2023: Az év legjobb sorozatai és filmjei

Az idei év nem volt túl kiemelkedő sorozatok szempontjából - mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy nekem sem volt semmi agyam sorozatokat nézni. A listámon 66 sorozat szerepel, de nagyon sokat nem fejeztem be, vagy teljesen el is felejtettem azóta. De azért volt néhány, amiket mindenképp érdemes megemlíteni.

(Az "idei év" alatt azt kell érteni, hogy idén néztem meg őket. Hogy mikor készültek, az mellékes. Ez a lista teljes mértékben szubjektív. És a sorrend a véletlen műve.)

Új sorozatok

Gen V

Befutott a The Boys spinoff sorozata, és bár az eredetit is nagyon szerettem, ez valamiért még jobban tetszett. Elég sötét, morbid és véres verziója a "szuperhős iskola" toposzának, és az alkotóktól megszokott őrültségekben teljes mértékben elmegy a falig (avagy tovább). Plusz nagyon szerethető szereplők vannak benne, személyes hibáik ellenére. És a színészek is jók. Be is van rendelve a következő évad.

One Piece (Live Action)

Bevallom, anime rajongó létemre a One Piece-be beletört a bicskám, mert egyszerűen nem tudtam megbarátkozni a látványvilágával. Cserébe a live action sorozat nem csak jó lett, de végtelenül cuki és szerethető is. A szereposztás remek, minden színész szívét-lelkét beleadja a produkcióba, és a látványt is sikerült úgy átemelniük, hogy hű az eredetihez, de nem zavaró. Ez az a sorozat, amihez különösen érdemes "kulisszák mögött" cikkeket olvasgatni.

Twisted Metal

Az idei év egyik alulértékelt sorozata, ami több rajongót érdemelt volna (főleg, hogy lesz második évada is). Videojáték-feldolgozás egy teljesen őrült posztapokaliptikus világban. Anthony Mackie és Stephanie Beatriz elviszik a hátukon az egészet; nagyon nekik való szerepeket kaptak, és ki is hozzák a maximumot humorból és akcióból egyaránt. A supporting cast hasonlóan szórakoztató, a soundtracket is nagyon összerakták, és indulhat a sorozat a "legmókásabb szexjelenet" díjért is... 

Pokerface

Akárkinek jutott eszébe, hogy Natasha Lyonne remek Columbo hadnagy lenne, áldassék a neve, mert igaza volt. Teljesen testre szabott szerep, hetigyilkosság, szerethető karakterek. Meg Natasha Lyonne. Aki gyakorlatilag megint önmagát játssza, de ezt így szeretjük. Szerencsére lesz belőle második évad is. Aki szerette a Lie to me-t, az ennek is örülni fog.

The Last of Us

2023 közönségkedvence, és igazából meg is érdemli. Már marhára kezdtem unni a zombi műfajt (a Walking Dead-et 5 évaddal ezelőtt kaszáltam el), de ez most tudott egyszerre izgalmas és szerethető lenni. Főleg a színészek miatt, és mert tetszett a sok gombás special effect. Meg az az epizód, amiről mindenki beszélt. Tudjátok, melyik.

Visszatérő sorozatok

The Bear (2. évad)

Ha egyet kellene választanom az idei év sorozatai közül, valószínűleg ez lenne az. Ez a sorozat nem tud hibázni, de sztoriban, se párbeszédben, se színészi teljesítményben. Minden jelenete kincs, szívhez szóló, humoros, szerethető, teljesen zakkant. A Fishes című epizódot meg önmagában jelölni kellene minden lehetséges díjra ami létezik.

Glow Up (5. évad)

Ritkán nézek reality sorozatot, de ez határozottan a kedvencem. Órákig bírom nézni ahogy emberek művészi gonddal sminkelgetnek, lenyűgöznek a feladatok és trükkök, és mivel a sorozat brit, a bírák is jó fejek. 

Elköszönő sorozatok

Better Call Saul

Könnyes búcsút vettem az egyik legjobb sorozattól amit valaha láttam. Ők se tudtak hibázni, az utolsó képkockáig tökéletes volt az egész, és pont olyan fordulattal kötöttek masnit a végére, ami hű volt az egész történet ívéhez és a karakterekhez is. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint a Breaking Bad, ezt bárkivel hajlandó vagyok leharcolni.

The Great

Megint egy nagyon zakkant sorozat, amit élvezet volt nézni. Ha már alternatív történelmet csinál az ember, akkor menjen el vele a végletekig... Elle Fanning és Nicholas Hoult kettőse elvitte a hátán az egészet, bármeddig néztem volna még őket. Sajnos elkaszálták a sorozatot, de legalább nem érződött befejezetlennek. 

Ted Lasso

Megint egy történet, amit eleve ilyen hosszúra terveztek, így volt idő lezárni, lekerekíteni mindent. Az utóbbi évek legszerethetőbb sorozata volt, nagyon bájos szereplőgárdával. Teljesen feel-good, nem tépte meg az ember lelkét, mégis megkönnyeztem a végét. Ha lesz spinoff, azt is nézni fogom, bár Ted karaktere kifejezetten kellett, hogy gördüljön az egész.

Filmek

Háromezer számozott darab

Végre egy magyar film, ami nem "ahhoz képest" jó, hanem tényleg jó. Ütős, szarkasztikus humor, remek szereplőgárda, és olyan történetvezetés, aminek minden jelenetében vagy röhög az ember, vagy összerándul, vagy a kettő együtt. Ráadásul az a fajta társadalomkritika, amiből sokkal több kellene.

Ballad of Songbirds and Snakes

Nem voltam soha hatalmas Hunger Games rajongó, de alapvetően szerettem az eredeti sorozatot. Ez a film viszont meglepően jóra sikerült. Mivel nem olvastam a könyvet, az egész a meglepetés erejével hatott, és a végéig nem voltam biztos benne, hova fut ki, ami üdítő. Ráadásul gyönyörűen elkerülte a "jó fiú gonosz lesz mert összetörték a szívét" klisét, amitől nagyon fáztam az előzetest látva. És a zene is jó volt.

A három testőr: D'Artagnan

A franciák megint csináltam egy Három testőrt. Ebből a sztoriból bármit bármikor megnézek, de ez most tényleg jól is sikerült. A szereposztás is remek (hellóó, Vincent Cassel és Eva Green), meg a harcjelenetek is üdítően sárosak és brutálisak; nem álltak le az elegáns kardozásnál, ráadásul a muskétások ebben a filmben lőnek is. Ugye. Annyit változtattak csak a sztorin, hogy izgalmas legyen. Várom a második részt.

Guardians of the Galaxy 3

Bevallom, az első kettőt kifejezetten nem bírtam, de ez a harmadik végre szerethető volt. Meg horrorisztikus. Sam Raimi akart a Marvelnek horrort csinálni a Doctor Strange filmmel, erre tessék, jön James Gunn becsúszó szereléssel, és olyan szívszorító kisállatos body horror tragédiát rittyent, hogy hajjaj. Nem számítottam rá, de emlékezetes marad. A soundtrack szokás szerint ütős.

Spider-Man: Across the Spiderverse

Látványvilágában ez mindent vitt az idén. Az első film is nagyon jó volt, és a folytatás fel tudott nőni hozzá. Olyan vizuális világot teremtett, amilyen nem nagyon láttunk még animációban. Minden színnek, stílusnak, vonalvezetésnek plusz jelentése volt. Ráadásul a soundtrack még mindig epic. És Spider-punk instant közönségkedvenc.

2022: Az év legjobb sorozatai

Idén összesen 96 sorozatba kezdtem bele, ebből 77-et fejeztem be. Úgy döntöttem, díjak formájában méltatom az idei kedvenceimet. Természetesen attól, hogy valami az idei listára került rá, még nem biztos, hogy 2022-es sorozat - simán előfordul, hogy csak most találtam rá.

Legjobban Megírt Sorozat

The Bear 

Jóatyám szerint "Ratatouille meets Shameless", és ez teljesen vissza is adja a sorozat hangulatát. Ötvözi a főzés szeretetét az elcseszett családok szeretetével, és a finom falatok mellet zseniális, életszerű párbeszédeket is ad jó színészek szájába. Ráadásul viszontláthatjuk Jeremy Allen White-ot, a Shameless egyik közönségkedvencét, aki remek színész.

Legjobb Kosztümös Sorozat

Ezt a kategóriát több részre kell osztanom, mert idén nagyon erős volt a mezőny.

Legjobb Női Főszereplő:

Serpent Queen

Ez a sorozat, Samantha Morton főszereplésével, erőlködés nélkül kenterbe verte a Trónok Harcát, és az idei egyik nagy kedvencemmé vált. Hozza a Borgiák és Tudorok hangulatát, látványos kosztümökkel és véres intrikákkal.

Legjobb Férfi Főszereplő:

The English

Bejön nekem ez a "revizionista western" műfaj. Vadnyugat, indián és női szemszögből. Tele emlékezetes karakterekkel, fejükre állított toposzokkal, de klasszikus western hangulattal. Emily Blunt is szépen hozza a formáját, de igazán nagyot Chaske Spencer alakít benne, a mogorva pawnee harcos szerepében.

Legjobb Történelmi Romantikus:

Sanditon

Gondoltátok, hogy a Bridgertont mondom, mi? Igazából az is szórakoztató volt, de egy kevésbé ismert sorozat itt is beelőzött. A Jane Austen befejezetlen regényéből kézült Sanditon már a második évadra tért vissza, és hozza a hasonló romantikus Regency hangulatot, de kicsit finomabbal és cizelláltabban a Netflix sorozatnál.

Legjobb Szereplőgárda:

Gilded Age 

Az HBO új, 19. századi New Yorkban játszódó sorozata pótolja a Downton Abbey, Mr. Selfridge és hasonló sztorik által hagyott űrt. Mind a színészek (Christine Baranskival az élen), mind pedig az általuk alakított karakterek emlékezetesek és érdekesek - nem beszélve a körülöttük éppen megszülető századfordulós New York világáról, kosztümöktől díszletekig.

Legjobb Sci-Fi

For All Mankind

Ez a sorozat immár harmadik évada feszegeti a kérdést, hogy mi lett volna, ha a szovjetek lépnek előbb a holdra, és Amerika nem adja fel a space race-t. Az űrkutatás és Mars-kolonizáció izgalmain kívül remekül viszi az alternatív történelmet is a háttérben, civil jogi mozgalmaktól Észak-Korea felemelkedésén át a megújuló energiák fejlődéséig. Abbahagyhatatlan.

Legjobb Fantasy

Sandman

A sorozat számomra beváltotta a képregény-adaptációhoz fűzött reményeket, szereposztásban, látványban és írásban egyaránt. A vendéglős epizód önmagában komoly díjakat érdemel. Reménykedem egy Dreaming-spinoffban, mert képregényben is azt szerettem a legjobban.

Legjobb Romantikus Sorozat

Our flag means death

Ha volt sorozat az idén, amit végtelenül bájosnak és szerethetőnek találtam, akkor ezt volt az. Sose gondoltam, hogy egy kalózos sorozatra ezt fogom mondani (még akkor is, ha Taika Waititi keze van a dologban), de borzasztóan CUKI. Hála az égnek érkezik a folytatás.

Legjobb Szuperhősös Sorozat

Ms. Marvel

És ha már a cukiságnál tartunk: a Marvel idén több nagy dobást is hozott, de ha kedvencet kell választani, akkor számomra Ms. Marvel vitte el a pálmát. Mondjuk elfogult vagyok, mert a képregényeket is nagyon szerettem. A színészeket remekül válogatták, a kulturális elemek színesek és izgalmasak - és a sorozat belemászik India és Pakisztán történelmébe is, kamasz-szuperhős sorozattól váratlanul komoly módon.

Legjobb Vígjáték

Rutherford Falls

Csak idén találkoztam vele, és sajnos nem is lesz belőle több, pedig megérdemelné. Egy amerikai kisváros életéről szól, ahol a gyarmatosítást ünneplő történelmi hagyományok összeakadnak a helyi indián közösség hagyományaival. Kedves, humoros sorozat, emlékezetes pillanatokkal teletűzdelve. És ráadásul nem csak sok remek indián színészt vonultat fel, de az írók között is van egy navahó hölgy.

Legjobb Horror

The Midnight Club

Véletlenül dobta fel a Netflix; a horror alapvetően nem az én műfajom. Ennek ellenére nem tudtam abbahagyni. A történetben ugyanis a mesemondásé a főszerep, és az egyes mesék, amiket a (halálos betegségben szenvedő) kamaszok mondanak egymásnak minden epizódban, nagyon szépen tükrözik a saját jellemüket. Ez a sorozat volt számomra az év egyik meglepetése.

Legjobb Kamasz Fantasy

Vampire Academy

Apropó, meglepetések: vámpíros sztorira sem mondtam még soha, hogy "bájos és szerethető", de ez nagyon az. Megengedi magának a szokásos kliséket, de a "kiválasztott"-sztorin és a nagy harcokon túl elsősorban a barátságról szól. Nem vártam, hogy ennyire a szívembe lopja magát. Ráadásul a soundtrackje is marha jó.

Legjobb Kamasz Sorozat

The Wilds

Ezt sajnos elkaszálták két évad után, pedig néztem volna még. Egy "Legyek Ura" jellegű kísérletről szól, ahol kamasz lányokat dobnak le egy elhagyott szigeten, hogy megnézzék, felépítik-e a tökéletes társadalmat (egy másik szigeten pedig ugyanezt teszik fiúkkal). A sztori meglehetősen realisztikus választ ad a kérdésre anélkül, hogy egyik vagy másik irányba túlzásba esne.

Legjobb Visszatérő Sorozat

Reservation Dogs

Már nagyon vártam az új évadot, és nem okozott csalódást. Néhol sírva röhögős, néha szívbe markolóan realisztikus. Csupa jó színész. Ez az a sorozat, ami képes tökéletesen TV képernyőre adaptálni a mágikus realizmus műfaját.

Legjobb Elbúcsúzó Sorozat

The Good Fight

(Erre a címre esélyes volt a Better Call Saul is, de azt még tartogatom.) Könnyes szemmel búcsút mondtunk hat évad után ennek a sorozatnak, ami spinoffként képes volt messze túlszárnyalni az eredetit. Köszönhető ez részben a színészeknek, részben a karaktereknek, leginkább pedig annak, hogy az írók az elmúlt hat év amerikai történéseit figyelve végleg elborultak. Egy fiktív ügyvédi iroda, ami a valós hírekre reagál. Imádtam.

Legjobb Könyv Adaptáció

SAS: Rogue Heroes

Az HBO visszahozta ezzel a sorozattal a Generation Kill hangulatát, csak második világháborús háttérrel. Dominic West se maradt ki a dologból, ami külön bónusz. A sorozat megmutatja, hogy a háború 2% hősiesség, és 98% WTF. És a soundtrack se kutya, ha anakronisztikus is.

Legjobb Reboot

Interview with the vampire

A könyv és a film is klasszikus, de a sorozat fel tudott nőni hozzájuk, sztoriban és színészi alakításban egyaránt. Hozza a New Orleans hangulatot, és nagyon jól játszik a queer-fekete identitásokkal egy százéves házasság és a 20. századi történelem kontextusában...

Legjobb Animációs Sorozat

Arcane

Látványában lenyűgöző, sztorijában ütős. Abszolút nem kell ismerni hozzá a videojátékot. Sötét, részletgazdag, és a karakterek is szerethetők. Vagy legalábbis izgalmasak.

Legjobb Valóságshow

Glow up

Órákig bírom nézni, hogy emberek kompetitív szinten sminkelnek. És mivel brit sorozat, sokkal kevésbé kegyetlen, mint sok amerikai valóságshow.

Legjobb Ismeretterjesztő Sorozat

Prehistoric Planet

Békésen úszkáló T-rexek, tollas velociraptorok, udvarló repülőgyíkok, és a lelkes Sir David Attenborough narrációja. Eljutott arra a szintre a paleontológia és a CGI, hogy teljesen élethű természetfilmet nézhetünk dinoszauruszokról. És nem csak öldöklés van benne. Gyerekkori énem sír a boldogságtól.

Elismerő említést érdemel továbbá:

White Lotus, The Boys, Cobra Kai, Euphoria, Russian Doll, Moon Knight, She-Hulk, Umbrella Academy, The Dropout, Locke & Key, Girl from Plainville, Hacks, Blockbuster, Avenue 5, Inside Man

Ti mit néztetek az idén? Mik voltak a kedvenceitek?

Filmkritika: A Pentameron film, amit nem játszanak itthon (pedig kéne)

Tavasszal volt a premierje egy olasz-francia-brit filmnek, ami az év egyik nemzetközi szenzációja lett, és mégsem játszották a magyar mozikban (mondjuk Amerikában is csak elvétve). Mivel ma Halloween van ideát, és az angol blogomon megemlékezem róla, gondoltam, írok magyar kritikát is. Főleg, mert az Index külön cikkben hivatkozott rá, mennyire érdemes megnézni a Tale of Tales (Mesék Meséje) című alkotást.

A film hivatalos műfajára nézve fantasy-horror, ami nem is meglepő, lévén, hogy tündérmese-adaptációról van szó - eredeti formájában a legtöbb tündérmese beleillik ebbe a kategóriába. Egy 17. századi olasz gyűjtemény, a Pentameron néhány történetét dolgozza fel. A Pentameron régóta kedvencem; kezdő mesemondó koromban a reneszánsz repertoárom nagy része belőle került ki. Magyar fordítása hosszas hiány után tavaly jelent meg a Kalligram kiadó gondozásában.

A film három mesét emel ki a gyűjteményből:
A bolha (magasan az egyik kedvencem, több okból is)
Az elvarázsolt szarvas (az aranyhajú ikrek mesetípus egy változata)
Az öregasszony (aminek az eredeti címe sajnálatos módon lelövi a csattanót, úgyhogy inkább ennyiben hagyom)

Mindet ismertem már korábban; a film varázsa abban rejlett, hogy a körmeimet lerágva vártam, végigviszik-e mindhárom történetet úgy, ahogyan a nagy könyvben meg vannak írva. És mivel az alkotás nem Hollywood csillivilli, családbarát meseműhelyéből* került ki, nem kellett csalódnom: A film maximálisan megütötte a "fantasy-horror" színvonalát.
És a tündérmesékét is.

Röviden és tömören: A Tale of Tales lenyűgöző, torokszorító, káprázatos film, ami pontosan tudja, milyen anyagból dolgozik, és mit szeretne elérni vele.

Hosszabban:
A film képi világa tökéletesen tükrözi a Pentamerone meséinek cizellált, olykor szürreális nyelvezetét. Minden kép, minden jelenet gyönyörű, de sohasem szirupos vagy "bájos" - a történetek hideg eleganciája süt belőle, egy olyan mesevilág, amiben minden szépséges, de ugyanakkor véresen komoly is. Ehhez adódik hozzá az alkotók művészi szabadsága, mely érzelmekkel tölti meg a népmesei karaktereket - felteszik maguknak a kérdést, mit érez vajon a gyermektelen királyné, vagy az akarata ellenére kiházasított királykisasszony, vagy a hirtelen megfiatalodott öregasszony. A film meredek érzelmi hullámvasúton viszi végig a nézőt; magam is meglepődtem rajta, milyen mélyről jövő reakciókat váltott ki belőlem egy-egy jelenet. A hatást csak fokozza, hogy zseniális színészi gárda vonul fel a képernyőn, Salma Hayek megszállott, szívmarcangoló királynőjétől Toby Jones kissé őrült királyán keresztül egészen Shirley Henderson (felismerhetetlen) vénlányáig. Külön említést érdemel Bebe Cave, a Bolha királykisasszonya, akinek a jeleneteit többször vissza is pörgettem.

Külön értékeltem, hogy az alkotók értő kézzel, óvatosan nyúltak a mesékhez. Ahelyett, hogy a történeten változtattak volna, hogy modern nézők számára "befogadhatóbb" legyen, inkább az események hátterében húzódó érzelmekkel játszadoztak, és találtak bennük magyarázatot a szereplők különös, sokszor megrázó tetteire. Nem kendőztek el vagy magyaráztak félre semmit; a nézők elé tárták a tündérmeséket teljes brutális valójukban, és egyben bemutatták, hogy sárkányokkal, óriásokkal és boszorkányokkal együtt is lehet egy-egy történet végtelenül emberi.

Minden mesemondónak és mesekedvelőnek erősen ajánlom. Nem egy könnyed délutáni program, de utána még nagyon sokáig eltöpreng rajta az ember. Többszörnézős.

Gyengébb idegzetűek előbb olvassák el a meséket.
Erősebb idegzetűek utóbb olvassák el a meséket.
...
Mindenki olvassa el a meséket.

*Egyébként szeretem a hollywoodi filmeket, de meseadaptációk terén az utóbbi időben elég szégyenletes volt a felhozatal.