta vissza a csapdába; szerepelt királyfihoz feleségül menő klasszikus okos lány is, aki nem csak megoldott lehetetlen feladatokat és bíráskodott igazságtalan helyzeteben, de ráadásul megmentette az apósát, amikor az ellenség foglyul ejtette. A furfangos szegény ember és az ostoba ördög párviadala itt egy öreg trickster és egy tigris között zajlott le, az Odüsszeiából is ismert Küklopsz-történetnek pedig három szerzetes volt a hőse.

Az ügyeletes trickstert fentebb már említettem, de a tricksterekhez hasonló figura volt Shagdar is, az 1869-ben született vándor szerzetes, aki gúnyt űzött a kor problémáiból, mint például a zsugori gazdag emberek, korrupt tisztviselők, és képmutató vallási vezetők. A legtöbb történetben rövid, frappáns, gúnyos versekben ad választ nagyképű vagy ostoba embereknek. 

Hova tovább?

Hát, először is írni fogok egy összefoglalót az egész kihívásról. Aztán meglátjuk, mi lesz a következő kör :)

Trickster a propaganda szolgálatában (Népmesék nyomában a világ körül 197. - Észak-Korea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Észak-Koreából nem sikerült teljes mesegyűjteményt találni, úgyhogy egy nemrég megjelent cikket olvastam el helyette.

Hero of the People: Reimagining the Trickster in North Korea
Charles La Shure
The Journal of American Folklore, Vol. 133, No. 529, pp. 259-284.

A cikk azt mutatja be, hogyan használ az észak-koreai rezsim egy klasszikus koreai trickster-figurát, Kim Sondal nevezetűt, a saját üzenete átadására a régi népmesék újraértelmezésén keresztül. 

A cikk eleje bemutatja magát a trickster archetípust. Utána kapunk egy rövid ismertetőt a koreai tricksterekről is, akiknek a történetei a feudális időkre (14.-19. század)  nyúlnak vissza. Némelyikük a nemesek közé tartozik (ami trickstereknél ritka), némelyikük a furfangos szolgák kategóriájába, a fent említett Kim Sondal pedig valahol a kettő között létezik. 

Kim Sondal történetei nagyon népszerűek Dél-Koreában is, de mivel a karakter eredetileg Pyongyangból származik, az észak-koreai hagyomány különösen magáénak érzi. Ez jó összehasonlítási alapot szolgáltat, hiszen össze lehet a mesék északi és déli verzióit vetni egymással (kíváncsi leszek, a következő könyvben találkozom-e vele). Úgy tűnik, a 90-es évek óta Észak-Koreában tucatjával publikálják a Kim Sondal meséket külön gyűjteményekben és irodalmi adaptációkban is. A cikk következő szakasza az észak-koreai propaganda (és általában a nacionalista rendszerek) és a folklór kapcsolatáról szól. 

A mesék

Dél-Koreában film is készült
Kim Sondalról

Ami magukat a meséket illeti: Kim Sondal legtöbbször szegény földműves, akit a feudális földesurak sanyargatnak. Az egyszerű emberek gyötrelmei mindig megenyhítik a szívét, ezért furfangos módokon bosszút áll a kapzsi nemeseken és a korrupt tisztviselőkön, akiket a mesék rendszeresen disznókhoz hasonlítanak. 

Az egyik mesében Kim Sondal trükkel rávesz egy csomó dölyfös nemesasszonyt, hogy nyilvánosan vallják meg a bűneiket, és szigorúan megbünteti azokat, akik rosszul bántak az alattvalóikkal. Néha a nemesek megpróbálják csapdába csalni, de persze sohasem járnak sikerrel. A szegény, egyszerű emberek annyira szeretik Kim Sondalt, hogy amikor a gazdagok hibájából élelem és szállás nélkül kell bolyongania, megetetik és elszállásolják mindenféle trükk nélkül. 

Jópofának hangzott az a sztori, amelyben Kim Sondal romlott babfőzeléket etetett egy gazdag emberrel úgy, hogy elhitette vele, az "erjesztett bab" különleges csemege. A "hamis jós" szerepében is ő tetszeleg, bár a mese tanulsága itt az, hogy a vallás és a babonaság rossz dolog, és az emberek megtévesztésére való. Van egy másik népszerű sztori is, amelyben a király leromboltatja a  nyilvános vécéket, ezért Kim Sondal arra kényszerül, hogy bekéredzkedjen egy hölgy vécéjébe - és mivel a hölgy pénzt követel tőle, Kim Sondal addig nem jön ki, amíg nem fizetnek neki.

A gyerekeknek szóló későbbi mesegyűjtemények ráerősítenek a szegény emberek szenvedéseire, a földesurak gonoszságára, és Kim Sondal szegények felé tanúsított bőkezűségére (elosztogatja a gazdagoktól kicsalt pénzt). A babonaság kritikája is hangsúlyosabb, és Kim Sondal nyíltan a sámánok ellen fordul (erre a regények még jobban ráerősítenek). Itt már az egész világot akarja megváltoztatni a gazdagok átverésével, és új rendszert építeni, ahol mindenki egyenlő. A gazdagok megjelenésükben is rondábbak, "szinte nem is emberek," a tanulságokat pedig egyértelműen kifejtik minden mesében a gyerekek okulására.

Kapcsolatok

A dél-koreai mesékkel összehasonlítva kitűnik, hogy Kim Sondal délen sokszor csak random embereket ver át - nem gazdagokat, akik megérdemlik -, és ezt általában a saját boldogulása, meggazdagodása érdekében teszi. Sokszor vakokat ver át mindenféle trükkökkel, és míg északon a vakok "gonosz uzsorások" is, délen egyszerűen csak könnyű célpontot szolgáltatnak a trickster számára. Szerzeteseket itt is megtréfál néha, de nem a vallásuk miatt. Sok történet struktúrájában ugyanaz, de Kim Sondal motivációi alapvetően mások.

A cikk szerzője szerint az észak-koreai Kim Sondal, aki kiszolgálja a rendszert, nem nevezhető tricksternek, mert hiányzik belőle a mindenféle szabályt áthágó, ambivalens karakter. Inkább valamiféle propaganda-kultúrhős lett belőle, amire minden újabb kiadás ráerősít. 

Hova tovább?

Dél-Koreába!

Mesék és álhírek: Tanítsunk médiaműveltséget népmesékkel

A médiaműveltség avagy digitális műveltség elengedhetetlen része a mai világnak. Napjainkat korábban sohasem látott mennyiségű információ tölti ki, amely elől a gyerekek sem menekülhetnek. Egyre korábban kell megtanítani az újabb generációkat arra, hogy ne vegyenek mindent készpénznek; ellenőrizzék le a forrásaikat, kérdőjelezzék meg az álhíreket, és ne dőljenek be azonnal másod- és harmadkézből kapott információknak. És igen, sok felnőttnek is van még mit tanulnia.
A népmesék nagyon jó alapot kínálnak ilyen témájú beszélgetésekhez, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Alább válogattam néhányat a kedvenceim közül:

A majmok királya (Libéria)

Egy rusnya madár beköltözik egy üregbe, és ott rejtőzve elhiteti a majmokkal, hogy valójában rettenetes szörnyeteg. A megfélemlített majmok ajándékokat és ételt hordanak neki - egészen addig, amíg a majomkölykök, akik nem értik a dolgot, meg nem piszkálják az üreget, és fel nem fedezik, hogy a "rettenetes szörnyeteg" valójában csak egy nagyon ronda, de egyébként ártalmatlan madár.

Kacor király (Magyar mese)

Magyar klasszikus, és az előző meséhez nagyon hasonló. Azért említem mégis külön, mert itt megjelenik a hazugságot támogató, és abból magának előnyt kovácsoló "segítő" (a róka) szerepe is. A mese egyébként az ATU 103A típusba tartozik, és egész Európában ismert. Néhol a macska feleségül is veszi a rókát.

A csaló (Szomália)

Na, ez egy elég sötét mese. Egy hazug csalót elüldöznek az emberek a falujából, erre kimegy a vadonba és fellázítja az állatokat és az elemeket az emberek ellen. Miután feldúlják és kirabolják a falut, a csaló elkezdi a szövetségeseit sorra egymás ellen fordítani ("Láttátok, a tűz hogy felégette a házakat? Mi lesz, ha egyszer ellenünk fordul? Előzzük meg, és pusztítsuk el!"), míg végül egyedül marad az összes zsákmánnyal. A sztori végén azonban rájön, hogy a gazdagság nem teszi boldoggá, és nem tudja kellemesebbé tenni a száműzetést.

A hazugság többet árt, mint a fegyver (Suriname)

Egy király azt állítja, szavakkal senki sem árthat neki; hogy fegyverrel lehet csak valódi sérelmet okozni valakinek. Ananszi, a pók-trickster, elhatározza, hogy megleckézteti a királyt. Összepiszkítja a palota folyosóit, és elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy a király szokása vécének használni a folyosót. A király a saját kárán tanulja meg, hogy a szavaknak is lehetnek nagyon komoly következményei...

Macska és patkány együtt fürdik (Grenada)

Ez a mese a tanult előítéletekről szól. Egy kiscica és egy kispatkány minden nap együtt fürdik és játszik, a legjobb barátságban. Amikor azonban a szüleik ezt megtudják, elkezdik tanítani a gyerekeket arra, hogy nem lehetnek barátok, mert túl különbözőek. A patkánynak azt mondják, a macskák gonosz ragadozók, a cicának pedig azt, hogy a patkányok semmirekellő zsákmányállatok. A barátságnak vége szakad.
(Szeretném ezt a mesét újramesélni, egy kicsit pozitívabb befejezéssel, mert úgy érzem, szükség lenne rá.)

Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya (Libanon)

Egy herceget eljegyeznek egy szépséges lánnyal, ám az esküvőre menet néhány féltékeny nő elhiteti vele, hogy a menyasszonya szörnyű és csúf (mivel élőben még, szokás szerint, nem találkoztak). A herceg elmenekül az esküvő elől, és elbújik egy kertben. A menyasszonya megtudja, mi történt, és a keresésére indul; anélkül, hogy elárulná, kicsoda, összebarátkozik vele, és szép lassan szerelembe esnek.
(Ennek a mesének van egy nagyon szép palesztin változata is.)

A mágikus harapófogó (Burma / Mianmar)

Ez a mese arról szól, hogy a "vak igazságszolgáltatás" nem mindig egyformán igazságos (avagy hogy az egyenlőség nem mindig azonos a méltányossággal). Egy király úgy szolgáltat igazságot, hogy a vádlottaknak egy varázslatos harapófogóba kell tenniük a kezüket, és ha hazugságot mondanak, a harapófogó levágja a végtagot. Egy furfangos tolvajnak azonban sikerül kijátszania a rendszert, bizonyítva, hogy nem lehet gondolkodás nélkül ennyivel elintézni az igazságszolgáltatást.
(Rómában a Bocca della Veritá-ról hasonló legenda kering.)

A bátor Törpeszarvas (Borneó)

Egy ember téved a dzsungelbe, és az állatok mind megrémülnek a sohasem látott lénytől. Elküldik a furfangos Törpeszarvast, hogy lesse meg, mivel van dolguk. Törpeszarvas megfigyeli, ahogy az ember mindenféle fura dolgokat csinál (leveszi az ingét, dohányzik, stb.), és minden egyes alkalommal, amikor elmeséli a többieknek, a sztori egyre látványosabb méreteket ölt ("felhőt eszik!", "le tudja venni a bőrét!"), míg a dzsungel lakói között elharapódzik a pánik. Végül az ember elmegy, az állatok pedig utólag megvádolják Törpeszarvast azzal, hogy csak kitalálta az egészet.

Tunnay és Runnay (Szíria)

Klasszikus "szegény ember és az ördög" mese, ahol egy démon megszáll valakit csak azért, hogy a bűntársa kiűzhesse jó pénzért. Végül, amikor a démon nem akar távozni, az ember azzal ijeszt rá, hogy jön a két rettenetes felesége, Tunnay és Tunnay. Szíriában ebből a meséből szállóige lett, "Tunnay és Runnay" az álhírek szinonimája.

Mit hallott a nyúl? (Tibet)

A nyúl ismeretlen zajt hall, amitől úgy megijed, hogy rohanni kezd, és szétkürtöli, hogy jön a világvége, leszakad az ég. Az állatok mind elhiszik neki és fejvesztett menekülésbe kezdenek, míg végül az oroszlánnak eszébe nem jut utánajárni, hogy honnan is jött a hang. Kiderül, hogy érett gyümölcsök potyogtak a vízbe egy fáról.

Menj aludni, gekkó! (Bali)

Ezt a mesét már a karanténos sztorik között is említettem, de felveszem erre a listára is, mert többek között arról szól, miért jó megismerni, mi áll másik viselkedésének a hátterében. Gekkó haragszik a szentjánosbogarakra, mert villognak - ám amikor oroszlán rákérdez, kiderül, hogy azért teszik, hogy éjszaka az utazókat figyelmeztessék a veszélyekre. Így megy tovább a történet, míg ki nem derül, hogy az elsőre feleslegesnek és idegesítőnek tűnő viselkedések mögött értelmes okok rejlenek.


Ananszi bolondot keres (Ghána)

Ananszi olyan bolondot keres, aki elvégezné helyette a nehéz munkákat, míg ő learatja a babérokat. Varjú elvállalja a feladatot, és túljár a lusta pók eszén: elhiteti vele, hogy fel tudják osztani a munkát és a fáradtságot, és úgy tesz, mintha ő fáradna, miközben Ananszi dolgozik. Ezt a mesét azért említem itt, mert számomra arról (is) szól, hogy érdemes elolvasni az apró betűt is arról, mit tartalmaz egy-egy munka, és ki húz belőle hasznot.

Ha van mese, ami nem került fel a listára, de ide illene, írjátok meg a kommentekben!

A bazsalikomlány (Feminista Multikulti Népmesék 6.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Puerto Rico

A történet

Egy szegény embernek (vagy asszonynak) három lánya van, akik minden nap kimennek a kertbe megöntözi a bazsalikomot. Meglátja őket a király, aki szereti a találós kérdéseket, és megkérdezi, meg tudják-e mondani, hány levél van a bazsalikomon. A két idősebb lány pironkodva elmenekül a kérdés elől, ám a legkisebb rögtön visszavág azzal, hogy a király tudja-e hány csillag van az égen (hal a tengerben, homok a tengerparton, stb.). A királynak megtetszik a lány, és elhatározza, hogy túljár az eszén. Beöltözik édesség-kereskedőnek, és csókért kínálja az édességet. A két idősebb lány pironkodva menekül, de a legkisebb szerez magának csókért édességet. Másnap megint megy a szokásos feleselés a kerítés felett, és a király megkérdezi, hány cukorkát vett a lány csókért. Most a lányon a visszavágás sora. Amikor a király megbetegszik, ő beöltözik Halálnak, és megjelenik a palotánál egy szamárral / malaccal / kutyával, és közli a királlyal, hogy a lelkéért jött; de ha hajlandó a háziállata fenekét megcsókolni, akkor annyi évet kap még, ahány csókot ad. A király összevissza csókolgatja az állat popsiját, amit másnap aztán a lány jól a szemére is vet. A király elismeri, hogy a bazsalikomos lány túljárt az eszén, és ez annyira megtetszik neki, hogy feleségül is veszi.
(Néhány verzióban itt még vannak jelenetek, pl. a "gyere el hozzám se pucéran se felöltözve" jellegű próba, vagy az, amikor a lány helyette ítélkezik, és "hazaviheti azt, ami a legkedvesebb a szívének.")

Mitől feminista?

Két dolgot szeretek nagyon ebben a mesében: egyrészt, hogy szabad szájú, tűzrőlpattant hősnője van, másrészt pedig, hogy a királyban méltó ellenfelére akad. Hasonló mesetípusokban sokszor fordul elő, hogy a királyt alaposan leégető okos lány ellen az uralkodó szörnyű bosszút fogad, megpróbálja megölni/megöletni, stb. Sajnos a való életben is gyakori, hogy a visszaszólásra, vélt megalázásra (vagy akár egy egyszerű "nem"-re) egy férfi erőszakkal, agresszióval válaszol. Hogy Margaret Atwood klasszikusát idézzem:

"A férfiak attól félnek, a nők kinevetik őket. 

A nők attól félnek, a férfiak megölik őket."

Itt azonban egyáltalán nem erről van szó. Itt két egyenlően okos fél között zajlik játékos flörtölés, és amikor a lány végrehajt egy zseniális átverést, a király jó kedélyűen elismeri, hogy ez már nem tudja fokozni, és pont a furfangosságáért szereti meg a bazsalikomos lányt. Egy olyan férfi, aki képes nevetni saját magán is, és őrjöngés nélkül elismerni, ha veszített egy nővel szemben, nagyon fontos példakép mindenki számára.
Ez a mese egyébként, szimbolikus úton, a szexualitásról is szól. A lányok legtöbbször a házba, kertbe bezárva élnek, szoros szülői felügyelet alatt. Az ablakba/kertbe ültetett bazsalikom hagyományosan a szexuális érettség szimbóluma. A legkisebb lány kitekinget a kerítés felett a királyra, és míg a két nővére még nem áll készen rá, hogy szóba álljanak vele, ő már képes gondolkodás nélkül, magabiztosan flörtölni az uralkodóval. Ehhez kapcsolódik a csókjelenet is (ld. lejjebb), amelyben édességet kap csókért a jóképű, álruhás uralkodótól, és ez egyáltalán nem zavarja őt. A bazsalikomos lány biztos és komfortos a saját szexualitásával kapcsolatban, nem prűd, nem szégyenkezik, hanem felszabadultan élvezi a dolgot. Emellett remekül szórakozik a kölcsönös szóváltásokon és egymás átverésén is. Jól érzi magát a bőrében, magabiztos, tudja, hogy mit akar, és ehhez a király személyében egyenlő, elfogadó partnerre talál. A humor csodálatos része tud lenni egy egészséges kapcsolatnak.

Amit érdemes átgondolni

Néhány szülőben felmerülhet, mennyire biztonságos a mai világban "cukorkáért csókod adunk egy idegennek" jellegű mesét mondani gyerekeknek. Felnőtt közönségekkel a helyén van a történet, de abban az esetben sincs minden veszve, ha valaki egyszerűen nem érzi komfortosnak ezt a jelenetet. Szerencsére ennek a mesetípusnak több tucat változata létezik a világ körül, különféle átverésekkel. Személyes kedvencem az olasz Violetta a Pentameronéból (nemrég megjelent magyarul is), ahol a királyfi eléri, hogy a lány azt higgye, megbolhásodott, aztán megkérdezi, hány bolhája van.

Források

Ez a mese az ATU 879-es típusba tartozik (Basil Maiden, Bazsalikomlány). Érdekes módon nem nagyon van északi változata, ellenben a Mediterráneumban és spanyol nyelvterületen (beleértve Dél-Amerikát is) rettenetesen népszerű. A Turandot's Sisters című könyvben olvashattok bővebben a jelentőségéről.

William Bernard McCarthy: Cinderella in America (University Press of Mississippi, 2007.)
John Bierhorst: Latin American Folktales (Knopf Doubleday Publishing, 2007.)
Rafael Ramírez de Arellano: Folklore portorriqueño (Avila, 1926.)
Giuseppe Pitré: Catarina the Wise (University of Chicago Press, 2017.)
Wayland Debs Hand: Hispanic folktales from New Mexico (University of California Press, 1977.)
Rodolfo Lenz: Cuentos de adivinanzas corrientes en Chile (Imprenta Universitaria, 1912.)

Megjegyzés

Spanyol nyelven szebben kijön, hogy a lány Halálnak öltözik, mert spanyolul a halál, la muerte, nőnemű. Ennek ellenére olyan verziót is találtam, ahol Szent Antalnak álcázta magát.

Kis szigetek, teli furfanggal (Népmesék nyomában a világ körül 149. - Comore-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Indian ​Ocean Folktales
Lee Haring
National FolkLore Support Centre, 2002.

A könyv huszonhét mesét tartalmaz, melyek közül öt származik a Comore-szigetekről (a többi pedig Madagaszkár, Mauritius, Réunion és a Seychelle-szigetekről). A bevezetőben szó esik a szigetek mesemondó hagyományairól és történelméről (még egy hosszas kronológiai listát is kapunk). Minden szigetet rövid bevezető mutat be, a mesék előtt pedig mindig fel van tüntetve a mesemondó és a gyűjt neve is.
Mivel összesen öt comore-i mese volt a könyvben, írok röviden mind az ötről:

Az állatok jósa
Ennek a mesének volt egy befejezetlen eleje, meg egy külön vége. Az elejében egy kaméleon bosszút esküdött az elefánt ellen, amiért rálépett a fia lábára; a végében az állatok jósa megjósolta, hogy meg fog jelenni az ember, és mivel az oroszlán nem volt hajlandó elmenekülni előle, az ember furfangossággal legyőzte. Érzem, hogy valahol összefügg a két sztori, csak nem tudom, hogyan.

Alimtru és a keselyű
Egy legény feleségét elveszi a király, ezért csinál fából egy másik feleséget. A király azt is elveszi, mire a legény összehívja a madarakat, és egy keselyű segítségével ráveszi az uralkodót, hogy oldozza le az életre keltő amuletteket a második nőről. A fa-asszony ismét fává változik, és összeomlik tőle a királyi palota.

Furfangos Bunwaswi
"Távoli tűz" típusú mese, amelyben egy fickó kiállja a király próbáját, és eltölt egy éjszakát egy jeges hideg víztározóban, ám a király nem fizeti ki a jutalmát, mondván, hogy tüzet látott a távolban, az tartotta melegen. Bunwaswi a trickster erre lakomára hívja a királyt, ahol a tűztől távol teszi le a bográcsokat, és felelősségre vonja az uralkodót, amikor az panaszkodik, hogy így sohasem fog megfőni az étel...

A szegény ember története
Trotroc, a bajkeverő, el akarja nyerni a király lányát feleségül. A király mindenféle dolgokért szalajtja az ördögök királyához, de Trotroc mindig megoldja a feladatot, és végül elnyeri a lányt.

A titokzatos asszony
Egy lányt a tanítója el akar csábítani, ezért a lány megvakítja. A szülők viszont inkább a tanítónak hisznek, ezért a lány elmenekül otthonról, és új életet kezd. Mindenféle kalandokon megy keresztül, melyek során sokan ártani akarnak neki, de a varázserejével mindenkitől megszabadul. Végül férfiruhában gyógyító királyfi lesz belőle, és amikor a sok általa átvert ember gyógyulni jön hozzá, ráveszi őket, hogy vallják be a bűneiket.

Hova tovább?
A Seychelle-szigetekre!

Ismeretlen ismerősök (Népmesék nyomában a világ körül 148. - Mozambik)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A sorozat a mai nappal rövid szünetre megy, az ünnepek után folytatjuk!

Makua Tales 
Second Series
H. W. Woodward
Bantu Studies 9/1, 1935.

Mivel Mozambikhoz nem találtam könyvet, egy cikket ástam elő a Bantu Studies című folyóiratból, amelyben huszonöt makua népmese szerepel, eredeti nyelven és angol tükörfordításban. A makua bantu eredetű nép, akik főleg Mozambik és elszórtan Tanzánia területén élnek. A cikk végén egy sor találós kérdés is szerepel, eredeti nyelven és angolul, de annyira kultúrafüggők, hogy életemben ki nem találtam volna egyet sem... A mesék közül a legtöbb már ismerős volt, de akadtak közöttük szépen színezett változatok.

Fénypontok

Egyszerűségében szép volt Narikosha története, amelyben egy jóképű legény úgy döntött, nem az érte versengő szépséges lányok közül választ feleséget, hanem azt veszi el, aki tetszik neki, akkor is, ha csúf kelések vannak rajta.

Kapcsolatok

A majom szívének meséjét sok helyről ismertem már (többek között Kolumbiából). Itt egy harcsa csalta a majmot a folyóba, hogy megegye a szívét, de a majom azt hazudta, a fán hagyta, visszamegy érte, és ezzel sikeren megmenekült. A kölcsönös meghívást, melynek során senki sem tudott enni a másik főztjéből, Teknős és Majom játszotta el egymással, a "repülő teknős" pedig, aki vízbe pottyant mert megszólalt, ezúttal Sólyom barátja volt.
Nagyon örültem, hogy ismét találkoztam azzal a mesével, amelyben egy szegény galamb odaadta valakinek a fiókáit, aki fenyegette (most épp a nyúlnak), míg a sólyom arra nem járt, és el nem magyarázta neki, hogy a nyúl nem tud neki ártani.

Volt egy rövid és velős állatmenyasszony mese is - egy csapdába esett cibetmacska változott titokban asszonnyá, és takarította ki a házat, amikor a vadász nem volt otthon.
Az ügyeletes trickster a Nyúl, aki többek között a Hiénát verte át rendszeresen (például a több helyről ismert, vendégségből hazaküldözgetős mesében). Volt megint a mohás sziklára hasonlító mese, csak itt üreges fába csalta sorra az állatokat, és úgy ölte meg őket, míg jávorantilop túl nem járt az eszén. Egy másik mesében mindig elriasztotta ebéd előtt az embereket, és megette az otthagyott kaját, amíg tőrbe nem csalták a szokásos kátránybábus trükkel. Ő csalta viszont vissza a csapdába a hálátlan leopárdot, hogy megmentse Szarvas életét. Ő volt a hőse egy "szótlan kisasszony" mesének is, és úgy bírta szóra a lányt, hogy halcsapdában macskát, állatcsapdában pedig halat mutatott neki...

Hova tovább?
A Comore-szigetekre!

A fortélyos lány (Ribizli a világ végén 36.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.



Nem létezhet feminista magyar népmesegyűjtemény egy "Okos Lány" típusú mese nélkül. 

Miről szól?

Egy kegyetlen király próbára teszi egy kis oláh falu lakóit azzal, hogy mindenféle feladatokat küldözget nekik. Egy szegény özvegyember tizenkét éves lánya (akinek apja oláh, anyja magyar volt) sorra megoldja a király rejtvényeit, és kitanítja az apját, mit kell válaszolnia. A király egy idő után úgy dönt, magához rendeli a furfangos lányt, a szokásos módon - ne jöjjön se úton, se útfélen; se gyalog, se lóháton; hozzon is ajándékot meg ne is. A lány pedig a szokásos furfangos módokon teljesít minden feltételt, a falubeli emberek segítségével. A király ezt látva megkegyelmez a falunak, adómentességet ad nekik, és a lánynak hozományt ad, és kiházasítja ahhoz, akit ő választott magának.

Hogyan készült?

Ezt a ritka meseváltozatot (bár a magyar nyelvterületen számtalan "Okos Lány" típusú mese létezik) Vikár Béla gyűjtésében találtam, és annyira megtetszett, hogy csak kisebb elemeket emeltem át bele Mailand Oszkár gyűjtéséből.

Mitől különleges?

Az Okos Lány valószínűleg az első magyar népmese, ami mindenkinek kapásból beugrik, ha okos hősnőket emlegetünk (nem utolsó sorban a kissé pikáns rajzfilmváltozat miatt). Blogoltam már róla részletesen a korábbi sorozatban is, ezt most nem is ismételném el - furfangos hősnő, bátorság, humor, testiség, stb. - inkább arról írnék itt, miért szerettem bele különösen ebbe a Vikár-féle változatba.
Először is nagyon szeretem a sztori alapfelállását: adott egy kis oláh falu egy gonosz király birodalmában, aki azzal akarja fitogtatni a hatalmát, hogy lehetetlen feladatokat küld az alattvalóinak. (Nincs kimondva, hogy a király milyen nemzetiségű, de azért érződik itt egy kis hátrányos megkülönböztetés is). Hősnőnk egy magyar-oláh vegyes családba született, egyedülálló apa által nevelt lány, akinek vág az esze, és nem retten vissza a király haragjától. Nem a saját tudását fitogtatja és nem flörtöl, hanem a faluját, közösségét próbálja megmenteni. Akkor is magabiztos, amikor az apja már retteg, és ezzel bátorságot önt belé is. Amikor végül maga indul a királyhoz, a közössége támogatja, az ő segítségükkel szedi össze a kellékeket az utazáshoz. A király pedig, végül elismerve a hibáját, nem maga veszi feleségül a lányt, hanem lehetőséget ad neki ahhoz, hogy amikor eljön az ideje, saját maga válasszon olyan férjet, amilyet csak szeretne. Hősnőnk tehát okos, bátor, és önálló, és ebben a környezete is segíti.

Érdekesség

Először nem értettem, hogy a "se úton, se útfélen" feltételt miért teljesíti, ha valaki az út közepén megy, de aztán leesett, hogy a keréknyomok közötti füves csíkról lehetett itt szó.

Térdszéli Katica (Ribizli a kulisszák mögött 33.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Miről szól?

Térdszéli Katica büszke rá, hogy bárkinek túl tud járni az eszén. A király magához hívatja, és parancsba adja, hogy verje át őt is, hogy bizonyítsa a furfangosságát. Katica munkához is lát, és Ludas Matyi módjára háromszor megszívatja a királyt, aki elismeri, hogy a lány valóban okosabb nála, és az örökösévé teszi.

Hogyan készült?

Bár nemzetközi szinten elterjedt ez a mesetípus, magyarul csak négy verzióját találtam még, és mind a négyből csippentettem egy kicsit a meséhez. Az például sohasem tetszett igazán, hogy a király, aki kész megverni vagy akár megölni Katicát, a végén feleségül veszi, ezért választottam annak a verziónak a befejezését, amelyben a lány inkább az örököse lesz.

Mitől különleges?

Erről a meséről is blogoltam már a korábbi sorozatban. Idézem:
A női trickster ritka jelenség; sok "furfangos lány" általában "megélhetési trickster", vagyis akkor ver át másokat, amikor a szükség úgy hozza, vagy konkrét célja van vele. Térdszéli Katica viszont láthatóan mindenféle haszon vagy ambíció nélkül űzi a kópéságait, csak a hecc kedvéért - és hogy bebizonyítsa, hogy képes rá. Ettől pedig a valódi tricksterek (kópék) illusztris társaságába sorolható.
Katicáról elterjed, hogy bárkinek túl tud járni az eszén, és amikor a király hívatja, vidáman áll a kihívás elébe. Az Illyés-féle szövegben szegény öreg édesanyjának lop mindenféle dolgokat az udvarból, de a szabadkai mesében leginkább csak arra pályázik, hogy a királyi pár agyára menjen. Abban rejlik Katica feminista bája, hogy alaposan a földbe döngöli a királyt aki nem hiszi el, hogy egy lány nála furfangosabb lehet. Előfordul az is, hogy a király (bár maga kezdeményezte a versenyt), amikor rájön, hogy vesztésre áll, megpróbálja megöl(et)ni Katicát, ami tipikusan elcseszett reakció egy figurától, akinek a férfiúi egója sérült, és csak fizikai erőszakkal képes azt helyreállítani. Sajnos van rá példa a való életben is - online viták például sokszor torkollanak fenyegetőzésbe, amikor egy-egy törékeny egójú férfi kifogy a logikus érvekből.
Térdszéli Katica szerethetősen pofátlan karakter, és üdítően szabados sok más női figurához képest. Mély tanulságokat a mese nem nagyon hordoz magában (azon kívül, hogy Yes She Can, And She Just Did), de szórakoztató, és teljes joggal feltüntethető a "példás női mesehősök" sorában. Ha volt már táltos lányunk, harcos lányunk, okos lányunk, túlélő lányunk, és tanult lányunk, akkor a trickster lány sem maradhat ki a felhozatalból.

Érdekesség

A "Térdszéli" névnek semmi köze az ember térdéhez, a "térszéli"-ből származik, a lány lakóhelyére utal.

Malacorrok és fura madarak (Following folktales around the world 145. - Zimbabwe)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Shangani ​Folk Tales
A collection of Shangani folk stories
C. Stockil & M. Dalton
Longman Zimbabwe, 1987.

A könyvben harminc mese szerepel, mindenféle bevezető vagy kommentár nélkül, a zimbabwei shangani (tsonga), bantu eredetű néptől. Ennek a népnek nagyobb része Mozambique-ban és Dél-Afrikában él, a létszámuk csak körülbelül ötezer Zimbabwe területén.



Fénypontok

A mesék hőse (avagy antihőse) Nwapfundhla, a Nyúl volt, aki ízig-vérig trickster. Sok történetben eléggé durva dolgokat csinált, más mesék viszont nagyon mókásak voltak. Tetszett a kútról szóló történet például, ahol Nyúl nem vett részt a közösségi kútásásban, de aztán elkezdett vizet lopni belőle, egészen addig, amíg Chibodze, a Teknős, saját páncélját kátránybábunak használva meg nem fogta. Trickster ellen tricksterrel a legjobb védekezni.

Bájos volt az a mese, amely megmagyarázta, miért rövid a varacskos disznó orra, miért hosszú az elefántcickány orra, és miért széles a lappantyú csőre (varacskos leesett egy fáról és beverte az orrát, a másik kettő pedig nevetett rajta). Egy másik mese szerint Khumba, a malac orra azért tömpe, mert megpróbálta utánozni a villásfarkú szalakóta (van ilyen, ld. a képen) párzási táncát, amelyben magasra repül, bukfencezik, majd lezuhan, és az utolsó pillanatban ismét felível. Akkoriban a malacok még tudtak repülni, de Khumbának nem ment a dolog túl fényesen, és az első próbálkozásnál az orrán landolt. Azóta nem repül. Hasonlóan bájos volt a mese arról, hogyan szerezte a varacskos disznó a farkát - Isten csinált minden állatnak farkat, de Elefánt kettőt vett a kupacból (egyet elölre, egyet hátulra), így a varacskosnak nem maradt. Bánatában kiásott egy kis gyökeret, azt ragasztotta fel, ezért van azóta is rövid, égnek álló farka.

Kapcsolatok

Nganga, a kígyó történetét más mesemondóktól sokszor hallottam már; egy beteg emberhez kígyó-orvost kell hívni, de mindenki elmenekül az óriáskígyó elől, kivéve a legkisebb gyereket, aki hagyja, hogy a vállára tekeredjen, és hazaviszi a beteghez.

A madarak itt is király választottak, csak itt az ökörszem helyett a szuahéli drongó nyerte a versenyt azzal, hogy a sas hátán ülve tovább repült nála.
Az ügyeletes trickster, mint említettem, Nwapfundhla volt, a Nyúl. Közte és Pávián között zajlott le például az a róka-és-gólya mese, ahol kölcsönösen megvendégelték egymást, csak épp egyikük sem jutott kajához a másiknál. Szintén ő oldotta meg a helyzetet, melyben a Pávián vendégségbe hívott minden állatot, majd útközben sorra megszívatta őket, hogy ne ehessenek a vendéglakomából, és ő futott versenyt Teknőssel is (és természetesen veszített). Szintén ő vette rá az elefántot és a vízilovat, hogy kötelet húzzanak.

Hova tovább?
Zambiába!

Tricksterek a bozótosban (Népmesék nyomában a világ körül 144. - Botswana)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Bushman ​folktales
Oral traditions of the Nharo of Botswana and the /Xam of the Cape
Mathias Guenther
F. Steiner Verlag Wiesbaden, 1989.

A kötet két san (bushman) népcsoport történeteit tartalmazza, melyek közül az egyik, nharo nevezetű csoport Botswana területén él. Az ő történeteiket a szerző 1968 és 70 között maga gyűjtötte fel, míg a xam meséket múlt század eleji archív forrásokból vette át. A könyv a változatokat is számolva 78 nharo és 16 xam mesét tartalmaz. Bár a két népcsoportot 1000 kilométer és nyelvi különbség választja el (ráadásul a xam törzs a 19. század végén eltűnt), a történeteik mégis egy hagyományt, közös mitológiát alkotnak.
A bevezető hosszú oldalakon keresztül ismerteti a bushman társadalmat, életmódot, szájhagyományt, és a gyűjtés körülményeit. A nharo történeteket tizennégy férfi mesemondótól gyűjtötték; a nők nem álltak szóba a (férfi) gyűjtővel, és az meg is jegyzi, hogy ez valószínűleg a meséken is tükröződik. A bevezető részletesen bemutatja az egyes mesemondókat, a bushman mitológiát és vallást, és a történetek főbb szereplőit. Emellett minden meséhez részletes bevezetők, megjegyzések, és párhuzamok tartoznak, amik sokszor terjedelmesebbek, mint maga a meseszöveg. A legtöbb történet sajnos európai olvasónak még a magyarázattal együtt sem volt túl könnyű olvasmány.

Fénypontok

Nagyon érdekes volt sok változatban olvasni A nyúl és a hold mítoszát, mert az összesből együtt bontakozott ki darabonként a valódi történet. Eleinte csak azt tudtuk meg, hogy a Hold halhatatlanságot akart adni az embereknek, de a nyúl rossz üzenetet adott át nekik, és ezért halandók lettek. További verziókból kiderült, hogy a nyúl nem maga volt a hírnök, hanem eltérítette az igazi hírnököt... végül pedig fény derült arra is, hogy bosszúból tette, mert a Hold-öregember a kunyhójába csalta és megerőszakolta.
A feleségrablós történetek visszájára fordított változata volt A strucc és a nyársas antilop meséje, melyben egy öreg strucc-asszony kiszemelt magának egy jóképű antilopférfit, elrabolta magának, és a többi féltékeny asszonynak tervet kellett kieszelnie, hogyan lopják vissza a fickót.

Kapcsolatok

Összehasonlító jelleggel szerepeltek olyan szövegek is a könyvben, amelyek bibliai történeteket meséltek újra helyi ízekkel. Ádám és Éva mítoszában például amikor Isten kereste az emberpárt az alma megevése után, és rájuk bukkant, így szólt: "Nem mondtam, hogy meg foglak ölni titeket, csak azt, hogy ne egyétek meg, mert az rossz dolog." És visszafogadta őket. Nem ez volt az egyetlen bibliai vagy európai jellegű történet a könyvben. A nharo mesélők előszeretettel tanultak új meséket a fehér telepesektől; még egy Grimm mese is felbukkant az ökörszem és a sas versengéséről, helyi madárfajokkal pótolva.
Megint előkerült az állatok versenyfutásának meséje, ezúttal strucc és teknős között. Az egyik változat még azt is hozzátette, hogy a sok ide-oda futástól lettek olyan soványak és szálkásak a strucc lábai.

A tricksterek egész fejezetet kaptak a könyvben, és ennek megfelelően több is volt belőlük. Az egyik ügyeletes trickster egy Bi nevű apró figura volt, aki sok trickster-társához hasonlóan azzal tűnt ki, hogy ellopta a tüzet - ezúttal a struccok népétől (más verziókban viszont strucc-asszonyok lopták el a tüzet a strucc-férfitól). Az állatok közül Nyúl és Sakál voltak a bajkeverők; az utóbbi játszotta el például a lovaglós trükköt Oroszlánnal és Oroszlán feleségével; ő ragadt hozzá zöldséglopás közben a kátránybábuhoz; és ő öntötte el a megmentett mérgeskígyó dilemmáját is, megmentve ezzel Róka életét. A humanoid trickstereket Bi-n kívül a khoisan Szemek-a-lábujjak között képviselte, valamint Pate, akinek az egész testén lábujjak nőttek, és erősen tizennyolcas karikás testvére, Pisamboro.

Hova tovább? 
Zimbabwéba!

Változatos hősök, változatos tricksterek (Népmesék nyomában a világ körül 139. - Angola)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk-tales of Angola
Fifty tales, with Kimbundu text, literal English translation, introduction, and notes
Héli Chatelain
The American Folk-Lore Society, 1894.

Nagyon régi könyv: Az American Folk-Lore Society sorozatának legelső kötete volt. Ötven népmesét tartalmaz a mbundu nép hagyományából. A gyűjtő nyelvész, aki azért érkezett Afrikába, hogy misszionáriusoknak segítsen megtanulni a helyi nyelveket. A népmesék nagy része egy Jeremiah nevű helyi tanítványától származott, aki Amerikába is elutazott vele, hogy a történeteket papírra vessék. A hosszú és részletes bevezetőből megismerkedhetünk az ország földrajzával, természeti kincseivel, éghajlatával, lakosságával, nyelveivel, hagyományos társadalmával, folklórjával és annak kutatástörténetével, mesemondó hagyományával. Külön fejezet foglalkozik a kiejtéssel és fonetikával, mivel minden meseszöveg tükörfordításban szerepel a könyvben. A meseszövegeket szó szerint ültette át angolra, méghozzá annyira, hogy az néha az érthetőség (és élvezetesség) határát súrolják, de azért volt közöttük sok érdekes sztori. A könnyebb megértés érdekében a kötet végén minden meséhez hosszas jegyzetek tartoznak.

Fénypontok

Máshol is olvastam már hasonlót, de ebben a formájában nagyon tetszett Kimanaueze fiának esete a békával. A legény a Nap és Hold lányát akarta feleségül venni, de senki sem tudta elvinni a szerelmes leveleit az égbe, kivéve egy furfangos békát, aki megtalálta a módját, hogy oda-vissza közvetítsen, míg végül az égi szülők ráálltak a házasságra.

Fura, ám mókás történet volt Dinianga Dia Ngombe esete a szarvassal. A vadász elejtett egy szarvast, ám amikor megnyúzta, a szarvas felpattant és elmenekült. A vadász utána kiáltott, nem szégyenli-e magát, pucéran szaladgálni, mire a szarvas azt válaszolta, hogy kettejük közül ő lesz nevetségesebb, ha egy üres bőrrel megy haza... Hasonlóan groteszk volt a humor A legény és a koponya meséjében, amelyben hősünk egy beszélő koponyát talált, aki figyelmeztette, hogy az esze fogja a sírba vinni. A legény mindenkinek eldicsekedett a találkozással, de amikor fejvesztés terhe mellett kellett bizonyítania, hogy nem hazudik, a koponya nem szólalt meg... és a legény saját koponyája csatlakozott a beszélő koponyák népes családjához.
Nagyon érdekes vége volt a mesének, amelyben két férfi versengett egy feleségért. Az apa nehéz feladatot állított eléjük (élve kellett elfogni egy szarvast), amit az egyikük makacsul véghez vitt, a másik pedig némi fontolgatás után feladta. Az apa végül az utóbbihoz adta a lányt, azzal, hogy a parancsokat makacsul, vakon követő férfiből nem lesz jó férj, mert a feleségének nem fogja megbocsátani, ha hibázik, és esetleg meg is verné. Hoppá.

Kapcsolatok

Kép innen

A kacifántos című (és nevű) Na Nzua Dia Kimanaueze az európai "állatokká változó fiú" meséjére emlékeztetett, csak itt három helyett sokkal több (minden) állat bőrébe tudott változni a hős, és ezt a tudását királylány-megmentésen kívül arra is használta, hogy háziállatokat vadásszon magának, amikor éhes volt. A lányt egyébként a portugáliai rabszolgaságból kellett megszöktetni. A mese hasonlóan kezdődött, mint Az asszonyé, aki túl sok halat evett - csak az utóbbiban nem a gyerekét ígérte oda cserébe a halak istenének (hah, öko-mese!), hanem megevett egy különösen nagy halat, és az bosszút állt rajta, mint az Éneklő Vadludak afrikai-amerikai meséjében.
Megint csak volt egy szellemvilágba házasodott asszony (Ngana Samba), csak itt akaratán kívül került oda, és a három gyerekével együtt menekült el végül bátran és sikeresen. Szintén előkerült a legkisebb lány esete, aki megmentette a nővéreit a szellemvilágból azzal, hogy ébren maradt és válaszolgatott a Ma-kishi emberevő szellemeknek minden éjszaka. A lányok menekülését végül egy héja is segítette - érdekes módon Kiribatiból olvastam hasonlót. Ismerős volt a mese a kutya és a sakál barátságáról is, ami addig tartott, míg a kutya el nem ment tűzért az emberek falujába, és elhatározta, hogy ott marad...

Az ügyeletes trickster hol Nyúl volt, hol Majom, hol más állatok. A kátránybábu esetében például együtt a kettő - hosszasan udvaroltak a Leopárd által felállított kátrány-lányoknak, oda is ragadtak, de végül csak kimásztak a csávából. A közös ételt titokban lopkodós mesében Rókát verte át egy furfangos Vakond, de ráfázott a végén. Abban a mesében, ahol a "kölyköket szült a kecskebak" pert kellett eldönteni, Törpeszarvas egy távoli rokona, az apró Bóbitás Antilop volt a furfangos segítő; a Rémusz bácsitól ismert lovagolós trükköt pedig Béka játszotta el Elefánttal. Szintén afrikai-amerikai mesére, Nyúl koma tüskebozótjára emlékeztetett a mese, amiben a fogva ejtett Teknős elhitette az emberekkel, hogy őt csak úgy lehet megölni, ha a folyóba dobják. Megint előkerült a csapdából kimentett hálátlan ragadozó esete is, ezúttal Leopárddal és ravasz Nyúllal. Leopárd volt a gonosztevő abban a mesében is, amelyben vendégségbe vitte magával Antilopot, de útközben végig szívatta, és a vesztét okozta; amikor azonban az okos Majommal akarta tenni ugyanezt, ő átlátott a szitán (korábban Teknőssel és Antiloppal olvastam ilyeneket).

Hova tovább?
Namíbiába!

Állati jó sztorik (Népmesék nyomában a világ körül 136. - Gabon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Jóvanna, ezt a címet is el kellett sütni valamikor.

Where Animals Talk
West African Folk Lore Tales
Robert H. Nassau
The Gorham Press, 1918.

A történeteket a szerző a 19. század végén gyűjtötte különböző helyi, part menti bantu törzsek tagjaitól, mesélőitől. Az első fejezet meséit a gaboni főváros, Libreville területén élő mpongwe mesemondóktól, a másodikét a guineai Corisco szigetén élő benga mesélőktől, a harmadikét egy guineai batanga mesemondótól, aki kameruni bulu mesélőktől tanulta a történeteit. (Ebben a bejegyzésben most csak az első fejezet tizenhat meséjéről ejtek szót, mert Egyenlítői Guineából egy külön könyvet olvasok a jövő hétre.) Legtöbbször szóbeli mesélés közben jegyzetelt, megtartva a szájhagyomány fordulatait, de akadnak olyan mesék is a kötetben, amiket korábban már kiadtak valamilyen nyelven, és a szerző írásból fordította őket angolra. A könyvhöz rövid bevezető tartozik, és a végén egy hosszú táblázat az állatok neveiről a különböző helyi nyelveken. A gyűjtő minden mese előtt feltüntette a szereplők listáját és a helyszíneket (mint egy színdarabnál), és megjegyzéseket is fűzött a tartalomhoz.

Fénypontok

A könyvben rengeteg állat- és trickstertörténet szerepelt, ismerősek és ismeretlenek is. Az egyik ügyeletes trickster természetesen Teknős volt. Egy mesében próbákat állt ki furfangos módon, hogy elnyerjen egy lányt, és bár Leopárd megpróbálta elhappolni tőle a feleséget, végül mégiscsak Teknős jött ki győztesen a megmérettetésből.

A tricksterek közül Teknős mellett kiemelkedett Patkány is, aki szintén nagyobb, erősebb állatokat vert át. Teknőshöz hasonlóan egy mesében ő is elhappolta Leopárd elől a feleséget, mégpedig úgy, hogy nevet változtatott, az esküvői látogatás során "Vendégek"-ként mutatkozott be, és így mindent, ami "kedves vendégeknek" járt, ő gyűjtött be... Egy másik mesében Leopárd vadásztáborából lopta vissza a húst, amit a ragadozó mindig elvett tőle. Leopárd egy varázslótól kapott kátránybábuval ejtette csapdába a rágcsálót, ám amikor jött, hogy megnézze, ki lopkodja a húst, Patkány kiabálni kezdett, hogy "itt van, ő volt, megfogtam!" (ami, valljuk be, remek reakció erre a trükkre). Végül hazafelé menet még egyszer visszalopkodta a húst, ami neki járt.
Egy harmadik hasonló trickster-mesében Leopárd halottnak tettette magát, hogy lesből ejthesse el az őt sirató állatokat. Gazella azonban nem dőlt be neki, és Teknős segítségével tervet eszelt ki, hogy tesztelje a tetszhalottat: hangyákat, méheket, és csípős paprikát szórt rá, így jött rá a turpisságra.
Az egyik kedvenc állatmesém a könyvben a "Kik a krokodil rokonai?" címet viselte. Krokodil temetésére összegyűltek az állatok, és azon vitatkoztak, kik a legközelebbi rokonai, akik örökölhetnek utána. A madarak állították, hogy tojásból kelt ki, ezért az övék, míg a szárazföldi állatok azzal ellenkeztek, hogy négy lábon jár. A kérdés nem oldódott meg.

Egy másik klassz sztoriban Lamantin, Osztriga, és Disznó versenyeztek azon, melyikük a legkövérebb. Az eredmény alapján döntötték el, ki hol fog lakni: Lamantin (a győztes) a folyókban, Osztriga az édesvíz szélén, Disznó pedig, aki elbaltázta a versenyt, még a szarvait is elveszítette.
Nagyot derültem a mesén, ami azt magyarázta, miért zümmögnek a szúnyogok az emberek fülébe. Ez a mese Fül és Szúnyog barátságáról szólt, és arról, hogyan ígért Fül zsírt a rovarnak, de az ígéretét nem tartotta be; azóta követik a szúnyogok mindenhová, fülzsírt követelve.

Kapcsolatok

Megint volt egy klasszikus kötélhúzós trickster-történet: itt Teknős ugrasztotta össze Elefántot és Vízilovat azzal, hogy egyenlő erősnek tartotta magát velük. Szintén előkerült az egymást megvendégelős mese, melynek során Teknős és Majom szívatták egymást kölcsönösen megehetetlen lakomákkal. A teknős és a nyúl versenyéhez hasonlított az a történet, melyben Gorilla Kisasszony kezéért versenyzett sok állat: Aki ki tudott inni egy egész hordó rumot, az nyert. A versenyt az apró majmocskák nyerték meg, akik ki-be futkároztak a magas fűből, és úgy tettek iszogatás közben, mintha egyazon majom lennének, aki néha elszalad pisilni.
A hosszabb mesék között menetrendszerűen megjelent az a történet is, melyben egy lány egy tökéletes, de veszélyes udvarlóhoz - ebben az esetben egy álruhás leopárdhoz - ment feleségül. A lányt hűséges lova mentette meg a biztos haláltól.

Hova tovább?
Egyenlítői Guineába!

Ebben a bejegyzésben petymeg szerepel (Népmesék nyomában a világ körül 134. - Kongói Demokratikus Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tortoise and Crocodile
and other folktales from the Komo People of the Democratic Republic of Congo
Barbara Thomas
Amazon Kindle Services, 2011.

A kötet húsz meséje a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő komo törzstől származik. A gyűjtemény elsősorban gyermeknek íródott, de ettől függetlenül tartalmaz olyan történeteket, amik a bevezető figyelmeztetése szerint "nyugati olvasók számára felkavaróak lehetnek." Ezeket a meséket mindig "szülői felügyelet" jelzés kíséri a könyv lapjain. A kötet elején feltüntetik a mesemondók neveit is, de az nem derül ki a rövid előszóból, melyik mesét melyiküktől gyűjtötték.

Fénypontok

Érdekes volt a Motondo, a Varázsszőnyeg meséje, amelyben néhány lánytestvér halászni indult, és nem akarták az öccsüket magukkal vinni, de az utánuk szökött. Éjjelente Pók Apa kilopkodta a lányok szemeit, de az öccsük visszalopkodta őket, és figyelmeztette a nővéreit a veszélyre. A lányok erre varázsszőnyeget szőttek, és azzal menekültek el a pók elől. Hasonló tanulsággal (ne hagyd otthon, aki veled akar jönni) Nyugat-Afrikában is találkoztam már.

Nagyon mókás volt olyan mesét találni, amiben a legjobb nevű állatfaj, a petymeg szerepel. A mese egyébként nem nagy szám, Kakas átveri Petymeget, aki ebbe belehal, és azóta az utódai bosszúból kakasokra vadásznak. A "szülői felügyelet" mesék közé tartozott Ingee jegyessége, amelyben a lánykérőbe induló címszereplő nem ott végezte el a dolgát, ahol illett volna, és a kupac ürülék büntető jelként attól fogva mindenhová gurult utána. Nem is lett végül felesége...
Teknős, az ügyeletes trickster, több mesében is meglehetősen negatív szerepet töltött be. A csalókán elnevezett Teknős és Barátai című mesében például vendégségbe vitte magával az adott barátokat, majd útközben sorra kiforgatta őket az ételükből és a fegyvereikből, és végül rájuk kent egy lopást is, amiért kivégezték őket. Így tett Endóval, a (halált szimbolizáló) vörös antiloppal, és másokkal is, míg végül Mboko, a(z életet szimbolizáló) fehér antilop visszaadta a kölcsönt. Egy másik sztoriban Teknős bábát játszott Krokodil felesége mellett, és megette a tojásait - azóta vadásznak a krokodilok bosszúból teknősre.

Kapcsolatok

Ádám és Éva történetéhez hasonlított Abha-Betombetombe, az Erdő Atyja legendája, aki figyelmeztette a halászó asszonyokat, hogy ne egyenek a banánjaiból. Természetesen mégis ettek, és ezért az Erdő Atyja megátkozta őket a menstruációval.
Megint csak előkerült a sztori arról, miért kapargálnak a tyúkok a földben, finom falatok után kutatva (az előző kötetben is szerepelt hasonló). A kis gömböc szteroidos verziója volt Kaunga és Tombai, amelyben egy Tombai nevű szörny felfalta a világot, míg egy vadonban élő árva fiú, Kaunga le nem nyelette magát vele, és ki nem vágott mindenkit késsel a gyomrából, hogy új világ kezdődhessen.

Az ügyeletes helyi trickster továbbra is Teknős. Ananszi és a mohás szikla meséjéhez volt nagyon hasonló az a sztori, ahol állatokat csalt fel sorra egy fára, hogy a Leopárd felfalhassa őket. Végül itt is Mboko, a fehér antilop járt túl az eszén. Egyébként egy mesében felbukkant egy Pókférfi nevű szereplő is, aki Ananszi kalandjaihoz hasonlóan a saját kárán tanulta meg, hogy ne utánozzon erősebb állatokat, de néven nem nevezték.


Hova tovább?
A Kongói Köztársaságba!