Újabb mesék karantén idejére

Ez a bejegyzés a harmadik a sorozatban; a Népmesék karantén idején és a Még több mese karantén idejére című bejegyzések nagyon népszerűek voltak, és az azóta eltelt másfél hónap során bőven volt időm gondolkodni a folytatáson. Minden héten többször mesélek élőben a Facebook oldalamon és a Világszép Alapítvány Facebook oldalán is, mert nagyon hiányzik a mesemondás. Mostanra összegyűlt egy újabb csokor mese, amiknek, úgy érzem, köze van a karanténos hangulathoz. Íme.


(Szokás szerint, ha nem találtok valamit, szóljatok!) 

Dzsinn a toronyban (Jemen)

Egy ember kényelmes lakótornyot örököl, és be is költözik, ám hamar kiderül, hogy a toronyban már lakik valaki: egy dzsinn. Rögtön összezörrennek azon, hogy melyikük maradhat, és az egész helyzet egy poltergeist-sztorira kezd hasonlítani. A dzsinn tombol, a fickó megpróbálja kiűzni, míg végül egy arra járó bölcs leülteti mindkettejüket, és azt javasolja, éljenek inkább együtt, mint lakótársak. Emberünk és a dzsinn szép lassan összebarátkoznak.
(A mese szerepel a Világszép Alapítvány ingyenes mesetárában is, a nagyoknak szóló mesék között, ld. a fenti linket)

A lány és az egyszarvú (Anglia)

Egy elszegényedett királykisasszony egyedül él egy romos várban a dajkájával és egy beszélő unikornissal (én nem panaszkodnék). Egy nap házimanókkal találkozik, akiket száműztek az előző otthonukból. A lány meghívja őket a várába, mondván, sok jó ember (manó, unikornis, stb.) kis helyen is elfér. A manók beköltöznek, és hálából felújítják a várat, míg vissza nem tér a királykisasszony régi gazdagsága.
Erre persze özönleni kezdenek a kérők, de a lány mindegyiküktől megkérdezi, engednék-e, hogy a kastélyába házimanók költözzenek. Sajnos minden kérő erősen rasszista manóügyben, így a lány mindet elutasítja, mondván, hogy inkább legjobb barátjához, az unikornishoz megy feleségül. Szerencséjére erre az unikornis királyfivá változik, és boldogan élnek manóstul, amíg meg nem halnak.

A király, aki a lányaira bízta a királyságot (Zsidó mese)

Erről a meséről nemrég blogoltam (lásd a linket), de itt is meg akarom említeni, mert nagyon szeretem, hogy a hősnője a kedvességével menti meg a királyságot. Azt hiszem, ezekben az időkben mindennél nagyobb szükségünk van olyan történetekre, amelyekben az empátia a legnagyobb erő.

A gyógyító róka (Cree indián legenda)

Egy kislány súlyosan megbetegszik. Az anyja sámánt hív, aki a lány mellkasát hallgatva egy beteg róka lépteit hallja a távolból. A lány apja elindul a havas erdőbe megkeresni a rókát; a sámán a lány mellkasán keresztül hallja a vadászat fázisait. Amikor az apa hazatér a beteg rókával, a lány és a róka megosztoznak az ennivalón, és kölcsönösen meggyógyítják egymást.
Gyönyörű és nagyon mély történet, de szólok előre, hogy a kislány tünetei erősen hasonlítanak a koronavírusos tünetekre, így ezt a mesét csak az vegye elő, akinek van lehetősége feldolgozni a hozzá kapcsolódó érzéseket. 

A kis fekete kutya (Anglia)

Egy család befogad egy kis fekete kutyát. A családot egy gonosz boszorkány fenyegeti, aki mindenáron be akar jutni a házba, és rontást hozni a benn lakókra. A kiskutya elkergeti a boszorkányt, megvédi a házat. A család végül örökbe fogadja, annak ellenére, hogy a kiskutya el sem hiszi, hogy valaki szeretne megtartani egy olyan kis állatot, mint ő. Nagyon bájos mese, egyrészt mert az otthon védelméről szól, másrészt pedig mert a befogadás és az elfogadás áll a középpontjában.

A lusta ló (Namíbia)

Egy falu lakóinak oroszlánok lakta pusztaságon kell átvágnia, valahányszor a városba menjenek piacra. Mindannyian hajszolják a lovaikat, hogy minél előbb átérjenek a veszélyes vidéken. Egy fickó lusta lóval indul útnak, ami minduntalan megáll enni, inni, pihenni. Amikor azonban a visszaúton oroszlánok támadják meg az utazókat, a lusta ló az egyetlen, akinek van ereje elmenekülni előlük.
A pihenés és a feltöltődés fontos dolog! Legyetek türelmesek magatokkal!

A gekkó, aki nem tudott aludni (Indonézia)

Gekkó egész éjjel zajong, és nem hagyja aludni a többi állatot. Az oroszlán, az állatok vezére, megkérdezi, mi baja. A gekkó panaszkodik, hogy a szentjánosbogarak folyton villognak. Amikor az oroszlán kérdőre vonja őket, a bogarak azt felelik, muszáj villogniuk, hogy figyelmeztessék az utazókat a bivalytrágyára az út közepén. Bivalyról viszont kiderül, hogy a kátyúkat akarta betemetni... és így tovább, végig a láncmesén, amiből kiderül, hogy mindenki jót akar, és ha megszakadna a lánc, akkor nem lennének szúnyogok, amikkel gekkó táplálkozik.
Mostanában az emberek hajlamosak hamar kiakadni egymásra, és egyre érzékenyebben érintenek minket (engem legalábbis) a mindennapi apró kényelmetlenségek. Ez a mese eszünkbe juttatja, hogy a legtöbb ember jót akar, és érdemes velük türelmesnek lenni.

Maradjatok otthon, ha lehet, vigyázzatok magatokra és egymásra, és meséljetek sokat! :) 

Még több mese karantén idejére

Egy hete írtam egy bejegyzést népmesékről, amik karantén idejére szólnak begubózásról, otthon maradásról, és legfőképp reményről. Mivel népszerű bejegyzés volt, írtam egy folytatást, még több mesével. Íme!
Vigyázzatok magatokra és egymásra, adjátok tovább a meséket!

(Megjegyzés: Ez a bejegyzés megint csak az angol blogom magyar fordítása. Az angol nyelvű források itthonról, főleg karanténból sokszor nehezen elérhetők, ezért ha valaki kíváncsi valamelyikre, de nem találja, szóljatok!)

Tűz a hegytetőn (Etiópia)

Nagyon elterjedt mesetípus, a Comore-szigetektől Boszniáig sok helyen találkoztam vele. Egy rabszolga úgy akarja megváltani a szabadságát, hogy fogadást köt a gazdájával: kibír egy éjszakát egyedül, meztelenül egy jeges hideg hegytetőn. Egy jó barátja tüzet gyújt a szomszédos hegytetőn, hogy ezzel jelezze neki, vele virraszt és gondol rá. A tüzet nézve a rabszolga átvészeli az éjszakát, de a gazdája azt állítja, csalt, mert a távoli tűz melegítette. A barátok egy bölcshöz fordulnak segítségért, aki furfangos módon ismerteti el a gazdával, hogy a távoli tűz nem volt csalás.
Rakjunk mi is távoli tüzeket, és jelezzük, hogy gondolunk egymásra! :)

A zajos ház (Zsidó mese)

Nemrég összeszedtem a forrásait az angol blogomon a StorySpotting sorozatban. Nagyon ismert mese, rengeteg változatban és feldolgozásban létezik. Egy embert idegesít a sok zaj a házában, és egy bölcs rabbihoz (vagy öregasszonyhoz) fordul tanácsért. A rabbi azt mondja neki, vigye be az állatait a házba. A káosz és a zsúfoltság minden állattal egyre nagyobb és mókásabb lesz, míg végül a rabbi azt mondja a kétségbeesett embernek, vigye ki az állatokat. Csodák csodája: a háztartás ezután csendesnek és békésnek hat!

A Gob Ny Ooyl-i sellő (Man-sziget)

Egy halász összebarátkozik egy sellővel, aki "szárazföldi tojásokért" (almáért) cserébe megtölti a hálóit hallal. A barátságuk töretlen egészen addig, míg egy nap a halász elindul világot látni. Hogy a sellő ezek után se maradjon alma nélkül, fákat ültet egy patak mellé, hogy a víz elvigye a hulló almákat a tengerig.
Mi is eregessük szépen az almákat egymásnak, ha távolról is!

A görögdinnye legendája (Vietnam)

Egy vihar után kisfiút találnak a tengerparton, akit a császár örökbe fogad. Felnőve a fiú beleszeret az uralkodó egyik lányába, és összeházasodik vele. Rossz nyelvek azt súgják a császárnak, hogy a fiú nem hálás a sok ajándékért, amit kapott - erre az após begurul, és egy lakatlan szigetre száműzi a házaspárt, két szolgával. A négy számkivetett azonban nem esik kétségbe: otthont teremtenek maguknak a szigeten, sőt mi több, felfedezik a görögdinnyét, és meggazdagodnak belőle.

Megtölteni a teret (Több kultúrából)

Egy apa kihívás elé állítja három gyermekét: töltsék meg a házat (avagy egy pajtát) valamivel, amit egy garasért vesznek. A két idősebb elbukik, amikor szalmával, homokkal, vagy tollal próbálkoznak. A legkisebb gyertyát vásárol, és bevilágítja vele a házat. Más változatokban hangszert vesz, és megtölti a házat zenével - bizonyítván, hogy kis költségvetésből is meg lehet tölteni egy házat vidámsággal.

A koponya (Tirol)

Egy árva lányt elkerget a nagynénje otthonról, és egy erdő mélyén magányos kastélyhoz téved. A kastélyban egy női koponya lakik. A lány és a koponya összebarátkoznak és együtt palacsintáznak. Éjszakánként egy fejetlen csontváz próbálja meg elrabolni a koponyát, de a lány magához öleli és addig védelmezi, míg megtörik az átok.

A madarak nővére (Roma mese)

Nem tudom, valóban népmese-e, vagy pedig népmesén alapuló irodalmi alkotás (egy népmesegyűjtemény előszavában találtam), mindenesetre nagyon szép. Egy lányról szól, aki a ruhája színein keresztül beszél a madarakhoz. Amikor egy boszorkány elrabolja, a madarak tollakat hordanak neki a toronyba, amikből szárnyakat készít magának, és elrepül a fogságból.
Gyűjtögessük mi is a tollainkat, amíg majd újra repülhetünk :)

A kádár és a sárkányok (Svájc)

Bájos legenda egy kádármesterről, aki eltéved télen a hegyekben, és két hibernáló sárkány barlangjában tölti a hideg hónapokat. Amikor eljön a tavasz, a sárkányok kirepülnek, és a kádár a hátukon hazautazik. (Az eredeti verzióban a történet végén a fickó meghal, mert hozzászokott a szervezete a sárkányeledelhez. Nyilván én nem így szoktam mesélni...)

Miért alszik téli álmot a medve? (Afrikai-amerikai mese)

Medve folyton zaklatja a kisebb állatokat, míg végül egy nap rátalálnak, amikor egy üreges fatörzsben alszik. Az állatok betapasztják a fatörzs nyílásait, a medve pedig kényelmesen átalussza benne az egész telet. Annyira megtetszik neki a dolog, hogy azóta is alszik minden télen, és békén hagyja a többieket.

Gobhaun Saor fia lerövidíti az utat (Írország)

Egy fiatalembertől azt kéri az apja, rövidítse le az előttük álló utat. Hosszas gondolkodás után (a felesége segítségével) rájön, hogy ha mesél, akkor az idő repül, az út pedig rövidebbnek tűnik.
Meséljünk, hogy teljen az idő! :)

Népmesék karantén idején

(Megjegyzés: Ez a lista először az angol nyelvű blogomon jelent meg, és kérésre most lefordítom magyarra is. A linkelt források viszont jórészt angolul vannak. Mivel az angol források sokszor itthonról nehezen elérhetők, főleg karanténból, ha valaki nem találja valamelyiket, szóljatok!)

Nagyjából egy évvel ezelőtt a klímaváltozáshoz kapcsolódó meséket gyűjtöttem. Néhány hete írtam listát olyan mesékről is, amik reményt adnak nehéz időkben. Népszerű bejegyzés volt, és sokan meg is köszönték. Nos, azóta eltelt néhány hét, és a világ hirtelen megváltozott; én körülbelül egy hete nem hagytam el a lakást, és rengeteg időm van írni. Úgy döntöttem, csinálok egy újabb listát. Ezek a listák a bezárkózásról, a begubózásról, és a várakozásról szólnak. Ha nem is lehetünk most együtt azokkal, akik fontosak nekünk, mesélni még tudunk egymásnak. Kapcsolódni még lehetséges.
Mindenki vigyázzon magára!

Az Ollisdale-i róka (Skócia)

Egy öregasszonynak, aki egyedül él, a szomszédja visz néhanapján élelmiszert és más fontos dolgokat. Amikor azonban egy téli hóvihar hetekre elzárja a járást a völgyben, a szomszéd meg van győződve róla, hogy a néni rég éhen veszett. Legnagyobb meglepetésére amikor végül átvágja magát a hóbuckákon, az öregasszonyt életben és jó egészségben találja a behavazott házikóban. Egy róka minden nap élelmet hozott neki a kéményen keresztül. A néni nagyon jóban volt a tündérekkel, mindig hagyott kinn nekik ennivalót... talán a róka is egy volt közülük?

A bodzaboszorkány (Anglia)

Egy boszorkány bodzafának álcázza magát, és mindig egy kicsivel közelebb araszol egy gazda házához. A család pánikban próbálja a veszélyes fát távol tartani az otthonuktól, bezárnak ajtót-ablakot. Végül az okos nagymama találja meg a módját, hogy egyszer s mindenkorra végezzen a boszorkánnyal.

A datolyafácska (Szicília)

Egy kereskedő otthon hagyja a három lányát bezárva a házba, hogy biztonságban legyenek amíg úton van. Ez azonban nem akadályozza meg a legkisebb lányt, Ninettát abban, hogy a kút mélyére ereszkedve a saját kalandjára induljon egy elvarázsolt kertbe... (Végül is a mesék is így mentenek ki minket a bezártságból!)

A vadon erdő fekete kutyája (Ír utazó mese)

Egy Prince John nevű legénynek megjósolják a születésekor, hogy fel fogja falni a Vadon Erdő Fekete Kutyája. Ennek ellenére elindul szerencsét próbálni, és útközben összeszed három hűséges kutyát, akik minden éjjel őrt állnak felette, hogy a VEFK ne férjen hozzá. Végül sikerül mégis megsebesítenie a legényt, de a három kutya megmenti az életét, Prince John pedig cserébe megtöri a rajtuk ülő átkot.

A hangyák (Hopi)

Ebben az indián mítoszban a világ újrateremtésének ideje alatt az emberiség a hangyabolyokban talál menedéket. A hangyák jó szívvel gondoskodnak az emberekről, és hogy mindenkinek jusson elég ennivaló, összébb húzzák a nadrágszíjukat. Addig húzzák, míg végül egészen karcsú lesz a derekuk - és azóta is olyan, emlékeztetve minket arra, milyen nagy szívességet tettek nekünk. (Másik verzió itt.)

A szarvas asszonyok (Írország)

Egy asszony házát elárasztják a különös, természetfeletti nők, akiknek mindenféle szarvak nőnek a fején. Egy halk hang tanácsot ad neki, hogy szabaduljon meg tőlük, és hogyan tartsa távol őket, hogy többé ne léphessenek be a házába.

A betegségek apja (Nganaszán mese)

Egy férfi véletlenül átlép egy másik világba, ahol mindenki számára láthatatlan, de az érintése fájdalmat okoz az embereknek. Sajnálja az áldozatait és követi őket, míg végül rádöbben, hogy ő maga betegségszellem, és az emberek világába került. Egy fiatal sámán rájön, mi történhetett, és megtalálja a módját, hogy segítsen a szellemnek visszatérni a saját világába.

Anniko története (Szenegál)

Anniko egyedül él túl egy rettenetes járványt a falujában, és elindul új otthont keresni. Az erdőn átvágva különös helyre jut, ahol hosszú nyakú emberek élnek. Amikor később egy irigy férfi miatt eltéved a vadonban, a hosszú nyakúak addig énekelnek neki, míg az éneküket követve ismét hazatalál.

A mandulafák legendája (Portugália)

Egy északi királykisasszony Al-Garb mór királyságába kerül, és feleségül megy az uralkodóhoz. Akármennyire szeretik is egymást azonban, a lánynak nagyon hiányzik a tél és a havazás. A férje erre teleülteti a környéket mandulafákkal, hogy a fehér virágszirmok minden tavasszal havazást teremtsenek. Az otthon maradós időkben mi is sok mindenről álmodunk - és kreatív módokat találunk rá, hogy pótoljuk őket!
(Ezt a mesét magyarul is olvashatjátok a könyvemben.)

Rama Puran Tsan és a kilenc boszorkány (Nepál)

Rama Puran Tsan egy jószívű legény, akinek kilenc rettenetes, betegség-hozó boszorkánynővére van. Hogy ne tudja akadályozni őket a tombolásban, a boszorkányok a fiút az Alvilágba taszítják - ott azonban felhasználja az időt, hogy felkészüljön a harcra, páncélt készítsen, és segítőket gyűjtsön az állatszellemek közül. Nagy erejű sámánként tér vissza, aki a szellemek segítségével legyőzi a boszorkányokat.

A fiú, akit az Alsó Világba száműztek (Görögország)

Egy fiatal és éles eszű fiú beleszeret egy könyvmoly királylányba, egy irigy varázsló azonban az esküvőjük napján az Alsó Világba süllyeszti a legényt. Sok időt tölt ott, míg végül találkozik három varázslóval, akik varázsport adnak neki. Három évig kell naponta szednie a port, míg végül megtalálja a felszínre vezető utat, és visszanyeri a szerencséjét. (Remek mese arra is, hogy az ember ne felejtse el bevenni a gyógyszereit.)

A hét jázmin hercegnője (India)

A Kígyók Királyát rettenetes fejfájás szállja meg, és a világot elárasztják a kígyók. Egy bátor királyfi elindul gyógyszerért, és mindenféle kalandok árán meg is szerzi. A gyógyír kulcsa egy királylány nevetése - mert a nevetés gyógyító erővel bír.

A fekete cica (USA)

Az egyik kedvenc mesém a kedvességről és a kitartásról, a kamaszoknak szóló könyvemben magyarul is olvashatjátok. Egy fiú úgy töri meg az átkot, ami egy kastélyon ül, hogy három éjszakán keresztül egy fekete cicát simogat, és a mindenféle rémálmok közepette mondogatja neki, hogy "minden rendben lesz."

Megjegyzés: Egyelőre szerencsés helyzetben vagyok, mert itthonról is tudok dolgozni, de sok más mesemondó és előadóművész ezt nem mondhatja el magáról. Ha megtehetitek, támogassátok a mesemondókat, vegyétek meg a könyveiket, kövessétek őket a Patreonon, vagy vegyetek tőlük online kurzusokat! Segítsünk a mesélőknek, hogy a mesék is segíthessenek nekünk :)